Egy kisbaba érkezése csodálatos élmény, ugyanakkor sokszor jár együtt aggódással is, különösen, ha a kicsi rendszeresen sír és látszólag ok nélkül szenved. Az újszülött baba nagyon kevés kifejezőeszközzel rendelkezik - a sírás az egyik. Ez a hangos figyelemfelhívás sok mindent jelenthet. A babák sírnak. Ahogy a gyerekek és a felnőttek is sírnak. Az ember sír. Sírunk. Mert fáj, mert veszteség ért. Mert csalódottságot és mert tehetetlenséget élünk át. Mert örülünk. Mert megkönnyebbülünk. Mert feszültség van bennünk. Mert valami túl sok és elviselhetetlen. A sírás értékes és mélyen emberi élmény. Megéléseink feldolgozásának egyik módja. A feszültség oldásának eszköze. Az emberi kapcsolatokban az érzések megosztásának kifejeződése. Az együttérzésre, figyelemre és támogatásra való igény megmutatkozása.
A friss szülők számára mégis azért ennyire nehéz ez az időszak, mert a sírás sokszor nem egyértelmű. Ugyanaz a hangerő, ugyanaz a testfeszülés, ugyanaz az arcocska több különböző dolgot is jelenthet. Ráadásul a saját idegrendszered is nagyon érzékeny a baba sírására, hiszen mi szülők pont így vagyunk összerakva. Ezért tud annyira mélyre menni, idegesítővé válni vagy kétségbeejteni, amikor hosszabb ideig tart. Sok anya akkor ijed meg igazán, amikor azt tapasztalja, hogy nem tud azonnal rájönni az okra. Pedig ez teljesen emberi. Nem azért vagy jó anya, mert mindig elsőre kitalálod, mi a baj, hanem azért, mert újra és újra próbálkozol, figyelsz, kapcsolódsz és eközben fokozatosan egyre jobban megismered a saját babádat.
Miért sír a baba?
A babáknak kevés eszköz áll rendelkezésükre érzéseik és szükségleteik kifejezésére és kielégítésére. Nem tudnak beszélni. Ha valami kellemetlen számukra, nem tudnak elmenekülni és harcolni sem ellene. Arcuk, tekintetük, hangjuk és mozgásuk árulja el belső állapotaikat. Sírásukkal fejezik ki azt, amit későbbi életkorra már más módon is megtanulnak elmondani. Tehát a babasírás kommunikáció. Minél kisebb egy gyermek, annál kisebb dolgok is sírásra fakasztják. A babák könnyen elsírják magukat részben azért, mert nincsenek még más eszközeik a kifejezésre. Másrészt önszabályozó képességük még egyáltalán nem működik. Mint ahogy a vízszint megemelkedése egy keskeny és sekély mederben azonnali áradáshoz vezet, úgy árad ki a babákból a sírás a még fejletlen idegrendszerük tűréshatárán túlra, a számunkra talán jelentéktelennek tűnő dolgok hatására is. Sírnak a fáradtságtól és az éhségtől. Az emésztéssel járó testérzetektől vagy az unalomtól. A hangos hangoktól és egy idegen arc láttán. Sírnak minden olyan élmény hatására, ami számukra még új és ismeretlen. Márpedig az első időszakban szinte minden új és ismeretlen számukra.
A csecsemők a kibillent állapotból nem képesek önmagukat újra egyensúlyba hozni. Segítségre, a szülőkkel való közös szabályozásra van szükségük a megnyugváshoz, a megvigasztalódáshoz, az ellazuláshoz vagy éber figyelmük megtartásához. Életük első éveiben azt tanulják a gyerekek a szüleiken keresztül, hogy hogyan nyerhetik vissza belső egyensúlyukat. A naponta ismétlődő gondozási helyzetekben fokozatosan megtanulják, hogy az éhséget a jóllakás, a fáradtságot az elalvás, az izgatottságot a megnyugvás, a szomorúságot a megvigasztalódás, az egyedüllétet a kapcsolódás oldja fel. Ez segít majd nagyobb gyerekként és felnőttként egyre inkább magukról gondoskodni.
Az újszülött baba nyelve a sírás, hiszen kezdetben csak így képes jelezni, ha valamire szüksége van. A baba sírása olyan, mint egy üzenet, hiszen ez az egyetlen eszköze arra, hogy felhívja magára a figyelmet. Ne feledd: nem kell tökéletesnek lenned! A sírás mennyisége, mint annyi minden más: egyéni. Ugyanakkor a szakértők szerint az első hónapokban napi 1-3 óra sírás teljesen természetes. 6-8 hetes korban sírnak a legtöbbet a babák, ezután fokozatosan csökken a mennyiség. Ezt a sírósabb időszakot a szakirodalom PURPLE Crying periódusnak nevezi, amely magyarra fordítva „hosszan tartó, fokozott sírási időszakot” jelent.
A sírás lehetséges okai:
- Fizikai okok: Éhes, Szomjas, Fájdalom gyötri (például „három hónapos kólikás hasfájás”), Melege van, Fázik, Fáradt, Teli pelenka, Fogzási fájdalom, Betegség, Hőháztartási problémák.
- Érzelmi okok: Szeretne közel lenni hozzád, Túl sok inger érte (például túl erős zaj, fény), „Blokkok” vagy születési trauma (például nagyon gyors lefolyású természetes szülés vagy császármetszés), Unalom, Félelem, Feszültség.
Gyakran több tényező is közrejátszik abban, hogy a baba nyugtalan. A „nyűgös” babák általában érzékenyek, de lehetnek akár temperamentumosak is, akik erősebben reagálnak a hasi görcsökre vagy más szenzoros ingerekre, mint a „csendes” kisbabák. A nyűgös babák közös jellemzője, hogy viszonylag keveset alszanak és/VAGY általában nehezen nyugtatják meg magukat és nehezen alszanak el.
Sokszor halljuk, hogy ha evett és tisztába van téve, akkor nem lehet baja a babának. Pedig a fizikai szükségleteken túl számos oka lehet a baba sírásnak (ahogy a nagyobb gyereknél és a felnőttnél is). Érezhetnek félelmet, feszültséget, unalmat, irritációt és frusztrációt. A biztonságérzetre, közelségre, testkontaktusra, figyelemre és elegendő ingerre ugyanolyan mértékben szükségük van az életben maradáshoz és a fejlődéshez, mint a fizikai táplálékra. Legfőbb igényük a fizikai gondozás mellett az emberi kapcsolódás.
A napközben átélt rengeteg ismeretlen inger integrálása is intenzív feldolgozást kíván meg. Ez részben a naponta ismétlődő hosszabb-rövidebb sírásokban történik meg. Anya és baba mélyen össze vannak kötve. A baba és később a gyermek hordozhatja a szülők múltbéli fel nem dolgozott élményeit. Azokat a nehéz érzéseket, amelyeket az anya magában elásott, amikkel nehéz szembesülnie és átéreznie. A baba hordozhatja az anyának a közeli múltból, a várandósság és szülés körüli időszakból, a párkapcsolatból vagy az aktuális élethelyzetből fakadó félelmeit és veszteségeit. Vagy a távolabbi múltból, az anya gyermekkorából származóakat. Az elhúzódó vigasztalhatatlan baba sírás gyakran erre a disszonanciára hívja fel a figyelmet. Kihangosítja azt. Ezért is nevezik disszonancia sírásnak. Valójában ez a feszültség nem a babájé. Ő ‘csak’ hangot ad neki. A ’célja’ ezen elfojtott érzések felszínre hozása a szülőkben. Ha a szülők át tudják érezni a saját érzéseiket, azzal megszabadítják a gyermeket és a kapcsolatukat ezek súlyától.
A legtöbb baba nem tud egyszerűen elaludni, hiába fáradt. Inkább nyűgössé válnak, sírással jelzik a kimerültséget. A fáradt baba sírása panaszos, gyakran dörzsöli közben a szemét, vagy forgatja a fejét.
A teli pelenka nagyon gyakran okoz sírást. Egy nedves, nehéz vagy szoros pelenka kényelmetlen a babának, és ezt egyértelműen jelzi. A pelenkázás alatti sírás nem azért van, mert nem szeretné hogy tisztába tedd, hanem a hideg levegő vagy a mozdulatok kellemetlenek számára.
A fogacskák kibújása hosszú folyamat, ami gyakran jár nyugtalansággal és sírással. A baba többet nyálzik, mindent a szájába vesz, és sokszor fájdalmasan sír, különösen este vagy éjszaka.
Előfordul, hogy a sírás hátterében nem egyszerű szükséglet, hanem betegség áll. Ha a baba sírása hirtelen megváltozik, élesebb, szokatlanabb, és más tünetek (láz, étvágytalanság) is jelentkeznek, mindenképp hívd fel a gyerekorvost! Bízz a megérzésedben!
A babák hőháztartása érzékenyebb, mint a felnőtteké. Könnyen megfázhatnak, de ugyanilyen gyorsan túl is melegednek.
A baba számára a világ zajos és néha félelmetes hely. A közelséged, az ölelésed, a szívdobogásod hangja nyújtja neki a biztonságot. Azzal, ha felveszed a síró babát, semmiképpen nem “kényezteted el”. Ne hallgass a legtöbbször kéretlen tanácsokra és a meghaladott gyermeknevelési elvekre.
Előfordul, hogy a baba unatkozik, és sírdogálással hívja fel magára a figyelmet. Máskor éppen az ellenkezője a helyzet: túl sok inger érte, és ettől fáradt el. Mindkettő sírásba torkolhat.
A fájdalmat jelző sírás hirtelen, éles, sokszor sikításszerű, a baba ilyenkor megfeszíti a testét és kipirul az arca.
A közelség utáni vágyat halkabb, szaggatott sírás kíséri, ami gyorsan elcsendesedik, ha magadhoz veszed.
A szülés utáni depresszió (postpartum depresszió, PPD) lényegesen több, mint egy elhúzódó baby blues. Ez egy komoly mentális egészségügyi állapot, amely a nők körülbelül 10-15 százalékát érinti, és nem válogat kor, társadalmi helyzet vagy korábbi szülési tapasztalat alapján. A PPD-ben szenvedő anya gyakran érzi úgy, mintha egy vastag üvegfal választaná el a külvilágtól és a saját gyermekétől is. Megszűnik az örömérzet, a korábban kedvelt tevékenységek érdektelenné válnak, és állandó, bénító fáradtság uralkodik el rajta.
A hormonok mellett az oxitocin, a „szeretethormon” is kettős szerepet játszik; miközben segíti a kötődést és a tejleadást, hiánya vagy ingadozása fokozhatja a szorongást. Az anyai agy ebben az időszakban strukturális változásokon is átmegy, érzékenyebbé válik a csecsemő jelzéseire, ami fokozott éberséget és ebből fakadó feszültséget eredményez.
Nagyon sok újdonsült édesanya (50-80%) éli át a baby bluesnak, gyermekágyi lehangoltságnak nevezett állapotot néhány nappal vagy héttel a szülés után. Ez a fáradékonysággal, kialvatlansággal járó állapot az alábbi tünetekkel jár, mint például a gyakori sírás, ingerlékenység vagy félelem érzése. Legfőbb jellegzetessége a változékonyság, például az eufórikus boldogságérzés hirtelen átváltása sírógörcsbe. Ez néhány nap alatt el is múlik, kezelést az esetek döntő többségében nem is igényel.
Megoldások a síró baba megnyugtatására
Csecsemőknél teljesen normális, hogy éjszakánként többször is felébrednek, hogy éjszaka is szopni szeretnének, valamint az is, hogy kézben, testközelben, mellen érzik magukat biztonságban. Ezért ha sír a baba, vigasztald meg! Ennek legegyszerűbb módja a szoptatás, ettől szinte minden baba megnyugszik. Ha éhes, eszik, ha csak testközelségre vágyik, néhány korty után cumizgatni kezdi a mellbimbót, és elszundikál. Ha ilyenkor kivesszük a szájából a bimbót, felébred, és folytatja a sírást. Egyértelmű, hogy még folytatni szeretné! Ha lehet, teljesítsd a kívánságát, nem kell aggódni, hogy örökké ezt akarja majd. Ahogy fejlődik, más vigasztalási módokra is fogékony lesz! Ha úgy látod, nem akar már szopni, tedd hordozókendőbe, mert a testközelség is megvigasztalja. Így a munkáddal is előbbre jutsz, főzhetsz, takaríthatsz, elmehetsz akár ügyeket is intézni, a baba biztonságos védettségben tart veled.
Ne félj a kényeztetéstől! A baba igényeinek kielégítése nem kényeztetés! Nem kell megnevelni, hogy átaludja az éjszakát, mert magától is eljut majd erre a szintre. Ugyanígy, amikor a mozgás- és kézfejlődés megindul, egyre kevesebbet akar majd kézben lenni.
A sírósnak tartott babák különösen gyakran kapnak indokolatlanul pótlást. Ha a gyarapodás jó, a sírásnak biztosan nem az éhség az oka, sokkal inkább a testközelség iránti kielégítetlen igény.
Az anyatejet hamarabb meg tudja emészteni a csecsemő, mint gondolnánk, az első napokban, hetekben különösen. Klinikai vizsgálatok során mutatták ki, hogy meghatározott mennyiségű anyatej megemésztéséhez másfél órára, ugyanennyi tápszer megemésztéséhez háromszor annyi időre, azaz négy és fél órára volt szüksége a csecsemőnek. Ha azonban feltesszük a kérdést, hogy jó-e a csecsemőnek a hosszabb emésztési idő, egyértelmű nem a válasz! A savas gyomortartalom felböfizése, majd belélegzése tápszeres csecsemőknél gyakoribb, s ennek többek közt az az oka, hogy tovább a gyomrukban marad a tej.
Ahogy módosul a csecsemő növekedésével párhuzamosan az anyatej összetétele, úgy nőhet az etetések közötti idő hossza is, de ez nem törvényszerű. A gyakori szoptatás kedvező. Kezdetben, sőt sok babánál az egész szoptatási időszak során szükséges lehet a napi 8-15 szoptatás.
Ha úgy gondolod, hogy a sírás oka hasfájás lehet, próbáld előbb szoptatással, hordozással megvigasztalni. Ez az esetek zömében beválik. Lehet, hogy jobb lesz a helyzet, ha elhagyod az étrendedből a tejet, tejtermékeket legalább két hétre. Ennyi idő alatt kiderül, javul-e a helyzet a babánál.
Az első 3 hónapban lehetnek olyan néhány napos időszakok, amikor az egyébként egészséges babák is sokat sírhatnak látszólag nyilvánvaló ok nélkül is. A hétköznapokban az segít a legtöbbet ha nem egyetlen nagy megfejtést keresel, hanem egyfajta belső sorrendet. Lehet, hogy csak éhes? Igen, nagyon gyakran ez az első magyarázat. Kutatások szerint a sírás gyakran már késői éhségjel. Vagyis mire a baba sírni kezd, addigra sokszor már jó ideje próbált finomabban jelezni. Ilyen korai éhségjelek lehetnek a szájkereső mozdulatok, a cumizós szájmozgás, a kéz szájhoz emelése, a forgolódás, a nyugtalanság vagy az, hogy az arcával kereső mozdulatokat tesz. Ez azért is fontos, mert egy nagyon éhes baba gyakran már nehezebben tud jól rákapcsolódni a mellre vagy a cumisüvegre. Olyan, mintha annyira belelendült volna a feszültségbe, hogy már maga az evés is nehezebben indul. Persze az is előfordulhat, hogy etetted, mégis sír. Ilyenkor nem biztos, hogy nem volt éhes, lehet, hogy csak kevésbé hatékonyan evett, hamar elfáradt, vagy közben levegőt is nyelt.
Mire van szüksége pontosan egy újszülöttnek, hogy biztonságban érezze magát? Nem lehet, hogy egyszerűen fáradt? Mert az újszülöttek még nem tudnak önállóan szépen átcsúszni az elálmosodásból az alvásba. A fáradtság náluk nem mindig csendes, ellazult állapotként jelenik meg, hanem éppen ellenkezőleg, nyugtalanságként, feszültségként, egyre hevesebb sírásként. Sok baba, amikor álmos elfordítja a fejét, üvegesebb lesz a tekintete, rángatózóbbak a mozdulatai, ökölbe szorítja a kezét, vagy egyre ingerültebben reagál arra is, ami amúgy megnyugtatná. Ilyenkor a leghatékonyabb általában a fények tompítása, a halkabb közeg, a ringatás, a testközelség, a monoton hang és az ismétlődő, kiszámítható mozgás.
Lehet, hogy túl sok inger érte? Sokkal könnyebben, mint gondolnánk. Az újszülött idegrendszere még nagyon éretlen ezért az ingerek szűrése és feldolgozása is sokkal nehezebb számára. Egy látogatós nap, sok ölben levés, erős fény, hangos tévé, kapkodós fürdetés, sok beszéd, erős szagok, állandó mozgatás ezek mind összeadódhatnak. A szenzoros túlterhelés is szintén lehet a sírás egyik gyakori oka: például erős fények, túl sok hang, túl sok simogatás, ölbevétel (nem a szülőktől, hanem másoktól, pl. amikor vendégségben mindenki kézbeveszi a babát), túl sok játékszer, digitális ingerek (háttértévé, számítógép, XBOX, telefon, tablet használata a baba mellett) és mesterséges ingerek (pl. A túlingerlés azért becsapós, mert a baba ilyenkor gyakran nem csendesebb lesz, hanem sírósabb, nyugtalanabb, feszültebb. A szülő pedig azt érezheti, hogy valamit még csinálnia kell, még többet kell próbálkoznia, pedig néha pont az a megoldás, hogy kevesebb történjen. Kevesebb fény, kevesebb szórakoztatás, kevesebb hang, kevesebb nézegetés. Gyakran segít, ha félhomály van a szobában (vagy ha olyan helyen vagytok és pl. babakocsiban vagy hordozóban van, akkor egy kendővel letakarod a babát. Segítenek a monoton hangok is pl. dúdolás, zúgás és persze a bőrkontaktus, hordozás.
Igen, és ezt mindig érdemes komolyan venni. Sokszor valami apró kellemetlenségről van szó, például büfiznie kell, fájdalmasan feszítenek a belei (a kisbabák, mivel még nem mozognak eleget, nem mindig tudnak olyan hatékonyan kakilni, ezért gyakran fáj a hasuk azért, mert kakilni kell, ilyenkor egy kis tornásztatás segíthet), de az is lehet, hogy pisis vagy kakis a pelus, nyomja valami a ruhája alatt (címke, gomb, patent vagy a műszálas ruha anyaga), túl melege van vagy fázik, vagy zavarja a testhelyzet, amiben van (pl. a hanyattfekvő helyzet sok babát zavar). A fájdalmas sírás sokszor hirtelenb, élesebb, feszesebb testtartással járhat, a baba felhúzhatja a lábát, nagyon elvörösödhet, vagy másként reagálhat, mint a megszokott sírásainál. Persze ez nem tankönyvszerűen történik, ezért nem kell attól megijedni, ha nem tudod biztosan megkülönböztetni.
Nincs minden babára egyformán ráhúzható sírásszótár, de idővel valóban elkezded észrevenni, hogy a saját babád sírásai között vannak különbségek. Más lehet az éhes sírás ritmusa, más a fáradt nyűgösség, más az a sírás, amikor valami hirtelen megijeszti vagy fáj neki. Sokat segít például, ha nemcsak azt nézed, hogyan sír, hanem azt is, mi történt előtte. Mióta evett, mennyit aludt, volt-e sok inger, milyen a teste, felhúzza-e a lábát, keres-e enni, feszíti-e magát, megnyugszik-e ölben, cumin, cicin, mozgás közben.
Az első hetekben teljesen rendben van, ha inkább egy belső sorrendet követsz: először alap szükségletek, aztán testközelség, aztán túlingerlés csökkentése, aztán orvosi jelek végiggondolása. Nincs egyetlen csodamódszer, de vannak nagyon jól bevált, újszülöttbarát eszközök. Ami nagyon sok babánál működik, az a monotonitás. Nem a látványos szórakoztatás, hanem éppen az egyhangú, kiszámítható, méhen belüli élményeket idéző ritmus. Ringatás, finom sétálgatás, halk susogás, szívhanghoz hasonló fehér zaj, ölben tartás, mellkasodra fektetés. Fontos azonban, hogy ne ess pánikba és kezdj el kísérletezni! A túl sok próbálkozás néha visszafelé sülhet el. Ha a baba amúgy is túltelt, a percenként új technika újabb ingereket vihet be. Ilyenkor sokkal jobb lehet kiválasztani egy vagy két nyugodt módszert, és egy darabig kitartani mellettük. A síró újszülöttnek nem program kell, hanem visszafelé vezető út a nyugalomba.
A szülőknek nehéz a saját érzéseikkel is megbirkóznia. Nagy feladat pihenésre és töltődésre való időt találni. Az egymásnak ellentmondó tanácsok tovább nehezítik a szülő dolgát. Képtelenségnek tűnik eligazodni közöttük. Vannak köztük egészségügyi és nevelési kérdések. A kettő kiismerhetetlenül egymásba folyik. A rokonok és a szakemberek felé is meg akar felelni a szülő. Olykor pedig bizton tudja, hogy pont az ő tanácsukat nem akarja követni. A külső hang és a belső késztetés gyakran ellentmond egymásnak. A tanácsok félelemkeltő és elbizonytalanító része azonban olykor a velőig hatolóan visszhangzik a szülőben. Lehet, hogy tényleg elkényeztetem?! Egy biztos, a kívülről jövő tanácsok rengeteg elvárást és nyomást raknak a szülő vállára. Közben a biztos megoldások reményével kecsegtetnek. Legalább kapaszkodót nyújtanak. Hátha így vagy úgy tényleg jó lesz.
A megnyugtatáshoz a szülőnek viszonylag nyugodtnak kell lennie. A sírás természetesen aktivizálja a szülőt, készenléti állapotba hozza, hiszen ettől érzi feladatának a baba megnyugtatását. Képzeljük el, hogy mit kelt bennünk, ha egy nehéz helyzetben egy rémült tekintet látunk magunk fölött?! Milyen, amikor ideges, kapkodó mozdulattal érnek hozzánk, miközben mi félünk? Ha a szülő maga is kétségbe esik, türelmetlen, feszült, akkor a baba nehezen tud megnyugodni. Parancsszóra és akarattal azonban a szülőnek sem lehet megnyugodnia. Nem a feszültség tagadása a megoldás. Sokkal inkább annak komolyan vétele, hogy mi zajlik benned mint szülőben, miközben a babád sír. Persze leginkább a baba megnyugvásától várja a szülő a saját megnyugvását is. Ez természetes. Azonban érdemes a figyelmedet olykor magadra vinni. A lassú mély légzés vagy egyszerűen a légzésed követése segít ellazulni. Kipróbálhatod hogyan hat rád, ha sóhajtasz néhányat lassan és hangosan. A figyelmed befelé fordítása saját belső érzeteidre, szintén megnyugtató hatással lehet. Figyelheted, ahogy a bőröd a babád bőrével érintkezik, ahogy a talpad támaszkodik a talajon. Ha pedig negatív érzeteket fedezel fel, elég ha tudatosítod őket anélkül, hogy tenni akarnál ellenük bármit is. Ha pedig a babád hosszú idő óta sír, Te pedig feszült vagy, nyugodtan tedd le őt egy biztonságos helyre a közeledben pár percre és adj magadnak egy kis szünetet.
Először is állj meg egy pillanatra, és vegyél egy mély levegőt! Nagyon fontos tudnod, hogy a sírás nem azt jelenti, hogy rossz szülő vagy, vagy hogy valamit elrontottál. A sírás természetes, a baba így kéri a segítségedet. Etesd meg, ha éhesnek tűnik. Ellenőrizd a pelenkát. A nedves vagy kényelmetlen pelenka gyakran okoz nyugtalanságot. Nyújts neki testközelséget. Sok baba egyszerűen azért sír, mert ölelésre vágyik. Vedd fel, öleld, hallja a szívverésed. Ringasd vagy mozgasd. A ritmikus mozdulatok megnyugtatják a kicsit. Próbálhatod a karodban ringatni, sétálni vele, vagy akár hordozókendőben magadra kötni. Énekelj vagy dúdolj neki. A hangod a baba számára a legkedvesebb “zene”. Egy egyszerű altatódal, dúdolás vagy halk beszéd megnyugtathatja őt. Biztosíts nyugodt környezetet. Ha túl sok fény vagy zaj veszi körül, könnyen túlterhelődhet az idegrendszere. Próbáld ki a meleg fürdőt. Sok baba megnyugszik a meleg vízben, hiszen az a pocakbeli környezetet idézi fel. Adj neki cumit, ha igényli. Babamasszázs vagy pocaksimogatás. Különösen hasfájós babáknál sokat segíthet, ha óvatosan masszírozod a hasát körkörös mozdulatokkal.
Amikor a baba hosszan sír, természetes, hogy a szülő fáradt, idegesnek vagy tehetetlennek érzi magát. A legfontosabb szabály, hogy soha ne hagyd teljesen figyelmen kívül a sírást. A babák nem sírnak ok nélkül, mindig jeleznek valamit: akár éhséget, fáradtságot, kényelmetlenséget vagy egyszerűen a közelséged iránti vágyat. Soha ne rázd meg a babát. A rázás rendkívül veszélyes, mert súlyos agyi sérüléseket okozhat, amit az orvostudományban „megrázott baba szindrómának” neveznek. Ne hibáztasd sem a babát, sem önmagadat. A sírás nem “rosszaság”, és nem azt jelenti, hogy valamit elrontottál. A babák nem tudják másképp kifejezői a szükségleteiket, csak sírással. Az önvád és a düh csak még nehezebbé teszi a helyzetet. Ne feledd, hogy segítséget kérni rendben van. Ha úgy érzed, hogy túl sok, kérj támogatást a párodtól, a nagyszülőktől vagy egy közeli baráttól.
A szülés utáni időszak nemcsak az anyáról szól, hanem a partnerről is. Az apa jelenléte és támogatása az egyik legerősebb védőfaktor a szülés utáni depresszióval szemben. Nemcsak a gyakorlati teendőkben való részvételről van szó, hanem az érzelmi biztonság megteremtéséről is. A partnereknek meg kell tanulniuk „olvasni a jelekből”. Ha az anya szokatlanul csendes, elhanyagolja magát, vagy folyamatosan sír, a partnernek kell megtennie az első lépéseket a segítségkeresés felé.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a leendő anyukáknak nincsenek pontos ismereteik a szülés utáni depresszióról. A kismama ugyanis, ha tisztában van vele, hogy ez egy létező, pontosan körülírható tünetegyüttes, az ilyenkor oly jellemző bűntudatot és önvádat félretéve hamarabb képes segítséget kérni.
Az emlősök utódai folyamatos szülői gondoskodást igényelnek a túléléshez és fejlődéshez. Ezért a kicsinyek arra törekszenek, hogy fenntartsák az anyai közelséget, a szeparáció ellen pedig tiltakoznak hanggal és mozgással kommunikálva azt az anya felé.
Dr. Esposito G, Yoshida S, Ohnishi R, Tsuneoka Y, Rostagno Mdel C, Yokota S, Okabe S, Kamiya K, Hoshino M, Shimizu M, Venuti P, Kikusui T, Kato T, Kuroda KO. Infant calming responses during maternal carrying in humans and mice. Curr Biol. 2013 May 6;23(9):739-45.
Egyből sír, ha leteszed? Lehet, hogy többemberes babád van! | nlc
Az újszülöttek első vizsgálata és az Apgar-teszt
A 40. gesztációs hétig zavartalanul működő foetoplacentáris egység - egészséges anya, jól működő lepény, érett magzat - a szülőfájások megindulásával óriási és csodálatos kihívásnak igyekszik eleget tenni, melynek eredménye ezen egység felbomlása, és a lepény távozását követően két rettenetesen fáradt ember, anya és újszülött találkozása, melyet az utóbbi sírásával is jelez.
A szülőknek nehéz a saját érzéseikkel is megbirkóznia. Nagy feladat pihenésre és töltődésre való időt találni. Az egymásnak ellentmondó tanácsok tovább nehezítik a szülő dolgát. Képtelenségnek tűnik eligazodni közöttük. Vannak köztük egészségügyi és nevelési kérdések. A kettő kiismerhetetlenül egymásba folyik. A rokonok és a szakemberek felé is meg akar felelni a szülő. Olykor pedig bizton tudja, hogy pont az ő tanácsukat nem akarja követni. A külső hang és a belső késztetés gyakran ellentmond egymásnak.