Szülés közbeni mérgezés: A preeklampszia és szepszis okai, tünetei és kezelése

A szülés körüli időszakban az anya szervezete rendkívüli terhelésnek van kitéve, és számos egészségügyi kihívással szembesülhet. Két különösen veszélyes állapot, a terhességi toxémia (preeklampszia) és a szepszis (vérmérgezés) súlyos szövődményeket okozhat, akár az anya és a magzat életét is veszélyeztetve. Fontos a korai felismerés és a megfelelő kezelés.

Terhességi toxémia (Preeklampszia)

A terhességi toxémia, orvosi nevén preeklampszia, korábban gyakran terhességi mérgezésként is emlegették, a terhesség második felében, általában a 20. terhességi hét után jelentkező betegség. Az esetek nagyjából 5%-át, azaz száz nőből körülbelül kettőt érint.

Mi okozza a terhességi toxémiát?

A preeklampszia kialakulásának pontos oka nem ismert, azonban a kutatások rámutattak több lehetséges rizikófaktorra, beleértve a genetikai hajlamot, az immunrendszerrel kapcsolatos problémákat és a keringési rendszer bizonyos sajátosságait. A végső oka maga a terhesség. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az anyai szervezet alkalmazkodásának - a terhesség okozta változásokkal szemben fellépő - zavara vagy hiánya lehet a magyarázat.

Három főbb kiváltó tényező határozható meg a toxémia létrejöttében:

• Az anya betegségei: A másodlagos ("rárakódásos") terhességi toxémia előzetes, már fennálló vesebetegség, magas vérnyomás és/vagy cukorbetegség talaján alakul ki. Ezekben az esetekben a toxémia már "csak" rárakódik az előzetes betegségre, szervkárosodásra.
• A terhes méh és a méhlepény közötti kedvezőtlen vérkeringés: Preeklampszia esetén a méhlepényt ellátó erek nem fejlődnek megfelelően, ami magával a méhlepénnyel kapcsolatos problémákhoz vezet. Egészséges terhesség esetén a méhlepény erei kitágult állapotban vannak, segítve ezzel a megfelelő vérátáramlást, míg a toxémiás terhesekben ezek az erek összehúzódott állapotban találhatók. Régi tapasztalat, hogy az igen sok magzatvíz, ikerterhesség esetén gyakoribb a toxémia előfordulása, amikor is a méhfal túlfeszülése rontja a vérkeringést.
• A környezeti hatások: Ezek közül legfontosabbak az életmód, a táplálkozási szokások, az egészségügyi műveltség, a felvilágosítás, a ruházkodás, a higiénia, a nagyfokú fizikai igénybevétel, a pihenés, fekvés hiánya, a tartós álló- vagy ülőmunka, a klímaviszonyok változása, időjárási frontok, továbbá az idegrendszeri túlterhelés, pszichés traumák.

Preeklampszia tünetei és fokozatai

A terhességi toxémiának három alaptünete van:

• Vizenyő (ödéma): Bár korábban a testszerte kialakuló vizenyőt is a tünetének tartották, de ez más okok miatt is kialakulhat, ezért az újabb nemzetközi ajánlások már nem sorolják a diagnózis kritériumai közé. Azonban a kívülről még nem látható ("látens") vizenyő kimutatásának legegyszerűbb módja a rendszeres testsúlymérés, mely otthon is könnyen kivitelezhető. Akkor kóros, ha reggelre sem múlik el és a boka vagy a lábszáron az ujj benyomatát megtartja. Általános (generalizált) akkor, ha ez már kiterjed az arcra, kézre, hasfalra, szeméremajkakra. A súlygyarapodás mértéke az utolsó hónapokban meghaladja a heti fél kilót.
• Magas vérnyomás (hipertónia): A leggyakoribb és legfőbb tünete a toxémiának. Erről akkor beszélünk, ha a vérnyomás értéke 135/85 Hgmm fölé emelkedik. Az emelkedése a betegség súlyosbodásának jele.
• Fehérjevizelés (proteinuria): A vizeletben lévő fehérje jelzi a vesék érintettségét. Fokozódása szintén a betegség súlyosbodásának jele.

Ezeknek a tüneteknek a felismerése és az azonnali orvosi segítség keresése elengedhetetlen a szövődmények elkerülése érdekében.

Egyéb tünetek, amelyek megjelenhetnek:

• Fejfájás, rossz közérzet
• Fülzúgás, szikralátás, kettős látás, látótérkiesés
• Májtáji, gyomortáji fájdalom, hányinger, hányás

Legsúlyosabb esetekben az anyánál epilepsziaszerű görcsök (eklampszia) és HELLP-szindróma (hemolysis, elevated liver enzymes, low platelet count = vörösvérsejtek szétesése, megemelkedett májenzimek, alacsony vérlemezke szám) lép fel.

A magzatra gyakorolt hatás

A terhességi toxémia nemcsak az anya, hanem a fejlődő magzat számára is jelentős kockázatokat rejt. Mivel toxémiánál a magzat nem jut elég tápanyaghoz és oxigénhez, ez a növekedés lassulását okozhatja. A leggyakoribb következménye a méhen belüli súlynövekedés elmaradása, amely gyakran koraszülöttséghez és alacsony születési súlyhoz vezet, így a későbbi életesélyt nagy mértékben ronthatja.

Diagnózis és szűrés

A terhességi toxémia rendszeres terhesgondozással időben felismerhető és kezelhető. A vérnyomás és testsúly mérésével, a vizeletfehérje rendszeres meghatározásával a betegség hatékonyan szűrhető, a terhesgondozásnak ma ez a legfontosabb feladata. A magzat állapotának vizsgálata ultrahang és kardiotokográfia (magzati szívműködés és a méhtevékenység egyidejű vizsgálata) segítségével lehetséges.

A terhességi toxémia kialakulásának kockázata meghatározható az első trimeszterben (11-14 hét között), a klinikai tünetek megjelenése előtt. A kockázatbecslés során számos paramétert vesznek figyelembe, mint például anyai jellemzők (életkor, testsúly, krónikus betegségek), anyai vérnyomás értékek, anyai vérből mért magzati fehérje koncentrációk (PlGF) és speciális ultrahangvizsgálattal az anyaméh fő erén mért áramlás értékek.

Kezelés és megelőzés

A preeklampszia egyetlen "gyógymódja" a baba megszületése. A legfontosabb kezelési lépés a megelőzés, a korai felismerés és a kiváltó folyamatok szakszerű és hatásos kezelése. A kezelést, orvosi felügyelet mellett történő, alacsony dózisú aszpirin (100-150 mg) adásával végezzük. A kezelés csak akkor hatásos, ha a 16. terhességi hét előtt elkezdődik.

A vérnyomás csökkentése az orvos elsődleges feladatai közé tartozik. Ehhez még ma is elsőként az alfa-metil-DOPA hatóanyagot szokás választani. Szintén a választható gyógyszerek közé tartoznak a dihidralazinok és a szívre szelektíven ható béta-blokkoló gyógyszerek (metoprolol, atenolol, stb.).

Amennyiben a szakember úgy ítéli meg, el kell indítani a szülést, vagy császármetszést kell alkalmazni. Ha a preeklampszia kockázatot jelent az anyára vagy a babára nézve, előfordul, hogy a babát a 37. hét előtt kell világra hozni (koraszülés). Ilyenkor gyakran adnak kortikoszteroid gyógyszereket az anyának a szülés előtt, hogy segítsék a baba tüdejének érését.

Az eklampszia kezelése a világ legtöbb helyén az Egyesült Államokban kidolgozott Pritchard-séma szerint történik, melynek legfontosabb gyógyszere a vénás és izomban, valamint infúzióban adott magnézium-szulfát.

Szülés utáni teendők

A terhességi toxémiát átélt nők esetében a szülés utáni hetekben továbbra is szükség van a vérnyomás, veseműködés és egyéb létfontosságú funkciók rendszeres monitorozására. Az sem elhanyagolható, hogy a magas kockázatú terhességen átesett nők körében gyakoribb a posztnatális depresszió és szorongás megjelenése.

Mivel első terhességnél még nem tudhatjuk biztosan, hogy elsődleges vagy "rárakódásos" toxémiával állunk-e szemben, a terhességet követően részletes belgyógyászati kivizsgálás javasolt a háttérben esetleg meghúzódó betegségek kizárására.

Szepszis (Vérmérgezés)

A szepszis vagy vérmérgezés az egész szervezetet érintő, összetett, különböző szerv- és sejtrendszereket érintő folyamatok eredményeként kialakult tünetegyüttes, amelynek súlyos formája a beteg halálához is vezethet. A gyermekek, az idős korosztály, és azok a betegek, akiknek az immunrendszere gyengült, fokozottan veszélyeztetettek!

A szepszis okai

A vérmérgezési folyamat kiindulópontja az, hogy a szervezet valamely kóros tényezőre (leggyakrabban fertőzésre) adott válaszaként gyulladásos és véralvadási folyamatok aktiválódnak, számos szervet károsítva. A nem megfelelő válaszreakció kiváltó okaként leggyakrabban valamilyen kórokozó, vagy annak különböző alkotóelemei szerepelnek: baktériumok (pl. pneumococcus), illetve azok káros termékei, a toxinok, azonban vírusok, gombák, protozoonok is felelhetnek az életveszélyes állapot kialakulásáért.

A szepszis gyakori gócpontjai:

• Elfertőződött seb (bőrön kialakuló sebek, felfekvéses fekélyek)
• Agyhártyagyulladás (meningitisz)
• Tüdőgyulladás (bakteriális tüdőgyulladás)
• Húgyúti fertőzés
• Máj- vagy epehólyag-gyulladás
• Belek érintettsége (pl. bélelzáródás, bélperforáció következtében kialakuló hashártyagyulladás)
• Kórházi körülmények között kialakulhat vénás kanül behelyezése miatt, műtétek után a műtéti területekről a váladék elvezetésére szolgáló drain-ek felől.

Szepszisre utaló tünetek

A kórállapot kezdete az esetek nagy részében egy izoláltan zajló betegség, melyet az adott betegségre jellemzően kísérnek tünetek, pl. sebfertőzés esetén gyulladásos reakciók, duzzanat, fájdalom, vörösség, funkcióvesztés.

A helyi tüneteken kívül rövidesen megjelenő általános tünetek:

• Hidegrázással járó láz, forró, száraz bőr, majd hideg végtagok. A testhőmérséklet kórosan alacsony szintje a szepszis ritka, rossz kimenetellel fenyegető részjelensége.
• Megváltozott légzés- (hiperventiláció) és pulzusszám (tachycardia).
• Csökkenő vérnyomás (hipotenzió).
• Bőrtünetek a véralvadási tulajdonságok megváltozása miatt.
• Csökken vagy teljesen megszűnik a vizelet.
• Központi idegrendszeri tünetek: zavartság, aluszékonyság.

Amennyiben a folyamat adott pontján az észlelő orvos beavatkozása sikertelen, a szepszis a beteg halálához vezet.

A szeptikus folyamat fokozatai

A szeptikus folyamat lefolyásának hevessége és a tünetek kialakulásának gyorsasága esetenként egészen eltérő lehet.

1. Bakteriémia: A vérmérgezés legenyhébb formájának tekinthető a felszíni sérülés, horzsolás következtében vérbe kerülő baktériumok által kiváltott gyulladás előre haladása, a nyirokerek megfertőződése következtében megjelenő „piros csík”. Ezt antibiotikum segítségével még igen korai ponton megállítható a folyamat.
2. Súlyos szepszis: Ebben a stádiumban az alapbetegséghez már legalább egy távolabbi szerv működési zavara társul (pl. tüdő, vesék károsodása). Kórházi ápolásra, súlyos esetben intenzív osztályos ellátásra szorul a beteg.
3. Szeptikus sokk: Súlyos, életet veszélyeztető állapot, amely több szerv működési zavarával, keringési zavarral, alacsony vérnyomással, szapora pulzusszámmal, zavart tudatállapottal jár. Intenzív osztályos kezelést igényel!

Diagnózis

Laborvizsgálat során a fertőzésre jellemző gyulladásos értékek emelkedettek: magas fehérvérsejtszám, CRP-érték emelkedése, prokalcitonin (PCT) emelkedés (mely egy speciális szepszist jellemző marker). A kórokozó direkt kimutatása az úgynevezett hemokultúra vizsgálattal lehetséges. Különböző mikrobiológiai gyorstesztek lehetőséget adnak a kórokozók bizonyos alkotóelemeinek vizsgálatára.

Kezelési lehetőségek

Általánosságban a kezelés során első lépésben minél előbb olyan antibiotikum adása szükséges, amely a kórokozók széles körében hatásos. Ezt követően, ha van rá lehetőség, és sikerül kitenyészteni a vérmérgezést okozó baktériumot, akkor a kórokozóra specifikus antibiotikumra kell váltani (beszűkíteni a terápia spektrumát).

A szepszis súlyosabb stádiumaiban emellett szükség lehet a szervezetet, különböző szervrendszereket támogató kezelésekre (keringéstámogatás, vérnyomástámogatás), esetleg szervpótló kezelésre (dialízis), a méreganyagok eltávolítására (plazmaferezis), ellenanyagok közvetlen beadására (immunglobulin).

Mindennek ellenére a szepszis még napjainkban is egy potenciálisan halálos, igen súlyos kórkép, melynek legfontosabb kezelési lépése a megelőzés, a korai felismerés és a kiváltó folyamatok szakszerű és hatásos kezelése.

Szülés utáni vérzés és szepszis (gyermekágyi láz)

A szülés körüli anyai halálozás három fő oka még manapság is a fertőzés (szepszis), a toxémia és az elvérzés. Semmelweis Ignác kezdte sejteni, hogy egy alapos fertőtlenítős kézmosás megakadályozhatja a gyermekágyas anyák halálát. A gyermekágyi láz a pyaemia (vérmérgezés) egyik formája, az oka pedig a „bomlott szerves anyag”, amely a szülési sérüléseken keresztül bejut a szülő nő szervezetébe.

A szülés utáni vérzés okai és tünetei

A szülés utáni vérzéseket két nagy csoportra oszthatjuk: a korai szülés utáni vérzés a szülést követő 24 órán belül, míg a késői szülés utáni vérzés a gyermekágyas időszak alatt jelentkezik.

Korai szülés utáni vérzés okai:

• Méhlepény-rendellenességek (a lepény beágyazódási zavarai)
• A méh nem megfelelő összehúzódása (atónia)
• A szülőcsatorna sérülései
• Egyes véralvadási zavarok

Késői szülés utáni vérzés okai:

• Lepényretenció (a méhűrben maradt lepényrészlet)
• Elégtelenül ellátott szülési sérülésekből eredő utóvérzés
• Méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)
• A méhfal fokozott megnyúlása (méh-szubinvolúció, pl. ikerterhesség, túl sok magzatvíz, nagy magzat esetén)

Tünetek: A szülést követően kezdetben még véres, majd gyakorlatilag áttetszővé tisztuló váladék ürül a méhből. Fontos tudni, hogy az ürülő folyás (vérzés) normál esetben nem lehet bőséges, élénkpiros vérzés, nem lehet bűzös, és nem járhat lázzal. Amennyiben bő, friss piros vérzése van, illetve az ürülő váladék bűzössé válik, forduljon szülész-nőgyógyászhoz! Ez szülés utáni vérzés, illetve fertőzés tünete lehet, amely a váladék megváltozása mellett magas lázzal, méhtáji fájdalommal, további vérzéssel jár.

Kezelés és megelőzés

A szülés utáni vérzést a kiváltó októl függően kezelik: a méh összehúzódásának elégtelenségét oxytocinnal vagy egyéb, méhösszehúzódást segítő gyógyszerrel, a fertőzést pedig antibiotikummal. A méhlepény visszamaradása esetén egészségügyi kaparást végeznek, de mivel életet veszélyeztető állapotról is szó lehet, előfordul, hogy a kismama életét csak a méh teljes eltávolításával lehet megmenteni. A szülés utáni vérzés hátterében gyakran véralvadási zavar, vérzékenység áll. Megelőzése érdekében laborvizsgálat végezhető a betegség kizárásához.

tags: #szules #kozben #mergezes