A szülés nem csupán testi folyamat, amely a medence tágasságán, az izomrostok rugalmasságán vagy feszességén múlik, hanem egyben lelki és szellemi történet is. A szülés olyan intenzív esemény a szülő nő életében, melyben minden megelőző élményének emléke, lenyomata, tapasztalata részt vesz, és erőforrásként segítségére van. Tévedés azt hinni, hogy minden elakadásnak csak testi oka lehet. Súlyos lelki tényezők állhatnak a háttérben, ha a tágulási vagy kitolási szakban lelassul az élettani szülés természetes folyamata.
A lelki okok szerepe a szülés elakadásában
Sok nő került már szembe élete során olyan fájdalmas vagy szomorú életeseménnyel, ami mély nyomot hagyott benne, még akkor is, ha ezeket a sebeket évekig láthatatlanul hordozta. Az állandó kontroll meghatározó igénnyé válhat, amely megakadályozza a szülő nőt a lazításban, még akkor is, ha az előnyös lenne számára. Ez az a pillanat, amikor „el kell dobni az agyunkat”, amit viszont bizonyos traumákkal küzdő személyek nem tudnak megtenni.
Nem a súlyossága a fontos, hanem az, hogy mennyire maradt a lelkünkben nyoma egy korábbi, intim helyzetben elszenvedett bántalmazásnak. Ebben a bensőséges lelki és fizikai állapotban meg kell engedni, hogy valaki közel kerüljön hozzánk, intim helyeken érintsen meg. Ha hasonló emlékünk van, és még mindig szorongunk tőle, foglalkozni kell vele. Ha csak sejtésünk van róla, tehát nem konkrét élmények, csak homályos álomképek az agyban, akkor is foglalkozni kell vele. A legtöbb nőt sajnos érte már ilyen impulzus, ám hosszú távon generációkon átívelő blokkokat okozhat a „mindenkivel megesik”, meg az „ez a nők sorsa”-felfogás.
Az abortusz után az évekkel későbbi szüléskor, jellemzően a kitolás előtt, az átmeneti szakaszban okozhat elakadást a feldolgozatlan lelkiismereti probléma. Magyarországon magas az abortuszok száma, bár kevés szó esik róla, mégis sokakban él ezzel kapcsolatos fájdalom, önvád. Létezik terápiás megoldás erre is, amit érdemes még a terhesség elején elkezdeni.
A vetéléssel kapcsolatban is megjelenhet a lelkiismeretfurdalás, az a téves elképzelés, hogy a kismama követett el valamit hibát, és ezzel együtt a félelem attól, hogy el is lehet veszíteni egy babát.
Minél védtelenebb korban történik velünk, annál erősebb a gyász, a trauma. Testvér vagy a szülők elvesztése egyfajta lenyomatot hagy a szülésben. Ma már sokat tudunk a transzgenerációs traumáról, sokan felismerik a mintázatot, amit ők meg is állíthatnak, és feladatuknak is tekintenek.
Családi regék, melyek arról szólnak, hogy a fiatal annak idején megkínozta az anyját, oka volt, sőt előidézte a rémségeket. Ha boldog, örömteli eseményként adnák elő a saját szülésüket, az megkönnyítené a fiatalok szülését.
Ilyen esetekben a kismama sokszor azzal a lelki teherrel távozik, hogy ő tehetett róla, miatta lett végül császármetszés, alkalmatlan volt a szülői szerepre.
Vizsgálat vagy védőnői ellátás közbeni figyelmetlenség is megijesztheti a kismamát, ami miatt kitolás előtt nem meri elengedni a babát. Várandósan a nő egyre inkább hasonlít egy újszülöttre, védtelenné válik, hasonul a babához, és erre az empátiára szüksége is lesz a baba megértéséhez. A gonosz szavak viszont tüskék: „széjjel fog szakadni, hogy megszüljön”. Vigyázni kell a szavakra!
Fontos, hogy ne szülés közben kelljen megvívni a démonokkal. Minél előrehaladottabb a terhesség, annál nyitottabbak vagyunk a megoldásra, ami lehet művészetterápia, fókuszterápia, tánc, beszélgetés is.
A koraszülés a gyermekkel szembeni belső, többnyire öntudatlan vagy elfojtott elutasításra utal. Az anyában idő előtt tudatosult, milyen változást fog előidézni életében a gyermek megjelenése. Következésképp öntudatlanul megkísérli, hogy a magzattól, mint „nyugtalansága" kiváltó okától, a lehető leggyorsabban „megszabaduljon".
A terminustúllépés és a túlhordás okai és lelki vonatkozásai
A túlhordás testi és lelki vonatkozásban egyaránt a koraszülés ellentéte. Hasonló a helyzet a látszatterhességgel is. A túlhordást átélő nőknek meg kell tanulniuk, hogy az újszülött önálló lény.
A kisbabák csupán 4%-a jön világra a várandós kiskönyvbe bejegyzett terminus napján. Ez az orvos által kiszámolt és előzetesen bejegyzett dátum ugyanis csak hozzávetőlegesen ad tájékoztatást arról, hogy mikor tájt várható a szülés megindulása. A 38. héten és a 41. héten született csöppség is időben érkezett - bár a különböző szülészeti intézményekben más és más hozzáállással találkozhatsz a terminustúllépéssel kapcsolatosan.
Ha túlhaladtad a terminusod napját, gyakrabban kell majd vizsgálatra menned. Két-három naponta ellenőrizni fogják az állapotod, és azt is, hogy a kisbabád jól érzi-e magát odabenn.
Vajon mi okozza a terminustúllépést? Van, hogy nem lehet pontosan tudni az utolsó menstruáció első napját, vagy akár a rendszertelenül jelentkező vagy nem pont 28 napos menstruációs ciklus is téves dátumhoz vezethet. Még ha el is számolják a kiírt időpontot, a baba korai ultrahangos vizsgálata alapján mindez korrigálható. Az első 10-12 hétben a magzatok ugyanis egyforma ütemben fejlődnek, azaz a később tapasztalható egyéni méretkülönbségek még nem jelennek meg.
Mindebben a számolási nehézségek mellett azt gondolom, hogy nagy szerepe van az éppen aktuális élethelyzetnek is. Nehezíti az elengedést, ha épp költözés előtt álltok, ha a baba pelenkázószekrényét csak a következő napokban szállítják ki, vagy ha a párod épp üzleti úton külföldön tartózkodik.
Ha a méhszáj egy héttel a kiírt terminus után is teljesen zárt, és semmiféle jel nem mutat arra, hogy a baba hamarosan megszületne, érdemes a lelki okokon is elgondolkozni. Milyen jól jön, ha van olyan bábád vagy dúlád, akivel a kapcsolatotok a várandósság hónapjai alatt elmélyült és bizalmassá vált, és aki téged jól ismerve átbeszéli veled a helyzetet. Egy jó hangulatú, őszinte beszélgetés segíthet rájönni, hogy mi állhat esetleg még a kisbabád elengedésének és megszületésének útjában.
És hát a teliholdkor és időjárás-változás idején nagyüzemben működő szülőszobák, vagy a 40-41. hetükben járó és ctg vizsgálatra tömegesen sorban-álló kismamák látványa elgondolkoztathat, hogy talán olyan tényezők is belejátszanak a túlhordásba, amiket nem ismerünk még pontosan.
Számtalan oka lehet annak, hogy a gyermek nem jön világra a kiírt napon. Az egyik ilyen ok, hogy nagyon nehéz napra pontosan meghatározni, hogy mikor születik meg a baba. Általában utolsó menstruációtól számított negyvenedik hét utolsó napját szokták megjelölni születési dátumnak, ám ez sokszor eltér a valóságtól. Ilyen esetekben érdemes újraszámolni az időt! A túlhordás oka lehet ezen kívül a kismama jelentős túlsúlya vagy a magasabb életkora is.
"Érdekesség egyébként, hogy a magzatok 10%-a születik csak a kiírt napon… azaz sokkal nagyobb az esély, hogy bármikor máskor szülessen meg :)" - teszi hozzá dr. Vörös Anna szülész-nőgyógyász.
A 42. hétig rendszeres orvosi ellenőrzés mellett nem okozhat problémát, amennyiben az ellenőrző vizsgálatokon mindent rendben találnak. Magyarországon általában 1 héttel engedik a túlhordást, hasonlóan Nyugat-Európához, de ez intézményenként és azon belül is orvosonként változik. Magyarországon jellemzően ekkor már naponta végeznek magzati szívhang monitoringot (NST vizsgálatot) és kétnaponta vizsgálják a magzatvizet és a köldökzsinórban a vér áramlását is, így ha bármilyen komplikáció lépne fel, amely veszélyezteti a magzat egészségét, az orvosok azonnal tudnak cselekedni. A negyvenkettedik hetet követően azonban már jelentkeznének komplikációk, ezért még ezelőtt minden esetben megindítják a szülést. Ez azért fontos, mert ebben az időszakban már egyre kevesebb a magzatvíz a méhben, valamint a méhlepény is egyre kevésbé tudja ellátni a funkcióját. Emellett az édesanya szervezetének sem tenne jót a negyvenkettedik hétnél való túlhordás.
Ez idő alatt (a kiírt naptól kezdve) a kismama maga is bármikor kérheti a szülés megindítását.
A szülés indítása minden esetben orvosi felügyelet mellett történik. Először a méhszáj tágulását elősegítő szert használnak, majd mikor már megfelelő az állapot, megtörténik a burokrepesztés. Ezután oxytocinos injekció segítségével váltják ki a méhösszehúzódásokat. Ahogy természetes módon, úgy a szülés megindítása esetén is lehetőség van a gyermek hüvelyi úton való világra hozásának, de adott esetben a baba és az anyuka egészsége érdekében császármetszés elvégzése mellett is dönthet a kezelőorvos.
Az ember a terhesség kezdetén céldátumnak kitűz egy időpontot és mindvégig várja, hogy majd azon a napon, vagy legalábbis annak a környékén beindul a szülés. Aztán elérkezik a várva várt nap és a baba még sehol sincs. Ha az ember az internetes fórumokon körülnéz, vagy az orvosával, szülésznőjével beszélget erről, számos okos tippet kaphat, melyek általában vagy bejönnek vagy nem. A kismama ilyenkor legszívesebben bármit megtenne, mert már nagyon nagy a pocak, nehezen tud mozogni, aludni, vizesedik, zsibbad a keze, ég a gyomra, nem tud enni és még sorolhatnánk a terhesség legvégefelé fellépő kellemetlenségeket. Azonban még ezeknél is idegesítőbb a sok „megszültél-e már” típusú kérdés, a napi 10-20 telefonos érdeklődés… Aztán meg már az orvos is a szülésindítást kezdi emlegetni.
Most újabb módszer ajánlkozik azoknak, akik már túllépték a 40. terhességi hetet, de a baba csak nem akar kijönni. A Caulophyllum az ún. homeopátiás oxitocin, ami a méhizomzatot lazítja. A Cimicifuga segít beindítani a szülést, a fájásgyengeségre hat, erősíti a méhösszehúzódásokat.
Vida Ági pszichológia és pedagógia szakon végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként és gyermeknevelési tanácsadóként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni babájuk és gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket.
Minden betegségnek lelki oka van, hisz az ember lelke szeretne ezáltal valamire rámutatni. Sajnos nem várt terhességnél óriási teher egy babának az első 12 hét. Ezt az időszakot végig izgulhatja, mi lesz, ha felfedezik jöttét, és mit döntenek sorsa felől. Örülnek-e neki, vagy sem, megtartják-e vagy sem. Számtalan tulajdonság, viselkedés gyökere a magzati korra nyúlik vissza, amennyiben a későbbiekben, a gyerekkorban sem változik a gyermekhez való hozzáállás. Ebben az esetben sérülhet gyerekként is, felnőttként is a megfelelő önbizalma kialakulása.
A magzat sajnos meg is gondolhatja magát és az első 12 hétben el is mehet. Ilyenkor spontán, korai vetélés lehet. Ez történhet úgy is, hogy észre sem veszik jöttét-majd mentét, de úgy is, hogy 6.- 12. hétben megy el. Sokszor fordul elő az is, hogy miután elment, megsiratják annak ellenére, hogy nem várták. A tervezett magzatok is ugyanúgy meggondolhatják magukat, mint a becsúszottak. A tervezett magzat nem szeretne úgymond "kibabrálni" a szüleivel, vagy fájdalmat okozni nekik. A vetélés mindig fel akarja valamire hívni a figyelmet. Vajon mi nem tetszik a babának? Min szeretné, hogy a szülei változtassanak?
A hosszú várakozás a babára sem történik véletlenül a tapasztalataim alapján. Vajon miért várakozik a foganással a baba? Bárhogyan is fogant valaki, a lényeg, hogy megszületett. Anyának mindig ott van az esély önmagát, aktuális tervét, célját felülírni, és szeretettel fogadni a jövevényt! Tudatos hozzáállással nagy esélye van az anyának arra, hogy problémamentesen teljen a 9 hónap. Hiszen a várandósság alapvetően tünetmentes. Ha így telik, a magzat fürdik szülei feltétlen szeretetében.
Már az első perctől kezdve átélheti az anyjával való egységet. Minden ember első ősbizalom érzése ebből az egységből fakad. Mire jó az ősbizalom? Ez azt szolgálja, hogy az ember, amikor bajba jut, vagy akár kisebb problémával találja szembe magát, akkor tudatos morfondírozás nélkül szinte automatikusan bízik magában, az életben, a világban.
A magzat mindent lát, hall, tud. Olyan, mintha nem csak a magzatvízben, hanem anyja érzéseiben fürödne. Nehezen titkolózhat előtte, mert még a szűk környezet gondolatait is érzi, főleg azokat, ami őrá vonatkoznak. Ebből kifolyólag nagyon könnyű dolgunk van a vele való kommunikációban. Az anya is, a baba is befolyásolják egymást. Ahogyan a baba vágya befolyásolja az anyát, ha savanyút enne, az anya azt kíván, úgy az anya vágyai is hatással vannak a magzatra. Amit az anya szeretet, azt későbbiekben viszont láthatjuk a gyermek kedvenc játékai, tevékenységében is.
Az is fontos, amennyire tudatosan avatja be a csöppséget a kismama a közös életükbe, hiszen a magzat teljesen egynek gondolja és érzi magát vele. Az a nő, aki fittyet hány a várandósságára, éli tovább a megszokott életét, anélkül, hogy a gondolatai többször a baba körül forognának, az kirekeszti a saját gyermekét az életéből.
Minden születési variációnak lelki értelmezése van. Az a módszer, ahogyan készül a baba a kibújásra, és ahogyan kiér, meghatározza az egész életét. Az élet minden egyes nehezebb percében önkéntelenül is ahhoz a módhoz fog folyamodni, ahogyan élete első akadályát megoldotta. A születés mikéntje az első problémamegoldó módszer.
A szülés különböző szakaszai és lelki jelentősége
A határtalan, szabad lebegést egyre kevésbé élheti át növekedésével párhuzamban a baba. Minél nagyobb lesz, annál kisebb a hely, és ez csak fokozódik mindaddig, amíg megérkeznek az első méhösszehúzódások. Az óriási nyomás hatására összenyomódnak a magzatot ellátó vérerek, és ez hideg- és fulladásérzést vált ki belőle. Főként azokra van erős hatással, akiket előtte nem készítettek fel a megszületésre. Úgy érezheti, csapdába került. Előrefelé fél menni, mert nem látja az út végén lévő világosságot, még zárt a méhszáj, visszafelé meg már nem tud. Az az ember, aki a tudatát illetően ebben a szakaszban ragadt meg, ha nagy nyomás közeledik, akkor megreked. Képtelen tovább lépni, sokszor mindent értelmetlennek lát. Nehezen hoz döntést, sokat rágódik, halogat. Félelmek blokkolja le őt, melyek újra és újra felszínre törnek nehéz helyzetekben.
Annak ellenére, hogy fájdalommal jár a nyomás, - ami a magzatra irányul - mégis ez hozza meg a megoldást, ugyanis kinyílik a méhszáj, és ennek segítségével jut át a következő szakaszba. Ahogyan az életben is a nehézség hatására nyílnak meg a kapuk. Az itt megragadt ember hajlamos az utolsó vizsga előtt otthagyni az iskolát, a párkapcsolatban az eljegyzés vagy az esküvő előtt szakítani.
A nyomásnak ellenállni nem érdemes, hisz ennek hatására nyílik ki a méhszáj. Amint a gyermek meglátja a fényt, új erőre kap. A szülőcsatornán való áthaladás pillanataiban szorongatottság és beszorultság félelmét éli át. Aki itt ragadt meg, az fáradhatatlan, rajong a változásokért, nyughatatlanság jellemzi az életét. A gyermek számára ez az első alkalom, amikor anyjával közösen dolgozhat együtt. Amennyiben az anya bódult, vagy érzéstelenítve van, és nem érzi, ahogyan a gyermek áthalad a szülőcsatornán, úgy a gyermek magára hagyatva is érezheti magát. Viszont az anya fájdalomreceptorai a narkózistól függetlenül működnek, de nincs, aki a jelzéseket fogná. Ebben a vészhelyzetben ez még inkább fokozza a baba magára hagyottság érzését, ugyanis baba-mama szellemi kapcsolata folyamatosan fennáll.
Minden nehézséget leküzdött a baba, itt volna a lehetőség, hogy élvezze az új, tágas teret. Frédérick Leboyer hívta fel a figyelmet arra, milyen fontosak az első benyomásai az életben a gyermeknek. Sajnos a mai felnőttek nagy része nem születhetett erőszakmentesen. Érkezésükkor vakító fénnyel üdvözölték őket, rögtön elvágták a köldökzsinórt, így az első lélegzetkor fulladást éreztek. Ideális esetben az ember a negyedik szakaszban valósítja meg a tényleges áttörést, elkezdheti a hálótervét élni.
A terminustúllépés és túlhordás orvosi megközelítése
A várandósság megállapításakor az utolsó menstruáció alapján megállapítják a várható szülés időpontját, amit számított terminusnak neveznek. Ez az utolsó menstruáció első napjától számított 40. hét utolsó napja. Terminustúllépésnek azt nevezzük, amikor a szülés nem indul meg a betöltött 40. héttől a 42. hétig (294. napig), túlhordásnak pedig a betöltött 42. héten túl. Ez utóbbi a terhességeknek kb. 5-10%-a.
A túlhordás oka sokszor egyszerűen a terminus hibás számítása, például fogamzásgátlót szedő nők vagy szoptató anyák esetében, de az ok pontos számítás mellett is a legtöbbször ismeretlen marad.
A 42. hét után megnő mind a magzati, újszülöttkori és anyai szövődmények kockázata. Ennek a pontos oka nem tisztázott teljes mértékben, de több tényező is hozzájárulhat. Előfordul, hogy a méhlepény már nem működik annyira jól, mint a terhesség korábbi szakaszában. A magzat növekedésével párhuzamosan a magzatvíz mennyisége is csökken, ez a 42. hét után még kifejezettebbé válhat.
A magyar gyakorlat intézetenként változik, de az egyik legelterjedtebb a 40. hét után naponta végzett magzati szívhang monitor (CTG-vizsgálat), és a kétnaponta végzett ultrahangos magzatvíz és áramlásvizsgálat. Ez a gyakorlat a legtöbb nyugat-európai országhoz képest jóval alaposabb és elővigyázatosabb.
A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium - figyelembe véve az Amerikai Nőorvos Kollégium (ACOG), a Kanadai Nőorvos Társaság, valamint a Brit Királyi Nőorvos Kollégium (RCOG) állásfoglalását - a magzati és újszülöttkori halálozási mutatók 40. hét után észlelt emelkedésére tekintettel, figyelembe véve azt is, hogy az aktív orvosi beavatkozás anyai szövődményei minimálisak, a 41. terhességi hét betöltésekor szülésindítást javasol. Amennyiben ez nem jár eredménnyel vagy a méhszáj állapota kedvezőtlen a szülés szempontjából, úgy legkésőbb a 42. hét betöltéséig engedhető meg várakozás, amennyiben a magzat méhen belüli állapota ezt megengedi.
A szülésindításnál többféle módszer és eszköz használatos. Első lépésben általában a méhszáj tágulását serkentő gyógyszereket vagy mechanikus (ballonos) tágítást alkalmaznak, ezt követően megfelelő státusz esetén burokrepesztés történik, a méhösszehúzódásokat oxytocinos infúzióval váltják ki. A szülésindítás folyamatos és fokozott szakorvosi felügyeletet igényel, és általában lassabb ütemű, mint egy természetes úton beindult szülés. Amennyiben a vajúdás nem halad vagy rendkívül elhúzódóvá válik, esetleg más szövődmény észlelhető (például rendellenes magzati szívhang, kóros hüvelyi vérzés, stb.), császármetszés végzése válik szükségessé.
A lelki ráhangolódás szerepe a várandósság és szülés során
Sokáig ismert volt az a tény, hogy a várandósság, és a szülés során az anyai test megfelelő működése mellett a lelki tényezők mennyire meghatározók. A lelki ráhangolódást a felkészülési időben különböző rítusokkal segítették elő. Majd ezek a szokások, hagyományok a kuruzslás címszóval kikerültek a felkészítés folyamatából, és a helyét átvette a csak tudományos orvosi terhesgondozás. Nagy árat fizettek ezért az anyák. Most nagyon sokfelé lehet különböző felkészítő csoportokról hallani, amelyek között az elsősorban tudományos mellett, a főként spirituális jellegű éppúgy megtalálható.
Az első trimeszter jellemzője a más állapot felismerése, és elfogadás. Ez az időszak testi szinten egy hatalmas hormonális átalakulással jár, míg lelki szinten annak a felismerésével, hogy semmi nem lehet már ugyanolyan, mint ezelőtt. A gyermek megfogant, növekszik, fejlődik, jelzéseket ad. Sokszor előfordul, hogy egy várt gyermek érkezése is félelmeket, bizonytalanságokat, aggodalmakat fogalmaz meg a kismamában. Félelem a gyermek egészsége miatt, a változás miatt, a visszafordíthatatlanság miatt, a vetélés miatt. Sok-sok a kismama számára érthető, vagy nehezebben elfogadható aggódás törhet a felszínre.
A várandósság második szakaszában a kismamák nagy része nyugvópontra ér. A baba elfogadása, az új helyzet megértése veszi át a helyet. Ilyenkor a babára való fókuszálás, a vele való kapcsolat építése, játékos formában való kapcsolatfelvétel, a lelki együvé válás időszaka ez.
A várandósság harmadik szakasza az elengedés szakasza. Ilyenkor a baba érkezésére, a szülés folyamatára hangolódik rá a kismama. Nagyban segíti az elengedést, a várandósság végére, a szülésre való felkészülést az, ha a kismama rendben tud maga körül amennyire lehet mindent. A munkahelyén, a babaszobában, a párkapcsolatban. Sokat segít a kisbabával való első napok, hetek elképzelése, a vágy felélesztése arra, hogy immár kezében tarthassa a mama a gyermekét.
A szülés egy olyan lelki folyamat, amiben a nők személyisége, női identitásuk egy olyan folyamaton, érésen megy át, amelynek végén magabiztosságuk, önbecsülésük megerősödik. Sok gondolat, félelem, és aggodalom tud felszínre jönni a szülés ideje alatt. Ezeknek a megbeszélésére átstruktúrálására ott a helyszínen, a vajúdás ideje alatt is van lehetőség. A vajúdás értelmezésében a fájásokhoz való viszony is meghatározó. A vajúdás nem más, mint a szülőnő ráhangolódása arra, hogy a szülés megtörténjen vele. Maga a fájások ideje, intenzitása, a lélek ráhangolásában játszik kulcsfontosságú szerepet. A nő testét, lelkét harmonizálja ahhoz a nála sokkal nagyobb erőhöz, ami aztán gyermekét a világra segíti. Éppen ezért az a hozzáállás, hogy minden fájást örömmel fogad egy kismama, és úgy értékel, hogy ez az, ami egy újabb lépéssel közelebb viszi őt a babájához tudja megteremteni azt az elfogadó, elengedő atmoszférát, aminek segítségével a szülés ideje rövidülni tud.