Kevés olyan téma van, ami annyi kérdést és ellentmondást indukál, mint a csecsemő etetése, hízása, esetleges fogyása és súlygyarapodása. Az egyik baba túl sokat eszik és hízik, a másik keveset eszik és nem hízik, vagy éppen normális mértékben eszik mégsem hízik. Az anyukák meg mindeközben kétségek között vergődnek, hogy vajon mi okozza a problémát.
Több olyan szoptatott csecsemőről hallottam már (és a saját gyermekem is közéjük tartozik), akik fejtörést okoztak gyermekgyógyászuknak, mert egyszercsak elkezdtek a vártnál lassabb ütemben gyarapodni - annak ellenére, hogy a szoptatott babákra megállapított, megfelelő súlytartományon belül növekedtek. Az a probléma, hogy a legtöbb orvos nem ismeri a szoptatott csecsemőkre vonatkozó növekedési görbéket, és szinte kizárólag a régi, mesterségesen táplált csecsemők adataiból származtatott táblázatokat használja.
2006-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felülvizsgálta korábbi növekedési görbéit, és olyan növekedési ütemet leíró grafikonokat publikált, melyek világszerte jól tükrözik az egészséges, szoptatott csecsemők fejlődését. A WHO görbéi a szoptatott csecsemők gyarapodását tekintik a fejlődési normának. A szoptatás a csecsemők táplálásának javasolt, standard módja. A WHO növekedési görbéi a csecsemők testi fejlődésének normáját pontosabban, jobban adják vissza.
Valamennyi 2006 előtti növekedési görbe (mely például a legtöbb Egyesült Államok beli gyermekgyógyász rendelőjében ma is ott van) olyan csecsemők súlyadatai alapján készült, akiket nem szoptattak kizárólagosan 6 hónapos korukig (beleértve a tápszerrel táplált csecsemőket is, és mindazokat, akiknél az ajánlásokban szereplő 6 hónapos kor előtt megkezdték a hozzátáplálást). Mivel számos gyerekorvos nincs tisztában ezekkel a növekedési különbségekkel, amint egy szoptatott csecsemő gyarapodása lentebb kerül ezeken a régi növekedési görbéken, arra a téves következtetésre jutnak, hogy a gyermek nem gyarapszik megfelelően. Ilyenkor szokták (feleslegesen) azt javasolni, hogy az édesanya kezdjen tápszeres pótlásba vagy hozzátáplálásba, vagy akár a szoptatás teljes abbahagyását is szorgalmazzák.
2012 februárjában az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics, AAP) Szoptatás és az anyatej felhasználása (Breastfeeding and the Use of Human Milk) című állásfoglalásában kijelentette, hogy a csecsemők fejlődését 2 éves korukig a WHO növekedési görbéi alapján kell megítélni, hogy elkerülhető legyen a csecsemők gyarapodási kudarcának, alultápláltságának téves diagnózisa.
A szakorvosok gyakran használják a CDC növekedési görbéit a gyarapodás megítélésekor. A CDC súlytáblázatai azonban csak összehasonlítási alapként szolgálhatnak: megmutatják, hogy az Egyesült Államokban egy bizonyos időszakban hogyan fejlődött egy tipikus csecsemő. A tipikus növekedési ütem azonban nem feltétlenül egyezik meg az ideális növekedési ütemmel. A WHO standardjai minőségi kutatásokon, kifejezetten növekedési görbék létrehozására kifejlesztett módszertanon alapulnak. A görbék alapja a testhosszra és a testsúlyra vonatkozó, gyakori mérésekkel gyűjtött longitudinális adatsor.
Még akkor sem biztos, hogy egy gyermekgyógyász elfogadja ezeket az új görbéket, ha ismeri (Bonyata 2011): “Amikor mondtam a lányom gyerekorvosának, hogy azt olvastam, a szoptatott csecsemők a súlytáblázatokba foglaltnál lassabb ütemben növekednek, és megkérdeztem, mi erről a véleménye, a doktornő azt mondta, nem hiszi, hogy ez igaz, és továbbra is megkérdőjelezte a lányom gyarapodását. Meg sem volt hajlandó nézni a Pediatrics című szaklap cikkét, amit magammal vittem a rendelőbe. Ez nagyon meglepett, mivel saját gyermekeit ő is szoptatta.
A növekedési görbe nem iskolai felmérő, ahol a 100%-ot kell elérni (illetve a 100. percentilist). A növekedési görbe a testsúly, testmagasság stb. statisztikai megoszlását mutatja a csecsemők (vagy gyermekek, felnőttek) egy bizonyos csoportjában. Ha tehát egy csecsemő testsúlya adott életkorban a görbe 50. percentilisére esik, az azt jelenti, hogy az egészséges csecsemők 50%-a nála nagyobb, 50%-a pedig nála kisebb testsúllyal bír; ha a kisbabánk testhossza a 10. percentilisnél van, akkor tudjuk, hogy az azonos korú csecsemők 10%-a nála kisebb, 90%-a nála nagyobb testhosszt ért el. Az egészséges csecsemők - épp mint az egészséges felnőttek - egymástól nagyon sokban különbözhetnek, és a 3. percentilisnél lévő baba éppolyan egészséges és normális fejlődésű, mint a 97. percentilisnél lévő kortársa. Az orvosok számára az az elsődleges, hogy egy csecsemő fejlődése nagyjából konzisztensen kövessen egy görbét. Milyen testalkatúak a csecsemő szülei? Hogyan fejlődtek a szülők csecsemőkorukban? Mit lehet tudni a testvérek, más családtagok növekedési üteméről?
Magyarországon 2006-ban adtak ki új növekedési görbéket (jelenleg ezeket használják a gyermekorvosi rendelőkben) az Országos Longitudinális Gyermeknövekedés-vizsgálat eredményei alapján. A vizsgálatba várandós anyákat vontak be a 9-10. terhességi héten 1979 novembere és 1982 decembere között. A vizsgálat legnagyobb hiányossága, hogy a csecsemők vagy gyermekek táplálásával kapcsolatban semmilyen adatot nem tartalmaz, holott ez az információ igencsak fontos lenne egy olyan kutatásban, ahol a gyermekek normális növekedési mintázatát szeretnék meghatározni. Ha a magyar kutatás adatait összevetjük a WHO táblázataival, érdekes megfigyeléseket tehetünk, amelyek sok tekintetben összhangban vannak a szoptatott és mesterségesen táplált csecsemők fejlődését összehasonlító más kutatások eredményeivel, illetve a fenti cikkben leírtakkal. Mivel a magyar mintában a táplálási módot egyáltalán nem vették figyelembe, egy halmazba kerültek a kizárólag szoptatott (valamennyi ideig?), a mesterségesen táplált és a keverten táplált csecsemők adatai.
A szoptatott csecsemő súlygyarapodásának tényezői
Az első és legfontosabb szempont, amit figyelembe kell venni, hogy sohasem a heti hízási és fogyási értékeket kell nézni, hanem mindig a havit. Az átlagos súlyú babák az első félévben megkétszerezik, 1 éves korukra megháromszorozzák születési súlyukat.
Az első hónapok: gyors növekedés
Az első 6 hónapban heti 100-600 gramm, a második félévben heti 50-150 gramm közötti értékeket nevezhetünk normálisnak, mindezt a havi átlagból visszaszámolva. A súlygyarapodás az első hónapokban gyorsabb, ilyenkor akár hetente 150-200 grammot is hízhat a csecsemő. Az első hónapban még akár 150-200 grammot is hízhat a baba, a 8. hónap körül pedig már csak 90-120 gramm körül.
Az újszülötteknek is meg kell tanulni az anyatejet kiszívni a mellből, vagy tápszeres babánál a cumisüvegből, ez sem sikerül elsőre. Az első pár napban tehát természetes, ha kevesebbet eszik és emiatt fogy a baba. Sok édesanya stresszelt azon régen, hogy minden étkezés után lemérte a csecsemőt, és felírta, mennyit evett. Ma már inkább igény szerinti szoptatás javasolt, vagyis szigorú 3 óránkénti etetési és mérési rend helyett a csecsemő igényeihez alkalmazkodva, akkor kínáljuk, amikor éhes.
Az emberi növekedés ugrásokkal tarkított, a növekedés hirtelen felgyorsulását olyan időszakok választják el, melyekben nem mérhető növekedés. A növekedési ugrás egy intenzív növekedési szakasz jellemzően 3 és 6 hetes illetve 3 és 6 hónapos korban. Jellemző rá, hogy ilyenkor a baba több tápanyagot igényel, nem szabad tévesen a tejelapadás kezdetének tulajdonítani ezt a jelet, mert csak egy átmeneti igénytöbblet jelentkezett, melyet gyakoribb mellre-tétellel szépen fel lehet hozni.
Az első hónapokban a súlynövekedés normál értéke tág határok közt mozog, igen nagy átlagban kb. 100-200 gramm/hét. Ahogyan az újszülött egyre nagyobb csecsemővé válik, szervezetében is különféle növekedés, fejlődés zajlik. Vannak bizonyos életszakaszok, amikor az addigiakhoz képest hirtelen, szinte egyik napról a másikra megváltozik a szervezet energia- és tápanyagigénye. Ezeket a periódusokat növekedési ugrásoknak nevezzük. Ezt jelezheti, hogy az addig jól szopó, jóllakott baba szinte folyamatosan mellen lenne, sokat sír, nyűgösebb és éhesnek tűnik. A helyzet megoldása viszonylag egyszerű: csak úgy, mint megszületéskor a tejbelövellésre várva, itt is minél gyakrabban mellre kell tenni a kicsit, hogy szopómozgásai révén stimulálja a mellet a több tej termelésére. A rendszer nagyon hamar, pár nap alatt reagál, és átáll az „emeltebb dózisra”, és így szolgálja ki a csecsemő megnövekedett anyatejigényét.
A kis születési súlyú babák még ezt is meghaladhatják, intenzívebb súlygyarapodásuk révén akár 6 hónapos korukra felzárkóznak normál születési súllyal világra jött kortársaikhoz.
Későbbi szakaszok: lassuló növekedés és egyéni eltérések
8-12 hónapos kor körül lelassul, ilyenkor már csak 90-120 gramm körüli a gyarapodás mértéke. Az első félévben átlagosan havi 400 gramm a minimális súlygyarapodás, de mindig egy hónap átlagát kell nézni.
A csecsemők megkétszerezik a súlyukat négy hónapos korukra, de legkésőbb féléves korukra és megháromszorozzák egy éves korukra. Ikrek esetében, mivel a születési súlyuk általában alacsonyabb a születés után mért növekedési sebesség magasabb. Ennek ellenére az ikrek testtömeg, testhossz és BMI értéke az első két és fél évben általában alacsonyabb, mint az egyke gyermekeké.
Nagyon fontos, hogy a családi méretek sokat számítanak a baba hízásánál, sok esetben a kistermetű szülők gyermeke kevésbé hízékony, míg a termetesebb szülőké gyorsabban hízik. A súlygyarapodás alkati kérdés is, ha például a kicsi magasabb testalkatot örökölt, akkor nála a hossznövekedés intenzívebb lehet, a súlygyarapodás mértéke pedig kevesebb. Fogzás idején is csökkenhet az étvágy, okból is előfordulhat, hogy átmenetileg lelassul a súlyfejlődés.
Aggodalomra okot adó jelek és teendők
Az édesanyák gyakran aggódnak, vajon gyermekük megfelelően fejlődik-e. A helyzetet csak tetézi, ha a környezetükben más csecsemők látványosan jobb evők és gyorsabb tempóban gyarapodnak.
A kicsik az első pár napban általában veszítenek a súlyukból. Ilyenkor indul be a tejtermelés, ez akár több napig is eltarthat. Ezt serkenteni az igény szerinti szoptatással lehet, minél többször tesszük mellre a babát, annál hamarabb fog a számára elegendő mennyiségű anyatej termelődni. Az újszülötteknek is meg kell tanulni az anyatejet kiszívni a mellből, vagy tápszeres babánál a cumisüvegből, ez sem sikerül elsőre. Az első pár napban tehát természetes, ha kevesebbet eszik és emiatt fogy a baba. Sok édesanya stresszelt azon régen, hogy minden étkezés után lemérte a csecsemőt, és felírta, mennyit evett. Ma már inkább igény szerinti szoptatás javasolt, vagyis szigorú 3 óránkénti etetési és mérési rend helyett a csecsemő igényeihez alkalmazkodva, akkor kínáljuk, amikor éhes.
Az anyatejből a kicsik mindig annyit esznek, amennyire szükségük van. „A súlygyarapodás mértéke az első időszakban gyorsabb, majd 8-12 hónapos kor között lelassul. Az első hónapban még akár 150-200 grammot is hízhat a baba, a 8. hónap körül pedig már csak 90-120 gramm körül. A kicsiket elég hetente egyszer, vagy naponta egy alkalommal, például az esti fürdés előtt mérni.“
A heti méréseken a mérleg nem, vagy alig mozdul, esetlenül fogyást mutat. A napi nedves pelenkák mennyisége jelzi, hogy a kicsi elég folyadékot fogyaszt és eleget eszik. Problémát jelez, ha nincs napi 4-6 nedves pelenka és rendszeres széklet.
Gyakori bukások, hasmenés, véres széklet esetén is javasolt az orvosi konzultáció, mivel ezek a tünetek akár tejallergiát, reflux betegséget, vagy ha a csecsemő már fogyaszt gluténtartalmú ételeket - kiflit, kekszeket, egyéb gabonaféléket tartalmazó élelmiszereket - akkor cöliákiát is jelezhetnek. Gyakori hasmenést, akár véres székletet is okozhat csecsemőkorban anyatejes és tápszeres babáknál egyaránt a tejallergia. A súlyvesztés hátterében a hozzátáplálás időszaka után cöliákia is állhat. Ha a gyermek nem fejlődik megfelelően, erre a lehetőségre is gondolni kell. A tejallergia kivizsgálásával nem kell várni 2 éves korig, a vérből az allergia vizsgálat elvégezhető korábban is tejalapú tápszer fogyasztása esetében.
Amikor az édesanya attól fél, hogy a babája éhezik, ördögi kör kezdődik: rendszeres súlymérésekbe kezd - kétnaponta, naponta, naponta többször, végül minden etetés előtt és után. Tudnunk kell viszont, hogy a kicsik sosem esznek annyit és úgy, amennyi a nagy könyvben meg van írva. Ez további aggodalmat, szorongást idézhet elő a kismamában, pedig az anyai szervezetben tomboló stresszhormonok valóban kedvezőtlen irányba hathatnak a tejelválasztás szempontjából. Éppen ezért, a szoptatós édesanyáknak érdemes tisztában lenni azzal, hogy a gyermekek étvágya szinte mindig más (mint ahogyan mi magunk sem fogyasztunk minden egyes étkezéskor ugyanannyi mennyiséget). Mennyit egyen a baba az egészséges fejlődés érdekében? Az egyszerre elfogyasztott anyatej mennyisége igen széles határok közt mozoghat: 20-30 ml-től 100-150-200 ml-ig, amely számos tényezőtől, többek közt a baba kedvétől, lustaságától, de az éppen következő tej kalóriatartalmától is függ. A naponta többszöri, de még a napi szintű súlymérések is éppen emiatt könnyen tévútra vezethetnek, és sok esetben csak az édesanyák szorongásának megerősítésére alkalmasak, hiszen a napi súlygyarapodás akár 0 gramm is lehet. Például más a teli pocakkal mért baba előző nap, és más, ha nem sokkal egy kiadós pisi-kaki után mérjük meg, így természetesen az előző nap mért értéknél alacsonyabbat is mérhetünk.
Általánosságban elmondható, hogy ha a kicsi nem nagyon sírós, nyugodt, és napi 4-5 vizeletes pelenkája van, akkor elegendő csupán heti egy alkalommal megmérni a súlyát.
Újszülött helyes fektetése / AZ ELSŐ HETEKBEN - Babadoktor
A WHO készített egy minden nemzetnél alkalmazható súlyfejlődési diagramot. 2010 óta az USA-ban is a WHO által kidolgozott növekedési táblázatok használatát javasolják két éves kor alatt, attól függetlenül, hogy szoptatott vagy tápszeres csecsemő súlyára vagyunk kíváncsiak.
A szoptatós édesanyáknak érdemes tisztában lenni azzal, hogy a gyermekek étvágya szinte mindig más (mint ahogyan mi magunk sem fogyasztunk minden egyes étkezéskor ugyanannyi mennyiséget). Mennyit egyen a baba az egészséges fejlődés érdekében? Az egyszerre elfogyasztott anyatej mennyisége igen széles határok közt mozoghat: 20-30 ml-től 100-150-200 ml-ig, amely számos tényezőtől, többek közt a baba kedvétől, lustaságától, de az éppen következő tej kalóriatartalmától is függ.
Fentiekből következik, hogy ha belenyúlunk a rendszerbe („éhes a kicsi, kevés a tej, kapjon pótlást”), akkor a jóllakott baba nem fog mellre kéredzkedni, így nem fogja stimulálni a tej mennyiségének növekedését, és onnantól kezdve valóban szükség lesz pótlásra. Érdemes bízni a természet erejében, és elhinni, tudatosítani azt, hogy ez a rövid ideig tartó „éhezés” a csecsemő javát fogja szolgálni.
A csecsemők nem minden esetben gyarapodnak a nagykönyvben leírtak szerint, így az eddig leírtaktól való eltérés nem jelez feltétlenül bajt.
tags: #szoptatott #csecsemo #nagy #suly