A gyermekek izgő-mozgó, világot felfedező természete sajnos gyakran jár kisebb-nagyobb sérülésekkel. Bár a legtöbb esetben a panaszok hamar elmúlnak, előfordulhatnak komolyabb esetek, mint például az újszülött felkar törése. Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek a lehetséges kockázatokkal, a sérülések tüneteivel és a megfelelő elsősegélynyújtással, valamint azzal, hogy mikor kell szakemberhez fordulni.
A felső végtag anatómiája
A felső függesztőövet alkotó csontok közé tartozik a kulcscsont, amelynek egyik vége a szegycsonthoz ízesül, míg másik vége a vállízület része. A lapocka egy jellegzetes, háromszögletű csont, oldalsó felső szögleténél ízesül a felkarcsonttal. A felkar alkotója a felkarcsont, míg az alkar alkotója az orsó és a singcsont. Előbbi az alkar hüvelykujj felőli oldalán, míg utóbbi az alkar kisujj felőli részén helyezkedik el. A két alkarcsontot egy kötőszövetes membrán rögzíti egymáshoz. A kéz három részre tagolódik: kéztő, kézközép és ujjak. A kéztövet nyolc darab kéztőcsont alkotja, ezek két sorba rendeződve helyezkednek el. A kézközép felépítésében öt rövid, úgynevezett kézközépcsont vesz részt.
Gyermekkori csonttörések jellegzetességei
A gyermekcsontok a felnőttekétől eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyik szembetűnő különbség, hogy igen vastag, rugalmas csonthártyával rendelkeznek. Ennek köszönhetően a gyermekkori csontsérülések gyógyhajlama kiváló, jó a remodellációs potenciál. A csontok még növekedésben vannak, növekedési zónával rendelkeznek. Gyakran előfordul, hogy a csont kéregállománya csak meggyűrődik, vagy úgynevezett zöldgally törés alakul ki. Ez a töréstípus csak gyermekkorban fordul elő, ilyenkor teljes törés nem alakul ki, csak a csont egyik oldalán lép fel, másik oldala pedig csak meghajlik, az egészet továbbra is összetartja a rugalmas csonthártya. Nagy energia kell a törés létrejöttéhez, és az elmozdulás, köszönhetően az erős csonthártyának, ritkább.
A csonttörések típusai és tünetei
Csonttörésnek a csontszövet folytonosságának megszakadását nevezzük. A csonttörés során nemcsak a csontszövet, hanem a sérült rész közelében található erek, idegek és a bőr is sérülhetnek, valamint a környező kötőszövet bevérzik, és az izomzat is megduzzad. A csonttörés feletti bőr- és lágyrész sérülések alapján fedett és nyílt törésekről beszélhetünk. Nyílt törés esetén a törött csontrészek átszakítják a bőrfelszínt is, fedett törés esetén biztos jelnek tekinthető, ha a végtag alakja megváltozik, duzzadt, deformálódik, illetve mozgathatósága kórossá válik, vagy ha a csontvégek hallhatóan ropognak. Gyakran említik a szülők, hogy szerintük nincs eltörve a csont, mert tudja mozgatni a gyermek, rá tud lépni az alsó végtagjára. Ezek természetesen tévhitek.
Rándulás, ficam, zúzódás
- Rándulás: Azokban az esetekben, amikor egy ízület szalagrendszerét, ízületi tokját éri nagyobb erőbehatás, de az ízületet alkotó csontok a helyükön maradnak, rándulásról beszélünk. Ilyenkor az ízület és környezete gyakran bevérzik, megduzzad, fájdalmassá válik. Leggyakrabban a könyök, csukló, kéz kisízületeiben, a térd és bokaízületekben fordul elő.
- Ficam: Amennyiben az erőbehatás nagyobb, az ízfelszínek eltávolodnak egymástól, jelentős deformitás, duzzanat alakul ki erős fájdalom mellett, az ízület rugalmasan rögzített helyzetbe kerül, akkor ficamról beszélünk. Típusos előfordulási helyek: a váll, könyök és ujjak ízületei. Ficam esetén súlyos keringéskárosodás léphet fel a végtagon, ezért a ficam mielőbbi, sürgős megszüntetése, általában hosszabb ideig tartó rögzítése szükséges. Sajnos gyakran csak a szalagrendszer műtéti helyreállítása, és komplex rehabilitációs kezelés hozza meg a gyógyulást.
- Zúzódás: Ha a sérült testrészen duzzanat jelentkezik a lágy részekben, illetve a csonthártya alatti bevérzés miatt, de ez nem jár az alatta fekvő csont törésével, akkor zúzódásról beszélünk. Általános sérülés, ami ütődéses sérülések következtében alakul ki. A sérülés hatására a kötőszövetbe szivárgó vértől az ütődés helyén, a bőr felszínén sötét, kékes-lilás foltok jelennek meg, ami a gyógyulás folyamán fokozatosan zöldes, majd sárgás árnyalatúvá válik.
Különleges gyermekkori sérülések
- Zöldgallytörés: Gyermekkorban egy kis esés vagy elcsúszás is okozhat úgynevezett zöldgally törést. Ez a töréstípus csak gyermekkorban fordul elő, ilyenkor teljes törés nem alakul ki, csak a csont egyik oldalán lép fel, másik oldala pedig csak meghajlik, az egészet továbbra is összetartja a rugalmas csonthártya. Általában nem fáj semmije a gyermeknek, csak feltűnhet, hogy nem terheli a szokásos módon a végtagot.
- Könyökízület részleges ficama (pronatio dolorosa infantum): 1-4 éves kor között gyakran előfordul a könyökízület sérülése (pronatio dolorosa infantum). A felnőtt kinyújtott könyök mellett a csuklójánál fogva meghúzza a gyermeket, akkor az orsócsont könyökízületi vége kibújik a gyűrű formájú szalag alól, és kész a baj. A szülő sokszor a csukló felett érez roppanást, és tévesen a csuklóízületben keresi a betegséget. Ilyenkor a gyermek könyöke igen fájdalmassá válik, nyújtott helyzetben lógatja a karját. Duzzanat nem jelentkezik. Gyakorlott kézben könnyen helyrehozható a részleges ficam, további kezelést nem igényel.
Elsősegély és teendők sérülés esetén
Fontos, hogy ha sérülés után deformitást látunk, illetve rövid ideig tartó jegelés, felpolcolás, pihentetés hatására a fájdalom, illetve a duzzanat nem múlik, átmenetelig rögzítsük a végtagot, és haladéktalanul forduljunk szakemberhez! Akár rándulásról, akár ficamról, akár törésről beszélünk, a tünetek hasonlóak lesznek.
- Teremtse meg a biztonságot!
- Nyugtassa meg a sérültet, helyezze nyugalomba!
- Amennyiben szükséges a sérült kar rögzítésére használjon még egy háromszög kendőt!
Ha a sérülés következtében ez a pozicionálás nem kivitelezhető, fáj a sérültnek vagy erőltetni kell, ne erőltesse! Soha ne használjon a kar rögzítéséhez szilárd tárgyat, így faágat, vascsövet stb.
Azonnali ellátást igénylő, súlyos sérülések, valamint sérülés együttesek ellátása az országosan szervezett ügyeleti rendszer szerint történik a súlyponti intézmények arra szakosodott sürgősségi egységeiben, ahol komplex ellátást biztosítanak a nap minden órájában.
Diagnózis és kezelés
A vizsgálat a kórelőzmény felvételével kezdődik: a traumatológus szakorvos először a baleset körülményeiről és a panaszokról kérdezi ki a szülőt, majd az esetleges korábbi betegségeket (törés, műtét, rándulás stb.) méri fel. Ezután következik a panaszos testrész vizsgálata. Először megtekinti az érintett területet, majd funkcionális vizsgálatot végez: a kis- és nagy ízületek mozgásterjedelmét és deformitását, tengelyeltérését. Ezután ellenőrzi a végtagok érző, mozgató funkcióját és keringését. A diagnózis felállításához röntgenvizsgálatra van szükség, ám ez nem minden esetben ad teljes képet. Jó, ha a kicsit kifejezetten gyermekekhez szokott traumatológus vagy sebész is látja, és ha szükséges, más kiegészítő vizsgálatokat is bevet. Ilyen lehet az ultrahang, illetve az MR.
A kezelés elvei és módszerei
A gyermekkori csonttörések kezelési elve a felnőttkoriakhoz képest más. Minél fiatalabb a gyermek, annál inkább a töréskezelés konzervatív formája mellett döntünk. A töréseket általában nem kell műteni, elég rögzíteni, esetleg gipszelni. Ez akkor is fontos, ha a csont nem mozdult el, és a fájdalmat leszámítva elvileg használható az adott tag. Ennek oka, hogy a nyugalomba helyezés eleve fájdalomcsillapító hatású, másrészt a gyógyulási folyamatot is gyorsabbá teszi. Ma már egyre elterjedtebb, hogy gipsz helyett üvegszálas, nedvességre polimerizálódó anyagokat alkalmaznak. Ezeknek nagy előnye a kis súly és az egy órán belüli terhelhetőség.
A kezelés lépései:
- Helyretétel (repositio): Ha szükséges, helyi érzéstelenítésben vagy altatásban történhet.
- Nyugalomban helyezés, rögzítés (retentio): Ez lehet gipszrögzítés, alumínium sín, heveder, háromszögletű kendő, Gilchrist kötés. Fontos figyelni a végtag keringését, beidegzését. A túl szoros gipsz problémákat okozhat, ezért kezdetben gipszsínt helyeznek fel, melyet később körkörösítenek. A rögzítési idő függ a törés helyétől, a fajtájától, a beteg életkorától.
- Gyógytorna (rehabilitáció): A gipszlevétel után szinte minden esetben ízületi mozgásbeszűkülés alakul ki. Az első 1-2 napban a rögzített ízületek mozgatása még kellemetlen, fájdalmas lehet, de miután „bejáródtak” panaszmentesekké válnak. Elhúzódó mozgásbeszűkülés esetén gyógytornász segítségét kérhetjük. A rögzítő eltávolítása után még 2-4 hét szükséges a teljes terhelés megkezdéséig.
A felső végtag törései közül gyakran fordulnak elő csukló, könyök, ujj és kulcscsont törések. Ezek nagy százalékban konzervatívan kezelhetőek.
Plexus Brachialis bénulás
A Plexus Brachialis bénulásról - más néven Erb bénulás - akkor beszélhetünk, amikor egy vagy több, a felkart vagy a vállakat irányító ideg megsérülése a kar bénulását, gyengeségét okozza. Legtöbbször újszülötteknél fordul elő és nehéz, komplikációkkal kísért születés idézi elő. A betegség többnyire születéskor vagy röviddel azután már felismerhető. A születéskor feltűnő, hogy a baba nem mozgatja az egyik oldalon a karját, vagy annak egy részét. Árulkodó a baba két markoló keze közti szorítóerő különbség. A moro reflex nem figyelhető meg az érintett oldalon. A betegség legtöbbször a vállakat ért erős behatás nyomán kialakuló idegsérülés okán alakul ki, mely legtöbbször nehéz szülés, illetve farfekvéses babáknál alakul ki. A Plexus Brachialis bénulás elsődlegesen a felkarra, az Erb bénulás ezen felül az alkar forgatására és a csuklóra is kihat.
A Plexus Brachialis bénulás fizikoterápiával és az adott kar rögzítésével többnyire rövid időn belül is sikeresen kezelhető, de ritka esetben műtétre is szükség lehet a sérült ideg helyreállításához. A korai felismerés és a kezelés haladéktalan elkezdése kiemelt fontosságú. Újszülöttek esetében is pár hét fizikoterápia indokolt.
Megelőzés
A csonttörés kockázatát megfelelő odafigyeléssel, a gyermek korának megfelelően megválasztott játéknemekkel és oktatással csökkentheted. A biztonsági intézkedésekre figyelj: ha a kicsi biciklizik, görkorcsolyázik vagy gördeszkázik, célszerű rá védőfelszerelést adnod. A jóltápláltság, a kalciumban gazdag élelmiszerek (tej, tejtermékek) elősegítik, de nem gyorsítják a csontok gyógyulását. Ha a gyerek csontstruktúrája ép, akkor jól gyógyul, mert növekedésben van, és mert sokkal vastagabb a csonthártyája, mint a felnőtteké.