A tartási rendellenességek és a helyes testtartás fontossága

A tartáshibának nevezzük a gerinc élettani görbületeinek csigolyaszerkezeti eltérés nélküli elváltozását. A tartáshibák már kisgyermekkorban elkezdődhetnek, de alapvetően minden életkorban, akár a terhesség kapcsán is előfordulhatnak. A tartáshibák és tartási rendellenességek önmagukban nem betegségek, de ezek talaján több, később súlyos gondot okozó elváltozás alakulhat ki. A gerincoszlopunk életünk során több funkció ellátására hivatott. A gerincvelő védelme, az izmok eredési és tapadási helyének biztosítása, a mellkas és a fej tartása, mozgatása mind-mind ezek közé tartozik. Összességében 33-34 csigolya vesz részt a csigolyaoszlop felépítésében.

A tartási rendellenességek oka a testünket tartó izmok elégtelen állapota: ezek részben túl gyengék, részben túl feszesek ahhoz, hogy egyensúlyban működhessenek. A felborult izomegyensúly következtében nemcsak a gerinc, hanem a nagyízületek (váll, csípő, térd) helyzete is megváltozik, ezeket a változásokat hívjuk együttesen tartási rendellenességeknek. Vagyis ilyenkor csontos eltérés nincs sem a gerincen, sem az ízületekben - és ebből következik a tennivaló is: mind a megelőzésre, mind a helyreállításra olyan speciális gyakorlatokat kell rendszeresen végezni, melyek a felborult izomegyensúlyt helyre tudják állítani. Emellett a sok mozgás is fontos, hiszen az izmok helytelen működését a mozgásszegénység okozza.

A tartáshibák nem szükséges orvosi vagy röntgen vizsgálattal megállapítani, hiszen gyógyítást ezek nem igényelnek, viszont kialakulásuk megelőzését, ill. helyreállításukat igénylik! Ezt egyrészt a sok otthoni és hétvégi mozgás szolgálja, de emellett arra is szükség van, hogy az óvodai és iskolai testnevelésben minden gyermekkel ill. minden tanulóval rendszeresen végezzék azt a speciális tartásjavítást, mely a testtartásért felelős izmok egyensúlyát helyreállítja, s a helyes testtartást kialakítja, automatizálja és fenntartja. Mivel az ülő, mozgásszegény életmód minden nap veszélyezteti az izomegyensúlyt, ezért kell a speciális gyakorlatokat is igen rendszeresen, lehetőleg naponta végezni.

A tartáshibák többsége már gyermekkorban kezd kialakulni. A gyermekkori csigolyák még nagyon érzékenyek a különböző erőbehatásokra, főként egyoldalú terhelésekre. A mozgásszegény életmód, a helytelen terhelések mind hatással vannak a későbbi tartás kialakulására. Az egyoldalú megnövekedett terhelés következménye lehet az érintett oldal gyorsabb csontosodása, miközben a másik oldal még a növekedési fázisban van.

Fontos a gerinc élettani görbületeinek kialakulása idején, vagyis csecsemő- és kisgyermekkorban egyaránt, hogy a gyermek természetes mozgásigényét engedjük kielégíteni, vagyis biztonságos körülményeket teremtve engedjük a gyermeket úgy mozogni, ahogyan életkorának megfelelően szeretne. Ne ültessük, ne állítsuk fel és ne „jártassuk” idő előtt, ezeket ne erőltessük és ne segítsük divatos, de káros segédeszközökkel (pl. ún. komp). Ezen kívül ne autón és ölben szállítsuk a gyermeket, ha már tud járni, hanem engedjük, hogy valóban ő járjon, fusson. Nemcsak a mozgás- ill. mozgásszervi fejlődést érinti hátrányosan, hogy ma már egyre korábbi életkorban adnak a szülők okos-eszközöket a gyermekük kezébe: a szem fejlődésének is sokat ártanak ezzel, ahogyan erre a szemészek is felhívják a figyelmet.

A testtartás nem egy fixált jellemző, hanem a törzsizomzat segítségével bármikor változtatható. Minden embernek megvan a saját magára jellemző tartása, amit egészséges, aktív neutráltartásnak nevezünk. Ebben a helyzetben a tartásért felelős izomzat a lehető legkevesebb igénybevételnek van kitéve. Tartási gyengeségek általában izomgyengeségek következtében lépnek fel, ahol a mozgásszervrendszer olyan passzív tartóelemeire mint pl. a szalagok, többletterhelés hárul majd idővel károsodáshoz vezet.

A tartáshibák különböző formái

A tartáshibáknak különböző formáit ismerjük. Léteznek egyszerűbbek valamint több tényező összetettségéből kialakultak is. A legfontosabbak ezek közül a fokozott lordózis, a kyphosis, a scoliosis.

Kyphosis (Fokozott háti görbület)

A fokozott kyphosis esetén a háti csigolyák anatómiai görbülete a hátrafelé kifejezettebbé válik. Az idáig vezető okok nem csak a tartási rendellenességek, hanem betegségek mint pl. a Scheuermann kór (csigolyák ék alakú elváltozása növekedési zavar következtében), Bechterew kór (csigolyák kóros összecsontosodása), valamint idősebb korban csontritkulás is lehetnek. A túl domború hát esetén a háti domborulat (kyphosis) fokozott, a háti törzsizomzat túlnyújt, és gyengült. Kialakulásának okai sokfélék lehetnek: születési deformitások, fejlődési rendellenességek, pszichés problémák, de akár Scheuermann-kór, Bechterew-kór, Osteoporosis (csontritkulás) is állhatnak a hátterében. A fokozott háti görbülethez egyéb tartáshibák is kapcsolódnak általában, mivel a szervezet mindig új egyensúlyi helyzet kialakítására törekszik; így a fej előre helyezettsége, a vállak előre és felfelé csúszása ("mikor a nyakunkba húzzuk a vállainkat"), a medence dőlésszögének megváltozása is társulhat hozzá, mely az adott izomzat (csuklyás izmok, hasizmok, farizmok, stb.) gyengülését, rövidülését is maga után vonja.

Lordosis (Fokozott ágyéki görbület)

A fokozott lordosis az ágyéki csigolyák nagyobb mértékű előrefelé görbült helyzetét jelenti. Előfordulása általában statikai eltérések következtében, mint pl. túlsúly, terhesség, stb. jellemző. Ártalmatlanabb, de következményei miatt sok esetben fájdalmasabb elváltozás, mint a fent említett kyphosis. Az ágyéki ív nagyfokú homorulata (fokozott lordosis) általánosságban izomegyensúly megbomlás következménye (gyakran a csípőízület hajlító izmok zsugorodása okozza, mely az ülő életmód velejárója). Ebben az esetben a medence dőlésszöge megváltozik, a hasizmok, farizmok túlnyúlnak, a has előre esik. A megváltozott statika következtében az ágyéki csigolyákra, keresztcsontra rótt terhelés egyenetlenül oszlik el, így elősegítve a gerinccsigolyák idő előtti kopását, esetleges sérvesedést. Ezek a tényezők gyakran indukálhatnak deréktáji fájdalmat, a törzsizomzat görcsös feszülését, a későbbiekben pedig ízületi szintű elváltozásokat, a degeneratív folyamatok felgyorsulását.

Scoliosis (Gerincferdülés)

A scoliosis a tartáshibák komolyabb részét képviseli. Korunkban már népbetegségként tartják számon. A gerincoszlop oldalirányú görbületét jelenti, ami a csigolyák csavarodásával jár együtt. Bővebben “A diagnózis: gerincferdülés” sorozatban olvashat a betegségről.

A tartási rendellenességek megelőzése és kezelése

A különböző tartáshibák, tartási rendellenességek terápiájában fontos ezek mielőbbi felismerése, valamint a gyógytorna és/vagy mozgásterápia bevezetése. A speciális gyógytorna, az ergonómikus életvitel, az aktív életmód, valamint a kiegyensúlyozott sport-és szabadidő mind nélkülözhetetlenek a mielőbbi korrekció hatékonysága érdekében. Nagyon fontos a megelőzés, melyet már kisgyermekkorban el kell kezdenünk. A túl sok ülés kerülésével, a mozgásszegény életmód változtatásával már nagy lépést tehetünk a később kialakuló panaszok megelőzésében.

A mozgásterápiás kezelések eszköztárában a legfontosabb szempontok a következők: a tartáskorrekció, a testtudatosság újratanítása; a fájdalom és izomfeszülés csökkentése; az izomegyensúly helyreállítása; a terhelés helyes visszaállítása; saját, ún. törzsizomfűző kialakítása.

A gyermekkori csigolyák még nagyon érzékenyek a különböző erőbehatásokra, főként egyoldalú terhelésekre. A mozgásszegény életmód, a helytelen terhelések mind hatással vannak a későbbi tartás kialakulására. A gyermekek a felnőttkor eléréséig számos növekedési cikluson mennek keresztül. A testtartás fejlődésének érdekében a legtöbb gyermek számára egyszerűen azt kell biztosítani, hogy annyit mozoghasson, amennyit csak lehetséges, a lehető legváltozatosabb mozgásfajták felhasználásával.

Tippek a helyes testtartás megőrzéséhez

Néhány tipp a helytelen testtartások és következményeik elkerülésére:

• Kerülje a hosszú egyoldalú terheléseket (ülés, állás, erőlködés), váltogassa többször a munka és nyugalmi helyzeteket.
• Nyújtózkodjon többször napközben (láb, kar, törzs), amennyiben ülő munkát végez, próbáljon meg többször felállni, néhány lépést tenni és váltogatni az ülőhelyzeteket.
• A megfelelően szék megköveteli a jó tartást, figyeljen a szék kiválasztásánál.
• Amennyiben álló munkát végez, próbálja a lábak terhelését váltogatni, egyenletesen elosztani és néhány lépést akár egy helyben is időközönként tenni.
• Állítsa be a magának megfelelő magasságba munkaeszközeit. Mind álló, mind ülő munkánál fontos, hogy az alkar könyökben 90 fokos hajlított helyzetben, kényelmesen, a munkaasztalon lehessen, a munka elvégzéséhez ne kelljen előre görbült helyzetet felvenni.
• Kerülje a a stresszt, nagyon gyakran a nyaki és vállproblémák felerősítőjeként szerepelhet.
• Kerülje a nehéz tárgyak emelését. Amennyiben elkerülhetetlen, figyeljen az alábbi alapszabályokra:
  • a terhet a testhez közel tartva emelje
  • ne derékból hajolva, hanem térdhajlításból indulva emeljen ( a térd lehetőség szerint ne kerüljön a lábujj vonala elé)
  • törzscsavarást emeléssel egy időben ne végezzen

tags: #szulesi #tartasi #rendellenessegek