Egy kisbaba az anyaméhben sokféleképpen érezheti jól magát, különösen az első két trimeszterben, amikor még sok hely áll rendelkezésére. Ezekben az időszakokban még nem is igazán szoktunk jelentőséget tulajdonítani a baba fekvésének, ugyanis bármikor változtathat a pozícióján.
A terhesség előrehaladtával azonban már egyre korlátozottabb lesz a magzat mozgástere, így a várandósság vége felé már meg lehet jósolni, hogy milyen pozícióban lesz a szüléskor. Ennek kizárólag a harmadik trimeszterben lehet jelentősége, amikor a baba már nagy, nincs ennyi helye fordulni - ugyanis a fekvése befolyásolhatja a szülés módját.
Ideális pozíció: fejvégű fekvés
Ideális esetben a kisbaba fejjel lefelé helyezkedik el a szülés idejéhez közeledve, ugyanis fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt fejvégű fekvésnek nevezzük, ha ezt látjuk az ultrahangon a harmadik trimeszterben, akkor örülünk, a baba ugyanis a szüléshez ideális pozícióban helyezkedik el.
A kismama érezheti is, ahogy a baba feje ékelődik be, nyomhatja a medencéjét, ami okozhat kellemetlenségeket a terhesség végén. A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek.
Amikor a fejvégű fekvés mégsem tökéletes
A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű, ugyanis az sem mindegy, hogy a kicsi hogyan tartja a fejét. Legjobb, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul. A fejét ilyenkor előre hajtja, az állát behúzza. Ez a leggyakoribb fekvés, és ez a legjobb a természetes szülés szempontjából.
Kevésbé örülünk, ha a babának az arca van előrefelé, azaz arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal, a homlok van elöl, ilyenkor a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ebből a pozícióból még el tud mozdulni a baba, azonban, ha mégsem teszi, az szintén akadálya a hüvelyi szülésnek. A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya - a fej beilleszkedése fontos tényező.
Farfekvés (medencevégű fekvés)
A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. Farfekvés kb. a babák 3%-ánál fordul elő, valamivel gyakoribb, mint a harántfekvéses pozíció. Ilyenkor a baba feje felfelé néz, a popsija pedig a szülőcsatorna felé.
Ennél az elhelyezkedésnél nem mindegy, hogy a lábak hogyan állnak. Nézhetnek lefelé, lehetnek a baba előtt keresztben, vagy állhatnak felfelé a baba arca előtt. A farfekvéses pozíció akkor a legveszélyesebb, ha a lábak lefelé néznek, úgy, mintha a baba állna. Ilyenkor fennáll a köldökzsinór előreesésének veszélye.
Ennek a fekvésnek a legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki.
A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek. Ugyanakkor vannak orvosok, akik támogatják a természetes szülés megpróbálását medencevégű babáknál, de ők is inkább többedszer szülő nőknél teszik ezt. A többség általában a császármetszésre voksol, mert mind az anya, mind a baba szempontjából ez a legbiztonságosabb út.
Harántfekvés: az abszolút császárindikáció
A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Harántfekvésben lévő magzat esetén a szülés során jelentkező, akár életveszélyes szövődmények miatt nem javasolt a hüvelyi szülés. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá, hogy a szülőcsatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció.
Harántfekvés esetén a baba lényegében keresztben fekszik az anyaméhben. Ez a pozíció azért veszélyes, mert előfordulhat, hogy a köldökzsinór a babát megelőzve születik meg és ilyenkor a köldökzsinór keringése akadályozottá válik.
Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.
A születési pozíció felvételéről
Miért fekszik rendellenesen egy magzat?
A medencevégű fekvést, valamint a harántfekvést, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek nevezzük. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá, egész egyszerűen az a baba valamiért így érezte jól magát.
Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek. Ilyen lehet például egy normálisnál rövidebb köldökzsinór, ami nem engedi a babát befordulni, vagy amnionszalagok, amnionkötegek is képezhetnek számára akadályt. A pici anyához képest nagy baba szintén lehet egy oka annak, hogy nem sikerül fejjel lefelé fordulni, de ez nem törvényszerű.
Van-e megoldás a rendellenes fekvésre?
Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valami megoldás.
Vannak orvosok, akik megkísérlik a baba befordítását a megfelelő irányba, ez azonban nem sikerül mindig. A siker nagymértékben függ attól, hogy mi az oka annak, hogy nem úgy fekszik a baba, ahogy kellene. Az eljárást hozzáértő és tapasztalattal rendelkező szülész-nőgyógyász szakorvos végzi. A manuálisan végzett művelet során a szülész a várandós hasára gyakorolt nyomásokkal tereli a magzatot a helyes irányba. A fordítás után ultrahangvizsgálat szükséges a méhen belüli események ellenőrzésére.
Ha azonban a magzat nem fejvégű fekvésben van, egy nőgyógyászati műfogással megkísérelhető a magzatfordítás. Ez a módszer az ún. külső magzatfordítás, amely megkísérelhető a szülést megelőzően. Harántfekvésű babáknál ezt a módszert nem alkalmazzák, farfekvéses babáknál azonban működhet a dolog.
Szülés farfekvéses magzattal
A magzat legnagyobb kerülettel rendelkező testrésze a fej, ezért fejvégű fekvésben történő szüléskor a magzat feje tágítja a szülőcsatornát, így a többi testrész a legtöbbször könnyedén meg tud születni. Amennyiben a far születik meg elsőként, a fejhez érkezve tovább kell tágulnia a méhszájnak.
Ez alatt az idő alatt a magzat oxigénhiányos állapotba kerülhet, ezért létfontosságú ezt az időszakot a lehető legjobban lerövidíteni. Erre a szülésznőnek és az orvosnak több eszköz is van a kezében:
- Oxitocin adása infúzióban a méhösszehúzódások erősségének serkentése céljából.
- Manuális méhszájtágítás.
- Gátmetszés (episiotomia).
- A kitolási szak elején - a tolófájások megérkezésekor - a kismamát úgy irányítja a szülésznő és a szülészorvos, hogy még ne nyomjon akaratlagosan, a nyomásingereket „sóhajtozza át”, így még több időt kap a méhszáj a tágulásra.
A szülés lehetőségei és feltételei farfekvés esetén
Ha a magzat a 36. terhességi hét után farfekvéses, nagy valószínűséggel már nem fog megfordulni, de nem kizárt, hogy még a szülés időpontja előtt sor kerül a megfordulásra. Ha a magzat farfekvésben marad, akkor egyéni elbírálással kell eldönteni, hogy az édesanya szülhet-e hüvelyi úton, vagy császármetszést végeznek.
Hazánkban az ilyen esetek többségében császármetszésre kerül sor. A hüvelyi úton történő szüléshez több tényező is szükséges:
- A magzat fara legyen elöl, ne a lábai (lábtartás).
- Relatív téraránytalanság ne álljon fenn (vagyis az anyai csontos medencebemenet és a magzati koponya közötti ne legyen olyan méretkülönbség, amely a hüvelyi szülés lehetőségét kizárja).
- A méhlepény elhelyezkedése megfelelő legyen, ne legyen elölfekvő a lepény.
- A várandós hüvelyi úton szeretne szülni.
Általában előnyt jelent, ha a várandós korábban már szült hüvelyi úton, ilyen esetekben ritkábban fordulnak elő szülés közbeni szövődmények, nagyobb bizonyossággal kezdhető meg a hüvelyi szülés.
Magas egyenes állás
A magas egyenes állás az az, amikor a baba úgy van a medencében, hogy a háta vagy a mama hasa oldala felől, vagy a háta felől van. Tehát a két "oválisuk" nem illeszkedik egymáshoz. Ennek az eltűnt méhszáj után van jelentősége, mert a vajúdás alatt szépen befordulhat a baba az anya bal vagy jobb oldala felé. Ezzel az oválisaik /átmérőjeik/ illeszkedni fognak.
A hátsó koponyaforgás egy forgási rendellenesség. A baba a születés közben "forgásokat" végez, amik nem mindegyike forgás. Pl. az első mozzanat az, amikor bólint, azaz behúzza az állát. Tehát a hátsó koponyaforgásnál ugyanúgy az anya oldala felé néz a baba háta, csak többet forog bent és az anya szeméremcsontja felé néz, amikor kibukkan. A kettő teljesen más!
A tágulási idő alatt a magzat koponyájának legnagyobb kerülete nem lépi át a medencebemenet legtágasabb részét. Tehát a tágulásnál kevés jelentősége van a magzat állásának. A posterior/magas egyenes állásnál, ha a szülésznő nem venné észre, hogy az eltűnt méhszáj után is egyenesben van a koponya, akkor sokáig eltart a kitolás, amíg rájönnek, hogy azért nem születik meg a baba, mert egyenesben van!