Szoptatás kezdőknek: Útmutató az újszülött táplálásához

A szoptatás az újszülött és a csecsemő táplálásának legtermészetesebb és legegyszerűbb módja. Az anyatej minden, a baba fejlődéséhez és növekedéséhez szükséges tápanyagot tartalmaz, hőmérséklete mindig megfelelő, mindig csíramentes és - ami szintén nagy előnye - mindig "kéznél van". Mindezeken túl pedig messze többet jelent a csecsemő táplálásánál, fontos lelki kapocs az anya és gyermeke között.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) javaslata alapján a csecsemőt legalább 6 hónapos koráig érdemes szoptatni. Ekkor a kicsinek még nincs szüksége másmilyen táplálékra. A szakértők nemzetközileg egyetértenek abban, hogy a baba egészséges fejlődéséhez az anyatejjel való táplálkozás járul hozzá a leginkább. Élő immunanyagot tartalmaz, amely segíti a csecsemő védekezőrendszerét, illetve tartalmaz minden szükséges tápanyagot, amire egy babának szüksége van.

Felkészülés a szoptatásra

A sikeres szoptatásra való felkészülést már a várandósság idején érdemes elkezdeni. Korábban ajánlották a kismamáknak a mellbimbó felkészítését a szoptatásra, például azt, hogy érdes törölközővel dörzsöljék a mellet minden zuhanyozás után. Ez a módszer - amellett, hogy fájdalmas - igazából nem készíti fel a mellet, hiszen teljesen más típusú igénybevételt jelent, mint a csecsemő szopása. Emellett a mellbimbó mechanikai ingerlése az arra hajlamosaknál a méh keményedését válthatja ki.

Várandósság idején sokkal nagyobb jelentősége van a lelki felkészülésnek és a szükséges ismeretanyag megszerzésének (természetesen a megfelelő méretű, kellően rugalmas és jól szellőző melltartó beszerzésén túl). Mindenképpen ajánlatos, hogy a várandós szerezzen be szoptatással kapcsolatos könyveket, kiadványokat, esetleg látogasson el szoptatós baba-mama csoportba is, ha erre a lakóhelyén lehetőség van. Nagy segítséget jelenthet egy szoptatásban jártas barátnő vagy egy felkészült védőnő is.

A kolosztrum - az „első tej” fontossága

Az előtej, másnéven kolosztrum az a tápanyagban gazdag anyatej, ami a szülés után közvetlenül termelődik. Az emlőmirigy már a terhesség 16. hetétől készen áll a tejtermelésre, és el is kezdi termelni az előtejet (az ún. kolosztrumot). Fontos, hogy az újszülött a lehető leghamarabb hozzájusson ehhez a tápanyagban gazdag, immunerősítő anyatejhez. A kolosztrum sűrű, szinte gélszerű folyadék, amely igen magas koncentrációban tartalmaz ellenanyagokat, fehérvérsejteket, enzimeket, növekedési faktorokat, antioxidánsokat és egy sor más fontos összetevőt.

A kolosztrum bevonja az újszülött bélfalát, megakadályozva ezzel a kórokozók megtelepedését; elősegíti a hasznos bifidusz flóra kialakulását, és hashajtó hatású. A kolosztrum serkenti az újszülött bélmozgását, ezáltal elősegíti a hemoglobin lebontási termékeinek kiürülését, és ily módon csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét, illetve annak mértékét. Amennyiben a szoptatás akadályozott, az újszülött megkaphatja a lefejt kolosztrumot kanálból, pohárból vagy fecskendőből, esetleg gyomorszondán át.

Az újszülött gyomortérfogata az első napon mindössze 6 ml, a második napon 12 ml. Egy újszülött egyszerre kb. fél ml folyadékot tud lenyelni, így 8-10 korty (4-5 ml) a kolosztrumból éppen elegendő egy etetésre. Ilyen módon az első napon átlagosan termelt 100 ml kolosztrum éppen fedezi az újszülött szükségleteit.

A „folyékony arany” és az aranyóra

A szülés után meg kell próbálni kihasználni az első pillanatokat arra, hogy a babát az édesanya mellkasára fektessék. Ezt az időt „aranyóraként” is ismerik: ez az első olyan fontos pillanat, amikor az anya és a baba egymásra hangolódhatnak, valamint, ami beindítja az újszülött táplálkozási ösztönét. A kitolási szakaszban a baba részesül abban a hormonkoktélban, ami Neked erőt adott a kitoláshoz, őt pedig éberré és kíváncsivá teszi, és a melled felfedezésére készteti. Ebben a felfedezésben a bőröd érintése, az illata, a sötét mellbimbód látványa és a születés utáni rendkívül erős szopó ösztön fogja irányítani.

A magzatszurok kiürülése és a sárgaság esélyének csökkentése érdekében a gyakori szoptatás és mellretétel rendkívül hasznos. Ha az első napokban gyakran szoptatsz, akkor a melleid hamarabb kapcsolnak tejtermelő üzemmódba, és ez az átkapcsolás - a tejbelövellés - kevésbé lesz sokkoló.

Szoptatási alapismeretek és tévhitek

Sok kismama él abban a tévhitben, hogy ha annak idején az édesanyja, nagymamája nem tudott szoptatni, akkor ez neki sem sikerülhet. Valójában a nők csupán elenyészően kis hányada nem képes szoptatni (például anatómiai okok miatt). Egy másik elterjedt tévhit, hogy a kismellű, fiús alkatú kismamák képtelenek a baba számára megfelelő mennyiségű tej előállítására. Valójában azonban az emlőn belül az emlőmirigyek mérete (ezek felelősek a tej termeléséért) közel sem olyan változatos, mint a zsírszövet mennyisége.

A szoptatásnak mindenképpen nyugalomban kell történnie. A helyes szoptatási technika elsajátítása időt és gyakorlást igényel. Ehhez célszerű segítséget kérni a szülészeti osztályon a nővérektől, valamint a védőnőtől vagy a házi gyermekorvostól. Bármilyen nehézség esetén fel kell tárni a hiba okát, és azt minél előbb orvosolni kell.

Az újszülött éhségjelei és a szoptatás gyakorisága

Az újszülött szopóreflexe a születése utáni második óra során 45 percig a legintenzívebb. A csecsemők általában nem egyenlő időközönként kéredzkednek mellre. Néha hosszabb szünetet hagynak két szopás között, máskor egy órán belül akár többször is szopizni szeretnének. Az elfogyasztott tej mennyisége sem egyforma: amikor nagyon éhesek, alaposan kiürítik a mellet, az elérhető tejmennyiség nagyrészét elfogyasztják, máskor csak kortyolnak néhányat az első tejből szomjuk oltására, megint máskor „csak” cumiznak, és élvezik a nyugalmat, biztonságérzetet és örömöt, amit az édesanyjuk testközelsége ill. maga a szopás ad.

A szülés utáni első vagy második napon a babák általában 30-60 ml-t szopnak etetésenként. Ez a mennyiség fokozatosan 60-90 ml-re növekszik, amint a baba eléri a kéthetes kort. A szopós babák akár 1-2 óránként is megéhezhetnek, mivel az anyatej nagyon könnyen emészthető táplálék, és átlagosan másfél óra alatt kiürül a baba gyomrából.

Érdemes odafigyelni arra, hogy a szoptatás a baba igénye szerint történjen. Ezt igény szerinti szoptatásnak nevezzük, és ennek az a lényege, hogy a kicsi akkor szopizik, amikor szeretne. Ehhez arra van szükség, hogy az anyuka figyelje a korai éhség jeleit: cuppogás, tátogás, ajkak nyalogatása, kezét a szájához veszi, fej forgatása, nyelv nyújtogatása. Ha a kicsi ebben a fázisban nem kap enni, akkor a kései éhség szakaszába lép, amikor nyűgös lesz, és sírni fog. Ha ebbe a fázisba lép a kicsi, akkor előbb meg kell nyugtatni, hogy szoptatásra kerülhessen a sor.

A szoptatás időtartama és a tejtermelés

Mivel minden baba egyedi, ezért nincs meghatározott időkeret, amelyet az újszülötteknek be kellene tartania. Általánosságban az újszülött szoptatása 5 perctől egy óráig terjed. A szoptatás időtartama függ az újszülött súlyától, korától, az etetés gyakoriságától, de a helyes szoptatási technika elsajátítása is befolyásolja azt.

A szoptatási idő korlátozása azért sem megfelelő megoldás, mert egy lassabban vagy gyengébben szopó csecsemő számára lehetetlenné teszi, hogy kiürítse a mellet. Ez elégtelen súlyfejlődéshez és a tejtermelés csökkenéséhez vezethet. Az anyatej összetétele folyamatosan változik még egy napon, sőt egy szopáson belül is. Hiába tudjuk tehát, hogy egy csecsemő hány gramm tejet szopott egy alkalommal, nem tudjuk megmondani, hogy az adott mennyiséget milyen összetételű tejből fogyasztotta. Reggel minden édesanyának több tej van a mellében, ebben a több tejben viszont nagyobb a hígabb, első tej aránya. Ahogy telik a nap, a tej mennyisége csökken, a zsíros, hátsó tej aránya viszont nő.

A sárgaság és a szoptatás

A születés után a magzati vörösvértestek szétesnek. A bennük lévő hemoglobin egyik lebontási terméke a bilirubin, amely a csecsemő véráramában albuminhoz kötődik, és a májba szállítódik. Itt egy másik molekulához kötődik, majd az epeutakon keresztül a baba beleibe kerül, ahonnan a széklettel távozik. Az újszülöttek több mint felénél ún. élettani sárgaság alakul ki az első élethéten. Ha a baba „besárgul”, feltétlenül kísérletezz gyakran az ébresztgetésével, mert túlságosan nagy lesz a súlyesése, és a tejtermelődés beindulásával is lehetnek problémák, ha nincs eleget mellen a kisbaba.

Az első hét után is fennálló vagy fokozódó sárgaságot korábban késői vagy anyatejes sárgaságnak nevezték, és úgy gondolták, hogy az élettani sárgaságtól különböző, kóros jelenségről van szó. Mára azonban kiderült, hogy ez az állapot a szoptatott babák mintegy egyharmadát érinti, és kezdik a fiziológiás sárgaság normális elhúzódásaként kezelni. Az emelkedett bilirubinszint akár a baba 2-3 hónapos koráig is fennállhat, és a legtöbb esetben beavatkozás nélkül, magától rendeződik. A legtöbb esetben szükségtelen a szoptatás felfüggesztése, hacsak a bilirubinszint nem extrém magas vagy nem mutat emelkedő tendenciát. Elhúzódó sárgaság esetén szükség lehet néhány vizsgálat elvégzésére a kóros állapotok kizárására.

Helyes szoptatási technikák és testhelyzetek

A kényelem kulcsfontosságú. Az egyik legjobb módja annak, hogy a szoptatás sikeres legyen, ha az anya kényelmesen érzi magát, és nyugodt körülmények között lehet. Elhelyezkedhet egy kanapén, ágyon vagy kényelmes fotelben, párnákkal megtámasztva magát. A szoptató anyukák bármit kitalálhatnak, ami segíti őket az ellazulásban, legyen szó hangulatvilágításról, nyugtató hatású zenéről vagy bármi olyan dologról, ami ellazítja őket.

Tartsa szorosan a babát. Ahelyett, hogy előre hajolnának, az édesanyáknak érdemes közel húzniuk a babát a mellükhöz. A baba szájának a mellbimbóval szemben kell elhelyezkednie, nyakának nyújtva, vállának és csípőjének egy vonalban kell lennie. Az anya megpróbálhatja a mellbimbóját finoman hozzádörzsölni a baba szájához, hogy megkönnyítse a mellre tapadást. Támassza meg a mellét. Míg az egyik kezével megtámasztja az újszülöttet, a másik kezét a mell alá helyezheti, így segítve a szopást. Egyes anyák jobban szeretik, ha az egyik kezük szabadon marad. Ebben az esetben használhat egy feltekert törölközőt a mellek megtámasztásához.

Bármely szoptatási testhelyzet megfelelő, amely mind az édesanya, mind a csecsemő számára kényelmes. Érdemes több pozíciót kipróbálni, és az anya, valamint a csecsemő számára leginkább kényelmeset alkalmazni. A testhelyzet szoptatás közbeni megváltoztatásával jobban kiürülnek a mell különböző részei, ami jótékony hatással van a tejtermelésre. Az alábbi testhelyzetek a legelterjedtebbek:

• Bölcsőtartás: Kényelmes, ülő pozíciót kell felvenni, a hátat megtámasztani. A csecsemőt az alkarra kell fektetni, a feje az édesanya könyökhajlatnál legyen.
• Keresztezett bölcsőtartás: A lépések megegyeznek a bölcsőtartásról fentebb leírtakkal, annyi különbséggel, hogy a csecsemőt ebben az esetben az édesanya maga előtt, keresztben fekteti le.
• Hónalj alatti tartás: Kényelmes, ülő testhelyzetet kell felvenni, illetve a hátat megtámasztani. A csecsemőt háton fekve a hónalj alá kell fektetni. A csecsemő fejét a hüvely- és a mutatóujj által kell megtámasztani, majd ezzel a fogással a mellre helyezni.
• Fekvő testhelyzet: Az édesanya feküdjön az oldalára, a hátát és a fejét egy párnával támassza meg. A csecsemőt szintén az oldalára kell fektetni, az anyával szemben. A csecsemő hátát és fejét meg kell támasztani, megakadályozva ezzel, hogy a hátára forduljon, és félrenyelje az anyatejet. Ebben a pozícióban a csecsemő szája a mellbimbóval szemben fog elhelyezkedni.

Mellre helyezés

A megfelelő testhelyzet kiválasztása után a mellbimbót a lehető legközelebb kell helyezni a csecsemő szájához. Az édesanya úgynevezett „C tartással” - vagyis hüvelykujját a mell tetején, három-négy ujját a mell alsó részén tartva - megtámasztja a mellét. Meg kell érinteni a mellbimbóval a csecsemő arcát, aminek hatására - a csecsemőkori reflexnek köszönhetően - a baba az érintés irányába fordul, és szopni kezdi a mellbimbót.

A helyes szoptatás jelei

Eleinte - főként az első hetekben - bizonytalanságérzet alakulhat ki az édesanyában azzal kapcsolatban, hogy megfelelő módon végzi-e a szoptatást. Ez teljesen természetes érzés, ugyanakkor érdemes meggyőződni arról, hogy a szoptatás valóban a helyes módon zajlik. Az alábbi jelek utalnak a helyes szoptatásra:

• a csecsemő nemcsak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar jelentős részét is bekapta;
• a baba alsó és felső ajka kifelé fordul;
• a csecsemő orra és álla az édesanya melléhez ér;
• a szoptatás nem fáj az anyának;
• jellegzetes „cuppogó” hang hallható.

A szoptatás befejezése

Amennyiben valamiért nem sikerül a helyes mellre helyezés, le kell venni a csecsemőt a mellről. Ennek a legjobb módja, ha az édesanya óvatosan bedugja az ujját a csecsemő szájába, annak szélénél. Ezáltal megszakad a szopás során keletkezett vákuum, és sérülésmentesen ki lehet venni a bimbót a csecsemő szájából. Ugyanígy kell levenni a babát a mellről, amint vége a szoptatásnak.

Gyakori problémák és megoldások

Fájdalmas szoptatás és mellbimbósebesedés

A mellbimbó sebesedését a legtöbb esetben a nem megfelelő mellrehelyezés okozza. Amennyiben a csecsemő jól kapta be a mellet, a mellbimbó a szájüreg hátsó részében, védetten helyezkedik el, és nem sebesedik ki, akármilyen hosszú ideig van is a baba szájában. A szülés utáni első napokban a legtökéletesebb mellrehelyezés mellett is előfordulhat valamennyi érzékenység a mellbimbón, mivel a bőrnek alkalmazkodnia kell a szokatlan igénybevételhez. Az első pár nap elmúltával ez az érzékenység megszűnik, és a szoptatás fájdalommentessé válik.

Amennyiben ez nem így történik, kérjük szakember segítségét annak kiderítésére, hogy mi lehet a fájdalom vagy a sebesedés oka. A legtöbb esetben a szoptatási helyzet javítása, a mellrehelyezés korrigálása megoldja a problémát. Néhány esetben a csecsemő vagy az anya anatómiai eltérései állnak a háttérben (pl. lenőtt vagy rövid nyelv, lapos vagy befelé forduló bimbó stb.). Sokszor fordul elő, hogy cumi, cumisüveg vagy bimbóvédő használata zavarja meg a baba szopási technikáját, és ez vezet a bimbó sebesedéséhez.

Akármi áll is a fájdalmak hátterében, mindig lehet javítani a helyzeten, ezért nem szabad belenyugodni a fájdalmas szoptatásba, érdemes szakemberhez fordulni. A szoptatást sebes mellbimbók esetén sem célszerű abbahagyni, mert így csak elhúzódik az az időszak, amely alatt a mell megszokja az újfajta ingert. Ha elfertőződnek a kezdetben csupán jelentéktelen sérülések, viszketést, váladékozást, fokozódó fájdalmat tapasztalsz. A sérülés mellgyulladás kiindulópontja is lehet!

A cumizavar és a bimbóvédő

Ha a baba cumizavaros, ugyanúgy akar mellből szopni, mint a cumisüvegből: nem kapja be eléggé, úgy szippantja be, mint a spagettit, ínyével rászorít, nyelvecskéjével kifelé löki a bimbót. Lehetőleg ne használj szoptatás közben bimbóvédőt! A fájdalom bimbóvédő alkalmazása mellett is jelentkezhet. Használata nem gyorsítja a gyógyulást. Ha a csecsemő megszokta a bimbóvédőt, nehezen szokik vissza a csupasz mellre.

Kiegészítő táplálás és a tejtermelés csökkenése

Ha ugyanis a babád táplálását kiváltod bármi mással (cukros víz, víz, tápszer), akkor hosszabb idő fog eltelni a két szoptatás között, ezalatt a melled túltelítődik és a túltelítődés és a hosszabb idő a két szoptatás között azt az üzenetet közvetíti a tejtermelés szabályozórendszerének, hogy itt nincs szükség ennyi tejre, lejjebb kell kapcsolni a termelést! Vagyis a pótlással belépsz egy ördögi körbe, aminek az lesz az eredménye, hogy valóban kevesebb tejed lesz, emiatt még többet kell majd pótolni, emiatt még kevesebb lesz a tejed és ez így folytatódik tovább!

A tápszer sokkal töményebb, sokkal nehezebben emészthető, hiszen arra készült, hogy egy 80 kilós kisborjút tápláljon és nem egy ember-gyereket! Ráadásul a cumisüveggel nem kell „dolgoznia” a babának, abból szinte magától jön a tej, így a baba sokkal többet benyakal belőle, mint amire élettanilag szüksége lenne - ennek egy részét jó eséllyel kibukja, de még a maradék is sokkal nehezebb a gyomrocskájának, emiatt fog tovább aludni, emiatt fog még több idő eltelni a következő szoptatásig és emiatt fog még tovább csökkeni a tejed mennyisége.

Éjszakai szoptatás

Az éjszakai szoptatás is hozzátartozik a csecsemő, majd a kisgyermek természetes gondozásához, táplálásához. Ez biztosítja a tejtermelődés kellő fokozódását, a hormonális egyensúlyt, a csecsemő megfelelő gyarapodását. Éjszaka tehát sem teáztatni, sem cumisüvegből tápszert vagy lefejt tejet itatni nem szükséges, helyette szoptass! Nem kell felkapcsolni a villanyt, mindketten ágyban maradhattok, így pár perc múlva már alhattok is tovább.

Az egészségügyi törvény II/11. paragrafusának 4. cikkelye szerint jogod van ahhoz, hogy éjjelnappal együtt légy a kórházban az újszülötteddel (illetve később szükségessé váló kórházi tartózkodás idején is). Otthon sem érkezett még el a külön gyerekszoba ideje: a baba a te közvetlen közeledben van a legjobb helyen.

További szoptatási tippek

• Gondoskodjon arról, hogy a baba helyesen tapadjon a mellre! Ha a kisbaba megfelelően tapad a mellre, az előnyös mind az anya, mind a baba szempontjából.
• Segítsük a folyamatos tejtermelődést! Az anyatej lefejése megoldást jelenthet a tejtermelés fenntartására, amikor anya és baba nincsenek együtt.
• Szoptassunk bárhol-bármikor! A szoptatás egyik nagy előnye, hogy az anyatej bárhol rendelkezésre áll, akár útközben is.
• Készüljön fel a kihívásokra! Fontos, hogy az anyukák elkerüljék a pánikot vagy a csüggedést, ha valamelyik gyakori szoptatási problémával (tejellátási zavarokkal, a mellek túltelítődésével, a tejcsatornák elzáródásával, mellgyulladással vagy a mellbimbó kisebesedésével) szembesülnek.

A szoptatás ellenjavallatai

Bizonyos gyógyszerek szedése esetén feltétlenül fel kell függeszteni a szoptatást. Ezek a következők: kemoterápiás gyógyszerek; radioaktív gyógyszerek; kábítószerek. Egyéb gyógyszerek szedése esetén a kezelőorvos segítségével mérlegelni kell a szoptatást vagy annak felfüggesztését.

tags: #tini #csaj #szoptatasa