Tejfehérje allergia és alacsony trombocitaszám: átfogó elemzés

A tejfehérje allergia és az alacsony trombocitaszám (trombocitopénia) két különálló egészségügyi állapot, amelyek más-más mechanizmusok alapján alakulnak ki és más-más kezelést igényelnek. Fontos megérteni mindkét állapot jellemzőit, okait és kezelési lehetőségeit.

Alacsony trombocitaszám (trombocitopénia)

A trombocita, vagy magyarul vérlemezke, a vér igen fontos alakos eleme, elsősorban a véralvadásban játszik szerepet. A vér alakos elemekből és plazmából áll; előbbiekhez tartoznak a vörösvértestek, a fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék, azaz a trombociták. A csontvelőben keletkező vérlemezkéknek nagy szerepük van a véralvadási folyamatokban. Az érfal sérülése esetén ezek összecsapódnak (aggregáció) és kialakul a vérrög, hogy a jelentős vérvesztés elkerülhető legyen.

Normál esetben a vérlemezkeszám 150-400 G/l (vagy 150 000-400 000/mikroliter) között van, bár ez laboronként némileg változhat. Amennyiben ettől eltérő mennyiségben van jelen (melyet a vérképben csillaggal jeleznek), úgy az véralvadási zavart jelezhet.

A trombocitopénia definíciója és súlyossága

Trombocitopéniáról akkor beszélünk, ha az érpályában található vérlemezkék száma a normál tartomány alá csökken, azaz 150 G/l alatti érték esetén. Ez az állapot lehet átmeneti (pl. terhesség esetén) vagy tartós, okozhatja fennálló betegség és egyes gyógyszerek is. Az esetek többsége enyhe lefolyású, és ilyenkor gyakran tünetek sem jelentkeznek. Elégtelen számú trombocita esetén a sérülés helyén nem tud kialakulni a vérlemezkékből álló trombus (vérrög), amely visszaállítaná az érpálya integritását.

A trombocitopénia súlyosság szerinti általános osztályozása:

• enyhe: 100-150 G/l
• középsúlyos: 50-99 G/l
• súlyos: 50 G/l alatt

Fontos megjegyezni, hogy ezek a kategóriák esetenként és betegségenként változhatnak. 50 G/l feletti értékek mellett viszonylag ritkák a tünetek, 30 G/l alatt azonban már minimális traumák is vérzéssel járhatnak. 5 G/l alatti trombocitaszám sürgős beavatkozást igényel, mivel ilyen értékek mellett spontán vérzés bármikor kialakulhat. A véralvadást számos tényező befolyásolja, ezért nehezen megjósolható, hogy adott esetben pontosan milyen vérlemezkeszám mellett fog kialakulni súlyos vérzéses szövődmény.

A trombocitopénia tünetei

Az enyhe vagy mérsékelt trombocitopénia sokszor tünetmentes. A vérlemezkeszám-csökkenés nagyon sokáig nem mutat tipikus, kézzel fogható tüneteket. A trombocitaszám csökkenésére gyakran csak akkor derül fény, amikor a szokásos laborvizsgálatnál ez az érték csillagot kap - a normál tartományhoz képest alacsonyabb értéket mér az automata. A tünetek gyakran csak 50 G/l alatti trombocitaszám esetén jelentkeznek és elsősorban a fokozott vérzékenység következményei. Minél alacsonyabb a vérlemezkeszám a vérben, annál erősebbek lesznek a tünetek.

A csökkent vérlemezkeszám néhány jele:

• Számos apró, 1-2 mm átmérőjű pontszerű (petechia) vagy ennél nagyobb (purpura) vöröses, lilás árnyalatú elváltozás megjelenése a bőrön, illetve a nyálkahártyákon. Ezek bőr alatti vérzések jelei, amelyek nyomás hatására nem halványulnak el.
• A szokásosnál több vagy gyakrabban megjelenő véraláfutás (kék-zöld foltok a bőrön).
• Kisebb sérülések is elhúzódó vérzéssel járnak, sebek hosszabban véreznek.
• Orrvérzés.
• Fogínyvérzés.
• Nőknél erősebb menstruáció.
• Vér a székletben/vizeletben.
• Fokozott fáradékonyság.

Kórosan alacsony trombocitaszám mellett spontán agyvérzés, illetve emésztőrendszeri vérzés is kialakulhat. Az emésztőrendszeri vérzés tünetei közé tartozik a hányás vagy a sötét színű széklet, ami alvadt, emésztett vért tartalmaz. A trombocitopénia legsúlyosabb szövődménye az életet veszélyeztető belső vérzés. Ez leginkább 10 G/l alatti vérlemezkeszámnál jelentkezhet.

Az alacsony trombocitaszám okai

Az alacsony vérlemezkeszám hátterében két fontos mechanizmus lehet: a csontvelő nem termel eleget belőlük, vagy a trombociták túl gyorsan pusztulnak el. A trombociták élettartama nagyjából 10-14 nap. Amikor egyetlen laboreredményből indulunk ki, az olyan, mintha egy pillanatfelvétel alapján vonnánk le következtetéseket. Előfordulhat, hogy néhány héttel előtte vagy majd utána már más, jóval alacsonyabb vagy magasabb érték kerülne a leletre.

Csökkent trombocita képződés a csontvelőben

Ebben az esetben a csontvelő valamilyen zavara miatt nem keletkezik megfelelő mennyiségű vérlemezke. Ennek leggyakoribb okai:

• Alkoholbetegség: Az alkoholizmus hosszú távon negatív hatással van a csontvelőre és befolyásolhatja a vérlemezkék képződését.
• Vitaminhiány: B12-vitamin- és/vagy folsavhiány (ilyenkor gyakran a hemoglobin szintje és a hematokrit is alacsony, az MCV pedig emelkedett), illetve vashiány. Ilyenkor a többi vérsejtszám is csökken, mert a sejtosztódáshoz ezek a vitaminok feltétlenül szükségesek. Ez akár egészséges embereknél is előfordulhat, amikor nem fogyasztanak állati eredetű ételt.
• Gyógyszerek és kémiai anyagok: Bizonyos gyógyszerek gátolhatják a trombociták képződését (pl. egyes antibiotikumok, szalicilátok, fenitoin, karbamazepin, heparin). A kemoterápiás kezelések okozta trombocitaszám-csökkenés is ebbe a csoportba tartozik. Mérgező anyagok (pl. benzol, egyes rovarirtók) is károsíthatják a csontvelőt.
• Fertőzések: Vírusfertőzés (pl. hepatitisz C vírus, HIV, Epstein-Barr vírus, parvovírus B19 stb.) során a csontvelő átmenetileg kevesebb trombocitát termel, azonban gyógyulást követően a működés helyreáll.
• Csontvelőt elfoglaló idegen sejtek/Rosszindulatú daganatok: Leukémia, limfóma, mielodiszpláziás szindróma, aplasztikus anémia, vagy más rákos áttétek a csontvelőben.
• Örökletes tényezők: Ritkán, veleszületett, genetikai defektus is oka lehet.

Fokozott trombocita pusztulás/felhasználódás

Ilyenkor a csontvelőben általában elegendő mennyiségű trombocita keletkezik, a periférián azonban valamilyen oknál fogva azok élettartama lerövidül, vagy a szervezet fokozottan használja fel őket.

• Autoimmun betegségek (ITP - Immun Thrombocytopenia): Az immunrendszer hibásan támadja meg és pusztítja el a saját vérlemezkéit. Ilyenkor antitestek kötődnek a vérlemezkékhez, és az ilyen megjelölt trombocitákat a lép eltávolítja a keringésből. Az ITP gyakran más autoimmun betegségekhez társul, mint például szisztémás lupusz, reumatoid artritisz.
• Gyógyszermellékhatás: Egyes gyógyszerek immun, illetve nem-immun mechanizmusok útján csökkenthetik a vérlemezkék számát (pl. heparin, egyes vízhajtók, antiepileptikumok és antibiotikumok). A gyógyszer elhagyását követően a legtöbb esetben a vérlemezkék száma normalizálódik.
• Terhesség: A legtöbb esetben terhesség során csak enyhe trombocitopénia jelentkezik a vérplazma mennyiségének megnövekedése miatt, amely szülés után általában rendeződik. Néha az alacsony vérlemezkeszám oka a ritkábban előforduló HELLP szindróma, preeklampszia vagy eklampszia.
• Súlyos véralvadási zavarok: Szepszis, Disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC), Trombotikus trombocitopéniás purpura (TTP), Hemolitikus urémiás szindróma (HUS). Ezekben az állapotokban fokozott trombusképződés vagy vérlemezkék felhasználódása zajlik, ami vérzésekhez vezethet.
• Lépmegnagyobbodás (Hiperszplénia): A lép normális funkciói közé tartozik az elöregedett, kóros vérsejtek keringésből történő eltávolítása. Amennyiben ez a folyamat felgyorsul, és az ép, jól működő sejtek is áldozatául esnek a lép fokozott tevékenységének, hiperszpléniáról beszélünk. Ez a folyamat sokszor együtt jár a lép megnagyobbodásával. Hiperszplénia kialakulhat pl. májcirrózis, limfóma, malária, egyes kötőszöveti és gyulladásos betegségek kapcsán.
• Májelégtelenség.
• Mechanikai okok: Például bypass műtét során.

Pszeudotrombocitopénia

Létezik egy ritka laboratóriumi mérési hiba, mely egy ún. pszeudotrombocitopénia. Ilyenkor a vérvételhez használt véralvadásgátló anyag és a vérsavóban található egyéb anyag tapasztja össze a vérlemezkéket a kémcsőben. Ez a jelenség azt eredményezi, hogy az automata nem tudja megszámolni az összeragadt trombocitákat, mert azok nagyok és szabálytalan alakúak, így alacsonyabb értéket mutat. Ekkor egy, a szokásostól eltérő vérvételi csőbe levett mintából kell megismételni a mérést, egy másik fajta véralvadásgátlóval, így kiderül a valós trombocitaszám. A pszeudotrombocitopénia nem igényel kezelést, tüneteket nem okoz.

A trombocitopénia diagnosztizálása és kezelése

A trombocitopénia diagnózisához a vérlemezkék számának laboratóriumi vizsgálatára van szükség, amely a teljes vérkép részeként történik vénás vérből. Emellett a fizikai vizsgálat segíthet a trombocitopénia észlelhető jeleinek (pl. purpura) és egyéb kóros elváltozások (pl. máj-, illetve lépmegnagyobbodás) felderítésében. A kórelőzménytől, a trombocitopénia mértékétől, és egyéb paraméterektől függően a diagnózis felállításához további vizsgálatok (képalkotó vizsgálat, csontvelő biopszia stb.) is szükségesek lehetnek. Bármelyik probléma is áll a háttérben, érdemes specialistához (hematológushoz) fordulni.

A trombocitopénia kezelése elsődlegesen az okától és súlyosságától függ. Nem a vérlemezkék számát kell erőszakkal megnövelni (bár erre is van lehetőség, például műtétek előtt), hanem azt kell kideríteni, hogy a szervezetben hol van probléma! Annak a sikeres kezelésével a trombocitaszám is emelkedni fog. Az abnormális vérlemezkeszám csupán egy tünet, így fontos a kiváltó ok vagy betegség kezelése!

Lehetséges kezelési módok:

• Oki terápia: Az alapbetegség gyógyítása a legfontosabb. Például, ha gyógyszer okozza a problémát, annak abbahagyása és másra váltása indokolt.
• Trombocita transzfúzió: Súlyos esetekben, illetve nagy vérzésveszéllyel járó beavatkozásokat megelőzően trombocita transzfúzióra lehet szükség a vérlemezkeszám gyors növelése érdekében.
• Kortikoszteroidok és immunszuppresszánsok: Immunológiai eredetű trombocitopénia esetén (pl. ITP) alkalmazhatók, amelyek segítenek szabályozni az immunrendszert és meghosszabbítják a trombociták élettartamát.
• Intravénás immunglobulin (IVIG): Szintén immunológiai eredetű esetekben segíthet a vérlemezkeszám emelésében.
• Thrombopoetinreceptor agonisták: Ezek a szerek (pl. eltrombopag, romiplostim) fokozzák a csontvelőben a megakariociták osztódását, ezáltal növelve a vérlemezkeszámot.
• Lép eltávolítása (splenectomia): Ritkán, ha a lép fokozottan pusztítja a trombocitákat, műtéti úton eltávolíthatják.
• Csontvelő-átültetés: Súlyosan károsodott csontvelő esetén megoldást jelenthet.

Enyhe esetekben elegendő lehet a megfigyelés, valamint a sérülésveszélyes munkák, sportok kerülése, és rendszeres kontroll. Fontos továbbá, hogy műtétek előtt mindenképp egyeztessen orvosával, még akkor is, ha nem alkalmaz semmilyen terápiát rá.

Tejfehérje allergia

A tejfehérje-allergia az immunrendszer téves reakciója a tejben található fehérjékre. Ez a gyerekeknél előforduló leggyakoribb ételallergia, de a legtöbben kinövik, a felnőtteknél már ritka. A tejben nagy mennyiségű, jól hasznosuló fehérje található, de ezek a gyerekek egy részénél - és néhány felnőttnél - allergiás reakciót okoznak. A tünetek az enyhétől az életveszélyesig terjedhetnek. Tejet, tejszármazékokat sok feldolgozott élelmiszer tartalmaz, ezért az allergiában szenvedőknek különösen nagy figyelmet kell fordítaniuk az összetevők tanulmányozására.

A tejfehérje allergia és a laktózérzékenység különbsége

Sokan nincsenek tisztában a tejfehérje-allergia és a laktózérzékenység különbségével, pedig a két betegség nagyon is különbözik egymástól:

A tejfehérje allergia tünetei

A tejfehérje-allergia sokféle tünettel járhat, azok súlyossága egyéntől függő. Az érintettek a felsorolt tünetek nem mindegyikét tapasztalják! A tünetek a tejet vagy tejfehérjét is tartalmazó élelmiszer fogyasztása után néhány perccel vagy órával is jelentkezhetnek. A tejfehérje-allergia általában már gyermekkorban elkezdődik, de a legtöbben felnőttkorukra kinövik. Az is előfordul azonban, hogy felnőttkorban jelentkezik a betegség.

Azonnal jelentkező tünetek (perceken belül):

• Csalánkiütések, vörös foltok, viszketés.
• Sípoló légzés, nehézlégzés.
• Zsibbadás vagy viszketés a száj körül.
• Az ajkak, nyelv, torok duzzanata.
• Rekedtség.
• Köhögés, légszomj.
• Hányás.

Később jelentkező tünetek (órákon belül):

• Híg széklet vagy hasmenés, amely vért is tartalmazhat.
• Hasi görcsök.
• Orrfolyás.
• Könnyezés.
• Csecsemőknél hasfájásos tünetek.

A tejfehérje-allergia esetenként anafilaxiát is okozhat. Tünetei a perceken (maximum egy órán) belül kialakuló ajak-, gége- és nyelvduzzanat, vizenyő (ödéma), esetenként hasfájás. Ebben az életveszélyes állapotban leállhat a légzés és a keringés. Az anafilaxia súlyos, életveszélyes reakció, amely azonnali adrenalin autoinjektor használatát és orvosi ellátást igényel. Ha bárki az anafilaxia tüneteit mutatja, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt! Ha a betegnél van autoinjektor, késlekedés nélkül adja be az adrenalin injekciót.

A tejfehérje allergia kockázati tényezői és szövődményei

Mint minden allergia, a tejfehérje-allergia is az immunrendszer hibás, túlérzékenységi reakciójának eredménye. A reakciót a tejben lévő fehérjék bármelyike, a kazein vagy a savófehérjék, sőt mindkettő is kiválthatja. A tejfehérjék hatására az immunrendszer IgE ellenanyagokat termel. Ha a szervezet újra találkozik a tejfehérjékkel, akkor az IgE ellenanyagok hatására az immunsejtekből hisztamin szabadul fel, ez okozza a tüneteket. A tejfehérje-allergiában szenvedő számára már a legkisebb mennyiségű tejfehérje is tüneteket okozhat. A tejfehérje-allergiában szenvedők nemcsak a tehéntejre, hanem gyakran a juh- és kecsketejre is allergiások, és az is előfordul, hogy a szójára is allergiás reakciót mutatnak.

Kockázati tényezők:

• Más allergiák jelenléte: Sok tejfehérje-allergiás gyermek másra is allergiás reakciót mutat. Nem ritka, hogy a tej az első ezek közül.
• Atópiás dermatitisz: A krónikus gyulladásos bőrbetegségben szenvedő gyermekeknél gyakoribbak az ételallergiák.
• Örökletes tényezők: A tejfehérje-allergia családi halmozódást mutat, vagyis ha valamelyik szülőnél vannak allergiás panaszok, a gyermeknél nagyobb valószínűsége van a tejfehérje-allergia kialakulásának.
• Életkor: A gyerekeknél sokkal gyakoribb ez az allergia. Ahogy nőnek, és az emésztőrendszerük is fejlődik, sokan kinövik a betegséget.

Szövődmények:

A tejfehérje-allergia legsúlyosabb szövődménye az anafilaxia. Ez az életveszélyes állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel. A tejfehérje-allergiában szenvedőknél gyakori a más allergiák megjelenése is, amely lehet ételallergia (pl. szója, marhahús, tojás, mogyoró) vagy szénanátha pollenek, házi por vagy kisállatok szőre miatt. A tej és tejtermékek kerülése miatt egyes tápanyagok (különösen a D-vitamin és a kalcium) bevitelére nagyobb figyelmet kell fordítani.

A tejfehérje allergia diagnosztizálása és kezelése

Ha tejtermékek fogyasztása után ön vagy gyermeke allergiás reakciót mutat, forduljon háziorvosához. Az ételallergiák diagnózisához orvosa kikérdezi saját vagy gyermeke tüneteiről, az elfogyasztott ételekről. A kizárásos diéta is segíthet a diagnózis felállításában (az adott élelmiszercsoportot teljesen zárja ki a fogyasztott ételek, italok közül, majd óvatosan próbálja visszavezetni. Ha a tünetek az első fázisban elmúlnak, majd újra jelentkeznek, gyanítható, hogy az adott élelmiszer váltja ki a reakciót).

Diagnosztikai módszerek:

• Prick-teszt (karcolásos próba): A bőrfelszínre cseppentenek a tesztelendő allergénből, majd a cseppen át megkarcolják a bőrfelszínt. A teszt helyén kialakuló reakció mértéke mutatja az allergiás reakció meglétét és annak erősségét.
• Vérvizsgálat: A vérben lévő IgE antitestek szintjét mutatja ki a vizsgálandó allergénre. Tejmentes diéta mellett negatív eredményt is adhat.

Kezelési módok:

A tejfehérje-allergia kezeléséhez teljes mértékben kerülni kell a tejfehérje fogyasztását. Ez azért is nehéz, mert nagyon sok feldolgozott élelmiszer (édes és sós sütemények, virslik, felvágottak, lekvárok, zacskós kenyerek, levesporok, ételízesítők stb.), sőt, sok feldolgozottnak nem tűnő élelmiszer (pl. mélyhűtött zöldség) is tartalmazhat tejet. Gyógyszerek, táplálékkiegészítők, tápszerek is tartalmaznak tejfehérjét.

Fontos teendők tejfehérje-allergia esetén:

• Teljes mértékben iktassa ki étrendjéből a tejfehérjét tartalmazó élelmiszereket.
• Gondosan ellenőrizze, hogy amit fogyaszt, az ne tartalmazzon tejfehérjét. Mindig nagyon gondosan olvassa el a terméken található összetevők listáját.
• Tanítsa meg gyermekét, hogy ne fogadjon el ételt, italt másoktól, ne egyen, igyon megfelelően nem ellenőrzött ételeket, italokat.
• Ha tejfehérje-allergiás gyermeke intézménybe jár, mindig tájékoztassa a gondozókat az allergia tényéről, és ha van, az adrenalin-autoinjekció létéről és használatáról.
• Ha szoptat, és gyermekének tejfehérje-allergiája van, előfordulhat, hogy az ön által fogyasztott tej tüneteket okoz nála. Ilyenkor kerülje ön is a tejfehérje fogyasztását.
• A tejet és tejtermékeket növényi alapú italokkal és helyettesítő termékekkel válthatja ki. Mindig figyeljen azonban arra, hogy a tejfehérje-allergiában szenvedők sokszor a szójára is túlzott reakciót mutatnak, ezért lehetőség szerint ne azt válassza.

A tejfehérje fogyasztására adott enyhe reakció tüneteit antihisztamin-tartalmú gyógyszerek csökkenthetik. Ha az allergia olyan súlyos, hogy fennáll az anafilaxia esélye, orvosa adrenalintartalmú autoinjekciót ír fel, amelyet mindig hordjon magával. Egyéves korában óvatosan megpróbálhatja bevezetni az étrendjébe a tejet, mivel addigra sok gyermek kinövi ezt a reakciót. Hároméves kor után már csak keveseknél jelentkeznek tünetek, de ne feledje, ez az ételallergia felnőtteknél is elkezdődhet. A tejfehérje-allergia típusától függően néhány ember tolerálni tudja például a süteményekben lévő felhevített tejet vagy a joghurtot. Beszélje meg kezelőorvosával, hogy milyen formában kell kerülnie a tejet.

tags: #tejfeherje #allergia #alacsony #trombocita