A várandósság egy különleges időszak a nő életében, amely során a szervezet számos élettani változáson megy keresztül a magzat egészséges fejlődésének és a szülés sikeres lezajlásának érdekében. Ezek a változások azonban növelhetik a véralvadási zavarok és a trombózis kockázatát, ami mind az anya, mind a magzat számára veszélyes lehet. Fontos tudni, hogy a terhesség alatt a véralvadásgátlók használata speciális figyelmet igényel, mivel bizonyos típusú készítmények káros hatással lehetnek a magzatra vagy akár növelhetik a vetélés kockázatát. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a véralvadási zavarok terhesség alatti vonatkozásait, a felismerés, a kezelés és a megelőzés legfontosabb tudnivalóit.
Miért fokozódik a trombózis kockázata terhesség alatt?
A várandósság során a kismama vérében emelkedik az alvadási faktorok aktivitása annak érdekében, hogy szüléskor ne vérezzen el. Ezzel párhuzamosan csökken a szervezetben természetesen jelenlévő, véralvadást gátló fehérjék mennyisége. Emellett a növekvő magzat és a méh nyomást gyakorolhat a medence mélyen fekvő vénáira, ami szintén növeli a vérrögök kialakulásának rizikóját. A terhességben a trombózis rizikó 4-7-szeres, a gyermekágyban pedig 14-24-szeres.
Fontos tudni, hogy nemcsak a terhesség, de a gyermekágyi időszak is fokozza a rizikót, főleg, ha a kismama császármetszés útján hozta világra gyermekét.
A vérrögök megelőzése terhesség alatt
Az antifoszfolipid szindróma (APS)
Az antifoszfolipid szindróma (APS), más néven Hughes-szindróma, egy véralvadási zavar, mely fokozott véralvadási készséggel jár. Elsősorban a 40 év alatti nőknél fordul elő. A betegségre gyakran az ismétlődő, koraterhességi, de a terhesség bármely időszakában bekövetkező magzati elhalások, vetélések hívják fel a figyelmet.
Az APS esetében a szervezet ellenanyagokat, úgynevezett antifoszfolipideket termel, melyek foszfolipidek ellen termelődő antitestek. Az antifoszfolipidek a vérben fokozzák a vérrögök kialakulásának kockázatát, így növelve a betegnél a trombózishajlamot. A trombózis különböző szerveket érinthet, kialakulhat például a lábakban, de előidézhet szívinfarktust, tüdőembóliát vagy agyi érelzáródást is.
Az APS a terhesség bármely időszakában okozhatja az embrió vagy a magzat méhen belüli elhalását, koraszülést, de következtében megnő a terhességi toxémia kockázata is. „A magzat fejlődése a gazdag érhálózattal ellátott méhlepényen, majd köldökzsinóron keresztül történik. A méhlepényben vagy a méhben létrejövő érelzáródás következtében a magzat nem jut elég oxigénhez és táplálékhoz, így elhal.” Az antifoszfolipid antitest jelenléte meddőséget is okozhat, ilyen esetben sokszor még lombikbébi technikával sem sikerül ép terhességet létrehozni.
APS esetén, kezelés nélkül a terhességek közel 90%-a magzati veszteséggel fejeződik be. Mindez azonban részben elkerülhető vagy jelentősen csökkenthető, ha a betegség gyanúja esetén - akár az első vetélést követően - orvoshoz fordul a beteg. Egy vérvétel segítségével ugyanis megállapítható, valóban erről van-e szó.
Öröklött trombofília és egyéb rizikófaktorok
A trombofília egy olyan genetikai állapot, mely megnöveli a trombózis rizikóját. Ilyen többek között a F.V. Leiden mutáció, az F.II 20210 (protrombingén) mutáció, a kevés ATIII (antithrombin 3) szint, valamint a csökkent Protein S/C szint. Az MTHFR mutáció akkor növeli a vénás trombózis esélyét, ha magas homocisztein szinttel jár. Amennyiben ezek súlyosabb formája áll fenn, esetleg több rizikótényező is jelen van egy trombofília mellett, úgy az orvos LMWH-injekció alkalmazását írhatja elő.
Mindezeken kívül léteznek egyéb tényezők is, melyek esetén megfontolandó a véralvadásgátló kezelés: ilyen állapot lehet például a súlyosabb visszértágulatok megléte, az ikerterhesség, a jelentős túlsúly, bizonyos nőgyógyászati/belgyógyászati betegségek, a gipszrögzítés vagy az ágyhoz kötöttség. Amennyiben nem biztos benne, hogy kell-e LMWH-injekció, mindenképp érdeklődjön szakembernél.
Véralvadásgátló kezelés terhesség alatt
A véralvadásgátlók olyan gyógyszerek, amelyek gátolják a véralvadás folyamatát, így csökkentik a vérrög kialakulásának esélyét. Fontos megérteni, hogy ezeknek a gyógyszereknek mellékhatásai és kockázatai is lehetnek. Például az antikoagulánsok használatakor fennáll a fokozott vérzés kockázata. Ezért a véralvadásgátlókat csak orvosi felügyelet mellett és az orvos utasításai szerint szabad használni.
Kiknek van szükségük véralvadásgátlásra terhesség során?
- Értelemszerűen mindazoknak muszáj véralvadásgátlót alkalmazniuk terhesség és gyermekágy során, akik már eleve valamilyen antikoaguláns terápiában részesülnek. Viszont nagyon fontos, hogy ők már a teherbeesés előtt, a családalapítási szándék megszületésekor váltsanak át LMWH injekcióra, hiszen az összes orálisan alkalmazható készítmény (akár régi, akár új típusú tabletta) fejlődési rendellenességet okozhat a magzatnál!
- Mélyvénás trombózis után vannak, akik életük végéig véralvadásgátló terápiára szorulnak, és vannak, akik csupán meghatározott ideig. Utóbbi csoportba tartozóknak fontos, hogy az egész terhesség/gyermekágyi időszak alatt LMWH-kezelésben részesüljenek, hiszen fokozott rizikóval rendelkeznek, mivel egy régebbi trombózis után sokkal nagyobb eséllyel alakul ki egy újabb.
- Ha a kismamának már volt trombózisa, vagy öröklött trombózis hajlama van.
- Vénás trombózis vagy embólia előzménye esetén, mivel a terhesség alatt fokozott kockázata van a vérrögképződésnek.
Mely véralvadásgátlók alkalmazhatók terhesség alatt?
A várandósság alatt a véralvadásgátlók használata speciális figyelmet igényel, mivel bizonyos típusú véralvadásgátlók káros hatással lehetnek a magzatra. A szakemberek azt javasolják, hogy ha valaki szájon át szedhető véralvadásgátlót szed, és gyermeket szeretne, a gyógyszert mindenképpen le kell cserélni kis molekulasúlyú heparinra (LMWH), amelyet bőr alá adott injekció formájában kell alkalmazni. Az LMWH injekció ugyanis biztonsággal alkalmazható, és nincs magzatkárosító hatása. A szakember azt javasolja, hogy már a gyermekvállalás eltervezésekor térjen át a jövendőbeli kismama az LMWH-ra, hiszen az egyéb típusú készítmények már akkor is károsíthatják a magzatot, amikor az illető még nem is tud arról, hogy megtörtént a fogantatás.
A szájon át szedett véralvadásgátlók (pl. warfarin, kumarin-típusúak vagy az újabb típusúak) fejlődési rendellenességet okozhatnak a magzatnál, ezért ezeket semmiképp se szedjék a kismamák! A direkt orális antikoagulánsok (DOAC), mint a rivaroxaban, dabigatran, edoxaban szintén nem használatosak terhesség alatt. A trombocita aggregáció gátló gyógyszerek, leggyakrabban az aszpirin, a vérlemezkék összecsapzódását gátolják, de nem egyeznek meg indikációi az LMWH adásával.
Az alábbi táblázat összefoglalja a terhesség alatt alkalmazható és nem alkalmazható véralvadásgátlókat:
| Készítmény típusa | Terhesség alatt alkalmazható? | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Kis molekulasúlyú heparin (LMWH) | Igen | A leggyakoribb és biztonságos, vénás rendszerre ható terápia. |
| Frakcionálatlan heparin | Ritkán | Intenzív monitorozás mellett, életveszélyes tüdőembólia során. |
| Kumarin típusú vérhígítók (Syncumar, Marfarin) | Nem | Magzatkárosító hatásúak. |
| Direkt orális antikoagulánsok (DOAC) | Nem | Nem használatosak terhesség alatt. |
| Trombocitaaggregáció-gátlók (pl. aszpirin) | Egyénileg mérlegelve | Más hatásmechanizmus, mint az LMWH. |
A véralvadásgátló injekció alkalmazása
Az alvadásgátlást végig kell vinni a várandósság alatt és a szülést követően is folytatni kell a gyermekágyas időszakban. „A véralvadásgátló injekció (LMWH) alkalmazása mellett, a terhesség alatt rendszeres időközönként vérvizsgálattal célszerű ellenőrizni, hogy megfelelő-e az alkalmazott injekció dózisa. Erre azért van szükség, mert a terhesség előrehaladtával gyakori, hogy módosítani kell az adagon, különösen a szülés körüli időszakban. Az injekciót a szoptatás időszakát követően tudjuk lecserélni az új véralvadásgátló gyógyszerekre, amennyiben szükséges. Az alvadásgátló injekciót csak a méhtevékenység rendszeressé válásának észlelésekor (a szülés megindulás első jele) nem kell beadni, és a szülésszel közölni kell, hogy melyik készítményt, milyen dózisban adja magának, és mikor adta be utoljára. A szülést követően 12-14 óra múlva kapja majd újra az alvadásgátló injekciót.
Szülés véralvadásgátló kezelés mellett
Sok kismamában felmerül a kérdés: lehet-e hüvelyi úton szülni, ha véralvadásgátlót szedünk? Dr. Gidai János szerint: „A véralvadásgátló használata önmagában nem indokolja a császármetszést. Ha a páciens állapota stabil, és nincs egyéb orvosi ok, akkor nyugodtan gondolkodhat hüvelyi szülésben.” A döntés természetesen mindig egyéni elbírálást igényel. A kezelőorvos figyelembe veszi, miért volt szükség korábban véralvadásgátlásra, milyen trombózishajlam áll fenn, és van-e bármilyen társbetegség. De önmagában az injekciós kezelés nem jelenti azt, hogy kizárólag császármetszéssel lehet világra hozni a babát.
tags: #veralvadasgatlot #elfelejtettem #terhesen