Egy nagymama vagy nagypapa életében az unoka - ideális esetben - központi és pozitív szerepet tölt be, hiszen egészen más viszony fűzi őket unokájukhoz, mint a saját gyermekeikhez. Ám, ha a nagyszülőknek jó a kapcsolata az unokákkal, az valójában az egész család dinamikájára nagyszerű hatással lehet. Mutatjuk, miért érdemes megfontolni, hogy a nagyszülők egészséges mértékig kivegyék a részüket a kicsik neveléséből.

A gyerekek így több emberre számíthatnak, többekhez kötődhetnek.

Már egészen kicsi korban képesek a csemeték több, akár négy-öt emberhez is kötődni. A későbbiekben ez a szám pedig gyarapodik. Vagyis, ha már kezdettől jelen vannak a nagyszülők a lurkók életében, sokkal érzelemgazdagabban viszonyulnak majd hozzájuk, és abban is nagy segítséget kapnak, hogy később szoros kapcsolatokat, barátságokat alakítsanak ki.

Nem idegenedik el a gyereknevelés.

Ha a nagyszülők is besegítenek a gyerkőcök terelgetésébe, akkor sokkal természetesebb lesz a gyereknevelés. A szülők - főként az anyukák, nem szigetelődnek el, és kevésbé fáradnak bele a gyerekekkel töltött időbe. Ha néha elszakadhatnak otthonról, kiegyensúlyozottabbak lesznek, és több energiájuk lesz a csemetéikre. A kicsik pedig sok-sok szeretetet kaphatnak a papától vagy a mamától.

Boldogabb időskor, szellemi frissesség.

Nem csak a gyerkőcök lesznek boldogabbak és a szülők kiegyensúlyozottabbak, hanem a nagyszülők is frissebbek, aktívabbak szellemileg és testileg egyaránt. Ezt már kutatásokkal is alátámasztották. Ugyanis, ha a nagyszülőknek megvan a maguk feladata a gyerkőcök körül, akkor fontosnak, a család részének érezhetik magukat. Ezáltal sokkal tovább maradnak egészségesek, mert jobb lesz a mentális állapotuk, és egyébként is jobban odafigyelnek magukra már csak az unokák kedvéért is.

Mindhárom generáció sokat tanulhat egymástól.

Ha nagyszülők, szülők és gyerekek jó kapcsolatot ápolnak, az mindenkire remek hatással lehet. Mert mindhárom generáció sokat tanulhat. Mindenkinek szélesedik a világlátása, és egy problémára több nézőpontból születhet megoldás. Szociálisan sokkal érzékenyebbé válhatnak a családtagok, és egy-egy programból mindenki kiveheti a részét.

A gyermek életének különböző időszakaiban szülei eltérő fontossággal bírnak. A serdülés kezdete előtt ők a referenciaszemélyek, ezt követően azonban fokozatosan távolodnak felmenőiktől, és kortársaik jelentik azt a csoportot, akikhez mérik magukat. A párkapcsolat és az új család alapításának idején ismét nagy erővel mozdulnak meg bennük azok a minták, amelyeket szüleik örökítettek át számukra. Ideális esetben az unokák érkezése szoros, ám felnőtt-felnőtt kötődést eredményez, amelynek lényege a kölcsönös tisztelet és elfogadás.

Amikor a gyermek nem szeretné szülei értékrendjét tovább vinni, vagy gyermekkori szenvedései miatt elutasítja azok viselkedésmintáit, burkolt ellentétekre, vagy nyílt konfliktusokra is sor kerülhet. A fiatal nem kér az idősebb generáció tudásából, mert azt nem tartja hasznosnak. A háttérben komoly azonosulási problémák állhatnak. Gyakran a merev hierarchia és szabályrendszer, a változásra képtelen attitűd, máskor éppen a mindent megengedő vagy elhanyagoló viszonyulás felelős az utódok eltávolodásáért. Távolabb költöznek, ritkán látogatnak haza, nem vonják be a nagyszülőket az unokák gondozásába. Tipikusan ilyen helyzetek születnek a megoldatlan anyós-meny vagy após-vej csatározásokból.

A másik véglet a két generáció összemosódása. A domináns nagyszülő tapasztalatával visszaélve beavatkozik a fiatalok életébe, hatalmat gyakorolva felettük tulajdonának érzi azok utódait is. Máskor az alkalmatlan szülő maga mond le a gyermekéről, a nagyszülő gondjaira bízva őt.

Leginkább akkor, ha a szülők és nagyszülők között kiegyensúlyozott a viszony. A kismama szívesen hagyja rá a tapasztalt felmenőkre gyermekét, elfogadja a segítségnyújtást, hálás érte, és teret ad a kicsik és az idősek kapcsolatának kiépülésére. Az unoka és

Az unokák és a nagyszülők kapcsolatának fontossága és dinamikája

Egy nagymama vagy nagypapa életében az unoka - ideális esetben - központi és pozitív szerepet tölt be, hiszen egészen más viszony fűzi őket unokájukhoz, mint a saját gyermekeikhez. Ha a nagyszülőknek jó a kapcsolata az unokákkal, az valójában az egész család dinamikájára nagyszerű hatással lehet. A gyerekek így több emberre számíthatnak, többekhez kötődhetnek.

Már egészen kicsi korban képesek a csemeték több, akár négy-öt emberhez is kötődni. A későbbiekben ez a szám pedig gyarapodik. Vagyis, ha már kezdettől jelen vannak a nagyszülők a lurkók életében, sokkal érzelemgazdagabban viszonyulnak majd hozzájuk, és abban is nagy segítséget kapnak, hogy később szoros kapcsolatokat, barátságokat alakítsanak ki.

A nagyszülők szerepe igen hálás feladat. Nem nehezedik a vállukra az a felelősség, hogy nekik kell megnevelni az unokákat, így szinte kizárólag csak mókáznak unokáikkal. A gyerekeknek a nagyszülők elsősorban játszótársak, és pontosan tudják, hogy hogyan hozhatják ki ebből a legtöbbet. Gyorsan megértik, hogy olyan dolgokat is csinálhatnak és megtehetnek velük, amit otthon nem igazán szabad.

A nagyszülők kiegészítik a szülőket, mert másfajta szórakozási lehetőségeket biztosítanak. A gyerekek imádják a változatosságot, a nagyszülők pedig lubickolnak a szerepükben! Ha a szülők távol vannak, a mamák és papák fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy kisunokáik a lehető legjobban érezzék magukat náluk: együtt játszanak a kicsikkel, szórakoztatják, kényeztetik őket, programokat szerveznek számukra.

A szociális kapcsolatok szempontjából is kiemelkedő a nagyszülők és unokák közötti viszony. A nagymama-hipotézis szerint a nagymamák jelenléte kulcsfontosságú volt az emberi faj túlélése szempontjából. Ez a tehermentesítés tette lehetővé, hogy az anyák hamarabb vállalhassanak következő gyermeket, miközben az előzőek biztonságban és jól tápláltan fejlődtek. A kutatások azt mutatják, hogy azokban a történelmi közösségekben, ahol az anyai nagymama jelen volt, az unokák túlélési esélyei jelentősen magasabbak voltak.

A tudomány már hosszú ideje vizsgálja, mi teszi annyira szorossá az anyai ági kötődést, és a válaszok egy része a génjeinkben rejlik. Míg mindkét nagyszülői pár 25-25 százalékban járul hozzá az unoka genetikai állományához, az anyai nagymama egy egészen különleges csomagot ad tovább. Ez az apró, de jelentős biológiai tény egyfajta közvetlen folytonosságot teremt a generációk között, amely fizikailag is összeköti a nagymamát az unokájával. Sok kutató úgy véli, hogy ez a genetikai sajátosság tudat alatt is befolyásolhatja az egymás iránt érzett felelősségvállalást és kötődést. Érdemes megemlíteni az X-kromoszóma öröklődésének sajátosságait is, amely tovább erősíti ezt a láthatatlan kapcsot. Az anyai nagymama X-kromoszómájának nagyobb esélye van arra, hogy az unokákban (különösen a lányunokákban) továbbéljen, mint az apai ági megfelelőjének.

Az epigenetika és a fejlődésbiológia területéről származó elméletek szerint, amikor egy édesanya még csak magzatként fejlődött a saját édesanyja méhében, a petefészkei és az azokban lévő petesejt-kezdemények már kialakulóban voltak. Gyakorlatilag az unoka élete bizonyos értelemben már az anyai nagymama méhében megkezdődött, hiszen ott hordozta azokat a sejteket, amelyek a jövő generációját alkotják majd. Ez a hármas összefonódás - a nagymama, az anya és a leendő unoka - egy olyan fizikai egységet alkotott egykor, amelyre az apai ágnak nincs lehetősége.

A generációk közötti harmonikus kapcsolat

Ha nagyszülők, szülők és gyerekek jó kapcsolatot ápolnak, az mindenkire remek hatással lehet. Mert mindhárom generáció sokat tanulhat. Mindenkinek szélesedik a világlátása, és egy problémára több nézőpontból születhet megoldás. Szociálisan sokkal érzékenyebbé válhatnak a családtagok, és egy-egy programból mindenki kiveheti a részét.

A gyerekek régi történeteket hallgathatnak, az idősek testközelből talán nem is tartják olyan szörnyűnek a fiatal generációt, a fiatal szülk pedig sokat tanulhatnak a saját szüleik tapasztalataiból. Sok nagymama létezik, aki a saját fiatalkorában nem ért rá pogácsát sütni vagy kötögetni, sok nagypapának pedig aktívabb éveiben nem sok ideje volt barkácsolni tanítani a fiát; de most az unokáikkal mindezt bepótolják.

A fizikailag közel lévő nagyszülők rengeteg terhet vehetnek le az anya és az apa válláról. Bevállalhatnak néhány napot hetente, amikor elmennek a gyerekekért az óvodába, hétvégenként vendégül láthatják az unokákat, ezáltal egy szusszanásnyi időt biztosítva a szülőknek.

A Birgham Young University által végzett kutatás során több mint 400 ötödik osztályost kérdeztek meg a nagyszüleikkel való viszonyukról, és úgy tapasztalták, hogy a közeli kapcsolattól a gyerekek is kiegyensúlyozottabbá váltak. Az idősebb generáció egészségének is jót tesz, ha dolguk van az unokáik körül. Az Evolution and Human Behaviour című lapban megjelent kutatás szerint azok a nagyszülők, akik egy ésszerű határig kiveszik a részüket a gyereknevelésből - például időnként vigyáznak az unokákra -, tovább élnek. Az idősek nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is tovább maradnak épek az unokáik társaságában.

Egy ausztrál kutatás szerint a vizsgált idősek közül azok a nagymamák hozták a legjobb eredményeket a memóriateszteken, akik heti egy alkalommal vigyáztak az unokáikra.

Konfliktusok és határok

A harmónia érdekében célszerű átgondolni néhány dolgot, ha az unoka sokat van a nagyszülőkkel. A szülők felé fordulva, nagyszülőként jó, ha megértjük, hogy a felelősség és a gyereknevelés oroszlánrésze a szülőké. Ezért nem szabad átírni a gyerkőcre vonatkozó szabályokat. Még, ha nem is értünk valamiben egyet, ezt a gyermeknek nem szabad közvetíteni. Minden esetben kommunikáljunk tisztelettel, és lehetőleg ne hangozzanak el: „Édesanyád már megint rosszul tudja” Vagy: „Apának nem kell szót fogadni.” mondatok és társaik, mert ez alááshatja a szülőt, és zavart okozhat a picik fejében.

A tiszteletteljes kommunikációt ugyanakkor szülőként is illik fenntartani. Mindemellett pedig megéri néhány engedményt adni a nagyszülőnél töltött napokra. Például semmi gond nincs azzal, ha a mama szeme fénye kap egy kis csokit ebéd után, vagy a nagyinál többet lehet tévét nézni. Ám a nagyszülőknek sem kellene túlzásba vinni a dolgokat. A gyerekek egészsége érdekében például semmiképpen sem javasolt hagyni, hogy egész nap édességet egyenek, vagy felügyelet nélkül azt nézzenek a tévében vagy az interneten, amit akarnak.

Végül pedig muszáj megemlítenünk azt is, hogy ne feledjük: bármennyire is szereti a mama vagy a papa az unokáját, idős emberekként ők gyorsabban elfáradnak. Ezért lehetőleg hagyjunk nekik is szünetet, és ne ők legyenek a mindennapos, állandó bébiszitterek, mert ez rendkívül kimerítő számukra, és akár még a pozitív kapcsolat rovására is mehet. De, ha figyelembe veszitek egymás igényeit, valóban kiegyensúlyozott és örömteli viszonyt ápolhattok majd, és a kicsinek lesz kire számítania, bármit is hozzon majd az élet.

A szülőknek és a nagyszülőknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy a gyereknevelés normális esetben nem egy- vagy kétszemélyes műfaj. Ahogy a régi mondás tartja „Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell”, vagyis az a természetes, ha minél többen vesznek részt benne.

A családi békét és szeretetet éppúgy megérzik a gyerekek, mint a vibráló, konfliktusokkal telített hangulatot. Már az egészen kicsi gyerek is képes akár 3-4 emberhez is biztonságosan kötődni.

Fontos, hogy a gyerek a családi szennyest ne teregesse ki nagyszüleinek, mivel az félreértéseket és problémákat szülhet. Ugyanez igaz a szülőkre is - nem szabad a nagyszülőkről negatív véleményt nyilvánítani a kicsi előtt, hiszen ők még nem tudnak mérlegelni, és mindent elhisznek a szülőknek.

Némely nagyszülő hajlamos átlépni ezt az egyébként láthatatlan határt, és unokáik iránti szeretetüktől vezérelve már-már a szerepeket és a felelősséget is legszívesebben átvennék. Ezzel akaratlanul is bírálhatják gyerekük vagy menyük, vejük nevelési módszerét, ami akár törést is okozhat a családi kapcsolatban.

A következetesség mellett azonban ugyanilyen fontos érdeke az is a gyereknek, hogy harmonikus környezetben, állandó konfliktusok, viták nélkül élhessen. Folyamatos finom kalibrálás, mérlegelés, utánaengedés (mi fér még bele és mi nem, melyik elvünkből tudunk engedni és melyikből nem) szükségeltetik, és természetesen állandó őszinte kommunikáció, megbeszélés, egyeztetés! Ez az alap, e nélkül nem megy.

Az anyai nagymama tehát nemcsak tanúja a család bővülésének, hanem aktív, biológiai részese annak a folyamatnak, amely generációkon átível. Az evolúcióbiológusok régóta próbálják megfejteni, miért élnek az emberek (különösen a nők) jóval tovább a reproduktív koruk után, mint a legtöbb emlősállat. Erre született meg a híres nagymama-hipotézis, amely szerint a nagymamák jelenléte kulcsfontosságú volt az emberi faj túlélése szempontjából.

Amikor egy nő anyává válik, elkerülhetetlenül elkezdi más szemmel nézni a saját édesanyját. Ez az időszak a női sorsközösség megélésének pillanata, ahol a lány végre megérti azokat az áldozatokat, aggodalmakat és örömöket, amelyeket az anyja élt át vele kapcsolatban. Az anyai nagymama az, aki a legjobban ismeri saját lányának rezdüléseit, gyengeségeit és erősségeit. Emiatt képes olyan támogatást nyújtani, amely nem tolakodó, mégis pontosan ott segít, ahol a legnagyobb szükség van rá.

A pszichológiai kutatások gyakran kiemelik, hogy a nagymama és az unoka közötti kapcsolat minőségét nagyban meghatározza az anya és a nagymama közötti viszony. Mivel a legtöbb kultúrában - így nálunk is - az édesanya a gyermek elsődleges gondozója, ő tölti be a „kapuőr” szerepét. Természetes módon a legtöbb anya a saját édesanyjában bízik meg a leginkább. Ezt a bizalmat az évtizedek alatt felépített közös történelem alapozza meg.

Az anyai nagymama bölcsessége abban is megmutatkozik, ha segíti a többieket is bekapcsolódni a gyermek körüli teendőkbe, és nem sajátítja ki magának az unokát. A modern technológia, a videóhívások és a közös csetcsoportok tovább erősítik ezt a hidat. Még ha távol is élnek egymástól, az anyai nagymama napi szinten részese lehet az unoka fejlődésének, láthatja az első mosolyt vagy hallhatja az első szavakat.

A szoros kapcsolat gyakran hoz magával súrlódásokat. Mivel az anyai nagymama annyira közel érzi magát a helyzethez, előfordulhat, hogy túlzottan beleavatkozik a nevelési elvekbe. Az anyának meg kell tanulnia meghúzni a egészséges határokat, a nagymamának pedig el kell fogadnia, hogy bár ő a tapasztaltabb, a végső döntés a szülők kezében van. Ez egy kényes tánc, ahol mindkét félnek rugalmasnak kell lennie.

Fontos tisztázni, hogy a világ sokat változott azóta, hogy a nagymama gyermeket nevelt. Az alvási pozícióktól kezdve a hozzátáplálási elvekig sok minden másképp működik ma már. Ha a kommunikáció nyílt és tiszteletteljes, ezek a különbségek áthidalhatók. A konfliktusok rendezésében sokat segít, ha az anya elismeri a nagymama fáradozásait, a nagymama pedig érdeklődéssel fordul az új módszerek felé. A humor és a türelem a legjobb eszközök ilyenkor.

Az anyai nagymama egyik legfontosabb feladata a családi mitológia átadása. Ő az, aki ismeri a régi történeteket, az elfeledett ősök neveit és a vicces anekdotákat az anya gyermekkorából. A történetmesélés során a gyermek nemcsak információkat kap, hanem értékrendet és érzelmi mintákat is.

Sok gyermek számára az anyai nagymama háza jelenti a végső menedéket. Ott mások a szabályok - egy kicsit engedékenyebbek, egy kicsit édesebbek. Ez a „nagymama-birodalom” egy olyan sziget, ahol a gyermek feltétel nélküli elfogadást kap. Ez a biztonságos bázis rendkívül fontos az érzelmi fejlődés során.

A nagymama nem a fegyelmezésért felelős, hanem a kényeztetésért és a figyelemért. Ez a szerepmegosztás teszi lehetővé, hogy az unoka és a nagymama között egy tiszta, érdekmentes szeretetkapcsolat alakuljon ki. Ahogy az unoka növekszik, ez a kapcsolat bizalmas viszonnyá alakulhat. Sokszor a tinédzserek olyan dolgokat is elmesélnek a nagymamájuknak, amiket a szüleiknek nem mernének.

Az unoka érkezése azonban lehetőséget ad a generációs sebek begyógyítására is. Az unoka egyfajta „tiszta lap”, aki lehetővé teszi, hogy a nagymama és az anya új alapokra helyezzék a kapcsolatukat. A közös gondoskodás során megtanulhatják elengedni a régi sérelmeket, és a jelen örömeire koncentrálni.

Milyen az anya-baba-nagymama kapcsolatotok? Előfordult-e már valakinél, hogy a babája/gyermeke mintha jobban ragaszkodna a nagyszülőhöz (esetében a nagymamához), mint a szülőhöz? Ha meglátja már ugrik is ki a kezünkből, ha nem "mehet" hozzá (7 hós) sírni kezd, sokszor már-már szívszaggatóan.. Ugyanígy, ha "elvesszük" tőle, pelenkázáskor, evéskor... Pedig nincs az se, hogy tiltanánk őket egymástól (egy házban élünk... még), de az sincs, hogy a mama "neveli". A párommal (ő anyukájáról van szó, az enyém régen meghalt) kezdünk kétségbe esni.. olyan mintha a mamát jobban szeretné, mint minket. A mama legyen mama, szeresse, hiszen sokszor kell, hogy rábízzátok, hogy el tudjátok intézni a dolgotokat, hogy kicsit szabadabban mozogjatok.

Ne félj, az Anya az mindig is Anya marad, az Apa meg Apa. A nagyiknak "más" varázsuk van... Hidd el, kölcsönösen szükségük van egymásra, ez így van rendjén. Próbálj meg nem féltékenykedni. Nem csináltál semmi rosszat, csak a mamától esetleg csak kényeztetést kap, tőletek meg a "szükséges rosszat" is (pl. pelenkázás, öltöztetés, nem mindig szeretik a babák). A mama pedig ösztönösen beszél magas hangon a babával, mert "tudja", hogy a babák a magas hangokra jobban odafigyelnek.

Dorottya, Petike nagymamája: „A múlt héten nálunk aludt a kisunokánk. Mondanom sem kell, az egész délután játékkal telt! Este aztán, a bőséges házi finomságokból készített vacsora után - ahogy a lányomék kérték - egyenest fürdeni és fogat mosni vezetett az utunk. Lehet, hogy ha rajtam múlt volna, még megnézünk egy mesét a tévében és játszunk egy kicsit fürdés előtt, de nem akartam kizökkenteni Petikét az otthon megszokott rendszerből. Milyen jól is tettem!

A mama legyen mama, szeresse, hiszen sokszor kell, hogy rábízzátok, hogy el tudjátok intézni a dolgotokat, hogy kicsit szabadabban mozogjatok. Örüljetek neki, hogy a picikétek szívesen van vele , főként így, hogy a te anyukád már nem él, nem tudod megosztani vele ezt a boldogságot, amit a kisbabád jelent. Fogadd el a mamát, engedd, hogy vele legyen, ha soknak találod, akkor kicsit kevesebbet. Szervezzetek hármasban a babával programot, ahogy nagyobb lesz, mindíg jobban vihetitek majd magatokkal. Aztán ha haza mentek, had mesélje majd a mamának mit látott.

tags: #ujszulott #edesanya #nagymama