Hadas Kriszta, a neves riporter és műsorvezető, nevével összeforrt a „Jön a baba” című dokumentumsorozat, amely forradalmasította a magyar médiában az anyaság, terhesség és szülés bemutatását. A műsor, amely a Spektrum Home-on fut, nem csupán egy egyszerű tévéműsor, hanem egy felszabadító érzelmi hullámvasút, amely minden leendő szülőnek receptre írható lenne. Hadas Kriszta műsora egyedülálló abban, ahogyan a szülőség sokféleségét és a különböző, mégis jó utakat bemutatja, ezzel felbecsülhetetlen üzenetet közvetítve már a nulladik pillanatban.
Hadas Kriszta - A riporteri munka lényege és a „Jön a baba” születése
Hadas Kriszta munkái mindig is tiszteletet parancsoltak, professzionális riporternek és hibáit bátran vállaló embernek tartották. Azonban az a munka és az a „hadasság”, amit a „Jön a baba” sorozatba beletett, egészen egyedülálló. Elképesztő, milyen szuper arányérzékkel nyúl hozzá a történetekhez. Nem sértőn, de mindig rámutat arra, ha valaki a műsor szereplői közül tévedésben van és a nézőket is megpróbálja megtéveszteni. Úgy képviseli a „másik oldalt” egy csomó helyzetben, hogy közben elfogadja a riportalanyai véleményét. Nem fél „bepiszkolni” a kezét (a szó szoros és képletes értelmében is) és a hiúságát sem. Vállalja, hogy 49 évesen felkászálódik egy lóra, belemegy a kemény témákba, rákérdez másodszor, harmadszor - és azt nem is tudjuk, hogy a kamerán kívül hányszor.
A „Jön a baba” ötlete egy személyes tapasztalatból és egy felkérésből született. Kétgyermekes anyukaként, aki lányát tíz évig egyedül nevelte, és a várandósság alatt is végig dolgozott, Hadas Kriszta története maga sem volt szabályos. Korábban nem olvasott kismamás cikkeket, mert élt benne az előítélet, hogy a médiában az anyaságot rózsaszín cukormázzal leöntve tálalják. Azonban egy felkérésre babanaplót kezdett írni a Baba magazinnak, humorral közelítve meg a témát, bemutatva a kismama lét nehézségeit, a slamposságot, az idegbajt. Ezekből az írásokból született meg az „Egy tökéletlen anya naplója” című könyv, amely szintén nagy sikert aratott. Ezt követően kereste meg a Life TV akkori programigazgatója a dokumentumsorozat ötletével, tudva, hogy Kriszta otthon van a doku, riport műfajában, és érdeklődik az anyaság tematikája iránt. Ekkor lépett ki a TV2-től, és szabadúszóként belevetette magát ebbe a munkába, beleszeretve a családokhoz való közelségbe, az életük legfontosabb pillanatainak megörökítésébe.
A „Jön a baba” - A szülésen és az első hónapokon túl
A műsor elvileg a terhesség utolsó heteiről, a szülésről és a babával töltött első hónapokról szól - de összességében sokkal többről. Az is tök jó, hogy nem ér véget a sztori a szüléssel, hiszen a saját példámból is tudom, hogy az első gyereknél nagyjából a szülésig gondolkozunk, arra nagy erőkkel készülünk, begyűjtjük a holmikat, de arról nem igazán van koncepciónk, hogy milyen lesz együtt lenni egy kisbabával. A sorozatból kiderül, hogy a szülés nem csak móka és kacagás. Aki egy icipicit is hajlamos a meghatódásra, készüljön fel, hogy bőgni fog, mert a műsor minden részt megkönnyezteti. De közben nagyon sok olyan információ is elhangzik, ami lényeges lehet egy kezdő kismamának, kispapának. Például, hogy mennyire fontos az arany óra, hogy mire jó a bőrkontakt vagy az úgynevezett „szőrkontakt”.
Különböző családok, egyforma csoda
A legjobb az egész sorozatban talán az, hogy mindenféle embereket látunk életük sorsfordító pillanataiban: visszafogott kutató párt, a férfi-női szerepeket egészen hagyományosan megélő néptáncos házaspárt, vagy éppen olyan pedagógus anyukát, aki a párjának is csodásan megmondja, mi lesz, miközben belül nagyon bizonytalan. Sőt, az évad folyamán lesz kétanyukás család is. Főleg, mert mindig, minden helyzetben az emberi oldal látszik, mindig tudunk azonosulni a szereplőkkel, akkor is, ha az ország másik végében élnek vagy teljesen más elveket vallanak, mint mi magunk. Mert a szülés, születés csodája olyan elemi dolog, amit mindenki egészen hasonlóan él meg. Szerintem ez adja az igazi varázsát a műsornak. Hadas Kriszta szabálytalan sorsokat keresett, nem a plakátcsaládokat. Már az első évadban jelentkeztek olyan anyukák, akik azt érezték, a sorsuk, az élethelyzetük erőt tud adni másoknak. Szerették volna megmutatni, hogy a terhességet, a szülést így is lehet csinálni.
A műsorban bemutatott családok sokszínűsége kulcsfontosságú. Például jelentkezett Tatabányáról egy bányászcsaládból származó anya, aki 46 évesen várta a harmadik párjától a negyedik gyerekét. Vagy egy olyan nő, aki autista kisfia születése után vállalt egy következő babát, egy másik, akinek petesejt-donációval lett gyereke. A második és a harmadik évadban az anyák többsége már tudatosan úgy jelentkezett, hogy el akarta mesélni a történetét, erőt adni másoknak. Sokan azért jelentkeztek, mert már látták az első filmeket. Megbíztak Hadas Krisztában, mert őszinte velük, ami a filmekből is kiderül.
Orvosok és kórházak a „Jön a baba” lencséjén keresztül
Az orvosok bevonása az első évadban nehezebb volt, de hamar rájöttek, hogy Hadas Kriszta nem a kórházban lévő viszonyokat, helyzetet akarja bemutatni. A főszereplők a kismamák, a középpontban az ő civil szüléstörténetük áll, illetve az első hat hetük otthon a babával. Most is vannak orvosok, akik előítéletesek a tévével szemben, azt mondják, nem akarnak „bohóckodni” a tévében, ezért néhány történetet sajnos el kell engedni. De volt már olyan anyuka is, aki pont emiatt orvost váltott.
A COVID-19 hatása a „Jön a baba” forgatására és a szülészetre
A „Jön a baba” Covid miatt megszakadt évada újraindult a Spektrum Home-on. Már javában forgatták a történetek elejét, amikor kitört a járvány. Még a veszélyhelyzet kihirdetése előtt sikerült négy szülést leforgatni, aztán bezártak a kórházak. Hadas Kriszta nem erősködött, hogy folytassák a többi szülés forgatását, mert nem lett volna etikus, és biztos nem is engedték volna meg. A legtöbb kórházban az apuka sem mehetett be akkoriban a szülésre. A felelősséget sem vállalhatta volna, ha bármi történik. Szerkesztő kolleganőjével saját költségükön megcsináltatták a koronavírus-tesztet, negatív lett, és az utolsó szülés után, maszkban, gumikesztyűben, két kiskamerával gyorsan visszamentek a már megszült anyukákhoz felvenni az első otthon töltött napokat. Szerették volna legalább ezt a négy részt befejezni. Hozzáteszem, ezekben a családokban az apukák mindenhol dolgoznak, nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon maradjon mindenki, mert nincs annyi anyagi tartalékuk.
A járvány idején a várandósság, a szülés egy még inkább kiszolgáltatott helyzetet teremtett. A hormonok megbokrosodnak, rengeteg lelki probléma és bizonytalanság merül fel, hogy jó anya leszel-e. Abban az időszakban, ha nincs baj a babával vagy a mamával, gyorsan hazaküldték az anyukákat. Volt olyan anyuka, akit császáros szülés után két nap múlva kitettek a kórházból, a másik azt mesélte, természetes szülése alatt végig maszkban vajúdott és nyomott. Az igazi problémák akkor kezdődnek, amikor a frissen szült anyuka hazamegy. Otthon is egyedül marad bezárva a csecsemővel, esetleg még egy-két másik gyerek is ugrál a fején. A nagymamák, a segítő barátnők nem jöhettek el hozzá, a védőnővel is csak telefonon beszélhetett. Még magányosabbnak, magára hagyottnak érezhették magukat a kismamák. Ne adj isten, ha valami problémájuk van magukkal, vagy a gyerekkel. Az egyik anyukának tejláza lett, 40 fokos lázzal ült otthon, és zokogott. A műsor igyekezett segíteni: anyukák küldtek karanténvideókat, elmesélték például azt, hogyan lehet szülni az ország különböző kórházaiban, miként működik a védőnői hálózat, megkapják-e a csecsemők a kötelező oltásokat, hová forduljanak, ha szoptatási gondjaik vannak. Fontos, hogy a kismamák ne érezzék magukat egyedül, megkapják a válaszokat a kérdéseikre, segítsenek egymásnak.
Szülésfelkészítés és a gyermekágyi időszak kihívásai
A Sudocrem szervezésében zajló szakmai eseményen a gyermekágyi időszak kihívásáról és a szakszerű babaápolásról számtalan kérdést járt körül Hadas Kriszta moderálásával a leendő édesanya, Stohl Luca műsorvezető, valamint a Czeizel Intézet két szakértője, Bartos Rita szülésfelkészítő specialista és Zákányi Lili integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens. A beszélgetés elején Hadas Kriszta elmondta, szerinte általános jelenség, hogy a legtöbb szülő rengeteg mindent átgondol a gyerek születéséig, majd mikor a kezében végre ott a gyerek, nem igazán tudja, mit kell csinálni, mi lenne a jó. A szülés, születés ugyanis krízis, és ha még minden jól is alakul, hatása több ideig is eltarthat, és kihathat arra, hogyan képes az anya babáját ellátni.
A szülési terv rugalmassága és a kommunikáció fontossága
Hadas szerint az egyik legfontosabb kérdés - főleg a mai egészségügyi ellátás helyzetét tekintve - hogyan képviselje az édesanya az érdekeit, jogait a kórházban, hogyan kérdezzen rá a beavatkozásra, és utasítsa vissza ezeket, ha nem merül fel az, hogy a baba vagy a mama egészsége, élete veszélyben van. Bartos Rita szülésfelkészítő specialista szerint ezeket a kérdéseket érdemes jó előre, még otthon tisztázni a gyerek leendő apjával. Fontos, hogy a szülési terv is egy rugalmas dolog legyen, hiszen például előfordulhat, hogy a szülés valahányadik órájában meggondolja magát az anya, és mégis epidurális érzéstelenítést kér. A kórházi személyzettel való megfelelő kommunikáció azért is elengedhetetlen, mert ha ők tudnak normális válaszokat adni, akkor a szülők dönteni tudnak a beavatkozásról.
A várandós Stohl Luca, aki májusra várta kisbabáját, megosztotta a témával kapcsolatos gondolatait és kitért arra, hogy a férje először másodhegedűsként állt a szüléshez, úgy gondolta, az orvosok majd elmondják, mit kell csinálni. „Mondtam neki, hidd el, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor nem fogok ennyit beszélni, mint most, és te leszel az, akinek képviselnie kell az érdekeinket, vagy azt, amit előre megbeszéltünk. Persze valahol nyilván másodhegedűsek a férfiak, de aktív részesei is a folyamatnak.”
Gyakorlati tanácsok és az örök vitatémák
A kerekasztal-beszélgetésen olyan praktikus információkról is szó esett, mint a szoptatás, a tápszer kérdései, a köldökzsinór-csonk ápolása, a bőrápolás, a megfelelő fürdetési hőmérséklet, alvási pozíció is. Hiszen az irányelvek időről időre változnak, a nagyszüleink, szüleink egészen másképp csinálták még, ahogy mi. Kell-e például minden nap fürdetni a babát? Bartos Rita elmondta, a jelenlegi álláspont az, hogy amint megszületik a baba, anyára adják, és nem viszik el lefürdetni, sőt a kórházi idő alatt ezt nem is teszik meg, hiszen ma már tudható, hogy a magzatmáz jó hatással van a babára. Kiderült, a fűtésszámlával is spórolhatunk nyugodtan tovább, hiszen a 20-22 fok bőven elég a gyereknek, nem kell túlöltöztetni, és továbbra is ki lehet szellőztetni.
A sok vitát generáló igény szerinti szoptatásról is szó esett. Bartos Rita szerint az elején hosszadalmasabb folyamat ennek beállítása, de ez normális, nem kell felülni az olyan kérdéseknek, hogy normális-e, ha egy óráig a mellünkön van a gyerek. Örök vitatéma az együtt és különalvás is, amiről egyértelmű volt Bartos Rita álláspontja: az első hat hétben a babának még szüksége van a szoros együttlétre, akár a hálószobában, egy babaöbölben, később azonban a házastársi szerepek megóvása érdekében jó, ha átkerül a baba a saját szobájába.
A mentális felkészülés jelentősége
Zákányi Lili integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens szerint az első pár hét szimbiotikus időszak, normális, ha ilyenkor egy anya egész nap egy hálóingben szoptatja a gyerekét. „Ez egy folyamat, és ebben magabiztossá válni nem egy egyszerű dolog. A szakember szerint azonban nem érdemes sokat aggódni ezeken a kérdéseken. Pszichológiai értelemben sokkal többet árt az anya-gyerek kapcsolatnak, ha egy anya például a császármetszést hatalmas kudarcnak éli meg, és emiatt levert állapotba kerül, önmagát ostorozza, mint maga a tény, hogy császármetszéssel hozta világra a gyermekét.”
A praktikus kérdéseknél talán sokkal fontosabb, milyen kimondott vagy kimondatlan mondatokat, hiedelmeket, mintákat örökítünk tovább, mi az, amit beépítünk, mi az, amit elhagyunk. Zákányi Lili szerint egy intenzív szemléletformálás nagyon ráférne a társadalmunkra is, hogy a várandósság és a szülővé válás mentális és pszichés oldalával is foglalkozzunk, mert ez az, ami nagyon váratlanul éri a friss szülőket, és számos későbbi nehézséget, kisiklást hoz, ha lelkileg nem vagyunk erre igazán felkészülve. „A szülőség egy részére nem is lehet száz százalékig felkészülni, de ha foglalkozunk ezekkel a dolgokkal, akkor jól teszünk önmagunkkal és egymással is. A szülővé válás biológiai értelemben egy pillanat, pszichológiai értelemben viszont egy hosszú folyamat, és ezzel kapcsolatban sokszor nem vagyunk elfogadóak. Nagyon sok minden változik, strukturálisan is megváltozik a családi élet, nemcsak a szűk, hanem a tágabb családi kapcsolatokban is. Mindenkinek van egy csomagja, amit magával hozott, ami tele van hiedelmekkel, mintákkal, szokásokkal, állításokkal. Amikor pedig szülővé válunk, mennyi minden érintődik meg ezekből.”
„Ha ez kimondhatóvá tud válni, és van a környezetemben néhány olyan ember, akit fel tudok hívni, és azt mondani, ez pokol, akkor az is segít.” A szakértők a határaink kijelölésének fontosságáról is beszéltek, a szükségleteink kommunikációjáról. Párterápiás gyakorlatban is nagyon sokszor előfordul a kérdés, hogy miért nem érti a másik a szükségleteimet, de lehet, én sem tudom, mit szeretnék, csak van bennem egy elvárás. És ez nagyon jellemző a szülővé válás időszakára. Érdemes ezeket az érzéseket transzparenssé tenni, még akkor is, ha aktuálisan ez okozhat konfliktust. A konfliktus önmagában nem probléma, és a gyerekeink szempontjából is fontos kérdés, hogyan kezeljük ezeket, mert a gyerekkel való élet nagyon sok konfliktust jelent. Egy születésfelkészítő során tudjuk strukturálni ezeket az érzéseket, konszenzusra juthatunk, mert a szülőségnek a részei a gesztusok is, nem érvényesülhet mindig az, amit én hozok, ami az én mintám, az én meggyőződésem.
Bartos Rita is a kommunikáció fontosságát hangsúlyozta. „Fontos kimondani, miben van szükségünk a család segítségére. Lehet, hogy nekem az a segítség, hogy odajön anyukám, leteszi a lábtörlőre a húslevest és elmegy. Miközben másnak pedig az, hogy odamegy, beköltözik hozzá, főz, mos, takarít két hétig. Beszéljük meg, mit szeretnénk, és ebbe integráljuk be a család többi részét.” Zákányi Lili szerint a rugalmasság nagyon fontos minősége lehet ennek az időszaknak, megengedőnek lenni önmagunkkal, a partnerünkkel, kicsit a tágabb családdal is - ez sok nehézségen átsegít. Ha pedig elbizonytalanodunk, milyen mintákat kövessünk, érdemes szakemberhez fordulni. „Attól még, hogy szülők vagyunk, párkapcsolatban is vagyunk, és ezeknek a szerepeknek párhuzamosan kell tudniuk futni. Természetesen vannak olyan időszakok, amikor a szülői szerep intenzívebb, amikor arról szól az életünk, hogy adaptálódunk egy váratlan dologhoz, de akkor is törekedhetünk arra, hogy legyen köztünk intimitás, és itt nem a szexre gondolok, hanem arra, hogy közel tudjuk magunkat érezni a másikhoz. Azt a biztonságot, szeretetet, amit mi egymásnak tudunk adni, nem szabad elengedni.”
tags: #szuloszoba #hadas #kriszta