Az aranyóra a szülés utáni első 1-2 óra, amikor az újszülött megérkezik a világba és elkezdődik a környezetéhez való alkalmazkodása. Ez a kritikus időszak kulcsfontosságú az anya és a baba közötti kötődés kialakulásában, valamint a csecsemő egészséges fejlődésében. Ugyanakkor a magyarországi császármetszések magas aránya komoly kihívást jelent az aranyóra optimális megélésében, és felveti a kérdést, hogy milyen megoldások léteznek a helyzet javítására.
Mi az aranyóra és miért fontos?
Az aranyórának nevezett időszak közvetlenül a szülés után kezdődik, amikor az újszülött és a szülei együtt töltenek időt. Amikor a baba világra jön, azonnal az édesanyja mellkasára helyezik. A placenta megérkezése és az esetleges gátvarrás után - miközben a babát megmérik és felöltöztetik - sor kerül az első szoptatásra. Ezt követően 1-2 órán át a szülőszobán maradhat együtt az újdonsült család, általában tompított fényekkel és a személyzet minimalizált jelenlétével. Ez a csendes, békés időszak rendkívül fontos, hiszen apa számára ezután már csak látogatóként adatik meg a lehetőség a babával való törődésre, míg anya sok esetben más édesanyákkal kerül egy kórterembe.
A babát nagyon megnyugtatja, ha az édesanya csupasz felsőtestén pihenhet, akár csak egy pelenkában, betakarva. Az újszülött számára az aranyóra a nyugalmat, az ismerős beszéd- és szívhangot jelenti. Amikor az édesanya először öleli magához a babáját, érzi az illatát, látja őt és viszont, nem csupán a lelkek kapcsolódnak össze egy életre, hanem kémiai változások is történnek.
A császáros anyukáknak megmutatják a már felöltöztetett babát, megpuszilhatják, megsimogathatják, de az igazi egymásra találásra várniuk kell a műtét végéig. Ebben az esetben az aranyóra első részében az apukák kapnak nagyobb hangsúlyt, méghozzá a szőrkontaktus révén. Apa csupasz felsőtestére teszik az újszülöttet, akin csak pelenka van, majd betakarják a kisbabát.
„Első babánk születésénél nem lehetett ott a férjem, a másodiknál viszont igen. Ez császárral végződött, és amíg én a műtőben voltam, a picikénk apa szőrös mellkasán pihenkelt. Képzeld el, hogy egy meleg, tompa hangoktól sűrű, puha közegből kikerülsz egy fényes, hideg és zajos helyre. Neked is jól esne, ha az első pillanatokban érezhetnéd a biztonságot” - meséli egy édesanya.
Az aranyóra legnagyobb értéke a biztonság. A szülés nemcsak az édesanya, hanem a kisbaba számára is egy megterhelő, stresszes élettani folyamat. Az újszülött a korábbi, 9 hónapon át biztonságot adó környezetből egy merően új helyzetbe került, ahol minden idegen és ismeretlen. Az aranyóra legelső lépése, hogy születés után a babát azonnal, csupaszon az édesanya mellkasára helyezik, biztosítva ezzel az anya-baba közötti bőrkontaktust. Ez a kapcsolatfelvétel számtalan előnnyel jár. Az újszülött a mellen ösztönösen szopizni kezd, ami elősegíti a tejtermelés beindulását, hozzájárul a méhlepény leválásához és csökkenti a szülés utáni vérzés kockázatát.
Ugyanakkor ez a fajta érintkezés lehetővé teszi azt is, hogy a kisbabán ugyanazok a baktériumok telepedjenek meg, amelyek az édesanya testén is jelen vannak. Ideális esetben mind az édesanya, mind az újszülött egészségi állapota lehetővé teszi az aranyóra biztosítását. A császármetszés azonban egy teljesen új helyzetet teremt. Ilyenkor az édesapa veheti át azt a biztonságot adó szülői szerepet, amelyet komplikációmentes hüvelyi szülés esetén az anya biztosít a baba számára. Minden erőfeszítés ellenére előállhat olyan helyzet, amikor valamilyen ok miatt elmarad az aranyóra.
A császármetszések magas aránya Magyarországon
Magyarországon a friss NEAK adatok alapján nemzetközi szinten is kimagasló a császármetszések aránya. 2024-ben a szülések 41,59 százaléka történt császármetszéssel az állami kórházakban. Ez a második legmagasabb császármetszés arány itthon az elmúlt 10 évben. A legkevesebb császármetszést Győrben (26,52%), a legtöbbet a budapesti Semmelweis Egyetemen (56,43%) végezték.
A WHO ajánlása szerint a császármetszés átlagának 10-15 százalékos érték körül kellene mozognia. Magyarországon nincs olyan szülészet, ahol ez az arány a WHO ajánlásának a közelében lenne. A legkevesebb császármetszést Győrben (26,52%), a legtöbbet a budapesti Semmelweis Egyetemen (56,43%) végezték. Az elmúlt években egyre csökken azoknak a szülészeteknek a száma, ahol a császármetszés frekvenciája 30 százalék alatt van.
A császármetszéshez vezető okokról nincsenek teljes körű hivatalos információk, azonban a megindult vajúdás esetén a tágulás nem megfelelőnek ítélt üteme, a romló magzati szívhang és a fájásgyengeség szerepelnek a vezető okok között. Az anyai beszámolók alapján programozott császármetszésre az esetek többségében 1 vagy 2 korábbi császármetszés miatt, illetve a baba farfekvése miatt került sor.
A császármetszés egy nagyon fontos, életmentő beavatkozás, azonban a szülészeti mutatók javítása a császármetszések számának emelkedésével csak egy pontig lehetséges. Ahogy a császármetszés okai és így az elvégzett műtétek száma bővül, egyre kevesebb a tényleges életmentési helyzet, miközben a műtéti szövődmények és kockázatok egyre nagyobb arányban érintik az anyákat és az újszülötteket is.
Miért gond ez a magas arányszám?
„Amikor a magas császárarányok kerülnek reflektorfénybe, az érintett anyák, családok támadásnak vehetik a statisztikák kapcsán megfogalmazódó kritikát, mert saját hasi szülésük negatív minősítéseként értelmezik. Holott fontos lenne ennél tovább látnunk: ott és akkor lehet, hogy a császármetszés tűnt a legjobb megoldásnak, de közben statisztikailag és hosszú távon fontos kimondani, az ajánlásoknál sokkal gyakrabban kerül sor császármetszésre és keveset beszélünk arról, hogy ez milyen hosszú távú hatásokkal járhat” - összegzi tapasztalatait Kiss Verus, a Császárvonal alapítója.
Tapasztalata szerint a legnehezebb feladat mindig azt az üzenetet átadni az anyáknak, hogy miért is nem jó hosszú távon sem egyéni, sem társadalmi szinten a magas császárfrekvencia. „Hogy nem a nők felejtettek el szülni, hanem egyrészt egy gyakran védekezésbe kényszerített, defenzív ellátórendszer tünete ez, másrészt a szülésre való felkészülési időszak során is valahogy nehezített irányba tolódnak a hangsúlyok, a valódi kérdésekre pedig gyakran nem születnek válaszok.”
Dr. Varga Katalin szerint fontos hangsúlyozni, hogy az adatok értelmezésének kulcsa az adott intézmény páciens-összetételének az aránya. „A WHO erre kidolgozott egy rendszert: a Robson-klasszifikáció 10 csoportra osztja a szülő nőket, hogy összehasonlíthatóvá tegye a császármetszési arányokat. A WHO adatai szerint nemzeti szinten nem javulnak sem az anyai, sem az újszülött mortalitási és morbiditási adatok 10-15%-nál magasabb császármetszés arányokkal.”
A Robson-klasszifikáció segíthet azonosítani, hogy hol lehetne csökkenteni az indokolatlan császármetszéseket. Például azon nők csoportjában, akiknek nem ez az első hüvelyi szülésük, korábban nem volt császármetszésük, egy babát várnak, aki fejvégű fekvésű, valamint időben és spontán indult a szülésük, a császármetszés ajánlott aránya 2% alatti. Ezen nőknél a hüvelyi szülés szinte mindig megvalósul, így a császármetszések aránya minimális kellene, hogy legyen. Fontos kiemelni, hogy a cél az, hogy minden nő számára a lehető legbiztonságosabb szülési módot biztosítsák, miközben elkerülik az indokolatlan beavatkozásokat.
A természetes szülés során olyan neurokémiai hatások zajlanak az anya és a baba agyában, amelyek segítik magát a megszületést, valamint az anya-újszülött egymásra hangolódást, és az “anyai gondozói teendők” örömtelivé tételét. A folyamatnak fontos része a megszületés utáni bőr-bőr kontaktus. Ezek értelemszerűen nehezítettek lehetnek császármetszés esetén. Emiatt az anya-baba összehangolódás eltér az ideálistól. Az egész folyamat érzelmi töltésében keveredhet a műtét miatti izgalom és a szülés öröme. Az első élethetekben az anya a nagy hasi műtétet követő lábadozás időszakában van, emiatt tovább nehezített a babára való hangolódása, válaszkészsége. Ebben az állapotban az anya-baba kapcsolat nehezített, hiszen nem ideális az, ahogyan az anya észleli, értelmezi és visszatükrözi gyermeke érzelmeit, állapotát (mentalizáció). Ezek viszont kulcselemei a biztonságos kötődés kialakulásának.
Mindezen nehézségek jól ellenpontozhatók a császármetszés esetén is biztosítható bőr-bőr kontaktussal (ún. szelíd császár), testközeli neveléssel, szoptatással; és nyilván vállalható kompromisszumot jelentenek, amennyiben valóban az anya vagy a baba egészsége, élete forog kockán, és emiatt kerül sor a műtétre. Szakemberként fontos, hogy elősegítsük a tájékozott döntéshozatalt, és bizonyított alternatívákat kínáljunk a szülésre készülő anyák számára, amikor a császármetszés mint választott lehetőség merül fel.
Pozitív kezdeményezések és megoldási lehetőségek
Az elmúlt évtizedekben a császármetszés aránya folyamatos emelkedést mutatott. Míg a 2000-es évek elején 20 százalék volt az aránya, 2010-re már meghaladta a 30 százalékot, 2017-re pedig átlépte a 40 százalékos küszöböt. A 2020-as évek elején ez az érték megtorpanni látszik, de vajon hogyan alakult 2022-ben, 2021-hez képest? A NEAK által megküldött adatok összesítését követően az derült ki, hogy a császármetszés országos aránya 2022-ben 40,74 százalék volt. Ez minimális emelkedés a 2021-es évhez képest, amikor a hasi szülések aránya 40,63 százalék volt.
Egy, az USA-ban végzett új klinikai kutatás szerint akár 48%-kal csökkentheti a császármetszések arányát a kórházi szüléseket kísérő szakemberek szakmai önbizalmának erősítése a Spinning Babies képzéssel. A kutatás bizonyította, hogy a kiválasztott „Spinning Babies” szemlélet és módszertan bevezetése a várandósgondozás és a szüléskísérés folyamatába jelentősen hozzájárult a császármetszések arányának csökkentéséhez.
A szülésznők szerepe kulcsfontosságú. „Ez az új szemlélet természetes módon segíti a várandósság fájdalommentes megélését és jelentősen könnyítheti a szülési folyamatot, emellett jelentősen javítja mind az édesanyák, mind az újszülött szülés-születés élményeit. Az eredmények azt mutatják, hogy megfelelő támogatással csökkenthető a császármetszések aránya, és elősegíthető a természetes szülés” - mondja Tutsek Annamária, Spinning Babies Várandóskurzus oktató.
A fenti klinikai kutatások eredményei arra ösztönözhetik az egészségügyi intézményeket, hogy szélesebb körben alkalmazzák ezt a megközelítést, és nagyobb hangsúlyt fektessenek a természetes szülést elősegítő módszerek oktatására.
Vannak Magyarországon is olyan kezdeményezések, amelyek hozzájárulnak az ajánlott arányok megvalósulásához. Ilyen például a nemzetközi ajánlások és irányok alapján harmadik éve működő Budai Perinatális Központ (BPK), ahol szülészeti szempontból alacsony rizikójú kismamák szülhetnek. A BPK-ban a császármetszések aránya 5%, ami pontosan megfelel az ajánlásoknak.
A Kistarcsai Flór Ferenc Kórház statisztikái is jobbak a hazai átlagnál (33 százalék volt 2024-ben), amihez hozzájárulhatnak az evidenciákon alapuló szakmai irányelvek, köztük a faros babák fordítására és a faros szülések kísérésére bevezetett protokollok is. „Éppen emiatt elsődleges a törekvés arra, hogy a magzat fejvégű fekvésbe kerüljön. A fordítással kapcsolatos tájékoztatásunk első lépése a Spinning Babies szemlélet által javasolt gyakorlatok ismertetése” - fogalmazza meg Dr. Erdély Evelin, a Kistarcsai Flór Ferenc Kórház szülész-nőgyógyász szakorvosa.
A Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban 2023-ban kezdték el a külső fordítások végzését. Azóta 210 beavatkozást végeztek. Ezeknek kicsit több, mint a fele (56%-a) sikeres volt. A sikeres külső fordítások esetén több, mint 70% az esélye a hüvelyi szülésnek. A beavatkozás kockázata minimális, 1% alatti annak az esélye, hogy valamilyen szövődmény történik.
Az Egészségügyi Közlöny közölte a magyarországi császármetszés több egészségügyi szakember által közösen megalkotott új szakmai irányelvét. Ez pedig azt jelenti, hogy változik a protokoll. Az irányelv szerint a nemzetközi gyakorlatot követve indokolt esetben az anya maga is kérheti a császármetszést. Az úgynevezett „császármetszés anyai kérésre” (CDMR) elismeri a várandós nő döntési jogát, ám azt is hozzáteszik, hogy az irányelv hangsúlyozza: ez nem lehet rutin megoldás. Tehát, a beavatkozás részletes, objektív és dokumentált tájékoztatás után, közös döntés eredményeként történhet meg, miután az anya megértette a rövid és hosszú távú anyai és magzati kockázatokat.
Az irányelv a Robson-féle szemléletet is bevezeti, amely a császármetszések arányának objektív elemzésére és az intézményi gyakorlatok összehasonlítására szolgál. A Robson-klasszifikáció tíz, egymást kizáró és teljes körűen lefedő csoportba sorolja a várandós nőket a szülés előzménye, a magzat fekvése, a terhesség időtartama, a többes terhesség és a szülés megindulásának módja szerint.
Az irányelv hangsúlyozza az előzetes császármetszést követő hüvelyi szülés (VBAC) lehetőségét, amennyiben a feltételek megfelelőek. A cél, hogy a szakemberek ne pusztán rutinszerűen alkalmazzák a műtéti szülést, hanem strukturált döntéshozatallal, bizonyítékokon alapuló módon, a Robson-klasszifikáció segítségével mérjék fel a kockázatokat és a potenciális előnyöket.
Az új irányelv célja nem a császármetszések azonnali csökkentése, hanem hosszú távon kedvezőbb irányba terelni a hazai szülészeti gyakorlatot. Az ajánlások egyértelműen támogatják a hüvelyi szülést, és kimondják, hogy a császármetszés csak akkor indokolt, ha orvosi szempontból egyértelműen előnyösebb mind az anya, mind a magzat számára.