A gyermekáldás bibliai megközelítései

A házasság egy férfi és egy nő életre szóló kapcsolata, amely önmagában is érvényes és teljes. A házasságban a férfi és a nő is megkapja a segítőtársat, a jelenlévőt, akivel életének minden részletét megoszthatja, minden örömében és bánatában, minden gondjában és munkájában részt vehet. Mégis tudjuk - és ez eleve benne van a szexualitás ajándékában -, hogy a házastársi közösségnek gyümölcse is van. A szexualitás célja nem csupán a házaspár kölcsönös örömének kiteljesítése, nem csupán a közösség legbensőségesebb megélése, nem csupán egymás gyönyörködtetése, hanem az utód nemzése/fogamzása is.

A házasság teljes gyermekek nélkül is, mégis olyan többlet a gyermekáldás a szülők részére, amelyben ha egy házaspár nem részesedhet, akkor mégis joggal érzik hiányosnak a házasságot, mert nem tudják továbbadni azt, amit Istentől ebben az életben kaptak. De mégsem vehetjük természetesnek, hogy gyermek születik egy házasságból. A gyermek: ajándék, áldás. „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127, 3)

Ezért foglalkozunk most a gyermekáldás, családtervezés témakörével. Gyermekáldásról beszélek, noha manapság nem tekintik sokan áldásnak a gyermeket. Sokkal inkább tehernek, nyűgnek, olyan valakinek, aki a nő szabadságát lekorlátozza. Megváltozott a szóhasználatunk is. Régen, ha valaki gyermeket várt, azt mondták rá: áldott állapotban van. Most azt mondják: terhes… Napjainkra eljutottunk egészen addig a hátborzongató szélsőséges feminista kijelentésig - egy internetes fórumon volt olvasható néhány napig -, hogy a gyermek szülése és gondozása lealacsonyítja a nőt…

Megváltozott a nők helyzete a világban. Nincs helye siránkozni itt ezen, de nincs helye annak sem, hogy vissza akarjuk forgatni az idő kerekét. A nők helye, helyzete a társadalomban már soha nem fog visszatérni oda, ahol évszázadokkal ezelőtt volt. Ezt férjnek és feleségnek egyaránt tudomásul kell vennie. Sokkal több a nő igénye annál, minthogy csak otthon legyen és gyermeket neveljen. Csakhogy át sem eshetünk a ló túlsó oldalára, és nem feledkezhetünk meg arról, hogy Isten a női szervezetet tette alkalmassá a gyermek kihordására, a gyermek szülésére.

Manapság szeretnének egyes női mozgalmak a nőket felszabadítani az anyaság „nyűgje” alól. Vagy legalább is kitolni a szülés idejét a lehető legkésőbbre. Pedig a női létből fakad az anyaság! Vagy próbáljuk ki, hogy a férfiak hogyan szülnek? Még ha be is lehetne ültetni egy anyaméhet egy férfi szervezetébe, még ha hormonkezelésekkel alkalmassá is válna egy férfi elvileg egy terhesség kihordására, akkor sem bírná ki! Mert gyermeket kihordani, áldott állapotban lenni, gyermeket szülni csak a nő képes! Ezért amikor csak „terhes” egy nő, de már nem tudjuk, hogy „áldott” is, amikor a nőtől azt várjuk, hogy ugyanazt tegye, mint a férfi, de még legyen anya is, akkor azt vesszük el a nőktől, a feleségektől, amit Isten kizárólag nekik adott meg lehetőségként: Hogy édesanyák legyenek.

Ha pedig egy házaspár gyermeket vállal, akkor nem feledheti el, hogy ha meg akarja ajándékozni a gyermekét - és Isten is lehetőséget ad nekik erre -, akkor a legtöbb, amit adhatnak a gyermeküknek, az egy testvér. S ha még ennél is többet akarnak adni, akkor még egy testvér, sőt még egy testvér! (Régen még így tartották: „Egy gyermek nem gyermek. Két gyermek fél gyermek. Három gyerek már gyermek!) Gondoljuk végig: Vagyont, vagyontárgyakat, szeretetet, törődést, nevelést kaphat mástól is a gyermekünk. De vérszerinti testvért csak a szüleitől. Így tehát már a házasságkötés előtt érdemes tisztázni, hogy hogyan képzelik el a családot, hogyan képzelik el a családtervezést…

Családtervezés: Isten ajándéka vagy emberi akarat?

Keresztyén fiatalok között sokan már magát a szót is kérdésesnek tartják. Sőt, kifejezetten bűnnek, bálványimádásnak találják magát azt a gondolatot, hogy a családot lehet tervezni is. Vannak, akik vallják, a család, azon belül a gyermek Isten ajándéka, ezért Istennek van joga egyedül a családtervezéshez, hiszen Ő az, aki tudja, hogy mi kell nekünk. „Ő tudja legjobban a mi teherbírásunkat, egészségünket, hiszen mindenestül fogva az Ő kezében vagyunk! Mi még a saját életünket sem tudnánk fenntartani, ha nem kapnánk erre Őtőle kegyelmet.”

Ezek a gondolatok valóban igazak, s a maguk helyén igenis helyénvalóak. A Teremtőnek van elképzelése a világgal, teremtményeivel. Való igaz, hogy Nála nélkül semmi sem lehet teljes. Való igaz az is, hogy egyedül Nála található a bölcsesség, a teljesség ismerete. Ha valamit az ember, a tökéletlen teremtmény a kezébe vesz, azt el is rontja, sohasem tudja tökéletesen megtenni. A Mindenható Isten, Aki előtt semmi sincs elrejtve, ismerte tökéletlen teremtményét. Mégis reá bízta az Éden kertjét, hogy azt művelje és őrizze. Emellett az embert - az állatvilágtól eltérően - felelet adására képessé tette. Ebben a képességében azonban benne van a döntés kockázata is, ti. az ember mondhat „nem”-et is. Azzal azonban, hogy Isten az embert döntésre képessé teremtette, felelősséget is adott neki. Az ember felelős saját döntéséért, de szabadsága van dönteni. Nem az a baj tehát, hogy akarunk dönteni (azaz: tervezünk), hanem az a baj, ha rosszul döntünk.

Bűn-e a családtervezés? Ezt így nem lehet kimondani! A döntés, ill. a döntések sora (a tervezés is ide tartozik, mert jóllehet nem minden döntés terv következménye, de minden tervben döntések vannak) magában hordozza a bukás kockázatát. De Isten nem zár el a döntésektől, a tervezéstől. A Jak 4, 13-15 sem a tervezés ellen szól, hanem a rossz tervezés ellen („Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”).

Mikor rossz egy döntés, egy tervezés? Ha abba nincs Istennek beleszólása, ha a mi döntésünk a kizárólagos, az utolsó. Ha nem vesszük figyelembe azt a lehetőséget, hogy Isten szólhat: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim” (Ézs 55, 6)

Van létjogosultsága családtervezésnek. De mert minden döntésünkért felelősek vagyunk Isten előtt, egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, hogy mi motiválja döntéseinket. A családtervezés körébe tartozik az is, amikor valaki kimondja: vállalom mindazokat a gyermekeket, akiket Isten ad nekem. Ez is döntés, de ez is csak akkor jó döntés, ha felelősségteljes, hitből fakadó döntés. A családtervezés egyik kulcsszava a felelősség, de ehhez azonnal hozzá kell tenni, hogy nemcsak az utód iránti felelősség, nemcsak a társunk, családunk iránti felelősség, nemcsak a társadalom előtti felelősség, hanem az Isten előtti felelősség is! Mint minden döntésünket, így a családtervezéssel kapcsolatosat is úgy kell meghozni, hogy szemünk előtt tartjuk: mindenről számot kell majd adnunk Isten előtt. Megvan az a kiváltságunk, hogy dönthetünk rosszul is. Nem visszaélés itt megemlíteni a bűnbocsánat lehetőségét, mindaddig, amíg valaki nem egy bűnbocsátó automatát lát Istenben.

A családtervezést is a hit szabályával kell véghezvinnünk: „ami hitből nincs, bűn az” (Róm 14, 23). Vannak, akik ezt a bibliai verset kihasználják, s ennek alapján bizonyítják, hogy hitetlenség megszabni, mennyi gyermeket vállaljanak az egyes családok. Akik így gondolkodnak, elfelejtik, hogy különféle kegyelmi ajándékaink vannak, különböző mértékű a hitünk is. S nem feltétlenül a nagyobb hit jele a több gyermek. A keresztyén családtervezéshez ugyanakkor feltétlenül hozzá kell tartoznia annak is, hogy ha nem várt, „nem tervezett” gyermek fogan, őt is szeretettel, hittel és hálával fogadjuk Istentől! Mint ahogyan minden gyermeket Istentől fogadunk!

A családtervezés ugyan sugallja azt a gondolatot, hogy a gyermek a mi művünk, azonban ebbe a csapdába nem szabad beleesnünk. A gyermek mindig Isten teremtménye, ajándéka, bármennyire is vannak ismereteink a fogantatásról, a méhen belüli fejlődésről is. A megfogant élet Teremtője Isten, tehát Ő az Ura is!

Tények és gondolatok a gyermekvállalással kapcsolatban

• Ma „nem divat” sok gyermeket vállalni. Ezért bennünk is - mielőtt egyáltalán dönteni akarnánk a vállalt gyermekek számáról - már kialakul egy kép: Manapság ennyi gyermeket szoktak vállalni… S a nagy többség akaratlanul is megy a többi után… De mennyi a „sok” gyermek? 100 éve még a sok gyermek 6-8 gyermeknél kezdődött. Ma sokgyermekes családnak nevezzük a háromgyermekes családokat is, míg Hollandiában a sokgyermekes család a 4 gyermeknél kezdődött néhány éve…
• Ha nemzetünkre gondolunk, akkor tudnunk kell azt, hogy ahhoz, hogy egy nemzedék lélekszáma megismétlődjön, a gyermekes családokban a gyermekek számának átlagosan 2,4-nek kell lennie, hiszen nem minden házaspárnak születhet gyermeke.
• Ha nemcsak a saját nemzedékünk lélekszámának megismétlődésére gondolunk, hanem az egész magyarság fennmaradására, akkor már családonként legalább 3 gyermeknek kellene ahhoz születnie, hogy ne haljon ki a magyar nép! Ennek mára valós esélye van: Annyira általánossá vált az egy, esetleg két gyermek (no meg az „egy se”), hogy néhány évtizeden belül rohamosan zuhanni fog a magyarság lélekszáma. Nem lassan lecsökkenni, hanem egyszerre csak összeroppanni!
• Ha gyermekeink jövőjéről gondolkodunk, akkor azért is kell áldozatot vállalnunk, hogy gyermekeink magyar nyelvű közösségben élhessenek. Amennyiben ezzel ma nem törődünk, akkor néhány évtized múlva, talán gyermekeink, talán unokáink idejében már egyértelműen kisebbségben lesznek saját hazájukban, őseik földjén! Magyarország azé a népé lesz, amely teleszüli! (Franciaországban néhány éve elindult egy élő, eleven mozgalom: a harmadik királyfi és a harmadik kiskirálylány mozgalma: Ennek következtében a francia nép - ha megmarad ez a mozgalom - jó eséllyel számíthat arra, hogy még sokáig nem lesz kisebbségben saját földjén…)
• Tény az is, hogy akik több gyermeket nevelnek, azoknak ez anyagi megterhelést jelent. Nem lehet lebecsülni ezt, hiszen a szülőknek kell megküzdenie azzal, hogy minden szükségest megadjanak a gyermeküknek. De mi a szükséges? Hol van ennek a határa? A szükséges nem feltétlenül a legújabbat jelenti, s nem feltétlenül a legmárkásabbat, legjobbat. Ha ezt nem döntjük el előre, akkor állandó kényszerhelyzetben leszünk, sodródunk. Míg ha tudjuk, hogy a „szükséges” az korlátot jelent a „minden”-nel szemben, akkor már nyugodtabban tudunk előre tekinteni a jövőbe. Keresztyénként pedig nemcsak saját lehetőségeinkkel számolunk, hanem mindenek előtt Isten gondviselésével.
• Azzal is számolni kell, hogy van emberi teherbírás is. Van, aki könnyebben kikészül, s van, aki sokkal többfelé tudja osztani a figyelmét, hamarabb is kipiheni magát. Ezért a házaspárnak együtt kell döntenie, mennyi gyermeket vállal - kérve hozzájuk Isten segítségét! De együtt is kell hordani a gyermeknevelés gondját, örömeivel együtt!
• Az is tény, hogy a gyermek szülésére legideálisabb életkor a 22-29 éves életkor. Ekkor a legkisebb a gyermekszülés kockázata, és ekkor a legjobb a gyermekek életesélye is, hiszen ebben az időben a legkisebb a valószínűsége a sérült gyermekek szülésének. Ráadásul az anyai szervezet is ebben az életkorban viseli el legjobban a szüléssel járó megterhelést. (Bár nem egy példa van arra, hogy éppen az első szülés(ek) jártak komplikációkkal, s a második, harmadik szülés már nem!) Mégis ebben az életkorban a legkisebb a szülési kockázat. Amikor a „legkisebb” kockázatról és valószínűségről van szó, az azért utal arra is, hogy a gyermekszülésben mindig létezik kockázat! Nincs tökéletes történet! Sok gyermek születik valamilyen rendellenességgel. Ezek többségét az évek során kinövik, vagy műtéti korrekcióval akár teljességgel meggyógyul!
• De nézzük megfordítva is: 40 évhez közeledve nő a szülési kockázat, és nő a születési rendellenesség kockázata is. Egyszerre számotteően és mégis elenyészően! A szülési / születési kockázat aránya 35 éves kortól 45 éves korig nézve 8 - 10 szeresére nőhet. Pl. a Down-kór (mongoloid betegség) kockázata több mint tízszeresére, az összes kromoszóma rendellenesség több mint ötszörösére, a szülésből eredő nőgyógyászati komplikációk aránya is jelentősen nő. Ugyanakkor pl. 43 éves korban a Down-kór valószínűsége 2,5 - 3,5 % (országonként sőt országrészenként is lehet eltérő) az összes kromoszóma rendellenesség 4,5 - 5,5 %. Tehát még ilyen előrehaladott korban is 1 : 20 az arány a beteg és egészséges gyermekek között. Ez pedig arra is figyelmeztet - s adott esetben ösztönözhet -, hogy hittel, Isten kegyelmében bízva, még későbbi korban is elfogadhatjuk a gyermekáldást, ha adatik. Ne érezze hát egy viszonylag korosabban a házasság szövetségére lépő, áldott állapotba kerülő pár, hogy már nem vállalhatnak gyermekeket!

Beteg gyermekek és a szeretet ereje

Mi történik, ha beteg gyermek születik? Vagy ha már az anyaméhben kiderül, hogy valamilyen magzati ártalommal születik a gyermek? Az első mindig az: törekedjünk elfogadni, szeretni, úgy, ahogy van! Sokkal nagyobb az esélye, hogy a gyermek egészséges személyiség lesz, ha szeretettel fogadják és hordozzák, nevelik, még betegségeivel, hiányosságaival együtt is! (Egyik gyermekünk 7. hónapra született. Igen kis súllyal, fejletlenül. Élete első két évében szinte mindig beteg volt. Többször is a halál szélén. Többször volt kórházban. 14 éves korában már azon panaszkodott, hogy ő soha nem tud megbetegedni, hogy egy kicsit kimaradhasson az iskolából… S nem voltak tanulási problémái. Egy másik gyermekünk vakon született. Altatásban történt klinikai vizsgálat is azt mutatta, hogy a látóidegek nem reagálnak. A főorvos azt mondta: Higgye el, Apuka, a vak gyermekek is tudnak teljes életet élni. Amikor kiment, a mellette lévő keresztyén orvosnő azt mondta: Láttunk már csodát! - A gyermekünk 6 hónapos korában kezdett látni. A születés után fejlődtek ki a látóidegek. Nem tökéletes ma sem a szeme. De négy gyermekünk közül ő a leggyakorlatiasabb, a legügyesebb szerelő! Egy barátunk gyermeke farkastorokkal született. Ma szinte semmi nem látszik a műtéti hegből.)

Sok beteg, vagy nem mindenben tökéletes egészségű gyermek születik. Sokkal több, mint amennyiről beszélnek. De ettől még nem omlik össze a világ, csak meg kell tanulnunk, és a gyermekeinkkel is meg kell értetni, hogy a „tökéletesség” egy olyan álom, amit hiába kergetünk, soha nem érünk el itt a földön. Mert ha elérnénk is, csak ideig-óráig a miénk! Emellett természetesen később is kialakulhatnak tartós, életforma váltást is igénylő betegségek. Allergia, cukorbetegség, stb. Akiket a gyermekek betegségétől való félelem tartana vissza a gyermekvállalástól, nézzenek magukba, hogy vajon nem az önzés uralkodott-e el rajtuk: Sajnálják egy életnek megadni az életteret csak azért, mert a saját kényelmüket, boldogságukat féltik?

S ha már a boldogságnál tartunk: Egy sokgyermekes családban az egyik (nem a legutolsó) gyermek Down-kór... | 2018.

Bibliai idézetek és tanácsok a gyermekneveléshez

A református óvodában, ahová a kislányom jár, megkértek, hogy egy csoportbeszélgetést vezessek a keresztény gyermeknevelés témájában.

1. Ha úgy látod gyermekedet, mint Isten ajándékát, érezni fogod a felelősséged, hogy jól sáfárkodj vele.
2. Kérj tőle segítséget gyermeked neveléséhez, és bízz benne, hogy az ő Igéje, a Biblia jó szülővé tesz téged. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!”
3. Ügyelj arra, hogy ne a gyermek legyen a családfő. Nem egészséges családmodell, amelyben a gyermek „kiskirályként” uralkodik, és kénye-kedve szerint irányítja a szülőket.
4. Apák, fogadjátok el, hogy a Szentírás szerint a gyermek nevelése elsősorban a ti feladatotok. Szülők, az óvoda nem pótolja azt, amit ti otthon elmulasztotok a gyermeknevelésben, csak kiegészíti a ti munkátokat! „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.”
5. Célja soha nem az, hogy az ingerült szülő levezesse a gyermekén a feszültséget, hanem az, hogy a megjobbítás szándékával nevelje őt a jó jellemvonásokra. „Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy kárát okozd” (Péld 19:18). A fegyelmezés nem az „elverést” jelenti.
6. A következetesség a szülők részéről nélkülözhetetlen a gyermeknevelésben. Ha valamit elhatároztatok, tartsatok ki abban, legyetek következetesek, különben gyermeketek összezavarodik, és nem fogja tudni, mit vegyen komolyan részetekről!
7. Ne sablonokat keress és alkalmazz, hanem ismerd meg gyermeked. Találd meg a nálatok leginkább működő módszereket a helyes bibliai alapelvek alkalmazásához.

Anya: Isten legnagyszerűbb mesterműve

Anyák napján a katolikusok két fontos személyre gondolnak: saját édesanyjukra és Máriára, az istenanyára. Az édesanyák ünneplésére álljon itt 12 idézet szentektől és egyéb katolikus személyiségektől az anyaság szépségéről és jelentőségéről.

1. Lisieux-i Szent Teréz: „Isten szívének legnagyszerűbb mesterműve az anya szíve.”
2. Mindszenty József bíboros: „A legfontosabb ember a Földön az édesanya. Nem mondhatja magáénak azt a dicsőséget, hogy ő építette a Notre Dame katedrálist. Nincs is rá szüksége. Ő bármely katedrálisnál valami sokkal fönségesebbet épített - lakóhelyet egy halhatatlan léleknek, kisgyermeke testének apró tökéletességét… Az angyaloknak nem adatott meg ilyen kegyelem. Ők nem osztozhatnak Isten alkotó csodájában, amelynek nyomán új szentek kerülnek a Mennyországba. Erre csak egy földi édesanya képes. Az édesanyák minden más teremtménynél közelebb vannak Istenhez, a Teremtőhöz; Isten az édesanyákkal szövetkezik a teremtés ezen aktusának véghezvitelében. … Mi is lehet dicsőségesebb Isten nagyszerű földgolyóján, mint ez: édesanyának lenni?”
3. Szent II. János Pál pápa: „Köszönet nektek, asszonyok, akik anyák vagytok! Emberi lényeket oltalmaztatok saját testetekben az öröm és vajúdás egyedülálló megtapasztalásában. Ez a tapasztalás tesz titeket Istennek az újszülött gyermekre ragyogó mosolyává, azzá, aki gyermeketek első lépéseit vezeti, aki segít neki gyarapodni, és aki horgony az élete útján.”
4. Szent Terézia Benedikta, eredeti nevén Edith Stein: „Anyának lenni nem más, mint táplálni és védelmezni az igaz emberséget és elvezetni azt a kiteljesedéshez.”
5. Tiszteletreméltó Fulton Sheen érsek: „Az anyaság egyfajta papsággá válik. Az anya juttatja el Istent az emberhez azáltal, hogy létrehozza a testet, ahova a lélek beköltözik; ő juttatja el az embert Istenhez azáltal, hogy felajánlja a gyermeket a Teremtőnek… ő jelenti a természet állandó kihívását a halállal szemben, ő a kozmikus teljesség hordozója, az örökkévaló realitások hírnöke. Isten nagyszerű együttműködő munkatársa.”
6. Kalkuttai Szent Teréz: „A szeretetnek az a különleges hatalma, amely a nő sajátja, legvilágosabban akkor látszik, amikor a nő anyává válik. Az anyaság Isten ajándéka a nőknek. Mennyire hálásaknak kell lennünk Istennek ezért a csodálatos ajándékért, amely ekkora örömet hoz az egész világnak, nőknek és férfiaknak egyaránt!”
7. Szent Zélie Guérin Martin, Lisieux-i Szent Teréz édesanyja: „Mindenekelőtt az anyának a gyermeke születését megelőző hónapokban közel kell lennie Istenhez, akinek képmása, keze munkája, ajándéka és gyermeke a testében hordott magzat. Az anya a kicsinye számára templom, szentély, oltár, tabernákulum kell, hogy legyen. Röviden az anya élete az élő, cselekvő szentség élete kell, hogy legyen, elmerülve annak az Istennek szívében, aki azt rendelte és megszentelte, hogy ott megszerezhesse azt az energiát, megvilágosodást, természetes és természetfeletti szépséget, amelyet Ő nekünk hagyott, és amelyet pontosan az anya által akar átadni a szíve alatt hordott és világra hozott gyermeknek.”
8. Szent Gianna Beretta Molla: „Tekintsünk csak a gyermekeiket igazán szerető anyákra: mennyi áldozatot hoznak értük. Mindenre készek, még saját vérüket és odaadnák azért, hogy gyermekük épen, egészségesen és erősen nőjön fel.”
9. Szent Ágoston, Szent Mónika fia: „És most kinyújtottad utánam a magasból kezedet és kiragadtad lelkemet [a manicheizmus] mély sötétségéből, mert hűséges szolgálód, az én anyám, több könnyet sírt el színed előtt érettem, mint amennyit az anyák gyermekük temetésével szoktak ontani….. s te, Uram, meghallgattad őt.” [Szent Ágoston vallomásai, ford. Dr. Vass József]
10. Alice von Hildebrand: „A nő természeténél fogva anyai - minthogy minden nő, férjezett vagy hajadon, arra hivatott, hogy biológiai, pszichológiai vagy lelki anya legyen - a nő ösztönösen tudja, hogy adni, táplálni, másokat gondozni, másokkal és másokért szenvedni - hiszen az anyaság szenvedéssel jár - végtelenül értékesebbé az Isten szemében, mint nemzeteket legyőzni vagy a Holdra szállni.”
11. Ferenc pápa: „Egy anyák nélküli társadalom emberséget nélkülöző társadalom lenne, mivel az anyák mindig, még a legrosszabb pillanatokban is, a gyöngédség, elkötelezettség és erkölcsi erő tanúságtevői… Legdrágább édesanyák, köszönjük nektek, köszönjük mindazt, amik vagytok a családotokban, és amit az Egyháznak és a világnak adtok.”
12. Guadalupei Miasszonyunk Szent Juan Diegonak: „Ne szomorítson vagy sújtson le a bánat. Ne töltsön el rettegéssel semmilyen betegség, aggodalom, szorongás vagy fájdalom. Hát nem vagyok-e itt én, a te Anyád? Nem borít-e be árnyékom és védelmem? Nem vagyok-e a te életed forrása? Nem rejtenek-e palástom redői téged? Nem vagy-e ölelő karjaimban? Van-e ennél többre szükséged?”

Fordította: Dr. Egy

A nő a fogantatás pillanatától tudja, hogy anya lesz, mert felkészül, és ezért megváltozik a teste. Tudja, hogy van benne valaki. A férfiak akkor lesznek apák, amikor először találkoznak a gyerekükkel.

Jászberényi Sándor

Egy gyerek ideális esetben két érett személyiségű, egymást szerető ember mély elköteleződéséből és kölcsönös vágyából, megfelelő érzelmi és anyagi körülmények közé érkezne erre a világra - az élet azonban ritkán kényeztet el minket ideális helyzetekkel.

Orvos-Tóth Noémi

Végre elérkezett a nagy nap. A kezedben tartod drága babádat, figyeled az arcát, apró ujjait és lábujjait, illetve rácsodálkozol az új élet születésének csodájára. Hogyan voltál képes létrehozni ezt a teljes mértékben kialakult emberi lényt? Ilyenkor talán elképzeled mindazt, amit majd együtt fogtok csinálni - a helyeket, amelyeket együtt kerestek fel, a közös kalandjaitokat. Az egész közös életetek ott vibrál előtted, mintha csak egy történetet elmesélő falikárpiton látnád. Hirtelen olyan hatalmas értelmet nyer minden apróság. Elképesztő, hogy az embert ilyenkor mennyi érzés rohanja meg egyszerre. De miközben az élet csodáján tűnődsz, máris aggódni kezdesz a meghozandó döntések, a felelősség és az új élet világra hozásának letaglózó súlya miatt. Noha örömkönnyeket hullatsz, a félelem is felsejlik a háttérben az aggodalommal, a szeretettel, a szomorúsággal, a testi kellemetlenségekkel együtt - miközben soha nem éreztél még ilyen túláradó békét és megelégedettséget. Üdvözöllek a szülők boldog/szomorú, izgalmas/ijesztő, szép/csúnya életében!

Kami Hoss

Egy gyermek születése csoda. De ahogy a Biblia szavai is mondják, egy fájdalmas és veszélyes csoda.

Kun Ádám

Amikor egy nő életet ad a gyermekének, nem csak az angyalok, hanem minden női felmenője vele van. Azok, akik már rég elmentek, mind odasereglenek, és minden erejükkel a születés csodáját segítik.

A. O. Esther

A legnagyobb csodát akkor éljük át, amikor azt látjuk, hogy új élet születik. Ez ad értelmet mindennek, amit csinálunk.

Jennifer Taylor

A terhességet sokszor egy musical főszerepében tett kilenc hónapos nagy turnéhoz hasonlóan fogjuk fel, aminek végén a szülés olyan, mintha a Tony-díj-átadón lemenne a nagy revü, amelynek kitartott utolsó hangjával a magasba emelik a kisoroszlánt. (Ácivennyá.) Mi lehet az, ami arra tanít bennünket, hogy életünk megkoronázásának kell tekintenünk a gyermekünk érkezését? Mintha megünnepelnénk a győzelmet, mielőtt egyáltalán harcba indultak volna a csapataink. Amikor elkészül a fénykép, ahol a gátmetszést letagadó mosollyal, az apa óvó ölelésében nézik a kisbabát, kész, vége.

Spáh Dávid

Egy új élet megszületésének szemtanújaként hajszálpontosan ugyanazokat a tüneteket figyelhetnénk meg, amelyek többnyire az e világból távozókat kísérik útjukon.

A gyermekek helye a Bibliában

A Bibliában körülbelül 600 alkalommal fordulnak elő gyerekekkel kapcsolatos történetek. Bár ritkán játszanak főszerepet, jelentéktelennek semmiképpen nem nevezhetők. Gyereknap alkalmából ezúttal tizenegy bibliai történetet mutatunk be.

Körülbelül 600 alkalommal találhatók meg a gyerekek a Bibliában a hívők számára, például imákban vagy „Isten gyermeke” kapcsolatban. Főszerepet a legritkább esetben játszanak, de gyakran kerülnek említésre a nőkkel és az idősekkel együtt a háború és szenvedés összefüggéseiben. A gyermekvédelemre, a gyermekek jogainak tudatosítására törekvő nemzetközi gyermeknap alkalmából álljon itt néhány bibliai részlet:

1. Egy apa és az ő fáradt gyermekei
   Jákob foglalkozik a gyermekei, de a szarvasmarhái szükségleteivel is. Sokáig úton volt minden vagyonával, hogy ikertestvérével, Ézsauval sok évnyi ellenségeskedés után megbékéljen. Amikor az javasolja, hogy vonuljon még tovább, mondja neki Jákob: „Tudod, uram, hogy gyenge gyermekek, szoptatós juhok és tehenek vannak velem.”. Ekkor mondja, hogy Ézsau menjen elöl „én meg majd lassan ballagok az előttem járó jószág és a gyerekek járása szerint”. (Ter 33)
2. Drámai szabadulás
   Miután az eredetileg terméketlen Sára férjének Ábrahámnak fiút szült, a kis Ismaelt - Ábrahámnak az egyiptomi szolgálólánytól született másik gyermekét - és anyját, Hágárt a sivatagba űzik drámai következményekkel: „Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá. Aztán elment és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: Ne lássam meghalni a gyermekemet!” Ebben a pillanatban Isten közbelépett, megígérte Hágárnak, hogy nagy nemzet ősatyjává lesz Ismael, majd meglátott egy kutat. „Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek”. (Ter 21,9-21)
3. Mózes a kosárban
   Az Ószövetség egyik legismertebb alakja gyermekkorától kezdve ismert: Mózes, aki akkor született, amikor az izraeliták még Egyiptomban éltek. A Fáraó meg akarta akadályozni az idegen népek elszaporodását és elrendelte, hogy minden újszülött fiút a Nílusba dobjanak. Mivel Mózes gyönyörű gyermek volt, édesanyja kezdetben három hónapig elrejtette és a Nílus mellett egy kosárba helyezte, ahol a fáraó lánya talált rá. Először engedte, hogy Mózest a vérszerinti anyja szoptassa és fiának fogadta, amikor fiúvá érett. (Kiv 1 és 2)
4. A Zsoltárok bölcsessége
   A gyermek Isten ajándéka, amely különös hangsúlyt kap a Zsoltárokban. Akinek születési üdvözlőkártyához bibliai idézetre van szüksége, itt megtalálja. Zsoltárok 127 így hangzik: „Íme a gyermek örökség az Úrtól, a méh gyümölcse jutalom.” Majd a 128-as zsoltár így szól: „Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid mint az olajfacsemeték asztalod körül.”
5. Gyerekjáték
   Az a tény, hogy a játék a gyermekeké, a Biblia néhány versében a következőképpen hangzik:
   A Példabeszédek könyvében szárnyakat ad a teremtőnek az Isteni bölcsesség egy játszó kislány személyében a világ teremtésénél: „Amikor a Föld alapjait megteremtette, ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor.” (Péld 8,30)
   Zakariás könyvében beszél a Seregek Ura azokról az időkről, amikor Isten Israel népét a száműzetésből hazavezette és itt a gyerekekre is gondol: „A város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak majd terein.” (Zak 8,5)
6. Háború és siralom
   Az Ószövetségben nem kevés helyen zajlanak háborúk, miközben a gyermekek is szenvednek, éppúgy mint ma. Leírják, hogy a gyermekeket összezúzzák és az áldott állapotban levő asszonyokat felhasítják. (2Kir 8,12). Jeremiás siralmai mondja: „A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúságtól; a gyermekek kenyeret kértek, de nincs, aki szegne nékik.” (Siralm 4,4)
7. Jézus születése és a betlehemi gyermekgyilkosság
   Lukács evangéliuma Jézus, Mária elsőszülöttének születését így írja le: „Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.” (Lk 2) Máténál Heródes király meg tudja a „zsidók királyának” megszületését és elrendeli az úgynevezett betlehemi gyermekgyilkosságot: „Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől.” (Mt 2,16)
8. Mint a gyerekek…
   Az Újszövetségben egy helyen Jézus szenvedni látszik, hogy ember az embernek nem tud igazságot tenni: „Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek, és mondják: ’Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.’ Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondják: ’Ördöge van!’ Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: ’Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’ De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.” (Mt, 11,16-19)
   „Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3)
9. A gyermekek megáldása
   Az evangéliumok egyik legszebb epizódja Jézusról és a gyermekekről szól: „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda. Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.” (Mk 10,13-15, Mt 19,13-15 és Lk 18,15-17)
10. Nőjetek fel!
    Pál Apostol arra buzdította a keresztény közösségeket Korinthusban, hogy használják az értelmüket: „Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, legyetek inkább a gonoszságban kisdedek; értelem dolgában viszont legyetek érettek!” (1Kor 14,20)

tags: #ujszulott #bibliai #idezetek