A csecsemőkori haspuffadás az egyik leggyakoribb jelenség, amivel az újdonsült szülők találkozhatnak. Ez a diszkomfort érzés nemcsak a babát, de az egész családot próbára teszi, hiszen a nyugtalan éjszakák és a vigasztalhatatlan sírás kimerítő. Fontos tudni, hogy a legtöbb esetben a puffadt has teljesen ártalmatlan, az éretlen emésztőrendszer normális velejárója, de a megértés és a megfelelő reakció kulcsfontosságú a tünetek enyhítésében.
A haspuffadás a harmadik leggyakoribb emésztőrendszeri panasz, amit a hasi fájdalom és a székrekedés előz meg gyakoriságban, illetve a fokozott böfögés és a teltségérzés követ. Amikor először látjuk, hogy a mi kis csodánk kényelmetlenül feszíti apró hasát, azonnal bekapcsol a vészjelző a szülői agyban.
Az éretlen emésztőrendszer szerepe a puffadásban
A felnőttekhez képest a csecsemők emésztőrendszere még nagyon éretlen. Ez a folyamatos fejlődés alatt álló rendszer sokkal érzékenyebben reagál a legapróbb változásokra is. A születés utáni első hónapokban a baba bélrendszerének izomzata, a perisztaltika, még nem működik összehangoltan és hatékonyan. Ez azt jelenti, hogy a gázok és a széklet lassabban haladnak át a bélrendszeren, megrekedhetnek, ami feszülést és fájdalmat okoz. Egy apró bélrendszerben, ahol a perisztaltika még csak most tanulja a ritmust, a gázok felhalmozódása szinte elkerülhetetlen.
A babák, főképpen az egészen fiatal csecsemők gyomra és emésztőtraktusának egésze viszonylag „éretlennek” tekinthető, legalábbis összehasonlítva egy felnőtt vagy akár egy pár évvel idősebb kisgyermek bélrendszerének érettségével. Kezdve az emésztőenzimek termelődésének viszonylagos „tökéletlenségével”, az elfogyasztott tápszer/anyatej tartalmán vagy éppen az étkezés minőségén (levegőnyelés!) át egészen a bélrendszert kolonizáló baktériumflóra milyenségével bezárólag - számtalan tényező (illetve ezek együttes fennállása) vezethet a haspuffadás és ezáltal a kínzó hasfájás kialakulásához.
A csecsemőkori haspuffadás az egyik leggyakoribb jelenség, amivel újdonsült anyukaként találkozhatunk.
A puffadás leggyakoribb okai
Levegőnyelés (Aerophagia)
A levegőnyelés, vagy aerofágia, a puffadás leggyakoribb mechanikai oka. A csecsemő evés közben, sírás közben vagy akár cumizás közben is jelentős mennyiségű levegőt nyelhet. Az anyatejes táplálás során is bejuthat levegő a baba szervezetébe, ha a baba nem megfelelően kapja be a mellet. A megfelelő mellre tapadás elengedhetetlen a levegőnyelés minimalizálásához. Ha a baba csak a mellbimbót kapja be, és nem az egész bimbóudvart, akkor a szopás közben vákuum helyett rés keletkezik, amelyen keresztül levegő jut be.
Gyakori böfögés: Ne várjuk meg a szoptatás végét.
A cumisüveggel táplált babáknál a levegőnyelés még gyakoribb probléma lehet, különösen, ha a cumifej nem megfelelő. A túl nagy lyukú cumifej túl gyors áramlást eredményez, ami kapkodáshoz vezet. A cumisüveg helyes tartása is kulcsfontosságú. Mindig tartsuk a palackot úgy, hogy a cumifej teljes egészében tele legyen tejjel, és ne buborékos levegővel.
Ételérzékenység vagy allergia
Ételérzékenység vagy allergia: Bizonyos ételekre való érzékenység vagy allergia is okozhat haspuffadást. Fontos, hogy ha a csecsemőnél haspuffadás tünetei jelentkeznek, és ezek tartósak vagy súlyosak, azonnal konzultáljon orvosával.
A puffadt has okainak feltárása során nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, ami a baba pocakjába kerül, legyen az anyatej vagy tápszer. Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, hogy az anyának szigorú diétát kell tartania, kerülnie kell a hüvelyeseket, káposztát, fokhagymát és egyéb „puffasztó” ételeket, mert azok a tejjel átjutnak a babához. Azonban bizonyos ételek összetevői, mint például a tejfehérje (kazein, savófehérje), bejuthatnak az anyatejbe. Ha a baba allergiás vagy érzékeny ezekre a fehérjékre, az okozhat gyulladást a bélben, ami fokozott gázképződéssel, haspuffadással és súlyosabb esetben véres széklettel jár.
A tápszeres táplálás során a haspuffadás gyakran összefügg a tápszer típusával. Bár a modern tápszerek összetétele igyekszik az anyatejet utánozni, mégis tartalmaznak olyan összetevőket, amelyek nehezebben emészthetőek egy éretlen bélrendszer számára. A tápszerváltás csak végső megoldás lehet.
Tehéntej fehérje allergia: A tejfehérje molekulák és tejallergia nem csak a tejalapú tápszereket fogyasztó csecsemőknél, hanem az anyatejes babáknál is lehetnek a probléma forrásai. Társuló tünetként akár bőrtünetek, ekcéma, visszatérő hörghurutok vagy véres széklet is lehet. Megoldása lehet az anyai szigorú tejmentes diéta vagy a tápszer hypoallergénre váltása.
A tejfehérje-érzékenység is hasi fájdalomhoz, fokozottabb gázképződéshez vezethet.
Laktózintolerancia
Átmeneti laktóz intolerancia (tejcukor érzékenység): A babák hasa kifejezetten puffadt, székletük híg, habos, akár zöld is lehet. Oka a bélben történő tejcukor bontási zavara, a laktáz enzim elégtelen mennyisége. Nagyjából 3 hónapos korra a gyermek enzimműködése rendeződik, elegendővé válik és a tünetek spontán szűnnek, addig pedig megoldást jelenthet a laktáz enzim pótlása.
Átmeneti laktózérzékenység esetén a tejben található tejcukor molekulák lebontása nem tökéletes, a nem lebontott cukor a vastagbél baktériumainak „prédájává” válva igen nagy mennyiségű gázképződést von maga után.
A laktóz a fő szénhidrát az anyatejben és a standard tápszerekben. Ahhoz, hogy a laktózt a szervezet hasznosítani tudja, a vékonybélben lévő laktáz enzimre van szükség. Emellett létezik a laktóz túlterhelés jelensége, ami főleg anyatejes babáknál fordul elő. A szoptatás elején érkező tej (előtej) laktózban gazdagabb és zsírszegényebb.
Székrekedés
Bár a hasmenés is okozhat gázképződést, a csecsemőkori székrekedés sokkal gyakoribb oka a tartós és fájdalmas puffadásnak. Ha a széklet túl kemény vagy túl ritkán ürül, felgyűlik a vastagbélben. A székrekedés kezelésekor a hidratáltság növelése, a lágy masszázs és a lábtornáztatás (bicikliző mozgás) segíthet a perisztaltika serkentésében.
Tápszeres babáknál a székrekedés gyakran összefügg a tápszer típusával vagy a nem elegendő folyadékbevitellel.
Gyomor-bélrendszeri hormonális problémák
Gyomor-bélrendszeri hormonális problémák: számos kutatás vizsgálta a ghrelin és motilin hormonszintek összefüggését a csecsemőkori kólikával. Az eredmények azt mutatják, hogy az említett hormonok 40 %-kal magasabbak hasfájós csecsemők szervezetében.
Bélflóra egyensúlyának zavara
A bélflóra egyensúlyának zavara: A bélrendszer a születéskor steril, majd idővel megtörténik a környező baktériumok kolonizációja, beépítése a szervezet normál baktériumtörzsei közé, mely időt vesz igénybe. Ez idő alatt jelentkezhet a hasfájás az arra hajlamos csecsemőknél. A megfelelő bélflóra kialakulásában nagy szerepe van a hüvelyi szülésnek, korai mellre tételnek és az anyatejes táplálásnak.
A csecsemő bélflórája is folyamatosan alakul. A hasznos baktériumok még csak most települnek be, és a kezdeti időszakban a bélben lévő baktériumok egy része még olyan gázokat termel, amelyek a puffadást okozzák, különösen, amikor a baba tejcukrot (laktózt) emészt.
Probiotikumok alkalmazása (pl. L. reuteri) segíthet a bélflóra egyensúlyának kialakításában.
Húgyúti fertőzés
5 %-ban húgyúti fertőzés okozza a panaszokat, így gyanú esetén ennek kizárása különösen fontos!
A kólika mint specifikus állapot
Bár a puffadt has és a hasfájás gyakran kéz a kézben jár, a kólika egy sokkal intenzívebb, specifikus állapot. A kólika pontos oka mai napig nem teljesen tisztázott, de a kutatók szerint több tényező komplex kölcsönhatásából ered: az éretlen idegrendszer, a bélflóra egyensúlyhiánya, a hormonális ingadozások és a túlzott gázképződés.
A normál hasfájás esetén a baba sír, kényelmetlen, de a sírás általában rövid ideig tart, és a fenti praktikákkal könnyen megnyugtatható. A kólika esetén a sírás hirtelen kezdődik és hirtelen ér véget, vigasztalhatatlan, a baba lábait felhúzza a hasához, arca kipirul, és a hasa nagyon feszült, puffadt.
Egy 1954-ben, a Paediatrics (Gyermekgyógyászat) c. angol szaklapban közzétett „definíció” szerint a legalább 3 hete fennálló, a hét minimum 3 napján jelentkező, s akkor legalább 3 órán át tartó vigasztalhatatlan sírás - egyéb anatómiai és működésbeli elváltozás híján - jellemzi a csecsemőkori kólikát.
A Római III diagnosztikai kritériumok szerint: Hirtelen, minden nyilvánvaló ok nélkül kezdődő, heves, rendre vigasztalhatatlan sírás, mely végül ugyanilyen hirtelen és látszólag ok nélkül marad abba. A sírás legalább egy hete fennáll, hetente legalább háromszor jelentkezik és naponta legalább három órán keresztül tart. Mindeközben a csecsemő szomatikus fejlődése normális.
A kólika általában a 6. héten tetőzik, és a 3-4. hónap környékén magától megszűnik.
Kezelési lehetőségek és otthoni praktikák
Ahhoz, hogy a csecsemő bélrendszerében történő gázképződés, s ezáltal a haspuffadás és a hasi fájdalom minél kisebb mértékű legyen, különféle praktikák, illetve néhány gyógyászati készítmény vethető be, azonban le kell szögezni, hogy még a spektrum „végigpróbálása” sem jelent teljes garanciát arra nézve, hogy a csecsemő panaszai megszűnnek. Más szóval, lehet kísérletezni, mert kinek ez, kinek az válik be - de igazán áttörő változást ezekben az esetekben legtöbbször az idő hoz. Amint a csecsemő elér ugyanis egy bizonyos életkort - ez rendszerint az 5-6. hónap környéke -, a haspuffadással, hasi fájdalommal járó tünetek akár teljesen meg is szűnhetnek.
Táplálási és szoptatási tanácsok
Legelső körben mindig érdemes a lehetséges kiváltó ok szerint próbálkozni: anyatejes babáknál nyilván tovább javasoljuk az igény szerinti szoptatást, esetleg annyit érdemes az anyukának figyelnie, hogy van-e olyan táplálék, melynek elfogyasztását követően a kicsi panaszai fokozódnak. Sajnos, viszonylag ritkán sikerül ilyet azonosítani, de talán a tejtermékek korlátozása segíthet ilyen esetekben.
Tápszerrel táplált csecsemőknél meg lehet próbálni a laktózmentes tápszer adását, ha egy-két hét alatt sem érhető el érdemi változás, akkor még szóba jöhetnek a tejfehérjét hidrolizált formában tartalmazó (HA) tápszerek. Nem árt azonban tudni, hogy mivel minden egyes tápszernek más-más ízvilága van, egyáltalán nem biztos, hogy a baba zökkenőmentesen el is fogadja az általunk kiválasztottat, sőt. Éppen ezért, túl sok félével nem érdemes kísérletezgetni, mert maga a váltogatás is megviselheti a csecsemőtáplálás nyugodtságát.
Nem megfelelő technikájú szoptatás, akár a mellbimbó rossz bevétele vagy mellette túl sok levegő nyelése problémához vezethet. Az erőteljes tejleadó reflex esetén a túl sok tej szájba kerülése is hasfájást eredményez, illetve ha a baba mohón vagy kapkodva eszik. Érdemes egy mellből szoptatni 3 órán belül - ha van elegendő anyatej, ugyanis a túl korai oldalcsere során a híg, cukrosabb anyatejet fogja csak a baba kiszívni aminek magasabb a tejcukor tartalma és bontása hasfájáshoz vezethet.
Gyakran az édesanyákat a ritkább etetésekre buzdítják a hasfájás elkerülése érdekében, ugyanakkor ez nem állja meg a helyét! Érdemes a csecsemőt gyakrabban mellre tenni, igény szerint szoptatni és nem megvárni, hogy az éhségtől sírni kezdjen.
Amit az édesanya elfogyaszt, az az anyatejben is megjelenik. Érdemes kerülni a puffasztó ételeket (hüvelyesek: bab, borsó, lencse, káposzta vagy vastag héjas gyümölcsök: pl. szőlő), illetve mértéket tartani ezek fogyasztása során. A magas allergén aktivitású fehérjék (tej, tojás, hal) mennyiségének korlátozása vagy elhagyása is szükséges lehet. Ha a szoptató édesanya tejmentes diétát kezd, 2 héten keresztül érdemes folytatni. Kevés klinikai evidencia van az édesanya tejmentes diétájának hatásosságáról kólikázó csecsemők esetén, azonban az „élet” gyakran rácáfol erre és a csecsemők panaszai szignifikánsan enyhülnek.
Gázok kiürítése és masszázs
Engedje el a csecsemőnél felgyülemlett gázokat. Ez segíthet a puffadás enyhítésében.
A hasfájás leggyakoribb oka az, hogy a baba nem produkál minden egyes etetés után egy nagy büfit. Minden újszülött sok levegőt nyel étkezés közben. Ezt etetés végén minden esetben ki kell varázsolni a babából egy nagy büfi formában. Legalább három jól használható büfiztetési technika van. A baba mellkasa minden esetben a hasa szintje felett kell legyen, mert a levegő könnyebb, mint az anyatej. Így a gravitáció segít majd kimozdítani a légbuborékot.
Az első pozíció a baba szülői mellkasra/vállra fektetése, és járkálás ide-oda, a baba hátának gyengéd, ujjbeggyel történő finom ütögetésével.
A második a baba szülői alkarra fektetése. Itt a baba feje a könyökhajlat felé néz, és jobb keze-jobb lába az alkar egyik oldalára, bal keze-bal lába az alkar másik oldalára lóg, és így járkálnak vele.
A harmadik a baba üléshez hasonló helyzetben való, előre döntött megtámasztása. A baba nem ülhet, a gerincén nem lehet súly! A hát és a lábak 45 fokos szöget zárnak be. A baba előredől, és a súlya nem a gerincen, hanem a mellkasát megtámasztó kézen nyugszik. A tenyér a mellkast támasztja, a hüvelyk- és mutatóujj pedig az állkapocs csontot. Minden esetben a csontos alapot támasztjuk a babán, nem a lágyrészeket, nem a nyakat!
Akut esetben a pocak masszírozása (óvatos, gyengéd mozdulatokkal, az óramutató járásával megegyező irányban), vagy az úgynevezett antikólikás tartás (hassal lefelé az alkarunkra fektetjük a babát, fejét-mellkasát alátámasztjuk a tenyerünkkel).
A lábak mozgatása mechanikailag segít a gázok kinyomásában. A „bicikliztetés” az egyik legkedveltebb módszer: a babát a hátára fektetjük, és a lábait gyengéden, bicikliző mozdulattal mozgatjuk.
A „tigris a fán” pozíció is sok babának hoz megkönnyebbülést. Ebben a tartásban a baba hasa az alkarunkon fekszik, és a kezünkkel megtámasztjuk a fejét.
A meleg segít ellazítani a hasi izmokat és enyhíti a görcsöket. A meleg vizes palack vagy egy melegítő párna (mindig ellenőrizzük, hogy csak langyos legyen, ne forró!) a hasra helyezve enyhíti a görcsöket és ellazítja a hasi izmokat.
Babamasszázs, alkaron hason fektetés, fekve altatás (légzésfigyelő mellett!).
Gyógyszeres terápiák
Erőteljesebb panaszok esetén bevethető a gyógyszertárak polcairól beszerezhető különféle, a bélgázképződést mérséklő, illetve a már kialakult levegőbuborékokat „feloszlató” többfajta készítmény (pl. simethicone, ánizs-kömény stb.). Ezek adagolása minden esetben pontosan fel van tüntetve a készítményhez tartozó tájékoztatón, de érdemes előbb a gyermekorvos, vagy a gyógyszerész tanácsát kikérni.
Szimetikon: élettanilag és kémiailag teljesen közömbös anyag, hatását közvetlenül a bélcsatornában fejti ki, onnan nem szívódik fel, a szervezetből változatlan formában ürül. Hatását oly módon fejti ki, hogy a bélcsatornában felhalmozódott levegő, légbuborékok felületi feszültségét csökkenti, lehetőséget adva a bélgázok felszívódására, illetve ürülésére. Fontos, hogy a megfelelő dózist kapja meg a csecsemő a szerből, különben hatástalan lesz. Tudományos vizsgálatok vegyes eredményeket hoztak: egyes babáknál látványosan segít, míg másoknál nem mutat jelentős javulást. Ez azért van, mert a puffadás oka nem mindig a buborékok méretében keresendő. A szimetikon nem szívódik fel, így ártalmatlan, de ha két hét alatt nem látunk javulást, valószínűleg a probléma forrása más (pl. laktózérzékenység, tejfehérje-allergia).
Probiotikumok: több munkacsoport igazolta a Lactobacillus reuteri adagolásának fájdalomcsökkentő, valamint sírási időt rövidítő hatását.
Görcsoldók, nyugtatók: ezek a szerek simaizom relaxációt idéznek elő, azonban fokozott körültekintést igényel alkalmazásuk.
Édeskömény teák és teakeverékek: szignifikánsan nem csökkentik a hasfájást, azonban a mellékhatásokra érdemes figyelni: hányinger, hányás, álmatlanság, székrekedés, étvágycsökkenés. Az édeskömény tea, az ánizs vagy a kamilla a leggyakrabban ajánlott. Azonban a csecsemőknél a gyógynövényes teák alkalmazásával rendkívül óvatosnak kell lenni. A túlzott fogyasztás csökkentheti a tejbevitelt, és súlyosabb esetekben allergiás reakciókat is kiválthat. Szigorúan tilos a babának cukrozott teát adni.
A bélflóra egyensúlyának támogatása az egyik leghatékonyabb stratégia a tartós puffadás ellen. A probiotikumok olyan élő mikroorganizmusok, amelyek megfelelő mennyiségben adagolva egészségügyi előnyökkel járnak a gazdaszervezet számára. A prebiotikumok olyan emészthetetlen rostok, amelyek a hasznos bélbaktériumok táplálékául szolgálnak, segítve ezzel a bélflóra megerősödését.
Egyéb hasznos tanácsok
Fontos, hogy az etetések nyugodt, csendes légkörben történjenek, és lehetőleg ne várjuk meg, amíg a gyermek rekedtre üvölti magát az éhségtől - hiszen ekkor a mohó evés a fentebb említett módon vezethet hasi fájdalomhoz.
A csecsemő hordozása (kendő), vagy a babakocsiban való tologatás valamilyen „rázósabb” terepen.
A levegőnyelés minimalizálása érdekében lehetőleg kerüljük a cumizást, és a cumisüveget is érdemes úgy megválasztani, hogy kihasználjuk a modern technológia ezzel kapcsolatos vívmányait (úgynevezett antikólikás cumisüvegek).
Az éjszakai puffadás gyakran a napi utolsó etetések során lenyelt levegő vagy az esti órákban felgyűlt gázok eredménye. Éjszakára próbáljunk meg egy utolsó, alapos böfögési és masszázs rituálét bevezetni lefekvés előtt. Emellett a babát enyhén megemelt fejjel fektessük le (pl. a matracot egy törölközővel megemelve a fejnél), ami segíthet a gázok távozásában és a reflux megelőzésében.
A szülők számára először nehéz felismerni, hogy melyik sírás mit jelent, az pedig különösen elbizonytalanító, ha a kicsi hosszú időn át, látszólag minden ok nélkül sír.
A síró csecsemő megnyugtatására több praktika is létezik, érdemes mindegyiket kipróbálni, majd váltogatni őket, mert lehet, hogy ami az egyik héten nem működött, az a következő alkalommal fog.
Vannak babák, akiket a babakocsiban tett séta, a szabad levegő nyugtat meg, vagy az autóban ülve, a hordozóban csendesednek el.
Hogyan büfiztesd meg a kisbabádat? – Tippek szoptatás és tápszer után
Mikor forduljunk orvoshoz?
Bár a legtöbb esetben a csecsemő puffadt hasa funkcionális, azaz a normális működés velejárója, vannak olyan ritka vagy súlyosabb állapotok, amelyek orvosi beavatkozást igényelnek. A tehéntejfehérje-allergia (Cow’s Milk Protein Allergy, CMPA) az egyik leggyakoribb élelmiszer-allergia csecsemőkorban. Ez egy immunreakció, amely a bélnyálkahártya gyulladásához vezet. Amennyiben felmerül a CMPA gyanúja, a gyermekorvos vagy gasztroenterológus speciális diétát javasol, amely anyatejes babáknál az anya tejtermékek teljes elhagyását (eliminációs diéta), tápszeres babáknál pedig speciális, magas fokon hidrolizált vagy aminosav alapú tápszerre való áttérést jelenti.
A reflux, azaz a gyomortartalom visszaáramlása a nyelőcsőbe, gyakori jelenség a babáknál, mivel a nyelőcső és a gyomor közötti záróizom még éretlen. A GERD súlyosabb formája, a refluxbetegség (GERD), állandó irritációt okoz, ami megnehezíti az evést és a megfelelő súlygyarapodást.
Bár rendkívül ritkák, vannak olyan veleszületett vagy krónikus betegségek, amelyek szintén tartós és súlyos puffadást okoznak. Ilyen például a Hirschsprung-betegség, ahol a vastagbél egy szakaszán hiányoznak az idegsejtek, ami akadályozza a perisztaltikát, és székletpangáshoz, extrém hasfeszüléshez vezet.
Minden szülőnek meg kell bíznia az ösztöneiben. Ha úgy érzi, valami nincs rendben a gyermekével, ne habozzon segítséget kérni.
Ha a szülők aggódnak a csecsemőjük haspuffadásának tünetei miatt, javasolt orvoshoz fordulni. A csecsemőknél jelentkező haspuffadás számos különböző okra vezethető vissza. Fontos megjegyezni, hogy a csecsemők haspuffadása gyakran ártalmatlan és rövid életű, de néha komolyabb problémákat is jelezhet.
A csecsemők egészségének megőrzése érdekében fontos az orvos időben történő konzultációja és vizsgálata. Az orvos meg tudja határozni a probléma okát, és szükség esetén megfelelő kezelési tervet alakíthat ki.
Ha csecsemőjénél haspuffadás jelentkezik, néhány otthoni teendő segíthet enyhíteni a tüneteket. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindig konzultáljon az orvossal, mielőtt bármilyen otthoni kezelési módszert alkalmazna. Az orvos segíthet az okok azonosításában és a megfelelő kezelési terv kialakításában.
A hasfájás minden eleme (savas reflux, sok gáz a bélben, székrekedés) lehet jele tehéntej fehérje- vagy más étel intoleranciának. Egy másik fontos jel lehet a véres széklet, vagy a bőrön az ekzéma jelentkezése. Ha a hasfájós babánál már minden, ezt megelőző lépést végigpróbáltak és nem segített, szóba jöhet a tehéntej fehérje vagy más allergén mentes diéta bevezetése.
A csecsemőkori hasfájás a gyermekek 10-30 %-át érinti.
Összefoglalás
Látható tehát, hogy a csecsemőkori hasfájás egy meglehetősen gyakori, a gyermek és a szülő számára végtelen stresszt okozó, ugyanakkor viszonylag ártalmatlan jelenség, mely egyben életkori sajátosság is: egynéhány speciálisabb esettől eltekintve a legtöbbször a gyermekek fél-egy éves korára már csak megszépülő emlékként maradnak meg az átüvöltött éjszakák.