Transzfúzió szükségessége csecsemőkorban: Okok és kockázatok

A vérátömlesztés, orvosi nevén transzfúzió, egy életmentő beavatkozás lehet, melynek során vért vagy vérkészítményeket juttatnak egy személy keringésébe. Bár felnőttkorban is számos okból válhat szükségessé, csecsemőkorban különösen kényes és összetett kérdés, főként a koraszülöttek esetében, akiknek a vérmennyisége rendkívül korlátozott. Fontos megjegyezni, hogy az újszülöttek transzfúziója nem olyan ártalmatlan, mint azt korábban gondolták, és számos potenciális szövődménnyel járhat.

Miért van szükség transzfúzióra csecsemőkorban?

A csecsemőknél, különösen a koraszülötteknél, több tényező is hozzájárulhat ahhoz, hogy vérátömlesztésre legyen szükség. Az egyik legfőbb ok a vérszegénység, mely a vörösvérsejtek csökkent számát vagy a hemoglobin alacsony szintjét jelenti.

Koraszülöttség és a vérveszteség

Az extrém koraszülött babák testében a teljes keringő vérmennyiség rendkívül kevés, körülbelül megegyezik egy dupla eszpresszó mennyiségével. Egy koraszülött baba esetén körülbelül 70 ml/kg az átlagos teljes keringő vérmennyiség, ami azt jelenti, hogy egy 850 g súlyú extrém koraszülött baba testében csak kb. 59,5 ml vér van.

• Gyakori vérvételek: Az igen korán érkező babák vérvételek miatti összes vérvesztése meghaladhatja a keringő vérmennyiségük 50%-át az első 4 élethétben. Ez különösen igaz az extrém korán érkező koraszülöttekre. Ez az egyik fő ok, ami miatt az extrém koraszülött babák akár 90%-nak szüksége lehet egy vagy több vörösvérsejt-transzfúzióra.
• Alacsony vérveszteség minimalizálása: A koraszülött babák vérveszteségének csökkentése vagy minimalizálása, valamint a gyakori vérvizsgálatok okainak és következményeinek jobb felismerése tehát rendkívül fontos.

Újszülöttkori anémiák és egyéb hematológiai problémák

• Fiziológiás vérszegénység: Csecsemőkorban fiziológiásan 2-3 hónapos kor körül vérszegénység alakul ki, mely abból adódik, hogy a magzati korban jelenlévő úgy nevezett fetális hemoglobint tartalmazó vörösvérsejtek funkcióit a már érett hemoglobint tartalmazó vörösvérsejtek veszik át.
• Rh-inkompatibilitás: Újszülött korban észlelt anémiák egy részét okozhatja a szülő és a gyermek közötti Rh-inkompatibilitás (vércsoport-különbözőség).
• Alacsony vérlemezkeszám: Ha a vérszegénység mellé alacsony vérlemezkeszám és/vagy magas vagy alacsony fehérvérsejtszám is párosul, felmerül rosszindulatú hematológiai betegség gyanúja, amely miatt mindenképpen további kivizsgálás szükséges.
• Daganatos betegségek és kemoterápia: A daganatos betegségek és a kemoterápia gyakran károsítják a csontvelőt, ami miatt csökkenhet a vérsejtek termelése. Emiatt a vérsejtek száma (vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és vérlemezkék) súlyosan csökkenhet, ami vérátömlesztést tehet szükségessé.
• Vérzési rendellenességek: Olyan állapotok, mint a hemofília vagy a trombocitopénia, ahol a véralvadási folyamat zavart szenved, gyakran vezethetnek súlyos vérzésekhez. A plazma vagy vérlemezke-transzfúzió segíthet a vérzés megállításában.

Súlyos vérveszteség vagy traumás sérülések

Súlyos vérzés esetén, például műtétek vagy balesetek következtében, azonnali vérátömlesztésre van szükség a vér mennyiségének helyreállítására. A nagy mennyiségű vérveszteség életveszélyes lehet, mivel csökken az oxigénszállító vörösvérsejtek mennyisége, és a szervek nem kapnak elegendő oxigént.

A transzfúzió fajtái és előkészítése

A vérátömlesztés (transzfúzió) egy orvosi kezelés, amely során egy személy vérének bizonyos komponenseit - például vörösvérsejteket, vérlemezkéket, plazmát vagy teljes vért - juttatnak át egy másik ember keringésébe.

Vérkészítmények típusai

A transzfúzió során nem mindig teljes vért alkalmaznak, hanem az adott beteg szükségleteihez igazítva különböző vérkomponenseket:

• Vörösvérsejt-koncentrátum: Vérszegénység vagy nagy vérveszteség esetén alkalmazzák. A leadott vérből a vörösvérsejteket, csekély mennyiségű plazmát, továbbá a vörösvérsejteket tápláló oldatot tartalmazza.
• Plazma: Égési sérülések, májbetegségek és véralvadási zavarok kezelésére szolgál.
• Vérlemezkekoncentrátum: Alacsony vérlemezkeszám vagy vérzékenység esetén szükséges. A vérlemezkék pótlására általában akkor van szükség, ha a csontvelő nem képes elegendőt termelni és a hiány mértéke akkora, hogy a beteg ezen ok miatt válik vérzékennyé.
• Krioprecipitátum: Bizonyos véralvadási faktorok pótlására használják.
• Teljes vér: Ritkábban használják, főként súlyos vérveszteség vagy súlyos traumák esetén, amikor a betegnek egyszerre van szüksége minden vérkomponensre.
• Fehérvérsejt-készítmény: Egyre ritkábban használják.

Az autotranszfúzió

A transzfúzióval kapcsolatos szövődményeket, a vérkészítményekkel átvihető fertőzéseket figyelembe véve a legelőnyösebb a saját vér transzfúziója. Az időben előre tervezhető műtétre váró betegek önmaguk számára adnak vért a műtét előtt. Autotranszfúzió indikációja és kontraindikációja: olyan tervezett műtéteknél javasolt, ahol az esetek jelentős részében transzfúziós igény merülhet fel, ha a beteg vallási okokból a transzfúziót elutasítja, szövet és szervdonoroknál, ritka vércsoportú vagy többszörösen immunizálódott betegek esetében.

Vértakarékosság és intraoperatív vérgyűjtés

A vértakarékosság azt jelenti, hogy az elveszített vért alvadásgátlót tartalmazó folyadékba szívják a műtét alatt, és azt szűrés után visszaadják, vagy mosás és centrifugálás után csak a vörösvérsejtet adják vissza a keringésbe. Az eljárást Cell - saver készülék segítségével végzik. Az intraoperatív vérmentés leghatékonyabban sejtmentő készülék segítségével történhet.

Intraoperatív vérgyűjtés folyamata:

1. A műtéti területről elfolyó vér összegyűjtése.
2. Mosás.
3. Centrifugálás.
4. Szűrés.
5. Retranszfúzió.

Kockázatok és szövődmények

A vérátömlesztés javallatát csak kritikus esetben állítjuk fel, mivel minden transzfúzió veszélyeket rejt magában. A beavatkozás az előnyök mellett hátrányokkal is járhat az egészségi állapotra vonatkozóan.

Potenciális mellékhatások

• Allergiás reakciók: Ritkán előfordulhatnak enyhe vagy súlyos allergiás reakciók a transzfúzióra, beleértve a lázat, csalánkiütést vagy légzési nehézségeket.
• Hemolitikus reakció: Ritkán, ha a vércsoport nem egyezik, az immunrendszer megtámadhatja az idegen vérsejteket, ami súlyos reakciókat okozhat. Nem megfelelően kiválasztott (0AB, Rh) vér beadása halálos szövődményekkel is járhat.
• Transzfúzióval kapcsolatos fertőzések: Bár a donorvér szigorúan ellenőrzött, nagyon ritka esetekben fennáll a fertőzések, például hepatitis vagy HIV átvitelének kockázata. Vérátömlesztéssel az előírt szűrővizsgálatok negatív eredménye ellenére is bizonyos fertőzések (elsősorban májgyulladás, esetleg AIDS) kórokozóját lehet átvinni.
• Túlterhelési kockázat: Nagy mennyiségű vér gyors transzfúziója szívproblémákat okozhat, különösen időseknél vagy szívbetegeknél.

A kockázatok minimalizálása

A véradás után minden egyes vérmintát szigorú laboratóriumi vizsgálatoknak vetnek alá, hogy kizárják a fertőző betegségeket (például HIV/AIDS, hepatitisz B és C). Emellett a vércsoport-meghatározás és keresztpróba biztosítja, hogy a beteg megfelelő és kompatibilis vért kapjon.

Közvetlenül a transzfúzió előtt úgynevezett keresztpróbát is végeznek. Ez azt jelenti, hogy a betegtől levesznek vért, és egy csempén vagy üveglapon megnézik, hogy a beteg savója biztosan összeférhető-e a megrendelt vérkészítménnyel, azaz nem csapja-e ki azt. Pozitív keresztpróba esetén a vér nem adható be a betegnek. A keresztpróba után úgynevezett biológiai próbát is végeznek. Ennél a beteg először pár milliliter vért kap, miközben nézik a pulzusát, vérnyomását, figyelik, hogy van. Ezt a próbát még kétszer ismétlik, és ha általános állapota nem változik, a transzfúzió megkezdődhet.

Transzfúziós protokollok és ajánlások

Az európai jogszabályok értelmében a kísérleti célokat szolgáló vérveszteség, beleértve a mintavétel során bekövetkezett veszteségeket, nem haladhatja meg a teljes vér mennyiségének 3%-át egy 4 hetes időszak alatt, vagy 1%-ot egyetlen vérvételnél. Szükséges lenne, hogy ezek a szabályok szigorúbbak legyenek, különösen az extrém koraszülött babák esetében.

A vérvételből származó fizikai és érzelmi fájdalmat - a lehető legnagyobb mértékben - meg kellene előzni, különösen a koraszülött babák esetében, akik nem tudják szavakkal jelezni a fájdalmukat. Nagyobb figyelmet kell fordítani azon nagy jelentőségű stratégiák megvalósítására, melyek a vér megtartására irányulnak, ideértve a késleltetett köldökzsinór-ellátást és a sérülékeny koraszülött babák vérveszteségének minimalizálását. Ez csökkenteni fogja az orvosi tevékenységből származó vérszegénységet és a felesleges transzfúziókat.

Az orvosi vizsgálatok okozta vérveszteségeket csökkenthetjük, amennyiben speciálisan koraszülött/újszülött babák számára készült mini csövekbe veszünk vért a vizsgálatokhoz, vagy bőrön keresztül küldött fényvillanás segítségével, vérvétel nélkül vizsgálunk (pl. sárgaságot). A legfontosabb azonban, hogy a vérveszteség csökkenthető a laboratóriumi tesztek számának minimalizálásával.

tags: #transzfuzio #adasanak #lehetseges #okai #csecsemokorban