A várandósság egy különleges utazás, tele izgalommal, várakozással és olykor egy kis természetes aggodalommal is. Ahogy közeledik a szülés időpontja, egyre fontosabbá válik a magzat egészségének figyelemmel kísérése - mind az édesanya, mind a szakemberek számára. A modern orvostudomány szerencsére számos eszközt kínál arra, hogy betekintést nyerjünk a pocakban növekvő kis élet állapotába. Ilyen például a CTG és az NST, melyek során nemcsak a baba szívhangját hallgathatjuk meg, de fontos információkat is kapunk a méhösszehúzódásokról és a magzat reakcióiról. Ezek a vizsgálatok biztonságot adnak - és sokszor megható pillanatokat is -, hiszen megerősítik: minden rendben van odabent.
A CTG vizsgálat vagy más néven kardiotokográfia a várandósgondozás egyik fontos eleme. Alacsony és magas kockázatú terhesség esetén is szükség van a szülés előtti időszakban CTG vizsgálatra.
Mi is az a CTG és NST vizsgálat?
A CTG-vizsgálat (teljes nevén kardiotokográfia) egy olyan egyszerű és fájdalommentes vizsgálat, amit a várandósság utolsó heteiben, illetve a szülés alatt végeznek, hogy megnézzék, hogyan érzi magát a baba odabent. A vizsgálat során két érzékelőt helyeznek az anyuka hasára: az egyik a baba szívhangját figyeli, a másik pedig azt, hogy van-e méhösszehúzódás. A gép ezekből görbéket rajzol, amiből az orvosok és a szülésznők meg tudják állapítani, hogy a baba jól van-e, megfelelően reagál-e az összehúzódásokra, van-e elegendő oxigénje.
A kardiotokográf (CTG) egy olyan speciális berendezés, amellyel a baba szívműködése és a méhtevékenység egyszerre megfigyelhető - a papírszalagra rögzített felső vonal a magzati szívfrekvenciát jelzi, az alsón pedig a méhtevékenység látható.
Az NST, vagyis non-stressz teszt egy egyszerű és biztonságos vizsgálat, amit ugyanúgy a terhesség végén végeznek. A célja, hogy megnézzék, hogyan reagál a baba a saját mozgására - vagyis jól van-e odabent. A vizsgálat során a kismama kényelmesen fekszik vagy ül, a hasára pedig ugyanúgy két érzékelőt helyeznek, mint a CTG-nél. Az egyik a baba szívhangját figyeli, a másik a méh aktivitását. Ha a baba nem reagál elég aktívan, vagy az eredmény nem teljesen megnyugtató, akkor következhet az EST (oxitocin terheléses teszt), ahol egy enyhe méhösszehúzódást idéznek elő, hogy megnézzék, a baba hogyan bírja a "terhelést".
A CTG egy olyan vizsgálat, amellyel a magzati szívhang és a méh aktivitása egyszerre figyelhető meg, míg az NST vizsgálat (más néven nonstressz-teszt) során csak a magzat szívműködését monitorozzák.
Mikor és hogyan zajlik a CTG/NST vizsgálat?
A CTG és NST vizsgálatokat általában a terhesség utolsó heteiben, a 36. hét környékétől kezdve végzik el rendszeresen, főleg akkor, ha közeledik a kiírt időpont, vagy ha az orvos indokoltnak látja a baba állapotának gyakoribb ellenőrzését. Az első CTG-t jellemzően a 36. terhességi héten kell elvégezni. Kötelezően a 38. héttől hetente végzik.
Indokolt esetben, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy ha kisebb vagy nagyobb a baba, túl sok vagy túl kevés a magzatvíz az adott terhességi héthez képest, akkor pedig korábban is végezhető NST, illetve CTG vizsgálat.
A vizsgálatok célja, hogy kiderüljön: a baba jól van-e, megfelelően fejlődik-e, és bírja-e még a pocakban eltöltött időt. A CTG, illetve az NST vizsgálat mindössze 20 percet vesz igénybe, ülő vagy fekvő helyzetben végzik. A kismama hasára két puha pánttal rögzítenek két érzékelő fejet. Egyik a baba szívműködését, másik meg a méhtevékenységet rögzíti egy úgynevezett CTG-papírszalagon.
Az NST-CTG vizsgálat általában 20-40 percig tart, de néha hosszabb is lehet, főleg ha a baba éppen alszik. A vizsgálat után az orvos vagy szülésznő értékeli az eredményeket, és elmondja, minden rendben van-e. Fájdalmasak-e ezek a vizsgálatok? Mindkettő során csupán érzékelőket helyeznek a hasadra, rugalmas pántokkal rögzítve. Ez a pánt lehet kicsit szorosabb, de nem fáj.
A CTG eredmények értelmezése
A CTG eredménye általában két görbéből áll. A felső mutatja a magzati szívfrekvenciát, míg az alsó a méhösszehúzódásokat. A magzati szívfrekvencia állandóan változik, normál magzati szívműködés 120-160/perc, ami mozgás és méh-összehúzódások hatására megemelkedik. A kisbaba pulzusa a vajúdás alatt percenként 110 és 160 közötti. A méh összehúzódásaira a baba szívfrekvenciája változik, és ezt a CTG-n is látni kell.
A görbe jó = reaktív. Kisebb eltérések láthatók a görbén = suspect. A görbe kóros jeleket mutat = nem reaktív.
Jelek és jelentésük:
- Szívverés változékonysága: Ha a gyermek szívverésének erőssége legalább kisebb mértékben, de folyamatosan változik, az arra utal, hogy a szerv megfelelően dolgozik és az agya jól működik.
- Alacsony szívfrekvencia: Ha a szívfrekvencia mértéke tartósan 110 alatti értékeket mutat, az gyakran oxigénhiányra utal.
- Magas szívfrekvencia (tachycardia): Amennyiben a szívfrekvencia mértéke túl magas, 160 feletti érték, az szintén jelezhet oxigénhiányt, de stresszt és magas vérnyomást is. Ha ez az érték tartósan megemelkedik (ezt nevezzük tachycardiának), akkor ott felmerülhet akár az anya magas vérnyomása, pajzsmirigy problémája, méhen belüli fertőzés, baba vérszegénysége.
- Szívfrekvencia lassulása: Ha a baba szívverése az összehúzódások után vagy azok kései szakaszában lelassul, ez az állapot pedig sokáig eltart, akkor a gyermek nem érzi jól magát odabent.
A vizsgálat célja, hogy tájékozódjunk arról, hogy a méhlepény megfelelő oxigénnel látja-e el fejlődő magzatunkat.
A méh aktivitása a CTG-n
A méh naponta többször is összehúzódik, a terhességen kívül is - ez a normál méhaktivitás jelenik meg a CTG vizsgálat során is. Fájást az jelez, ha az egy-egy erősebben kiemelkedő szakasz hosszabb ideig eltart, vagyis nem hegyes, hanem inkább ovális tetejű görbe látható a papíron. A CTG leleten 50-től felfelé számít fájásnak a görbe.
| Jelenség | Normál érték / Jelzés | Lehetséges probléma |
|---|---|---|
| Magzati pulzusszám | 110-160/perc | < 110: oxigénhiány; > 160: oxigénhiány, stressz, magas vérnyomás, fertőzés |
| Szívverés változékonysága | Folyamatosan változik | Stabil: nem megfelelő agyműködés, szervműködés |
| Szívfrekvencia a méh összehúzódására | Változik, gyorsul | Lassulás: a gyermek nem érzi jól magát |
| Méhaktivitás a CTG-n | Folyamatos méhmozgás, cikkcakkok | Tartós, ovális tetejű görbe: fájás |
Mítoszok a CTG és a szülés előrejelzésével kapcsolatban
Mítosz, hogy a CTG előre jelezheti a szülés közeledtét: attól, hogy a vizsgálat időpontjában még nem mutatott aktív méhtevékenységet a műszer, néhány órán belül bőven beindulhat a vajúdás. Sajnos még a legmodernebb orvosi eszközökkel sem lehet pontosan megmondani, mikor jön el a szülés időpontja. Gyakran hetekig eltartanak a jóslófájások, mégsem indul be a szülés, más kismamáknál pedig nincsen semmi jele, mégis elindul a vajúdás.
Nem túl gyakran, de előfordulhat, hogy a CTG mérései tévednek. A vizsgálat célja, hogy tájékozódjunk arról, hogy a méhlepény megfelelő oxigénnel látja-e el fejlődő magzatunkat.