Szülés körüli élmények összehasonlító vizsgálata: felkészülés, vajúdás és újszülött vizsgálatok

A szülés egy olyan meghatározó élmény, amely az egész női mivoltot is befolyásolhatja. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen körülmények között és mennyire felkészülten vágnak bele a kismamák. Cikkünkben átfogó képet adunk a szülés körüli legfontosabb tudnivalókról, a felkészüléstől kezdve a vajúdás folyamatán át az újszülött vizsgálatokig.

A gesztációs kor meghatározása és a koraszülés előrejelzése

A gesztációs kor meghatározása jelenleg a várandós nő utolsó menstruációjának időpontja vagy ultrahangos képalkotó vizsgálat alapján lehetséges. Míg az első esetben az „emlékezetre” kell hagyatkozni, ami nem minden esetben megbízható, addig az ultrahangos vizsgálatok során nyert képek interpretációja nehezen standardizálható.

A jövőben a gesztációs kor becslését, illetve annak pontosabb meghatározását segítheti az a nem-invazív vérteszt, ami 9 gén szabadon keringő extracelluláris RNS-e alapján határozza meg a gesztációs kort, akkora pontossággal, mint egy ultrahangos vizsgálat.

Az anyai vérben keringő RNS-t mérik. A születés napját előre jelző tesztet megalkotó Stephen Quake és munkacsoportja nagy tapasztalatokkal rendelkezik a vérből végzett terhesség alatti vizsgálatok terén. Az ő nevükhöz fűződik a 2008 óta a Down-kór (21-es triszómia) szűrésére alkalmazott, az anyai vérben található szabad DNS vizsgálatán nyugvó módszer is. Jelen esetben azonban az anyai vérben szabadon keringő DNS helyett a szabadon keringő RNS meghatározására kerül sor. Míg a szabadon keringő DNS a genomról ad - a terhesség lefolyása alatt nem változó - tájékoztatást, addig a szabadon keringő RNS az anyagcsere-aktivitásról nyújt információt, és ezeknek az RNS-eknek a mennyisége a terhesség előrehaladtával folyamatosan nő. A tesztben alkalmazott legfontosabb RNS-gének a CGA és a CGB, amik a terhességi hormonokhoz tartozó koriogonadotropin-alfa és -béta3 aktiválásáért felelősek. Emellett, a korábbi tesztekben is alkalmazott PAPP-A (terhesség asszociált plazma protein A) nyomon követése is részét képezi az újonnan fejlesztett tesztnek.

Harmincegy dániai terhes nő komplikációktól mentes várandósságát a nőktől vett vérminták elemzésével is nyomon követve megállapítható, hogy a non-invazív vérteszt 14 napos pontossággal képes megmondani a gesztációs kort, ami közelítőleg az ultrahangos vizsgálatokkal elérhető pontosságnak felel meg.

Két hónappal előre jelezhető a koraszülés

A gesztációs kor meghatározását segítő vértesztet megalkotó kutatócsoport egy további teszt fejlesztésén is dolgozik. Ez utóbbi teszt 7 gén szabadon keringő RNS-ének a vizsgálata alapján már két hónappal előre képes lenne jelezni egy esetleges koraszülést. A koraszülés megelőzése napjaink szülészetének egyik legfontosabb kihívása. Magyarországon a születések mintegy 10%-a történik a 37. hét előtt, ami az újszülött egészségi állapotára súlyos hatással lehet.

Szülészet választása: állami vagy magánkórház?

Minden kismama Magyarországon lakcím alapján egy állami kórházhoz tartozik, ami jó esetben egyszerűen és gyorsan megközelíthető. Ha nem ebben a kórházban szeretnél szülni, akkor a választott kórháznak ki kell töltened a befogadó nyilatkozatát. A döntés előtt érdemes megnézned az illetékes és a választott kórházad szülészetét, csecsemőosztályát és beszélgethetsz kismamákkal, akik a közelmúltban ott szültek. Természetesen minden véleményt és tanácsot fenntartásokkal kell kezelni és mindenképpen megvizsgálni az objektív szempontokat is. Sok kórház szervez szülészet bejárást, ahol a kérdéseidet is felteheted.

Állami kórházak

Ma már a hálapénz elkerülése végett nem lehet orvost és szülésznőt választani. Így állami kórházban nem lehet választott orvosod, az ügyeletesnél kell szülnöd. Amennyiben a kismama felkészülten megy el szülni, tehát tisztában van a szülés menetével, a jogaival és kötelezettségeivel, kihozhatja a helyzetből a legjobbat. A kísérője is előre felkészülhet, hogy képviselje a kismama érdekeit. Nagy a leterheltség, éppen ezért sok helyen a mai napig siettetik a szülést, mesterséges és szükségtelen beavatkozások sorát zúdítva az anyukára.

Magánkórházak

A magánkórházakban általában komfortosabb szobák, több magánszféra és jobb étkezési lehetőségek állnak rendelkezésre. Például a szülés alatt és utána is a kismamával maradhat az apuka. Beköltözhetnek a családi szobába és együtt élhetik meg a születés és az első pár nap élményét. Különböző csomagok közül lehet választani az igények és a szolgáltatások számának megfelelően, amiknek meglehetősen borsos az áruk. Sajnos milliós nagyságrenddel kell számolni. Bár a magánkórházak jól felszereltek, súlyos komplikációk esetén előfordulhat, hogy a páciens átszállítására van szükség egy állami kórházba, amely rendelkezik a szükséges speciális eszközökkel és szakértelemmel. Szülni magánkórházban meglehetősen drága lehet, de az anyukák kevésbé érzik magukat kiszolgáltatottnak és a komfortérzetük is magasabb lehet.

Szülésfelkészítés: Törzsi szokásoktól a modern pszichoprofilaxisig

Ma is él Kelet-Afrikában egy törzsi szokás, amely a leendő szülők új szerepre való felkészülését támogatja. Még csak a gondolat született meg a pár fejében, hogy gyermekük szülessen, amikor a leendő anya magányosan elvonul, hogy - mintegy lélektani fészket rakva- megszülessen a fejében egy dallam. A születendő gyermekük dallama. Ezt először a párjával osztja meg a nő, és csak ezután kerül sor a fogamzást célzó fizikai aktusra. A várandóság ideje alatt gyakran dúdolják ezt a dallamot, megszólítva ezzel a babát és a közösség tagjait is, akiket ez tudósít arról, hogy valakinek az érkezése várható. Ez a dallam aztán végigkíséri a megszületett gyermek egész életét és majd halálát is. Egy adott törzs rítusai egyébként még a gyermekvállalás előtt garantálják - beavatási szertartásaik segítségével - a gyerekből felnőtté, illetve a lányból anyává válás folyamatát. A szülés ezekben a társadalmakban az élet természetes részeként zajlik, ahogy egyéb sorsfordulók is. A szülőgeneráció pedig - a törzs adott szokásrendszeréhez igazodva- odaengedi a fiatalokat az események színhelyére, akik így igazából megtapasztalhatják pl. a szülés lényegét is.

A formális szülésfelkészítés a civilizáció terméke, amely az ipari társadalomban érte el intézményesedésének csúcsát. A szülés körüli időszak természetes körülmények között megoldatlan - sokszor halálos - szövődményei indokolttá tették az 50-es években a szülés kórházba kerülését, és a szakszerű ismeretek túlsúlyba kerülését a szülés vezetése közben. Ekkor nyert polgárjogot az aktív (gyógyszeres) fájdalomcsillapítás is, mint a szenvedés enyhítésének orvosi feladata. A fizikai biztonságra koncentrálva a szülés a hozzátartozóktól elzárva, orvosi aktusként zajlott le, és ezzel a felkészülés - felkészítés informális csatornáit (mesék, családi információk, hagyományok) is szükségszerűen felváltották a hivatalos szülésfelkészítő „tanfolyamok”. Közben a felnőtté nyilvánítás és a szülői szerepre való testi, lelki és szociális alkalmasság kevésbé megbízható, formális rítusokban jelenik meg. A „rítus négyszögletes formát ölt, személyi igazolványnak hívják”, és egyáltalán nem garantálja tulajdonosának a felnőtt szerepekre való érettségét.

A pszichoprofilaxis és a természetes szülés módszere

A szülésre való felkészítés legismertebb civilizált módszere a PSZICHOPROFILAXIS, amely a szülésre való fizikai és lelki felkészítést vállalja magára. Célja: pozitív irányba befolyásolni a szülőnők magatartását a szüléssel kapcsolatban. A pszichoprofilaxis elmélete PAVLOV (fiziológus, 1920) nevéhez fűződik. Kutyákkal végzett kísérleteiben ő fedezte fel a feltételes reflex kiépítésének lehetőségét, vagyis azt, hogy egy adott ingerre ne a természetesen elvárható válasz (fájdalomingerre ne fájdalmas vonítás) jelenjen meg, hanem más (pl. nyálelválasztás). Ilyen feltételes reflex gyakorlatokat végeztek terhes nőkkel is abból a célból, hogy a nők fejében „fájásként” élő, és szenvedésként elvárt méhösszehúzódásokhoz (BEHTYEREV, 1920-as évek) új, kevésbé szenvedéssel teli válaszokat (pl örömteli várakozás: „minden méhösszehúzódással egyre közelebb jutok a babámhoz”) társítsanak.

DICK-READ (1933) a „természetes szülés” módszerének atyja, aki azt hangsúlyozta, hogy a szülés alatt érzett fájdalom összefügg a félelemmel és a feszültséggel. Így ő arra összpontosította a felkészítést, hogy a félelmet megszüntesse. Akkor, és ezzel a céllal lett a felkészítés része a torna, a relaxáció, és a légzéstechnikák, mint olyan eszközök tanítása, amelyek birtokában egy nő hatékonyan képes megbirkózni a szülés alatti diszkomfort érzésekkel.

BRADLEY (40-es évek) megközelítése: a „férj által trenírozott szülés” szerint a szülés természetes folyamat, amelyben az orvosnak az esetleges komplikációk fellépéséig csak megfigyelő szerepet ad. Ő volt viszont, aki bevonta az apákat és ezzel az érzelmeket a szülészeti team munkájába.

LAMAZE (francia szülészorvos, 1952) a gyakorlatban ötvözte az addigi ismereteket. Szülésfelkészítési metódusa szerint az ismeretek átadása, a torna, a relaxáció, és a pozitív szuggesztiók alkalmazása nélkülözhetetlen elemek. A pszichoprofilaxis nagyon fontos tanítása a fájdalom lélektani eredetének felismerése és ennek megfelelő módszerekkel való kezelése.

A pszichoprofilaxis fő ismérvei:

• A szülésre, és azon belül a fájdalom kontrollálására, illetve a kórházi környezettel való együttműködésre készíti fel a nőket.
• Szakszerű ismeretet ad a szülés folyamatáról és körülményeiről.
• Fontos célkitűzése az ismeretlentől való félelem csökkentése.
• Tanulási folyamatként fogja fel a készülődés, és ehhez egy egységes (szerinte mindenkire igaz) felkészítési metódust ad.
• Hatása főként a figyelemelterelésben rejlik.
• Teljesítményhelyzetté teszi a szülést, amennyiben elhiteti, hogy föl lehet készülni, akár egy versenyre, (ahol vannak győztesek és vesztesek).

Amit eltekint a pszichoprofilaxis:

• Attól, hogy bemutassa a szülés igazi természetét, amely nem tűr semmiféle szabályozást, struktúrát (legyen az külső, vagy belső).
• A szülőnő egyedi élményeitől és szükségleteitől.
• A differenciált odafigyeléstől.

Ebben a megközelítésben tehát a szülés a környezetéből kiemelten, az előzményektől és a következményektől elkülönítve jelenik meg. A pszichogén eljárások a szülésfelkészítésben és a szülés alatti fájdalomcsillapításban hazánkban is megjelentek a 20-as években. Mai reneszánszát az 1986-os DOTE által szervezett „Felkészítés a szülésre” szakemberek számára című továbbképzés óta éli. A szülészeti ellátásban bekövetkezett változások (apás szülés, rooming-in, korai bőrkontaktus az újszülöttel stb.) kezdete is ekkorra datálódik.

Kórházi szülésfelkészítő tanfolyamok és az alternatív szülészet

A KÓRHÁZI SZÜLÉSFELKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOK, amelyek mára szinte az egész országban elterjedtek, a fenti elméletből és gyakorlatból merítenek, és tartalmilag alkalmazkodnak az elmúlt 14 év szülészeti ellátásban bekövetkezett változásaihoz. Néhány helyen (a fővárosban inkább, mint vidéken) a hagyományos ellátás mellett „alternatív” és „családközpontú” szülészetek hirdetik munkájukat, új fizikai és lélektani helyzetet teremtve napjaink szülőgenerációjának.

A HAGYOMÁNYOS, poroszos rendszerben diktálják a szülést: azt, hogy hogyan kell lélegezni, milyen hangot szabad kiadni, hogyan kell elhelyezkedni, és miként érezni a „fájásokat”, egyértelmű elvárásként jelenik meg. Az előző generáció még így szülte meg a mostanit, a passzív, tekintélytiszteletet követő magatartás mintáját örökítve.

Az ALTERNATÍV szülészeti rutin alapvetően új, bár ma még nem teljesen egyértelmű helyzetet teremt. A MAPSZIG (Magyar Pszichoszomatikus Szülészeti-Nőgyógyászati Társaság) által meghirdetett pszichoszomatikus szemlélet jegyében egyes szülőszobákban megjelent a komfortot szolgáló eszközök (fit-ball, dobogó, bordásfal, szülőszék…stb.), és személyek (partner, barátnő, szülő), mellett egy újfajta gyakorlat is, amely nagyobb mozgáslehetőséget ad a szülőnőnek, és családjának. A szemlélet pedig hol változatlanul a régi, hol lassabban, hol gyorsabban követi a tárgyi változásokat. Igazi problémát az okoz - és erre számtalan példa van - ha a szemlélet és a gyakorlat nem fedi egymást, vagyis, ha a szülészet és azon belül a szakemberek nem vállalják igazi szemléletüket és gyakorlatukat. Ilyenkor csak a szülőszobában derül ki, hogy mi rejtőzik egy-egy szlogen mögött. Ugyanígy nehézséget okozhat a szülőnő nem megfelelő hely-, és önismeretéből fakadó, többnyire a divatnak, vagy mások rábeszélésének engedő választása. Az „alternatív”, vagy „természetes szülés” ugyanis gyakran egyfajta etalonként jelenik meg, amelynek választása és „teljesítése” az egyedül elvárható magatartás. Pedig az alternativitás - egyfajta szabadság jelenléte - új és nehéz feladat lehet, és nemcsak a szakembereknek. A mai szülő generáció arra van szocializálva, hogy megfeleljen a külső elvárásoknak, hogy kövesse az utasításokat. Az „alternatív szülészet”-ben azonban megjelenik a lehetősége és a helyzet által megkívánt igénye annak, hogy saját erőikre, érzéseikre támaszkodva kövessék a szülés belülről diktált útmutatásait. Mindezt a személyes érettség különböző fokán és egy generáció tapasztalata nélkül, a kórházi rutin adta keretek között. Mindezt csak nehezíthetik azok a fent említett helyzetek, amelyek a nem egyértelmű és ellentmondásoktól sem mentes szülészeti változásokból (ugyanazon a helyen a szemlélet és a gyakorlat különbözősége, az alternatív „rutin” megjelenése, valamint a szülőnők nem megfelelő informálása egy-egy szülészet valódi működéséről) fakadnak. Így, ha „csak” a körülményekre való felkészítést vállalja, a szülésfelkészítő akkor sincs könnyű helyzetben manapság. Mindenesetre a „hivatalos” szülésfelkészítésnek többnyire ez a tartalma, ami korrekt módon végrehajtva valódi helyismeretet ad, és igazi támpontot jelenthet a szülés előtt állóknak.

A szülésfelkészítés komplex megközelítése

Azt nem nehéz belátni, hogy mindenki más, minden szülés más, és mindenkinek a készülődés, ráhangolódása is más-más utat követhet. És azt sem, hogy a fájdalmon kívül számtalan egyéb „dolog” is jelen van a szülőszobában:

• A szülőnő/pár a maga élettörténetével, amelyben a kapcsolatuknak, a gyermekvállalásnak inkább örömteli, vagy inkább gondokkal teli érzelmi felhangja van.
• Az az előző generációk által ránk hagyott „lélektani hagyomány”, amely a szüléssel kapcsolatos attitűdöt alapvetően meghatározza.
• A várandóság által hozott lélektani feladatok (mint pl. a magzat elfogadása, lányból anyává válás, gyermekszerepből felnőtté válás, szerelmespárból szülőpárrá válás a nemi szerepek megtartásával) megoldottsága, vagy megoldatlansága a pár mindkét tagjában.
• A szülés - szakszerű ismereteken túlmutató - természete, amely arra próbál nagy erővel rávenni minden szülőnőt, hogy elvárásait, tudatosságát levetkőzve fenntartás nélküli önátadással kövesse az „utasításait”.

A legtöbb esetben egyszerre kell megoldani több feladatot: a várandóság miatt egyre sürgetőbbé váló felnőtté válást, a szülővé válást, és azon belül a szülést, amely még napjainkban is úgy jelenik meg, mint ami hosszú időre minősíti a szülői szerepre - főleg az anyaságra - való alkalmasságot. A szülés akkor működik jól, ha nagy a személyes mozgásszabadság, lehetőség van a pszichés megküzdésre, a testhelyzet szabad megválasztására, hangok kiadására, mások bevonására. A szülési élmény az alkati adottságokon és a konkrét helyzet tárgyi és személyi feltételein túl, a személyiség érettségétől is függ. Ennek hatása az élet minden területén jelen van, de a szülés közben különösen élesen és fájdalmasan merülhet fel. Minden nő úgy szül, ahogy az életét éli, tehát különbözőképpen. Ezért más lehet az a mód is, ahogyan kinek-kinek a készülődését, anyaságra/apaságra való ráhangolódását támogatni lehet.

A készülődő időszakban a szakember feladata is bővülhet. Ahogyan nincs két egyforma terhesség, úgy nincs egyedül üdvözítő felkészítési rutin sem. A várandós pár készülődik (fizikailag, érzelmileg, praktikusan - tudatosan, és/vagy ösztönösen), a szakember pedig anélkül, hogy megadná a készülődés elvárható és követendő módját, számtalan lehetőséget nyitva tartva állhat rendelkezésére a hozzáfordulónak. Így biztosíthat hátteret ahhoz, ami benne történik és nyújthat olyan segítséget, amire neki van szüksége, hogy saját megoldásait megtalálva zárkózhasson fel az eseményekhez. Az igazán ideális az lenne, ha mindenki a saját kompetenciájának megfelelően választhatna és találhatná meg az őt támogató, és számára biztonságot nyújtó - hagyományos, vagy alternatív - közeget, már a felkészülés időszakában is. Az érdeklődő manapság már találkozhat a szülésre/szülőségre való felkészülést differenciált módon támogató komplex programokkal is (Aktív Szülés Program, Szülősuli, Saját Úton Alapítvány).

Az ebben résztvevő szakemberek részéről ez a szakmai felkészültség melletti nyitottságon és rugalmasságon kívül olyan információs (előadás, konzultáció szakemberekkel), pszichoterápiás (hipnózis, relaxáció, mozgásterápia, önismereti módszerek, vagy más), mozgásos (torna, thai-chi, stb.), vagy egyéni konzultációs lehetőség biztosítását feltételezi, amelyek segíthetik a belső elvárások megfogalmazását, az érzések tisztázását és a saját belső lehetőségekhez való közeljutást, ha kell a félelmek és mindazon pszichés elakadások oldását, amelyek akadályozhatják a „megnyílást” az új jövevény és az új szerep előtt. Sok olyan kérdés, érzelem, vágy, vagy félelem merülhet fel ily módon, amely befolyásolhatja azt, hogy milyen módon éljük meg anyává válást, és a vele járó fizikai és lelki jelenségeket. A módszerek alkalmazását színesíti, hogy a párnak csak egyik tagja, vagy a leendő szülőpár együtt veszi igénybe (sőt előfordulhat más családtag megjelenése is).

A módszerek szerepe a szülés alatt

„Hogyan tudom majd használni a relaxációt, vagy a gátizomtornát, és eszembe fog-e jutni a megfelelő légzéstechnika majd szülés közben?” - érdeklődnek gyakran a kismamák. Általános elvárás a módszerekkel kapcsolatban, hogy konkrét segítséget nyújtsanak a szülés körüli időszakban: hogy „megfelelően” tudjanak lazítani, „helyesen” lélegezni, „jól - lehetőleg csendben - viselkedni”, és közben tudni azt, hogy mi történik. Ezek a kívánságok - amelyek megvalósulása esetén a kórházi struktúra elvárásának is eleget tesz a szülőnő - egyfajta viselkedéskontroll tanulással többé-kevésbé kielégíthetők. Előre begyakorolhatók, és a szülés egyes szakaszaihoz köthetők bizonyos testhelyzetek, légzéstípusok, izomlazítások, és tudás. Ennek a „begyakorlott” viselkedésnek az ereje a figyelemelterelésen kívül elsősorban az a biztonságot adó érzés, hogy alkalmazója a szülés teljesen ismeretlen, és váratlan érzései közé nem eszköztelenül, hanem kontrollfunkciókkal felkészülten érkezik. Nem kívánatos „mellékterméke” az ilyen helyzeteknek a szülőnők által „kontrollvesztésnek”, vagy „rossz teljesítménynek” megélt tapasztalat, amikor nem tudják maradéktalanul alkalmazni a tanultakat.

A vajúdás érzései és szakaszai

Ha az első babádat várod, akkor elég nehéz lehet elképzelni a méh szakaszos összehúzódásával járó érzést, a szülési fájást. Az elmúlt hetekben vagy akár az elmúlt hónapokban már valószínűleg tapasztaltál időszakos pocak-keményedéseket (Braxton-Hicks összehúzódásokat), amik a méhed készülődését jelzik. Ezek a pocak-keményedések általában nem fájdalmasak, de azért elég furcsa érzés megtapasztalni őket. Ahogy múlnak majd a hetek, ezek a bemelegítő összehúzódások egyre gyakoribbá válnak és időnként már itt-ott fájdalmat, húzódást is érezhetsz, de ez nem törvényszerű. Ha ezek fájdalommal járnak, akkor tipikusan a pocak, a combok felső része és a szeméremcsont környéke ahol a fájdalmat érezheted. A legfontosabb azonban, hogy ezek az összehúzódások még rendszertelenek: hol öt perc van közöttük, hogy fél óra, van hogy egy-két óráig szinte rendszeresnek tűnnek, de aztán az egész hirtelen abbamarad. Nem is igazán fájás, amit ilyenkor érzel, inkább csak itt-ott fájdogálás.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy itt most a magától beindult vajúdással járó érzetről fogunk beszélni, mert az indított szülés egy teljesen más műfaj! Indított szülés esetén az összehúzódások általában sokkal erőszakosabban kezdődnek, hosszabbak, intenzívebbek és rövidebb szünet van közöttük, már a vajúdás kezdetekor is.

A vajúdás kezdeti szakasza: vízfodrozódások

A vajúdás az elején tipikusan „nem nagy ügy”. Az elején a fájás egy picit olyasmi, mint egy enyhe menstruációs görcs, ami a pocakod alján indul, de nem tart sokáig, talán csak 20-30 másodpercig és a szünetek is szép hosszúak, akár 10-15 percesek is lehetnek. Ez a fájdalom még annyira enyhe, hogy ha folyamatosan éreznéd, valószínűleg akkor sem vennél be még fájdalomcsillapítót, ha ez mondjuk menstruációs fájdalom lenne. Szülésznők, bábák, dúlák gyakran hasonlítják az összehúzódásokat hullámokhoz, ami nagyon plasztikus asszociáció! A hullámok is kifejlődnek majd elhalkulnak és közöttük nyugodt a vízfelszín: pontosan ilyen az összehúzódás is! A vajúdás kezdeti szakaszában a mi hullámaink még csak inkább vízfodrozódások! Mozog a nádas és fúj a balatoni szellő, de még mindenki vidáman fürdik és senki nem gondol a viharra! Amíg ilyen a vajúdásod, a legjobb stratégia az, ha egyáltalán nem veszel róla tudomást Te sem! Ne fecsérelj erre még sem az energiádat, sem a figyelmedet, hanem egyszerűen söpörd a szőnyeg alá az egészet!

Az aktív vajúdás: hullámzás és vihar

Ahogy telnek az órák, a hullámok szépen lassan erősödnek és az érzeted már olyasmi, mint egy komoly menstruációs görcs. Ha folyamatos lenne, már biztosan fájdalomcsillapító után néznél! Valószínűleg a hasad alsó részében és a derekadban érzed erősen a fájdalmat, esetleg a hüvelybemenet környékén és a szeméremcsont környékén is, mert az összehúzódások alatt azok a méhet tartó szalagok feszülnek, amik a szeméremcsont környékén és a derekad környékén kapcsolódnak a medencéd belső részéhez. Ebben az állapotban még az a jó, hogy az összehúzódások még nem túl hosszúak, 30-40 másodpercig tartanak és még elég sok szünet is van! A Balaton már eléggé hullámzik, már fellőtték a piros jelzést, de az emberek még csak nem akarnak kijönni a vízből! Ilyenkor még mindig csináld azt, amit máskor is szoktál és csak a hullámok érkezésekor kapaszkodj meg valamiben, támaszkodj rá valamire és lélegezd át az összehúzódást, orron be, szájon ki, szépen lassan! A hullámokat már nem tudod elrejteni a külső szemlélő előtt, már a családod is látja és tudja, hogy Te bizony már vajúdsz, de a szünetekben még mindig zavartalanul tudod csinálni a szokásos dolgokat! De a legfontosabb, hogy figyelj arra, hogy amikor jön az összehúzódás, ne tartsd vissza a lélegzetedet! Amikor hirtelen fájdalmat érzünk, elég automatikus reakció, hogy visszatartjuk a lélegzetünket! Az összehúzódással járó fájdalomra készülj fel gondolatban. Készülj fel azzal, hogy szépen lassan, folyamatosan vegyél levegőt! Bár ideig-óráig a lélegzetvisszatartós stratégia akár működhet is még ebben a fázisban, de ez izomfeszüléssel jár, ami fokozza a fájdalmat! Ráadásul a lélegzetvisszatartással járó időszakos oxigénhiány a méhben idejekorán izomláz szerű állapotot idéz elő és természetesen a kisbabádnak sem a legjobb, ha időnként megvonod tőle az oxigént! Hogyan jönnek ezek a fájások? Ha ilyenkor CTG-vel kirajzolják az összehúzódások mintáját, akkor valóban szinte szimmetrikus hullámokat láthatsz, viszont a fájdalomérzet mintája egy picit más: általában a fájdalom nagyon hamar csúcsosodik és viszonylag lassan enged az erejéből az összehúzódás alatt. Ahogy telik az idő, telnek az órák, egy idő után már nem fogod tudni az összehúzódások között sem folytatni a szokásos tevékenységedet, mert a vajúdás már egyre jobban igényli a figyelmedet. Az összehúzódások hosszabbodnak, az fájdalomérzet erősödik és a szünetek rövidülnek! Ez már valóban a vihar! A fájdalmat ilyenkor már az egész hasadban érzed és nagyon erős a deréktáji fájdalom is, égnek a combjaid és esetleg a hüvelybemenet környéke is. Egyre nagyobb hullámok jönnek és egyre sűrűbben! Gondolj arra, hogy egy kis falevél vagy, ernyedten lebegsz a hullámokon és akármilyen nagy a hullám, akkor sem kell félned, mert majd kivisz a partra és nem fogsz elsüllyedni. Lélegezz nyugodtan! A hullámok tovább sűrűsödnek, már komoly tengeri viharban vagy, egyik nagy hullám szinte rögtön a másik után jön, már a szemedet sem nagyon nyitod ki a hullámok között sem. Az egész hasad fáj, a derekad feszül a fájdalomtól, nagyon erősek a hullámok! De Te is erős vagy! Ki fogsz érni a partra, csak hagyd, hogy vigyenek a hullámok! Ne küzdj a viharral! Add át magad a természet erőinek, merülj bele a vajúdásba és lélegezz folyamatosan. Már alig egy-két perc szünet van az összehúzódások között, a vihar a maximum erősségen van de már nem erősödik tovább! Valószínűleg azt is érzed, mintha kakilnod is kellene. Az egyik hatalmas hullám alatt elreped a magzatburok és elönt a magzatvíz, de már nem is érdekel, hogy tocsogsz a magzatvízben, csak a hullámokra figyelsz. Egyre erősebben érzed, hogy kakilnod kell. Jön egy újabb nagy hullám, átlélegzed és készülsz a következőre, de nem jön. Eltelik két perc. Nem jön. Három perc. Négy perc és talán öt vagy még több is! Vajon miért nem jön a következő? Kinyitod a szemed, talán egy kicsit megijedsz, hogy most akkor megállt a vajúdás? Aztán mégiscsak jön egy nagyon erős hullám, de valahogy mégsem fáj annyira! Valahogy ez más! Pedig a CTG még nem is mutatott ennyire erőset eddig, de ez most valami egészen más! Egyre jobban kell kakilnod, talán az összehúzódás alatt jól esne egy kicsit nyomni is hozzá. A méhnyak eltűnt, a méh kijárat teljesen nyitva!

A tolófájások: a célba érés

Az összehúzódások most mintha a pocakod legtetejéről indulnának, a méhed nyomja ki a kisbabát! Ne felejts el most sem levegőt venni! Még ha a nyomás alatt valamennyire vissza is tartod a lélegzetedet, azt nagyon röviden tedd, hogy a kisbabád elég oxigénhez jusson. Próbáld ne összeszorítani a szádat! Sokkal jobb és sokkal hatékonyabb, ha kilégzésre nyomsz, nyitott szájjal, ami megerősítheted morgásszerű, hörgésszerű hangokkal is. A tolófájások annak ellenére, hogy erősebbek a vajúdási összehúzódásoknál, sok nő mégis kevésbé fájdalmasnak vagy akár teljesen fájdalmatlannak éli meg őket. Ilyenkor a gondolataink már annyira a születendő babára összpontosítanak, hogy talán a fájdalom-gondolatnak nem is marad hely? Vagy az aktív munka izgalma feledteti velünk a fájdalomérzetet? A természet csodálatosan alkotta meg a testünket, csodálatosan alkotta meg a kisbabánkat. A vajúdás, a szülés nem könnyű, de gondolj arra, hogy a tested csodát visz végbe! Nincs is annál nagyobb öröm, amikor a hosszas, kimerítő vajúdást követően - vagy a császármetszés megkezdése után néhány percen belül - meghalljuk a baba első hangját.

Újszülöttkori vizsgálatok és szűrések

Ugye egészséges? Megvan mindene? Ezeket a kérdéseket teszik fel ilyenkor világszerte az édesanyák. De vajon milyen vizsgálatok várnak a kicsikre? Ki és hogyan végzi el ezeket? Ezekre adunk most választ, hangsúlyozván, hogy jelen esetben szövődménymentes, eseménytelen várandósságból, komplikációmentes hüvelyi szülésből, vagy nagyobb rizikó nélküli császármetszés során megszületett babákról van szó. Bármilyen egyéb, komplikációkkal tarkított esetekben az adott szituációnak megfelelő gyakorlat szerint történik az újszülött első vizsgálata és ellátása.

Mikor vizsgálják meg a babákat?

Ma Magyarországon a kórházakban, klinikákon született babákat a lehető leghamarabb, legtöbbször még a megszületés helyén neonatológus vagy gyermekgyógyász szakorvos vizsgálja meg. Ebből a szempontból nagy különbség lehet az egyes helyek gyakorlatai közt, hiszen a kifejezetten bababarát intézmények az anya-baba azonnali kontaktust mindennél előbbre sorolják, vagyis a megszületést követően a kicsit azonnal az édesanyára teszik, ami miatt a baba alapos vizsgálata egy későbbi időpontra tolódik. Természetesen, amikor bármilyen probléma gyanúja felmerül akár a baba, akár az anya részéről, akkor itt is az azonnali vizsgálat vagy beavatkozás mellett döntenek. Akik esetleg otthonukban, vagy egyéb, különleges helyszíneken (pl. mentőautó, bevásárlóközpont, benzinkút stb.) születtek, azok is a kórházba érkezést követően azonnal, de legkésőbb 12-24 órás korukon belül átesnek az első kötelező orvosi vizsgálatokon.

Vizsgálatok a megszületés után

A kiemelést követően legelőször a köldökzsinór szakszerű elvágására, a megfelelő kapocs felhelyezésére kerül sor, melynek jól bejáratott protokollját minden újszülöttellátó orvos ismeri. A baba megszületését követő 24 órán belül megtörténik a legtöbb szükséges vagy kötelező vizsgálat, így egyebek mellett ellenőrzik a testi fejlettséget, a különböző testjáratok átjárhatóságát, valamint fontos az esetlegesen jelenlévő fejlődési rendellenességek korai felismerése. Célzottan szűrik a veleszületett anyagcsere-betegségeket.

Apgar-teszt

Az egyik legelterjedtebb vizsgálati módszer az újszülöttek „pontozása”, az úgynevezett Apgar-rendszer. Ennek során a baba 1 perces, 5 perces és 10 perces életkorában annak szívfrekvenciáját, légzését, bőrszínét, izomtónusát, reflexingerlékenységét és bőrszínét pontozzák 0-1-2-ig terjedő skálán, minél jobb az adott paraméter, annál nagyobb pontszámot kapva. Ezekből az értékekből a kicsi külvilághoz való adaptációjáról, illetve súlyos kórállapotok meglétéről vagy épp hiányáról szereznek információt a szakorvosok. Az Apgar-teszt eredménye általában 7 és 10 pont közé esik egészséges újszülött esetében, azonban a 7 alatti pontszám azt jelzi, hogy a babának orvosi beavatkozásra (pl. légzéstámogatásra, a szívverés megfigyelésére) van szüksége.

Egyéb vizsgálatok és szűrések

Még az első két órán belül megtörténik a baba szemellátása: a szemekbe 1%-os ezüst-acetát szemcseppet cseppentenek, mely a szemek súlyos fertőzése ellen nyújt védelmet. Megmérik az újszülött súlyát, hosszát, fej- és mellkaskörfogatát is. A baba paraméterei alapján a vizsgáló orvos meghatározza az úgynevezett gesztációs kort, azaz, hogy az újszülött kb. hány hetes terhességi kornak megfelelő állapotban jött a világra. Mindezekből az is megállapítható, hogy az újszülött megfelelő mértékben fejlődött-e az anyaméhben. A vizsgálat egyik szintén fontos része a testnyílások átjárhatóságának vizsgálata (orrlyukak, fül, végbél, húgycsőnyílások), illetve az esetlegesen jelenlévő fejlődési rendellenességek korai felismerése. A leggyakoribb szülési sérülések (pl.: kulcscsonttörés, felkari idegfonat-bénulás) felismerése is ezen vizsgálatok alkalmával derülhet ki.

A magyarországi protokoll előírja az újszülöttek kötelező jellegű szűrését bizonyos anyagcsere-betegségek irányában. Ennek módja az, hogy meghatározott korukban még az intézményben vért vesznek: egy nagyon kis tűvel megszúrják a baba sarkát, majd a kiserkenő vért szűrőpapírra csepegtetik, és ezt laboratóriumban tesztelik. Az eredményről a védőnők, házi gyermekorvosok kapnak értesítést, a szülő csak pozitív esetben. Már a megszületést követő első napon K-vitamint kapnak az újszülöttek. Ez a vitamin a vérképzéshez elengedhetetlen, és az egyetlen olyan, amely a kizárólag szoptatott csecsemők számára már a kezdetektől rendszeres pótlást igényel. Így a vitamin adásának ismétlése szükséges 1 hetes korban, majd fél éves korukig havi egy alkalommal, amelyet a védőnő ellenőriz. Az országunkban jelenleg érvényes, és rendkívül hatékony oltási program első lépéseként az újszülöttek hazabocsájtásuk előtt még az intézményben megkapják a BCG oltást. A további oltásokat (kötelező, illetve ajánlott) a gyermek háziorvosa és védőnője szervezi meg. Sok intézményben lehetőség van az újszülöttkori hallásvizsgálat elvégzésére is: az alvó baba füléhez illesztett jelátalakító segítségével tesztelni lehet a hallórendszer, a halló idegpályák működését. Ha ez a kórházban nem megoldható, a távozáskor adott zárójelentésen javasolt módon, a fül-orr-gégészeti központtal kell a szülőnek a kapcsolatot felvennie, és a vizsgálatra még a gyermek 6 hetes koráig időpontot kell kérni. A csípőszűrést az ortopédiai rendelőkben végzik, melyet rendszerint a szülőnek (esetleg védőnői segítség-útmutatás alapján) magának kell intéznie. Ennek első időpontja szintén kb. 6 hetes kor körül esedékes. A vizsgálat csupán pár perc, mely alatt a szakorvos a csípő állapotát méri fel, illetve - a legújabb ajánlások szerint - ultrahanggal is megnézi a csontosodás folyamatát.

Hazaérkezés után

A kórház már a megszületést követően értesíti a védőnőt, aki az újszülött hazaérkezését követően pár napon belül a házi gyermekorvossal együtt felkeresi a gyermeket, és megejtik az első gyermekorvosi vizsgálatot, tanácsokat adnak az újszülött ellátásával, táplálásával kapcsolatban, illetve megbeszélik a következő vizsgálat időpontját is. A neonatológus szakorvos a születés után 6 hetes koráig követi és ellenőrzi a csecsemőt, majd ezután csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos végzi a gondozást.

tags: #szules #koruli #elemnyek #osszehasonlito #vizsgalata