Az inszemináció (mesterséges spermafelhelyezés) a meddőség kezelésére szolgáló eljárások közé tartozik. A mesterséges ondóbevitel során a tisztított hímivarsejteket a méhbe fecskendezik, és a megtermékenyítés innentől minden egyéb tekintetben a szokott módon megy végbe. Bár az eljárás általában minimális kellemetlenséggel jár, egyes páciensek lázról számolnak be utána. Fontos megérteni ennek lehetséges okait és a teendőket.
Mi az inszemináció és mikor alkalmazzák?
Az inszemináció olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amelynél a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe. Az eljárást akkor alkalmazzák, amikor egy évnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett (ilyenkor már meddőségről beszélünk) nem történik teherbeesés. A meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás.
Az inszemináció indikációi:
- Ha a petevezeték nincs elzáródva, de otthon valamiért mégsem sikerül a teherbeesés.
- Női oldalt nézve ennek leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynél a gondot sokszor az okozza, hogy a nőknek vagy nem érik a tüszője, vagy ha érik, akkor lassan, nagyon hosszú ciklusokban.
- Az endometriózis, amely szintén akadálya lehet a spontán teherbeesésnek.
- Ha a spermával van valamilyen probléma, például alacsony spermaszám (5 és 20 millió közötti spermaszámnál már segíthet ez az eljárás, míg 5 millió alatt eleve nem kezdenek bele az inszeminációba).
- Ismeretlen eredetű női meddőség esetén, amikor a méhnyakban termelődő ellenanyagok miatt nem tudnak feljutni a spermiumok.
Az inszemináció és a lombik közötti fő különbség, hogy az inszemináció a testen belül történik, a lombikeljárásban viszont az ivarsejteket testen kívül egyesítik, majd beültetik. Ez akkor jöhet szóba, ha mindkét petevezeték zárt, és semmi esély arra, hogy a peték maguktól találkozzanak a hímivarsejtekkel - magyarán, az inszemináció biztosan kudarccal végződne.

Az inszemináció menete
Az inszeminációt alapos kivizsgálás előzi meg, amelynek során szükség van laborvizsgálatokra, a hormonstátusz meghatározására, a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára, illetve annak meghatározására, hogy történik-e tüszőérés, és ha igen, mikor. Ennek érdekében általában ultrahangvizsgálatok sorát végzik el. Ha a tüszőérést stimulálni kell, akkor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
A női hormonpótló kezelések, a spermiumok számának növelése férfiaknál, vagy a petevezetékek átjárhatatlanságának megszüntetése is szóba jöhet elsőként. Ha a meddőség kezelésében alkalmazott rutinvizsgálatok nem azonosítják a problémát, akkor részletesebb diagnosztikai eljárások következnek, például a diagnosztikus laparoszkópia (hastükrözés), amely során a kismedence szerveit vizsgálják.
Az eljárás lépései:
- Spermium előkészítés: A felhelyezés előtt a spermiumokat alaposan megtisztítják az ondófolyadék más anyagaitól, nehogy fertőzésnek tegyék ki a női pácienst. A spermiumokat először egy tápfolyadékba helyezik, majd centrifugálással készítik őket elő a bejuttatáshoz.
- Időzítés: A nők csak a ciklus egy rövid szakaszában megtermékenyíthetőek. Amikor a tüsző megérik, kiszabadul belőle a petesejt, és bejut a petevezetékbe. A petesejt innentől kezdve megtermékenyíthető, élettartama pedig mindössze egy nap. Az inszeminációt a tüszőrepedés várható idejére időzítik.
- Befecskendezés: A tisztított spermiumkoncentrációt egy vékony katéter segítségével a méhszájon át a méh üregébe fecskendezik.
- Pihentetés: Maga az inszemináció alig tart tovább, mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél. Azzal ugyanakkor számolni kell, hogy utána pihentetés következik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beavatkozást követően nagyjából 15 percet feküdni kell a vizsgálóágyon.

Lehetséges mellékhatások és szövődmények
Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök. A hiperstimulációs szindróma - melynek oka, hogy túl sok tüsző kezd érni - szintén alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat. Az inszemináció veszélye a fertőzés lehetősége, illetve a ciklus előkészítése során alkalmazott hormonális kezelés veszélye. Mivel az inszemináció és annak előkészítése alatt is fokozott az orvosi felügyelet, nagyon kevés az esélye például a méhüreg megfertőződésének.
Láz inszemináció után: Mit jelenthet?
Egyes páciensek beszámolói szerint inszemináció után láz és méhfeszülés jelentkezhet. Fontos, hogy ilyen tünetek esetén azonnal konzultáljon orvosával.
Egy olvasói kérdésre adott orvosi válasz szerint:
Természetesen van értelme, de előtte beszéljen orvosával. Egyébként én se hallottam lázat okozó inszeminációról. Valami más lehet az ok.
Ez arra utal, hogy a láz nem tipikus mellékhatása az inszeminációnak, és más, esetlegesen független okra vezethető vissza. A láz lehetséges okai lehetnek fertőzés, vagy egyéni reakció a beavatkozásra, esetleg a felhasznált anyagokra, bár ez utóbbi ritka. A kérdés felmerült, hogy lehetséges-e allergia valamelyik felhasznált anyagra, esetleg a férj spermájára. Bár az ondófolyadék más anyagaitól megtisztítják a spermiumokat, az allergiás reakció elméletileg nem zárható ki, de rendkívül szokatlan.
Teendők láz esetén inszemináció után:
- Azonnali orvosi konzultáció: Fontos, hogy a láz okát mihamarabb felderítsék. Ne próbálja meg otthon kezelni, hanem azonnal vegye fel a kapcsolatot a kezelőorvosával vagy a meddőségi centrummal.
- Panadol vagy paracetamol: Az orvos utasítása szerint bevehető paracetamol tartalmú lázcsillapító, mint például a Panadol. Mindig kövesse az orvos adagolási javaslatát.
- Részletes kivizsgálás: Ha a láz ismétlődik, alaposabb kivizsgálásra lehet szükség a háttérben álló ok azonosítására.
Inszemináció
Az inszemináció sikeressége és a további lépések
Az egy beavatkozásra számított sikerességi arány 15-20 százalék, hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra tehető. Ha néhány hónap alatt a peteérés (ovuláció) idejére időzített együttlétek sem hozzák meg a várt eredményt, akkor a következő lépés egy reprodukciós centrum felkeresése.
A társadalombiztosítás abban az esetben finanszírozza a lombikkezelést, ha az inszeminációs kísérletek nem hoztak eredményt (általában 6 sikertelen inszeminációt követően kerülhet sor lombikra).
Meddőségi kivizsgálás és kezelés:
Az Istenhegyi Meddőségi Diagnosztikai Centrumban házon belül, komplett orvosi team nyújt teljes körű kivizsgálást, tanácsadást és kezelést a leggyakoribb fogantatási problémák feltárásáért és megoldásáért. Számos diagnosztikus és operatív eljárás lehetséges kiváló szakorvosok által. A meddőség vagy vetélések okainak feltárása általában hosszú hónapokat vesz igénybe.
Speciális spermavizsgálatok:
A hagyományos spermavizsgálatok mellett (spermiumszám, mozgás, morfológia) speciális funkcionális spermavizsgálatok is elérhetők, ha még pontosabban akarják felmérni a spermiumok működését. Ezek közé tartozik:
- Spermium DNS fragmentáció vizsgálat (SCSA): Ezzel a módszerrel a hímivarsejtekben lévő DNS állomány sérülését, töredezettségét vizsgálják. A DNS sérülést az oxidatív stressz okozza. 15% alatti DNS fragmentáció esetén kiváló eredmény jelent, 15-25% közötti érték fokozott DNS sérülést jelent, 25% feletti érték esetén a spontán terhesség esélye nagyon alacsony.
- HBA teszt: Az érett spermiumok hialuronsavkötő képességén alapszik, ami további információt nyújt az egészséges hímivarsejtek arányáról.
- Spermium akroszóma reakció vizsgálat: A megtermékenyítési folyamat során a hímivarsejtnek át kell hatolnia a petesejt plazma membránján. Ha ez a folyamat valami miatt károsodik, a megtermékenyülés nem megy végbe.
- Spermium szabad oxigén gyök (ROS) vizsgálat: Ezek az anyagok a spermium DNS károsodását okozzák.
- Spermium ellenes antitest (MAR) vizsgálat: Ezzel a vizsgálattal a hímivarsejt ellenes antitestek vizsgálhatók.
- Interleukin 8 vizsgálat: A tünetmentes gyulladások (pl. prosztata) igazolhatók.
- SAT vizsgálat (spermium hibás kromoszóma vizsgálata): Kimutatható, hogy a spermiumok hordoznak-e hibás kromoszómákat.
tags: #inszeminacio #utan #laz