A gyermekszüléssel kapcsolatos változások sok korábbi traumát aktivizálnak, különféle pszichés kórképeket robbantva be. A szülés utáni depresszió egy speciális alfaja a depressziónak, ami kifejezetten a gyermek születése után jelenik meg. Gyakran mélyen a nő személyes, (pár- és családi) kapcsolati múltjában találjuk a gyökereit. Egy pszichoterápiásan jól megérthető és kezelhető állapotról van szó a szülés utáni depresszió esetében. Érdemes azt komolyan venni, mert bagatellizálása súlyos következményekkel járhat.
Ahogy arról már korábban blogbejegyzéseinkben írtuk, a terhesség és a szülés is jelentős hormonális változásokat eredményez, ami érzékenyebbé teszi a kismamákat. Ezen kívül is rendkívül sok változás történik a nő életében az anyává válás kapcsán, melyek mind-mind megterhelhetik az alkalmazkodó képességet, testi-lelki ellenállóképességét. A szülés utáni depresszió tünetei gyakran indulnak a szülés körül szorongásos és kényszeres kórképekkel, ezeket azonban sok esetben a szülés utáni depresszió címkével látják el. Sokféle veszteség, testi-lelki tünet kapcsolódik össze a terhességgel és a gyermekszületéssel.
A babavárás alatt megváltozik a testkép és ez a szülés után is így marad. Társadalmunkban a karcsúság ideálja él, az újságok címlapjain frissen szült hírességeket mutatnak szülés után laposra retusált hasukkal, ami negatívan hat a nők önbecsülésére. Sokan azt a hamis elvárást táplálják saját magukkal szemben, hogy a gyermek születése után pár nappal, vagy héttel ismét a leánykori alakjukat nyerjék vissza. A sok egyéb friss teher mellett a külsőségekkel is foglalkoznak.
A szülés maga is egy veszteség (amellett hogy a különféle komplikációk is traumatizálják a kismamákat), hiszen az addig szimbiotikus kapcsolatból a gyermek kilép, ráadásul az anyának az új jövevény igényeihez folyamatosan alkalmazkodnia kell. A 24 órás szolgálat azonban kimeríti az energiaraktárakat, ráadásul sokan nem is értik meg ezt. Kultúránk azt várja az anyukáktól, hogy repessenek a boldogságtól, hogy gyermekük született, ennek hátulütőit pedig tagadják el. A nehézségek miatt tehát rengeteg édesanya bűntudatot érez.
Párkapcsolati értelemben is veszteség a gyermekszületés, hiszen emiatt megváltozik a férfi és nő kapcsolata, a hitvesi szerep mellé az apa és anyaszerep is betársul. Egyúttal megszűnik a kizárólagos figyelem, amivel korábban egymáshoz viszonyulhattak. A szülés után egy csecsemő igényeihez kell szabni az egyéni igényeket és párkapcsolati szükségleteket is. Ez a nem eléggé stabil házasságokra akár végzetes csapást is mérhet. Sok türelemre van szükség ugyanis a kölcsönös alkalmazkodáshoz. Ráadásul a gyermeknevelés is nagy feladat, folyamatos problémamegoldást kíván az édesanyától, jó, ha ebben az apuka is szerepet tud vállalni.
Az enyhe, átmeneti lehangoltság a szülést követő napokban (ún. baby blues) a nők 30-85%-ánál előfordul, ez tehát szinte általános jelenség. Ha ez a nyomott hangulat tartóssá válik, beszélünk szülés utáni depresszióról. Ennek gyakorisága már „csak” 8-15%. Előfordul, hogy a beteg állapota annyira súlyossá válik, hogy az a saját vagy a gyermek egészségét veszélyezteti (például leküzdhetetlen téveszmék, vagy hallucinációk, ún. pszichotikus állapot miatt). Ilyenkor kórházi felvételre is szükség lehet.
Ha úgy véljük, barátnőnk, menyünk, barátnőnk vagy akár mi magunk nehézségekkel küzd(ünk) a gyermekszületés után, ne hagyjuk magára. Kérjünk segítséget családtagoktól, barátoktól! A folyamatos fáradtság és túlhajszoltság leküzdésében a környezet szerepe óriási. Legyen ideje a kismamának a saját hétköznapi teendőire és a változásokhoz való érzelmi alkalmazkodásra is. Beszéljünk a minket bántó történésekről kismamákkal, olyanokkal, akik szintén átélték már a születés csodáját és nehézségeit is.
A szülés utáni depresszióba, más néven posztpartum depresszióba (PPD), nemcsak a babát szülő kismamák eshetnek, de az apukák, mi több, az örökbefogadó szülők is. Napjaink friss kutatásai viszont azt bizonyítják, hogy a szülés utáni depresszió tünetei férfiaknál, édesapáknál közel hasonló arányban diagnosztizálhatók, mint az édesanyák esetén. Hogyan lehetséges ez? Van-e gyógymód a probléma leküzdésére?
Egy kisbaba érkezése nem kizárólag az édesanya életébe hoz szignifikáns változásokat, hisz mindkét fél ekkor realizálja, hogy szülő lett. A figyelem ekkor mégis inkább az anyukára és a gyermekre összpontosul, miközben édesapává válni épp ugyanakkora feladat. A szülést követő időszak minden csoda ellenére is megterhelő. Egy olyan periódus veszi kezdetét, amiben minden szereplőnek meg kell küzdenie a felelősségvállalás gyönyörű, és egyben kockázatos, aggodalmakkal teli pillanataival. A különbség, hogy amíg a nők többsége kommunikálja a félelmeit, a férfiak nagy százaléka magába fojtja a szorongását.
Pontos eredmények még nincsenek azzal kapcsolatban, hogy a férfiak esetén mik a szülés utáni depresszió kiváltó okai, de néhány összefüggés és következtetés már jó kiindulási alap lehet ahhoz, hogy megértsük a jelenséget. Utóbbi esetét azzal magyarázzák, hogy a párkapcsolatban élők kölcsönösen hatnak egymásra. Ebből egyenesen következik, hogy az egyik fél reményvesztettsége és tehetetlensége árnyékot vethet a másik lelki állapotára is. A gyermek érkezését a nők és a férfiak teljesen másképp dolgozzák fel, még akkor is, hogyha egy pár tökéletes harmóniában funkcionál egymással.
Érkezik a gyermek: várt és nem várt helyzetek. Nézzük azt a helyzetet, amikor a tervezés elmarad, csak a ténnyel szembesül a pár: jön a baba. Ebben az esetben a lelki következmények nagymértékben a kapcsolat korától, jellegétől, minőségétől és még számos külső körülménytől függnek. Jellemzően ez a szituáció olyan fiatal pároknál fordul elő, ahol egyikük sem elég érett a gyermekvállalásra. Ilyenkor nincs lehetőség a tervezésre, a lelki és egzisztenciális felkészülésre, hanem kész tényekre kell reagálni, ami nem mindig a megfelelő megoldást eredményezi. A férfi csapdában érezheti magát: a becsülete vagy a szabadsága, esetleg a döntési joga legyen-e az első? Előfordulhat, hogy a lehetőségek közül egyik megoldást sem fogja magáénak érezni, hiszen ő nem tervezett. Ilyenkor elsősorban a fiatal kor és a lelki felkészületlenség okozhat szorongást, félelmet. A gyermek megszületése után gyakran alakul ki depressziós állapot.
A szülést követő időszak mindkét szülő életében jelentős változást eredményez. Évszázadokig az anya maradt otthon a csecsemővel, így minden vele járó teendő rá hárult. Az apa feladata többnyire a család egzisztenciájának fenntartásában merült ki. A környezet figyelme még napjainkban is az anyára és a babára irányul, annak ellenére, hogy a férfiak szerepe jelentős változáson ment keresztül. Mivel a „nyafogás” nem férfihoz méltó dolog, így érzelmeiket, esetleges félelmeiket magukban tartva gyakran a munkába menekülnek, vagy az alkohol nyújtotta megnyugvást választják.
A 2017-ben közzétett metaanalízis, amely 74 korábbi tanulmányt vizsgált meg, több mint 41.000 kutatásba bevont résztvevő adatait elemezve, arra jutott, hogy az apai depresszió a férfiak 8%-nál jelen volt. Más kutatások szerint minden 10 édesapából 1-2 érintett. A kisbaba megszületésével az apa is egy új és ismeretlen szerepbe kerül, ami elsőre ijesztő lehet számára. A kutatások azt is mutatják, hogy az apai depresszió negatívan befolyásolja a gyermek viselkedését és érzelmi fejlődését egyaránt.
Miért kell mindannyiunknak beszélnünk a szülés utáni depresszióról | Auburn Harrison | TEDxUniversityofNevada
Tanulmányok kimutatták az édesapa mentális egészségének fontosságát a szülés utáni időszakban. A szülés utáni depresszió jelenléte azonban hatással lehet a párkapcsolatra, a csecsemőhöz való kötődés kialakulására és fejlődésére egyaránt. Ezért is fontos, hogy beszéljünk róla és minél többet megtudjunk a témával kapcsolatban, hogy időben felismerjük a jeleket és kellőképpen támogathassuk az édesapákat a számukra is nehezebb időszakban.
Kevés figyelmet fordítunk az apává válás nehézségeire, pedig a férfiaknak pontosan ugyanolyan ismeretlen terep szülőnek lenni, mint a nőknek. Az édesapa életében is hatalmas változás történik a kisbaba megérkezésével. Nem csak a megszokott napirendje borul fel, hanem az alvási ciklusa is, ami gyakran alváshiányt okoz. Már nem csak a párkapcsolatban, munkahelyén, hanem az apai szerepében is helyt kell állnia. A „családfenntartó” és „erős támasz” szerepekkel járó nyomás felerősödhet. Ezt a szakirodalomban „Atlasz szindrómának” is nevezik, hiszen az apák érezhetik úgy, hogy az egész világ terhe az ő vállán nyugszik.
Amennyiben az apa érzelmileg nem tudott kellőképpen ráhangolódni, felkészülni a baba érkezésére, akár az alkalmatlanság gondolata is megfordulhat a fejében. Hormonális változás: Kutatások kimutatták, hogy az apák hormonális változásokat tapasztalhatnak a várandós időszakban és a baba megszületése után egyaránt. A jelenségnek többféle magyarázata lehetséges és külön elnevezése is van. A Couvade-szindróma lényegében azt jelenti, hogy a leendő apák a terhesség változatos tüneteit kezdik produkálni (pl. megváltozott étvágy, súlygyarapodás, bélműködési zavarok, ételek megkívánása, vagy épp undorodás bizonyos ételektől, fogfájás, lábgörcs, gyengeség, fáradtság, kimerültség, álmatlanság, szorongás, ingerlékenység, levertség, depresszió, fejfájás, koncentrációs nehézségek vagy memóriaproblémák).
Eltávolodás érzése: Az apák szeretnének részesei lenni az újszülött baba gondozásának már az első pillanattól kezdve, de gyakran úgy érzik, mintha ki lennének rekesztve. Az anyukák olykor észre sem veszik, hogy kizárják az apát a baba gondozásából. Alvásmegvonás: A legtöbb szülő alábecsüli az alváshiány szerepét a szorongás és a depresszió tüneteinek kialakulásában.
Az édesapáknál nehezebb felismerni a szülés utáni depresszió meglétét. Ennek az egyik oka, hogy a baba megszületését követően a férfiak viszonylag háttérbe szorulnak, hiszen a legnagyobb figyelem az anya és a baba fizikai és lelki jólétére irányul. Nehezítheti a helyzetet, hogy a férfiak kevésbé nyílnak meg és beszélnek az érzéseikről, gyakrabban magukba zárkóznak. Ha az anyuka túlságosan nagy figyelmet fordít a babára az első hetekben, párjában kialakulhat az elhanyagoltság érzése. A szorongás következtében az édesapánál olykor megfigyelhető az élet miatti túlzott aggodalom, pánikroham, rögeszmés kényszeres zavar tünete is.
A várandósság időszakában a leendő édesapa végig követi párja testi átalakulását, érzelmi hullámzását, érezheti a magzat mozgását, kapcsolata kezdetben mégsem olyan bensőséges a babával. Ezért is fontos a közös élmény és felkészülés a szülői szerepekre. Remek alkalom együtt részt venni ultrahang vizsgálaton, szülésfelkészítő tanfolyamon, kórház látogatáson. Az apa a gyermek életében fontos szerepet játszik, éppen ezért javasolt, hogy az anya már az első héttől kezdve próbálja meg bevonni a baba gondozásába. Ennek segítségével „egy csapatként” birkózhatnak meg a kezdeti nehézségekkel, ugyanakkor az apa-gyermek kapcsolat elmélyítését is elősegítheti.
Természetes, hogy az első hetekben a figyelem a kisbabára irányul, de ahogy összerázódik az új családi élet, fontos, hogy a szülők egyre több figyelmet fordítsanak egymásra is. A szülői szerep mellett a boldog párkapcsolat is elengedhetetlen, hiszen mind ez szükséges a kiegyensúlyozott családi élethez. És persze nem szabad megfeledkezni az “én időről” sem, ami szintén jár mind az apának és anyának egyaránt.
A szülés utáni depresszió tünetei férfiaknál eltérő módon jelentkezhetnek, mint a nőknél. Az édesanyák jellemzően reményvesztettséget és szégyent tapasztalnak - mert úgy érzik, hogy nem tudnak elég jó szülők lenni -, miközben a férfiak gyakran elbagatellizálják a pszichés problémáikat. Természetesen ezúttal is csak általánosságban beszélhetünk, hiszen ahány ember, annyiféle mentális állapot.
Abban, hogy a gyermek a megfelelő fizikai fejlődés mellett pszichésen is egészséges maradjon, nagy szerepet játszik az első szocializációs ágens, avagy a családi háttér érzelmi stabilitása. Ennek értelmében, hogyha a gyermekkor örök bizonytalansággal és gátlásokkal telik az édesanya vagy az édesapa (legrosszabb esetben) mindkettő instabilitása miatt, annak később komoly következményei lesznek. A depresszió leküzdéséhez szükséges kezelés otthon, a másik karjai között, de egy pszichológiai tanácsadás keretein belül is történhet, a lényeg, hogy így vagy úgy, de az érzelmek szavakba öntése terápiás jellegű legyen. Annak megállapításában, hogy mennyire komoly a baj, érdemes azonnal szakmai véleményre hagyatkozni, hogy a válságos időszak semmiképp ne nyomja rá a bélyegét a kicsi mentális fejlődésére.
Fontos megjegyezni, hogy a depressziós tünetek ennél jóval kisebb figyelmességekkel is enyhíthetők. Sokat segít például egy mindennapos rutin kialakítása, a baráti-családi segítség igénybevétele, és az is, hogyha mindvégig észben tartjuk: a menekülés nem egyenlő a megoldással!
Ha azt halljuk, szülés utáni depresszió, természetesen nőkre gondolunk, akik a gyermekük születése után nem sokkal lelki válságba kerülnek. Természetes, ha a szülés fizikai megterheléséből lábadozó, babáért aggódó, fáradt anyának nem marad sok ereje értelmezni, jól kezelni, amit a párján lát. Tévesen azt gondolhatja, nem örül, nem akar a baba körül tevékenykedni, esetleg szabadulna az apaságtól, és ez konfliktusokat eredményezhet. Ezért fontos kiemelni, hogy a barátok és a rokonság segítő figyelmére is szükség van, hogy a férfi szülés utáni depresszióját felismerhessék, és orvosolni tudják. Ugyan szívből várhatta gyermeke születését, előfordulhat, hogy a férfi mégsem veszi jól a kanyart, és az új helyzet lelkileg a szakadék szélére sodorja. A tünetek felismerésében a család, a barátok szerepe kulcsfontosságú. Nincs nehéz dolga annak, aki igénybe vehető segítségként is elérhető közelségben van, és folyamatos figyelemmel kíséri a friss szülők mindennapjait.
A szülés utáni depresszió tüneteit fontos az anya mellett az apán is figyelni. A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
A szülés utáni depressziót a friss apák 10%-a tapasztalja meg egy amerikai felmérés szerint, és sokan már a terhesség alatt is mutatnak tüneteket. Anyaként, ha valaki felismeri, hogy párja lelki válságba került, vagy, ha a család, a barátok jelzik felé, hogy a férfi nem egyszerűen hanyag vagy fáradt, hanem depressziós lehet, fontos a hozzátartozók támogató jelenlétét kérni. Beszélgetéssel, persze, ő is enyhítheti az apa lelki válságát, de mindenképp szükség van a külső segítségre, hiszen ebben az időszakban az anya maga is fokozott lelki-fizikai megterhelésnek van kitéve, fáradt, és nem feltétlenül lesz erre elegendő kapacitása. Reálisan szemlélve, vak vezetne világtalant, ezért fontos a környezet szerepe.
A szülés utáni depresszióval évtizedeken át kizárólag a nőkkel kapcsolatban foglalkoztak. Az apukák háttérbe szorultak, noha a friss kutatások megdöbbentő eredménye szerint közel ugyanolyan gyakori esetükben, mint az édesanyáknál. Mi állhat ennek hátterében? Van-e megoldás?
A kispapa szemszögéből leggyakrabban a kétségbeesés és a kilátástalanság érzése, továbbá az apaszereppel való azonosulási képtelenség érzése fogalmazódik meg. Ha ezek heteken-hónapokon át fennállnak, hangulatzavarhoz, családon belüli konfliktusokhoz vezethetnek. Jó esetben a párnak sikerül túljutnia az „első ijedségen”, és a helyzet pozitív oldalát nézve családdá válnak.
A legrosszabb forgatókönyv az, amikor a terhesség ténye szétforgácsolja a kapcsolatot. Ez a férfi elmenekülése miatt is történhet, de arra is van bőven példa, hogy a pár eldönti, nem vállalja még a családdá formálódást - s ez örök tüske marad valamelyikük szívében. Az elutasító döntés nyomán születő bűntudat vagy a másik félben való csalódás sokszor megmérgezi a kapcsolatot. A férfiak az ilyen helyzetekből gyakran kimenekülnek, hol a saját tehetetlenségükkel való szembesülés miatt, hol a nőben való csalódás okán. Ilyen esetekben sem ritka a későbbi depresszió kialakulása.
Ideális esetben egy jó kapcsolatba, viszonylag tervezetten érkezik a gyermek. Az újdonsült kispapát már a terhesség ténye is büszkeséggel tölti el, lubickolhat a párja, a családja és a barátok elismerésében. Várja és büszkén aggódja végig a terhesség kilenc hónapját. A férfiszerep újabb dimenziói tárulnak fel előtte. Az első hónapokban már megjelenik az aggodalom érzése, de nemcsak a kedvesért, hanem a pocaklakóért is. Az első időszak rosszullétei, félelmei mélyítik a „két várandós” kapcsolatát, mindketten megérezhetik az egymásrautaltság új érzését.
A férfi lassan szembesül azzal is, hogy a megszokott női-férfi szerepek megváltoznak. Mást és más módon várhat el és kap kedvesétől, akinél egyre inkább az anyai érzések és érzelmek helyeződnek előtérbe. A folyamat előrehaladtával a férfi egyre több felelősséget élhet meg, hiszen a gyermek érkezéséig neki kell megteremtenie az ideális körülményeket, az anyagi biztonságot. Ez egy szép folyamat, ám lelkileg komoly változásokkal jár. Nem ritka a félelem, a hosszú távú, biztonságos élet miatti aggódás. A mindennapokban a kismama egészsége, a bébi fejlődése, a babaszoba, a kelengyék, a leendő nagymamák jótanácsai, az aggodalmak egyre gyakoribbak.
Sok férfi azon veszi észre magát, hogy a történetnek nemhogy nem ő az egyik főszereplője, hanem a mellékszerepben is kevés szó jut neki. A párkapcsolat intimitása hullámzóvá válik, ami a későbbiekben komoly problémák forrása lehet. Jó, ha a pár tudatosan felkészül ezekre az apró és nagyon is normális buktatókra, amelyek még ideális esetben is megjelenhetnek. A kispapák lelkiállapota nagymértékben függ a kismama viselkedésétől, érzelmi és testi állapotától. A pár mindkét tagjának érdemes arra törekednie, hogy a kapcsolatban a másik továbbra is fontosnak érezze magát, hogy meglegyen a maga „első” helye párja életében - még az utód mellett is.
A férfi maradjon férfi, ne minősüljön át pénzkereső, kiszolgáló személyzetté. Ugyanakkor a nő is nőként éljen tovább a kapcsolatban. Megváltozott szexualitás: A gyermekvárás idején megváltozik a párok szexuális élete, erre lelkileg mindenkinek fel kell készülnie. A változás sokféle lehet: van olyan kismama, akinél a hormonok pozitív irányú változáshoz vezetnek, de az ellenkezője is előfordulhat, van, aki a magzat védelmében tartózkodóbbá válik az ágyban. A férfiak is többféleképpen reagálhatnak: míg egyesek erotikusnak tartják a másállapotot, mások megrettennek a „hárman vagyunk az ágyban” helyzettől. A legfontosabb, hogy a pár már a terhesség elején beszéljen egymással arról, melyikük mit érez, mit gondol, s ha ellenérzése van, a másik fél is tudjon róla. A szexualitás megváltozása sok esetben lelki problémákat, csalódást okoz, amivel foglalkozni kell, nehogy ez a későbbiekben a kapcsolat megromlásához vezessen.
Persze sok pozitív példa is akad, az intimitás érzése sokaknál megerősödik, s a pár mindkét tagja úgy érzi, ennyire közel még sosem volt a másikhoz. Mivel a férfiak sokkal kevésbé tudják és akarják szavakkal kifejezni érzéseiket, érzelmeiket, jó, ha a párjuk ezt megteszi helyettük, kettejükért.
Számos kutatás megdöbbentő eredményeket közöl arról, hogy a szülés utáni szorongás és depresszió az apáknál csaknem olyan gyakori, mint az anyáknál. Hazai és nemzetközi kutatások egybehangzó adatai szerint a kispapáknál előforduló depresszió aránya 10 százalék körül mozog. Ez leggyakrabban a várandósság első három hónapjában, illetve a szülés utáni pár hónapban jelentkezik.
A posztpartum apai depressziónál a nőkkel ellentétben, nem a hormonális, illetve biológiai okok az elsődlegesek, hanem mélyen gyökerező lelki folyamatok hatnak provokáló tényezőként. A hajlam fontos lehet, de az élethelyzeti változásnak még nagyobb szerep jut. A szülés idejére már mindenki megváltozott lelkiállapotban érkezik. A férfiak nagy része ezt rugalmasan, elfogadóan kezeli, hiszen tudja, hogy ez az időszak ezzel jár. De vannak olyanok, akik az új helyzetet másképpen élik meg, kifejezetten negatív érzéseket éreznek, noha „ésszel” ők is tudják, mi miért történik. A legtöbb negatívum az intimitást illetően fogalmazódik meg, de nem ritka a babával kapcsolatos féltékenység sem. Sok kispapa kifejezett bűntudatot él át saját gondolatai, érzései miatt, s úgy érzi, alkalmatlan az apa szerepére.
Vizsgálatok bizonyítják, hogy az apáknál előforduló depresszió negatív hatással van a gyermek pszichológiai fejlődésére, még a korai életszakaszban is. Érdemes és kell is vele foglalkozni!
Van persze, aki büszke, vidám és felszabadult lesz újdonsült szerepében, hiszen a férfilét és -szerep kiteljesedésének időszaka ez: az „apa” felelősséget akar és tud is vállalni a családjáért. Mondhatjuk azt is, hogy ez a folyamat a férfiidentitás megszilárdulását is jelenti. Nincs mese, mindazt, amit kisfiúként a férfiszerepről meséltek, amit a családban és a külvilágban más férfiak adtak mintául, fel kell használni, értelmezni kell, vagy új megnyilvánulási, viselkedési formákat kell kialakítani: milyen a jó apa, a gondoskodó családfő, a hűséges férj, a megértő társ?
Az apaszerepre tehát érdemes felkészülni. De nemcsak a leendő apának, hanem vele együtt a leendő anyának is - hisz család alakul, ahol a szerepek, az elvárások és a teljesítmények más megvilágításba kerülnek. Sok a sérülési lehetőség, de mellette ott vannak az örömforrások új lehetőségei is!
Kevesen tudják, hogy az apákat is érinti a szülés utáni, illetve akár a várandósság alatti depresszió, melynek hátterében sok esetben nem csak pszichológiai tényezők, hanem tápanyaghiányok is állnak. A szülés utáni depresszió sajnos nagyon jól ismert fogalom a kismamák körében, tekintve, hogy igen sok nőt érint, de a férfiak is érintettek lehetnek. És hogy milyen mértékben? Az apák ötöde találkozik ezzel a gonddal!
A depresszió kialakulásában a tápanyaghiányok mellett ebben az esetben szerepet játszik a “fészekrakó ösztön”. Ez a nőknél a babaruhák vásárlásában, a kicsi szobájának kialakításában, az egymásra hangolódásban és hasonlóan bensőséges dolgokban nyilvánul meg. A férfiaknál azonban nagyon sok esetben abban, hogy egyre és egyre többet dolgoznak, hiszen mindent meg akarnak adni a gyermeküknek. Ez persze sokszor szül konfliktusokat is, aminek hatására csak még több lesz a stressz és a munka - ez pedig hosszabb távon nagyon is jó táptalaja a depresszió kialakulásának.
A stressz-szint csökkentésével igen sokat tehetünk a depresszió ellen. Ez még a várandósság alatt egyszerűbben is megoldható, a kicsi érkezésével azonban már csak nagyon nehezen. Ezt ma már sajnos csak nagyon nehezen tudjuk megoldani pusztán étkezéssel és rendszeres mozgással, mivel az élelmiszerek beltartalma az utóbbi néhány 10 évben sokszor 50%-ot is meghaladó mértékben csökkent. A D-vitamin és sok más tápanyag pótlása is megoldható vitaminkészítményekkel, de ehhez mindenképpen érdemes összetett készítményt keresni, hiszen a D-vitamin is jobban hasznosul kalcium jelenlétében - ahogyan sok más anyagnak is van hasznosulást elősegítő párja/párjai.
A D-vitamin esetében fontos, hogy D3 formában keressük, így az anyag hasznosulása sokkal jobb. A hasznosulás kérdésköre mindig kiemelt jelentőségű, éppen ezért a lehető legtöbb anyagot szerves, biológiailag aktív formában vigyük be a szervezetbe. A praktikusan -citrát és -glükonát kötésekkel a hasznosulás akár 80%-kal is jobb lehet.