A „Már minálunk, babám” kezdetű dal egy jól ismert magyar népdal, melyet Bodrogi Zsigmond írt. A dal szerepel számos gyűjteményben és kottában, mint például a „Visszatért a népdal: 100 eredeti népdal az 1938-ban visszatért Felvidékről és az 1940-ben visszatért erdélyi területekről” című kiadványban, amelyet Volly István szerkesztett. Emellett megtalálható Kríza Kálmán „Daloskönyv: Már minálunk, babám” című munkájában, valamint Joób Árpád „A fülöpi bíró háza: Válogatás Gulyás Istvánné dalaiból” című kötetében is.
A dal Ludvig József zongora- és gitárakkordokkal ellátott kiadásában is megjelent „A csitári hegyek alatt: Magyar dalok zongorára, gitárakkordokkal” címmel. Béres József „Szép magyar ének” című művének negyedik kiadásában is helyet kapott, akárcsak Leszler József „Nótakedvelőknek” című könyvében, Sárosi Bálint „Nótáskönyvében” és Kerényi György „Népies dalok” című gyűjteményében. Tiboldi József „A magyar népdal családfája” című művében is részletesen ismerteti a magyar népdalok eredetét, és mellékeli a legszebb darabokat, köztük feltehetően ezt is.
A dal előadásait is számos helyen megörökítették, például Szalay László és Lakatos Sándor népi zenekara is előadta, melyek a YouTube-on is elérhetők.
A „márminálunk” szó és a félreértések
A „Már minálunk, babám…” kezdetű dal első két szava gyakran okoz félreértéseket, különösen gyermekkorban. Sokan sokáig azt hiszik, hogy a „márminálunk” valamilyen cselekvés. Mivel ezt a szót korábban nem hallották, az emberekben gyakran él a gyanúper, hogy valami arcpirító jelentése lehet, így szégyellik megkérdezni a felnőttektől, hogy mit is csinálnak azok, akik „márminálnak”.
Ez a humoros félreértés inspirálta a „márminálás” szó beépítését egy házi értelmező kéziszótárba, mely a következőképpen határozza meg:
- márminálás (főnév) - újmagyar szó, jelentése: félreértés; félrehallás vagy egyéb okok miatt a beszélgetés két irányba halad, két vagy több logikai szálon fut. A márminálást általában nagy derültség követi. A beszélgetés résztvevőinek száma és a márminálás nagysága egyenes arányban áll(hat).
- márminálnak (ige) - valamilyen okból kifolyólag a kommunikáció résztvevői félreértenek egy beszédhelyzetet, elbeszélnek egymás mellett. Az igének csak a többes számú változata használatos, egyedül ugyanis nem végezhető e cselekvés.
Ezek a „márminálások” gyakran adódnak az élet során, és vicces anekdoták alapjául szolgálnak.
Humoros példák a „márminálásról”
Egy alkalommal a beszámoló szerint egy süldő leány arról áradozott, hogy látott egy „csodahímet” egy rendezvényen, a „Bágyi Fesztiválon”. A barátnője elmondta, hogy a fiú szőke, kék szemű és babaarcú. A lány, aki inkább a barnákra buktott, mégis érdeklődni kezdett. A félreértés abból adódott, hogy azt hitte, a „Fesztivál” a fiú neve, és nem a rendezvényé. A „Jaaaaaa? Nem a fiút hívják így?” kérdés után a félreértés tisztázódott, és a helyismereti és kulturális tájékoztatóval véget ért a „pasizása” egy időre.
Egy másik példa egy péntek délutáni beszerző körútról hazatérő feleség és a tévét néző férje között zajlott. A feleség sorra kiabálta be, miket vásárolt: „Vettem neked egy pár alsógatyát. Megvettem a húsleveshez a zöldséget, murkot, karalábét. Egy kicsit drágább volt, mert szárast vettem.” A férj, aki spórolós, a „drága” szót hallva felkapta a fejét, és érdeklődött, miért volt drágább szárastól, és miért vett olyat. A feleség válaszolta, hogy „mert azt jobban szereted”. Ekkor a férj értetlenkedett: „Hogy érted? De hát azt úgysem esszük meg!” - utalva a karalábé szárára. A feleség ekkor tisztázta: „Ja? Én a gatyákról beszélek, drágám! Márminálunk, babám?” - nevetve el magukat a félreértésen.
„Domestos-segély” avagy „taneszközsegély”
Egy nyugdíjas búcsúztatón, ahol a kollégák maszkban, tisztes távolságra beszélgettek, szóba került, milyen nehéz és fárasztó volt a tanévkezdés a vírus miatt. Egyikük megemlítette a „taneszközsegélyt”. A maszk valószínűleg eltorzította a hangot, mert egy másik kolléganő értetlenkedve kérdezte: „Milyen Domestos-segély?” A nagy derültség után, amikor mindenkiben tudatosult a „márminálás” ténye, egyik pihent agyú kolléganő kitalálta, hogy kérdezzék meg az igazgatónőt, aki épp egy másik csoportban beszélgetett, és akiről tudták, hogy a haja is az égnek áll a sok lehetetlen Covidos intézkedéstől: „Érkezett-e meg a Domestos-segély?” Az igazgatónő döbbenten, kikerekedett szemekkel kérdezte: „Milyen Domestos? Coccolino érkezett. De ki rendelt egyáltalán Coccolinót???” Mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Az igazgatónő gyanút fogva, hogy valami nincs rendben, tovább feszegette a témát: „Domestos van a Coccolinós dobozban?” - kérdezte most már cinkosan mosolyogva, mint aki érti a csíziót. Később kiderült, hogy valóban érkezett egy Coccolinós doboz, tele szappantartókkal.
Gyermekkori viselkedési reakciók és a pszichopátia
A cikk egy része kitér a gyermekek viselkedési reakcióira is. Másért visít a gyerek pár hónaposan vagy 8-18 hónapos korban, és másért emelheti hangerejét 2 - 2 és fél éves korában. Egy 18 hónapos gyerkőccel kapcsolatos tanácsot kértek, aki nyugodtan csinálja a dolgait, amíg senki semmiben nem korlátozza. Amint más történik, mint amit ő elképzelt, hihetetlen hangerővel és frekvencián visít. Nem néz rá senkire, szinte lehetetlen vele kommunikálni, mivel még nem beszél. Példák: ha nem engedik, hogy a gyerek kinyissa az ollót, visít. Ha etetőszékben próbál felállni, és megfogják a vállát, visít. Ha sétálni mennek, és öltözés közben mesélnek neki, a visítás elmaradhat.
Fontos megérteni, miért olyan heves egy 18 hónapos gyermek reakciója még a legjóindulatúbb szülői kontrollra is. A kisgyermek a babaágytól kezdve egyre jobban, irányítottabban, célszerűbben mozgatja a testét. Tapasztalja, hogy egyre nagyobb a kontrollja magán, körülötte lévő személyeken és tárgyakon, és egyre nagyobb szabadság irányába halad. Minél gyorsabb, minél hirtelenebb a kívülről jövő kontroll, annál magatehetetlenebb a gyerek azzal szemben. Ez okozza a hiszti legnagyobb részét, de nem mindet. Ez történik például, ha túl gyorsan öltöztetjük, vagy ha más irányba fordítjuk a testét, miközben ő halad valamerre. A hiszti egy másik részét a külső együttműködés hiánya okozza, vagy ha nincs külső behatás, sem a gyerek részéről elvárt külső hatás, és ő mégis hisztizni kezd.
Kezelési technikák gyermekek hisztijére
Az egyik legszerencsésebb megoldás olyan motiváció létrehozása, ami annyira pozitív, hogy a gyerek bevállal némi kényelmetlenséget. Vannak azonban helyzetek, amikor indulni kell, és hiába mondjuk neki, hogy dodzsemezni mennek, mert nem erre a célra helyezi a figyelmét.
Figyelemelterelés és hangsúlyáthelyezés
A figyelemelterelés az, amikor a szülő arra törekszik, hogy máson legyen a gyerek figyelme, mint amit nem szeret. Például, öltöztetés közben a gyerek játékbabájáról vagy kisautójáról beszélgetünk vele. Gyakran azért nem jön be, mert az éber, kevésbé álmodozó gyerek egyszerre igen sok mindenen képes rajta tartani a figyelmét.
A hangsúlyáthelyezés egy másik technika, amikor nem szándékunk elterelni a gyerek figyelmét, hanem azt érjük el, hogy valami fontosabb legyen a számára, mint az, ami „drámát” szokott okozni nála. Nem tereljük el a figyelmét az öltözésről vagy evésről, sőt! Még jobb, ha a gyerekkel saját magával végeztetjük a hangsúlyáthelyezést. Ilyenkor nem mi mesélünk neki, hanem vele végeztetünk közben valamit. Például ő mesél, vagy vele magyaráztatunk el magunknak valamit. A különbség az, hogy előre vagy öltözés közben tudatosítjuk nála, hogy öltözni fogunk vagy öltözünk. A hangsúlyáthelyezés azért jobb, mert így kevésbé történhet vele az, hogy mivel elterelték a figyelmét, egyszer csak arra eszmél, hogy „Úristen! Engem öltöztetnek!” - és már visít a gyerek.
Fordított szerepjáték és a hisztik megelőzése
Egy meglepő technika a fordított szerepjáték, amit nem megelőzésre, hanem kezelésre használhatunk, de csak ritkán, makacs helyzetekben. A lényeg, hogy más irányba váltjuk a dolgok menetét, mint amit a gyerek „elvár”. Játsszunk el olyan szerepet, ami ellenkező irányú, mint amire a gyerek számít, mint amit megszokott. Ha például indulás előtt a padlóra vágva magát visít a gyerek, hasaljunk le mellé egy kicsit az előszobában. Ne nézzünk rá, hanem kissé unatkozva nézzünk magunk elé. Egy idő múlva ő unja el a helyzetet. Akár tehetünk ki egy széket az ajtó elé, ülhetünk oda, és kezdhetünk el olvasni valamit (nem a telefont!). A gyerek hamarosan utánunk jön, vagy akár tovább is megy - mondjuk le a lépcsőn, ami azt jelenti, hogy magától kész az indulásra. Ha csak kijön hozzánk, de még nem indul, olvassunk még, és kérjük meg pár percenként, de ne túl gyakran és ne egyforma szöveggel: „Szólj, ha indulhatunk.” Az ilyen helyzeteknek az a kulcsa, hogy ne tegyük érdekessé a „jelent”.
A hisztiknek családonként és gyerekenként kialakul egy jellegzetes karaktere, ami azt jelenti, hogy szinte mindig ugyanolyan helyzetekben keletkeznek. Ha az indulás a probléma, oldjuk meg két-három alkalommal, és utána már könnyebb lesz az indulás. Nem kell minden alkalommal negyed órát pluszban rászánnunk a hiszti humánus kezelésére, mert az később már nem jön létre.