Amikor egy nő testében megfogan az új élet, olyan hormonális változások indulnak el, amelyek az egész szervezetet átírják. Ezek közül talán a leglátványosabb és legmélyrehatóbb átalakulás a mellben történik. A mellek, amelyek addig csupán zsír- és kötőszövetből álló, viszonylag stabil struktúrák voltak, hirtelen egy céltudatos, tejtermelő gyárrá kezdenek válni. Ez a metamorfózis nem csak a méret növekedésében vagy az érzékenység fokozódásában nyilvánul meg, hanem a belső szerkezet, a sejtszintű felépítés teljes átprogramozásában.
Ez a folyamat a várandósság első heteitől egészen a szoptatás befejezése utáni hónapokig tart, és minden kismama testét egyedien érinti. A terhesség - ideális esetben - kilenc hónapja alatt a női szervezetben számtalan élettani, természetes és hormonális változás következik be részben a megváltozott hormonok, másrészt a növekvő magzat miatt. Nincs a szervezetnek olyan része, amelyre ne lennének hatással a babavárással járó változások. A női test azonban könnyen alkalmazkodik és a legtöbb átalakulás a szülés után visszatér az eredeti állapotába. A terhesség alatt a női test jelentős változásokon megy keresztül.
A mell alapvető felépítése a terhesség előtt
Ahhoz, hogy megértsük a változás nagyságrendjét, érdemes röviden áttekinteni a mell alapvető felépítését a terhesség előtt. A mell főként zsírszövetből (adipose tissue) és kötőszövetből áll. Ezen kívül tartalmazza az úgynevezett parenchimás szövetet, amely az emlőmirigyek hálózatát jelenti. Ez a hálózat tizenöt-húsz lebenyből (lobus) áll, amelyek tovább oszlanak kisebb lebenykékre (lobulusok). A terhesség előtt az emlőmirigyek viszonylag inaktívak. A tejcsatornák (ductusok) léteznek, de azok még nem ágazódtak el teljesen, és az alveolusok még nem érték el teljes kifejlettségüket. A mell térfogatának nagy részét a zsírszövet adja, ezért a mell mérete nagymértékben függ a testzsír arányától.
Hormonális irányítás: A mell átalakulásának motorjai
A mell átalakulása egy gondosan koreografált hormonális tánc eredménye. A terhesség alatti hormonális változások megnövekedett véráramlást okoznak. Változások tapasztalhatók a mell szöveteiben, melyek hatására a mellet duzzadtnak, gyulladtnak érezhetjük és érintésre túlságosan érzékenynek. A változó mell a hölgyek egy része szerint olyan érzéssel jár, mint amikor menstruáció idején a keblek érzékenyebbek, de ez az érzés ilyenkor fokozottabb. Az emlőérzékenység a terhesség egyik legkorábbi jele.
- Ösztrogén: Az ösztrogén szintje a terhesség alatt folyamatosan emelkedik, főként a méhlepény termeli. Ennek a hormonnak a fő feladata a tejcsatornák proliferációjának (szaporodásának) és elágazásának serkentése. Az ösztrogén hatására a ductusok hosszabbak és szélesebbek lesznek, felkészülve a megnövekedett tejáramlásra. Az ösztrogén hozzájárul az emlőmirigyek laktációra való felkészüléséhez, valamint az anyaméh terhességnek megfelelő növekedéséhez.
- Progeszteron: A progeszteron a terhesség másik kulcshormonja, amely a sárgatestből, majd később a méhlepényből származik. Míg az ösztrogén a csatornákért felel, a progeszteron a lebenykék és az alveoláris sejtek differenciálódását (specializálódását) segíti elő. Ez a hormon gyakorlatilag előkészíti azokat a sejteket, amelyek majd a tejet termelik. A progeszteron biztosítja a méhnyálkahártya fennmaradását a terhesség alatt. A méhizomzat összehúzódásainak gátlásával akadályozza a koraszülést.
- Prolaktin: A prolaktin az agyalapi mirigy által termelt hormon, amely a tejet szintézisét végző sejtek stimulálásáért felel. Bár a prolaktin szintje már a terhesség alatt megemelkedik, a tejtermelés (laktogenezis) nem indul be teljesen a szülésig. Ennek oka, hogy az ösztrogén és a progeszteron magas szintje gátló hatást gyakorol a prolaktin receptorokra.
A méhlepény fejlődéséből fakad. Ez a hormontermelő szövet HCG-t (humán korion-gonadotropin), HPL-t (Human placental lactogen), ösztrogént és progeszteront termel a beágyazódás pillanatától kezdve, a magzat születése után nem sokkal azonban távozik a méhből. A részben anyai, részben pedig magzati eredetű szerv a magzattal a köldökzsinóron keresztül van összeköttetésben. Egy állapotos nő egyébként a terhesség időszaka alatt több ösztrogént termel, mint a teljes női, nem várandós időszakban töltött élete során, ez pedig számos hatást gyakorol a szervezetre. Emiatt lesz például nagyobb a mell, vagy sokaknál hányásos tünettel járnak az első hónapok.
Mellváltozások trimeszterenként
Lássuk trimeszterenként, hogy melyek a leggyakoribb emlőváltozások.
Első trimeszter (1-13. hét)
Az első harmadban a női mellek az esetek többségében megnövekednek, kissé fájnak, a mellbimbók pedig különösen érzékennyé válnak. A legkorábbi jelek közé tartozik a mellek feszülése és érzékenysége, ami gyakran már a kimaradt menstruáció előtt jelentkezik. Ez a hirtelen hormonális áradat, különösen az ösztrogén és progeszteron megugrása miatt van. A mell érzékenysége gyakran a terhesség egyik legkorábbi tünete. A National Institute of Child Health and Human Development szerint a nők a fogamzás utáni 1-2 héten belül tapasztalhatnak mellérzékenységet, -fájdalmat vagy bizsergő érzést. A mellbimbók érzékennyé, vagy akár fájdalmassá is válhatnak. Ezek a változások az emelkedő hormonszint és az emlőszövetbe történő véráramlás miatt jelentkeznek. Sok nőnél tapasztalható a mell megnagyobbodása, ami a terhesség korai szakaszában kezdődhet, és a terhesség alatt végig folytatódhat. Gyakori, hogy akár 1-2 méretet is nő a mell, különösen, ha az első gyermeket várjuk.
Areola és mellbimbó változása: Az areola (bimbóudvar) sötétebbé és nagyobbá válik. Ezekben a korai hetekben a Montgomery-mirigyek (kisebb dudorok az areolán) is kiemelkedőbbé válnak. A 6-8. hét környékén a terhes nő arra lesz figyelmes, hogy a keblei megnőttek, és növekedésük folytatódik a terhesség alatt. Az első pár hónap után a mellbimbón levő pigmentált, apró köröcskék szintén nagyobbak és sötétebbek lesznek. Korábban talán észre sem igazán vettük ezeket a kicsiny dudorokat, most azonban ezek a kiemelkedések, melyek az olajtermelő mirigy típusai - pontos nevük Montgomery mirigyek -, sokkal hangsúlyosabbá válnak. Ezek a mirigyek olajos váladékot termelnek, amely védi, hidratálja a mellbimbót, és antibakteriális hatású. A mellbimbó sötétebb színű lesz, mivel pigment, festékanyag halmozódik fel benne.
Második trimeszter (14-27. hét)
A terhesség második trimeszterében, vagyis a 13-26. hétben látványosan növekszik a has és elkezdődik az anyatejtermelés. A második harmadban a kezdeti érzékenység gyakran enyhül, de a belső szerkezeti átalakulás felgyorsul. Ez az az időszak, amikor a parenchimás szövet véglegesen kialakul. A tejcsatornák és a lebenykék elérik a maximális sűrűséget. A 16. héttől kezdődően sok kismama tapasztalhatja a kolosztrum (előtej) szivárgását. Ez a sűrű, sárgás folyadék tele van antitestekkel és tápanyagokkal. Ne aggódj, ha a kolosztrum már a második trimeszterben megjelenik. A kolosztrum (előtej) termelése a terhesség második trimeszterében, körülbelül a 16. héttől kezdődik (laktogenezis I. fázis). Bár a mell már termel tejet, a magas progeszteron és ösztrogén szint gátolja a teljes tejbelövellést. Az emlők az első trimeszter vége felé kezdik az ún. kolosztrumot, előtejet termelni, de ebből az első cseppek többnyire csak a terhesség utolsó heteiben jelennek meg.
A 15. terhességi héten:
- A magzatvíz mennyisége átlagosan 150 ml, de ez lassan növekszik.
- A magzatvíz nemcsak védi a babát, hanem a tüdő éréséhez is fontos.
- A fejlődés ellenőrzésekor a fejátmérő méretét szokták figyelembe venni, aminek most kb. 30 mm-nek kell lennie.
- A vízvisszatartásnak köszönhetően a ráncok kisimulhatnak, a haj gyönyörűvé válhat.
- Némi feledékenység előfordulhat, mivel az agy az anyai feladatokra koncentrál.
- Magzatvíz-vizsgálat (amniocentézis) végezhető a magzatnál fennálló génmódosulások és eltérések megállapítására.
- A libidó változhat a hormonoktól függően.
- Előfordulhat orrvérzés, székrekedés és légszomj.
15 hetes terhes - Mire számíthat?
Harmadik trimeszter (28-40. hét)
Ebben a szakaszban a mellek elérik a legnagyobb méretüket a terhesség alatt. A mell térfogatának növekedése a tejtermelő sejtek teljes érésének, a megnövekedett vérellátásnak és a felhalmozódott kolosztrumnak köszönhető. A bőr feszülése miatt a striák (terhességi csíkok) megjelenése is gyakoribbá válhat, különösen azoknál, akiknél gyors volt a növekedés. A harmadik trimeszter végén a mell szerkezete már teljesen átállt a laktációs állapotra. A zsírszövet aránya jelentősen csökken, helyét a sűrű, működő mirigyszövet veszi át. A terhesség utolsó pár hónapjában egy kis szivárgás tapasztalható a mellből - ez az anyag sárgás és sűrű, de nem minden nő észlel szivárgást, vagy csak nagyon kis mértékben.
Kényelmetlenségek és kezelésük
Sok nő szenved a mellváltozások okozta kényelmetlenségtől a terhesség alatt. A mellek gyors növekedése komoly kihívást jelent a bőr számára. A kollagén és elasztin rostok hirtelen megnyúlása vezet a striák kialakulásához. A viszketés a kiszáradt, nyúló bőr eredménye.
- Melltartó viselése: A kényelem szempontjából elengedhetetlen a megfelelő melltartó viselése. A hagyományos, merevítővel ellátott melltartók nyomást gyakorolhatnak a fejlődő tejcsatornákra, ami akár elzáródáshoz vagy fájdalomhoz is vezethet. A méret folyamatosan változhat, ezért érdemes havonta ellenőrizni a méretet. A puha, szellős anyagú melltartókat keressük, ezek közül is olyat vásároljunk, melyen a mellbimbónál nincs varrás. Legjobb a légáteresztő, kényelmes pamutmelltartó, és nem olyan, ami szintetikus anyagból készült. Az extra tartás érdekében célszerű már idő előtt kismamamelltartót venni - a harmadik trimeszter során úgyis be kell ruházni minőségi, szoptatás idején használható melltartóba. Éjszakára próbáljuk ki a terhesség idejére javasolt alvó melltartót: ez szintén puha, pamut melltartó, amely a kismamaboltokban beszerezhető.
- Hidratálás: Használjunk bőségesen kakaóvajat, shea vajat vagy speciális stria elleni krémeket, de ne csak a hasra, hanem a mellekre és a csípőre is kenjük fel. Hogy a szárazság elmúljon, és vele jó eséllyel a viszketés is, hidratáljuk a bőrt.
- Melltartóbetét: A kolosztrum szivárgása esetén érdemes kipróbálni a melltartóbetét viselését.
- Masszázs: Tejcsatorna elzáródás esetén a meleg és a masszázs is segíthet.
A szülés és a szoptatás utáni változások
A szülés a mell számára is fordulópont. Amint a méhlepény (placenta) megszületik, a szervezetből drámaian lecsökken az ösztrogén és progeszteron szintje. Ez a hormonális változás megszünteti a gátlást a prolaktin receptorokról, és elindul a teljes értékű tejtermelés. Ezt a fázist nevezzük laktogenezis II. Általában a szülés után 2-4 nappal következik be a rettegett, de természetes tejbelövellés. Ekkor a mellek hirtelen megduzzadnak, feszülnek, kemények és melegek lehetnek. Ez nem csak a tejtermelés indulása, hanem a megnövekedett vér- és nyirokáramlás eredménye is. Az ún. tejbelövellés a szülés utáni harmadik-negyedik napon várható, ami a mell fájdalmas feszülését eredményezheti. A rendszeres szoptatással, fejéssel, masszírozással ez megszűnik.
A tejtermeléshez (szintézishez) prolaktin szükséges, de a tej kiürüléséhez (ejekciójához) az oxitocin hormon felel. Az oxitocin, amelyet a test a baba szopásának hatására termel, összehúzza az alveolusok körüli simaizmokat, kinyomva a tejet a tejcsatornákba. A szoptatás alatt a mell egy dinamikusan változó szervként funkcionál, amely a kereslet-kínálat elvén működik. A szerkezetet a baba igényeihez igazítja. A tartós szoptatás során a mell belső szerkezete kissé megkeményedhet és csomós érzetűvé válhat. Ez a telített tejcsatornák és a mirigyszövet aktivitásának természetes velejárója.
Amikor a szoptatás befejeződik, akár hirtelen, akár fokozatosan, a mell szerkezete megkezdi a visszarendeződés folyamatát. Ezt a fázist nevezzük involúciónak. Amikor a tejtermelés megszűnik, a prolaktin szintje leesik. A tejtermelő alveoláris sejtek, amelyek már nem kapnak hormonális stimulációt, programozott sejthalálon (apoptózison) mennek keresztül. Az involúció során a mellek mérete általában csökken, de soha nem térnek vissza pontosan a terhesség előtti állapotukhoz. A mirigyszövet egy része véglegesen megmarad, és a belső architektúra megváltozik. A teljes involúció akár 6-12 hónapot is igénybe vehet a szoptatás teljes befejezése után. Fontos megjegyezni, hogy minél tovább tartott a szoptatás, annál jelentősebb és lassabb lehet a visszarendeződés. Szülés után a mellek a tejtermelés következtében megtartják nagyobb méretüket, azonban a szoptatás abbahagyásával, a mellek és mellbimbók gyakran visszatérnek eredeti méretükhöz, alakjukhoz és színükhöz. Másoknál ez emlőváltozások tartósak lehetnek, a mell megereszkedhet.
A mell megereszkedése és a szoptatás
A legnagyobb félelem a kismamák körében a mell megereszkedése (ptózisa). Sokan tévesen a szoptatást okolják a mellek formájának megváltozásáért, de a tudományos kutatások mást mutatnak. A szoptatás önmagában nem rontja a mellek esztétikai állapotát. A várandósság alatt végbemenő zsírszövet-mirigyszövet átalakulás az, ami megváltoztatja a mell tömegközéppontját és sűrűségét. A megereszkedést főként a terhesség alatt bekövetkező súlygyarapodás és a mell tömegének növekedése okozza, ami megnyújtja a melleket tartó kötőszöveteket. A genetika és a bőr rugalmassága is döntő tényező. Sok nő tapasztalja, hogy a mellek a szoptatás után kisebbek lesznek, mint a terhesség előtt, másoknál viszont tartósan nagyobbak maradhatnak. Ez attól függ, hogy mennyi mirigyszövet marad meg az involúció után, és mennyi zsírszövet pótolja a lebontott sejteket.
Hosszú távú hatások és egészség
A várandósság és a szoptatás hosszú távon is befolyásolja az emlő szöveteinek összetételét. Bár a hormonális hullámvasút lecsendesedik, a szerkezet már soha nem lesz azonos a nulliparous (gyermeket nem szült) állapottal. A várandósság és szoptatás alatt a mellek gyakran csomósak és teltek, ami megnehezíti a rendellenességek felismerését. Az emlő önvizsgálatát azonban továbbra is rendszeresen el kell végezni, figyelve a szokatlan keményedésekre, bőrpírre vagy váladékozásra. A szoptatás befejezése után a mellek visszatérnek a normál ciklusos hormonális ingadozáshoz, de a szerkezetük kevésbé sűrű lehet a zsírszövet megnövekedett aránya miatt.
Érdekes tény, hogy a terhesség alatti és a szoptatás során bekövetkező teljes mértékű differenciálódás (a sejtek éretté válása) bizonyos mértékben védőhatással bírhat az emlőrák kialakulásával szemben. Az érett, tejtermelő sejtek kevésbé hajlamosak a rosszindulatú átalakulásra, mint a fiatal, osztódó sejtek. A kutatások azt mutatják, hogy a szoptatás, különösen a hosszabb ideig tartó szoptatás, csökkentheti az emlőrák kockázatát.