Az újszülöttek gyors, időnként szabálytalannak tűnő légzése gyakran megijeszti az újdonsült szülőket. A méhen kívüli élet az első lélegzetvételekkel kezdődik, a légzés pedig az egyik legalapvetőbb élettani funkciónk.
Az újszülöttek sokkal gyorsabban lélegeznek, mint az idősebb gyermekek és felnőttek. Míg a felnőttek esetében 14-18/perc a normális légzésszám, addig egy egészséges, fejlett újszülötté 40-60/perc közötti (ez alvás közben lelassulhat a percenkénti 30-40 légzésre), egy csecsemőé 30-50, a kisdedeké pedig 25-32 percenként. Ennek az az oka, hogy az újszülöttek mellkasa és tüdeje jóval kisebb, légútjaik szűkebbek és légzőizmaik is fejletlenebbek a felnőttekéhez képest.
A normális és rendszertelen légzés jelenségei újszülötteknél
Sokszor aggodalmat vált ki a hozzátartozókból, amikor azt tapasztalják, hogy az újszülött rendszertelenül veszi a levegőt. A békésen szunyókáló babáknál feltűnhet, hogy időnkén gyorsabban és mélyebben, majd lassabban és felszínesebben veszik a levegőt. Az pedig különösen nagy riadalmat okoz, amikor a szülők azt észlelik, hogy a picik időnként rövidebb (akár 10 másodpercnyi) szünetet is tartanak a légvételek között, majd külső stimuláció nélkül folytatják a légzést egyre mélyebb lélegzetvételekkel.
Nem kell megijedni, ez kezdetben teljesen normális jelenség is lehet, amit periodikus légzésnek nevezünk, és a légzésellenőrző központ éretlenségével magyarázható. A légzést számtalan tényező befolyásolja a baba esetében is. Újszülötteknél megfigyelhető, hogy a korai, az élet első órájában biztosított bőrkontaktus esetén a baba kisebb stresszt él át, a légzése és szívverése is stabilabb.
Ha azonban stressz éri vagy sír, a légzésszáma is megemelkedik (akár 60 légzés/percet is elérhet). Fontos, hogy amint megnyugszik a baba, a légzésszámnak is normalizálódnia kell. Két hónapos kor alatt a percenként 60 alatti, 2-12 hónapos kor között pedig a percenként 50 alatti légzésszámot tekintjük normálisnak.
Hogyan működnek az újszülött tüdeje?
Légzésszám életkoronként
A táblázat bemutatja a normális légzésszámot különböző életkori csoportokban:
| Életkor | Légzésszám (légvétel/perc) |
|---|---|
| Újszülött | 40-60 (alvás közben 30-40) |
| Csecsemő | 30-50 |
| Kisded | 25-32 |
| Felnőtt | 14-18 |
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha a csecsemő nyugodt, és továbbra is azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan gyorsan lélegzik, ez problémát jelezhet. Lényeges, hogy a szülő észrevegye a baba légzésében megfigyelhető egyéb szokatlan jeleket is. Ilyen például az orrszárnyi légzés, a belégzéssel egyidőben megfigyelhető mellkasi behúzódás, a hasi légzés fokozódása vagy a be- és kilégzést kísérő szokatlan hangok (hangos belégzés, préselő, sípoló hangok vagy nyögések kilégzéskor).
Amennyiben a baba ajkai és bőre szederjessé válik, vagy egyéb riasztó tünetek (bágyadtság, eszméletvesztés, hányás, láz, mellkasi fájdalom) is társulnak a nehezített légzéshez, azonnali orvosi segítséget, mentőt kell hívni a gyermekhez.
A szapora légzés (tachypnoea) a légzésszám kórosan megnövekedett állapota, amely azt jelenti, hogy a beteg a normálisnál gyorsabban lélegzik. Általánosan elfogadott, hogy felnőtteknél a 20 légvétel/perc feletti légzésszám tachypnoeának minősül, míg gyermekeknél és csecsemőknél az életkortól függően változik a normál tartomány.
A szapora légzés lehetséges okai és kezelése
A szapora légzés hátterében számos különböző élettani és kóros állapot állhat, többek között:
- Légúti betegségek: tüdőgyulladás, asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), tüdőembólia.
- Szívbetegségek: szívelégtelenség, szívritmuszavarok.
- Fertőzések és lázas állapotok: magas láz esetén a szervezet a testhőmérséklet szabályozására gyorsabb légzéssel reagál.
- Anyagcsere-zavarok: acidózis (pl. diabéteszes ketoacidózis).
- Stressz és szorongás: pánikroham vagy erős érzelmi megterhelés is okozhat tachypnoeát.
- Oxigénhiány: bármilyen okból kifolyólag kialakuló oxigénhiány a vérben kompenzáló gyors légzést válthat ki.
Diagnózis és kezelési lehetőségek
A szapora légzés diagnosztizálásához az orvos a következő vizsgálatokat rendelheti el:
- Légzésszám mérése: a percenkénti légvételek számlálása.
- Vérgázanalízis: az oxigén- és szén-dioxid-szint ellenőrzése a vérben.
- Mellkasi röntgen: tüdőgyulladás, daganat vagy egyéb tüdőbetegségek kizárására.
- EKG és szívultrahang: szívproblémák kizárására.
- Laborvizsgálatok: vérkép, elektrolitok, gyulladásos markerek ellenőrzése.
- Pulzoximetria: az oxigénszaturáció mérésére.
A tachypnoea kezelése az alapbetegségtől függ. Az alábbiak lehetnek a kezelési módok:
- Oxigénterápia: ha a vér oxigénszintje alacsony.
- Inhalációs terápia: pl. hörgőtágítók asztma vagy COPD esetén.
- Antibiotikumok: ha bakteriális fertőzés áll a háttérben.
- Nyugtatók vagy pszichoterápia: ha a szapora légzés szorongás vagy pánikroham miatt alakul ki.
- Sürgősségi ellátás: ha életveszélyes állapot (pl. tüdőembólia) áll a háttérben.
Újszülöttkori légzési rendellenességek
Az újszülött az első légvételeket követően rendszeres, egyenlő nagyságú légvételeket vesz, átlagosan percenként 34-48-szor. A légzészavart kiválthatja a magzatvíz félrenyelése, tüdőgyulladás, a magzati keringés fennmaradása, légmell, tüdőtágulat, veleszületett tüdő rendellenesség, tüdővérzés, a tüdő fejletlensége és a légutak elzáródása.
A szülés után a normális légzéstől eltérő ritmusú és számú légzés észlelhető. Egyes esetekben egyáltalán nem vesz levegőt az újszülött. Szíve alig ver, vérnyomása alacsony. A baba nem sír fel a születéskor és bőre kifejezetten szürkés színű. Görcsrohamok, eszméletlenség, izompetyhüdtség jelentkezhet.
Az orvos a kórtörténet felvétele és a betegvizsgálat mellett speciális eszközök segítségével követi nyomon az újszülött légzését és szívritmusát. A vér oxigén telítettségének meghatározására vérgáz vizsgálatot kér. A kiváltó ok kimutatása érdekében mellkasröntgen vizsgálatot és ultrahangos vizsgálatot is végez.
Kezelés és kilátások
A kóros állapot megszüntetése gyakran azonnali beavatkozást igényel. Az oxigénhiány miatt az újszülött légzésének támogatására lehet szükség. Ez lehet szabadon áramló vagy arcmaszkon keresztül adott oxigén. Sok esetben gépi lélegeztetésre is sor kerül, ha az újszülött légzése leáll vagy az életben maradáshoz elégtelen. A fulladásos állapotot elszenvedett újszülöttet intenzív osztályon kell kezelni és megfigyelni.
Az esetek nagy részében az állapot életveszélyes; megfelelő kezelés nélkül halálos. Ha a kiváltó ok megszűnik és a gyermek idegrendszere nem károsodott, az állapot nyom nélkül elmúlik. Ha hosszabb idő után sikerült csak a szervezet oxigénellátottságát biztosítani, idegrendszeri károsodás (pl. agykárosodás) is felléphet.
A koraszülött babák légzése
Az apnoe gyakorisága és súlyossága növekszik az extrém koraszülöttek között, például egy 24. terhességi hétre született babánál gyakoribb és súlyosabb lehet, mint egy 35. A koraszülött babák állapotát monitorok figyelik, amik hangjelzéssel riasztanak, ha a baba 15-20 másodpercnél hosszabb ideig nem vesz levegőt és/vagy a pulzusszáma csökken. Attól függően, hogy a légzés milyen hosszú időre áll le, a vér oxigéntartalma csökken, ez kékes bőrszínt (cyanosis), és alacsony pulzusszámot eredményez.
Ha a baba nem tudja spontán rendezni a légzését, az újszülöttet kezünkkel gyengéden megérintjük, vagy „megdörzsöljük” és ez az inger stimulálja a légzést. Ez gyakran elegendő is. Ha a légút elzáródása az oka a légzés kimaradásnak, akkor a babát a hátára vagy az oldalára fektetjük a fejét középre fordítva. Ebben az esetben az orvos megkezdi a gyógyszeres kezelést és koffeint kap a baba, mely a légzőközpontot stimulálja.
A koraszülöttség a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) rizikófaktora, ezért náluk (különösen az 1.500 gramm alatti születési súlyúaknál) a légzésfigyelő monitor otthoni használata és a szülők részére újszülött újraélesztő tanfolyam elvégzése javasolt.
tags: #ujszulott #tranzitorikus #tachypnoe