A magyar filmtörténetben számos alkotás foglalkozott a születés, az anyaság és a családi kapcsolatok komplex témáival. Ezen filmek között különösen kiemelkednek azok, amelyek merészen, szókimondóan ábrázolják a női létet, az önrendelkezésért vívott harcot, és a szüléssel járó biológiai és érzelmi folyamatokat.
Mészáros Márta: A női tekintet úttörője
Mészáros Márta, az első rendező diplomás magyar női filmes számos elsőséggel büszkélkedhet. Ő volt az első nő, aki Arany Medvét nyert a Berlinalén az Örökbefogadással, és az első filmes, aki bemutatott egy igazi szülést a Kilenc hónapban. Ez a fajta magától értetődő szókimondás és merészség máig kevesen képviselik, amit ő már több mint ötven éve. Mészáros Márta elmondása szerint a férfiak előszeretettel készítenek filmet a halálról és a gyilkolásról, míg ő nőként a születésről és a szülésről beszél.
A Kilenc hónap (1976) - Egy tabutéma kendőzetlenül
A Kilenc hónap című film (1976) főszerepével Monori Lili neve szinte azonnal összefonódik. A sokaknak sokkolóan naturalista, Mészáros Márta rendezte alkotás az emberi élet egyik legfontosabb eseményéről, a szülésről-születésről szól. Mészáros Márta azért választotta ki éppen Monori Lilit a rendszer ellen lázadó proli lány szerepére, mert mint mondta később: „Látta rajtam a szabadságot, hogy mindig azt csinálok, amit akarok.”
A film főhőse, Juli (Monori Lili) egy levelező szakon agrármérnöknek tanuló fiatal nő, aki az ózdi téglagyárban kezd dolgozni betanított munkásként. Bodnár János (Jan Nowicki), a művezető azonnal szemet vet rá, és már másnap házassági ajánlatot tesz neki. A nő nemet mond, de később mégis összejön a kitartóan udvarló férfival. Nem árulja el neki, hogy házasságon kívül már született egy gyereke. Bodnár rájön az igazságra, és úgy tűnik, hajlandó a kisfiút elfogadni, a saját rokonai előtt mégis titkolja a létezését. Juli, aki ekkor már a közös gyereküket várja, a férfi tiltása ellenére elmond mindet a családnak.
A Kilenc hónap az Örökbefogadás folytatásának is tekinthető, mindkettőben egy erős, férfiak által kihasznált nő dönt úgy, hogy a társadalom rosszallásával nem törődve, egyedül is vállalja az anyaságot, és nem mellesleg a karrierjéről sem mond le. Sokan erkölcstelennek bélyegezték a rendezőt és a főszereplőjét is; nemcsak a nézők, akik az alkotóknak címzett levelekben fejezték ki a felháborodásukat, de a kritikusok egy része is.
A filmben Monori Lili mellett a harmadik főszerepet az ózdi gyárvidék játssza. Kende János felvételei szociografikus igénnyel rajzolják meg a munkásvilág szűkre szabott tereit a gyártósoroktól a szocreál hangulatú üzemi étkezdéken át a pasztellszínű panelbelsőkig. A szabadban felvett jelenetek hátterében állandóan ott füstölnek a gyárkémények, sőt Juli és János lakásainak ablakai is pont arra néznek.
Mészáros Márta és Monori Lili közös munkája
Monori Lili így idézte fel egy interjúban azt a beszélgetést, ahol a rendező rávette a filmtörténeti szülésre: „Mészáros Márta elhívott az EMKÉ-be, és óvatosan kerülgetve a dolgot, mesélt egy Agnès Varda nevű lengyel avantgárd filmrendező nőről, aki lefilmezte saját szülését. Beszélt arról, hogy miképpen erősödik az idő tájt Kelet-Európában a feminista mozgalom, miért volt fontos Varda akciója, aztán nagy nehezen elmesélte, hogy szülésről, születésről szeretne filmet forgatni.” A felkérés idején a színésznő állapotos volt, Mészáros pedig rábeszélte, hogy a kamerák előtt szüljön. Először egyetlen orvos sem akarta elvállani, hogy egy forgatócsoport jelenlétében vezesse le a szülést, de végül sikerült meggyőzni egy fiatal ügyeletes orvost, miután a kórház igazgatójának engedélyét is megszerezték. A stáb két hétig állt készenlétben a szülés megindulására várva.
KILENC HÓNAP HÁBORÚ hivatalos előzetes (16)
Kortárs magyar filmek és a születés kihívásai
Manapság is készülnek olyan magyar filmek, melyek a szülés és anyaság témáját boncolgatják, gyakran valós, fájdalmasan ismerős történeteket mesélve el.
Hat hét: A lemondás és a dilemmák
A Hat hét című film egy gimnazista lány, Zsófi (Román Katalin) történetét meséli el, aki örökbe adja újszülött babáját. A magyar jogszabályok szerint a szülőanyának hat hete van a szülés után, hogy meggondolja magát, és visszakérje a gyerekét. Ez a bő egy hónapnyi időszak a filmben a lány érzelmi vívódásainak, a döntés súlyának és a lehetséges következményeknek a középpontjába kerül.
Zsófi, az ígéretes sportkarrier előtt álló pingpong bajnok, pár héttel a szülés kiírt dátuma előtt még bőven a közelgő versenyre gyúr, és a várandósság ellenére kemény fizikai megterhelésnek teszi ki magát. A fiatal lány nem áll készen az anyaságra, érzelmileg instabil, alkoholista anyja (Járó Zsuzsanna) mellett kishúgát (Szczaurski Lana) is lényegében neki kell szerény körülmények között felnevelnie. A következő hetekben Zsófiból a szüléssel járó biológiai tünetek mellett az anyaság mélyre temetett érzései is előtörnek, és a korábbi döntésével szembenézve válságba kerül. Talán rossz döntést hozott, amikor feladta a gyermekét? Mégis készen áll arra, hogy otthagyja az iskolát és az élsportot, és anya legyen belőle?
A film árnyalt képet ad az örökbefogadó pár sorsának alakulásáról is. Az a hat hét, ami Zsófinak a visszakozás lehetőségét adja, az adoptáló szülők megtestesült rémálma, életük talán legnehezebb időszaka, amikor már náluk van a kulcs a boldogságukhoz, de bármikor megcsörrenhet a telefon, hogy elvegyék tőlük. Balsai Móni és Mészáros András félszavakból is megfesti a szülőséggel járó hatalmas felelősség örömét és nehézségeit, amit csak tovább erősít Zsófi jelenléte - hátborzongató, ahogy egyszerre éreznek iránta végtelen hálát, és közben rettegnek tőle.
Evolution: Egy tragikus otthonszülés
Mundruczó Kornél és Wéber Kata Evolution című filmje egy otthonszüléssel indít, mely végén a pár sajnos elveszíti a babáját. A szülésjelenet az egyik legrealisztikusabb vajúdás és szülés bemutatás, amit valaha láttam filmen. A film története Amerikára van igazítva, de a benne felvetett kérdések, a perinatális gyász és a társadalmi elvárások mindenhol relevánsak.
A film fókusza az anya, akinek mégsincs gyereke. A központi téma a trauma, annak megélése. Jól látszik, hogy a pár környezete milyen viselkedést vár el a tragédia után tőlük, várják a kiborulást, a sírást, az intenzív érzelmeket. Elvárások mindenhol, hogy szerintük hogyan kellene érezniük magukat.
A perinatális gyász sajnos a nyugati kultúrában, így hazánkban is tabu, legtöbben nem tudják, hogyan kezeljék, ha valaki ezen megy át, sokszor jó szándékkal a legrosszabbat teszik (például nagyon káros az a bevett mondat, hogy „majd lehet másik” - mikor az ember épp egy adott gyermeket gyászol). Fontos megérteni, hogy a gyászolóknak a saját tempójukban, a saját módjukon kell megélniük a veszteséget.
A születés körüli orvosi protokollok és a dúlák szerepe
A szülés körülményei, az orvosi protokollok és a támogató személyzet jelenléte alapvetően befolyásolhatja a szülő nő és a gyermek egészségét, valamint a születési élményt. A Mikroszülés című dokumentumfilm felhívja a figyelmet a szülés, születés körülményeinek fontosságára.
A Magyarországi Dúlák Egyesülete (MODULE) szerint a szülészeti beavatkozások csökkentése a felnövekvő nemzedékek egészségmegőrzésének alapja, erre hívják fel a figyelmet a Létkérdések projekt keretében megvalósuló programjaikkal.
A dúla, azaz szülés és gyermekágyi segítő szolgálatot Dr. Marshall Klaus gyermekgyógyász és neonatológus professzor vezette be Egyesült Államokban az 1980-as években. Több mint kétezer megfigyelést végzett kétféle csoporttal. Mindkét csoport komplikációmentes várandósságot követő, hagyományos szülészeti ellátást kapott. Az egyetlen különbség az volt, hogy az egyik csoportban dúla is jelen volt a szülésnél. Az eredmények magukért beszélnek:
| Szülészeti mutató | Dúla jelenléte nélkül | Dúla jelenlétével |
|---|---|---|
| Vajúdás időtartama | Alap | 25%-kal rövidebb |
| Császármetszések száma | Alap | Felére csökkent |
| Oxitocin szükségessége | Alap | Jelentősen csökkent |
| Fogó használata | Alap | Jelentősen csökkent |
| Fájdalomcsillapítás szükségessége | Alap | Jelentősen csökkent |
| Epidurális érzéstelenítés szükségessége | Alap | Jelentősen csökkent |
Ahogy az más fejlett országokra is jellemző, hazánkban is folyamatosan emelkedik a császármetszések száma. Míg a XX. század elején a császármetszések aránya nem érte el a 2%-ot, addig a 2010-es években már megközelítette a 30-40%-ot. A WHO 1985-ös ajánlásai szerint mindenkit informálni kell a szülészeti ellátás lehetőségeiről, és minden nő számára lehetővé kell tenni, hogy az általa megválasztott szülészeti ellátásban részesüljön. Alacsony, csak a feltétlenül szükséges szinten kell tartani a különböző beavatkozások arányát.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet 2010-ben végzett felmérése szerint a vizsgált szülészetek alig negyede engedte, hogy egynél több személy is jelen lehessen a szülésnél, ha azt a szülő nő igényli.