A petefészkek és a tüszők szerepe a női egészségben

A női ivarszervek közül a két petefészek a legfontosabb, amelyek a hímivarszervek, a herék megfelelői. Ezekben rejlik a nő valamennyi lehetséges ivarsejtje. Védett helyen, a kismedencében helyezkednek el, a méhtől jobbra és balra. Nagyjából 4 cm hosszú, 7-14 grammnyi tömegű, tojás, vagy inkább mandula alakú szervek. Kívülről hashártya-kettőzet (mesovarium) borítja őket. Majdnem függőlegesen állnak, mindkét petefészek felső végét az azonos oldali petevezeték vége felé fordítja, alsó része a méhtest felé fordulva belső élével rögzül a széles méhszalaghoz. Belső oldala a méh felé néz, külső oldalával a hasfalnak fekszik, ahhoz is szalag rögzíti. A petefészkek külső oldala felől lépnek be a vér- és nyirokerek.

A petefészkek felszíne kezdetben, azaz még a nemi érés előtt sima, később a peteérések számával arányosan egyre több behúzódás tarkítja, és göröngyössé teszi. A petefészek kéregre és velőállományra tagolódik. A kéregben találhatók a nagy, gömb alakú petefészektüszők (folliculus), melyekben a petesejtek (oocyta) ülnek.

Mi az a tüsző, és hogyan épül fel?

A tüsző - vagy follikulus - a petefészek önálló szerkezeti egysége, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását. A tüszőket kis hólyagokhoz is hasonlíthatjuk, melyek határát néhány sorba rendezve hámsejtek képezik, s a középen kialakult, folyadékkal telt üregben ül a petesejt.

A petesejt fejlődése a tüszőn belül

Az itt található petesejtek - egészen pontosan primer oocyták - még nem azok, amelyek majd a hímivarsejtekkel fognak találkozni. Egyelőre még kétszeres kromoszóma-készletük van, márpedig ez túl sok egy ivarsejtnek. A számfelező osztódást, amin át kell még esniük, meiózisnak hívják. Nagy részük még magzatkorban elkezdte a meiózis első osztódását, de aztán megakadt a folyamat. A tüszőérés folyamán a "petesejt-jelöltek" teljesen befejezik a meiózis első osztódását, és nekikezdenek a másodiknak.

A petesejt egészségét és a termékenységet nagyban befolyásolja, hogy a tüszőn belüli sejtek hogyan kommunikálnak egymással, különösen a petesejt és a körülötte lévő sejtek közti anyagcsere- és jelátviteli kapcsolatok. Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Előfordulhat, hogy egy tüsző teljesen üresnek bizonyul (empty follicle syndrome), vagy éretlen, még fejlődési stádiumban lévő petesejtet rejt.

A tüszők száma és fejlődése az életkor során

A petefészek több ezer primordiális tüszőt (follikulus) tartalmaz, melyek mindegyikében egy megtermékenyítetlen petesejt található. A legtöbb tüsző még magzati korban van jelen, kb. 6-7 millió. A teljes csírasejtkészlet a magzati korban alakul ki, születés után új csírasejtek nem képződnek. A terhesség 8. hetében a petefészekben kb. 600.000 primitív (praemeioticus) csírasejt (oogonium) van, számuk a 20. héten éri el a maximumot, a 40 milliót. A 20. héttől kezdve a follicularis atresia miatt a csírasejtek száma csökken, a születés időpontjára már csak 3 millió a számuk, és a nemi érés idejére, a menarche időpontjára kb. 300-500 ezer tüsző található a két petefészekben. A női élet során mindössze 400-500 tüsző jut el az ovulációig. A készlet folyamatosan fogy, és nincs olyan módszer vagy étrend-kiegészítő, amely képes lenne ezt megállítani. A tüszők száma meghatározott, véges. Az antrális tüszők száma (antral follicule count=AFC) és az AMH-szint jelzi, hogy hány petesejre számíthatunk.

Táblázat: A tüszők számának alakulása az életkorral

A peteérés folyamata és hormonális szabályozása

A női szervezet a menstruációval és a peteéréssel készül fel az utódnemzésre. Minden női ciklus elején az agyalapi mirigy (hipofízis) follikulusstimuláló hormont (FSH) juttat a keringésbe, amelynek hatására a tüszők egy része elkezd érni, majd közülük a leggyorsabb (általában egy, ritkán kettő vagy több) teljesen megérik. A tüsző érése közben, szintén az FSH hatására a másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felelős ösztrogéneket termel. Az érési sor úgy néz ki, hogy az ún. primordiális tüszőből primer, aztán szekunder, majd tercier tüsző lesz, s végül az úgynevezett Graaf-tüsző éretté válik.

Serdülőkortól kezdve havonta 10-20-as csoportokban kezdenek érni a primordiális tüszők, s közben egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Az egyik - ezt egyelőre nem tudjuk, miért - sokkal érzékenyebb az FSH hormonra, mint vele együtt érő "csoporttársai". Érés közben a tüszők ösztrogént termelnek, az ösztrogénszint emelkedése jelzi a hipofízisnek, hogy a továbbiakban már nincs szükség a follikulusstimuláló hormonra. Végül az utolsó héten a legnagyobb, "kiválasztott" tüsző megháromszorozza méretét, szabad szemmel is látható, 20-25 mm-esre növi ki magát. A többi tüsző elpusztul mellőle, de míg élnek, ezek is részt vesznek az ösztrogén-termelésben.

Ha a női ciklus során nem emelkedik meg az ösztrogének mennyisége a vérben, az agyalapi mirigy nem fog luteinizáló hormont termelni, vagyis az ovuláció és a teherbeesés lehetősége is elmarad. Aktív petefészekkel rendelkező nőknél a hipofízis egy másik hormont is termel az ösztrogén hatására, az ún. luteinizáló hormont (LH). Ez a hormon felelős az érett tüsző megrepedéséért, és ezáltal a petesejt kijutásáért a petefészekből (ovuláció), ami szükséges a terhesség bekövetkezéséhez.

Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be. A hasüregbe való kilökődés után magához vonzza a petevezető, és felszívódik. Ezt követően vagy találkozik hímivarsejttel, vagy sem.

Mi történik ovuláció után?

Míg a petesejt a hasüregbe, majd onnan a petevezetékbe jut, a visszamaradt Graaf-tüsző maradványa ún. sárgatestté (corpus luteum menstruationis) alakul, és nekilát sárgatest-hormont termelni, amit progeszteronként is ismerünk. Szerepe az, hogy ha netán létrejön a terhesség, akkor az fenn is maradjon. A hormon legnagyobb mennyiségben az ovuláció utáni hetedik napon termelődik. Amennyiben megtermékenyülés nem következik be, a localis prosztaglandin F2α hatására luteolysis miatt a sárgatest helyén tömör kötőszövet, a corpus albicans alakul ki. A luteolysis az ovulatiot követő 8. napon indul meg.

Ultrahang vizsgálat a tüszőkről (follikulometria)

A petesejt túl kicsi ahhoz, hogy ultrahanggal látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának. A primordiális tüszők <0,03 mm-esek, a primer tüszők 0,05-0,1 mm közöttiek, a szekunder tüszők 0,2-0,4 mm-esek. Az antrális tüszők 2-10 mm-esek, már ultrahanggal láthatók, míg a domináns tüsző 16-25 mm-re nő az ovuláció előtt.

Korai petefészek-kimerülés (Premature Ovarian Insufficiency, POI)

Korai petefészek-kimerülésről (Premature Ovarian Insufficiency, POI) vagy korábbi elnevezéssel korai petefészek-elégtelenségről beszélünk, ha a petefészek 40 éves kor előtt elveszti normális működését. Ez két fő okból alakulhat ki: egyrészt akkor, ha a petefészkekben nem maradt elég egészséges tüsző, amely reagálni tudna a follikulusstimuláló hormonra (follikulushiány), másrészt akkor, ha valami miatt az egyébként megfelelő számban jelenlévő tüszők kevéssé reagálnak a follikulusstimuláló hormonra (follikulusdiszfunkció).

A follikulushiány okai és következményei

A follikulushiány miatti petefészek-kimerülés esetén az egészséges tüszők hiányoznak, azok korai pusztulása miatt. A follikulusok száma természetes esetben is csökken az életkor emelkedésével, de bizonyos hatások eredményeként ez a folyamat felgyorsulhat. Okai közé tartoznak a kromoszóma rendellenességek és a sejteket pusztító toxikus (mérgező) anyagok. A petefészek tüszőit is pusztítja például a kemoterápia és a sugárterápia, továbbá tüszőkárosító toxikus anyagok kerülnek a szervezetbe a cigarettából, de ilyenek bizonyos ipari vegyszerek, a rágcsálóirtók és egyes vírusok is. A teherbeesés ezen forma esetében nehezebb, petesejt-donációval történő mesterséges megtermékenyítéssel van rá lehetőség.

A follikulusdiszfunkció okai és kezelése

A follikulusdiszfunkció miatt bekövetkező korai petefészek-kimerülés oka az egyébként rendelkezésre álló primordiális tüszők érési folyamatának zavara. Leggyakrabban autoimmun betegség váltja ki. Ennek lényege, hogy a női szervezet ellenanyagokat termel a petefészkek bizonyos saját sejtjei ellen, amely károsíthatja a tüszőket. A kiváltó okot nem tudjuk pontosan, de a folyamatot általában vírusfertőzés indítja el. A teherbeesés lehetősége ezen forma esetén kedvezőbb, hormonális kezelés segítségével sok esetben elősegíthető a peteérés.

A korai petefészek-kimerülés diagnózisa

Számos vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában a problémára utaló tünetek (menstruációs zavar, hőhullámok) mellett:

• Nőgyógyászati vizsgálat: A szokásosnál kevesebb női hormon nyomot hagy a nemi szerveken, továbbá a rutin nőgyógyászati vizsgálattal gyanúba hozhatók vagy kizárhatók más betegségek is.
• Terhességi teszt: Terhességi tesztet általában a fogamzó képes korú nőknél végeznek a terhesség kizárására, hiszen ez is állhat a menstruáció elmaradásának hátterében.
• Follikulus stimuláló hormon (FSH) labor: Korai petefészek-kimerülésben szenvedő nőknél rendellenesen magas a follikulus stimuláló hormon szintje. A kétszeri alkalommal mért 40 mIU/l feletti FSH-érték szinte biztosan a korai petefészek-kimerülésre utal.
• Luteinizáló hormon (LH) labor: Korai petefészek-kimerülésben a luteinizáló hormon szintje alacsonyabb, mint a follikulus stimuláló hormoné.
• Szérum ösztrogén laborvizsgálat: Az ösztrogének szintje alacsony elégtelen petefészek működés esetén.
• Anti-Müllerian hormon (AMH) szint: Az AMH alacsony értéke támogatja a petefészek-kimerülés diagnózisát. A hormon szérumszintje az életkor előrehaladtával természetes módon is csökken, de összefüggésben áll a petefészkekben jelen levő éretlen petesejtek számával is.
• Kromoszómavizsgálat (a kariotípus meghatározása): Ennek során meghatározzák, hogy megvan-e mind a 46 kromoszóma. A korai petefészek-kimerülés egyes formáiban az egyik X kromoszóma gyakran hiányzik vagy sérült.

A vizsgálatok eredménye és a pontos diagnózis alapján alakítható ki a megfelelő kezelési terv.

Policisztás Ováriumszindróma (PCOS)

Policisztás ováriumnak, azaz sok hólyagocskát tartalmazó petefészeknek nevezik azt, amikor a petefészekben (a tüszőrés zavarából kifolyólag számos kis tüsző indul növekedésnek, de ezek érése nem fejeződik be. Normál esetben a petefészkekben számtalan igen apró éretlen és havonta peteéréskor egy-kettő 20 mm körüli nagyságú tüsző található. PCOS-ben szenvedő nőknél több kis tüsző (4-9 mm átmérőjű, apró ciszták) halmozódik fel a petefészekben, innen ered a policisztás petefészkek kifejezés. E kis tüszők egyike sem képes azonban olyan méretűre nőni, hogy az kiváltsa az ovulációt.

A PCOS tünetei és okai

A leginkább jellemző tünet, ha kimarad a vérzés, de negatív a terhességi teszt. Azonban a férfihormon túlműködés jelei - azaz sűrűbb szőrzet, vagy szőrzet megjelenése férfiakra jellemző helyeken, pl. állon, mellkason, köldök alatt. A petefészek működésének zavarai miatt elmarad a petesejt érés, nincs rendszeres menstruációs vérzés és ez meddőséghez is vezethet. A megemelkedett androgénszint néha túlzott szőrnövekedést (arcon, mellen, hason, egyebütt), pattanásokat és a hajszálak elvékonyodását, hajhullást okozhat. A PCOS-ben szenvedők többsége túlsúlyos vagy elhízott, és náluk az átlagosnál nagyobb a kockázata a cukorbetegség kialakulásának. Az agyalapi mirigy által termelt luteinizáló hormon (LH) kóros szintje és a magas androgén (férfi nemi hormon) szint zavarja meg a petefészkek normális működését. Az androgéneket általában a petefészkek és a mellékvesék termelik. Az androgének közé tartozik a tesztoszteron, az androsztendion, a dehidroepiandroszteron (DHEA) és a DHEA-szulfát (DHEAS). A PCOS a vér inzulin szintjének emelkedésével jár. Az inzulin olyan hormon, amelyet a hasnyálmirigy speciális sejtjei termelnek; az inzulin szabályozza a vércukorszintet. Ha a glükózszint nem reagál a normál inzulinszintre, a hasnyálmirigy több inzulint termel. Ezeket az állapotokat vérvizsgálattal lehet kideríteni. PCOS-ben szenvedő, akár normális testsúlyú, akár túlsúlyos nőknél előfordulhat az inzulin rezisztencia és a hiperinzulinémia. A szénhidrát anyagcsere zavara pedig emelkedett vércukorszintet, inzulinrezisztenciát és később cukorbetegséget is okozhat. A nőgyógyászati ultrahang is kimutathatja a PCO jelenlétét. A PCO felléphet súlyos D-vitamin hiány esetében is.

A PCOS kezelése

Bár a PCOS nem fordítható vissza teljesen, számos kezelés létezik, amely csökkentheti vagy minimalizálhatja a zavaró tüneteket. A PCOS kezelése igen komplex. A kezelést mindig egyénre szabottan kell elkezdeni. Lényeges, hogy előtte a laborkivizsgálások megtörténjenek és egyértelmű legyen a gyerekvállási szándék megléte vagy hiánya, mert ettől függ, hogy a petefészek működését mennyire serkentjük. Ha szükséges, akkor műtéti eljárást is végeznek a gyógyszeres terápia mellett. Ezt az ún drilling eljárással végzik, azaz a petefészek megvastagodott kérgi részét többször átlyukasztják, esélyt és helyet adva a frissen érő tüszők normál növekedésének.

Petefészek ciszták és típusai

A petefészek ciszták általában folyadékkal teli petefészekben vagy annak felszínén jelentkező képletek. Fontos megkülönböztetni a tüszőt a petefészek cisztától, amely utánozhatja a tüsző megjelenését, de nem ugyanaz. Gyakran előfordul, hogy számos ciszta van a petefészkekben anélkül, hogy az PCOS lenne. A petefészkek ultrahangja gyakran olyan cisztákat mutat, amelyek nem kapcsolódnak a PCOS-hez.

Funkcionális ciszták

A hormonális ciklus során kialakult cisztikus képleteket nevezzük funkcionális cisztának. A tüszőrepedést követően a tüsző fala összezsugorodik és a petefészekben progeszteron hormon kezd el termelődni. Ennek a hormonnak nagy jelentősége van a fogantatás következtében és a ciklus kiegyensúlyozottságában. A petefészekben maradt tüszőt corpus luteumnak nevezzük, ami magyarul sárgatestet jelent. A funkcionális ciszták esetén a követés és rendszeres kontroll elégséges lehet. Ha kifejezett panaszok nem társulnak a cisztához, akkor ennek felszívódására nagy az esély.

Dermoid ciszta (teratoma)

A dermoid cisztát más néven teratomának is nevezik. Ezek a cisztikus képletek olyan csírasejtekből képződnek, melyek a petefészekben vannak, és osztódásuk során még nem egyértelmű a differenciálódásuk. Így ezen ciszták tartalmazhatnak például hajat, bőrt vagy fogakat.

Endometrióma

Az endometrióma az endometriosis egy speciális megjelenési formája. Endometrióma esetén a méh belsejében lévő sejtek méhen kívüli növekedése, osztódása a petefészekben történik, és ez egy cisztikus képletet eredményez.

Ciszták kezelése

A hormonális fogamzásgátlók, például a fogamzásgátló tabletták megakadályozzák az ovulációt, ami megelőzi a további petefészek ciszták kialakulását. Amennyiben műtétre kerül sor, gyakran a minimálisan invazív műtéttel, a laparoszkópiával el lehet végezni a beavatkozást, mely során a hason kis vágásokon keresztül behelyezett eszközökkel történik a ciszta leszívása. Ha a ciszta nagy vagy felmerül a rosszindulatúság gyanúja, szükség lehet egy nyílt hasi műtétre, a megfelelő diagnosztika és ellátás érdekében.

tags: #tobb #tuszo #a #petefeszekben #ez #baj