A térden járás és a csecsemők mozgásfejlődésének átfogó vizsgálata gyógytornász szemszögből

A csecsemők mozgásfejlődése minden szülő számára kiemelt fontosságú téma. Az újszülöttből egy év alatt hatalmas tempóban fejlődő kisgyermek lesz, aki a mozgás révén fedezi fel a világot. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy mikor „normális” a csecsemő mozgásfejlődése, és mikor kell szakemberhez fordulni.

„A csecsemőkori mozgások hosszú távú meghatározói a gyermek fejlődésének. Például a kúszás és mászás időszakában alakulnak ki a keresztmozgások, amivel a két agyfélteke közötti hídban sejtkapcsolódások jönnek létre, - ez borzasztó komplex módon hat a gyermekre. Ha ez a szakasz kimarad, vagy késik, vagy nem „mintaszerű”, természetesen akkor is alakulnak sejtkapcsolatok, csak az agy hálózottsága nem olyan sűrű, mint ellenkező esetben.”

A csecsemő mozgásfejlődésének mérföldkövei

Noha a csecsemő mozgásfejlődése meglehetősen egyéni ütemet vehet fel, felmérések kimutatták, hogy 3 éves korra minden gyerek ugyanazokra a mozgásokra képes, hiába tanul meg tehát néhány baba hamarabb járni, 3 évesen ugyanolyan ügyesen ugrál és szalad majd, mint azok a társai, akik csak 14 hónaposan indultak el. A fejlődés üteme részben öröklött dolog, részben függ a baba alkatától és motivációjától is.

Az alábbiakban egy áttekintést adunk a csecsemő mozgásfejlődésének általános menetéről:

• 1. hónap: A csecsemő hason fekve átfordítja a fejét.
• 2. hónap: A csecsemő hason fekve átfordítja és emelgeti fejét, pár másodpercig meg is tartja, lábaival aszimmetrikusan rugdal.
• 3. hónap: A csecsemő hason fekve alkarján támaszkodik. Fejét, mellkasát elemeli a földről és meg is tartja. Háton karjaival szimmetrikusan kalimpál, lábaival aszimmetrikusan mozog. Kezeivel játékok után nyúl, de ez inkább ütő mozgás, és a játékot nehezen engedi el.
• 4. hónap: A csecsemő hason fejét magabiztosan emeli és meg is tartja, a fejét 90 fokos szögben tartja, tenyerére illetve öklére támaszkodik és így szemléli a körülötte lévő világot. Ügyetlenül, de megfogja az elé tartott játékot, egyik kezéből a másikba átadja. Előfordul, hogy véletlenül megfordul.
• 5. hónap: A csecsemő a játékért célirányosan nyúl, megfogja, átadja, elengedi. Hasról hátra illetve hátról hasra forog, mindkét oldalán keresztül.
• 6. hónap: A csecsemő magabiztosan forog mindkét oldalán keresztül hasról hátra és hátról hasra, így gurul a tárgyakért. Előfordul, hogy hátrafelé tolatnak, saját tengelye körül forogva kúszik, de ilyenkor elkezdődhet a kúszás is. Kialakul a teljes tenyértámasz.
• 7. hónap: A csecsemő rutinosan kúszik, emelgeti a fenekét, négykézláb helyzetbe feltolja magát és így hintáztatja magát előre hátra.
• 8. hónap: A csecsemőknél beindul a mászás a közelben lévő tárgyakért, a távolabbiakért inkább kúsznak. Négykézláb helyzetből kiülnek vagy oldalfekvésből tolják fel magukat ülésbe. Tárgyakba kapaszkodva egyes gyerekek állásba húzhatják magukat.
• 9. hónap: A mászás egyre gyorsabbá válik. Egyre több helyen tudják állásba húzni magukat és onnan visszaülni a talajra.
• 10. hónap: Rutinosan mászik mindenhol és mindenhová. Mindenhol állásba húzzák magukat, álldogálnak.
• 11. hónap: Továbbra is négykézláb közlekednek, felhúzzák magukat állásba. Oldalazva járnak.
• 12. hónap: Egy-két másodpercig önállóan áll, képes már kapaszkodva, álló helyzetből leguggolni, lehajolni a játékokért.
• 13. hónap: Önállóan áll, egy-két lépést önállósan megtesz.
• 14 hónapos kórtól felfelé: Elindul az önálló járás.

Ez a tankönyvi forma, de minden gyermek más és más, ezért egyéni eltérések lehetnek, mi az 1 hónap elcsúszást még nem tartjuk kórosnak. A feszes illetve laza izomtónusú csecsemők mozgásfejlődése is elcsúszik általában, de idővel szépen rendeződni szokott.

Mikor kell aggódni?

„Ha a mozgásban lemaradás van, az a későbbiekben inkább egy megjelenése más problémának, úgy értem, egy adott funkció nehézsége abból is látszik, hogy a mozgásban lemaradás tapasztalható. Amennyire lehet, érdemes segíteni azzal a babát, ha motiváljuk, mozgatjuk, tornáztatjuk picit, de semmit sem szabad erőltetni.”

Fontos, hogy a szülő tisztában legyen azzal, hogy körülbelül a gyermekének mit mikor kell csinálnia, és ha valami eltér a normálistól, akkor szakemberhez fordulhasson. Nagy segítség a gyermekorvos és a védőnői szakszolgálat is, amennyiben a szülő elbizonytalanodik, vagy kérdései támadnak.

1-5 hónapos kor közötti eltérések:

• Fejemelés hason: Ha a csecsemő nem emeli a fejét, az jelezheti a nyakizmok gyengeségét (hipotón izomtónus) vagy a nem megfelelő támaszkodást.
• Fejtartás: Ha a gyermek csak az egyik irányba fordítja a fejét, érdemes szakemberhez fordulni.
• „Kiflizés”, ferde nyaktartás, dongaláb: Ezek a problémák méhen belüli rossz fekvés következményei lehetnek, és szakember segítségét igénylik.
• Szopás: Ha a csecsemő nem tud szopni, vagy csak keveset szopik, az utalhat gyenge szopóreflexre, rossz szopási technikára, vagy a száj körüli izmok lazaságára/feszességére. Arc- és szájmasszázs segíthet, de szakember tanácsára van szükség.
• Támaszkodás: Ha a gyermek nem támaszkodik megfelelően (pl. nem használja a kezét, csak az egyik kezén támaszkodik, vagy túl széles alapon támaszkodik), az a hátizmok feszességéhez vezethet, és gátolhatja a mozgásfejlődést.

6-8 hónapos kor közötti eltérések:

• Kúszás: A kúszás az első olyan mozgásforma, amely során létrejön a két agyfélteke közötti kapcsolat. A szabályos kúszás alternáló mozgást jelent (jobb kar-bal láb, bal kar-jobb láb egyszerre). Ha a kúszás kimarad, vagy szabálytalan (pl. páros kézzel kúszás, lábbal rúgja magát előre, csak az egyik oldalát használja), az a későbbiekben tanulási nehézségeket okozhat. Nagy súlyú, „hurkás” babáknál, vagy laza izomtónusú babáknál is kimaradhat a kúszás.

8-10 hónapos kor közötti eltérések:

• Mászás: A mászás szintén kulcsfontosságú a két agyfélteke közötti kapcsolat megerősítésére. Ha a mászás kimarad, vagy szabálytalan (pl. „medvézés”, „pattogó” mászás, ökölben tartott kezek), érdemes szakemberhez fordulni.
• Ülés: A magabiztos, önálló ülés kialakulása általában 10 hónapos kor körül várható. Fontos, hogy a babát ne ültessük stabil felületen addig, amíg ő maga ki nem ül. Kerüljük a „W” ülés pozíciót, amely kicsavarja a csípőízületet.
• Térdelés: A gyermek négykézláb helyzetből térdel fel, majd onnan húzza magát állásba.

A "térden járás" jelensége

Egyes szülők tapasztalják, hogy gyermekük mászás vagy járás helyett „térden jár” felegyenesedve. A gyerekorvos szerint ez azért fordulhat elő, mert túl lazák az izmok a lábában. Bár aranyosnak tűnhet, fontos tudni, hogy ilyen mozgásfejlődési szakasz nincs, ezért kezelni kell.

„Az én kisfiam is térden jár. Általában akkor, ha van valami a kezében és haladni szeretne. Egyébként bútorokba kapaszkodva vagy valamit tolva lépeget rendesen és mászik is szabályosan, ha üres a keze.”

Ez a jelenség arra utalhat, hogy a gyermek nem a megfelelő módon terheli a lábait, vagy az izmai nem elég erősek a járáshoz. Ilyen esetben javasolt gyógytornász felkeresése, aki megfelelő terápiával segíthet a helyes mozgásminta kialakításában.

Járás előtti alternatívák:

• két térden járás
• fél térden csúszva halad előre és egyik karjával letámaszt a földre

A Dévény-módszer és más terápiák

A Dévény Anna Alapítványhoz irányított szülők gyakran kérdezik, hogy beválik-e a Dévény-módszer, és kell-e otthon is tornáztatni. A DSGM általában nem az otthoni háziktól hemzsegő módszer, de előfordul, hogy mondanak ezt-azt, és megmutatják, illetve megtanítják, hogyan is kell azt kivitelezni. Sok szülőnek nagyon bevált.

A mozgásfejlődés támogatására számos terápia létezik, mint például a Katona-módszer, a TSMT, a HRG úszás, vagy az Ayres terápia. A terápiák egymás mellett alkalmazása függ a gyermek habitusától, a terápiára adott reakcióitól és adott terápiákon belüli időszakoktól is. Érdemes szakemberrel konzultálni a legmegfelelőbb kezelési terv összeállításához.

Lábproblémák csecsemőkorban

A csecsemőkor végéhez közeledve (8-12 hónapos kor között) egy újabb fontos állomásához érkezik a mozgásfejlődés: gyermekünk kapaszkodva feláll, majd hamarosan megteszi első lépéseit és elindul a felfedezni a világot. A járás fejlődése egyéni tempóban történik mindenkinél, a legtöbb baba átlagosan 13-14 hónaposan kezd el lépegetni.

Alapvető fontosságú, hogy se a felállás folyamatába, se a járás tanulásába ne avatkozzunk bele! A csontoknak, izmoknak kellően meg kell erősödniük ahhoz, hogy a gyermek önállóan végre tudja hajtani ezeket a mozgásokat. Éppen ezért ne használjunk bébikompot, és ne sétáltassuk kézen fogva sem az önállóan még nem járó gyermeket!

Tapasztalni fogjuk, hogy gyermekünk először széles alapokon, teljes talpon áll, majd amikor elindul, rövideket lépve totyog, miközben karjaival egyensúlyoz. Előfordulhat, hogy lábujjaival is kapaszkodik, esetleg bokája kifelé dől vagy sokat álldogál lábujjhegyen. Ez természetes jelenség a járástanulás időszakában, az esetek többségében csak átmeneti állapotról van szó.

Ideális gyermekcipő

Amikor napjai javarészét már állva tölti a gyermek, ideje megfelelő lábbeli után nézni! Mindenképpen zárt sarkú, kemény kérgű, erős és jól szellőző cipőt kell választani, ami stabilan fogja a gyermek sarkát, illetve elősegíti a boka tartását. A cipőválasztás kapcsán időről időre felmerülő kérdés, hogy engedjük-e mezítlábazni gyermekünket. A mezítlábas sétának olyan felületen van jelentősége, ahol a láb izmai dolgozhatnak és az egyensúlyérzék javulhat. Így elsősorban egyenetlen felületen (pl. fűben, homokban) javasolt.

Az ideális gyermekcipő minden tekintetben követi a láb méreteit, a gyermekek lába azonban gyorsan nő: a totyogóké két-három havonta körülbelül fél cipőmérettel változik, míg a három-ötéves korosztályba tartozó gyermekeknél nagyjából négy-öthavonta kell cipőt cserélnünk. Serdülő gyermekünknek évente 1-2 méretet fog nőni a lába.

Gyakori lábdeformitások csecsemőkorban és gyermekkorban

Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb lábdeformitásokat, amelyekkel a szülők találkozhatnak:

Veleszületett ferde láb

Veleszületett, gyakran kétoldali lábtartási hiba, amit leggyakrabban méhen belüli mechanikai hatás okoz. Ha nincs egyéb kizáró ok, akkor már újszülöttkortól javasolt elkezdeni a gyógytornát, ami a befelé forduló lábfej passzív tornáztatását jelenti. A talp bőrének ingerlésével - enyhe csípés, simogatás - aktív lábmozgásokat is kiválthatunk. A torna egyúttal a lábszár, valamint a lábizmok erősítéséhez is nagymértékben hozzájárul. Ezeket az egyszerű tornagyakorlatokat − amit gyógytornász tanít meg a szülőknek − naponta többször el kell végezni, általában érdemes a baba tisztába tevéséhez, fürdetéséhez kötni. Amennyiben a tornáztatással nem érünk el eredményt, illetve az elváltozás súlyosabb, átmeneti gipszkötés válhat szükségessé.

Sarlóláb

Újszülöttkori lábdeformitás, mely többnyire mindkét lábat érinti, fiúknál gyakrabban fordul elő. Sarlóláb esetén a talp elülső része sarlószerűen befelé hajlik. Fontos, hogy mihamarabb felfedezzék az elváltozást, hogy időben elkezdődhessen a célirányos gyógytorna, mely főként a lábfej oldalsó részének aktív ingerlését jelenti. Ha az ortopéd orvos úgy ítéli meg, szükséges lehet korrekciós sín vagy cipő (Bebax-szandál) viselése is. A cipőt a kezelőorvos állítja be és helyezi fel, és hat hétig folyamatosan kell viselnie a gyermeknek (csak fürdéskor vehető le).

O-láb és X-láb

Ezen elváltozások nem feltétlenül kórosak, általában nem csontrendszeri elváltozás áll a hátterükben. Születéskor legtöbbször enyhe O-láb észlelhető, ami valószínűleg az anyaméhben fennállott kényszertartás következtében jön létre, de örökletes tényező is szerepet játszhat a kialakulásában. A veleszületett O-láb meg szokott maradni csecsemőkorban, később azonban, amikor a kisgyermek járni kezd, fokozatosan kiegyenesedik. Orvosi vizsgálat akkor válik szükségessé, ha a befelé görbült helyzet nem korrigálódik kétéves korig, vagy tovább romlik. X-láb legtöbbször a járás megkezdése után (2-4 éves korban) alakul ki, hátterében a szalagok gyengesége áll. A jelenség az erre hajlamos gyermeknél súlygyarapodás, elhízás következtében fokozódhat, de ezekben az esetekben is jótékonyan hat a növekedés, illetve a diéta, a testsúly csökkenése. Korrekciós helyzetben végzett gyógytornával helyreállítható ez az elváltozás is, ám ha a görbeség jelentékeny, vagy ha nem normalizálódik 8 éves korra, ortopédiai vizsgálat, illetve műtét is szükségessé válhat.

Lúdtalp

A lúdtalp a boka és a lábfej hosszboltozatának süllyedésére vezethető vissza. A laza szalagok nem tartják a boltozatot kellően stabilan, és a láb felső és külső izmai sem egyformán erősek. A csecsemő „lúdtalpasnak” tűnő talpa esetén a boltozatot vastagabb zsírpárna tölti ki, ezt tévesztik össze a szülők gyakran a lúdtalppal. A növekedés során egyre nagyobb testsúly nehezedik a gyermek lábára. Hosszas ácsorgás, illetve járás során lábfájdalom lép fel, a kóros súlyelosztás miatt ezt nemegyszer gerincfájdalom is kíséri.

A lúdtalp megelőzése és kezelése:

1. Megelőzés: Ne késztessük a gyermeket túl korán felállásra és járásra, várjuk meg türelemmel, amíg magától elindul. Ha a kisgyermeket két kezénél fogva megemelve járatjuk, amikor ehhez az izomereje még kevés, elősegítjük a lúdtalp kialakulását. Ügyeljünk rá, hogy kisgyermekkorban se érje túlzott megterhelés a gyermeket!
2. Cipőválasztás: A jó minőségű cipők viselése segít megelőzni a betegséget. A nagyon szűk vagy túlságosan merev cipők visszafordíthatatlan károsodásokhoz vezethetnek. Kb. 2 és 4 éves kora között, amikor a leggyorsabban nő a gyermek lába, általában félévente új cipőre lesz szüksége.
3. Lábtorna: Ha a lúdtalp már kialakult, legfontosabb a lábboltozat izmainak megerősítése lábtorna segítségével.
4. Lúdtalpcipő és talpbetét: Kisgyermekkorban, kifejezetten kifelé dőlő sarok esetén olyan cipőt kell viselnie a gyermeknek, amely a sarok befelé döntésével a láb helyzetét korrigálja - nevezhetjük ezt lúdtalpcipőnek is. Serdülőkorban a nagyobb igénybevétel, a sport, valamint az állandó izomfeszülés fájdalmakhoz, gyulladásos jelenségekhez vezet. A panaszok a kényelmes cipő mellett az egyre könnyebb és tökéletesebb lúdtalpbetétek használatával csökkenthetők. Lúdtalpbetétet az ortopéd szakorvos ír fel, a betét mindig a gyermek lábára van tervezve. Ilyen esetben a gyermek valamennyi cipőjében szükséges a betét használata, és a láb méretének változásakor a betétet is cserélni kell! Lúdtalpbetét használatakor 1-1,5 évente érdemes kontrollra menni, hogy ellenőrizhessék a betétet és a talpat.

Térdproblémák gyermekkorban és felnőttkorban

A térdízületben kettő is van meniszkusz (latinul: meniscus), ami egy kis rostos porcgyűrűt jelent. Fontos funkciót látnak el és sajnos sérülésük igen gyakori. Egyrészt rugalmasságuk révén ütközőként funkcionálnak, csökkentve a járás, ugrás során az ízületi porcra jutó terhelést. Másik feladatuk a terhelési felszínek növelése, az erőviszonyok normalizálása.

A meniscus sérülések (köznyelvben „porcleválás”) a leggyakoribb sportsérülések focisták, kézilabdázók, kosarasok körében, illetve minden olyan sportban, ahol gyakoriak az irányváltások és a játékosok közötti ütközések. Az esetek többségében a medialis (belső) meniscus szakad, rendszerint terhelés alatti rotációs mozdulat hatására. A csavaró mozdulatra nyíróerők ébrednek a két csont között, melyek a megfeszült puha meniscust könnyen beszakíthatják.

Meniszkusz sérülés tünetei:

• Fájdalommal járnak az ízületi mozgások a szakadt porc rongálódása miatt.
• Teljes ízületi elakadás is előfordulhat, ha a levált lebeny beékelődik a két csont közé.
• A szakadás mellett lévő ízületi porcfelszínek hosszútávon károsodhatnak, mivel a szakadt terület folyamatosan dörzsöli őket.
• A fájdalom jellemzően a sérült résznek megfelelően, az ízület belső (vagy külső) pereménél jelentkezik.
• A beteg nem tud leguggolni, a lépcsőzés is nehezített.
• Közvetlenül a sérülés után az ízület megduzzadhat, akár be is vérezhet, ez később terhelés során ismétlődhet.
• Nehézség a térd mozgatásában: a meniscus szakadás miatt a térd mozgása nehezített lehet, különösen a hajlított helyzetből való kinyújtáskor.

Diagnózis és kezelés:

A térdízület vizsgálatára a legalkalmasabb vizsgálatok a röntgen, UH, és MRI. Röntgenen az esetleg társuló csontsérülések ítélhetőek meg, MRI és UH pedig a lágyrészekről adnak információt. Az UH hátránya, hogy nehezen látni be vele csontos felszínek közé, így rutinos, jó szemű vizsgálóra van szükség a sikeres vizsgálat kivitelezéséhez. Az MRI hátránya, hogy a hidrogén molekulák eloszlása alapján virtuális képet állít elő, sok esetben figyelhető meg fals pozitív, vagy negatív eredmény (kb 85%-ban pontos). Ezek a vizsgálatok a további kezelést nagy mértékben nem befolyásolják, mert ha pozitív a lelet és panaszos a beteg, akkor műtéti kezelés javasolt, ha negatív, de a betegnek továbbra is panaszai vannak, akkor is műtét javasolt. A képalkotó vizsgálatok mellett a meniscus sérülések fizikális vizsgálattal is igen hatékonyan igazolhatók.

Hosszútávon a meniscus sérülés nem ideális állapot az ízület számára a porckárosodás további veszélye miatt. Sokszor azonban nem kell azonnal a szikéhez nyúlni, ugyanis kisebb szakadások, melyek nem tartanak fenn tartós ízületi gyulladást, akár teljesen meg is gyógyulhatnak konzervatív kezelés hatására. Az orvos javaslata alapján a konzervatív kezelési lehetőségek kombinálhatók a személyes igényeknek megfelelően.

Hatástalan kezelést követően, illetve komolyabb sérülések esetén az első választandó beavatkozás a térdízületi arthroscopia (térdtükrözés). Ez manapság rutinszerűen alkalmazott, kis műtéti terheléssel járó eljárás. A műtét során az ízületbe vezetett kamerával megkeressük a szakadt területet és elsimítjuk az egyenetlen felszíneket.

Térdduzzanat okai és kezelése

A köznyelvben leggyakrabban térdvizesedésnek, térd duzzanatnak vagy térd dagadásnak hívják. Többféle oka is lehet a térd duzzanatnak:

• Sérülés: Leggyakrabban sport- vagy baleseti sérülés következtében. Egyáltalán nem feltétel, hogy törés vagy szalagszakadás is legyen - ettől még kialakulhat a térd dagadás.
• Túlhasználat: Ha egyszerre komoly terhelés érte a térdet (pl. kertészkedés, sportolás) vagy rendszeresen megterheli térdeit (pl. állómunka), akkor kialakulhat túlhasználati térd duzzanat.
• Betegség: Ízületi gyulladás vagy autoimmun betegség is okozhatja, hogy a térdben felgyülemlik a folyadék.

Annak érdekében, hogy pontosan meg lehessen állapítani, hogy mi okozza a térd duzzanatot, mozgásszervi szakemberre van szükség. Az első kivizsgálást végző mozgásszervi szakember általában reumatológus szakorvos. Enyhébb esetben térdszakértő gyógytornász is elvégezheti a vizsgálatot.

Térdduzzanat okai

A térd duzzanat okait két nagy csoportba oszthatjuk: a sérüléses és a betegség miatti okok.

Sérülések miatti térd duzzanat

A térd bármely részének sérülése okozhatja, hogy a térdben felszaporodik az ízületi folyadék. A leggyakoribb olyan sérülések, amelyek térd duzzanatot okozhatnak:

• Keresztszalag-szakadás: Egy fájdalmas és lassan gyógyuló, de sajnos gyakori térdsérülés, mely szinte mindig erős térd duzzanatot okoz.
• Meniszkusz (csúszóporc) szakadás: A térd egyik leggyakrabban sérülő szövete, melynek szakadása esetén a térd gyakran bedagad.
• Túlhasználati sérülés: Számos ismétlődő mozdulat miatt valamilyen izom-, szalag- vagy ízületi sérülés, esetleg gyulladás alakul ki a térdben, mely duzzanattal jár.
• Törés: Leggyakrabban a térdkalács (patella) törhet el, mely jelentős mértékű duzzanatot okozhat.

Betegségek miatti térd duzzanat

Nem csak sérülések okozhatnak duzzanatot a térdben. Különböző enyhébb és súlyosabb betegségek is kiválthatják a duzzanatot. A legtöbb térd duzzanatot okozó betegség gyulladással jár, és vírus, baktérium vagy immunrendszeri hiba okozza.

• Csont-ízületi gyulladás: Porckopásból fakadó gyulladás, mely fájdalmat és duzzanatot okoz.
• Reumatoid arthritisz: Autoimmun betegség, amely az ízületeket támadja, és gyulladást, duzzanatot okoz.
• Fertőzéses ízületi gyulladás: Baktériumok, vírusok, gombák vagy egyéb kórokozók által okozott gyulladás, mely duzzanattal jár.
• Köszvény: Anyagcserebetegség, melynek során húgysav rakódik le az ízületekben, fájdalmat és duzzanatot okozva.
• Álköszvény: Ízületi gyulladás, mely hirtelen, fájdalmas duzzadásos rohamokban jelentkezik a szervezet egy vagy több ízületében, leggyakrabban a térdben.

tags: #terden #jaras #gyogytornasz #csecsemo