Wass Albert (szentegyedi és czegei gróf Wass Albert; Válaszút, 1908. január 8. - Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő. Az erdélyi magyar irodalom Magyarországon csak halála után felfedezett alakja volt. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt. Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult.
Wass Albert, az erdélyi krónikás és a kisebbségi lét tapasztalata
Wass Albertet Erdély krónikásának nevezték, mivel műveiben a magyarság sorskérdéseivel foglalkozott. Alapélménye a kisebbségi létbe taszítottság minden nyomorúsága, ezt fogalmazza meg állandóan újabb és újabb nézőpontból. Trianon előszelének, Kolozsvár román megszállásának sokkja tíz éves korában érte, s élete további nyolcvan esztendeje e magyar és Kárpát-medencei traumára adott válaszkísérletek sora volt. A magyar nemzet történelmi sorskérdései és az ezekre adott egzisztenciális válaszok adják novellái és regényei nagy részének fő témáit.
Wass Albert életműve a nagy lélek válasza egy kisstílű, egy emberségünkben vérig alázó korszakra, éppúgy a fasizmus éveiben, mint a bolsevizmus fél-földrésznyi „imperializmusa” alatt. „Amit ők nem őrizhetnek meg, azt kell nekem megőriznem számukra. Amit ők nem mondhatnak ki, azt kell nekem kimondanom helyettük is.” - vallotta, ami jól mutatja elhivatottságát. Wass Albert folyamatos nagyvilág felé tekintésében is elsősorban Erdély írója volt és maradt. Erős szellemi gyökereit ez az autonómiára képes, nagy történelmi tradíciójú népközösség adta. „Erdély a legyőzhetetlen erő” - írta egy halála előtti vallomásában. A porig alázott, a Romániába beolvasztott Erdély edzette mégis írói egyéniségének makacs, kitartó és küzdő vonásait. A hontalanná, bozgorrá tett erdélyi magyarság szavát halljuk ki a nyugati emigráció Canossa-járásának idején írott verseiből is.
Emberismeret és Bölcsesség Wass Albert műveiben
Wass Albert műveiben az emberismeret és a bölcsesség központi szerepet kap. Az író mélyen elemzi az emberi természetet, a társadalmi normákat és az egyén belső konfliktusait.
A harag és az önzés elutasítása
„Nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok, mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok segíteni rajtok, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. S az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert csak az hibátlanul szép.”
Ez az idézet Wass Albert mély emberismeretét tükrözi, és rámutat a harag romboló erejére. Ferenc és az asszony párbeszéde a méhekről és az emberekről szintén az önzetlenség és az irigység közötti különbségre hívja fel a figyelmet:
„- Mint az emberek - csodálkozott az asszony -, éppen mint az emberek! Mint a faluban élő emberek. - Nem - csóválta meg Ferenc a fejét - az emberek önzők, ezek pedig nem önzők. Az emberek irigyek, ezek pedig nem irigyek. Az emberek egymás ellen áskálódnak, ezek pedig segítik egymást a munkában. Ilyenek kellene legyenek az emberek, ha mind igaz keresztények volnának. De hol vannak attól!”
A pokol és a mennyország, mint belső állapotok
Wass Albert a pokol és a mennyország fogalmát nem a túlvilágra vetíti, hanem az emberi lélek belső állapotára vonatkoztatja:
„A papok azt próbálják elhitetni az emberrel, hogy a pokol meg a mennyország az valahol a túlvilágon van, valami ismeretlen helyen, (...) pedig bolondság ez, bolondság bizony. A pokol is, meg a mennyország is itt van bennünk, életünk minden napjában. Ha az elfogultság útját járva gonoszat cselekszünk, az ördög belénk költözik és a lelkünket szorongatja. Ha a megértés útját választjuk s azt csináljuk, ami helyes és jó, akkor a mennyország békessége van bennünk, s mindegy, hogy mi történik, ezt a belső békességet nem veheti el tőlünk senki.”
Ez a gondolat a döntés felelősségét hangsúlyozza, és azt, hogy az ember maga teremti meg saját "mennyországát" vagy "poklát" a cselekedeteivel.
Az ember, a ládák és a szabadság korlátai
Az emberi életet Wass Albert egy metaforán keresztül ábrázolja, amelyben a „láda” a társadalmi korlátokat, szokásokat és törvényeket jelképezi:
„Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni jól.”
Ez a keserű megállapítás az emberi lét korlátaira és a szabadságvágy elfojtására utal. Az író a tisztességesség kérdését is körüljárja, és kritikus hangot üt meg azokkal szemben, akik visszaélnek a bizalommal:
„Nem mondom, hogy az ember arra született, hogy tisztességes legyen. Mert az ember lop. Abból él, hogy lop. Mint a róka, vagy mint a farkas. Hol az Istentől, hol az emberektől, de mégiscsak legtöbbet az Istentől, mert minden az Istené, s nem az embereké. De aki beáll cselédnek, szolgának egy úrhoz, egy gazdához, akitől fizetést kap, kommenciót, pénzt és mindent, hogy élni tudjon, s még attól is lop: az akkora gazember, akkora egy bitang tolvaj, hogy még az ördög is restell kezet fogni vele!”
A maga természete szerint és szabadon I Teljes film
Wass Albert lírai világa és a korai kötetek
Wass Albert lírai munkássága kezdetben nem aratott osztatlan sikert, de idővel megtalálta saját hangját.
Virágtemetés (1927)
Wass Albert első verseskötete, Kolozsváron jelent meg. Jellemzően a szeretett másikat (szülő, testvér, barát, szerető) megszólító elégikus hangvételű költemények alkotják, melyek a korabeli erdélyi olvasóközönség körében sem arattak osztatlan sikert. Az Ifjú Erdély című lap recenzense a kötetről:
„Tagadhatatlan, hogy megkapóak a versei, itt-ott el is ragadnak és a hangulat hatása alatt együtt sírunk, vagy együtt temetünk a költővel, hogy aztán részben csalódottan tegyük le a kezünkből a kötetet: nem ezt vártuk. Nem ezt vártuk, habár látjuk és fájdalommal érezzük az igazságát annak, hogy Erdélyben »kétszer hull a falevél« egy évben, és ezerszer szebb az Ősz nálunk, mint bárhol a világon, de ezerszer fájdalmasabb is.”
A kortárs kritikus minden bizonnyal az erdélyi magyarság Trianon utáni tragikus sorsával való azonosulás és a példaadás költői magatartását várta volna a pályakezdő költőtől.
Fenyő a hegytetőn és a Magyarság-tematika
Második verseskötetének, a Fenyő a hegytetőn első, Véren vett ország című ciklusának magyarság-tematikája már inkább meg tudott felelni az elvárásoknak. A teljes ciklus forrásszövege gyakorlatilag Ady Magyar fa sorsa című verse, ezt írja újra Wass Albert. Első kötetében a fa még a versbeszélő vágyott állapotának jelképeként jelenik meg, a második kötetben viszont különböző alakváltozataiban már egyértelműen a magyarság szimbólumaként szerepel. Ezzel Wass Albert magyarság-tematikájú verseinek poétikája Adyn keresztül, de Adynál régebbi irodalomtörténeti hagyományban gyökerezik (pl.: Berzsenyi A magyarokhoz I. ódájában a „kevély tölgy”). A Mécs László-i váteszi, prédikátori szerephez hasonlóan itt is megfigyelhetjük az elkülönülés mozzanatát (pl.: a Fenyő a hegytetőn és a Prófétafa című versekben), ez azonban nem az egyént választja el a közösségtől, hanem a magyarságot emeli ki a többi nemzet közül.
Wass Albert, a prózaíró
A költői pálya kezdeti nehézségei után Wass Albert a próza területén találta meg igazi hangját és sikerét.
Farkasverem (1934)
Ez egy melankolikus hangulatú lélekelemző regény, mely a közelmúltat idézi fel, konkrétan az erdélyi arisztokrácia történetét meséli el, a kudarcra és annak okaira mutat rá. A narrátor keserű iróniával mutatja be a haldokló, pusztuló, bukását önmaga is előidéző erdélyi arisztokráciát (az író erősen kritikus hangot üt meg saját osztályával szemben). A szereplők „felesleges emberek”, akik saját magukat is elhagyták, alig van köztük életrevaló figura, enerváltság, zsibbadtság, tehetetlenség jellemzi őket. Ez egy társadalmi kor- és kórrajz, amely Erdély tragédiájának gyökerét tárja fel. Wass Albert ebben a regényben találta meg saját hangját, de stílusa még nem kiforrott. Nézőpontja szűk, introspektív jellegű, ábrázolásmódja naturális, plasztikus (lehet érezni ízeket és illatokat a leírás alapján).
Csaba (1940)
Ez már egy érett, a saját hangjára rátalált író műve és nagyon tudatosan megkomponált regény. A benne megjelenő értékrend a reformkori értékrend 20. századi megfelelője. A cím egy székely ősmondát idéz. A regény főhőse, Ferkó kisfiúból felnőtt férfivé érve megérti, mire kapta az életet, és mit jelent a Csaba-monda - az ő sorsa nem más, mint vállalni a magyarság sorsával való közösséget - hivatása megtalálásával ő lesz az új Csaba. Ő testesíti meg a 20. századi modern, haladó, toleráns férfieszményt - alakjában Wass Albert férfiideált teremt. A regénynek nem a szokásos cselekményíve van, és úgy fejeződik be, hogy nem fejeződik be a történet. Több mint tíz irodalmi műfaj fedezhető fel benne.
A természet és a szerelem a regényekben
A Wass Albert által alkotott világ, a rend és nyugalom világa nagy kedvencem. Sosem a szerelmi történet volt a cselekmény fő szála, talán ezért is tűnik olyan természetesnek minden regényben a fiatal fiú és lány egymásra találása, mert az olvasóban azt az érzést kelti, hogy a két szereplő igazán egymásnak lett teremtve. A fiatal szerelmes karaktereket a hűség, a nyugalom, a leleményesség és a magabiztosság jellemzi legjobban. A férfi karakter mindig érzelmes fiatal fiúból válik védelmező családfővé, aki kemény fizikai munkával teremti meg először a feleség, majd a család számára az otthont és a megélhetést. A női karakter kapcsán több regényben végigkísérhetjük a csendes, hűséges fiatal lányból vált erőskezű háziasszony történetét, aki végtelen szeretettel tekint férjére, s életét hajlandó védelmezője kezébe helyezni.
Egy székely vicc jól szemlélteti az erdélyi önellátó, természetközpontú életet, ami a következőképpen szól: a magyarországi turista vendég érdeklődik a székely bácsitól hogyan élnek az erdő széli tanyán. „És, Mózsi bácsi, maguk hogyan élnek itt, mit esznek?” Mire Mózsi bácsi: „Csak amit a természet ad… szarvas bélszínt, áfonya mártással.” A természet mindent biztosít, ami az élethez szükséges. A természet erejéhez való kapcsolódás például az is, amikor az egyik fiatal női szereplő ráébred arra, hogy terhes: egyszercsak megvilágosodást érzett egy természetes égi erő által, és rádöbbent, hogy életet hordoz a szíve alatt.
A Kard és kasza című regénye, amely több generációs családi életrajz formájában áttekinti a történelmünket 1050-től egészen a mai korig. A Jönnek! című riportregénye (1940) a második bécsi döntés utáni állapotról fest hiteles képet. A Tavak könyve (mesekönyv, 1942) 9 mesét tartalmaz, és a természetszerető lírikus, az Istent a természetben ábrázoló prózaíró kézjegye érezhető rajta. A Funtinelli boszorkány (regény, 1945-46) Wass Albert legterjedelmesebb és leglíraizáltabb regénye, az író szerint: „a fájdalmas szépség nagyregénye”.
Wass Albert megítélése és a viták
Wass Albert irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik, és személye körül számos vita alakult ki, különösen az emigrációban töltött évek és a politikai állásfoglalásai miatt. 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceauşescu elnökségének éveiben Romániában könyveit betiltották. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.
Az 1946-os per és a vádak
A hírhedt 1946-os bírósági pert, mely Wass Albertet a távollétében ítélte el, tüzetesen átvizsgálta az USA Igazságügyi Minisztériuma 1978-ban, és hivatalos jogi szakértők szerint egyértelmű volt, hogy politikai koncepciós perről van szó. Mivel egyetlen bizonyíték nincs alátámasztva apám ellen, ezért nem indított ellene eljárást sem amerikai, sem európai kivizsgáló bíróság. Nincs hiteles szemtanú! Előre kitervelt, megjátszott, megvett tanúskodásban viszont nem volt hiány. Ezért mi nem is Wass Albert rehabilitálását tűztük ki célul, hanem annak a korrupt rendszernek a felülvizsgálatát, amely még mindig fenntartja a háborús bűnös vádat - igazságtalanul. Tehát nem Wass Albert felülvizsgálata a kérdéses, hanem a nemzetközi joghoz mérve megalapozatlan, a hamis ítéleteket elfogultan osztogató törvénykezést kell kritikusan mérlegre tenni és hatályon kívül helyezni. Czegei Wass Huba dandártábornok, Wass Albert fia hangsúlyozza, hogy apja csak egy azok közül, akiket törvénytelenül ítélt el a sötét korszak ama "népbírósága."
A "köd" eloszlatása és a "gróf emigrált, az író otthon maradt"
Kunstár Csaba riportjában (Szimpátia a Sötétséggel, ÉS, 2005/5.) Wass Albert körül gerjesztett "köd" eloszlatását tűzte ki célul. Czegei Wass Huba egyértelműen cáfolja a riportban szereplő állításokat, miszerint Wass Albert Hitlerrel kezet fogott volna, vagy hogy egy ilyen kép lógott volna az astori házuk falán. Említi, hogy 1936-ban a berlini olimpián a gróf - állítólag - céllövészetben első lett, de mivel magyar színekben indult, Románia óvást nyújtott be, így nem vehette át az érmet. Adolf Hitler nem akart diplomáciai konfliktust az ügyből, ezért egy díszes oklevéllel igazolta a gróf teljesítményét.
A A gróf emigrált, az író otthon maradt: Wass Albert igazsága című könyv, amelyet Takaró Mihály irodalmár és Raffay Ernő történész szerkesztett, célja a hamis képzetek és előítéletek megszüntetése Wass Albert körül. A könyv az író korának társadalmi, politikai és irodalmi hátterét is objektív, tudományos és alapos vizsgálat alá veszi.
Erdély multikulturális jellege és Wass Albert nézetei
Wass Albert merész nézeteket vallott, s a történelem őt fogja igazolni: már ifjú éveiben felismerte, hogy Erdély történelmileg multikulturális, többnyelvű, multinemzetiségű sajátosságot hordoz. Wass Albert büszke volt arra, hogy Erdélyben mondták ki először a szabad vallásgyakorlatot és vallási türelmet a magyar fejedelmek. Hitt abban, hogy olyan törvényeknek kell megszilárdulniuk Romániában, amelyek figyelembe veszik a több nép és nemzetiség közös és egyenlő jogait. Közel állt hozzá Kossuth álma, a Dunai Konföderáció, mely a sokféle nemzetiség békés együttélését tiszteletben tartja és biztosítja. A szülőföld szeretete, mely minden nép számára ősi jog, nem volt számára másokat kizáró, sőt, befogadó volt. Számára történelmi adottság volt, hogy Erdélyt otthonának tekintette a magyar, a szász, a zsidó, az örmény, a cigány és a román ember. A békés és demokratikus együttélés alternatívája az etnikai tisztogatás: mint a balkáni helyzet Boszniában és az incidensek Szerbiában, nem beszélve az arab-izraeli konfliktusról. A demokratikus átalakulás kezdetén, a 90-es évek elején, mikor a szovjet blokk széthullott, ő attól tartott, hogy a sovinizmus feléled a kis népek rovására. Ezért bízott abban, hogy az Európai Unióban őrködnek a kisebbségek jogai felett.
Wass Albertnek nem volt mit titkolnia: egy író nem rejtheti véka alá meggyőződéseit. Nem véletlen, hogy írásainak népszerűsége nő: ma is megszólítja az embereket, bármilyen élethelyzetben is legyenek. Műveinek hőseit a judeo-keresztyén etikai értékek vezérlik. Az ő szemében soha nem az esett ítélet alá, hogy ki milyen fajtához, néphez, osztályhoz, vallási felekezethez tartozott, hanem az egyén szavai és tettei kerültek mérlegre. Elítélte azt a magatartást, mely önző előnyöket kovácsolt más fajok, nemzetiségűek, felekezetűek rovására - legyen az magyar, német, román, zsidó egyed, aki ezért kritikát érdemel. Véleménye szerint az a rendszer, mely ezt a magatartásformát engedélyezi, bukásra van ítélve. Ugyanakkor, mélyen együtt érzett a szenvedőkkel és az emberi jogaikban megalázott kisebbséggel. Szerette nemzetét, de nem volt képes más nemzetek, fajok, vallások gyűlöletére. Elutasítják azt a hamis állítást, hogy Wass Albert a hungarista mozgalomnak híve, támogatója, elkötelezett harcosa lett volna - nemhogy ötven évig, de egy napig sem! Ő azzal a szellemiséggel nem tudott azonosulni. Természetesen, ha irodalmi vagy nemzeti témájú cikkek megírására kérték fel az emigrációs magyar újságok, ő ezt magyar népe és Erdély ügyének szolgálatában vállalta. Ő elsősorban író volt, keresztyén volt és hazafi volt.