Kiütések terhesség és szülés után: átfogó útmutató

A bőrkiütés a bőr felszínén megjelenő elváltozások gyűjtőfogalma, amely különböző okok miatt alakulhat ki. A kiütések megjelenése változatos lehet: lehetnek vörös foltok, hólyagok, csomók, hámló vagy viszkető bőrelváltozások. A kiütések lehetnek átmenetiek vagy tartósak, enyhék vagy súlyosak, és gyakran valamilyen alapbetegség tünetei.

A csecsemő- és kisgyermekkori kiütések jelentkezhetnek egyéb tünet nélkül, de járhatnak lázzal és/vagy viszketéssel is. Van, hogy mire orvoshoz jutunk, a kiütéseknek már nyoma sincs, ám sok esetben, egy későbbi időpontban a tünetek visszatérnek.

A terhesség és az anyává válás teljesen megváltoztatja a nőket, és ez nyugodtan szó szerint is értelmezhető. A terhesség különféle bőrelváltozásokkal jár, az egyik legismertebb ezek közül a melazma, vagy terhességi maszk, amely az arcbőrön, a homlokon, az orcákon, az ajkak körül vagy az orr környékén található, barnás színű foltok elnevezése.

A terhesség alatt felléphetnek fiziológiás bőrelváltozások, de kialakulhatnak bőrbetegségek is. Gyakran előforduló normál, fiziológiás bőrelváltozások közé soroljuk a bőr pigmentálódását (melyet főleg az emlőbimbók körül figyelhetünk meg, illetve májfoltok formájában szimmetrikusan az arcon), a striák (a hasfal gyors tágulásából származó csíkok), csillag alakú értágulatok, visszerek, aranyér kialakulását.

A kismamák életét az aranyér és a tágult alsó végtagi vénák is megnehezíthetik, mivel a méh nagyobb súlya és nyomása csökkentheti a megfelelő véráramlást, ezzel elősegítve a kellemetlen panaszokat.

Terhességi bőrbetegségek

A terhesség alatt jelentkező viszketés igen gyakori panasznak tekinthető. A terhesség során a várandós kismamák 1,6%-a panaszkodik legalább egy alkalommal jelentkező, jelentős mértékűnek ítélhető viszketésről. Az orvos elsődleges feladata kizárni a terhességi kolesztázist (ICP), vagy más néven intrahepatikus kolesztázist. Az ICP egy májbetegség, amely lassítja az epe áramlását a májsejtekben, aminek következtében az epe savak felhalmozódnak a vérben. A fő tünet a viszketés, ami általában a második vagy harmadik trimeszterben kezdődik. ICP esetén a viszketés általában a tenyereken és a talpakon a legintenzívebb, és gyakran éjszaka a legrosszabb, elsődleges kiütés azonban nincs, a bőrelváltozások másodlagosak, a vakarásnyomoktól erednek.

A terhesség alatt előforduló négy jelentős bőrbetegség:

• Atópiás terhességi kiütés: Viszkető ekcémás bőrtünetek jelennek meg a végtagok feszítő felszínén, vagy szőrtüszőgyulladáshoz hasonlító bőrtünetek főként a törzsön. Ez a leggyakoribb terhességi dermatosis, amely általában az első és második trimeszterben jelentkezik. A kiütések jellemzően a hajlatokban (könyök, térd) és a nyakon helyezkednek el. Azoknál a nőknél, akiknek korábban volt ekcémája (atópiás dermatitisze), a terhességi hormonok gyakran súlyosbíthatják az állapotot.
• Polymorph terhességi kiütés (PUPPP): Változatos klinikai képet ölthet, az apró viszkető kiütések először a has striáiban alakulnak ki, majd a törzsre, fenekekre, végtagokra terjednek. Ez a terhesség alatt jelentkező, kiütéssel járó viszketés leggyakoribb oka. Bár a név hosszú és ijesztő, maga az állapot általában ártalmatlan mind a mama, mind a baba számára, de rendkívül kellemetlen. Jellemzően a harmadik trimeszterben, különösen az utolsó hetekben vagy közvetlenül a szülés után jelentkezik, és a nők körülbelül 1 százalékát érinti. A PUPPP-re jellemző, hogy a kiütések apró, vörös, csalánkiütésszerű papulákként (púpokként) indulnak, amelyek aztán nagyobb, összefolyó plakkokká, vagyis foltokká alakulnak. Ezek a plakkok általában a hasról indulnak, majd terjedhetnek a combokra, a fenékre és a karokra. Az első és legfontosabb tünet a viszketés intenzitása, amely különösen éjszaka fokozódik, és gyakran megakadályozza az alvást. A kiütések a hasi striákon kezdődnek. Minél nagyobb a has, annál nagyobb a feszülés, ami magyarázatot ad a többes terhességek magasabb kockázatára is. A PUPPP-ben szenvedő nők placentájában gyakrabban mutattak ki a magzattól származó DNS-t. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy a kiütések kialakulásában a magzat genetikai anyaga (különösen, ha az apától származó antigének eltérnek az anyáétól) játszhat szerepet, kiváltva az anyai immunrendszer reakcióját. A PUPPP diagnózisa elsősorban klinikai, azaz a bőrgyógyász a kiütések jellegzetes megjelenése és elhelyezkedése alapján állítja fel. Nincs szükség bonyolult laboratóriumi tesztekre a megerősítéshez, de a vérvizsgálat elengedhetetlen a súlyosabb, de hasonló tünetekkel járó állapotok kizárásához. Bármilyen újonnan megjelenő, intenzív viszketés esetén azonnal konzultálni kell a szülész-nőgyógyásszal vagy bőrgyógyásszal. A PUPPP diagnózisának megerősítéséhez a legfontosabb lép a terhességi kolesztázis kizárása. Ehhez a vérben lévő epe savak szintjét mérik. PUPPP esetén az epe savak szintje normális marad. Ritka esetekben, ha a klinikai kép nem egyértelmű, a bőrgyógyász szükségessé teheti a bőrbiopsziát. Ezzel az eljárással kizárható a Pemphigoid Gestationis (PG), amelynek tünetei kezdetben hasonlíthatnak a PUPPP-re, de a PG súlyosabb, hólyagos elváltozásokat okoz, és speciális immunfluoreszcens vizsgálatot igényel a diagnózishoz. A PUPPP általában ártalmatlan és spontán gyógyul a szülés után, a kezelés fő célja a viszketés enyhítése és a kismama életminőségének javítása.
• Herpes gestationis (pemphigoid gestationis): Ezt nem szabad összetéveszteni a herpesz vírus által kiváltott apró hólyagos kiütésekkel. Ezt a betegséget nem vírus, hanem autoimmun mechanizmus váltja ki. Általában a terhesség 2. vagy 3. trimeszterében alakulnak ki kifejezett viszketés kíséretében a hason a hólyagos, vagy ritkábban csalánkiütések. Komplikációként előfordulhat koraszülés, de születhet az újszülött kis súllyal, illetve a babán is kialakulhatnak apró hólyagok, viszkető kiütések. A pemphigoid gestationis leggyakrabban a terhesség harmadik trimeszterében jelentkezik, de időnként terhességi trophoblast betegséghez is társulhat. A következő terhességek során szinte mindig ismételten jelentkezik, de egyre korábbi terhességi korban és súlyosabb formában. A törzsön (köldök körül) és a végtagokon jelentkező, erősen viszkető erythemás és ödémás területek kezdetben a PUPPP-ot utánozhatják, azonban később megjelennek a kisebb-nagyobb méretű, feszesen telt vesiculák és bullák. A herpes gestationis a terhességi dermatosisok etiológiailag legpontosabban ismert képviselője, egyben a magzatot és újszülöttet leginkább veszélyeztető formája. Autoimmun kórképről van szó, ahol a horgonyzó szerepet betöltő BP180 (bullosus pemphigoid 180 kDa) glikoprotein mint epitóp ellen termelődő IgG típusú autoantitest (az ún. „herpes gestationis szérum faktor”) okozza a betegséget. A kezelés az autoimmun kórképnek megfelelően szisztémás kortikoszteroid, de alkalmaznak ciklosporint, plazmaferezist és nagy dózisú intravénás immunglobulint is. A herpes gestationis jelentkezése kifejezetten veszélyezteti a magzatot is. Az anti-BP180 kötődik az amnion szövethez is, illetve IgG típusából adódóan átjut a méhlepényen a magzati keringésbe. Intrauterin növekedési retardációt, kora- és halvaszülést okozhat, illetve minden tizedik újszülöttnél az anyai bőrelváltozásoknak megfelelő laesiók jelennek meg, melyek az anyai eredetű autoantitestek kiürülésével párhuzamosan néhány hét alatt spontán regrediálnak. Mindezekre tekintettel a kórkép jelentkezése esetén a magzati fejlődés és intrauterin állapot fokozott antepartum ellenőrzése indokolt.
• Impetigo herpetiformis: Lázzal kísérve testszerte gyulladásos alapon ülő pattanásszerű kiütések alakulnak ki. Ebben az esetben is fokozott magzati kockázat áll fenn, halvaszülés is előfordulhat. Az impetigo herpetiformis igen ritka kórkép, nem egyértelmű, hogy egy különálló, terhességre specifikus dermatológiai entitásról van szó, vagy pedig egy terhességgel véletlenszerűen társuló egyfajta pustuláris psoriasis formáról. A harmadik trimeszterben jelentkező betegség sajátossága, hogy bár lokálisan indul, fokozatosan terjedve az egész szervezetet megbetegítheti és életveszélyessé válhat. Kezdetben erythemás területek jelentkeznek, szélükön steril pustulákkal, melyek csak mérsékelt viszketést okoznak. A bőrelváltozások egyre nagyobb területet érintenek, a betegség a nyálkahártyákra is ráterjed, majd szisztémás tünetek jelentkeznek: gyakori a hányinger, hányás, hidegrázás, láz, hasmenés, hypocalcaemia és hypoalbuminaemia, illetve a steril pustulák megrepedése és felülfertőződése után a legsúlyosabb esetben sepsis is kialakulhat. Szisztémás jellege miatt kezelésében a pusztán lokális terápia nem vezet kielégítő eredményre, ezért per os alkalmazott kortikoszteroidokra és a szekunder infekciók lehetősége miatt antibiotikumokra van szükség.

Általában ezek a betegségek a következő terhesség során kiújulnak, s a szülést követően spontán gyógyulnak, ezért nem szükséges agresszív, csak tüneti kezelés.

Szülés utáni kiütések és viszketés

Sok kismama számára a terhességi viszketés a szülés után sem múlik el azonnal, sőt, a hormonális változások és a stressz hatására akár súlyosbodhat is. A PUPPP gyakran a szülés utáni első napokban éri el a csúcspontját, mivel a szervezet immunrendszere és hormonháztartása ekkor próbál visszatérni a terhesség előtti állapotba. Ezen túlmenően, a szülés utáni stressz, az alváshiány és a kórházi környezetben használt fertőtlenítőszerek vagy mosószerek is hozzájárulhatnak a bőr irritációjához. Allergia a fájdalomcsillapítókra: A szülés során, különösen császármetszés esetén használt gyógyszerek is kiválthatnak allergiás reakciókat.

A szülés utáni viszketés kezelése hasonló elveken alapul, mint a terhesség alattié: lokális szteroidok (ha a szoptatás engedi), antihisztaminok és bőrpuhító készítmények. A PUPPP kezelésére használt gyógyszerek szoptatás alatti alkalmazását gondosan mérlegelni kell. A helyi szteroidok használata általában biztonságosnak minősül, mivel csak nagyon kis mennyiség szívódik fel a véráramba. A szájon át szedhető antihisztaminok közül sok biztonságosan alkalmazható szoptatás alatt. Az orvos általában a kevésbé szedatív második generációs antihisztaminokat javasolja. Mindig tájékoztassa orvosát arról, hogy szoptat, hogy a legbiztonságosabb és leghatékonyabb kezelési tervet állíthassa össze.

Fontos, hogy a várandósság alatt és a gyermekágyas időszakban is próbáljunk elég időt fordítani a pihenésre, valamint igyekezzünk a lehető legegyensúlyozottabbak maradni testileg és lelkileg is. A család és a tágabb környezet segítségével enyhíthetők az édesanyákra nehezedő fizikai és pszichés terhek.

Csecsemő- és kisgyermekkori kiütések

A csecsemő- és kisgyermekkorban gyakori bőrtünet az ekcéma. A vörös foltokban jelentkező kiütések erős bőrszárazsággal és viszketéssel járnak, mely sok esetben az éjszakai alvást is megnehezíti. A bőrviszketés okai közül az ekcéma már pár hónapos korban is jelentkezhet: a táplálékallergia mellett tusfürdő, mosószer, öblítő is kiválthatja a tüneteket. Az ekcéma kezelésében fontos a bőr rendszeres hidratálásra, a tünetek enyhítésére szteroidos krémek átmeneti használatára is szükség lehet.

A koszmó lényegében hámló, gyulladt kiütés, amely a faggyú termelő területeken fordul elő leggyakrabban. Így a hajas fejbőrön, homloktájon, fül mögött. Általában 3-4 hetes korban jelentkezik és 4-5 hónapos korra magától megszűnik. Fellazító kenőcsös pakolás segíthet eltávolítani a felrakódásást.

Ha a pelenka területén vörös, gyulladt és fájó a bőr, akkor pelenkakiütésekkel van dolgunk. A pelenkakiütés elkerülése érdekében a legfontosabb, hogy a pelenkával fedett bőrt tisztán és szárazon kell tartani. A pelenkadermatitisz nevéből adódóan azon a területen fordul elő, ahol a bőr a pelenkával érintkezik. A leggyakrabban érintett helyek, a popsi kidomborodó területei, a végbélnyílás környéke, kislányoknál a szeméremdomb, a nagyajkak, kisfiúknál a herezacskó. Az elváltozásra jellemző a bőrpír, a bőr vizenyőssége, az apró kiütések. Emellett a hajlatokban az összefekvő bőrfelületek is „kipállhatnak”.

Apró, 1-3mm nagyságú apró fehér vagy sárgás pöttyöket okoz a csecsemő arcán - főként az orr két oldalán, de a szemek körül is megjelenhetnek - a milia. A szájban is kialakulhat, ilyenkor Epstein gyöngy az orvosi neve. A milia a csecsemők 40-50 százalékánál előfordul, tüneteit az elzáródott pórusok okozzák. Ártalmatlan jelenségről van szó, néhány hét alatt magától elmúlik.

Újszülötteken, a 2-4. nap között - egyes esetekben már a szüléskor is látható - foltokban bőrpírral, bőrvörösséggel és hólyagos kiütésekkel jelentkezik az erythema toxicum. Jóindulatú betegség, az újszülöttek egy-két harmadát is érintheti. Tünetei főleg a törzsön, a háton és a fartájon figyelhetők meg.

A csecsemőkori akne tünetei, az apró, piros pöttyök a baba arcán 2-6 hetes kor között jelennek meg. Előfordulhat, hogy már a születés pillanatában is jelen vannak. Az arc és fejbőr mellett a tünetek jelentkezhetnek a mellkason és a hát felső részén is. A csecsemőkori akne néhány hét, vagy hónap alatt magától is elmúlik.

Bármelyik évszakban előfordulhat, ha túlöltöztetjük a kicsit, melegkiütések jelennek meg a bőrén. Az apró kiütések, viszkető dudorok megjelenése ijesztő lehet, azonban teljesen ártalmatlanok. A legfontosabb, hogy a gyermek öltözete laza legyen, és a bőre az érintett területen szellőzhessen.

Fertőző betegségek okozta kiütések

A gyermekkori kiütések egy része fertőző megbetegedésekből ered. Ezek az állapotok jól elkülöníthetők az egyéb okokból jelentkező kiütésektől.

• Meningococcus szepszis: A legsúlyosabb kiütéseket okozó betegség a meningococcus által okozott vérmérgezés (szepszis). „Ha a gyermeknek magas láza van, étvágytalan, érzékeny a fényre, akkor felmerül a meningitis gyanúja. Ennek súlyosabb formája a meningococcus szepsis, mely jellegzetes kiütésekkel is jelentkezhet. Ilyenkor a pohárteszt is segíthet. Egy tiszta üvegpohár talpát helyezzük a gyermek bőrére, finoman nyomjuk rá a kiütéses területre. Ha a kiütés színe nem változik, tehát a nyomás ellenére sem lesz világosabb, akkor az meningococcus szepsis jele lehet.”
• Erythema infectiosum (ötödik betegség, pillangóvírus, lepkehimlő): Általában óvodás, kisiskolás korú gyerekeket érint. A lázzal járó betegség nevét jellegzetes tünetéről, az arcon pillangó alakú folt formában megjelenő piros kiütésekről kapta.
• Kéz-láb-száj betegség: Vírus okozza, elsősorban gyermekközösségekben fordul elő, gyorsan terjed, mivel nagyon fertőző. Enyhe hőemelkedést, lázat követően, a rossz közérzet mellett gombostűnyi kiütések, hólyagok jelennek meg a szájpadon, szájnyálkahártyán, majd hasonló tünetek alakulnak ki a tenyereken és a talpakon is.
• Rózsahimlő: Fertőző, vírus okozta betegség, mely nátha-szerű tüneteket és maga lázat is okozhat. A mellkas, has és hát területén kezdődő rózsaszín kiütések később a végtagokon is megjelennek.
• Ótvar (impetigo): Igen fertőző, gennyes bőrbetegség, mely legtöbbször gyermekeknél, az arcon fordul elő. Viszkető hólyagos kiütésekről és mézsárga pörkökről ismerhető fel. 2-6 éves korban fordul elő leggyakrabban, rendszerint enyhébb lefolyású betegség, ám újszülöttkorban komoly szövődményei lehetnek. Az impetigo antibiotikus krémekkel vagy gyógyszerrel kezelhető, 7-10 nap alatt gyógyul.
• Molluscum contagiosum (uszodaszemölcs): Vírusos bőrfertőzés, érintkezéssel terjed, de a közös medence- vagy törölközőhasználat során is terjedhet a kórokozó. A kezdetben pattanásra emlékeztető kiütések kerek gyöngyszerű, 2-5mm nagyságú csomókká nőnek, melyek viszkethetnek.
• Bárányhimlő: Az egyetlen olyan kiütéses betegség, amely a fejbőrön is megjelenik. A kis, borsméretű, hólyagos kiütések az egész testet tarkítják, kiemelkednek a bőr felszínéből, a tetejükön pedig kis hólyagok vannak, amelyek kirepednek, és pörkösödnek. A kiütések nagyon viszketnek, ha elvakarja őket a pici, akkor nyomot is hagyhatnak a bőrén. A betegség köhögéssel, lázzal járhat, és rendkívül fertőző.
• Skarlát (vörheny): Igen gyakori, fertőző betegség, amely gyermekközösségekben terjed. Lázzal, kiütéssel jár, de gyakran jelentkezhet más tünet is, például, köhögés, hányás, hasmenés, hasfájás, tüszős mandulagyulladás. A kiütések egészen aprók, gombostűfej méretűek, és a színük is változatos, a színtelentől (tapintással észlelhető) egészen a skarlátvörösig előfordulhat bármi.

Egyéb kiütések és bőrelváltozások

• Ekcéma: A csalánkiütés mellett a másik gyakori bőrtünet gyerekeknél. A kiváltó ok keresését nehezíti, hogy a tünetek gyakran megszűnnek, mire a kis beteg orvoshoz kerül. Sok esetben nem is térnek vissza, előfordul azonban, hogy a csalánkiütés krónikussá válik. "A csalánkiütést gyermekkorban leggyakrabban vírusok okozzák, de többek közt ételek, pollenek és kozmetikumok is előidézhetik, okainak felderítése ezért néha komplex kivizsgálást igényel." Az ekcéma nemcsak csecsemő és kisgyermekkorban, hanem bármely életszakaszban előfordulhat. Bár mindkét nemet érinti, a nőket valamivel nagyobb számban. Az ekcéma változó tüneteket okozhat: előfordulnak viszkető, nedvező, hólyagos, vörös kiütések, amelyek akár kiterjedtek is lehetnek, de kialakulhatnak kisebb, szárazabb, pikkelyes vagy hámló felületűek is.
• Tinea (bőrgomba): A bőr gombás, fertőző megbetegedése. A gombák a nyirkos, meleg helyeken tudnak jól elszaporodni, gyerekeknél a fejbőrön, lábon vagy az ágyék területén alakulhat ki. Jellegzetes tünete a nagyobb kiterjedésű, belül üres, piros kör alakú bőrtünet.
• Rózsahámlás: Kiütései általában torokfájás, láz után jelentkeznek. Ezért előfordul, hogy nem is gondolnak arra, hogy a két betegség közt kapcsolat lehet, mivel első tüneteit inkább légúti betegséghez kötik. A rózsahámlás inkább nagyobb, 10 év feletti gyerekeket érint. Piros, ovális alakú, viszkető kiütésekkel jár, melyek először a mellkason és a háton jelentkeznek, majd a végtagokon is. Gyakran összekeverik a rózsahimlővel, pedig két külön betegségről van szó.
• Erythema multiforme: Fertőzések, gyógyszerek és betegségek is okozhatják. A kiütések a végtagokon jelennek meg, majd testszerte terjednek. Nem viszketnek, de hólyagosak lehetnek.
• Keratosis pilaris (csirkebőr vagy grízes bőr): Elsősorban a felkar és a comb hátsó felszínén jelennek meg az apró fehér, pattanásra hasonlító dudorok, kiütések foltokban. A bőr érdes tapintatúvá válik, libabőrösnek tűnhet. Legtöbbször az igény szerinti hidratáláson kívül egyéb kezelést nem igényel.
• Rovarcsípések: Tavasztól már előfordulhatnak különböző rovarok a lakásban, amelyek megcsíphetik a gyermeket. Általában házi szerekkel, vagy vény nélkül kapható, rovarcsípés elleni készítményekkel kezelhetők a csípések.
• Mongolfolt: Egy anyajegy féleség, azoknál fordul elő gyakrabban akiknek sötétebben pigmentált a bőrük. Leggyakrabban az ágyék, - keresztcsonttájon észlelhetők.
• Tejeskávé foltok: Általában alig észrevehetőek, néhány centiméter nagyságúak, egyenetlen körvonalúak, alig változnak.
• Tűzfoltok: A bőr szintjében elhelyezkedő, veleszületett, kisebb-nagyobb felületű piros foltok, a kis erek ártalmatlan tágulatai. Síráskor, erőlködéskor valóban jobban látszanak, nyugalomban alig észrevehetőek.
• Hemangiómák: Hibás fejlődésből eredő értágulatok, daganatszerű érburjánzások, amelyek artériát, vénát tartalmazhatnak. Ezek a tumorszerű fejlődési rendellenességek alkotják a csecsemő-gyermekkori daganatok legnagyobb csoportját. Leggyakoribbak az úgynevezett kapilláris hemangiómák, ezen belül is a szederszerű hemangiómák.

A bőrkiütés kivizsgálása és kezelése

A bőrkiütés egy gyakori, de sokszor zavarba ejtő tünet: megjelenhet hirtelen vagy fokozatosan, lehet enyhe vagy súlyos, viszkethet, fájhat, vagy akár teljesen tünetmentes is maradhat. Mivel számos különböző ok állhat a hátterében - az egyszerű allergiától kezdve a fertőző betegségeken át az autoimmun kórképekig -, a bőrkiütés kivizsgálása sok esetben elengedhetetlen a pontos diagnózishoz és hatékony kezeléshez.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

• Ha a kiütés gyorsan terjed, fájdalmas vagy súlyos viszketéssel jár.
• Ha magas láz, hidegrázás vagy egyéb szisztémás tünetek kísérik.
• Ha a bőrkiütés hólyagos, hámlik vagy gennyesedéssel jár.
• Ha a kiütés egy új gyógyszer szedése után alakul ki.
• Ha a kiütés több mint néhány napig fennáll és nem mutat javulást.
• Ha testszerte észlel kiütést, feltétlenül javasolt a kivizsgálás. A bőrkiütések komolyabb betegségek tünetei is lehetnek, bőrkiütés kísérhet például bizonyos autoimmun betegségeket (szisztémás lupus erythematosus, SLE) is. Ha a bőrkiütések mellett olyan kísérő tünetek is jelentkeznek mint a láz, fejfájás, nyirokcsomó-megnagyobbodás, mielőbb vegye fel a kapcsolatot háziorvosával!
• Különösen fontos orvoshoz fordulni, ha a kiütés kisgyermekeknél vagy legyengült immunrendszerű embereknél jelentkezik.

Diagnosztikai lépések

• Anamnézis (kórelőzmények felvétele): Az orvos részletesen kikérdezi Önt a kiütés megjelenésének idejéről és lefolyásáról, az érintett testtájékokról, kísérő tünetekről (pl. viszketés, fájdalom, láz), szedett gyógyszerekről, étrend-kiegészítőkről, új kozmetikum, mosószer, ruhadarab használatáról, allergiás hajlamról, ismert betegségekről, utazásokról, új háziállatokról, kullancs- vagy rovarcsípésről.
• Fizikális vizsgálat: Az orvos szemrevételezi a kiütést, megvizsgálja a test többi részét is, és értékeli a kiütés jellegét (például: makulák, papulák, vezikulák, hámlás, lichenifikáció stb.).
• Laborvizsgálatok: Bizonyos esetekben szükség lehet vérvételre vagy más laboratóriumi vizsgálatra: vérkép és gyulladásos paraméterek, májműködési és vesefunkciós értékek, immunológiai vizsgálatok, allergiavizsgálatok, vírus- vagy baktérium szerológia. Vérvételre alapvetően akkor kerül sor, ha a bőrtünetek hátterében belső, szisztémás okot vagy komolyabb betegséget gyanítanak.
• Bőrtesztek és allergiavizsgálatok: Epicutan teszt (patch teszt), Prick teszt, Atópiás panel.
• Képalkotó vizsgálatok: Ritkán, de egyes szisztémás betegségek gyanúja esetén szükség lehet például mellkasröntgenre vagy hasi ultrahangra is. (Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy éppen egy képalkotó módszer, a kontrasztanyagos CT vizsgálat során használt kontrasztanyag váltja ki a bőrtünetet.)
• Bőrbiopszia: Ha a kiütés okát nem sikerül megállapítani, vagy felmerül valamilyen gyulladásos, autoimmun vagy daganatos bőrbetegség gyanúja, bőrbiopsziát végeznek: a bőrből kis mintát vesznek, és mikroszkóp alatt vizsgálják meg.

Kezelési módszerek

A kezelés az alapbetegségtől és a kiütés okától függ. A következő módszerek segíthetnek:

• Hidratálók és bőrápolás: Száraz bőr esetén az illatmentes hidratálókrémek használata javasolt.
• Antihisztaminok: Allergiás kiütések esetén segíthetnek a viszketés enyhítésében.
• Gyulladáscsökkentő krémek: Kortikoszteroid tartalmú kenőcsök csökkenthetik a gyulladást és a viszketést.
• Antibiotikumok és antivirális szerek: Bakteriális vagy vírusos fertőzés esetén orvosi javaslatra alkalmazhatók.
• Hűsítő borogatás és fürdők: Kamillás vagy zabpelyhes fürdő csillapíthatja az irritációt.
• Stresszkezelés: Relaxációs technikák (pl. meditáció, légzőgyakorlatok) segíthetnek a stressz okozta bőrtünetek enyhítésében.
• Természetes módszerek: Kamillás borogatás, zabpelyhes fürdő, hideg borogatás vagy aloe vera gél enyhítheti az irritációt és a viszketést. Az illatanyag-mentes hidratálók rendszeres használata is segíthet. A- és E-vitaminban, valamint antioxidánsokban gazdag olívaolaj bőrrel rokon összetevőinek köszönhetően gyorsan felszívódik. Antibakteriális hatásával segít a sebgyógyulásban, nyugtat, hidratál, gátolja a bőr öregedését, és megőrizni a nedvességtartalmát. Az A-, B-, C-, E- vitaminokban gazdag homoktövisolaj hámlasztó és gyulladásgátló tulajdonságokkal rendelkezik, ezért nem csak a rozaceás és szeborreás felületekre alkalmazható, de a száraz, vízhiányos, ekcémás bőrt is újra simává, puhává és hidratálttá teheti.

Az ekcéma kezelésében a viszketés csökkentése céljából antihisztamin hatású gyógyszereket használunk. Ekcémás csecsemők minél tovább kapjanak anyatejet, elválasztáskor tehéntejmentes tápszer adása javasolt. Az első életévekben a tejtermékek, a tojás fogyasztását korlátozzuk, bizonyos élelmiszerek - a csokoládé, az olajos magvak, a füstölt áruk - fogyasztását minimalizáljuk.

Megelőzés

A bőrápolási rutin fenntartása, a hidratálás, az allergének elkerülése és a megfelelő ruházat viselése csökkentheti a bőrkiütések kockázatát. Érdemes kerülni az agresszív tisztálkodószereket, amelyek kiszáríthatják vagy irritálhatják a bőrt.

Fontos, hogy fertőtleníteni kell a babaruhákat, a cumisüveget és minden egyéb felszerelést, használati tárgyat, valamint nagymértékben megnő a kézmosások száma is. Ezt az úgynevezett kontakt ekcémát - amelyet bizonyos irritáló vagy allergén anyaggal való érintkezés vált ki - úgy kerülhetjük el leghatékonyabban, ha kímélő tisztálkodó- és tisztítószereket, illetve egyéb vegyszereket, kozmetikumokat használunk. Válasszunk tartósítószer-, színezőanyag- és illatmentes termékeket, valamint fordítsunk kiemelt figyelmet a bőrünk hidratálására.

Terhesség és szoptatási idő alatt az orvosok sokszor nem javasolják sem az antihisztamint, sem a szteroidos krémek használatát, ezért célszerűbb olyan krémeket választani, amelyek ebben az időszakban is minden esetben biztonságosan alkalmazhatóak. Ilyenek például a B5-provitamin tartalmú termékek, amelyek hámosítanak, azaz fokozzák a sejtosztódást, így gyógyítják a bőr és a nyálkahártya felszíni sérüléseit. Emellett javítják a bőr nedvességmegtartó képességét. Hosszú távú használatukkal elérhetjük, hogy újra puha, sima és egészséges legyen a bőrünk.

tags: #szulest #koveto #kiutesek