A szülés a női életút egyik kitüntetett állomása, meghatározó élménye. A várandósság vége felé az anya és az apa is készül, ráhangolódik lelkileg a szülésre, úgy a baba is érzi, hogy érlelődik a változás. A szülőként segíthetünk a babának, hogy ő is felkészüljön erre a nagy útra. A várandósság vége felé (35-36. héttől) figyelhetünk egy kicsit többet a babára, és elmesélhetjük belső beszéd útján a születés mesét. A születés mese arról az útról szól, amit a kisbaba tesz meg a megszületése során.
A szülés egy olyan folyamat, amelyben nem a magasabb rendű agyi területeink (gondolkodás, tervezés stb.), hanem az archaikusabb, ősibb, természeti oldalunkhoz tartozó idegrendszeri struktúrák játsszák a főszerepet. A szülésnél módosult tudatállapotba kerül az anya, megváltozik a gondolkodás, az időérzékelés, a tanulás, az emlékezet, az érzelmi és testi működés érzékelése, a testérzetek. Az érzelmek könnyebben mobilizálódnak: intenzív, szélsőséges érzelmek is megjelenhetnek. A tudatos kontroll fellazul, mélyebb, ösztönösebb viselkedés veszi át az irányítást. A szülő nő érzékenyebbé válik a környezeti, társas ingerekre.
A természetes szülés elmélete szerint minden nő és magzat hordoz magában egy kódot, egy ősi tudásanyagot arról, hogyan történik a szülés és a megszületés folyamata. Bizonyos tényezők segítik a kód felszínre kerülését és kibontakozását: így a felkészültség, a biztonságérzet, a szüléssel kapcsolatos pozitív hozzáállás, az anyai szerep elfogadása. Önmagában nagy biztonságérzetet adhat a szülés folyamatának ismerete; az ismerős környezet; a biztonságot jelentő személyek jelenléte (pl. férj, dúla, szülésznő) és a szüléssel kapcsolatos igények tisztázása. A kiegyensúlyozott lelkiállapot a kedvező lelki klíma a szüléshez. Így megtörténhet a befelé figyelés, az elengedés, és a szülésre oly jellemző módosult tudatállapot elérése.
A félelmek és a szorongások rendkívüli módon gátolhatják a szülés folyamatát. Ha a félelem és a feszültség állandósul, az izmok a pihenő időben sem képesek ellazulni, regenerálódni, komoly fájdalomérzetet generálva. A fájdalom a mindennapi életben veszélyt jelző inger, egy megszüntetendő problémára hívja fel a figyelmet. A szülési fájdalom azonban nem veszélyt jelez, hanem egy természetes folyamat része.
Az anyává és apává válás folyamata tele van dilemmákkal, kételyekkel, félelmekkel, és természetesen örömmel, várakozással, kíváncsisággal is. Időnként olyan mély belső konfliktusok keletkeznek a szülővé válás során, amelyek krízisállapotot hozhatnak létre. A várandósság egy különleges, változásokkal teli folyamat, amely a test mellett a lelket is legalább ugyanannyira érinti. A fizikai jóllét mellett tehát a mentális állapot minősége is nagyon jelentős. A perinatális időszak, mely a gyermek megfoganásától a harmadik életévéig tart, egy nagyon összetett, érzelmileg meg-terhelő időszak, melyben a boldogság mellett sok kritikus, újszerű vagy nehéz helyzettel kell megküzdeni. A gyermek születésével nem csak az anya/apa szerep alakul, hanem a párkapcsolat, illetve az a teljes családi rendszer szintjén is számtalan módosulás zajlik. Ezeknek az átrendeződéseknek a során mindenki tapasztal kimerítő, újszerű élményeket, nehézségeket.
A szülés hatása az anyára és az apára
A szülés közvetlenül kapcsolódhat az anyában a saját anyai kompetencia érzésével, a női erejével és a női kiteljesedésével, és e kapcsolatokon keresztül hatással lehet az önértékelésére. Kihat a mindennapi életére és a hangulatára, a babával való kapcsolatára, esetleg a párjához való viszonyára és a szexualitására is. Befolyásolja azt is, hogyan áll hozzá a következő gyermek vállalásához. A pozitív szülésélmény támogatja mindezeket, ám ha az anya megsebződött a szülés közben, akkor akadállyá válhat. Nehezítheti a közelséget az anya-gyermek kapcsolatban, és hatással lehet a szülés utáni pszichiátriai problémákra (pl. szülés utáni depresszió).
A születés az egyik legmeghatározóbb élmény lehet egy nő életében, és ennek minősége alapvetően befolyásolja az Anya érzelmi állapotát és a gyermekhez való kötődését. Az Anyák gyakran sok időt töltenek a szülési folyamat megtervezésével, ami érzelmileg és mentálisan előkészíti őket a nagy eseményre. Egy pozitív szülési élmény megerősítheti az Anya önbizalmát, támogatva az érzelmi stabilitást, és elősegítve a baba iránti érzelmi kapcsolódást. Traumatikus szülés esetén viszont az Anya könnyen elveszítheti önmagába vetett hitét, ami érzelmi zavarokat, például szülés utáni depressziót vagy szorongást eredményezhet.
Az utóbbi egy-két évtizedben megfigyelhető az apák közvetlenebb bevonódása a gyermekvárás folyamatába. A várandósság alatt ők is részt vesznek a vizsgálatokon, keresik a kapcsolódást a magzattal, és jelen vannak a szülésnél. Általánosságban kijelenthetjük, hogy a férfiak élményfeldolgozása sok szempontból különbözik a nőkétől. A férfiakra jellemző, hogy az örömteli eseményeket megosztják másokkal, ám a nehézséget jelentő, fájdalmas élményeket többnyire magukba zárják és belül emésztik, esetleg csak a hozzájuk legközelebb állók felé nyílnak meg.
Az apaszerep kialakulását elemző tanulmányok rámutattak arra, hogy a gyermekkel kapcsolatos érzelmek és fantáziák a férfiban is jelentősek, és ezek az apa-gyermek kapcsolat alakulását - már a szülést megelőzően - pozitív vagy negatív irányba befolyásolják. A nőhöz hasonlóan a férfiban is kialakul a magzat mentális képe, és az érzelmi kapcsolat egyre intenzívebbé válik. Az apaszerep érzelmi elfogadása, a gyermek megszületésére való készülődés a várandósság során egyre erősödik. A nőben és a férfiban megjelenő, magzattal kapcsolatos gondolatok és érzések sokkal inkább hasonlóak, mint eltérőek. Ugyanakkor azonban az érzelmek és élmények külső, viselkedéses megjelenése lényegesen kisebb mértékű.
A születés élménye és feldolgozása
A születés élménye nagyon sokféle lehet, a nyugodt, saját ritmusban zajló, anyával kapcsolatban levő születéstől az életet veszélyeztető helyzet előállásáig. Bárhogy is zajlik le, szülni és születni csak együtt lehet: az anya és a baba közötti kapcsolattartásban. Az érzelmileg telített élményeinket, függetlenül azok pozitív vagy negatív tartalmától, fontos, hogy feldolgozzuk. Különösen érvényes ez a szülésélményre. Nemcsak a nehéz vagy traumatikus szülés kér figyelmet, hanem a problémamentes, megelégedést hozó is.
A születési trauma olyan fizikai és érzelmi stressz, amely az Anyára vagy a gyermekre hat, gyakran komplikációk vagy orvosi beavatkozások következményeként a szülés során. A születési trauma súlyos érzelmi hatásokat gyakorolhat az Anyákra, például szorongást, depressziót és bűntudatot okozhat. Gyakori jelek közé tartozik a szülés emlékeinek fájdalmas újraélése, érzelmi távolságtartás a gyermektől, állandó szorongás vagy depressziós tünetek.
Az említett tényezőket, kihívásokat joggal tekinthetjük a nemkívánatos anyai, magzati és neonatalis kimenetel szempontjából kockázati faktoroknak. A várandósság, a szülés, a gyermekágy eseményei természetesen az apát, a partnert is közvetlenül és mélyen érintik. A nő személyiségfejlődése nemcsak a magzat elfogadását, szeretetét foglalja magába, hanem a partnerkapcsolat változását és annak elfogadását is.
A gyermekágyas időszak és a család
Definíció szerint a szülés utáni 6 hét, 40 nap tartozik ide. Tágabb, lélektani értelemben, a baba első életévének időszakát nevezzük gyermekágynak. A várandósság kilenc hónapja lélektani értelemben a megnyílás, a tudatállapot módosulásának időszaka, ennek csúcspontja a szülés. A gyermekágyi időszak alatt történik a visszarendeződés, visszazáródás, nem csak testi, hanem lelki szinten is.
Mikor a baba kb. Sok nőt meglepetésként és készületlenül éri, mennyi minden történik egyszerre a gyermekágyas időszak alatt. A testi visszarendeződés, a lelki visszazáródás, a baba megérkezésével az új élethelyzettel való megbirkózás, az anyává válás különféle folyamatai, az új életritmus kialakítása. Ki legyen jelen segítőként (pl. férj, nagyszülők, barátok, bébiszitter)? A szülés utáni napokban megjelenő „baby blues” természetes része ennek az időszaknak. A hangulati hullámzások igen erőteljesekké válhatnak, az eufóriától a mély elkeseredettségig számos érzés megjelenhet.
Az anya igényei a gyermekágy során ugyanazok, mint a babáéi. Ahogy Molnár Judit Eszter pszichológus fogalmaz: tartva lenni, etetve lenni és szeretve lenni. Ezért különösen fontos lehet, hogy a családtagok milyen mértékben tudnak belépni, és támogatásukkal segíteni az anyát. Komoly segítség lehet egy-egy komatál vagy ebéd.
A szülővé válás folyamata és a család dinamikája
A családi életciklusok közül az egyik - amely a legerőteljesebb változásokat hozza - az első gyermek születésének ideje. Ez az időszak nagyban meghatározza a család későbbi harmóniáját és stabilitását. Rendkívül összetett folyamatok zajlanak ekkor: ez a származási családtól való leválás utolsó epizódja, a teljes családi dinamika átrendeződik, a férfi és a nő elkezd beletanulni saját szülői szerepébe.
Párból kiegyensúlyozott triáddá válni nagy türelmet és odafigyelést igényel. A hármas a leginstabilabb csoport, gyakran szakad ketté, párra és kívülállóra. Sok új feladat vár a szülőpárra. Meg kell teremteniük a hármas egyensúlyt, bele kell tanulniuk anyai és apai szerepükbe. El kell látniuk az újszülöttet, és ki kell alakítaniuk, hogy mennyire vonják be származási családjukat a gondozásba. Mindez a megszokott életvitel felborulása, alváshiány és vég nélkül sírni tudó kisbaba mellett zajlik. Emellett az édesanyának a szülés élményét is fel kell dolgoznia, meg kell küzdenie a kisbaba táplálásának esetleges nehézségeivel, meg kell találnia az ehhez szükséges magabiztosságot. Nem is beszélve arról, ha még a szülés utáni depresszió kisebb-nagyobb tüneteivel is szembe kell néznie.
Az első gyermek születése a családban hatalmas változásokat hozhat. Átalakíthatja a családon belüli viszonyokat, ami a pár számára is komoly kihívást jelenthet. A szülés után ambivalens érzések, lehangoltság is megjelenhet. Ezek az állapotok odafigyeléssel, támogatással, tanácsadással megszüntethetők. Emellett évről évre nő a szülés utáni depresszióval diagnosztizált nők száma, melynek nagyon súlyos következményei lehetnek, mind az anyára, mind a gyermekre, mind a születő családra nézve. Sok esetben ezt az állapotot stigmatizálják, sem a tágabb környezet, sem a szűk család sem veszi kellően komolyan.
A családközpontú szülészeti ellátás és a felkészítés szerepe
A korszerű szülészeti ellátás nem lehet más, mint családközpontú. Milyen elemei vannak ennek az ellátásnak? Az első és a legfontosabb a partner, az apa - minél korábbi - bevonása a terhesgondozásba. Ennek szükségességét talán már nem kell külön magyarázni. Az apa egyszerűen nem hagyható figyelmen kívül, hiszen a kezdetektől fogva részese a történéseknek. A gondozást végző orvos, védőnő megállapításai, javaslatai egyaránt érintik a várandós nőt, a magzatot, de az apát is. A nők gyakran elvárják, a férfiak pedig gyakran maguk is igénylik, hogy aktívan vegyenek részt a gondozás folyamatában.
A szülésre történő felkészítés több formában megvalósítható. A felkészítés még napjainkban is főleg a gondozást végző orvos és a védőnő/szülésznő feladata. A dolgot egészen leegyszerűsítve azt kell mondanunk, hogy a várandós nővel (és partnerével) kapcsolatba kerülő valamennyi egészségügyi dolgozónak ki kell használnia minden lehetőséget a felkészítés érdekében. Minden találkozás, minden vizsgálat alkalmas a felvilágosításra, az ismeretek átadására, a felmerülő kérdések, nehézségek megbeszélésére és ezáltal a félelem és a szorongás csökkentésére.
A tájékoztatás, megbeszélés legyen a valóságnak megfelelő. Ne mondjunk, ne ígérjünk olyat, ami nem egyezik meg az adott szülőszobai gyakorlattal, valósággal. A várandóst és partnerét arra kell felkészíteni, ami valójában vár rájuk!
Szülés 4. fejezet: A szülés sematikus magyarázata
A felkészítés lehetséges módszerei közül a relaxáció jelentőségét szeretném hangsúlyozni. Sajnálatos módon hazánkban még nem terjedt el ez a - pszichoterápiás beavatkozások között egyébként gyakran alkalmazott - módszer. A pszichés, a vegetatív és a muscularis feszültség csökkentése a szülés során is kívánatos történések. A relaxációs módszerek közül például az autogén tréning segítségével ezek a hatások - kellő gyakorlás után - könnyen és gyorsan elérhetők.
A partner, a közeli hozzátartozó bevonásának szükségességét már említettem. A szülésnél való egyszerű jelenlét olyan érzelmi támaszt jelent a vajúdó számára, melynek hatására csökken a félelme, nő a biztonságérzése, ezáltal pedig csökken a feszültség és enyhül a szülési fájdalom is. A társas támasz nyújtása azonban nem csak a hozzátartozó funkciója, hanem a szülőszobai személyzet (szülésznő, ápolónő, dúla, felkészítő tanár) feladata is.
Megfelelő feltételek mellett kívánatosnak tartjuk és szorgalmazzuk az újszülött ráhelyezését az anya hasára. A definíció szerint ez a meztelen újszülöttnek az anya csupasz testére helyezését jelenti a szüléskor vagy az azt követő 24 órán belül. Az ún. szenzitív periódusban az intim együttlét elősegíti az egyidejű, kölcsönös interaktív kapcsolati mintázatok kialakulását, pozitívan befolyásolja az anya-gyermek kapcsolat alakulását. Látnunk kell azt is, hogy a szülés utáni rutinszerű elkülönítés kizárólag a nyugati kultúra jelensége. Az elkülönítésnek kedvezőtlen hatásai lehetnek, beleértve a szoptatás gátlását is.
A családközpontú szülészeti gyakorlat messzemenően a mentális egészség megőrzését szolgálja. A gyermek születésével hatalmas felelősség, kimerültség, a kapcsolatok és a test változásai is együtt járnak, hirtelen minden átalakul. A nők jelentős része a mai társadalmi berendezkedés miatt ráadásul egyedül marad ezekkel a nehézségekkel. A perinatális hangulati zavarok kezelésében súlyosságuktól függően hatékony segítség az ismeretszerzés, a tanácsadás, a támogatás illetve a terápia.