Az utóbbi években viszonylag gyakran végeznek császármetszést a természetes szülés helyett. Célja, hogy megelőzzék vele a magzat vagy az anya egészségének károsodását. A császármetszés egy olyan műtéti eljárás, amely során a hasfal és a méh feltárásával emelik ki a magzatot. Szükségességéről mindig a szülész-nőgyógyász dönt. Fontos leszögezni, hogy az alábbi írás nem elrettentésnek szánja a császármetszést, viszont szeretné, ha minél többen tudnák, hogy mivel járhat.
Mikor van szükség császármetszésre?
A császármetszés lehet programozott, azaz előre tervezett, vagy sürgősségi. Ennek egy speciális fajtája az életmentő császármetszés. Ha már a szülés megindulása előtt találnak olyan okot, ami eleve kizárja a természetes szülést, akkor a császármetszés lehet tervezett, tehát a kismama már előre tudja, hogy így fog szülni.
Okai között szerepelhet valamilyen krónikus betegség, ami kockázatot jelentene a természetes szülés alatt, mozgásszervi problémák, például csípőficam vagy porckorongsérv. Bármilyen fejlődési rendellenesség indokolttá teszi, ahogy a kisbabát érő oxigénhiány és a terhességi toxémia is. Más, már meglévő betegségek is szükségessé tehetik a császármetszést, például az anya szívproblémája. Az orvosi döntés és a baba kiemelése között ilyenkor nem telhet el sok idő, maximum fél óra.
Sürgősségi császármetszésre akkor van szükség, ha a megkezdődött szülés közben fellép valamilyen komplikáció, amely veszélyes lehet a magzatra vagy az anyára, esetleg mindkettőjükre. Előfordulhat, hogy szülés közben derül ki valamilyen szövődmény, ami vagy az anyuka, vagy a magzat egészségét veszélyezteti. A leggyakoribb komplikációk a magzati szívműködés lassulása és az oxigénhiányos állapot, valamint az elhúzódó vajúdás miatt is dönthetnek császármetszésről.
A császármetszés-protokoll hangsúlyozza, hogy a beavatkozás előtt bizonyítékokon alapuló, részletes és mindenre kiterjedő információkkal kell ellátni a szülő nőket. A tervezett műtét előtt a kismamát mindenre kiterjedő, részletes információval látják el, hogy tudja, mire számítson. Konzultálhat az altatóorvossal, megbeszélhetik az érzéstelenítés lehetőségeit.
A császármetszés népszerűségének fő oka, hogy sokan tartanak a természetes szülés közben fellépő fájdalomtól, szövődményektől és a szülés elhúzódásától. Azonban aki császármetszéssel szült, az tudja, semmivel sem könnyebb, mint a hüvelyi szülés. Minden műtét kockázattal jár, így a császármetszés is. A regenerálódás lassúbb, a test fájdalmasabb. Maga a tudat pedig, hogy egy műtéten esünk át, nem túl felemelő. Komoly hasi műtétről van szó, amelynek nagyobb a kockázata, mint a hüvelyi szülésnek. A császármetszést - a tévhittel ellentétben - nem lehet kérni. És csak akkor indokolt, ha valamilyen okból a hüvelyi úton történő szülésnek nagyobb a kockázata, akár az anyára, akár a babára, akár mindkettőjükre nézve.
Felkészülés a műtétre
Amennyiben tervezett a császármetszés, akkor egy előre megbeszélt időpontban fogják a műtétet elvégezni a kiválasztott intézményben. Ilyenkor többnyire a műtét napján kell a kórházba befeküdnie a kismamának. A tervezett császármetszés előre megbeszélt időpontban történik, és általában a 39. héten végzik el. Ennek az oka az, hogy el lehessen kerülni a szülés természetes megindulását. A programozott császár esetén a kismama a műtét napján fekszik be a kórházba.
A császármetszés előtt az intézményeknek biztosítania kell azt, hogy a nő konzultálhasson az altatóorvosával, és megfelelő tájékoztatást kapjon az érzéstelenítés lehetőségeiről, valamint kockázatairól. A műtét előtt 10-15 perccel savlekötőt kell inni (20-30ml Na-citrát), az érzéstelenítés módjától függetlenül.
A császármetszés előkészületei mindig az adott kórháztól függnek. A műtét előtt többféle vizsgálatra kerülhet sor (pl. CTG, vérnyomásmérés), és részletesen kikérdezik a szülő nőt a terhesség előzményeiről, egészségi állapotáról, továbbá esetleges gyógyszerérzékenységéről. A beavatkozás előtt a kismamának szükséges egy beleegyező nyilatkozatot is kitölteni.
A műtétet megelőzően kerülhet sor az intim tájék borotválására, valamint a beöntésre, amelyet a szülésznő végez el. Az előkészítés részeként vénás infúziót és gyógyszereket (pl. gyomorsavcsökkentőt, antibiotikumot) is kap a páciens. A császármetszés-protokoll szerint a műtétet megelőzően javasolt az állandó hólyagkatéter felvezetése is.
A műtét menete
Mindegy, hogy a császármetszés előrelátható vagy váratlan orvosi döntés következménye: a menete nagyon hasonló. A császármetszés körülbelül 30-60 percig tart. A műtét éhgyomorra történik, ahogyan az összes többi is.
A jelenlegi gyakorlat a gerincközeli (epidurális vagy spinális) érzéstelenítést részesíti előnyben, mert biztonságosabb. Ezek további előnye, hogy csak helyileg érzéstelenít, és végig ébren lehet a szülő nő a műtét alatt. Deréktól lefelé nyomás, érintés érzékenység marad meg, de fájdalmat nem fog érezni a páciens a beavatkozás során. Amennyiben ennek az érzéstelenítésnek nincsenek meg a feltételei, akkor altatásban végzik a műtétet.
A műtét során fekvő helyzetben kell lennie a szülő nőnek, ehhez kezét és lábát szíjjal rögzítik. A szakmai protokoll szerint a fektetés során javasolt a páciens jobb oldalát és felsőtestét kissé megemelni (anti-Trendelenburg helyzet), mert így csökkenthető az, hogy alacsony vérnyomás alakuljon ki az anyánál. A műtéthez a hasat lefertőtlenítik, majd lepedőkkel fedik le, és csak a műtéti beavatkozás helyét hagyják szabadon. A műtét előtt felteszik az anyára azokat a műszereket, amelyek mind a saját, mind pedig a baba állapotát fogják monitorozni.
A császármetszés elvégzésének többféle technikája is van, amelyről az operáló orvos mindig az adott helyzetben sok tényezőt mérlegelve dönt. A bemetszés általában vízszintes irányban, a bikini vonalban történik: ez egy, a szeméremcsont feletti vágás, a szeméremszőrzet vonalában. Ez a behatolási technika, amely Joel Cohenhez kötődik, lerövidíti a műtéti időt és csökkenti annak lehetőségét, hogy a műtét után lázas szövődmények alakuljanak ki a nőnél. A hosszirányú (klasszikus) metszést csak veszélyes vagy különösen sürgős esetekben alkalmazzák (pl. ha a magzat fekvése indokolja).
Az izmok és a hashártya szétválasztása kézzel történik, nem szikével, majd a méhen is egy mindössze pár centiméteres vízszintes bemetszést ejt az orvos. Ezt követően az orvos megrepeszti a magzatburkot, és kiemeli a magzatot kézzel. Ezt a mozdulatot - a hasfalra gyakorolt nyomás miatt - megérezheti a kismama. Ritkán előfordulhat, hogy a kiemeléshez szülészfogó vagy vákuumos segítség is szükséges.
Az újszülött elsődleges ellátása után megmutatják a babát az édesanyának. A baba kiemelését követően a lepényt eltávolítják (a protokoll szerint ezt a köldökzsinór óvatos húzásával javasolt tennie az orvosnak), a méh üregét ellenőrzik, és a sebet egyrétegben összevarrják. A sebváladék elvezetéséhez betehetnek egy dréncsövet is, amelyet egy nap múlva távolítanak el. A műtét után az anyukát őrző kórterembe viszik, ahol elkezdődhet az újszülött mellre tétele és szoptatása.
Császármetszés
Műtét utáni időszak
A hólyagkatétert 24 óra múlva távolítják el. Mivel a bélműködés ilyenkor renyhe, ezért enni csak a bélműködés megindulását követően lehet. Amint az érzéstelenítés teljesen elmúlt, nagyon fontos felállni az ágyból és mozogni, amint lehet - a mozgás ugyanis enyhítheti a fájdalmat, és segíti a gyógyulást. A katétert a nap folyamán kiveszik, neked pedig el kell látogatnod a mosdóba.
A császármetszés - mint minden orvosi beavatkozás - szövődményekkel és kockázatokkal járhat. Különféle fertőzések, hashártyagyulladás, a méh repedése, hólyagsérülések, valamint a húgyvezeték vagy a bél sérülése is ezen lehetséges szövődmények közé tartozik. Ezek kialakulásának kockázata azonban - a műtétek számához képest - alacsony. A gyermekágyi vérzés ugyanúgy eltarthat 6 hétig, de van, hogy tovább is. Láz, vagy hirtelen fellépő erős vérzés esetén irány a kórház.
Lelki felkészülés és utóhatások
A szülés egy nő életében mindig meghatározó és fantasztikus dolog. Nagyon fontos a pozitív hozzáállás. Tudnod kell, hogy ha császármetszés mellett dönt az orvosod, az ugyanolyan természetesnek számít, mint a hüvelyi szülés. Nem szabad elhinned senkinek, hogy attól, hogy császárral szültél, nem vagy ugyanolyan édesanya, mint mások. A gyermeked benned növekedett, és megszenvedtél a világra hozatalával.
Ha valaki szépen, részletesen elmesélte volna, hogy mire számíthat egy anyuka, talán nem érezné magát úgy, mint akin átment egy úthenger - és nem csak testi, hanem lelki értelemben is. A negatív élményekkel mindenképp foglalkozni kell, mert akár a babával való jó kapcsolatra is ártalmas lehet a szülőszobai rossz tapasztalat.
A szülés feldolgozása, a babás-mamás csoportok, vagy akár egy jó szomszéd is segítséget nyújthat, hogy kiírd, kibeszéld magadból a fájdalmat, és ha szükséges, akkor mindenképp kérj szakember segítségét is. Fontos, hogy a császármetszéssel szülő édesanyák is megkapják a szükséges támogatást, mert az érzelmi megélések másképp alakulhatnak, és a folyamat zavart szenvedhet. A csecsemővel való korai érintkezés, a bőr-bőr kontaktus, az első szoptatás jelentősen hozzájárul a szeretetetteli kötődés kialakulásához, és segíti az anyát a felépülésben.
tags: #tervezett #csaszarmetszes #beontes