Az elhagyott csecsemők és a gyermekekkel kapcsolatos bűncselekmények sajnos a mai napig előfordulnak, és súlyos társadalmi problémát jelentenek. Ezek az esetek rávilágítanak a gyermekvédelem fontosságára, a jogi szabályozás fejlődésére és a társadalmi felelősségvállalásra.
Csecsemőrablás Budapesten
Egy megdöbbentő eset rázta meg a közvéleményt Budapesten, amikor egy gyermektelen nő ellopott egy csecsemőt egy VIII. kerületi lakásból. A rendőrségre november 8-án este hét óra körül érkezett bejelentés arról, hogy egy csecsemő eltűnt VIII. kerületi otthonából.
Mint kiderült, a gyerek anyja pár nappal korábban, az utcán ismerkedett meg egy nővel, aki egy alapítvány munkatársának adta ki magát és azt ígérte neki, babaholmikat és gyógyszertári utalványokat tud szerezni neki. Két nappal később, 15 órára beszéltek meg egy találkozót: a nő megjelent a VIII. kerületi lakáson és azt mondta, a megbeszélt holmikért egy közeli címre kell elmenni, majd azt is felajánlotta, hogy addig ő vigyáz a gyerekekre.
Az anya belement ebbe és elment a megadott címre, majd 20 perc várakozás után hazaindult: a lakásba visszaérve vette észre, hogy a csecsemő eltűnt, amiről egyből bejelentést tett a rendőrségen. Nem sokkal később a Semmelweis Egyetem Szülészeti Klinikájának Baross utcai részlegéről érkezett jelzés, hogy egy ismeretlen, szőke parókás nő elhelyezett egy csecsemőt a kórház inkubátorában - ez látszik a rendőrség honlapján időközben közzétett videón is.
A 31 éves nőt másnap, egy VI. kerületi gyorsétteremben kapta el a rendőrség. Később vallomást tett: azt mondta, nem lehet gyereke, ezért lopta el az újszülöttet, de már megbánta.
Tragédia Lengyelországban: újszülött holtteste bevásárlótáskában
Megdöbbentő és szomorú eset rázta meg a közvéleményt Lengyelországban, ahol egy újszülött holttestét találták meg egy bevásárlótáskában. Egy járókelő értesítette a hatóságokat, miután egy utcán hagyott bevásárlótáska gyanút keltett benne, a szatyorban egy újszülött holttestét fedezték fel. A rendőrség azonnal a helyszínre vonult, és megkezdődött a súlyos bűncselekmény kivizsgálása.
A rendőrségi nyomozás során egy 31 éves nőt vettek őrizetbe, aki a gyanú szerint szülés után gyilkolta meg gyermekét. Az eljárás első fordulóiban a hatóságok a gyanúsított vallomását, a helyszíni körülményeket és a bejelentő információit értékelték. A 31 éves nőt emberölés gyanújával hallgatták ki - az esetről azonban egyelőre csak a rendőrség nyilvános közleményeiben található információ. A vizsgálat jelenleg is folyik, a hatóságok tovább gyűjtik a bizonyítékokat és tanúvallomásokat.
A gyermekek jogai és a büntetőeljárás
Sajnos előfordul, hogy a bűncselekmény sértettje vagy egyetlen szemtanúja egy gyermek, akinek a személyisége még kiforratlan, sérülékenyebb a külső káros hatásokkal szemben. A közvéleményben nagy vihart kavart azon gyermekbántalmazó szülők büntetőügye, ahol a szülők éveken át embertelen körülmények között nevelték kiskorú gyermekeiket, és sérelmükre szexuális abúzust is megvalósítottak.
A több éven keresztül tartó büntetőeljárás során 2017 végén született jogerős bírósági döntés, megállapítva a szülőpáros bűnösségét háromrendbeli társtettesként, folytatólagosan, erőszakkal, tizenkettedik életévét be nem töltött, az elkövető hozzátartozója sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntettében, valamint kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, és velük szemben 13-13 év fegyházbüntetést és 10-10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetést kiszabva, és a szülői felügyeleti jogukat megszüntetve.
A büntetőeljárásban a vádlottak bűnösségét megalapozó egyik kulcsfontosságú bizonyíték volt a három kiskorú gyermek tanúvallomása. Ugyanakkor az eljárással szemben kritikaként fogalmazódott meg, hogy a gyermekeket a büntetőeljárás során többször kihallgatták, több szakértői vizsgálatnak vetették alá, ezzel arra „kényszerítve” őket, hogy az átélt traumát, tragédiát újból átéljék. Ez a példa is jól mutatja, hogy mekkora felelősség hárul a gyermekkorúakat érintő büntetőügyekben eljáró hatóságokra.
A gyermekkorú tanúk kihallgatásának fejlődése
A gyermekkorú tanú életkori sajátosságainak figyelembevétele hosszú, több évtizeden átnyúló fejlődésen ment át, míg elért a mai részletes, a gyermekek érdekeire nagyobb hangsúlyt fektető szabályozásáig. Az első kifejezetten gyermektanúkat érintő rendelkezést az 1962. május 13. napján kihirdetett 1962. évi 8. törvényerejű rendeletben találhatunk. Ezen büntetőeljárási kódex 133. § (3) bekezdése szerint a tanút figyelmeztetni kellett a hamis tanúzás törvényes következményeire, mely rendelkezés a gyermek tanúkra is ugyanúgy vonatkozott, mint a fiatal-, vagy felnőttkorúra, annak ellenére, hogy az akkor hatályban lévő Büntető törvénykönyvről szóló 1961. évi V. törvény 20. §-a szerint nem volt büntethető, aki, a cselekmény elkövetéskor a 14. életévét nem töltötte be.
A gyermekek fokozottabb védelmét felismerő rendelkezéssel bővült az 1974. évtől hatályos büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény, melynek 63. § (3) bekezdése kimondta, hogy a tizennégy éven aluli tanút csak kivételesen, és ha vallomása olyan bizonyítékot tartalmazhat, amely előreláthatóan másként nem pótolható, akkor lehet kihallgatni. Ennek indokát adja a törvényi szakaszhoz fűzött kommentár, mely szerint „a gyermek életkori sajátosságainál fogva kihallgatásakor súlyos pszichés megterhelésen, traumán eshet át, amely aránytalanul nagyobb kárt okozhat, mint a vallomásának mellőzése vagy pótlása”.
Az 1973. évi I. törvényt felváltó, 2003. július 1. napján hatályba lépő 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) szakítva korábbi szűkszavú szabályozással, több „gyermekbarát” rendelkezést is tartalmazott. A régi Be. egyértelműen rögzítette, hogy vádemelést követően gyermekkorú tanú kihallgatására tárgyaláson nem kerülhetett sor. Nyomozás során a gyermekkorú tanú kihallgatását végző szerv vonatkozásában egyfajta kettősség volt tetten érhető. A törvény fő szabályként a nyomozási bíró hatáskörébe utalta a tizennégy év alatti személy kihallgatását, de a nyomozó hatóság általi kihallgatást sem zárta ki jogszabály.
2011-ben a jogalkotó felismerve azt, hogy a kiskorú meghallgatására nem feltétlenül alkalmas a hivatalok zord helyiségei, előírta, hogy legkésőbb a 2014. évtől a 14 év alatti gyermekek meghallgatására az úgynevezett meghallgatószobákban kerülhetett sor, melyet a BRFK-n és valamennyi megyei rendőr-főkapitányságon ki kellett alakítani. Ezen meghallgatószobák kialakításának, felszereltségének igazodnia kellett a gyermek szükségleteihez, biztosítva lelki és fizikai biztonságát, továbbá alkalmasnak kellett lennie arra, hogy vallomását kép- és hangfelvétellel rögzítsék. De előírásokat tartalmazott a helyiség méreteire, természetes fénnyel ellátottságára, de még a szoba minimális hőmérsékletére is.
A jelenlegi szabályozás
A 2018. július 1. napjától hatályos büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) újragondolta a gyermekkorúakat érintő szabályozás módját, és bevezette, valamint fokozott védelmet biztosít az úgynevezett különleges bánásmódot igénylő személyek részére, mely körbe jogszabálynál fogva beletartoznak a 18. év alattiak, így a gyermekkorúak is. Védelmüket nemcsak általános szinten megfogalmazott elvekben rögzíti a törvény, hanem konkrét intézkedéseket, rendelkezéseket tartalmaz.
Fő szabály lett, hogy a gyermekkorú kihallgatása során nem lehet jelen sem a terhelt, sem a védő. Ettől kizárólag az eljáró hatóság mérlegelésén múló döntése alapján lehet eltérni, és pusztán abban az esetben, ha a terhelt, vagy védő indítványozta a gyermekkorú meghallgatását. A gyermekkorú tanút továbbra is az erre a célra kialakított helyiségben kell kihallgatni, melyről videófelvételt kell készíteni. Újdonság a Be.-ben, hogy felszámolja a korábban a nyomozás során fennálló kettősséget, és megszünteti a nyomozási bíró szerepét.
A kiskorú tanú kihallgatását a nyomozás során a nyomozó hatóság végzi azzal, hogy az eljárási cselekményeknél minden alkalommal ugyanazon személynek kell eljárnia, és ha a gyermekkorú szexuális bűncselekmény áldozata, akkor a kihallgató személynek azonos neműnek kell lennie. Vádemelést követően a gyermek meghallgatására kizárólag szükséges esetben, továbbra is a terhelt és védője távollétében kerülhet sor.
Esettanulmányok a büntetőeljárásban
Az első esetben büntetőeljárás volt folyamatban felnőttkorú vádlottal szemben 3 rendbeli, a 2012. évi C. törvény 208. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és eszerint minősülő lopás bűntette miatt. A tényállás szerint a fiatal felnőtt korú elkövető rábírt három - egy 12 és két 11 éves - gyermeket arra, hogy vele együtt lakóhelyük közelében lévő körbekerített almáskertbe menjenek, és onnan korábban a napszámosok által leszedett, ládákba pakolt almákat tulajdonítsanak el. A gyermekek a vádlott felhívásának eleget tettek, és a sértett almáskertjéből összesen 8 darab ládákba pakolt 24 000 Ft értékű almát tulajdonítottak el, az elkövetési érték a ládákkal együtt 32 000 Ft volt. Az eltulajdonított ládákat és az almát a vádlott, valamint a gyermekek lakóhelyükön elrejtették. A büntetőeljárás során a vádlott a bűnösségét tagadta, vallomást nem tett.
A másik esetben csoportosan elkövetett rablás bűntette és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt három vádlottal szemben büntetőeljárás volt folyamatban. A tényállás szerint az egymással rokoni kapcsolatban álló vádlottak és a falubeli sértett egy közös ismerősüknél iszogattak, kártyáztak. Amikor az egyik vádlottól a sértett nagyobb összeget elnyert, vita alakult ki, ezért a sértett a nyereménnyel távozott. A vádlottak a büntetőeljárás során tagadták bűnösségüket és egymásra tett terhelő vallomással próbálták magukat menteni. Védekezésük azonban a büntetőeljárás során többször is változott, ellentmondásos volt. Ezért a vádlottak szerepe (részt vett-e a bűncselekményben, tettesként, társtettesként, bűnsegédként stb.) a tényállás tisztázása nem volt egyszerű.
Melyet nagymértékben nehezített, hogy a bűncselekmény idején ittas állapotban lévő sértett az alkohol és a bántalmazás következtében maga sem tudott egyértelműen visszaemlékezni a vele történtekre. Ezért a nyomozás során tanúként hallgatták ki a sértett gyermekét, aki az események idején édesapja elé ment, hogy hazahívja, ezáltal szemtanúja volt bűncselekménynek. Az ő vallomása alapján egyértelműen tisztázható volt, hogy a sértett bántalmazásában a vádlottak milyen szerepet töltöttek be, illetve tisztában voltak valamennyien a készpénz eltulajdonításával.
A csecsemők fejlődése és a szociális interakciók fontossága
A Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetében szakemberek azt a folyamatot vizsgálják, ahogyan a kisbaba egyre inkább és ügyesebben kezdi el használni a kommunikációs és érzelemfelismerő képességeit. A csecsemőnek nagyon korlátozottak az elmeképességei, alig néhány percig tud figyelni, nem beszél, szavakban, nyelvi formákban nem gondolkodik.
Topál József, a kutatás vezetője elmondta, hogy a másfél évtizede kezdődött kutatás során megállapították, hogyan zajlik ez a folyamat nagyon egyszerű biológiai kulcsingerek révén. A kutató szerint, ha felveszik a szemkontaktust a babával, az olyan, mintha hirtelen felvillant volna egy lámpa a fejében, és úgynevezett "tanuló üzemmódba" kapcsol. Ugyanez történik akkor is, ha dajkabeszéddel beszélnek a kicsihez. A gyermekpszichológia régóta vizsgálja, hogyan tanul hatékonyan a baba ezekkel az igen egyszerű eszközökkel, hogyan képes akár bonyolult következtetéseket is levonni.
Bár a kutatás félúton jár, az már az eddigi vizsgálatokból is kiderült, hogy az agyban termelődő oxitocin hormon szerepe kulcsfontosságú lehet. Kimutatták ugyanis, hogy természetes kulcsingerekkel, vagyis simogatással, szemkontaktussal, testi kontaktussal serkenteni lehet az oxitocin agyi termelődését, ezzel pedig növekszik a kisgyermekek szociális befogadó készsége. Az oxitocin az agyban úgy fejti ki a hatását, hogy receptorokhoz kötődik, amelyek az egyes embereknél különböző hatékonyságúak lehetnek. Más, külföldön végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az oxitocin hormon szoptatás közben is termelődik, így a szoptatás elősegíti a baba és a mama erősebb kötődésének kialakulását, megteremti az anya iránti szeretet és bizalom érzését.
A kommunikáció és a szociális háttér hatása
Amerikai kutatók szerint sokkal jobban fejleszthető a baba agya, ha sokat és értelmesen beszélünk hozzá, mintha értelmetlenül gügyögnénk neki. Több beszéddel ugyanis kiválóan fejleszthető a babák agya. A kicsik agyában a sok és helyes beszéd ugyanis segít kialakítani azokat a nyelvi és szókincsbeli készségeket, amelyekkel elkerülhető a verbális lemaradás. A szakemberek szerint fontos, hogy az agy kész legyen a szövegösszefüggésből megtanulni a szavak jelentését, tehát nem képeket kell a babának mutogatni, és az sem elég, ha a felnőtt rábök egy tárgya, miközben kiejti annak nevét. Jobb, ha teljes mondatokban beszélnek a szülők.
A fejlődésben a szociális háttér is meghatározó a kutatók szerint. A közepes vagy annál magasabb jövedelmű családokban növekedő gyermekek már az óvodakezdés előtt sokszorosan több szót hallanak, mint a szegényebb családok kicsinyei. Az utóbbiak a szűkebb szókincs miatt kevesebb eséllyel boldogulnak az iskolában. Az agyról készült felvételek is alátámasztják ezt az összefüggést. Kimberly Noble, a Columbia Egyetem orvosi karának kutatója szerint a korai élmények segítenek kialakítani az agyban az idegsejtek közötti kapcsolatokat, így a jobb társadalmi-gazdasági helyzetű családok gyermekeinek fejlettebb "idegsejtbirodalma" jön létre a nyelvi fejlődéssel összefüggő agyterületeken. A kutatók szerint a szegényebb gyerekek kétéves korukra érik el azt a nyelvi teljesítményt, amelyre a nagyobb bőségben felnövők már tizennyolc hónaposan képesek.
Gyermeki viselkedési problémák kezelése
Mindannyian látunk és hallunk olyan szülőket az utcán és játszótéren, hogy egyebet se tesznek, mint parancsolnak. Azonban a gyermek nem egy gép, amit ide-oda kapcsolgathatnak, s egy idő után jogos ellenállásba fognak a szülők ütközni.
A dackorszak és a nem mondás
Életkortól függ, hogy a feleselést hogyan kezeljük. 3 éves kor körül természetes, ha egy kicsi mindenre azt mondja, hogy nem! Ez a hírhedt dackorszak. A „nem!” azt jelenti, hogy "magyarázd meg, miért kell ezt így csinálnom!" Nem azt jelenti, hogy ellenáll a nevelésnek, hanem azt, hogy kezdi megtanulni, hogy nem gépiesen engedelmeskedik, hanem keresi a dolgok közötti ok-okozati viszonyt. Tekintsük az ellenállását fel nem tett kérdésnek, és magyarázzuk meg, hogy miért kérjük, amit kérünk. Ne terjengősen, hanem játékosan, sok humorral, de határozottan és következetesen. Ha a gyerek ennek ellenére egyre több nemet kiabál, azt jeleli, még nem tanultuk meg kezelni a gyerekünket. Még nem igazodunk el a kimondott és a ki nem mondott jelzéseiben. Ebből következik, hogy ő se érthet meg bennünket.
Soha ne tekintsük elvetemedett gonosznak pusztán azért, mert kitartóan nemet mond, hanem gondolkodjunk el ezeken a kérdéseken. Az is fontos, hogy mi se mondjuk reflex-szerűen azt valamire, hogy nem. Csak akkor, ha az, amiről szó van, ami kérdéses, az tényleg lehetetlen. Ehhez azonban a gépies reagálás helyett meg kell tanulnunk a felelősségteljes gondolkodást, ahol a kimondott szónak hitele van. A feleselő gyerek gyakran felnagyítja a szülők hiányosságait. Gondolkodjunk el ezen. Gyakran a feleselés egyfajta próbálkozás arra, hogy vitatkozzék valamin, hogy igazát és erejét próbálgassa. Előfordulhat még az is, hogy igaza van. A feleselést le lehet gyűrni kitartással, és odafigyeléssel! A gépiesen, kitartóan feleselő gyerek esetében bevált megoldás, ha világosan megmondjuk a vitatott dologgal kapcsolatos véleményünket, és egyben megkérjük, hogy jöjjön velünk és kezdjünk bele valami másba, valami érdekesbe. Ha nem jön, mi akkor is kezdjünk bele. Meglátják, hamarosan ő is ott terem. Ilyenkor a végén dicsérjük meg, és ne hánytorgassuk a konfliktust kiváltó okokat, mert akkor újra kezdődik az egész elölről. Ha megtanulja, hogy a vitában nem legyőzni kell a másikat, hanem meggyőzni, ha látja, hogy létezhetnek egymástól eltérő vélemények is, akkor a feleselés is megszűnik. Ám ehhez az kell, hogy ennek belátására a szülők is képesek legyenek! (Kazimir Ágnes, gyermekpszichológus)
Csapkodás, verekszés kezelése totyogóknál
Sok anyuka kérdezte az elmúlt hetekben, mit lehet tenni, ha az 1-2 éves kicsi dühében csapkod, verekszik. Először is fontos megérteni, hogy a totyogók csapkodása mögött nincs szándék, nem azért csinálják, hogy fájdalmat okozzanak. A babák fokozatosan tanulják meg uralni a testüket. Az újszülött, amikor izgalomba jön, kontrollálatlanul csapkod, gyakran a saját mozgása ijeszti meg és emiatt kezd el sírni, mert nem tudja, hogy a testrészei hozzá tartoznak. Ebben a korban, ha ölbe veszed, néha belemar az arcodba, meghúzza a hajad, nem tudja ugyanis, hogy ezek a testrészek nem hozzá tartoznak. Némi kísérletezés után, nagyjából 10-11 hónapos korra már meg tudja különböztetni egymástól a saját és anya testrészeit, azonban még mindig nem ismeri a „fáj” fogalmát, valamint a kézügyessége sem elég fejlett ahhoz, hogy egy-egy ügyetlen mozdulatával ne okozzon fájdalmat.
Ahogy a baba akarata is fejlődik, még egy nehézséggel kell számolni: néha nagyon indulatos, dühös lesz és ilyenkor csapkod. Amikor a kicsi indulatba jön, ún. regresszív állapotba kerül, olyan viselkedésformákat vesz fel, amik egy korábbi életkorra jellemzőek. Gyakorlatilag ilyenkor „visszamegy” kisbabába és kontrollálatlanul csapkod, harap, mar stb.
- Fogd meg a kezét és mondd neki határozottan: „Nem szabad!” Ez azonban még nem elég, mert ebből nem tanulja meg, hogyan kerülje el a hasonló helyzeteket a későbbiekben.
- Tanítsd meg neki a testrészeit úgy, hogy finoman megsimogatod őket és kimondod a nevüket! Amikor valami fájdalmat tapasztal, mondd neki: „Ez fáj!”
A mozdulatait finomíthatod a simi-simi-bumm-bumm játékkal, amikor két különböző színű párnát teszel elé, az egyiket simogatjátok és mondjátok, hogy simi-simi, a másikat boxoljátok és mondjátok, hogy bumm-bumm-bumm.
tags: #utcara #tett #csecsemoknek