A csecsemőkori túlsúly utaló jelei és megelőzése

A gyermekkori túlsúly és elhízás egyre gyakoribb jelenség a fejlett nyugati társadalmakban, így hazánkban is, és idővel többféle egészségügyi és mentális problémához vezethet. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) és a Magyar Diáksport Szövetség adatai szerint 2010 óta stabilizálódni látszik hazánkban a gyermekkori elhízás előfordulása, azonban átlagosan még mindig minden negyedik gyermek túlsúlyos vagy elhízott, és az arány jelentős regionális különbségeket mutat.

Az elhízott gyermekek sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek elhízottak felnőttkorukban, mint az egészséges testtömegűek. Minél fiatalabb korban jelentkezik az elhízás, annál nagyobb a kockázata a hosszú távú negatív következményeknek. Az elhízás hosszú távú következményei roppant komolyak, mint például a 2-es típusú diabetes, magas vérnyomás, ízületi panaszok, szív- és érrendszeri betegségek, valamint daganatos megbetegedések kockázata. Emellett pszichológiai problémákhoz is vezethet, mint például alacsony önértékelés, szorongás és depresszió. Az iskolában éppen ezek a lurkók a kortárs bántalmazások célpontjai, tanulmányi eredményük pedig egyre rosszabb, többet is hiányoznak, mint normál súlyú társaik.

A csecsemő túlsúlyának felismerése

A megfelelő testsúly fiatalabb életkorokban gyorsan változik, így nem olyan egyértelmű a testsúlyra vonatkozó határértékek meghatározása, mint felnőttkorban. Nem minden gyerek, aki túlsúlyos, túlsúlyos. A gyermekek általában különböző mennyiségű testzsírt hordoznak a fejlődés különböző szakaszaiban, így előfordulhat, hogy gyermekünk kinézetéből nem tudhatjuk egyértelműen, hogy a súlya egészségügyi aggodalomra ad okot.

A gyermekek fejlődését percentilis görbékkel követhetjük nyomon, melyeket egy nagyobb számú gyerekpopuláció adataiból szerkesztenek, és segítségükkel összehasonlítható, hogy a kérdéses gyermek adatai hogyan viszonyulnak az adott gyermekpopulációból nyert adatokhoz. A percentilis értéke 0 és 100 közötti érték, ahol a 0 percentilis a legalacsonyabb, míg a 100 percentilis a legmagasabb érték. A percentilis görbék újszülöttkortól 18 éves korig használhatók.

A gyermekorvosi és védőnői vizsgálatok során felveszik a gyermek antropometriai adatait, mint például testtömeget és testmagasságot, amiket aztán összehasonlítanak a hasonló korú és nemű gyermekek adataival percentilis táblák segítségével. Az elhízás meghatározásához megmérik a gyermek testsúlyát, testmagasságát és ezekből kiszámítják a testtömegindexét (BMI).

A BMI és a percentilis értékek jelentése

• 5 percentilisnél kisebb érték kóros soványságra utal.
• 5-85 percentilis közötti érték esetén a gyermek megfelelően táplált és fejlett.
• 85-95 percentilis között a gyermek túlsúlyos.
• 95 percentilis érték felett a gyermek elhízott.

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint a 2-5 éves gyermekek 13,9%-a, a 6-11 évesek 18,8%-a és a 12-19 éves serdülők 17,4%-a sorolható a túlsúlyosak közé (életkorra és nemre korrigált testtömegindexük [BMI] a 95-ös percentilis felett van; ami megfelel a felnőttek esetében használt „elhízott” besorolásnak). A szakértői bizottság szerint az elhízásban többféle étrendi, táplálkozási szokás is közrejátszik: a gyorsételek, a cukrozott üdítőitalok gyakori fogyasztása, túl nagy adagok elfogyasztása, a reggeli kihagyása, nagy energiasűrűségű élelmiszerek (pl. nagy zsírtartalmú ropogtatnivalók) választása, kevés gyümölcs és zöldség fogyasztása, rendszertelen étkezés, nassolás.

Figyelmeztető jelek a szülők számára

Az újszülött érkezése nagy izgalmat jelent a családban, még akkor is, ha céltudatosan készültek fel a fogadására. Fontos, hogy a szülők megfigyeljék a csecsemőjük viselkedését, és ha bármi szokatlant tapasztalnak, konzultáljanak szakemberrel.

Az első hónapokban a súlynövekedés normál értéke tág határok közt mozog, igen nagy átlagban kb. 100-200 gramm/hét. A kis születési súlyú babák még ezt is meghaladhatják, intenzívebb súlygyarapodásuk révén akár 6 hónapos korukra felzárkóznak normál születési súllyal világra jött kortársaikhoz. Anyatejes gyermeknél nem szoktuk korlátozni a szoptatást és idővel szépen le fog lassulni a súlyfejlődése.

Általánosságban elmondható, hogy ha a kicsi nem nagyon sírós, nyugodt, és napi 4-5 vizeletes pelenkája van, akkor elegendő csupán heti egy alkalommal megmérni a súlyát. A naponta többszöri, de még a napi szintű súlymérések is éppen emiatt könnyen tévútra vezethetnek, és sok esetben csak az édesanyák szorongásának megerősítésére alkalmasak, hiszen a napi súlygyarapodás akár 0 gramm is lehet.

A csecsemők megváltozott viselkedése betegség előjele is lehet. Mindenképpen figyelni kell rá. A kóros tünetek sokszor fokozatosan alakulnak ki. A következőkre érdemes odafigyelni:

• Milyen ütemű a súlygyarapodása?
• Mennyit eszik és hogyan viselkedik evés közben?
• Mennyire aktív, mennyit mozog?
• Mennyi időt tölt képernyő előtt?
• Milyen gyakran pisis a pelenkája, hányszor van széklete, és az milyen színű és állagú?
• Alvási szokásai: nyugodt-e az alvása, eleget alszik-e?

Az elhízás fő tünete gyermekkorban is a felesleges zsír lerakódása. A felesleges zsírszövet lerakódhat a gyermek hasára, mellére (alma típusú elhízás) vagy megjelenhet fartájon, combokon (körte típusú elhízás).

A gyermekkori túlsúly okai

Az elhízás és a túlsúly alapvető oka az elfogyasztott és az elhasznált kalóriák közötti energiaegyensúly felborulása. A gyermekkori túlsúly és elhízás hátterében leggyakrabban a mozgásszegény életmód és/vagy kalóriadús étrend áll. A magas kalóriatartalmú ételek, például gyorséttermi ételek, készételek, pékáruk, édességek, a cukros üdítőitalok, gyümölcslevek stb. gyakori fogyasztása hozzájárul a probléma kialakulásához. Túl sok nátrium, szénhidrát és cukor jut a kicsik szervezetébe, utóbbi jóval meghaladja a megengedett mennyiséget (a maximális napi 12 g cukor helyett az 1-3 éves korosztály átlagosan napi 19,6 grammot fogyaszt).

Vashiányos és D-vitamin-hiányos az 1 éves gyermekek mintegy fele - derül ki egy friss, 0-3 évesek táplálását vizsgáló hazai kutatásból. Az aggasztó eredmények hátterében főként az áll, hogy minden második családban ugyanazt eszik a kisgyermekek, mint a szüleik, noha szervezetüknek egészen más étrendre lenne szüksége. Ezzel párhuzamosan a vitaminpótlásra is egyre kevesebb figyelmet fordítanak a szülők: míg a 0-6 hónapos csecsemők 87%-a, addig az 1-3 éves korosztálynak csak kevesebb mint fele kap napi rendszerességgel D-vitamint.

Ritkábban olyan tényezők is vezethetnek túlsúlyhoz és elhízáshoz, mint például:

• Gyógyszerek (pl. epilepszia-gyógyszerek, szteroidok).
• Veleszületett betegségek (pl. Prader-Willi-szindróma).
• Hormonális betegségek (pl. pajzsmirigy-alulműködés, növekedési hormon hiánya).

Mikor forduljunk orvoshoz?

Az egészségügyi szakemberek segíthetnek abban, hogy gyermeke egészséges testsúlyt érjen el. Ha kérdése van, vagy ha azt tapasztalja, hogy az életmódbeli változtatások nem hatásosak, keresse fel a gyermekorvost és kérjen segítséget. Orvosa felmérheti gyermeke testsúlyát és további tanácsokat is adhat az életmód megváltoztatásával kapcsolatban, vagy akár más szakemberekhez is irányíthatja, így például endokrinológushoz, dietetikushoz vagy pszichológushoz.

A bizottság azt javasolja, hogy minden gyermek testsúlyával évente legalább egyszer foglalkozzanak. A családorvosokat arra ösztönzik, hogy mérjék fel a gyermekek főbb étkezési szokásait, a fizikai aktivitással kapcsolatos szokásokat, az életmód megváltoztatására vonatkozó készséget, és vegyék fel az elhízásra és az azzal kapcsolatos betegségekre vonatkozó családi anamnézist. A laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozó ajánlások a túlsúlyosság mértékétől és a társuló betegségektől függenek.

A szükséges vizsgálatokat egyénre szabottan a háziorvos vagy a szakorvos írja elő és egyezteti a szülőkkel is (pl. hormonszint-meghatározás stb.). A vizsgálatok célja, hogy meghatározzák, hogy fennáll-e valamilyen egyéb betegség vagy gyógyszerszedés, ami indokolhatja az elhízást. A vizsgálat során azonban kitérnek az elhízással kapcsolatos, nem kívánt hatások azonosítására is.

A gyermekkori túlsúly kezelése és megelőzése

Kezelésében elsődleges a megelőzés, tehát az étrendi és a fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlások betartása. Lényeges a gyermekek testsúlyának utánkövetése, havonta kontrollálni kell, hogy csökken-e a testsúly. Amennyiben nem, akkor strukturáltabb kezelési tervre van szükség.

A szakértői bizottság ajánlása szerint minden gyermeknél évente legalább egyszer mérni kell a testsúlyt és fel kell mérni a testsúlyt befolyásoló szokásokat. Az egészséges testtömegű gyermekek esetében (az 5 és 84 percentilis közti BMI esetén) a következő preventív ajánlásokat kell követni.

Négy szakaszból álló terápia

A 2-19 éves túlsúlyos és elhízott gyermekek, serdülők és fiatalok esetében a bizottság több szakaszból álló, a javulástól függően fokozódó intenzitású kezelést javasol:

1. 1. szakasz (prevenció-plusz protokoll): Specifikus ajánlásokat kell megfogalmazni az étrendre és a fizikai aktivitásra vonatkozóan, például több gyümölcs és zöldség fogyasztására kell ösztönözni a gyermeket, korlátozni kell a televíziózást és az egyéb képernyős tevékenységeket. A gyermekeket havonta kell ellenőrizni. Ha 3-4 hónap elteltével a BMI nem csökken, mérlegelni kell a 2. szakaszra való áttérést.
2. 2. szakasz (strukturált testsúlykontroll protokoll): Strukturáltabb tervet adunk a gyermekek és a családok kezébe. Ennek része a kis energiasűrűségű, kiegyensúlyozott étrend; a naponta legalább 60 percig tartó, felügyelet mellett végzett fizikai aktivitás; a tévénézés, illetve képernyős időtöltés korlátozása (legfeljebb napi egy óra); és ezeknek a magatartásformáknak a fokozott önellenőrzése naplók kitöltése révén. A háziorvos ebben a lépésben segítséget kérhet nem orvos kollégától vagy szakértőtől. A gyermekeket szükség szerint kell ellenőrizni, olyan gyakran, hogy ezek a magatartásformák betarthatók legyenek. Ha a BMI újabb 3-6 hónap múltán nem csökken, a 3. stádiumra kerül sor.
3. 3. szakasz (átfogó, multidiszciplináris kezelés) és 4. szakasz (harmadik szintű ellátás): Az intenzívebb terápiát magas szinten képzett, az elhízás kezelésében jártas munkacsoportok biztosítják. Erre akkor kerül sor, ha az 1. és a 2. szakaszban nem sikerült egészségesebb testsúlyt elérni. Az ilyen beavatkozások meghaladják a háziorvosok kompetenciáját. A szakrendelésre való beküldés különösen akkor fontos, ha a gyermek súlyosan elhízott, vagy ha elhízással összefüggő kísérő betegségben szenved.

Praktikus jó tanácsok a megelőzéshez

Az elhízás megelőzésére vonatkozó ajánlások azokra a gyermekekre érvényesek, akiknek az életkorra és nemre korrigált BMI-értéke az 5 és a 84 percentilis között van. Az életmódváltás nem tiltáson alapul. Fontos a reális célok kitűzése, és fontos a dicséret, pozitív megerősítés és motiváció.

• Fogyasszon több gyümölcsöt és zöldséget a család.
• Kerüljék a cukrozott üdítőitalok fogyasztását.
• Az egészségtelen nassolnivalókat (pl. chips, édesség, keksz, rágcsálnivaló stb.) helyettesítsék egészségesebb alternatívákkal (pl. olajos magvak, gyümölcsök, csicseriborsó, natúr joghurt stb.), azonban ezek mennyisége is legyen korlátozott.
• Korlátozza a gyermek képernyő előtt töltött idejét (pl. okostelefon, tévé, videójáték, internet stb.), mert az ülő életmódot erősítő tevékenységek fokozzák az elhízás veszélyét.
• A gyermekek számára fontos a napi minimum egy óra időtartamú testmozgás, amely lehet tánc, labdajáték, séta stb.
• Rendszeresen beszélgessen gyermekével az egészséges életmódról és annak jótékony hatásairól.
• Biztosítsa gyermekének a pihentető alvást. Gyermeke kerülje a lefekvés előtti okostelefon-használatot, tévénézést és videójátékozást.
• Járjanak rendszeres kontrollra a gyermekorvoshoz vagy védőnőhöz, akikkel működjenek együtt.
• Forduljon időben szakemberhez, amennyiben gyermeke túlsúlyos, emiatt lehangolt, esetleg iskolai problémái is vannak.
• Érdemes a változásokat az egész családnak együtt elkezdenie, mert az egészséges élet a családban tanult szokásokkal kezdődik.

tags: #tul #suly #utalo #jel #csecsemo