A várandósság komoly kihívás, az ember úgy érzi, egyszerre változik minden és a változásokhoz alkalmazkodni bizony időbe kerül. A kismamák számára a terhesség alatt a mozgás és az egészséges életmód fenntartása kiemelten fontos. A várandó kismamák körében gyakori bizonytalanság forrása, hogy a terhesség alatt végezhetnek-e hasizom-erősítő gyakorlatokat.
Erős hasizmokra terhesség során nagyobb szükségünk van, mint valaha. Miért hagynánk hát el a hasizmozást? A hasizmok egy-egy jobb és bal oldali részből állnak, és középen, a linea alba nevezetű kötőszövetes lemezen találkoznak. Ahogy a méh tágulása miatt a has mérete növekszik, ezt a változást a hasizmoknak kell kiszolgálniuk.
Ha az egyenes hasizmok tónusa gyenge, nem lesznek képesek egészséges mértékben megnyúlni sem, ezért egy idő után a hasizmok helyett ez a kötőszövetes lemez kezd el széthúzódni, és mivel a kötőszövet alapvetően rugalmatlan, ezért ezáltal roncsolódni is. Ezt a jelenséget hívjuk rectus diastasisnak, azaz szétnyílt vagy eltávolodott hasizomnak.
A terhesség előrehaladtával számolni kell azzal is, hogy a méh súlya jelentős terhet ró a szeméremcsont feletti szakaszon a hasizmokra. Ha erősek, vélhetően komfortosabban fogjuk érezni magunkat nagy hassal is, hiszen az izmok segítenek megtartani ezt a súlyt.
A klasszikus haspréseket érdemes már a terhesség elejétől elhagyni. Ne végezzünk olyan gyakorlatokat, melyekben egyidejűleg a comb és a törzs közelít egymáshoz, de amíg a hasunk mérete nem indokolja, nem kell még teljes mértékben ignorálni az egyenes hasizmot is megdolgoztató gyakorlatokat: válasszunk olyanokat, amelyekben a láb nyugalomban van és a felsőtestet emeljük; vagy a felsőtest van nyugalomban és a láb mozgásban.
Mint már azt említettük, gerincünk épsége érdekében érdemes továbbra is a haránt hasizom erősítésére kiemelt figyelmet fordítani. Legmélyebben fekvő hasizmunknak jelentős szerepe van a helyes testtartás létrehozásában, valamint a hasizom szétnyílásának csökkentésében is. Ferde hasizmaink mintegy izomfűzőként fogják oldalról tartani a gyarapodó hasat, emellett a derekunk állapotában is jelentős szerepet játszanak, az alsó háti szakasz izmaival egyetemben.
A várandósság előrehaladtával töltsünk minél kevesebb időt hanyatt fekvésben végzett gyakorlatokkal. A nagy vérkörben a szívbe visszatérő két nagy visszér egyike ugyanis a méh és a baba súlyától elnyomódhat, oxigénhiányos állapotot okozva ezzel.
Gyakran felmerülő kérdés a plank kedvelőinek körében, hogy a kartámaszban, hagyományos lefelé néző plankben kivitelezett gyakorlatok javasoltak-e. Számos funkcionális edző, illetve jógairányzat ezeket viszonylag előrehaladott terhességig javasolja. Azt mindenesetre érdemes mérlegelni, hogy minél távolabb helyezkednek el a kitámasztó pontok egymástól (a kar és a láb), annál nagyobb terhet ró a gyakorlat a gerincünk ágyéki szakaszára, ráadásul ezeket a helyzeteket nehezíti a has előrehúzása is.
Akármennyire is tapasztaltnak vagy rutinosnak érezzük magunkat, érdemes edzővel, szakemberrel konzultálni a várandósan végzett edzések során. Mindig hallgassunk testünk jelzéseire: ha kimerültnek, erőtlennek érezzük magunkat, vagy diszkomfortérzet, esetleg rosszullét lép fel bármelyik gyakorlatnál, azonnal hagyjuk abba! A rendszeres orvosi ellenőrzések során tájékoztassuk orvosunkat arról, hogy mit mozgunk, és ha ellenjavallata van, feltétlenül fontoljuk meg.
A terhesség tele van érzelmekkel, változásokkal és várakozásokkal. Az egyik gyakori érzelmi kapcsolat a növekvő babával a terhes has simogatása. Sok nő számára ez a szeretet természetes kifejezése, anyai ösztön, és módja annak, hogy köteléket alakítsanak ki még a születés előtt. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban jelennek meg figyelmeztetések és cikkek olyan címekkel, mint „Miért ne simogasd a hasad terhesség alatt". Mi áll emögött?
A szeretetteljes érintés az érzelmek kifejezésének egyik legrégebbi módja. Terhes nőknél gyakran jelentkezik az igény a gyermek védelmére, és egyúttal a kapcsolat felvételére vele. A has gyengéd simogatása nemcsak lelki nyugalmat hoz, hanem pozitív hatással is lehet a gyermek fejlődésére. A például az Infant Behavior and Development szaklapban megjelent tanulmányok szerint a méhben lévő gyermekek már a második trimesztertől reagálnak a has érintésére. Elfordulhatnak az érintés irányába, vagy fokozott aktivitással reagálhatnak. A pszichológia és a prenatális fejlődés szempontjából tehát a has simogatása terhesség alatt előnyösnek tekinthető.
A „miért nem ajánlott a has simogatása terhesség alatt" téma az utóbbi években kezdett elterjedni elsősorban a közösségi médiában és bizonyos alternatív szülési és anyasági megközelítésekre összpontosító vitafórumokon. Néhány kultúrában korábban azt hitték, hogy a has túlzott érintése „gonosz erőket" idézhet elő, vagy komplikációkat okozhat a szülés során. Ezek a nézetek azonban nem támasztják alá semmilyen tudományos bizonyítékot. A gyakran említett további okok közé tartozik a koraszüléstől való félelem - például a méh túlzott stimulálása miatt. Reálisan nézve, a has gyengéd simogatása naponta többször nem képes szülést kiváltani.
Habár a has simogatása terhesség alatt többnyire biztonságos, vannak helyzetek, amikor a nőnek figyelmesebbnek kell lennie. Kockázatos terhesség esetén, például ha koraszülés fenyeget, a méhnyak problémái vannak, vagy a méh fokozott érzékenysége áll fenn, a nőgyógyász javasolhatja az érintések korlátozását, amelyek összehúzódásokat okozhatnának.
Egy másik szempont a pszichológiai aspektus. Néha a nők terhesség alatt fokozottan érzékenyek az érintésekre - nemcsak a sajátjukra, hanem a környezetükére is. A has nyilvános simogatása engedély nélkül kényelmetlen érzést, az intim zóna megsértését és stresszt okozhat. Az utóbbi években egyre többet beszélnek a prenatális kommunikációról. A tanulmányok azt mutatják, hogy a méhben lévő baba nemcsak a hangra, hanem az anyja érintéseinek és mozdulatainak ritmusára is reagál. A has simogatása így lehet egy módja annak, hogy a gyermekkel érzelmi kapcsolatot alakítsanak ki még a születés előtt.
Életből vett példa: A harmincéves Margit, aki első gyermekét várta, terhessége alatt esti rituálét alakított ki, amely során nyugodt zene hallgatása közben simogatta a hasát. „Úgy éreztem, valóban kapcsolatba lépek a kicsivel. Amikor abbahagytam, néha egy gyengéd rúgással emlékeztetett, hogy folytatnom kellene," osztja meg mosolyogva.
Fontos emlékeztetni arra, hogy minden terhesség más, és minden nő máshogyan éli meg. Vannak, akik gyakran simogatják a hasukat, mások egyáltalán nem. A nőgyógyászok és szülészek egyetértenek abban, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a normál has simogatása negatív hatással lenne a terhességre vagy a magzat fejlődésére. Ha gyengéd érintésről van szó, amely nem okoz fájdalmat vagy kellemetlen érzéseket, teljesen rendben van.
Jana Kubátová, szülésznő és szülésfelkészítő tanfolyamok oktatója szerint az érintés „a szeretet természetes nyelve". A Maminka.cz magazinnak adott interjújában kifejtette: „A nőknek nem kellene félniük a testükkel való kapcsolattól. Ez összefügg a tudatos terhesség trendjével is, amikor a leendő édesanyák megtanulják érzékelni testük jelzéseit, tiszteletben tartani saját szükségleteiket, és pozitív kapcsolatot kialakítani a testükkel és a babájukkal. Ha egy nő úgy dönt, hogy tudatosan fordít figyelmet az érintésekre, kis rituálét is kialakíthat belőlük, amely nyugalmat és kapcsolatot hoz számára a gyermekével. A legmegfelelőbb idő a simogatásra az este lefekvés előtt, amikor a test nyugalomban van, és az elme nyitott. A gyengéd körkörös mozdulatok, amelyeket a légzéssel szinkronizálnak, nemcsak a lazítást, hanem a jobb alvást is támogathatják.
Abban az időben, amikor az internet tele van ellentmondó tanácsokkal, továbbra is a legfontosabb a saját testünkre hallgatni. Ha a nő jól érzi magát a has simogatásakor, nincs ok abbahagyni. És ha valahol megjelenik egy olyan cím, mint „Miért ne simogasd a hasad terhesség alatt", érdemes megkérdezni: van-e ennek tudományos alapja, vagy csupán egy újabb internetes mítosz, amely inkább árt, mint segít? Mert az egyetlen helyes válasz az, hogy csináld azt, ami számodra és a babád számára természetes és kellemes.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Biztosítsd be a helyed most!
Az előző évadban három premierje volt. A Thália Színházban Shaffer Equusát mutatták be, melynek magyarországi ősbemutatóján is játszott, akkor Jill szerepét, most pedig az anyáét. Aztán jött Thomas Bernhardtól A színházcsináló, Kern Andrással a címszerepben, ő a feleségét játszotta, majd jött A lovakat lelövik, ugye? Három bemutató egy évadban jónak mondható, régebben sokkal jobban le volt terhelve, de nem biztos, hogy ebben a korban olyan jó lenne, ha lenne még kettő, ez így untig elég.
Nemrég felkértek egy nagyon szép szerepre, de sajnos kénytelen volt visszautasítani, mert olyan sokat játszik, hogy nagyon nehéz lett volna megoldani. Idén 40 éve, hogy a Vígszínház társulatának tagja. Soha nem jutott eszébe, hogy tovább álljon és kipróbáljon egy új helyet? De igen, csak akkor nem a Vígszínházat akarta elhagyni, hanem az egész pályát. Volt egy pár olyan év, amikor talonba került, de nem emiatt foglalkoztatta a távozás.
A színész tulajdonképpen kiszolgáltatott a szerzőknek, a partnereknek, a világosítóknak, de legfőképpen a rendezőknek. Ha egy rendező felkészületlenebb a társulatnál, vagy akár csak egyetlen egy színésznél, akkor az nagyon méltatlan helyzet, és ha az ember már egy ideje benne van a szakmában, akkor egyszer csak rájön, hogy őt bizony nagyon átverték. Miért kell még tovább feszíteni az idegek húrjait, amikor ez a szakma önmagában is próbára teszi az idegrendszert, a lelket, a testet, még az arc- és a fejbőrt is? Amikor emellé az egyébként jelentős fizikai és szellemi leterheltség mellé én is kaptam egy felkészületlen rendezőt, akkor azt mondtam magamnak, hogy mi lenne, ha én ezt az egészet abbahagynám. Hál’ istennek meggondolta magát. Ez egy szép pillanat volt.
Akkor még nem építették át a Vígszínházat - tehát ez egy régi történet -, és elhatározta, hogy fölmegy a harmadik emeletre, elhozza a munkakönyvét és felmond. Elindult, de elromlott a lift, így a lépcsőn ment fölfelé. Amikor az első emeleti büféhez ért, óriási röhögés hallatszott ki onnan. Egy pillanatra benézett, és azt látta, hogy ott van Szombathy Gyuszi, Szilágyi Tibi, Tahi-Tóth Laci és Kern Andris török turbánokban, hegyes cipőkben, vízipipával az asztalon, és fergetegesen röhögnek. Végül is bement, eltöltött ott egy jó másfél órát, és olyan jó hangulat volt, hogy a kávéját is alig tudta meginni, mert állandóan rázkódtak a nevetéstől. Majd, mint aki jól végezte dolgát, fogta magát és elindult hazafelé.
Ezt követően talán az Óz, a csodák csodája volt az első olyan előadás - amiben ő a Nyugati boszorkányt játszotta -, ahol egy felszabadult, a gonoszságban elmerülő, boldogsággal fűszerezett színpadi lét visszahozta a hitét az egésszel kapcsolatban. Azt a darabot Gárdos Péter filmes mint meghívott rendező rendezte, és ő semmit sem tudott a helyzetéről.
Ha már szóba került a filmművészet: volt egy időszak, amikor kifejezetten sokat forgatott. Harmadéves főiskolás volt, amikor Kalocsay Miklóssal játszották a Rómeó és Júliát a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Ott találkozott Mészáros Mártával, aki úgy döntött, hogy ott rögtön Szegeden megcsinálja a Szabad lélegzetet, és megkérte, hogy maradjon. Ezzel indult be a filmes élet, tartott talán 10-11 évig, és ez idő alatt minden évben forgatott. Akkor még voltak tévéjátékok, sokban játszott - most már ezek sincsenek, és a filmes szakma is rengeteget változott.
Az emberek haverságból osztanak szerepeket - sajnos néha színpadon is, de a filmben különösen. Én ezt abszolút megértem. Ha az ember takarítónőt, fogorvost vagy nőgyógyászt keres, akkor is olyat választ, aki számára szimpatikus, még inkább, ha barátról van szó. Ezek tulajdonképpen intim dolgok, a mi szakmánk is az, hiszen ha valaki igazán jól és őszintén játszik, akkor teljesen pőrére vetkőzik. Nem mondom, hogy ez egy örömteli dolog, de megértem. A másik, hogy a „friss húst” sokkal szívesebben veszik, mint a már érleltet, hiszen akkor az olyan lesz, amilyennek ők akarták, nem olyan, mint amilyennek valaki más.
Volt olyan, amit nagyon szeretett. Például Sándor Pál filmjét, a Szabadíts meg a gonosztólt. Azért is volt különleges ez a forgatás, mert gyermek nélkül a hasában kezdte el, majd nyolc és fél hónapos terhesen fejezte be. Büszke rá, hogy nem látszik a filmen, hogy ő közben kihordott egy babát, igaz, hogy nagy segítségére volt ebben egy ügyes kis nyúlszőr bunda.
Milyen hatással volt a gyerek életére, hogy a forgatáson töltötte a születés előtti hónapjait? Titokban mindig is attól rettegett, hogy a gyermekei az ő pályája közelébe kerülnek. A nagyfia pszichológusnak készült, de itthon nem vették fel, aztán nagy szerencsével kijutott New Yorkba 18 évesen, azóta is ott él. Végül a Columbián elvégzett egy filmes szakot, de nem hinné, hogy azért, mert a hasában ott volt a forgatás alatt. Most különböző installációkat készít, ami nem könnyű, viszont nagyon szép dolog, és szereti, amit csinál. Ennek nagyon örül, csak hát egy óceán választ el tőle, ami neki nagyon nehéz.
A kisebbik fia, Gáspár is benne jár már a korban, ő az internetes média területén dolgozik. Néha büszkén felhívja, hogy nézze meg, hogy milyen újításokat csinált egyes honlapokon, de ehhez sajnos ő nem igazán ért.
Szíve szerint Svédországban élnének. Nem a svédek vagy az egyébként hírhedten depresszív északi élet miatt, hanem mert ott nincs korhatár a felsőoktatásban, és nagyon szeretnének elvégezni az orvosi egyetemet.
Szerepálma nincs, soha nem is volt. Sokszor felkérték rendezni, de mindig visszautasította, mert annak az lenne a vége, hogy az infarktus és a gyomorfekély viaskodna a testében a győzelemért. Egy színésznek lent ülni és hallgatni a hamis hangokat, meg elmondani, hogy ez nem jó, az nem jó, rettenetes dolog.
Nemrég eljutott Kambodzsába, ahova már jó ideje vágyott. Ez egy régi történet. Huszonöt évvel ezelőtt látott egy nagyon szép utcai plakátot, melyen az Angkor Alapítvány felirat volt látható. Másnap bement egy könyvesboltba és minden magyarul megjelent, Kambodzsáról szóló könyvet megvásárolt. Miután elolvasta ezeket, rájött, hogy nagyon érdekli a khmer kultúra. Az összes létező albumot, könyvet megvette, és az idő múlásával egyre jobban kezdett oda vágyni. Megfogadta, hogy ha valaha kijut, akkor nem szervezett csoporttal megy, hanem kerít egy Ázsiát megjárt embert, és körbejár mindent, amit csak lehet. Erre végül - összesen 21 év álmodozás után - a Kossuth-díj adott lehetőséget.
Melyik volt a fontosabb: a Kossuth-díjjal járó elismerés, vagy a lehetőség az álomutazásra? Az elismerés mindig jólesik, ez nem kérdés. A díjakkal járó anyagi jutalmazás okos felhasználása már az egyénen múlik, hiszen amikor felterjesztették, megítélték és végül odaadták a díjat, nem is sejthették, hogy mit is adnak neki.
10 perces terheskori törzsgyakorlat a diastasis recti megelőzésére - csökkentse a hasizom szétválását terhesség alatt
