Az újszülött érkezése minden család életében különleges esemény. Az első napok és hetek tele vannak megfigyeléssel, tanulással és azzal a csodálatos felismeréssel, hogy egy új élet indult útjára. Ebben az időszakban kulcsfontosságú az újszülött életjelenségeinek, fizikai állapotának és mozgásfejlődésének alapos megfigyelése, mind a kórházi ellátás, mind az otthoni környezetben.
Kórházi vizsgálatok és szűrések: az első 24 óra
A klinikákon született babákat a lehető leghamarabb, még az adott intézményben neonatológus vagy gyermekgyógyász szakorvos vizsgálja meg. A baba megszületését követő 24 órán belül megtörténik a legtöbb szükséges vagy kötelező vizsgálat. Célzottan szűrik a veleszületett anyagcsere-betegségeket, és elvégzik a kötelező szűréseket, hogy egészségesen térhessen haza a baba és az anyuka is.
Életkorhoz kötött szűrővizsgálatok az első négy napban:
- Teljes fizikális vizsgálat: a bőr, nyak, mellkas, szív, tüdő, has, hát, nemi szervek, végtagok, gerinc és csípő vizsgálata, a testjáratok átjárhatósága.
- Testtömeg, testhossz, fejkörfogat mérése: a fejlettség meghatározására, a fejlődési rendellenességek kiszűrésére.
- Ideggyógyászati vizsgálat.
- Csípőficam szűrés.
- Érzékszervek működésének vizsgálata: hallás objektív vizsgálata, látás vizsgálata.
- PKU teszt: anyagcsereszűrés.
Apgar-teszt
Az újszülött állapotának felmérésére szolgáló vizsgálat, melynek eredményét egy pontrendszer értékeli. Ez az egyik legelterjedtebb vizsgálati módszer az újszülöttek pontozására. A vizsgálat során 5 szempont szerint pontozzák az újszülöttet 0-1-2-ig terjedő skálán, 1 perces, 5 perces, majd 10 perces életkorában:
- Appearance = megjelenés → bőrszín
- Pulse = pulzus → szívfrekvencia
- Grimace response → reflexek, válaszreakciók
- Activity → izomtónus
- Respiration → légzésfrekvencia
Minél jobb az adott paraméter, annál nagyobb pontszámot kap. A teszt eredménye általában 7 és 10 pont közé esik az egészséges újszülöttnél, a kevesebb mint 7 pont pedig azt jelzi, hogy a csecsemőnek orvosi beavatkozásra van szüksége, például légzéstámogatás vagy a szívverés megfigyelése indokolt.
Anyagcsereszűrés
A veleszületett anyagcsere-rendellenességek kiszűrése érdekében történnek laboratóriumi vizsgálatok a klinikán. A hazai protokoll előírja a babák ez irányú kötelező szűrését a fenilketonúria, a galaktozémia és a biotinidáz-hiány (BTD), valamint több betegség esetében.
- Fenilketonúria: egy örökletes anyagcsere-betegség, amelynek következtében a szervezet nem képes lebontani a fenil-alanin nevű aminosavat. A táplálékkal bevitt aminosav felhalmozódva a szervezetben káros következményekkel járhat az agy fejlődésére, mentális visszamaradottságot okozhat.
- Galaktozémia: a szervezet nem tudja lebontani a tejcukor összetevőjét, a galaktózt, ezért a tejjel táplált és időben nem kiszűrt csecsemők életkilátásai igen rosszak.
- Biotinidáz-hiány (BTD): következményei lehetnek a fejlődési hiány, halláscsökkenés, a látóideg degeneratív betegsége, légzési problémák, rohamok. A tünetek alattomosan fejlődnek ki a csecsemőkorban.
Nagyon fontos, hogy az újszülötteknél már pár napos korukban elvégezzék a PKU tesztet, amely egyetlen vérvételt jelent csupán: vért vesznek a kisbabától egy apró tűvel, úgy, hogy megszúrják a baba sarkát, majd a vért szűrőpapírra csepegtetik, ezt pedig laboratóriumban tesztelik.
Újszülött szűrővizsgálat vércseppmintavétel
Az újszülött mozgásfejlődése és a helyes testtartás
A kisbaba úgy van kitalálva, hogy fejlődjön. Magától. Az izmok, ízületek, csontok egy része a mozgásfejlődés során alakul, vagyis a csípő és gerinc fejlődése alapvető külső ingerek hatására magától megy végbe. Az egyes mozgásfejlődési fázisok “előkészítik a terepet” egymásnak.
Az újszülöttkori testhelyzet
Újszülött korban a baba összegömbölyödő testhelyzetét jelenti, amit letéve, vagy karba véve is megfigyelhetünk. A baba háta domború, térdeit hasához felhúzza, karjait is behúzva tartja a méhen belüli élete utolsó heteiben kialakuló izomtónusa miatt. Ez az a testhelyzet, amit egy egészséges kisbaba szabad mozgása során magától fölvesz.
A fejlődés és a támogatás
A baba korával és mozgásfejlődésével változik a testtartása. Egy fejét tartó baba háta már kevésbé domború, mert a fejtartás mozgásfejlődési lépcsőfokával a baba a korábban „C” alakú gerincében egy nyaki homorulatot képezett. Később a négykézláb járás során fog jelentős mértékben fejlődni a csípőízület. A mozgásfejlődéssel fokozatosan alakul a kisbaba izomzata, ízületei.
Éppen ezért egy egészséges kisbaba esetében a hordozás során nincs más dolgunk, mint hogy támogassuk, és ne akadályozzuk a baba természetes testtartását. Fontos, hogy azokat az elemeit, amik hordozás során is érvényesülni tudnak, (pl. a lábak helyzete) ne akadályozzuk, hanem támogassuk a hordozással. Ezért is fontos, mert ha figyelembe vesszük, hogy milyen hatású az egészséges baba szabad mozgása, akkor kijelenthetjük, hogy önmagában fejlesztő hatású.
Amit kerülni érdemes
Egészséges kisbabáknál is lehet akadály a mozgásfejlődés útjában: ha célzottan olyan testhelyzetbe hozzuk, amit önmagától nem képes felvenni. Ilyen lehet például az ülni nem tudó baba ültetése, vagy a csecsemő nyújtott lábbal való szoros pólyázása. Ugyanazért, amiért mindig: hogy az ízületekre, csontokra ne kerüljön nagyobb súly annál, mint amire készen állnak.
Ortopédiai szempontból arra kell figyelni, hogy a térdek legalább csípőszélességű terpeszben szétnyitva, legalább a baba popsija vonaláig felhúzva legyenek! A babának nem kell 0-24 óráig terpeszben felhúzott térdekkel lennie ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön a csípője. Nekünk csak az a feladatunk, hogy ne gördítsünk akadályokat az útjába, hanem amennyire csak tudjuk segítsük, támogassuk ezt a folyamatot!
Hordozás és szabad mozgás
A hordozóeszközben való hordozás egyszerűen a karban hordozás - mindkét fél számára kényelmesebb, tehermentesebb - alternatívája. Azokat a pozíciókat igyekszünk megtámogatni a hordozóval, amit a baba önállóan mozogva, vagy karban tartva is szívesen felvesz, és ami az őt hordozó felnőtt számára is komfortos.
A szabad mozgás nem nagy ördöngösség, nagyjából össze lehet foglalni abban, hogy „öltöztesd lazán, és tedd a földre a babát”. Amikor letéve van, hadd mozogjon szabadon! A hordozóban, karban levés nem szabad mozgás, hanem testközeli állapot. De a babát úgy vesszük magunkra, hogy tudomást veszünk róla, hogy milyen mozgásfejlődési szakaszban van: ha már tartja a fejét, (ébren) nem szükséges azt kézzel tartanunk, vagy megtámasztani a hordozóval: hadd forgassa! Tudomást veszünk a szokásairól is: ha szeret a kezeivel kalimpálni, tedd lehetővé!
Mikor szükséges szakember segítsége?
Ha valamilyen mozgással kapcsolatos kóros állapot áll fenn, akkor nem elég a baba saját mozgása során megfigyelt pozíciókra törekedni, hiszen ez nem fog megegyezni azokkal a fejlesztő hatású pozíciókkal, amikről fentebb írtam. A folyamat valahol kisiklott, és vissza kell helyezni a megfelelő vágányra.
Mi történik otthon?
A baba és anyukája hazaengedése előtt meg kell győződni arról, hogy megfelelően táplálja-e a mama az újszülöttjét, minden a legnagyobb rendben van-e. A kötelező BCG-oltást is ekkor kapja meg a csecsemő, hogy védettséget szerezzen a mycobaktérium által okozott gennyes agyhártyagyulladás és a TBC ellen. Korai hazaengedéskor pedig fontos a K-vitamin-pótlása.
A neonatológus szakorvos a születés után 6 hetes koráig követi és ellenőrzi a csecsemőt, majd ezután csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos végzi a gondozást. A baba hazaérkezése után a védőnő, illetve a házi gyermekorvos is meglátogatja a családot. A feladatod egyszerű, de nem könnyű: bizalommal, türelemmel várni. Figyelj rá, hogy ne akadályozd őt: amikor hordozóban van, legyenek adottak a hordozós pozíció előnyei. Amikor letéve van, hadd mozogjon szabadon!
tags: #ujszulott #eletjelensegeinek #megfigyelese