A császármetszés hátrányai: Fókuszban a testi és lelki kihívások

A szülés az élet egyik legfontosabb eseménye egy nő életében. Bár a modern orvostudomány számos lehetőséget kínál a baba világrahozatalára, a császármetszés - bár életmentő beavatkozás lehet - számos kihívást rejthet magában, mind az anya, mind a baba számára. A közbeszédben makacsul tartja magát néhány elavult sztereotípia és téves információ a császármetszéssel kapcsolatban, ezért fontos megérteni, milyen érvek és ellenérvek szólnak mellette, illetve ellene.

Miért nem „mindegy” a szülés módja?

Sok császármetszéssel szült anyuka hallja a szülés után, hogy „a lényeg, hogy egészséges!”, ám sokaknak mégis sokáig tart feldolgozni és elfogadni, hogy nem sikerült természetes úton életet adni a gyermeküknek. Ez az olykor ambivalens érzés független a gyermek iránt érzett szeretettől és hálától, hogy az valóban egészséges. De miért nehéz mégis ez a folyamat, és miért nem mindegy a szülés módja?

Kevés jelentőségteljesebb dolog van egy nő életében, mint életet adni a gyermekének. Ott van bennünk az a rejtett üzenet, hogy egy nő „tud szülni”, hiszen ükanyáink, dédanyáink, nagymamáink és anyáink is megcsinálták, arról nem beszélve, hogy a nők akkor is szültek, amikor még nem is létezett császármetszés. A szülés sokak fejében egy természetes folyamat, amire minden nő képes. Nem véletlen tehát, hogy sok nő kudarcként éli meg, hogy az élet egyik legfontosabb feladatát nem tudta természetes úton teljesíteni, ahogyan azt az ősei tették, így nem tudta átélni ezt a mindent elsöprő energiát annak minden fájdalmával együtt, amiről olyan sokat beszélnek.

Különösen igaz lehet ez olyan nők esetében, akiknél nehezített volt a fogantatás, esetleg mesterséges megtermékenyítésre volt szükség, mert ők még inkább azt érezhetik, hogy nem elég, hogy „teherbe esni nem tudtam, de még szülni sem”.

A császármetszéssel szült anya érzései

Fontos kiemelni, hogy mint bárkiben, úgy egy császármetszéssel szült anyában is rengeteg érzés kavaroghat. A császármetszés sokaknak megváltás, életmentő műtét vagy akár a könnyebb út, mert sokan rettegnek a természetes szüléstől, így van, aki kifejezetten kéri a programozott császárt. Az alábbiakban most azokat a legtipikusabb érzéseket tekintjük át, amikor ezek az érzések inkább negatívak és a szülésélmény feldolgozást igényel:

• Kudarc: Az élet egyik legfontosabb feladatának, a gyermek természetes úton való világrahozatalának kudarca mélyen érintheti az anyát.
• Hiány: Képzeljük el, amikor valaki egy maratonra készül, amit előtte egy több hónapos edzés és felkészülés előz meg, amelynek jutalma, hogy aztán 42 km-t lefutva beér a célba. Kicsit ilyen ez a szülésnél is, hiszen nem csak a születés, de maga a várandósság is egy hosszú időszak miközben egy nő teste „folyamatosan edz” és készül arra a bizonyos pillanatra, amikor életet ad a gyermekének. Ha egy egészséges várandósság vagy egy természetesnek induló szülés végül császármetszéssel végződik, az sok anyában okozhat hiányt amellett, hogy közben amúgy rendkívül hálás lehet a tudománynak, hogy mind ő, mind a baba egészségesek. Kicsit azonban mégis olyan ez, mint amikor az ember lefutja ugyan a maratont, beér a célba, de az utolsó kilométereket nem a saját verejtékével szenvedi meg, hanem egyszer csak ott áll, lóg az érem a nyakában. Altatásos vagy sürgősségi császárnál ez különösen nagy sokk, hiszen egyszer csak azon kapja magát az anya, hogy ugyan beértem a „célba” és megszületett a babám, de nem is tudom, hogy jutottam oda vagy hiába vajúdtam a végét, az igazi katarzist mégsem élhettem át.
• Beleszólás: Különösen azokban az anyákban, akik programozott császármetszéssel szülnek (függetlenül, hogy ez indokolt-e vagy az ő kérésükre történik-e) gyakran merül fel az az érzés, hogy beleszóltak a természet dolgába, így a babájuk „nem akkor született meg, amikor ő szeretett volna”, „nem a saját ütemében” vagy „nem magától indult be a szülés”. Erős lehet a félelem bennük, hogy a babának szüksége lett volna a természetes születés élményére, hogy végig küzdje magát az úton, ahogyan arra is, hogy ő dönthesse el, mikor akar megérkezni. Emellett sokan kötik a szoptatási, kötődési és hozzátáplálási nehézségeket is a császármetszéshez.
• Trauma: Sajnos előfordul, hogy a kelleténél gyakrabban alkalmaznak rutinszerű szülésindítást, gyógyszeres méhösszehúzódás-erősítést, ami megzavarhatja az amúgy természetes folyamatot, és így az indokoltnál gyakrabban végződhet a szülés traumatikusan, császármetszéssel vagy akár mindkettővel. Napjainkban rengeteg nő szenved el kórházi traumát (a szülés módjától függetlenül), a fejlett országokban pedig a császármetszések aránya különösen magas. Sok esetben a nők nem kapnak kellő tájékoztatást, így rengeteg olyan kórházi beavatkozáson esnek keresztül, amire nincsenek felkészülve, elválasztják őket a babájuktól az első pár órában, nem lehet jelen az édesapa, amit egy frissen szült nő nagyon komoly traumaként élhet meg. Ugyan ma már létezik gyengéd császármetszés is, ami intimebb körülmények között zajlik, nem vágják el egyből a köldökzsinórt és a babát egyből az anya mellkasára helyezik, ám ez sajnos még eléggé gyerekcipőben jár.

A császármetszés fizikai és egészségügyi hátrányai

Bár a császármetszés életmentő beavatkozás lehet, és számos előnnyel járhat bizonyos helyzetekben, fontos tisztában lenni a fizikai és egészségügyi hátrányaival is, amelyek mind az anyát, mind a babát érinthetik. Dr. Vörös Anna szülész-nőgyógyász szakorvos kiemeli, hogy a császármetszés nem a „könnyebb” út, hiszen egy nagy hasi műtétről van szó. Bár a vajúdási fájdalmak valóban elkerülhetők, és programozott császár esetén az érzéstelenítésnek köszönhetően a kismama ébren van és nem érez fájdalmat, az operáció utáni felépülés komoly kihívásokat jelenthet.

Az anyára gyakorolt hatások

• Műtét utáni fájdalom és felépülés: A fájdalomcsillapítók hatásának elmúltával komoly sebfájdalom jelentkezhet. Dr. Vörös Anna tapasztalatból mondja, hogy ez akár elhúzódó is lehet. A császármetszés „nagy hasi műtét, ahol megfelelő spinális érzéstelenítés után - extrém életveszélyes állapotban altatás után - átvágjuk a bőrt, a zsírszövetet, a fasciát, az izmokat félrehúzzuk, megnyitjuk a hashártyát, majd a méhnyak és a méhtest határán végzünk egy bemetszést.” Ez mind olyan potenciális megterhelést jelent az anyai szervezet számára, amit nagyon kevés más műtét. A vágás okozta seb elfertőződhet, begyulladhat, így a kórházi tartózkodás ideje is elhúzódhat.
• Kockázatok a következő terhességre nézve: A has felvágása a következő terhességet sokkal veszélyesebbé teszi, mivel hatással lehet a placenta fejlődésére. A császármetszés utáni, a méhen lévő heg szétválása, szétrepedése egy következő szülésnél egy százalék alatti kockázatot jelent, de ezt is figyelembe kell venni.
• Tejelválasztás: Hüvelyi szülés esetén általában legkésőbb a harmadik napon történik meg a tejbelövellés, és indul meg a teje a kismamáknak. Császármetszés esetén olykor előfordulhat, hogy egy-két napot ez csúszik, bár a doktornő szerint ez teljesen egyénfüggő és független a szülés metódusától. Az anyai szervezet a műtéti stressz és az altatószerek vagy fájdalomcsillapítók hatására lassabban áll át a regenerációs és táplálási fázisba.
• Pszichológiai hatások: A vajúdás fizikai és lelki megterhelésétől való megkímélés nem jelent minden aspektusból előnyt. Sőt, az elhúzódó vajúdás után gyakoribb a nőknél a szülés utáni depresszió és a következő gyermek születése előtt komoly problémákat okozhat a szorongás. Sok anyuka érez lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy nem tudta megszülni a gyermekét.

A babára gyakorolt hatások

• Immunrendszer fejlődése: A természetes szülés során a baba a szülőcsatornán áthaladva közvetlen kapcsolatba kerül az anya hüvelyi és bélflórájával. A hüvelyi úton született csecsemők bélflórájában dominánsan jelen vannak a Lactobacillus törzsek, amelyek alapvető szerepet játszanak az immunrendszer tanításában. Ezzel szemben a császármetszéssel született babák elsősorban a műtő levegőjében jelen lévő, illetve az anya és az egészségügyi személyzet bőrén található baktériumokkal találkoznak először. Ez a kezdeti különbség nem csupán átmeneti állapot, a bélflóra összetétele szoros összefüggésben áll az immunrendszer fejlődésével, ugyanis az immunsejtek közel nyolcvan százaléka a bélrendszerben található. Ha a kolonizáció nem a természetes rend szerint történik, az immunrendszer érése lassabb lehet, vagy téves riasztásokat adhat a későbbi életkorban.
• Hormonális hatások: A vajúdás során felszabaduló hormonok, mint az oxitocin és a katekolaminok (adrenalin), nemcsak a tágulást és a baba kitolását segítik, hanem az újszülött szervezetét is felkészítik a kinti létre. Segítik a tüdőben lévő magzatvíz felszívódását, javítják a keringést és fokozzák az éberséget, ami az első mellre tapadásnál döntő fontosságú. A császármetszés során, különösen, ha az tervezett és nem előzi meg vajúdás, ez a hormonális csúcspont elmarad vagy jelentősen mérsékeltebb. Ez magyarázatot adhat arra, miért tapasztalható gyakrabban légzési nehézség a műtéttel született babáknál.
• Allergia, asztma és elhízás kockázata: Statisztikailag kimutatható, hogy a császármetszéssel született gyermekek körében valamivel magasabb az egyes típusú diabétesz, az elhízás és az asztma előfordulási gyakorisága. Fontos azonban látni, hogy ezek nem kőbe vésett sorsok, csupán statisztikai valószínűségek. Az immunválasz fejlődését befolyásolja a családi környezet, a háziállatok jelenléte, a testvérek száma és a későbbi táplálkozás is.

A császármetszés indokai és elterjedtsége

Az orvostudomány mai állása szerint egy kisbaba kétféle módon jöhet világra: hüvelyi úton, illetve császármetszéssel. Előbbi út a természetes, ezért elsősorban erre rendezkedünk be. A császár inkább egy menekülőút, amikor a hüvelyi út nem működik, amikor valamilyen probléma adódik. Alapvetően összetesszük a kezünket, hogy létezik a császármetszés: rengeteg nő és kisbaba úszhatja így meg sértetlenül a szülést, akik másképp nem élték volna túl. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs az eljárásnak negatív oldala - és ez sokakat tölt el aggodalommal, félelemmel.

Miért végzünk császármetszést?

A császármetszés Magyarországon jelenleg nem egy választható opció: akkor történik, ha van valami konkrét oka. Dr. Vörös Anna kifejti, hogy az indikációk két típusát különböztetjük meg, az abszolút és a relatív indikációt.

• Abszolút indikáció: Orvosilag azt értjük alatta, amikor más módon képtelen lenne megszületni a baba. Ilyen például, ha a méhlepény teljes egészében fedi a méhszájat, ha a baba harántfekvésben helyezkedik el, különösen egy gondozatlan terhesség esetében, illetve ha például a baba úgynevezett magas egyenes állásban van, és a hüvelyi szüléshez nincs megfelelő pozícióban, hiába van fejjel lefelé. Abszolút indikációnak tekintik azt is, ha ikrek esetében a magzatok elhelyezkedéséből fakadóan a fejük összecsúszna szülés közben.
• Relatív indikáció: Azt jelenti, hogy a baba ugyan meg tudna születni, de nagyon nagy az esély valamilyen komoly sérülésre, ami egészségkárosodást okozna nála vagy az anyánál. Manapság ilyennek tekintjük a medencevégű fekvést, vagy ha a terhességgel kapcsolatos komplikációk miatt a baba nincs a legjobb állapotban.
• Profilaktikus (megelőző) császármetszés: Akkor alkalmazzák, amikor valószínűsíthető, hogy a természetes szülés során gond adódna. Például méhen belüli elhalás előzménnyel, GDM-es kismama esetén, vagy korábbi terhességi toxémia után, ismételten toxémiára utaló jelek esetében. Az anya esetében ez lehet szív-, tüdő-, neurológiai betegség, méhen végzett előzetes műtét, fenyegető hegszétválás, ortopédiai vagy akár életkorból fakadó javaslat.

„A vitális javaslat fakadhat egy abszolút indikációból, de az is megtörténhet például, hogy vajúdás közben oxigénhiányos állapot lép fel, és ezért válik szükségessé a sürgősségi császár. A profilaktikus javaslat a programozott császár, amikor azt mondjuk, hogy inkább előzzük meg a veszélyt, mert tudomásunk van olyan nehezítő tényezőről, ami jó eséllyel okozhatna problémát egy hüvelyi szülés során. Ezek vonatkozhatnak anyára, magzatra és mindkettőjükre összetetten.”

A doktornő kérdésre azt is elmondja, hogy egy nő hiába ragaszkodna a hüvelyi szüléshez mindenáron, ha a magzat élete veszélyben forog, az orvosok - mivel a baba életéért is felelősek - mindenképpen császármetszést fognak javasolni. Szerinte ez megfelelő kommunikáció mellett nem is szokott problémát jelenteni. Ezzel szemben, ha orvosilag egyébként nem indokolt a császármetszés, ám az mégis ragaszkodna hozzá, - a hazánkban érvényben lévő jogszabályok értelmében - elvileg erre nincs lehetősége.

A császármetszés aránya és tévhitek

Az elmúlt két évtizedben világszerte emelkedett a császármetszések száma, Magyarországon is jellemző ez a tendencia, a babák 39 százaléka így jön világra. Egyebek mellett azért, mert később vállalnak gyermeket a nők, nagyobbak az újszülöttek, túlsúlyosabbak az anyák, és sok párnak csak orvosi segítséggel születhet babája.

A kismamák körében főleg azok a hiedelmek váltak elterjedtté, amelyek szerint a császárral elvégzett szülés jóval kíméletesebb a hüvelyi szülésnél, sőt, egyes nők kifejezetten a hüvely, közvetve pedig a szexuális élet megóvása érdekében szeretnének így dönteni. Azonban a természetes szülés után az anya sokkal hamarabb gyógyul, egy-két óra múlva pedig már járkálhat, és többnyire nincs szükség az intenzív osztályon történő huszonnégy órás megfigyelésre sem. Egy másik gyakori érv a császármetszés mellett, hogy a magzatnál ne lépjen fel oxigénhiány és ennek következtében agykárosodás, amire a természetes szülésnél lehet némi esély. Ezt az indokot azonban nem igazolják a számok: annak ellenére, hogy egyre több a műtét, az oxigénhiányos esetek aránya több szakember szerint sem változott.

Hiedelem továbbá, hogy a császárral született baba szebb, mert nem viselte meg a szülés. Lehet ugyan, hogy az ilyen újszülöttnek gömbölyűbb a feje, mivel a babának nem kell a szülőcsatornán áthaladnia, azonban a hüvelyi szülést követő rövid idő alatt ez minden babánál rendeződik. Természetes szülés során a baba feje és egész teste is nagy nyomásnak van kitéve a szűk szülőcsatornában: a nyomás hatására nagy mennyiségű stresszhormon szabadul fel az apróság szervezetében, ami segíti őt a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásban.

Az alábbi táblázat összefoglalja a szülésmódok arányait és néhány kapcsolódó tényt:

A szülésélmény és a feldolgozás fontossága

Mindenkinek van szülésélménye, ha más nem, akkor a sajátunk, ami meglepően sok tudattalan dolgot hordoz magában. Szülő nőként ez egy nagyon szubjektív élmény, amit senki más nem érezhet át, és lehet, hogy az érintett is csak hónapok, évek múlva képes magában helyre tenni. Ugyanakkor a születésünk módja meghatározó lehet a későbbi fizikai és lelki egészségünk szempontjából is. A szülésélmény feldolgozása fontos az önértékelés, az önbizalom, valamint a babával és a férjjel való kapcsolat szempontjából is. Nagyon fontos azonban tudatosítanunk magunkban, hogy semmi sem visszafordíthatatlan.

Feldolgozási lehetőségek

Attól még, hogy például kimaradt az aranyóra, egy életen át lehet a gyermekünkkel kapcsolódni. Ahogyan az sem életbiztosítás, ha egy baba az első pillanatban mellre kerül, akkor onnantól zökkenőmentes lesz az anya-gyerek kapcsolat. Merjünk beszélni a szüléssel kapcsolatos érzéseinkről, hiszen minden érzésnek létjogosultsága van. Ha kell, keressünk fel egy szülésfeldolgozó csoportot vagy pszichológust, de számos könyv, videó, cikk és támogató csoport is elérhető már a témában.

A szüléssel még nem dőlt el minden: rengeteg módja van annak, hogy ellensúlyozzuk a születéskori hatásokat. Ha egy életmentő műtét miatt elmaradt az aranyóra, miért ne pótolhatnád később otthon? Nyugodtan vedd magad mellé a babát, bújjatok össze, aludjon a mellkasodon. Szintén gyógyító lehet a hordozás, az igény szerinti szoptatás, az együttalvás - persze csak akkor, ha anyaként ezt érzed helyesnek. Az első időszakban ezek a dolgok ösztönösen jönnek. Ne hallgass senkire, tedd azt, amit úgy érzel, tenned kell, hogy mindketten gyógyulhassatok!

Na és persze azt se felejtsük el, hogy egyre több sikeres példa van a VBAC-re (vaginal birth after cesarean), azaz a császármetszés utáni hüvelyi szülésre vagy egy sokkal jobban felkészült császármetszésre, ami begyógyíthatja az előző szülés által okozott sebeket.

Gyakran Ismételt Kérdések a császármetszésről és az utóhatásokról

• Befolyásolja-e a császármetszés a szoptatás sikerességét hosszú távon? Bár a műtét után a tejbelövellés gyakran később következik be a hormonális hatások és a fizikai fájdalom miatt, ez nem jelenti azt, hogy a szoptatás ne lehetne sikeres.
• Mit jelent pontosan a ‘vaginal seeding’ és javasolt-e az alkalmazása? A ‘vaginal seeding’ során a császármetszéssel született újszülöttet az anya hüvelyi váladékával kenik be, hogy átadják a jótékony baktériumokat.
• Behozható-e a lemaradás, ha a baba nem találkozott a szülőcsatorna baktériumaival? Igen, az immunrendszer és a mikrobiom rendkívül rugalmas.
• Milyen autoimmun betegségek kockázata lehet magasabb statisztikailag? Egyes kutatások enyhén emelkedett kockázatot mutattak ki az 1-es típusú cukorbetegség, a cöliákia (lisztérzékenység) és az asztma esetében.
• Hogyan segíthet az apa az újszülött immunrendszerének építésében? Az apa szerepe különösen fontos császármetszés után. Ha az anya nem tudja azonnal kézbe venni a babát, az apa bőrével való érintkezés (szintén bőr-bőr kontaktusban) segíthet a kolonizáció elindításában.
• Van-e különbség a sürgősségi és a tervezett császármetszés immunológiai hatása között? Igen, jelentős különbség lehet. Sürgősségi császármetszésnél gyakran már elindul a vajúdás, ami azt jelenti, hogy a baba szervezete részesült a vajúdási hormonok (oxitocin, adrenalin) előnyeiből.
• Mikorra válik stabillá a gyermek saját immunválasza? Az immunrendszer fejlődésének legintenzívebb szakasza az első három év, ezt nevezzük az első ezer napnak.

tags: #termeszetes #szules #hatranyai