A magyar büntetőeljárásban az ügyészség kiemelkedő szerepet játszik a vádemelési folyamatban, melynek célja az állam büntető igényének érvényesítése. Az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt eljárási garanciarendszerrel szorosan összefüggő vádelv garantálja, hogy a bírósági szakasz kizárólag a vád alapján és annak keretein belül működhet. A vádemelési eljárás azonban számos ponton kínál lehetőséget az eljárás egyszerűsítésére és gyorsítására, különösen a konszenzusos eljárások révén, amelyek egyre nagyobb teret nyernek a gyakorlatban.
Az ügyészségi eljárás megszüntetése és felfüggesztése
A büntetőeljárási törvény alapján az ügyészség részben azonos okok alapján szüntetheti meg a büntetőeljárást, mint a nyomozó hatóság. Ilyen okok például, ha az ügyészség azt állapítja meg, hogy a bűncselekményt nem a gyanúsított követte el, vagy a cselekményt már korábban jogerősen elbírálták, vagy például a cselekmény büntethetősége elévült. Vannak azonban olyan okok, amelyek fennállása esetén kizárólag az ügyészség jogosult a büntetőeljárást megszüntetni.
A gyakorlatban leginkább előforduló megszüntetési ok, ha tevékeny megbánás, feltételes ügyészi felfüggesztés esetén előírt magatartás tanúsítása vagy annak tartamának eredményes eltelte folytán, illetve a törvényben meghatározott egyéb okból megszűnik a büntethetőség.
Mikor van lehetőség az eljárás felfüggesztésére?
A büntetőeljárási törvény alapján az ügyészség felfüggesztheti a büntetőeljárást, ha például az elkövető kiléte nem volt megállapítható a nyomozásban, vagy az elkövető ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik. Kizárólag az ügyészség jogosult felfüggeszteni az eljárást a közvetítői eljárás lefolytatása céljából, ha annak feltételei fennállnak, illetve abban az esetben is, ha feltételes ügyészi felfüggesztésnek van helye.
Közvetítői eljárás a büntetőügyekben
A közvetítői eljárás célja, hogy egy harmadik személy (közvetítő) bevonásával egy írásbeli megállapodás jöjjön létre a bűncselekmény sértettje és a terhelt között, amely elősegíti a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását, valamint a bűncselekménnyel okozott következmények jóvátételét. A Btk. alapján nem büntethető, aki az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.
Feltétele, hogy sértett és a terhelt is hozzájáruljon a közvetítői eljáráshoz, a terhelt a vádemelésig beismerje a bűncselekmény elkövetését, és végül a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bűncselekmény következményeinek jóvátétele várható és a büntetőeljárás lefolytatása mellőzhető, vagy a közvetítői eljárás a büntetés kiszabásának elveivel nem ellentétes. Amennyiben a fenti feltételek fennállnak, az ügyészség felfüggeszti a büntetőeljárást hat hónapra, és a közvetítői eljárás sikeressége vagy sikertelensége alapján fog dönteni az eljárás megszüntetéséről vagy a büntetőeljárás folytatásáról.
Feltételes ügyészi felfüggesztés
Az ügyészség határozattal felfüggesztheti az eljárást, ha a terhelt jövőbeni magatartása alapján az eljárás megszüntetése várható. Feltételes ügyészi felfüggesztésnek olyan bűncselekmények esetén van helye, amelyre a törvény háromévi, kivételes esetben ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, és a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára, valamint a terhelt személyére tekintettel a feltételes ügyészi felfüggesztéstől a terhelt magatartásának kedvező változása várható.
Feltételes ügyészi felfüggesztés esetén az ügyészség kötelezheti a terheltet például, hogy a bűncselekménnyel okozott kárt térítse meg, a köz számára végezzen munkát, vagy a terhelt előzetes hozzájárulása esetén pszichiátriai vagy alkoholfüggőséget gyógyító kezelésben vegyen részt. Az ügyészség egy alkalommal legalább egy évre felfüggeszti az eljárást. Amennyiben a terhelt az előírt magatartásnak eleget tesz, vagy a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama eredményesen telik el, akkor a terhelt büntethetősége megszűnik.
A Btk. büntethetőséget megszüntető okként lehetővé teszi, hogy a kábítószer fogyasztói oldalán álló elkövetők elkerülhessék a büntetőjogi felelősségre vonást, ha önként alávetik magukat bizonyos gyógykezeléseknek, vagy részt vesznek megelőző-felvilágosításon. Elterelésre csak termesztés, előállítás, megszerzés, tartás, illetve fogyasztás esetén van lehetőség, egyéb esetben például az országból történő kivitel, behozatal esetén az elterelés lehetősége nem áll fenn. További feltétele az elterelésnek a bűncselekmény elkövetésének beismerése.
Az egyezségkötés a büntetőeljárásban
A magyar büntetőeljárásban egyre nagyobb teret nyer az egyezség, amit a köznyelv gyakran vádalkunak hív. Fontos azonban tisztázni, hogy az egyezség nem azonos az amerikai típusú vádalkuval. Az egyezségek célja az eljárás egyszerűsítése, gyorsítása és hatékonyabbá tétele. Összefoglalóan ezeket megállapodásra épülő eljárásoknak vagy konszenzusos eljárásoknak lehet nevezni.
Az egyezség és a vádalku közötti különbségek
Az egyezség és a vádalku közötti alapvető különbség, hogy az ügyésszel való egyezségkötés mindig a vádemelés előtt történik. Az egyezségre vonatkozó eljárás bármely ügyben és bűncselekmény esetén alkalmazható, de csak felderített tényállás mellett. A terhelt bűnösségre kiterjedő beismerő vallomása szükséges az egyezséghez. Azonban a tényállás és a bűncselekmény jogi minősítése nem képezheti alku tárgyát; az egyezség elsősorban a büntetés kiszabására és járulékos kérdésekre vonatkozik.
Az egyezség kezdeményezése formális követelmények nélkül történik, az ügyészség vezetőjének hatáskörébe tartozik az egyezség lehetőségének eldöntése. Az egyezség során védőügyvéd részvétele, szükség esetén bevonása kötelező. Az egyeztetések informálisak, de vannak természetesen írott szabályok, amik az ügyészre nézve kötelezők.
Az egyezségi eljárás menete és szabályai
Az egyeztetésre a nyomozati szakaszban van lehetőség. Az egyezségkötést megelőzi egy az iratoktól elkülönítetten kezelt beismerő vallomás, amiben rögzítésre kerül, hogy ezt kifejezetten az egyezség megkötése érdekében tette a gyanúsított. Ez csak akkor használható fel bizonyítékként, ha az egyezség a későbbiekben megkötésre kerül.
Az egyezségről egy külön jegyzőkönyv készül, aminek tartalmaznia kell a bűncselekmény leírását, minősítését, a terhelt bűnösségre vonatkozó nyilatkozatát, valamint a büntetés vagy intézkedés meghatározását. Az egyezséget a legfőbb ügyész 9/2018. (VI. 29.) utasítása szerint kötelező folyamatos kép- és hangfelvétel rögzítésére alkalmas helyiségben jegyzőkönyvbe foglalni.
Az egyezség során a bűnösség egyszerű beismerése nem elégséges. A terheltet ugyanis vallomástételi kötelezettség terheli, tehát a tényállás történeti tényeire, bűntársai cselekvőségére nyilatkoznia kell. Ugyanakkor fontos tudni, hogy az egyezkedés során közölt információk bűnügyi adatként felhasználhatók. Ha kiderül a nyomozóhatóság és az ügyészség számára, az egyezségre irányuló eljárás során, hogy hol vannak fegyverek, kábítószer, holttest elrejtve, de az egyezség nem kerül megkötésre, azt nyilván fel fogják használni más eljárásban, vagy akár ebben.
Az egyezség megkötését követően a bíróság csupán törvényben meghatározott szempontokat vizsgálhatja: önkéntes, illetéktelen vagy jogellenes befolyástól mentes-e a beismerése. A bíróság előkészítő ülésen bírálja el az egyezséget, és lényegében törvényességi kontrollt gyakorol. A bíróság jóváhagyja az egyezséget, ha az megfelel a törvényi előírásoknak, a vádlott megértette annak következményeit, és a beismerése önkéntes.
Az egyezség tárgya és előnyei
Az egyezség része lehet a bűnügyi költség egészének vagy egy részének viselése alóli mentesítés is, ami például kábítószeres, illetve gazdasági ügyekben több millió vagy több tízmillió forint is lehet. Illetve az ügyészséggel kötött egyezség tárgya lehet a sértett magánfél által szabályosan előterjesztett és megalapozottnak tűnő polgári jogi igény kielégítése (azon belül módja és ideje) is.
Az ügyészség szempontjai szerint az egyezségkötés alapvető célja a büntetőeljárás egyszerűsítése és gyorsítása, és a sértett számára nyújtandó a vagyoni reparációt és nem vagyoni jóvátételt. Érdemes tisztázni, hogy „meghatározott célra történő anyagi juttatáson” mit ért az ügyészség. Valójában nincsen akadálya annak, hogy egy sértett nélküli ügyben az ügyészség előírja például, hogy a gyanúsított egy közérdekért működő, közhasznú alapítvány számára fizessen anyagi juttatást, visszaadva mintegy a társadalomnak valamit, akiktől ő a bűncselekmény elkövetésével valamit elvett. Ilyen helyzet állhat elő, ha például a cselekménynek nincs konkrét sértettje, vagy az elhunyt és nincs hozzátartozója.
A vádemelés fogalma és feltételei
A büntetőeljárásról szóló törvény szerint a vád akkor törvényes, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A vád a vádemelésre jogosult személy bírósághoz címzett indítványa a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása érdekében.
A törvényes vád és a vádelv
A törvényes vád fogalma azokat a „minimális kellékeket” foglalja magában, amelyek hiányában nem lehet bírósági eljárást indítani, illetve folytatni valaki ellen. A vád törvényességének alaki feltétele, hogy vádlói legitimációval rendelkező vádló emelje. Ez a jogosultság általában az ügyészt, mint közvádlót illeti meg. A minimális feltételeket sem teljesítő vádirat, illetve vádindítvány nem alkalmas a bírósági eljárás megindítására.
A vádelv eljárási garanciája egyidejűleg több részelemből építkezik:
- a büntetőeljárás bírósági szakaszát kizárólag a vád lendítheti működésbe;
- a bíróság eljárása vádhoz kötött, vagyis a vád jelöli ki az eljárás kereteit;
- a büntetőeljárás során az eljárási, perbeli funkciók kizárólag egymástól elkülönülten működhetnek.
A közvádlói funkcióval felruházott ügyésznek a nyomozás adatainak az értékelését követően kell döntenie a büntetőeljárás további kimeneteléről. A vádemelésnek objektív tényeken, és az ügyész azon szubjektív meggyőződésén kell alapulnia, hogy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény, illetve, hogy azt a terhelt követte el.
Közvád és magánvád
Vádemelés szempontjából a bűncselekmények két csoportba sorolhatók: közvádas és magánvádas ügyek. A bűncselekmények döntő többsége közvádas jellegű, néhány csekélyebb tárgyi súlyú bűncselekmény (könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés, kegyeletsértés) esetében azonban a törvény a sértettre bízza a vádemelés kérdésében a döntési jogosultságot. Magánvádas eljárásban nem a magánindítvány, hanem a feljelentés a vád, amelynek tartalmaznia kell a magánindítványt. A vád ezzel felel meg a törvényes vád követelményeinek.
A pótmagánvádló szerepe
A pótmagánvádló meghatározása a Be. 53. §-ában található meg. Eszerint a sértett a törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel. A pótmagánvádló természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet egyaránt lehet, azonban alkotmányos követelmény annak kizárása, hogy az ügyészségen kívül más közhatalmi szervezet pótmagánvádlóként a vádló közhatalmi pozíciójába kerülhessen.
A pótmagánvádló ugyanis a bírósági eljárásban az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával és korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását. A közhatalmat gyakorló állami szervezet „beengedése” a büntetőeljárásba olyan esetekben tenné lehetővé e szervek fellépését, amikor az Alkotmányban erre feljogosított ügyészség azt indokolatlannak vagy alaptalannak tartja.