A tejfehérje-allergia diagnosztizálása és kezelése: részletes útmutató

Előző cikkünkben részletesen ismertettük a tejfehérje-allergia tüneteit. Ha ezek közül bármelyiket észleljük magunkon, ajánlott szakorvoshoz fordulni, hogy a tejfehérje, mint táplálékallergia diagnosztizálása biztos legyen. Az ételallergia diagnosztizálása nem alapulhat feltételezéseken, mert akkor a beteget feleslegesen tiltjuk el a tejtől, tejtermékektől, és még pl. tejport tartalmazó, stb. élelmiszerektől, feleslegesen megszorító diétára fogjuk.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a tejfehérje allergia és a tejfehérje intolerancia nem ugyanaz a betegség, bár mind a két esetben kerülni kell a tej fogyasztását. Sőt, a tejfehérje intolerancia a laktóz intoleranciától is különbözik. Tejcukor érzékenység esetén a tejcukor (laktóz) bontását végző enzim (laktáz) hiányzik, vagy csökkent mennyiségben található meg a szervezetben. Ilyenkor a laktóz tartalmú ételek, italok fogyasztása után kellemetlen emésztési tünetek jelentkezhetnek a betegnél (pl. hasmenés, puffadás, szélgörcs).

A szervezet az állati eredetű tejben lévő fehérjéket allergénként azonosítja, és az immunrendszer a normálistól eltérő módon védekezik ellene. A tünetek tej-, tejtermékek, vagy ezek valamelyikét tartalmazó étel elfogyasztásakor jelentkeznek. Miután ezek a tünetek hasonlítanak a tejcukor érzékenység tüneteihez, gyakran összekeverhetőek azzal.

Epidemiológia

A tehéntej fehérje allergia 3 éves kor alatt a leggyakoribb allergiát okozó táplálék, de bármely életkorban előfordulhat. Általában már 1 éves kor alatt megjelenik, kisdedkorban 2-3% körüli az előfordulása, mely 6 éves kortól 1% alá csökken. Örökletes tényezők játszanak fontos szerepet, ezért családi halmozódást mutathat. Kisgyermekek esetén a betegséget 90%-ban kinövik 3 éves koruk előtt.

Tünetek

A tüneteknél fontos elkülöníteni a „korai” és a „késői” megjelenésű tüneteket. Amennyiben az étel bevitelét követően pár perccel, vagy 2 órán belül jelentkezik (korai), általában IgE mediált folyamatra utal. A késői tünetek megjelenhetnek akár 48 órával vagy 1 héttel az étel bevitelét követően, ezek általában nem IgE közvetített folyamatok. A tünetek eléggé variábilisak és nem specifikusak a betegségre, ami nem könnyíti meg a diagnózist.

Leggyakrabban emésztőrendszeri tüneteket okoz, majd ezt követik gyakoriságban a bőr- és a légúti tünetek. A késői megjelenésű formára inkább az emésztőrendszeri tünetek jellemzőek, melyek bőrtünetekkel társulhatnak. A kicsinyeknél elsősorban bőrtünetek (csalánkiütés, atópiás dermatitisz = ekcéma) és légúti reakciók (allergiás nátha, visszatérő zihálás, száraz köhögés, nehézlégzés), valamint emésztőrendszeri tünetek (véres széklet, hasmenés, hányás, refluxos panaszok) jelzik a betegséget.

• Bőrtünetek: urticaria, ekcéma, ajak-, szemhéjduzzanat
• Tápcsatornai tünetek: hányinger, hányás, hasi fájdalom, haspuffadás, hasi kólika, hasmenés, székrekedés, nyálkás vagy véres széklet, gastrooesophagealis reflux (GERD), eozinofíliás emésztőrendszeri megbetegedések, nyelési nehezítettség
• Légúti tünetek: asztma, akut rhinitis, köhögés, középfülgyulladás
• Egyéb tünetek: akut kötőhártya gyulladás, vashiányos anaemia, nem megfelelő súlygyarapodás, súlycsökkenés
• Szisztémás tünetek: anafilaxia

Diagnózis

A diagnózis felállítása elsősorban a részletes betegtörténet felvételből, mely kiterjed a családban előforduló allergiás megbetegedésekre, illetve részletes betegvizsgálatból áll. Nem csak az orvos veheti fel az anamnézist, hanem a dietetikusnak is feladata a beteg kórelőzményének ismerete. A dietetikus részletesebben térképezi fel a páciens táplálkozási szokásait, a tej és tejtartalmú élelmiszerek fogyasztási gyakoriságát. Az anamnézis felvétel mellett fontosak még a fizikális vizsgálatok, melyek által még pontosabb képet kaphatnak a beteg állapotáról. Ha felmerül a táplálék allergia gyanúja, a házi gyermekorvos akár további szakrendelésre is küldheti a gyermeket kivizsgálás céljából.

Táplálkozás-tüneti napló

A táplálék- illetve tejfehérje allergia diagnosztikájában és kezelésében is nagyon fontos szerepet játszik a táplálkozás-tüneti napló. Ennek az ételnaplónak tartalmaznia kell, hogy mikor, mennyit és mit evett a páciens, ezek az ételek milyen módon voltak elkészítve és milyen, mennyi folyadékot fogyasztott. Fontos, hogy feltüntessük az étkezések időpontját és körülményeit is. A táplálkozási-tüneti naplóban, ahogy neve is mutatja, a fellépő tüneteket is vezetni kell. Le kell írni benne, hogy melyik étkezés után, mennyi idővel jelentkeztek a panaszok, azok súlyosságát és fennállásuk időtartalmát is célszerű feltüntetni. Ezért egy hónapig érdemes vezetni a megszokott életkörülmények, táplálkozási szokások mellett.

Eliminációs-terheléses vizsgálat

A gyermekkori táplálékallergia diagnózisának legbiztosabb módja, ha 2-4 hétig kivonjuk a panaszokat kiváltó táplálékot az étrendből, majd orvosi felügyelet mellett fokozatosan, egyre nagyobb mennyiségben visszavezetjük azokat. A visszaterhelés során következetesen jelentkező tünetek igazolják az allergiát. Ez azonban egy rendkívül időigényes folyamat, és nem is veszélytelen, amennyiben a gyermeknél korábban súlyos anafilaxiás reakciót váltott ki az allergén fogyasztása.

Az első napon a terhelés során, egyre nagyobb mennyiségű tejet (max. 100 ml), 30 perces időközökkel kell elfogyasztani a gyermeknek. Közben rögzítik a gyermek fizikális állapotát, és az esetleges tüneteket, mely esetén a vizsgálatot fel kell függeszteni. Második naptól kezdve, otthon napi 200 ml tejet kell fogyasztania, majd két hét panaszmentesség után a tejtermékeket is fokozatosan bevezethetik. Ha 4 hét tej és tejtermék fogyasztása után továbbra is tünetmentes a gyermek, a tehéntej fehérje allergia megszűnése kimondható. A terhelés első napját szoros orvosi felügyelet mellett kell elvégezni, mert a terhelés során a visszajuttatott allergén ismét allergiás reakciót provokálhat, mely akár más tünetek formájában is megjelenhet, mint korábban, akár anafilaxia is kialakulhat. Amennyiben a tehéntej fehérje allergia anafilaxiás tünetek formájában jelentkezett és egyértelmű az étel és a tünetek megjelenése közti kapcsolat, a diagnózis felállításához nem szükséges terheléses vizsgálat.

A tej, tejtermékek kivonásának (eliminációjának) időtartama attól függ, hogy korai vagy késői megjelenésűek voltak a tünetek. Az elimináció idejének leteltével újabb terhelés következik, majd annak eredménye alapján születik döntés, hogy ki kell-e ismét iktatni a tejtermékeket az étrendből. Emiatt az egész folyamat akár több hónapot is igénybe vehet. A beteget 6-12 havonta újra kell vizsgálni, hogy kialakulhatott-e a tolerancia. Ez általában 3 éves korra >75%-ban, 6 éves korra >90% kialakul. Amennyiben 2 éves korig nem történt terheléses vizsgálat, ennek elvégzése mindenképpen szükséges.

Vérvizsgálat és bőrtesztek

A klinikai tünetek, az orvosi anamnézis és fizikális vizsgálatok mellett a szérum-IgE-szintmeghatározás (illetve bizonyos esetekben a bőrpróba, más néven Prick-teszt) a leggyakrabban alkalmazott vizsgálati módszerek az ételallergia kiderítéséhez. Vérből bármely életkorban történhet a meghatározás, akár egy hetesen is, a bőrpróbát étel allergénekkel fél éves kortól el lehet végezni. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy sem a vérteszt, sem a bőrpróba nem alkalmazható önmagában ételallergia fennállásának alátámasztására vagy annak kizárására.

A vizsgálatok kapcsán feltétlenül meg kell különböztetni a vérből IgE meghatározással és/vagy bőrpróbával igazolt tejallergiát, valamint a már "kinőtt" tejallergiát, amikor már nincs spec. IgE emelkedés, vagy pozitív bőrpróba. Előfordulhat az is, hogy bár a klinikai tünetek igazolták a tejallergiát, ám sem laborban, sem bőrpróbával nem volt kimutatható. Ha a klinikai kép alapján tejallergia feltételezhető, azonnal el kell kezdeni a tejfehérjementes diétát.

Vérből történő ellenanyag meghatározása (IgE)

1. Az össz-IgE vérvizsgálat esetén a vérben lévő IgE típusú ellenanyag össz-szintjét határozzák meg.
2. Az allergiás reakció következtében immunglobulin E, röviden IgE antitest termelődik. A vérvizsgálat során a vérben az IgE antitestek megemelkedett szintje igazolja az allergiát.
3. Az immunrendszer termeli az IgG antitestet, melynek négy alosztálya van: IgG1, IgG2, IgG3, IgG4. Csecsemőkorban bizonyos fehérjékkel szemben az IgG-szint megemelkedik, ez lehet akár a tej, tojás vagy éppen a szója.

A vérvételes ételallergia vizsgálatok során a vérben keringő, az adott élelmiszer ellen a szervezetben termelődő ellenanyag (immunglobulin E - IgE) molekulák szintjét határozzuk meg. Az ellenanyag az allergénnel való találkozást követően (vagyis miután a gyermek már legalább egyszer fogyasztott a panaszokat okozó élelmiszerből) kezd el termelődni a szervezetben. Magas koncentráció esetén, az allergiagyanú megerősödik, ha a koncentráció alacsony, a gyanú gyengül. Hangsúlyozni kell, hogy a vizsgálatot a tünetek megszűnése után is el lehet végezni. Az IgE-szint ugyanis akkor is magas marad, ha a gyermek már diétázik, és az allergén nincs jelen. Az IgE mediálta allergia kimutatásához nincs szükség arra, sőt kifejezetten veszélyes lehet, ha a vizsgálat előtt tejes ételt adunk a gyermeknek, hiszen azzal bőrének, bél- és immunrendszerének is ártanánk.

Molekuláris allergiavizsgálat

Ma már elérhető a molekuláris allergiavizsgálat is, amely jóval pontosabb információkat ad a tüneteket kiváltó allergénről. A tejallergia molekuláris vizsgálata segít pontosabban meghatározni, hogy a tejfehérjék közül melyik komponens okozza az allergiás reakciót, és elkülöníti a valódi, súlyos allergiát az enyhébb, kinőhető érzékenységektől.

Fő komponensek és jellemzőik

• Kazein (nBos d8 IgE) - a tej 80%-a, hőstabil, súlyosabb, tartós allergiára utal, keresztreakció más állati tejjel lehetséges.
• Alfa-laktalbumin (nBos d4 IgE) - savófehérje, hőlabilis, enyhébb allergia, gyakran kinőhető.
• Béta-laktoglobulin (nBos d5 IgE) - savófehérje, csak tehéntejben van, hőlabilis, gyakran enyhébb reakciók.
• Tehéntej albumin(i) (nBos d6 IgE) - a teljes tehéntej fehérjéire adott érzékenységet mutatja.
• Tehéntej (f2 IgE) - jelzi a tejallergia jelenlétét, nem különíti el a komponenseket.
• Tej laktoferrin (nBosd) - savófehérje, ritkábban allergizál, segít a teljes kép felmérésében.

Mire jó a molekuláris diagnosztika?

Kockázatbecslés - pl. Segítségével a beteg megtudhatja, hogy a tej minden formában tilos-e, vagy csak bizonyos hőstabil komponensekre érzékeny, így a diéta személyre szabható.

Kettős vak placebóval kontrollált ételprovokációs teszt

Ez az eljárás a legkorszerűbb. Lényege, hogy sem az orvos, sem a páciens nem tudja, hogy placebót vagy az allergént kapja-e a beteg. Kisgyermekeknél ez a módszer nem alkalmazható, ilyenkor nyílt provokációs tesztet csinálnak, melynél a beteg és az orvos is tudja, hogy mit kap a beteg. Ilyenkor a feltételezett allergént vagy allergéneket bőrfelszín alá juttatják be. Ha bizonyos idő elteltével a bőrfelszín allergiás reakciót mutat, akkor valószínűsíthető az ételallergia.

Kezelés

Tej-, tejtermék kivonása az étrendből általában elegendő a tünetek megszűnéséhez. Fontos, hogy ha tejterméket vagy a tej valamely részét adalékként tartalmazza egy készítmény, azt sem szabad fogyasztani. Kialakulhat keresztallergia más állatok teje között (tehén, kecske, juh), ezért ezek mind kerülendőek, ugyanígy a belőlük készült tejtermékek fogyasztása is.

Újszülöttkori forma

Kizárólag anyatejes csecsemőknél, ha az édesanya hajlandó a tej-, tejtermékmentes diéta folytatására, a szoptatást általában nem kell abbahagyni. Amennyiben a csecsemő tápszeres, először extenzíven hidrolizált tápszerre kell váltani, viszont ha a tünetek továbbra is fenn állnak, szükség lehet még inkább lebontott formájú, azaz aminosav alapú tápszer adására. Tápszerváltás, vagy anyai diéta esetén is, kell egy vagy két hét, amíg az allergének kiürülnek a baba szervezetéből, ez idő alatt a tünetek még fenn állhatnak. Előfordulhat, hogy nem csak a tejtermékekre allergiás a baba, ilyenkor alaposan át kell nézni az anyai diétát és akár más ételeket is ki kell vonni belőle (pl. tojás, szója). A visszaterhelést általában 6 hónapnyi eliminációt követően szokták először megpróbálni. Amennyiben az első visszaterhelés nem sikeres, általában még 6 hónapig javasolt a tejmentes diéta/tápszer folytatása, majd újra meg lehet próbálni a visszaterhelést. A betegség általában 6-18 hónapos korra megszűnik, extrém ritka, hogy tartós allergia alakuljon ki.

Nagyobb gyermekek és felnőttek

Nagyobb gyermekeknél fontos figyelembe venni, hogy a tej és tejtermékek kivonásával fontos tápanyagok (fehérje, kalcium, D és A vitamin) bevitele megszűnik, ezért az étrendben ezeket pótolni szükséges, hogy ne alakuljanak ki hiányállapotok, betegségek.

tags: #tejfeherje #allergia #vervetel