A szülés csodálatos esemény, amely gyökeresen megváltoztatja egy nő életét. Azonban nem csak az életvitel, hanem a test is átalakul a várandósság és a szülés következtében. Ezek a változások gyakran hosszan tartó folyamatot jelentenek, amely több kontrollvizsgálatot is igénybe vehet, és általában már a gyermek világra hozatalát követő harmadik héten megkezdődik.
Az egyik leggyakoribb probléma, amellyel a nők a szülés után szembesülnek, az a hüvely kitágulása. Miután a kisbaba megszületett, a hüvelyfal természetes módon megduzzad, de a szülés utáni állapotban a hüvelyfal a szülés előtti állapothoz viszonyítva lazább szerkezetű marad. Tudni kell, hogy a hüvely a szülés előtti formáját soha nem nyeri vissza teljes egészében, az esetek döntő többségében kitágul.
A hüvely kitágulása mellett gyakori problémát jelent még szülés után a hüvelyszárazság is. Ma már kaphatók speciális hüvelyi hidratálókrémek, melyekkel jól kezelhető ez a kellemetlenség, de szükség esetén ösztrogént tartalmazó készítmények is használhatók, a szexuális együttlétek során pedig síkosító alkalmazása jelenthet megoldást. Lényeges továbbá a hüvelyszárazság esetén a megfelelő hidratáltság, a rendszeres folyadékpótlás. A nők körülbelül 83 százaléka tapasztal a szexuális együttlétek alatt panaszokat a szülés utáni első három hónapban, amelyek nagy részét a hüvelyszárazság és az irritáció váltja ki. A hormonok szerepe: az egyik legfontosabb ok a viszonylagos hormonhiányos állapot kialakulása. Terhesség alatt igen magas a nők szervezetében az ösztrogén és a progeszteron szintje, hiszen a terhesség előtti hormonszintekhez (amit a petefészkek termeltek) hozzáadódnak a méhlepény által termelt hormonok is. A baba megszületése után 20 percen belül a méhlepény is eltávozik a méhből, ezzel együtt az addigi intenzívebb hormontermelés is jelentősen mérséklődik. Az ösztrogén és progeszteron szintje mintegy 24 órán belül a terhesség előtti szintre csökken. Ez ugyan megfelel az egészséges hormonmennyiségnek, mégis, a terhesség alatti időszak értékeihez viszonyítva kifejezetten alacsony lesz. A relatív hormonhiány által kiváltott egyik gyakori panasz a hüvelyszárazság, és ezzel együtt az irritáció érzése.
A szülés utáni panaszok hátterében a hormonváltozások mellett a szülés által a hüvelyhámon okozott sérülések, horzsolások is állhatnak. Természetesen a szülés alatti sérüléseket és a gátmetszést megfelelően ellátják, azonban a kisebb sérüléseket, horzsolásokat nem szükséges összevarrni, hiszen előbb-utóbb maguktól is szépen begyógyulnak, pontosan ugyanúgy, mint a külső bőrfelületen. A gyógyulási folyamathoz azonban időre van szükség, és bizony kellemetlen érzés is társulhat hozzá. Azoknak a kismamáknak, akiknek gátmetszése is volt, igen kellemetlen lehet már az ülés is, és ehhez a fájdalomhoz hozzáadódhat a szárazság és irritáció érzése is.
Gyakori és általános jelenség a szülést követően a hüvelyben megjelenő fájdalom, ami a gát tájékára is kiterjedhet. Ezek az első hetekben teljesen általánosak - különösen a hüvelyi szülés után. Azon túl, hogy ezek a sérülések varrást igényelnek, a teljes gyógyulási idejük akár 4-6 hét is lehet. Ezért hüvelyfájdalmakkal a szülés után legkorábban 6-12 héttel forduljunk orvoshoz abban az esetben, ha nem tapasztalunk változást. A szülés hatására keletkező hüvelyi sérülések gyógyulását elősegíthetjük speciális ülőpárnával, a fájdalmakat pedig hűtőtasakokkal és nem szteroid alapú fájdalomcsillapítókkal mérsékelhetjük.
Teljesen természetes, hogy szülés után a hüvelyből vér és váladék ürül. Kezdetben jellemzően élénkpiros vér távozik a szervezetből, ami fokozatosan megszűnik. A szülés utáni első 24 órában jellemzően mérséklődik, néhány nap alatt pedig teljesen megszűnik, de nem ritka, hogy kisebb pecsételő folyás és váladékozás több héttel az esemény után is tapasztalható. Orvosi beavatkozásra akkor van szükség, ha a szülést követően nagy mennyiségű friss vér ürül a szervezetből. A szülés utáni vérzésre ma már kaphatók vastag egészségügyi betétek.
Az orvosok javaslata szerint legkorábban a szülést követő 4. vagy 6. héten javasolt először szexuális aktus.
Általában az aktus során tapasztalt fájdalomhoz köthető, de a szülés utáni hüvelyi változások kapcsán mindenképpen ki kell emelni az orgazmusképtelenséget. A szülés közben rengeteg komplikáció adódhat, melyeket a szakorvosnak idejekorán el kell hárítania. Ilyen például az is, ha a szülőcsatorna nem tágul megfelelő mértékben. A gátmetszés a hüvelynyílás és a végbél között ejtett metszés, ami minden esetben hegesedéssel gyógyul. Előfordulhat azonban, hogy a heg nem megfelelően gyógyul, dudorok jelennek meg mellette, esetleg viszketni kezd. Az ilyen esetek mindig szakorvosi vizsgálatot igényelnek, hiszen páciensenként eltérő, hogy milyen beavatkozásra van szükség.
Nem közvetlenül a hüvelyhez kapcsolódik, ellenben gyakori probléma a szülés után a vizelet inkontinencia megjelenése. Emellett jelenhetnek meg a vizelettartási gondok, ami nem ritkán már a terhesség alatt is gyakran előfordul. A szakértők szerint függetlenül attól, hogy a kisbaba hüvelyi úton vagy császármetszéssel született, a szülések számával egyenes arányosságban növekszik a vizeletinkontinencia esélye. A statisztikák alapján azok a kismamák, akik már a terhesség alatt is tapasztaltak vizelet visszatartási nehézségeket, rendszerint a szülés után sem mentesülnek tőle. Ilyen esetekben a medencefenék izomzatának erősítésére van szükség, így például a Kegel-gyakorlatok sokat segíthetnek, akárcsak a rendszeres meleg ülőfürdő alkalmazása.
Sokan tapasztalják, hogy a hajuk világosabb és sűrűbb lesz a terhesség alatt, ez pedig a hormonoknak tudható be. A terhesség különféle bőrelváltozásokkal jár, az egyik legismertebb ezek közül a melazma. A terhességi maszk az arcbőrön, a homlokon, az orcákon, az ajkak körül vagy az orr környékén található, barnás színű foltok elnevezése.
A szülés után egy évbe is telhet, mire a nők libidója normalizálódik. A kismamák életét az aranyér és a tágult alsó végtagi vénák is megnehezíthetik, mivel a méh nagyobb súlya és nyomása csökkentheti a megfelelő véráramlást, ezzel elősegítve a kellemetlen panaszokat. Normál esetben a női méh körte méretű, de a terhesség alatt eléri egy görögdinnye nagyságát. Minden második anyát érint a szétnyílt hasizom problémája. A megnyúlt medencefenék-izmok miatt az orgazmushoz kapcsolódó összehúzódások lehetnek gyengébbek, mint korábban. Sokan úgy gondolják, hogy a szélesebb csípőnek az ízületek és szalagok ellazulásért felelős hormonhoz van köze, de valószínűleg nem ez az ok.
A szülés vérzéssel jár. Hogy ki mennyi vért veszít, számos tényezőtől függ: hüvelyi szülés esetén a többi között attól, hogy mekkora a baba, és világra jötte milyen hüvelyi és gátkörnyéki sérülésekkel jár. Az ezt követő, gyermekágyi időszakban a nők teste elkezd regenerálódni, aminek része a hetekig elhúzódó vérzés (lochia) is. Noha ez sokak számára ijesztőnek tűnhet, természetes folyamat, és attól függetlenül számítani kell rá, hogy a kismama hüvelyi úton, vagy császármetszéssel ad életet gyermekének. A vérzést ilyenkor az okozza, hogy a szülés után a méh azonnal elkezd összehúzódni - a kisbaba szoptatásakor a folyamatosan termelődő oxitocin hormonnak köszönhetően ezt érezni is lehet -, ám ahol a méhlepény levált, ott vérzés lép fel. A vér mellett szövetdarabok, és felgyülemlő váladék is távozik, ami jelzi, hogy a méh tisztul. A vérzés hossza és erőssége egyénenként változó: van, akinél olyan, mint egy elhúzódó menstruáció, amit egészségügyi betétekkel át lehet vészelni, másoknál viszont több hétig, akár a hatodik héten esedékes kontrollig is tarthat. Sokaknak ilyenkor nagyobb nedvszívó képességű, speciális betétekre van szüksége, amit gyakran kell cserélni. De még ez is normálisnak tekinthető. Rendellenességre utalhat, ha a kismama erős alhasi fájdalmat érez napokkal a szülés után is, ha belázasodik, a vérzés állaga darabos lesz, vagy a színe "gyanús". Ha változatlanul sötét marad, és mennyisége egy hét elteltével sem kezd csökkenni, érdemes orvoshoz fordulni, mert komoly probléma is állhat a háttérben. Előfordulhat, hogy a méh nem tud megfelelően összehúzódni vagy nem tisztul eléggé, mert méhlepény-, esetleg egyéb szövetdarab maradt bent, ami nem képes magától távozni, és gyulladást okoz.
Ha a szülést levezető orvos úgy ítéli meg, hogy az utolsó szakaszban, a kitolásnál valami miatt - vagy mert túl gyorsan érkezik vagy mert túl nagy a fej mérete - a baba nem tud akadálytalanul és az anyának sérülést nem okozva átjutni a hüvelyen, gátmetszésre kerül sor. Időben alkalmazva elkerülhető vele egy komolyabb sérülés: például a hüvely vagy a gát repedése, szakadása, a végbél záróizmának sérülése, amit a magzat kinyomása, kirobbanása okozhat. Az ollóval ejtett, néhány centiméteres vágást a szülést követően összevarrják. Ez az első pár napban erős fájdalommal jár: az égő, feszülő érzés, a gát környékének megduzzadása, lilás vöröses elszíneződése normális jelenség. Hogy ne fertőződjön el, a gátsebet gondosan tisztán kell tartani. Előfordulhat azonban, hogy nem gyógyul megfelelően: hetekkel a beavatkozás után is annyira érzékeny, hogy állni is nehéz tőle, esetleg begyullad, váladékozik.
Ami a hüvely színének változását illeti, hormonális változások hatására a külső nemi szervek színe sokaknál megváltozik, mind természetes szülés, mind császármetszés után, és nem lehet tudni, meddig tart (van, akinél halványul a szín, másoknál sötétebb marad). A szeméremdomb, illetve a hüvelybemenet környékének színe is megváltozhat szülés után, és ez is teljesen természetes. A színváltozás érintheti a szeméremajkakat, a csiklót és a gát környékét is. Ezek a változások általában hormonális eredetűek, és nem kell, hogy aggodalomra adjanak okot, és nemcsak a hüvelyi úton, hanem a császármetszéssel szült nők esetében is jelentkezhetnek. A színváltozás enyhülhet, de van rá esély, hogy teljesen megszűnni már soha nem fog.
Az egyik legfontosabb ok a viszonylagos hormonhiányos állapot kialakulása. Terhesség alatt igen magas a nők szervezetében az ösztrogén és a progeszteron szintje, hiszen a terhesség előtti hormonszintekhez (amit a petefészkek termeltek) hozzáadódnak a méhlepény által termelt hormonok is. A baba megszületése után 20 percen belül a méhlepény is eltávozik a méhből, ezzel együtt az addigi intenzívebb hormontermelés is jelentősen mérséklődik. Az ösztrogén és progeszteron szintje mintegy 24 órán belül a terhesség előtti szintre csökken. Ez ugyan megfelel az egészséges hormonmennyiségnek, mégis, a terhesség alatti időszak értékeihez viszonyítva kifejezetten alacsony lesz. A relatív hormonhiány által kiváltott egyik gyakori panasz a hüvelyszárazság, és ezzel együtt az irritáció érzése.
A szülést követő időszakban nagyon sok változás következik be a női szervezetben: változik a hormontermelés, gyógyulnak a kisebb-nagyobb sebek a szülőcsatornában, a méhből folyamatos vérzés, majd gyermekágyi váladékozás tapasztalható (a szülész orvos tájékoztatja a kismamát, hogy ennek mértéke és jellege, illetve időtartama meddig normális, és mi az, ami már kórosnak tekinthető és orvosi beavatkozást, kezelést igényel), miközben a kismedencei szervek igyekeznek a terhesség előtti állapotba regenerálódni. Ebben az időszakban könnyen kialakulhat enyhe gyulladás és hüvelyfertőzés is, ami szintén okozhat irritációt, és hüvelyi szárazság érzetét keltheti.
A felsorolt okok mind kiválthatják a panaszokat, és közülük az első kettő a szülés utáni időszak természetes velejárója. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ilyen esetekben nem kell segítséget kérni! A szülés utáni első hat hét a gyermekágyas időszak. Ezt követően mindig javasolt egy nőgyógyászati kontrollvizsgálat, ahol a kisebb panaszokat is érdemes megbeszélni az orvossal. Ha a hat hét alatti időszakban erősebb panaszok jelentkeznek, akkor érdemes mielőbb felkeresni a nőgyógyászunkat, hogy kiderüljön, mi okozza a tüneteket, és milyen kezelés segíthet a leghamarabb. A hüvelyfertőzések a hüvelyben alkalmazott, helyi hatású szerekkel jól kezelhetők. Emellett fontos tudni, hogy a hüvelyi hidratálók és a regenerálódást segítő készítmények megkönnyíthetik a gyógyulási folyamatot. Ezen készítmények egy része már a terhesség alatt is alkalmazható, és segítheti a hüvelyhám megerősítését, a szülésre való felkészítését is.
Az együttlétek fájdalmasak lehetnek, ami a szülést követő érzékeny és nagyon fárasztó időszakban sokat ronthat mind az anya, mind az apa hangulatán. A hüvelyszárazság miatt irritált, sérült hám kevésbé ellenálló a kórokozókkal szemben, az ily módon könnyebben kialakuló hüvelyfertőzés pedig további kellemetlen panaszokat is okozhat. A szülés utáni időszak nehéz mindenkinek. Minden újszülött feladja a leckét a szülőknek, a „beszoktatással” járó fáradtság, és időnként a bizonytalanság ilyenkor gyakran feszültséghez vezet. Ne hagyjuk, hogy egy olyan testi panasz nehezítse meg a szülés utáni egyébként sem könnyű időszakot, amin lehet segíteni.
A hüvely tágulását jelentősen befolyásolja a kitolás időtartama, a baba nagysága és súlya. Ahogy azt is, hogy a szülés után meddig tarthat a vagina regenerálódása. Van, akinél pár hónap elteltével visszaáll ha nem is az eredeti, de egy ahhoz közeli állapot. Másoknál több év elteltével sem nyeri vissza rugalmasságát, amit okozhat kötőszöveti gyengeség vagy hormonális változás is. A tág vagina azonban nem csak esztétikai szempontból jelenthet problémát: a hüvely falának gyengülése miatt csökken érzékenysége is, ez pedig hátrányosan befolyásolhatja a nemi élet minőségét - férfiak és nők számára egyaránt. Emellett megnő a különféle hüvelyi- és húgyúti fertőzések kockázata. A hüvely izomzatának megerősítésében sokat segíthet az intim torna, például a medencefenék izmait is edző Kegel-gyakorlatok.
Dr. Kovács István: Hogy néz ki a szülés utáni regeneráció?
Mivel a terhesség utolsó hónapjaiban a baba súlyának gyors gyarapodása miatt a medencealapi izmok - ezzel együtt a húgyhólyag környékiek is - különösen nagy nyomásnak vannak kitéve, óhatatlan, hogy lazábbak lesznek, és ez a szülés után sem feltétlenül jön helyre. Becslések szerint a szülést követő pár hónapban a nők egyharmada szenved vizelet-inkontinenciától, ami a legegyszerűbb helyzetekben - nevetés, vagy akár tüsszentés közben - is okozhat kellemetlen pillanatokat. Az akaratlan vizeletvesztés ellen hatékony megoldás a medencefenék izmainak megerősítése, például a már említett Kegel-tornával. Amennyiben a rendszeresen végzett gyakorlatok ellenére sem múlik a vizeletinkontinencia, érdemes szakembertől segítséget kérni.
Noha a hüvelyszárazság természetes a gyermeküket szoptató anyák körében, mégis sokaknak okoz kellemetlenséget. Hátterében a hüvelyhám állapotát is befolyásoló hormonális változás áll: szülés után ugyanis hirtelen csökken a hüvelyváladék termelődését is serkentő ösztrogén mennyisége. Ami a szoptatással tovább apad, mert egyéb hormonok - például a tejkiválasztásért felelős prolaktin - termelődnek nagyobb mennyiségben. A hüvelyszárazság irritáló, viszkető érzést, kipirosodást okozhat, emellett fájdalmassá teheti a nemi érintkezést, mindkét félben diszkomfortérzetet keltve. Mivel ez hosszú távon párkapcsolati gondokhoz is vezethet, érdemes időben - pár hónap elteltével - tanácsot kérni nőgyógyászunktól. Már csak azért is, mert ha a hüvelyszárazság állandósul, gyengül a vagina védekezőképessége a különféle kórokozókkal szemben és gyakoribbak lehetnek a különféle hüvelyi fertőzések.
A szülés az emberi fejlődés évmilliói alatt tökéletesedett, tehát egyértelműen a magzat természetes úton történő világra jövetele a legbiztonságosabb. Ha tehát nincs olyan ok, amely miatt a hüvelyi szülést lehetetlenné teszi, minden esetben hüvelyi szülést tervezünk. A szülés többféleképpen indulhat. Leggyakoribb, hogy a 36. héttől előforduló jósló fájások a terminushoz közeledve rendszeresebbek, erősebbekké, gyakoribbakká válnak. A méhszáj a méhösszehúzódások hatására tágulni kezd és a magzat beilleszkedik a szülőcsatornába. A méhösszehúzódásokat mindenki másképpen érzi, ezért az elnevezése is többféle. Hívjuk keményedésnek, görcsnek, fájásnak, összehúzódásnak illetve latinul kontrakcióknak függetlenül attól, hogy fáj-e vagy csak menstruációs görcs erősségű. Ha az összehúzódások 10 percnél gyakoribbak, rendszeresek, erősek, akkor mielőbb be kell menni a Szülőszobára. Másik lehetőség, hogy a magzatvíz folyik el a burok megrepedése miatt. Ez történhet tehát méhösszehúzódások nélkül is. A megindult szülés során a magzatburok a feszülés miatt magától megrepedhet, a magzatvíz síkossá teszi a szülőcsatornát, hatékonyabbá teszi a fájásokat, tehát szintén elősegíti a hüvelyi szülést. Ha a magzatvíz elfolyt, az leginkább olyan, mintha bepisilne az ember. A magzatvíz alaphelyzetben szagtalan, színtelen, de lehet rózsaszínes, sárgás vagy akár zöldes is. Sokszor egyértelmű a magzatvízfolyás, mert ez a szülés végéig folyamatosan ürül a hüvelyen át, máskor csak szivárgásként indul. A burokrepedést biztonsággal igazolni gyanús esetekben csak hüvelyi vizsgálattal, a hüvely kémhatásának vizsgálatával, ultrahanggal vagy nyitott méhszáj esetén tükrözéssel lehet. A méhszáj kitágulása mindenkinél eltérő időtartamot vesz igénybe. Első szülésnél általában 6-8-10 órán át is eltarthat, persze ilyenkor a vajúdás eleje nem annyira aktív, tehát az összehúzódások még jóval gyengébbek, mint a tolófájások. Sok esetben a fájdalomcsillapítás különböző formái segítenek átjutni ezen a szakaszon, ezért ennek különböző formáit mi is ajánljuk. A szülést követően a család még legalább további két órát marad hármasban a Szülőszobán. Ilyenkor már a szoptatást is meg szoktuk próbálni. Az előtej igen fontos anyagokat tartalmaz az újszülött számára. Szülés után minimum 3 napot kell biztonsági okokból a Klinikán tölteni. Ez alatt lecsökken a vérzés, megindul a tejelválasztás és az újszülöttnél elvégezzük a szükséges vizsgálatokat. Egy-egy nappal hosszabbodhat a benttartózkodás anyai vérszegénység, fertőzés vagy annak gyanúja miatt indított antibiotikum szedés, újszülöttkori sárgaság miatt. A szülést követő 6 hetet gyermekágynak hívjuk.
A tágulási szakban az egyre gyakrabban jelentkező és egyre erősödő fájások hatására a méhszáj fokozatosan kifejtődik, kitágul, a magzat elöl fekvő része (mely legtöbbször a koponya) a medencében egyre mélyebbre kerül, előbb a bemenetben rögzül, majd a medence bemenetén áthalad. A tágulási szakban -amennyiben ez korábban nem történt meg- megreped a magzatburok és elfolyik a magzatvíz. A tágulási szak időtartama először szülőknél átlagosan 8-10 óra, többedszer szülőknél átlagosan 4-5 óra. A nyakcsatorna teljes kitágulása (a méhszáj eltűnése) után következik a kitolási szak, melynek átlagos időtartama először szülőknél 50-60 perc, többedszer szülőknél 25-30 perc. A kitolási szakban a koponya a medence üregében egyre mélyebbre kerül, majd a tolófájások hatására kigördül a magzat feje, majd a vállak, a törzs és az alsó végtagok. A magzat megszületése után, az úgynevezett lepényi szakban, a méh erőteljesen összehúzódik, a méhlepény leválik a méh faláról, majd a hüvelyen át távozik.
Szülés alatt lehetséges beavatkozások: CTG észlelés: Célja a magzati szívműködés és az anya fájástevékenységének műszeres észlelése. Amnioscopia: A nyitott nyakcsatornán át a szülészorvos vékony fémcsövet vezet a magzatburok alsó pólusáig, majd a magzatburkot megvilágítva megtekinti a fej előtt lévő elővíz színét, mennyiségét. Célja az esetlegesen meconiumos magzatvíz kizárása, mely fenyegető magzati veszélyállapot jele lehet. Álpozitív és álnegatív eredmény nem zárható ki. Burokrepesztés: Megfelelő feltételek esetén (méhszáj tágassága, fej helyzete) a szülészorvos eszközzel megrepesztheti a magzatburkot. Célja, hogy a magzatvízről információt kapjunk és/vagy szülésindítás, ill. a szülés folyamatának elősegítése, fájások rendezése. Oxytocinos cseppinfúzió: Megfelelő javallat és feltételek esetén vénabiztosítást követően az oxytocinos infúzió elősegíti a kívánt fájástevékenység elérését (pl.: fájásgyengeség fennállásakor vagy szülésindítás esetén). Antibiotikum terápia: Célja a fertőzés megelőzése, ill. fennálló fertőzések kezelése. Indokolt lehet fenyegető koraszülés, lázas állapot esetén, burokrepedést követően meghatározott idő elteltével, pozitív hüvelyváladék-tenyésztés esetén megelőzés céljából. Elmaradásának következménye lehet a fertőzés bekövetkezése vagy továbbterjedése, ami mind az anya, mind a magzat egészségét súlyosan veszélyeztetheti. Kortikoszteroid profilaxis: Fenyegető koraszülés esetén alkalmazható, a magzati tüdő érését segíti elő, így az esetlegesen idő előtt világra jött újszülött életkilátásait jelentősen javíthatja. Tocolysis alkalmazása (a méhtevékenység leállítása): Elsősorban fenyegető koraszülés esetén lehetőség van a fájástevékenység mérséklésére/leállítására terápiás vagy megelőzési célból. Elmaradása esetén a fájástevékenység fokozódhat és a magzat idő előtt születhet meg, ennek minden következményével. A tocolysis alkalmazása indokolt lehet még ritka szülészeti szövődmények (fenyegető méhrepedés, méhkifordulás, harántfekvés esetén meginduló szülés) esetén is. Gátmetszés: A magzat fejének kigördülése során sérülhet a gátizomzat, ill. a feszes gát késleltetheti a magzat megszületését. Ezért meghatározott esetekben a szülészorvos gátmetszést végez, mely során a gáton egy 3-4 cm-es bemetszést ejt. A beavatkozás célja, hogy csökkentsük a hüvelyfalat és a környező szerveket (végbélzáró izom, végbél, húgycső, csikló) érintő sérülés veszélyét, lerövidítsük a kitolási szakot. Műtétes szülésbefejezés esetén (vákuum extrakció) a gátmetszéssel elegendő teret biztosítunk a magzat biztonságos megszületéséhez. A gátmetszés sebét a szülést követően a szülészorvos ellátja, a varratok behelyezését követően a gát visszanyeri eredeti állapotát. Alacsony kockázatú beavatkozás, ritka szövődménye lehet az utóvérzés, vérömleny képződés, sebszétválás, sebgennyedés, igen ritka esetben a végbél és a magzat sérülése. Műfogások alkalmazása: Ritkán - a vállak elakadása; medencevégű szülés esetén a karok felcsapódása, ill. a fej meg nem születése esetén; ikerszülés során lábra fordításkor- előfordulhat, hogy a magzat megszületéséhez különböző műfogásokra van szükség, hogy elkerüljük az ilyen helyzetben lehetséges káros következményeket (a magzat oxigénhiányos állapotának kialakulása, agyi károsodása, csont és lágyrész sérülése, ideg sérülése, halvaszületés), amik a beavatkozás elmaradásának következményei lehetnek. Vákuum extrakció: Amennyiben a kitolási szakban magzati vagy anyai javallat alapján a szülés gyors befejezése válik szükségessé, megfelelő feltételek esetén szóba jön a magzat vákuum extrakcióval történő világra segítése. Az eljárás során a szülészorvos egy szívókészülékre kapcsolt szívókorongot helyez fel a magzat koponyájára és a tolófájással egy időben a koponyát a medencetengely irányába húzza. Elmaradásának következménye lehet a magzat oxigénhiányos állapotának kialakulása, agyi károsodása, csont és lágyrész sérülése, idegek sérülése, halvaszületés. Szülési sérülések ellátása: Szülés során előfordulhat a szülőcsatorna és a környező szövetek bizonyos sérülése. Ezek lehetnek a méhszáj, a gát, a hüvely, a medencefenék izomzat, a szeméremtest és a végbél sérülései. A sérüléseket a szülészorvos a szülést követően hüvelyi feltárás során azonosítja és legtöbbször helyi érzéstelenítést követően ellátja, és varratok behelyezésével visszaállítja az eredeti állapotot. A sérülés ellátásának elmaradása utóvérzéshez, vérömleny kialakuláshoz, gyermekágyi fertőzéshez, a sebgyógyulás részleges vagy teljes elmaradásához vezethet. A sérülések ellátása általánosságban alacsony kockázatú beavatkozások. Ritkán előfordulhat vizeletürítési nehézség, sebgyógyulási zavar, fertőzés, vérömleny képződés, késői következményként sipolyképződés. Méhűri betapintás szülés után: Alkalmazása javallt: 1. méhen végzett korábbi műtét (pl. császármetszés) után a méhfal épségének ellenőrzése céljából; 2. hüvelyi szülésbefejező műtét (pl.: vákuum extrakció) után; 3. méhsérülés gyanúja esetén; 4. atóniás vérzés után; 5. lepényszövet visszamaradásának gyanúja esetén. Az eljárás során a szülészorvos kézzel a méh üregébe hatol, áttapintja a méhfalat, eltávolítja a méhűr tartalmát, majd ezután a méh üregét jódvizes oldattal kiöblíti. A beavatkozás elmaradása a méh fel nem ismert sérüléséhez (1.3.), ill. a lepényszövet visszamaradásához, utóvérzéshez, a méh fertőzéséhez vezethet, ami ritka, súlyos esetben a méh eltávolítását is szükségessé teheti. Kockázata a fertőzés és a méh sérülése. Méhkaparás szülés után: Amennyiben a méhlepény megszületése után töredezett lepényt észlelünk, a szülészorvos küret-kanállal letapintja a méh üregét és annak tartalmát eltávolítja. A beavatkozás elmaradása a méh fertőzéséhez vezethet, mely ritka, súlyos esetben a méh eltávolítását is szükségessé teheti. A beavatkozás szövődménye ritka esetben a fertőzés, a méhfal sérülése (perforatiója), ritka késői szövődménye lehet a méhen belüli összenövések kialakulása. - Hasműtét szülés után: Amennyiben a szülést követően csillapíthatatlan, semmilyen egyéb módszerrel nem uralható, az anya életét közvetlenül veszélyeztető vérzés lép fel, vagy hegszétválás történik a méhen, hasműtétre kényszerülhetünk, melynek során a méh vérellátását biztosító artéria lekötése vagy végső esetben a méh eltávolítása is szükségessé válhat. Ennek elmaradása az anya életét közvetlenül veszélyeztető állapotot idéz elő. A műtét szövődménye lehet vérzés, infekció, a húgyhólyag és a belek sérülése, ill. További beavatkozások lehetnek a szülés alatt: Vérnyomásmérés, pulzusszámlálás, hőmérsékletmérés, légzésszám számolása, vénabiztosítás, külső vizsgálat, belső (hüvelyi) vizsgálat, rectális (végbélen keresztül történő) vizsgálat, beöntés, hólyagkatéterezés, infúziós folyadékpótlás, fájdalomcsillapító terápia, méhösszehúzó terápia, lepényi keringést javító terápia. A fenti lista a szülés során leggyakrabban sorra kerülő beavatkozásokat tartalmazza.