A progeszteronszint szerepe a termékenységben és a terhességben

A progeszteron, más néven sárgatesthormon vagy terhességi hormon, alapvető fontosságú a női reproduktív rendszer működésében. Ez a szteroidhormon a női menstruációs ciklus szabályzásában, az egészséges terhesség kialakításában és fenntartásában játszik kulcsszerepet.

A progeszteron termelődése és működése

A progeszteront elsődlegesen a petefészekben a megrepedt tüsző helyén kialakuló sárgatest állítja elő a menstruációs ciklus második felében. Ezenkívül a mellékvesekéreg is termeli a hormont, a terhesség 6-8. hetétől pedig a méhlepény veszi át a progeszteron előállítását.

A tüszőrepedés (ovuláció) előtt a progeszteronszint viszonylag alacsony, általában alacsonyabb, mint a milliliterenként 1-2 nanogramm. Ezt követően viszont megemelkedik, és a ciklus végéig emelkedett is marad, többnyire meghaladva az 5 nanogramm/milliliteres értéket (a koncentrációk 2-25 nanogramm/liter között változhatnak).

A progeszteron a méhnyálkahártya mirigyes átalakítását végzi, alkalmassá téve azt a megtermékenyített petesejt befogadására. Ha nem jön létre fogamzás, a sárgatest visszafejlődik, a megvastagodott méhnyálkahártya hormonhiány miatt elsorvad, és kevés vérzés kíséretében lelökődik.

A progeszteron szerepe a teherbeesésben és a terhességben

Ha a petesejt megtermékenyül, amire többnyire a ciklus közepe táján szokott sor kerülni, akkor nem sokkal később, általában 5 napon belül kerülhet sor a kialakuló embriókezdemény beágyazódására. A progeszteron ebben a folyamatban játszik igen fontos szerepet. A méhnyálkahártya a progeszteron hatására válik alkalmassá arra, hogy a megtermékenyült és osztódásokon is átesett petesejt beágyazódhasson. A hormon vélhetően csökkenti az anyai immunrendszer aktivitását, így a kismama szervezete nem indít védekező reakciót a fejlődő embrió ellen. A progeszteron ezen kívül meggátolja a terhesség alatti tejtermelődést, a szülés utáni csökkenése pedig a tejtermelődés megindulását elősegítő egyik fő tényező.

Ha sikeresen megtörtént a beágyazódás, az előembrió tovább fejlődik. A hólyagcsírában (azaz blasztocisztában) található egyik sejtcsoport a humán korion gonadotropin (hCG) hormont kezdi el termelni. Ez a hCG hormon jelzi a sárgatest számára, hogy a progeszterontermelésnek továbbra is folytatódnia kell, ami lehetővé teszi, hogy a méhnyálkahártya a későbbiekben is a megfelelő vastagságú maradjon.

Progeszteronszint a terhesség alatt

A progeszteronszint a terhesség alatti három trimeszterben nem azonos:

• az első trimeszterben 10-44 ng/ml
• a másodikban 19.5-82.5 ng/ml
• a harmadikban 65-290 ng/ml közötti értékeket kell mutatnia, tehát mértéke folyamatosan emelkedik.

Fontos odafigyelni a progeszteronszint alacsony értékére terhesség esetén, mivel a hormon hiánya koraszüléshez vagy vetéléshez vezethet.

A progeszteronszint mérése és értékei

A progeszteronszint mérését a vérből végzik el, amelyet vénás vérmintából mérnek. A vizsgálatot nem kell éhgyomorra végezni, mivel a hormon mértékét nem befolyásolja az étkezés. Általában a többi nemi hormonnal (ösztrogén, LH, FSH) együtt ellenőrzik a szintjét.

A vérvételt minden esetben a 28 napos ciklus 21. napján kell elvégezni, ha a progeszteronszint ingadozása problémát jelent. A hormon koncentrációjának meghatározásával elősegíthető a meddőség okainak feltárása, továbbá a méhen kívüli terhesség megállapítása (a terhesség korai időszakában).

Referenciaértékek

A vizsgálati eredmények elkészültével fontos szem előtt tartani, hogy az élettaninak ítélt progeszteronszint számos tényező függvénye (életkor, menstruációs ciklus napja, terhesség stb.). Az életkor előrehaladtával és a menopauza közeledtével - a többi nemi hormonhoz hasonlóan - a progeszteron szintje is csökkenni kezd.

A referenciatartományok laboronként eltérők lehetnek. Az alábbiakban feltüntetett értékek csak irányadók az élettani progeszteronszintekről mikrogramm/literben (µg/L) kifejezve:

A progeszteronszint rendellenességei és azok okai

A progeszteronszint alacsony vagy magas értéke különféle problémákat jelezhet a szervezetben, amelyek kivizsgálást igényelnek.

Magas progeszteronszint

Magas progeszteronszintre utalhatnak az alábbi betegségek és állapotok:

• tüszőrepedés
• a petesejt megtermékenyülése
• ikerterhesség (kettős, hármas ikrek stb.)
• sárgatest ciszták
• molaterhesség (mola hydatidosa, üszökterhesség)
• petefészekrák egyik ritka formája

Ismert az is, hogy a progeszteron szintje magasabb a többes terhességek, mint a sima várandósság esetén. A túl magas progeszteronértékek - ha ezt nem a terhesség okozta - a petefészkek vagy a mellékvesék daganatára is utalhatnak.

Alacsony progeszteronszint

Alacsony progeszteronszintre utalhatnak az alábbi betegségek és állapotok:

• ha nem következik be a petesejt megtermékenyülése
• a terhesség korai szakaszában méhen kívüli terhesség, magzatelhalás
• a terhesség késői szakaszában terhességi toxémia
• rendszertelen menstruáció, vérzészavarok
• teherbeesési nehézségek, meddőség, vetélés
• pattanások, töredező körmök, száraz, kirepedezett bőr
• depresszió, szorongás, hangulatingadozás

Az alacsony progeszteronszint hátterében számos tényező állhat:

• Krónikus stressz: a stressz szintünk emelkedésével a szervezet kortizol hormont állít elő, ezt pedig a sárgatesthormont felhasználva teszi meg.
• Környezeti ösztrogének, helytelen táplálkozás: a hormonális egyensúlyt a táplálkozásunk és a külső környezeti tényezők is befolyásolják. Számos olyan tárgy használata, illetve étel fogyasztása jár mesterséges ösztrogén felszabadulásával, amelyre nem is gondolnánk.
• Túl kevés vagy túl sok testmozgás: a túlzott testmozgás hatására a stresszhez hasonlóan emelkedik a kortizol hormon szintje, csakúgy, mint a mozgásszegény életmód során.
• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): ennek a problémának az alapja a petefészek rendellenes működése, ezért az nem képes megfelelő mennyiségű sárgatesthormon termelésére sem.
• Fel nem fedezett inzulinrezisztencia, kontrollálatlan, túl magas vércukorszint, cukorbetegség és pajzsmirigy alulműködés.

A peteérés és a menstruációs ciklus hormonális szabályozása

A női szervezet a menstruációval és a peteéréssel készül fel az utódnemzésre. Ennek a komplex folyamatnak számos szinten adódhatnak problémái, amelyek a petesejt termelődésének zavarához, hosszabb távon pedig meddőséghez vezethetnek.

Az agyalapon található hipotalamusz termeli azt a hormont (GnRH), ami az egész folyamatot szabályozza. A fogamzóképesség zavarát okozhatja ennek a hormonnak a hiánya is. A női ciklus vezérlésének következő szintje az agyalapi mirigy, amelynek hormonjai szabályozzák a tüszők működését. A GnRH hormon az agyalapi mirigyből, a hipofízisből tüszőérést serkentő, FSH hormont szabadít fel, ami beindítja a petefészkekben a petesejteket tartalmazó tüszők (follikulusok) fejlődését.

A ciklus első felében az FSH hormonok hatására megindul a petesejtet tartalmazó tüszők fejlődése. Ezek ún. tüszőhormonokat, ösztrogéneket termelnek, amelyek szerepe az, hogy felépítsék, megvastagítsák a méhnyálkahártyát. Az emelkedő ösztrogénszint gátolja az FSH hormonok termelődését, majd a középidő közeledtével kiváltja a hipofízisből a sárgatest-érést serkentő (LH) hormon termelését, amely a megérett tüsző megrepedéséért felelős. Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be.

Peteérési rendellenességek

A fenti folyamat bármelyik lépcsőjénél adódhat probléma, amely miatt a tüszők nem működnek megfelelően, és a pete nem érik be. Ilyen például:

• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): ennél a betegségnél a hormonok közötti együttműködés zavara, közte a magas inzulinszint férfihormon-túlműködést eredményez. Gyakran nincs ovuláció, nincs sárgatestfázis, vagyis a pete nem érik meg, és nem tud kipattanni a tüszőből, mivel nem következik be a tüszőrepedés.
• Meg nem repedt ("túlélő") tüsző szindróma (folliculus persistens): ebben az esetben a tüsző megérik, de nem reped meg, nem érlelődik a helyén sárgatesthormon.
• Petefészkek kimerülése: a menstruáció elmaradása normál esetben 45-50 éves kor körül következik be. Ám előfordulnak olyan esetek is, amikor már 35-40 éves korban, azaz idő előtt bekövetkezik a jelenség.
• Sárgatest-elégtelenség: amennyiben a sárgatest progeszteronképzése nem elégséges idejű vagy mennyiségű, akkor beszélünk erről a problémáról. Ilyenkor a nem megfelelő tüszőérés miatt a menstruáció előtti napokban több mint két napig pecsételő vérzést tapasztalunk.

Peteérés stimuláció és túlstimuláció

Amennyiben nem sikerül teherbe esnünk, előfordulhat, hogy szabályozni, stimulálni kell ovulációnkat az orvosnak, amivel kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé válik a peteérés. A stimuláció a peteérés gyógyszeres vagy injekciós beállítására, szabályozására hivatott eljárás. A célja, hogy egyszerre több tüsző induljon érésnek, így nagyobb eséllyel következik be a terhesség. Emiatt ez az eljárás általában a lombikbébi-kezelési programok, az asszisztált reprodukciós kezelések első lépése is.

Stimulációs protokollok

A petefészek-stimuláció kezdete előtt a kezelőorvos meghatározza a kezelés módját és ütemtervét:

• A „rövid (antagonista) protokoll” esetében előkezelés nélkül, a menstruáció 2-3. napján megkezdődik a stimuláció, egy ultrahang ellenőrzés után. Az injekciós kezelés pedig csak az első, ideális méretű tüszők után folytatódik, nehogy idő előtt megrepedjenek.
• A „hosszú protokoll” előtt a menstruációs ciklus 20. napján kezdik meg az előkezelést injekciókkal. Közben megkezdődik egy új ciklus, és 14 nappal az első injekció után indul a petefészkek stimulációja.

A stimuláció tabletta, injekció vagy kombinált formátumban egyaránt kivitelezhető. Az ultrahangos ellenőrzés - mivel erős hormonokkal történik a kezelés - elengedhetetlen. Minden stimulációs protokollnál az első ellenőrzés a stimulációs injekciók kezdetét követő 7.-8. napon esedékes, majd az eredménytől függ, hogy mikor kell a következőt elvégezni.

Petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS)

Akik gyógyszereket szednek a tüszőérés serkentésére, azoknál léphet fel az ovarian hyperstimulation syndrome, azaz a petefészek túlstimulációs szindróma. Ez egy igen ritka hozadéka a stimulációs eljárásnak, a nők kb. 3-5%-ánál jelenik meg. A hiperstimuláció egy tünetegyüttes, melynek a túlságosan magas ösztrogénszint a másik, mérhető jele. E mellé társulnak a különböző hasi fájdalmak, és a testüregekben felhalmozódó folyadék.

A tünetei nagyon kellemetlenek lehetnek:

• Enyhe (20-30%): puffadás, émelygés, némi súlygyarapodás, a hasűri folyadék megjelenése, hányás és hasmenés. Néhány héten belül elmúlnak az alhasi kellemetlenségek, és helyreáll a normális közérzet.
• Középsúlyos (1-5%): kiszáradás, erősödő hasi tünetek, és a folyadék hasűri, néha mellkasi felgyülemlése. A máj-és vesefunkciók romlása, valamint még vérrögképződés is felléphet ilyenkor. A gyógyulási idő ebből az állapotból kb. 2-4 hét, ám ha közben sikeres a teherbe esés, ez akár 10 hétig is elhúzódhat.
• Súlyos (1-2%): a középsúlyos tünetek fokozódása, a nehézlégzés, valamint légzési elégtelenségek megléte már egyértelműen kórházi ápolást, folyamatos felügyeletet igényel.

A hCG-kezelést követően kb. a 3-5., néha 7. napon jelentkezhetnek ezek a tünetek, melyeket minden egyes további hCG-injekció fokozhat. Ha az orvos arra gyanakszik, hogy felléphet túlstimuláció, a petesejt stimulációt 36 órával a leszívás előtt Decapeptyl injekcióval zárják le - a hagyományos tüszőrepesztő injekció helyett, ezzel 0%-ra csökkentve a túlstimuláció lehetőségét.

tags: #tulelo #petesejt #progeszteron #szint