A méhlepény (placenta) az anyaméhben fejlődő szerv, amely a terhesség alatt az anya és a magzat közötti létfontosságú kapcsolatot biztosítja. Fő feladata, hogy tápanyagokkal és oxigénnel lássa el a fejlődő magzatot, eltávolítsa a salakanyagokat, és számos hormont termeljen, amelyek fenntartják a terhességet és felkészítik a méhet a szülésre. Ha a méhlepény nem működik megfelelően, vagy rendellenesen fejlődik, az számos egészségügyi problémát okozhat a babának és az édesanyának egyaránt. Fontos, hogy a kismamák tisztában legyenek a méhlepény rendellenességeinek tüneteivel, hogy időben orvoshoz fordulhassanak.
A méhlepény rendellenességeinek típusai
A méhlepény rendellenességei többféle formában jelentkezhetnek. Ezek közül a leggyakoribbak az alábbiak:
- Placenta praevia: elöl vagy mélyen fekvő méhlepény
- Abruptio placenta: a méhlepény idő előtti leválása (részben vagy egészen)
- Placenta accreta: a lepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe
- Placenta increta: a lepény bolyhai a méh izomzatába is eljutnak
- Placenta percreta: a lepény bolyhai a méh falán is áttörnek
Placenta praevia: Elöl vagy mélyen fekvő méhlepény
Elölfekvő méhlepényről (más néven: placenta previa) akkor beszélünk, ha a méhlepény nem a megfelelő helyen kezd el kialakulni és növekedni. Terhesség során normál esetben a méhlepény a méhben magasan, a mellső vagy a hátsó falon tapad. Elöl vagy mélyen fekvő méhlepény esetén a placenta a méh alsó részén, a belső méhszájnál vagy annak kóros közelségében tapad meg. Ez a statisztikák szerint minden 200 terhességből 1 esetben fordul elő, a császármetszések 1%-a történik miatta.
A várandósság elején ez nem feltétlenül jelent gondot, mert a méh növekedésével a méhlepény is feljebb vándorolhat. A mélyen fekvő méhlepény a terhesség elején még gyakran megfigyelhető, de ahogy a méh növekszik, a lepény sok esetben „feljebb vándorol”. Ha a várandósság vége felé is a méhszájat fedi, vérzést okozhat, és általában császármetszés válik szükségessé. Ha azonban még a szülés előtti hetekben is nagyon közel fekszik a placenta a méhszájhoz, esetleg részben vagy egészen fedi azt, akkor erős vérzést okozhat, ami életveszélyes lehet a magzatra és az édesanyára is.
Tünetei
Az elölfekvő méhlepény főbb tünetei általában a harmadik trimeszterben jelentkeznek, fájások nélkül hirtelen fellépő vérzés képében. A tünetek lehetnek:
- Terhesség alatti vérzés, melyet összehúzódások nem kísérnek
- Hirtelen fellépő friss, élénk vérzés
- Pecsételő vérezgetések az első és második trimeszterben
- A magzat haránt- vagy ferdefekvésben van
A vérzés mennyisége jelzi a helyzet súlyosságát.
Kialakulásának okai és diagnózisa
Az elölfekvő méhlepény kialakulását olyan tényezők mozdíthatják elő, mint a pete túl gyors vándorlása, illetve elhúzódó érése, vagy éppen a méh aktív szakaszán a nyálkahártya károsodása (pl. korábbi nőgyógyászati küret). Gyakoribb többször szült nőknél, valamint azoknál, akiknek az előző terhességét megszakították. Hajlamosító tényező még a korábbi császármetszés, lepényleválasztás, méhnyálkahártya-gyulladás.
A klinikai kép alapján már valószínűsíthető a rendellenes elhelyezkedés, és hasi ultrahangvizsgálattal a lepény helyzete meghatározható és követhető. A terhesség során kötelezően elvégzett ultrahangvizsgálatok segítik az elölfekvő méhlepény diagnosztizálását.
Kezelése
Elölfekvő méhlepény esetén a kismamák veszélyeztetett terhesnek számítanak, kímélniük kell magukat. Az érintett kismama minden olyan tevékenységet, körülményt kerüljön, ami méhösszehúzódást okozhat, például a nagyobb megterhelést vagy stresszt, és házaséletet sem élhet. Előfordul, hogy szigorúan, szinte az egész terhesség alatt feküdni kell, ugyanis az ágynyugalom segít elkerülni az esetleges szövődményeket. Erre főleg akkor van szükség, ha vérzés is jelentkezett.
Az orvosi tennivalókat mindig a vérzés foka határozza meg. Enyhébb vérzés esetén kórházi megfigyelésre lehet szükség, és a 37-38. héten előrehozott, ütemezett császármetszésre. Erős vérzés esetén a terhesség korától függetlenül szükség lehet sürgős császármetszésre az édesanya életének megmentése érdekében. Cél, hogy a 37-38. hétig ne kerüljön sor a magzat világra hozására.
Abruptio placenta: A méhlepény idő előtti leválása
A méhlepény leválása súlyos terhességi szövődmény, amely bár viszonylag ritka, az anyát és a gyermeket egyaránt fenyegető lehetséges kockázatai miatt kiemelten fontos. Ez az állapot akkor következik be, amikor a méhlepény a szülés előtt részben vagy teljesen leválik a méh faláról. A méhlepény leválása általában a terhesség harmadik trimeszterében következik be, de a 20. hét után bármikor előfordulhat.
A méhlepény idő előtti leválása esetén az egyébként jó elhelyezkedésű méhlepény túl korán - már a terhesség ideje alatt - leválik a méh faláról, nem pedig a szülés után. A leválás oka ismeretlen, a várandósságok körülbelül 1%-ában fordul elő. A leválás lehet részleges (pl. 10-20%-os) vagy teljes.
Tünetei
A méhlepény leválás leggyakoribb tünete a hüvelyi vérzés, bár egyes esetekben a vér a méhlepény mögött rekedhet, és nem jelentkezik nyilvánvaló vérzés. Kifejezetten jellemző tünet még a méh fokozott kontraktilitása, amikor a fájások között szinte egyáltalán nincsen szünet, és nincsen összhangban azzal, ahogyan a vajúdás halad.
A méhlepény idő előtti leválásának egyéb tünetei:
- Vérzés (inkább barnás színű, változó mértékű, függ a leválás mértékétől)
- Hasi nyomásérzékenység
- Hirtelen kezdődő folyamatos vagy görcsös hasi fájdalom
- Véres magzatvíz a burokrepesztéskor
- Oxigénhiányra utaló magzati szívműködés
Méhlepényi leválás tünetei, okai, ápolási beavatkozások | NCLEX tippek
Kockázati tényezők és kezelése
A méhlepény leválás pontos oka nem mindig egyértelmű, de bizonyos tényezők növelik a kockázatot, többek között a terhességi magasvérnyomás, az ikerterhesség, a dohányzás, a terhességi toxaemia, a kóros elhízás, a hasat ért trauma, a rövid köldökzsinór húzódása a szülés során, a méh volumenének hirtelen csökkenése (burokrepedés), a kórelőzményben ismételt terhességmegszakítás, méhkaparás. A rendszeres várandósgondozás lehetővé teszi a vérnyomás és a méhlepény egészségének ellenőrzését. A dohányzás és a terhesség alatti kábítószer-fogyasztás kerülése szintén csökkentheti a kockázatot.
A méhlepény korai leválása a magzat és az édesanya életét is veszélyezteti - romlik a magzat oxigén- és tápanyagellátása, az édesanyánál pedig nagyfokú vérveszteség, testszerte jelentkező véralvadási zavar, veseelégtelenség léphet fel -, ezért azonnali kórházi ellátásra van szükség.
A kezelés az állapot súlyosságától, a terhességi kortól valamint az anya és a magzat egészségi állapotától függ. Enyhe esetekben, például amikor a méhlepénynek csak a széli része válik le, és esetleg várható, hogy a vérzés megáll, csak szoros megfigyelésre lehet szükség. A hosszabb pihenés hatására a vérzés csillapodhat, ezért a kezelés legtöbbször csupán ágynyugalom. Ha a vérzés súlyosabbá válik, akkor szükség lehet a szülés idő előtti megindítására.
Placenta accreta, increta, percreta
A placenta accreta a méhlepény beágyazódásának egy másik rendellenessége: a méhlepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe. A placenta increta esetén a lepény bolyhai a méh izomzatába is eljutnak, míg a placenta percreta esetében a lepény bolyhai a méh falán is áttörnek. Ezek a ritka, de súlyos állapotok komoly vérzést és szövődményeket okozhatnak a szülés során, és gyakran hysterectomiát (méheltávolítást) tesznek szükségessé.
Méhlepény elégtelenség
A placenta elégtelenségnek nevezett egészségügyi állapot akkor fordul elő, ha a méhlepény nem fejlődik megfelelően, megsérül, vagy hibásan működik. Az állapotot placenta diszfunkciónak vagy uteroplacentális érelégtelenségnek is nevezik. Ha a méhlepény nem működik megfelelően, nem tud elegendő oxigént és tápanyagot ellátni a baba számára az anya véráramából. E nélkülözhetetlen támogatás nélkül a baba nem tud növekedni és fejlődni. Ez okozhatja koraszülés, alacsony születési súly, valamint születési rendellenességek, valamint növelheti a szövődmények kockázatát az anya számára.
Tünetei és diagnózisa
A placenta elégtelenségét nehéz azonosítani, különösen első terhesség esetén. Általában kevés vagy egyáltalán nincs olyan tünet, amely a placenta elégtelenségével kapcsolatos. Néhány jel azonban ennek az állapotnak a korai diagnosztizálását eredményezheti. A nők megfigyelhetik, hogy méhük mérete kisebb, mint a korábbi terhességeknél, és a magzat is kevésbé aktív a vártnál. A rendszeres szülés előtti ellenőrzések rendszeres időközönként nagyon fontosak. Az orvos vizsgálatokat végezhet a méhlepény-elégtelenség kimutatására.
Kezelése
Jelenleg az orvosok nem tudják hatékonyan kezelni a méhlepény-elégtelenséget. Más állapotok, például cukorbetegség vagy magas vérnyomás kezelése azonban elősegítheti a baba növekedését. Ilyen esetekben az orvos javasolhatja az ágynyugalmat, vagy szakorvoshoz utalhatja a beteget, aki felírhat bizonyos szteroidokat, amelyek elősegíthetik a baba tüdejének fejlődését. Növelheti a baba túlélési esélyeit, ha idő előtt szül. Az orvos alacsony dózisú aszpirint és vitamin-kiegészítőket is felírhat, hogy segítse a méhlepényt a méhhez tapadni. A korai felismerés elengedhetetlen a méhlepény-elégtelenség kezelésében. A nőknek kerülniük kell a kábítószerrel való visszaélést, a dohányzást és az alkoholfogyasztást. Biztosítaniuk kell, hogy minden szükséges terhesgondozást megkapjanak.
Üszögterhesség (molaterhesség)
Az üszögterhesség a méhlepény jóindulatú (bár potenciálisan malignus) elfajulása, melynek során a lepény szőlőfürtszerű képletté alakul, a magzat a terhesség korai szakaszában elhal, a terhesség erős vérzés kíséretében megszakad. Az üszögterhesség ritka, de veszélyes betegség, melynek szövődménymentes gyógyítása és a fogamzóképesség megtartása az orvostudomány jelentős eredményei közé tartozik. Ultrahangos koraterhességi leletek alapján gyakorisága az összes terhesség 0,6%-ára tehető, Magyarországon évente így 600 betegséggel számolhatunk.
Kialakulásának okai és fajtái
A molaterhesség kialakulásának oka nem tisztázott. Lényege, hogy a megtermékenyített petesejtből valamiért nem fejlődnek szabályosan a magzat és a méhlepény sejtjei, hanem kórosan - lényegében daganathoz hasonlóan - elfajulnak. Valószínűsítik, hogy a petesejt és hímivarsejt egyesülésekor az örökítőanyagban keletkezik a sejtosztódás szabályozásában bekövetkező egyszeri hiba, de az sem kizárt, hogy hibás ivarsejtek egyesülnek. A molaterhesség fajtái feltehetően attól függően alakulnak ki, hogy a megtermékenyüléstől számítva hanyadik sejtosztódási ciklusban nyilvánul meg a hiba. A molaterhesség lehet részleges is, ilyenkor a lepénynek csak egy része mutat hólyagos elfajulást. A gyermek ilyenkor túlélheti a részleges "parciális" molát, és egészséges állapotban jöhet a világra. Ilyen esetekben "csak" a vetélés fokozott kockázatával kell számolnunk.
Tünetei és diagnózisa
Tünetei a hüvelyi vérzés a terhesség első harmadában, fokozott terhességi hányinger, hányás, ami miatt a terhes az esetek 10%-ában már koraterhességben kórházi ápolásra szorul. Mindkét oldali petefészekben ún. tékasejtes ciszta alakul ki a méhlepény által termelt HCG-hormon fokozott jelenléte miatt. A fizikális vizsgálat során a számítottól eltérő nagyságú méh tapintható, és a nyakcsatornából vérzés látható. Ultrahang-vizsgálat során, a méhüregben a szőlőfürtszerű képlet jellegzetes "hóviharszerű" képet mutat. Curettage és szövettani vizsgálat a diagnózist pontosíthatja.
Kezelése és kimenetele
A méhkaparást követően, ha a rosszindulatúság gyanúja az első körben kizárható, hetente mérik a vizelet HCG-koncentrációját. Mivel a hormon a szervezetből lassan ürül, a hormon teljes kiürülése 14 hetet is igénybe vehet. A HCG-ürülést 6-12 hónapon keresztül követik nyomon. Ha a HCG-szint ismételt emelkedését észlelnék, ismételt méhkaparást és szövettani vizsgálatot végeznek, ugyanis elképzelhető, hogy a mola helyén rosszindulatú elfajulás található. A molaterhesség megelőzésére hatékony eszközök nem állnak rendelkezésünkre.
Az üszögterhességek 80%-a jóindulatú. Ezek gyakorlatilag tökéletesen gyógyulnak. A fogamzóképesség is megmarad. A méhkaparást követő 6-12 hónapig terhesség nem javasolt a szövődmények lehetősége miatt. Az esetek 10-15%-ában a mola invazívvá válik, és beszűri a méhfalat. Ez erős vérzést és egyéb komplikációkat okozhat. Az utóbbi két esetben a kezelést citosztatikumokkal folytatják (metatrexáttal jól kezelhető). A korán felismert esetek gyógyulási esélye 90% felett van, és a fogamzóképesség is megmarad. A molaterhességből kialakuló choriocarcinoma sikeres kezelése az orvostudomány jelentős áttörése. Mivel a mola elfajulásának megelőzéséhez elengedhetetlen az időben történő felismerés, ezért minden hüvelyi vérzést mutató terhesnek azonnal orvoshoz kell fordulnia. Ilyen esetekben az ultrahangvizsgálat alapkövetelmény.
Terhességi intő jelek és fontos tudnivalók
A várandósság alatt a tested elképesztő változásokon megy keresztül, és az egyik legcsodálatosabb „új szerv”, ami kizárólag a baba érdekében jön létre, a méhlepény. Sok kismama nem is sejti, mennyi feladatot lát el ez a szerkezet: táplálja, védi, oxigénnel látja el a babát, hormonokat termel, és még a szülés folyamatában is kulcsszerepe van. Ha tudod, hogyan működik, és milyen problémák merülhetnek fel, sokkal magabiztosabban élheted meg a terhességedet! Fontos, hogy a kismamák tisztában legyenek azokkal az intő jelekkel, amelyek komoly problémára utalhatnak a terhesség során.
Progeszteron és méhlepény
A progeszteron egy női nemi hormon, melyet másképpen sárgatest hormonnak is neveznek. Ez az egyik fő terhességi hormon. Arra serkenti a méhnyálkahártyát, hogy a megtermékenyült petesejtet védő és tápláló folyadékot válasszon ki a beágyazódás előtt. Amikor a nő másállapotba kerül, a magzat emberi hcg (humán koriongonadotróp) hormont termel, amely a terhesség első harmadának a végéig megnyújtja a petefészek progeszterontermelését. Ezután teljes egészében átveszi méhlepény a progeszteron termelődését.
Mikor forduljon orvoshoz?
Minden hüvelyi vérzést mutató terhesnek azonnal orvoshoz kell fordulnia. Ha a lepény vérezni kezd, azonnal forduljon orvoshoz! A bő vérzés életveszélyes állapotot, vérvesztéses sokkot okozhat, ilyen esetben azonnal menjen be a legközelebbi sürgősségi osztályra vagy hívja a 112-es segélyhívó telefonszámot és kérjen mentőt!
Figyelj a magzatmozgásokra!
Ha kevesebbet érzel, azonnal jelezd az orvosodnak!
Hirtelen súlygyarapodás és vizesedés
A hirtelen súlygyarapodás egy alattomos és esetenként súlyos várandós betegségnek lehet a hírnöke. Ha azt tapasztalod, hogy egyik reggel valaki más néz vissza rád a tükörből, mert az arcod feldagadt, vizes, kalácsszerű, a csuklód szinte eltűnt és az ujjaid hurkákra hasonlítanak, akkor feltétlenül nézd meg (nézesd meg) a vérnyomásodat! Ha ez a vizesedés párosul még rossz közérzettel, szédelgéssel, látászavarokkal, akkor pedig azonnal irány a kórház! A hirtelen vizesedés és/vagy magas vérnyomás ugyanis a preeclampsia (korábbi nevén terhességi toxémia, terhességi mérgezés) egyik gyakori első jele!
Menstruáció-szerű vérzés a harmadik trimeszterben
Ha a vér mennyisége inkább olyasmi, mint a menstruáció során, az egyáltalán nem normális! Sem akkor, ha folyamatosan tapasztalod a vérzést, sem akkor, ha szakaszosan! A vérzés ugyanis utalhat méhlepény problémákra: akár korai placenta leválására is!
Folyamatos alhasi fájdalom
A szünet nélküli, folyamatos hasi fájdalom egyáltalán nem normális kísérőjelensége sem a várandósságnak, sem a vajúdásnak és utalhat szintén méhlepény problémákra vagy akár méhrepedésre is, feltétlenül keress fel egy szülészorvost, ha ezt tapasztalod!
Tenyér és talp viszketés
A tenyér és talp viszketés egy nagyon ritka rendellenességre, a terhességi kolesztázisra utal. Ha ezt tapasztalod, feltétlenül ellenőrizni kell az epesav szintjét a véredben, mert ha az egy kritikus értéket elér, a baba halálát is okozhatja - míg az édesanyának semmi problémát nem jelent a viszketésen kívül!