A várandósság utolsó hónapjában a kismamák gyakran tapasztalnak olyan tüneteket, amelyek arra utalhatnak, hogy a szülés közeleg. Ezek az érzések, mint például az „mindjárt megjön” érzés, vagy menstruációs görcsökhöz hasonló fájdalmak, sokszor zavaróak lehetnek, különösen az első gyermeküket várók számára. Fontos tudni, hogy a szülés várható időpontja nem egy pontos dátum, hanem egy időszak, ami a betöltött 37. és 42. hét között bármikor bekövetkezhet. A babák mindössze 4-5%-a érkezik a kiírt napon.
Az elmúlt hetekben vagy akár az elmúlt hónapokban már valószínűleg tapasztaltál időszakos pocak-keményedéseket (Braxton-Hicks összehúzódásokat), amik a méhed készülődését jelzik. Ezek a pocak-keményedések általában nem fájdalmasak, de azért elég furcsa érzés megtapasztalni őket. Ahogy múlnak majd a hetek, ezek a bemelegítő összehúzódások egyre gyakoribbá válnak és időnként már itt-ott fájdalmat, húzódást is érezhetsz, de ez nem törvényszerű.
A szülés megindulásának elmélete és hormonális háttere
A szülés megindulásával kapcsolatosan több elmélet létezik, s a legvalószínűbb, hogy ezek finom összehangolódása az, ami végül is beindítja a folyamatot. A szülési folyamat beindításának „főszereplő” hormonjai az oxytocin és a prosztaglandin.
- Oxytocin: Mely a ritmusos méhösszehúzódásokat és a tejleadó reflexet is szabályozza. A várandósság alatt egyre hatékonyabban hat a méhizomzatra. Az ösztrogén nevű hormon mennyisége növekszik, ennek hatására a méhizomzatban lévő „oxytocin-érzékelők” száma megnő, ezáltal a méh izomzatának összehúzódó képessége fokozódik.
- Prosztaglandinok: Melyek a menstruáció megjöttekor is működnek, a méhizomzat összehúzódását eredményezik s felpuhítják a méhnyakat. A várandósság utolsó napjaiban a méhfal feszülése növekszik, mely a prosztaglandinok kiáramlását növelve a méh ingerlékenységét fokozza.
A magzatban termelődő hormonok (ACTH és kortizol) szintén fontos beindítói a folyamatnak. A méhtevékenység beindulásakor az egyre mélyebbre kerülő magzati koponya nyomja a belső méhszájnál elhelyezkedő idegvégződéseket, s ez is a szülési folyamatot szabályozó hormonok termelődését váltja ki.
A szülés közeledtének jelei és tünetei
Senki sem tudhatja, hogy a szülés mikor fog beindulni, pontosan hogyan és mennyi ideig fog tartani. Azonban vannak tipikus jelek, amelyek segíthetnek felismerni a közeledő időpontot.
1. A méh helyzetének megváltozása - „Lejjebb szállt a hasad”
A méh felső része (fundus) leszáll: a magzat elölfekvő része (többnyire a feje) leszáll a kismedencébe, először szülőknél 2-4 héttel a szülés előtt, többedszer szülőknél rövidebb idővel előtte vagy már a vajúdás idején. Ez a helyzetbeli változás együtt járhat egy fokozódó medencenyomással, a szeméremcsont, a gáttájék és a hát diszkomfort érzetével. Gyakoriak a méhszájnál vagy a hüvelyben érezhető nyilalló „szúrások”, melyek a baba feje által nyomott medencefenéki izomzatból indulnak ki. A baba fejének hólyagra gyakorolt nyomása miatt gyakran kell WC-re menni, legtöbbször azonban csak pár cseppet tud pisilni a kismama.
2. Braxton-Hicks összehúzódások
A várandósság alatti méhizom összehúzódások, az un. Braxton-Hicks féle izom-összehúzódások egyre érezhetővé vagy éppen kellemetlenné válnak, és tévesen vajúdásnak minősülhetnek. Ezekre az összehúzódásokra jellemző, hogy a méhben a nyomás fokozatosan erősödik, de mindig kisebb, mint a valódi, szülési folyamatot előrevivő, hatékony izom-összehúzódások. A tetőpontot elérve, kb. 20 másodperc után ugyanolyan gyorsan eltűnnek, mint ahogyan jöttek. Nincs bennük rendszer, nem fájdalmasak, pihenésre megszűnnek. Úgy is felfoghatjuk, hogy ezek a méh gyakorlatai az előtte álló feladatra. Az utolsó hónapban a hormonális változásokkal együtt a méhnyak felpuhulásában, elsimulásában, megnyílásában van szerepük.
3. Nyákdugó eltávozása
A méhszáj felpuhulásával és megnyílásával az addig védőszerepet betöltő nyákdugó kicsúszik. Ez a tojásfehérje állagához hasonló vagy néha annál sűrűbb átlátszó, esetenként sárgás, rózsaszínes, vagy kicsit barnás-véres zselés váladék. Mennyisége változó: lehet, hogy egyszerre egy nagyobb adag távozik és olyan is van, amikor napokig ürül, és persze az is előfordul, hogy valaki „nem találkozik” a nyákdugójával. Erőteljesebbé válhat a hüvelyi folyás is, részben a medence vérátáramlásának fokozódásából (készülve a szülésre), részben a nyakcsatorna megnyílásából adódóan. Ez természetes, amennyiben nem társul hozzá kellemetlen, égő, viszkető érzés. A nyákdugó eltávozását követően a szülés beindulhat néhány órán belül, de az is lehet, hogy napok, sőt egy-két hét is eltelik.
4. Gyomor-bélrendszeri tünetek
A szülés megindulása előtti napokban gyakoriak a gyomor-bélrendszeri tünetek. Előfordulhat émelygés, étvágytalanság (ezzel összefüggésben akár súlycsökkenés is) vagy éppen falánkság. Gyakran indul a szülés azzal, hogy a várandós anya többszöri, gyakori székletet ürít. Ez a prosztaglandin nevű hormon „mellékhatása”, mely nemcsak a méhnyak felpuhulását és méhizom összehúzódásokat, hanem fokozott bélműködést is okoz, hasonlóan, mint a menstruáció kezdő napjain. Sokszor a hasmenés után rövid időn belül beindulnak a rendszeres összehúzódások, mivel a vastagbél izomműködése áttevődik a méhizomzatra.
5. Magzatvízcsorgás - idő előtti burokrepedés
A szülések alapvetően kétféle módon, a rendszeres méhösszehúzódások („fájások”) és/vagy magzatvízcsorgás formájában indulhatnak meg. Amikor a magzatvíz csorgás a rendszeres méhtevékenység előtt következik be, idő előtti burokrepedésről beszélünk. Ez a szülések kb. 12-15%-ban fordul elő. Az ilyen szülőnők 80%-ban 24 órán belül megindul a szülés. A magzatvíz elfolyásának nincs előjele, gyakran pukkanást érez vagy néha még hall is nő, amikor a burok megreped. A magzatburokban nincsenek idegek, tehát sem a babának sem a mamának nem fáj. Attól függően, hogy a burok melyik részén képződik a nyílás, több-kevesebb melegvíz csorgását érezheti a kismama. A magzatvíz csorgása - szemben a vizelettel - nem visszatartható. A magzatvíznek viszont édeskés illata van, átlátszó vagy fehéresen opaleszkáló lehet. Néha előfordul, hogy a magzatvíz zöldes színű, ami azt jelenti, hogy a baba méhen belül magzatszurkot ürített, jelezve, hogy ideje a kibújásnak. A magzatburok megrepedése után nem szabad kádba ülni és szeretkezni, fokozottan ügyelni kell a higiéniára, gyakran kell tisztálkodni és betétet cserélni. Kórházi szülés esetén be kell menni az intézetbe.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
6. Rendszeres méhösszehúzódások - „Igazi fájások”
A szülések legtöbbje a méhtevékenység rendszereződésével indul be. Kezdetben a menstruációs görcsökhöz hasonlatosak, majd egyre erősebbek és gyakoribbak lesznek. Vannak, akiknél klasszikusan az egyre rövidebb szünetekkel érkeznek a kontrakciók: 30-20-15, majd 10-8-5-3 percesek lesznek. És vannak, akiknél rögtön 10 perc alatti időközzel indulnak. Az első hullámok még csak 20-30 másodpercig tartanak, majd ahogyan a közöttük lévő időtartam csökken, ezzel egyidőben a kontrakciók hossza 50-60 másodpercesre, erőteljesebbre változik. Az „igazi fájásokra” az jellemző, hogy rendszeresek, erősödő, sűrűsödő tendenciát mutatnak, testhelyzet változtatásra sem csökkennek, egy jó kis melegvizes kádazás sem ritkítja őket. A méhösszehúzódásokkal járó érzés nemcsak az alhas területén tapasztalható, hanem átterjed a hátra, derékba, combba sugárzik. A méhszáj tágulásával, s az ott lévő pici hajszálerek megrepedésével együtt kevés élénkpiros vérzés is jelentkezhet. Ez azonban nem lehet több egy gyengébb menstruációnyi betétnél.
A vajúdás szakaszai és az érzések intenzitása
A magától beindult vajúdás érzete eltér az indított szülésnél tapasztaltaktól. Az indított szülés esetén az összehúzódások általában sokkal erőszakosabban kezdődnek, hosszabbak, intenzívebbek és rövidebb szünet van közöttük, már a vajúdás kezdetekor is.
1. Kezdeti vajúdás - „Vízfodrozódások”
A vajúdás az elején tipikusan „nem nagy ügy”. A fájás egy picit olyasmi, mint egy enyhe menstruációs görcs, ami a pocakod alján indul, de nem tart sokáig, talán csak 20-30 másodpercig és a szünetek is szép hosszúak, akár 10-15 percesek is lehetnek. Ez a fájdalom még annyira enyhe, hogy ha folyamatosan éreznéd, valószínűleg akkor sem vennél be még fájdalomcsillapítót, ha ez mondjuk menstruációs fájdalom lenne. Szülésznők, bábák, dúlák gyakran hasonlítják az összehúzódásokat hullámokhoz, ami nagyon plasztikus asszociáció! A hullámok is kifejlődnek majd elhalkulnak és közöttük nyugodt a vízfelszín: pontosan ilyen az összehúzódás is! A vajúdás kezdeti szakaszában a mi hullámaink még csak inkább vízfodrozódások!
2. Aktív vajúdás - „Komoly menstruációs görcs”
Ahogy telnek az órák, a hullámok szépen lassan erősödnek és az érzeted már olyasmi, mint egy komoly menstruációs görcs. Ha folyamatos lenne, már biztosan fájdalomcsillapító után néznél! Valószínűleg a hasad alsó részében és a derekadban érzed erősen a fájdalmat, esetleg a hüvelybemenet környékén és a szeméremcsont környékén is, mert az összehúzódások alatt azok a méhet tartó szalagok feszülnek, amik a szeméremcsont környékén és a derekad környékén kapcsolódnak a medencéd belső részéhez. Ebben az állapotban még az a jó, hogy az összehúzódások még nem túl hosszúak, 30-40 másodpercig tartanak és még elég sok szünet is van!
Fontos, hogy amikor jön az összehúzódás, ne tartsd vissza a lélegzetedet! Készülj fel azzal, hogy szépen lassan, folyamatosan vegyél levegőt! Bár ideig-óráig a lélegzetvisszatartós stratégia akár működhet is még ebben a fázisban, de ez izomfeszüléssel jár, ami fokozza a fájdalmat! Ráadásul a lélegzetvisszatartással járó időszakos oxigénhiány a méhben idejekorán izomláz szerű állapotot idéz elő és természetesen a kisbabádnak sem a legjobb, ha időnként megvonod tőle az oxigént!
3. Átmeneti szakasz - „A vihar”
Egy idő után már nem fogod tudni az összehúzódások között sem folytatni a szokásos tevékenységedet, mert a vajúdás már egyre jobban igényli a figyelmedet. Az összehúzódások hosszabbodnak, az fájdalomérzet erősödik és a szünetek rövidülnek! Ez már valóban a vihar! A fájdalmat ilyenkor már az egész hasadban érzed és nagyon erős a deréktáji fájdalom is, égnek a combjaid és esetleg a hüvelybemenet környéke is. Már alig egy-két perc szünet van az összehúzódások között, a vihar a maximum erősségen van, de már nem erősödik tovább! Valószínűleg azt is érzed, mintha kakilnod is kellene. Gondolj arra, hogy egy kis falevél vagy, ernyedten lebegsz a hullámokon és akármilyen nagy a hullám, akkor sem kell félned, mert majd kivisz a parta és nem fogsz elsüllyedni. Lélegezz nyugodtan!
4. Tolófájások - „A célba érés”
A tolófájások annak ellenére, hogy erősebbek a vajúdási összehúzódásoknál, sok nő mégis kevésbé fájdalmasnak vagy akár teljesen fájdalmatlannak éli meg őket. Ilyenkor a gondolataink már annyira a születendő babára összpontosítanak, hogy talán a fájdalom-gondolatnak nem is marad hely? Vagy az aktív munka izgalma feledteti velünk a fájdalomérzetet? Az összehúzódások most mintha a pocakod legtetejéről indulnának, a méhed nyomja ki a kisbabát! Ne felejts el most sem levegőt venni! Még ha a nyomás alatt valamennyire vissza is tartod a lélegzetedet, azt nagyon röviden tedd, hogy a kisbabád elég oxigénhez jusson. Próbáld ne összeszorítani a szádat! Sokkal jobb és sokkal hatékonyabb, ha kilégzésre nyomsz, nyitott szájjal, ami megerősítheted morgásszerű, hörgésszerű hangokkal is. A természet csodálatosan alkotta meg a testünket, csodálatosan alkotta meg a kisbabánkat. A vajúdás, a szülés nem könnyű, de gondolj arra, hogy a tested csodát visz végbe!
Mikor induljunk kórházba?
Általánosságban elmondható, hogy amikor a rendszeres méhtevékenység az ötperces időközt eléri, s már legalább egy-két órája tart, érdemes elindulni a választott intézménybe. Olyan is előfordul, amikor az anya bizonytalan abban, hogy ez már a szülés-e. Ilyenkor bátran beszéljen szülésznőjével, orvosával, vagy menjen be a szülészetre, ahol megvizsgálják és megnyugtató információt kap.