A szoptatás alatti táplálkozási igények
A szoptatás során a kutya szervezete rendkívül nagy terhelésnek van kitéve, ami jelentősen megnöveli tápanyag- és energiaigényét. Az anyatejjel nagy mennyiségű fehérjét, zsírt, vitaminokat és ásványi anyagokat választ ki, amelyeket pótolni kell. Ezért a szoptatós szukáknak az átlagosnál jóval többet kell enniük, akár napi kétszer-háromszor annyit, mint vemhesség előtt.
Fontos, hogy a táplálék magas tápértékű legyen, és könnyen emészthető. A túlzottan nagy adagok vagy a székrekedést okozó ételek kerülendők, mert ezek a hasfal és a hasizmok renyhüléséhez vezethetnek, ami akadályozza a has eredeti rugalmasságának visszanyerését. A napi ételmennyiséget javasolt legalább 3-4 részre osztani.
A tejtermelés serkentésére hatékonyan alkalmazható a tejbe áztatott zabpehely, amelyhez foszforsavas meszet is adhatunk. Emellett dara- és liszt-, valamint húsleves is adható a szukának, apró húsdarabokkal gazdagítva. A születés utáni 3-4 nap elteltével a diétás kosztot fehérjedúsabb ételek válthatják fel.
A vemhes és szoptató kutyák energiaigénye rendkívül megnő. Egy szoptató szuka energiaigénye az egészséges, felnőtt kutyához képest akár 4-8-szorosára is emelkedhet. A táp jól emészthető legyen, hogy a tápanyagokat hatékonyabban szívja fel a szervezet, maximalizálva a tápanyagbevitelt.
A szoptatás az eb legenergiaigényesebb időszaka, melyben rengeteg vitamint is igényel. A szoptató kutyák tápanyagigénye nagyon magas, akár háromszorosa is lehet a kutya normál igényeinek. A megfelelő minőségű, összetételű és könnyen emészthető táplálék elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és kiváló minőségű anyatej biztosításához.
A szoptató kutyákat legalább napi 3 alkalommal kell etetni, igény esetén ennél gyakrabban, valamint bőséges folyadékot kell biztosítani számukra. Ha a szuka túl kevés ételt kap, vagy nem jut elegendő kalóriához, szőrproblémák, testsúlyvesztés és rossz egészségügyi állapot léphet fel. Gyenge minőségű és alacsony tápanyagtartalmú étrend esetén vérszegénység vagy hasmenés alakulhat ki.
A táplálék minőségének javítása, az etetés gyakoriságának növelése, nem pedig a gyenge minőségű száraztáp napi mennyiségének többszörözése javasolt. Az étrend-kiegészítők segíthetnek a szükséges vitaminok és nyomelemek pótlásában.
A kutyák alapvető tápláléka a jó minőségű fehérje, mely főként húsokból fedezhető. A vemhes és szoptató kutya megfelelő fehérjebevitele elengedhetetlen a saját egészsége és a magzatok egészségének megőrzése érdekében. A zsír több kalóriát tartalmaz, mint a fehérje és a szénhidrát, és számos vitamin oldódásához és felszívódásához is elengedhetetlen. Két esszenciális zsírsavat, a linolsavat és a linolénsavat csak az étrenddel lehet bevinni.
A szénhidrát is fontos a vemhesség és a szoptatás ideje alatt, mivel a glükóz a magzati fejlődés egyik fő energiaforrása. A szoptató kutyák megfelelő etetése rendkívül fontos ahhoz, hogy az anyának elég teje legyen és megfelelően regenerálódjon a szervezete. Az ételt célszerű a kutya mellé tenni, mert sok anya nem akarja magára hagyni a kicsinyeit.
A tejtermelés serkenthető étrend-kiegészítőkkel, mint például máriatövis, görögszéna, cink vagy friss sárgabarack. A szoptató kutyák táplálásának fontos eleme a táplálék vitamin- és ásványi anyag tartalma.
A kalcium- és foszforigény jelentősen megnő a vemhesség ideje alatt. A szoptatás ideje alatt, különösen annak csúcspontján, pótolni kell a kutya kalciumszintjét. A cink szükséges a mentális fejlődéshez, a reprodukciós és létfontosságú szervek fejlődéséhez. A magnéziumszükséglet is megnő a vemhesség ideje alatt.
A vasra elsősorban magzati korban van szükség, szoptatás alatt a vashiány nehezen pótolható. A szelén szükséges a magzatok fejlődéséhez és növekedéséhez.
A vemhes és szoptató kutyák energiaigénye és vitaminigénye megnő ebben az életszakaszban. A tápanyagok és vitaminok biztosítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy életerős és egészséges utódok születhessenek.
A szoptatás alatti lehetséges problémák
Energiahiány
A szoptatási időszak táplálóanyag-igénye a létfenntartó mennyiség háromszorosát is meghaladhatja. Amennyire általános a korai vemhesség alatti túltáplálás, ugyanolyan gyakran feledkeznek meg arról, hogy a szoptató anya - különösen népes alom esetén - a tejjel olyan mennyiségű energiát veszít, amit a fölvett táplálékokkal képtelen pótolni. Ezért a kölykeit nevelő állatnak lehetővé kell tenni, hogy étvágya szerint naponta többször fogyaszthasson nagy tápértékű eleséget. Forgalomban vannak a megnövekedett táplálóanyag-igényt kielégítő tápok, amelyek a szoptatási időszak alatti kondícióromlás veszélyét csökkentik.
Kalciumhiányos görcsök (eclampsia)
Kistestű állatoknál előfordulhat, hogy a szoptatással nagy mennyiségben ürülő kalciumot az eleségből felszívódó és a csontokból mozgósított kalcium együttesen sem képesek pótolni, ezért a vérben kalciumhiányos állapot alakul ki. A kórkép kivételesen nagytestű fajtáknál is tapasztalható, gyakran azért, mert vemhesség alatt a szuka túl sok kalciumot (szoptató tápot vagy kalcium kiegészítőt) kapott, ami a kalciumháztartásért felelős mellékpajzsmirigy „ellustulásához” vezet, és az nem képes megfelelő mozgósításra a csontokból. Az alacsony vérkalcium-szint következtében az izomműködés zavart szenved, ami eleinte erőtlenségben, remegésben és kötött járásban mutatkozik. Az állapot súlyosbodásakor a pupilla kitágul, a testhőmérséklet emelkedik, rángógörcsök jelentkeznek és az állat oldalára dől. Amikor a görcsös állapot már nemcsak a vázizmokra korlátozódik, hanem a légzőizmokat és a szívizmot is érinti, életveszélyessé válhat, ezért késedelem nélkül hívjunk állatorvost és vegyük el tőle a kölyköket.
Méhgyulladás
A méhben visszamaradt kölyök vagy magzatburok, esetleg az ellési higiénia hiányosságai okozhatják. Erre utal, ha az ellést követő napokban az anyakutya étvágytalan, kedvetlen, és bűzös váladék ürül a hüvelyéből, kölykeit nem gondozza vagy nincs elég teje, esetleg lázas (testhőmérséklete 40°C vagy magasabb). Ilyenkor haladéktalanul meg kell mutatni állatorvosnak, mert méhgyulladása lehet, ami az életét is veszélybe sodorja.
Emlőgyulladás
A tejet termelő egészséges emlők viszonylag nagyok és puha tapintatúak. A sötétvörös színű gyulladt emlők feszülésig teltek, kemény tapintatúak, melegek és fájdalmasak. Amíg a betegség csak az emlőket érinti, addig az anya általános állapota nem romlik számottevően. Minthogy azonban a fájdalom miatt nem engedi szopni kölykeit, a pangó tej miatt a probléma egyre súlyosbodik. Ilyenkor az állatorvos antibiotikumot ad a szukának, ezenkívül minél gyakrabban ki kell fejni a tejet a beteg emlőkből, előrehaladott esetben a szukát gyógyszeresen el kell apasztani és a kölyköket mesterségesen (tejpótlóval) táplálni.
Az újszülött kiskutyák táplálása
A születés utáni első időszakban a kiskutyák egyetlen tápláléka az anyatej, amely tartalmazza az apróságok fejlődéséhez, gyarapodásához szükséges összes elengedhetetlen tápanyagot. Ahhoz, hogy elegendő teje legyen az anyakutyának, megfelelő mennyiségű állati fehérjét, zsírokat, szénhidrátot, vitaminokat és ásványi adagokat kell kapnia.
Egy közepes termetű, 27-30 kilogramm testtömegű szuka átlagos tejtermelése a tejelés egész időszakban 26-36 liter között ingadozhat.
A kölyköket 40-45 napos korban kell elválasztani az anyjuktól.
A szopós kölykök kiegészítő táplálásának jelentőségét sajnos gyakran még ma sem értékelik kellően a tenyésztők. Kisebb alomszám esetén (4-6 tagú alom) a 12-14. naptól, nagyobb számú alomnál (8-10 kiskutya) a megszületés utáni 7. naptól kiegészítő táplálékkal kell ellátni a kiskutyákat. Pótlásként kissé felmelegített "feles" tehéntejet ajánlanak és - hogy ennek összetételét közelítsük az anyakutya tejének összetételéhez - azt javasolják, hogy minden fél liter tejbe tegyünk egy nyers tojást.
Az ellés utáni 5. héttől kezdve az anyakutya tejmennyisége fokozatosan csökken, a fejlődésben lévő kölykök viszont mindinkább követelőzőbbek lesznek. Ezért egyre rövidebb időszakra kell korlátozni a szoptatást. Ebben az időszakban az anyatejen kívül már más élelmet is adjunk a kölyköknek, és fokozatosan kezdjük őket elválasztani - kb. 4-5 hetes korukban. Ekkortájt, vagy még korábban a kicsiknek jó minőségű tápszerekből kásaszerű keveréket adhatunk. Ezt a félszilárd táplálékot alacsony tálba helyezve etessük.
Ahogy az apróságok növekednek, a száraz vagy lágy, nedves táplálék mennyiségét arányosan növelhetjük. A tejet húslével, húslevessel, esetleg vízzel helyettesíthetjük. A táplálékhoz apróra vágott nyers vagy főtt marhahúst és kis mennyiségű olajat vagy zsírt adagolhatunk. A nyers tojássárgája jótékony hatású, de a tojásfehérjét - legalábbis nyersen - ne egyen a kölyök.
Mikor forduljunk állatorvoshoz?
Az alábbi esetekben mindenképpen javasolt állatorvoshoz fordulni:
- 63 nap eltelt a fedeztetés óta és a szuka nem készülődik az ellésre
- 4 órája elfolyt a magzatvíz, de nem született kölyök
- 30-60 perce tartó erőteljes fájások ellenére nem született kölyök
- 1 óránál régebben sötétzöld váladék ürül, de nem született kölyök
- 2 percnél régebb óta magzati testrész látható a pérarésben
- az ellő szuka 2 óránál régebben pihen, de még van születendő kölyök
- az ellés utáni napokban ürülő váladék bűzös, kenőcsszerű és/vagy a szuka láthatóan nincs jól
- a kölykök állandóan (etetés után is) sírnak
- az előrehaladottan vemhes vagy szoptató szuka remeg, elfekszik, érdektelen a külvilág ingereire
Hogyan szoktasd le a kölyökkutyát a harapdálásról?
Álvemhesség
Tüzelés és párzás után a kutyák a fogamzás elmaradásakor is élettanilag álvemhesnek tekinthetők, hiszen progeszteron (és prolaktin) szintjük a vemhes állatokhoz hasonlóan magas. Az álvemhesség klinikai megnyilvánulása viszont egyedenként változó. Tünetei közül leggyakoribb a „babázás” az apró játékokkal, az ivarzás után már akár 30 nappal meginduló tejelválasztás, a hastérfogat megnövekedése, sőt akár szülőfájások is jelentkezhetnek.
Enyhébb esetekben a konzervatív terápia is eredményes lehet, azaz a játékok megvonása, az étel és ivóvíz korlátozása és a sok mozgás megszünteti a tüneteket. A tejelválasztás megindulása esetén hűvös, bórvizes, kamillás borogatás javasolt. Gyógyszeres kezelésnél mindig mérlegelni kell az állapot súlyosságát és a beavatkozás mellékhatásait.
A vemhesség alatti táplálás és gondozás
A vemhes kutya táplálásánál és tartásánál két dologra kell leginkább figyelnünk: a kíméletes és rendszeres mozgatásra, és az észszerű táplálásra. A vemhesség első felében a szuka energiaszükséglete alig emelkedik az életfenntartó igény fölé, a 4. héttől kezdve fokozatosan emelkedik. Az 5. és 6. héten a bevitelt 10-20%-kal emeljük, majd a 6., 7., 8. és 9. héten további 10-20%-kal.
A méh a zsigerekre és a rekeszre jelentős nyomást fejt ki, ezáltal a légzés és az állat mozgása nehezebbé válik. A magzatépítés, az emlők kifejlődése és a placentáris gyarapodás túlnyomóan a vemhesség utolsó 2-4 hetére esik. A szuka testtömege a vemhesség végére kb. 15-20%-kal növekszik.
A vemhes kutyának főzzünk, és a napi egy etetésnél adjunk tápot, de az legyen koncentrált, jó minőségű. Külön kalciumkiegészítést pedig semmiképpen sem, különösen az utolsó hetekben.
Bármilyen húst főzhetünk, akár belsőséget is, de csakis főve! Kaphat rizst, tésztát és krumplit is. Nagyon értékes aminosav-összetételű fehérje a túró, heti 2-3 alkalommal pedig adhatunk főtt tojást. Kínáljuk meg hetente egyszer szardíniával, olajával együtt. Csontot, ha lehet, nagyon keveset adjunk, a vemhesé g félidejéig alaposan megfőtt farhátat adhatunk, egyéb csontot nem ajánlok. Ezen kívül megfelelő tejterméket és zöldséget is kaphat, de eleségének 50-80%-a húsból álljon.
A szuka kutyát, ha már vemhes, véleményem szerint nem ajánlatos vakcinázni, bár az oltóanyag-gyártók ajánlása szerint olthatók a vemhes kutyák, ún. legyengített (attenuált) vakcinákkal is. Én azt szoktam tanácsolni, hogy a tervezett vemhesítés, és még a tüzelés előtt oltassuk be a kutyát a fertőző betegségek elleni kombinált oltással. Ha esetleg az fordul elő, hogy a szuka teljesen oltatlan, akkor a vemhesség alatt legfeljebb elölt (inaktivált) kórokozót tartalmazó oltást javaslok. A parazitamentesítés szintén fontos tüzelés előtt, illetve a vemhesség alatt egyszer adunk széles spektrumú féreghajtó tablettát.
Kutyáknál a vemhesség 8-30. napja tekinthető kritikusnak, ekkor fejlődnek és differenciálódnak az egyes szervek, a legtöbb fejlődési rendellenesség ebben az időszakban alakul ki. A tulajdonosoknak feltétlenül vigyázni kell a különböző növényvédő szerek használatával, főleg ha azok ún. szerves foszforsavésztert tartalmaznak.
Az ellés előkészítése és lefolyása
Az ellés lehetőleg zárt helyen történjen, kertben lévő kutyánál is célszerű elkeríteni egy védett területet, amelynél lényeges, hogy könnyen tudjuk majd tisztán tartani, és már az ellés előtt odaszoktassuk a szukát. A kutyaház nem mindig a legjobb erre a célra, gyakran túl kicsi, és ha nem leemelhető a teteje, nehéz lesz hozzáférni az anyaállathoz és a kölykökhöz. Erre a célra a tenyésztők, ún. elletőládát szoktak készíttetni.
Belül egy kb. 10 cm-es peremet alakítanak ki végig körben, amely megakadályozza, hogy a szuka ráfeküdjön a kicsikre. Praktikus, ha a „bejárati” oldal levehető, így a szuka beszoktatásánál ezt az oldalt levéve hagyhatjuk.
A kutya alá ne tegyünk szőnyeget vagy pokrócot, mert a váladékoktól átitatódik, és az emlő bőrének gyulladását okozhatja, nyáron a légylárvák ideális megtelepedési helye. A különböző ruhadarabok alá a kölykök könnyen alábújnak, és az anyakutya agyonnyomhatja őket.
A közeledő ellésnek számos jele van. Az emlőtelepek duzzadtak, a tejszekréció megindul, az állat „vackol”. A hasfal ellazul, jellegzetesen leereszkedik, a hüvelyváladék nyúlós, szürke.
Mindig mérjük a szuka hőmérsékletét. A vemhesség 56-57. napjától a végbélben mért hőmérséklet elkezd süllyedni a normális 38-39˚C fok körüli értékről 37-37,5˚C fokig. A 62-63. napon rendszerint elkezd a hőmérséklet emelkedni, és ennél a felszálló ágnál kezd el általában elleni a kutya.
Ha a hőmérséklet 39˚C fokig vagy e fölé emelkedik, forduljunk állatorvoshoz.
A szuka ellésének három szakaszát különböztetjük meg: a megnyílási fázist, a kitolási szakaszt és az utószakaszt. A megnyílási szakaszban tágul a szülőút, ez kb. 7-10 órát vesz igénybe, a pérarésben kevés nyálka megjelenhet. Az állat nyugtalan, és az időnkénti, még rendszertelen méhösszehúzódások miatt fájdalmat jelez.
A kitolási fázisban az intenzívebb tolófájások rendszeres időközönként jelentkeznek. Kb. 10-40 percenként követik egymást a születendő kölykök, 3-4 kölyök után ez az időintervallum nőhet, illetve előfordulhat, hogy másnap születik meg az utolsó kölyök. A kölykök gyakran születnek burokban, ha a tolófájások intenzívek. Ilyenkor az anyakutya eltépi a burot, elrágja a köldökzsinórt, és a méhlepényt rendszerint megeszi, amely ösztönös tevékenység.
Ha nem burokban születik a kölyök, utána jön a méhlepény, ezt ellenőrizzük, és túl nagy magzatszámnál ne engedjük megenni az összes méhlepényt. Ha túl sok placentát eszik az anyakutya, az bélhurutot okoz, és csökkenti a tejszekréciót.
Ha az anyaállat nem mutat hajlandóságot a burok feltépésére, illetve a köldökzsinór elrágására, segítenünk kell. Először ellő állat ugyanis gyakran csak nyalogatja a burkot, de nem tépi fel a fogaival. A köldökzsinórt ne vágjuk el ollóval, hanem vagy tegyünk rá egy érfogót, ha ez nincs, inkább próbáljuk elmorzsolni, esetleg lekötni a hasfaltól 5-10 cm -re.
Ha az anya nem tépi fel a burkot, ne késlekedjünk, mert megfulladhat a kölyök. Ezután töröljük mi a kiskutyát szárazra, kíméletesen dörzsöljük a mellkasát, hasát. Alaposan vizsgáljuk meg a szájüreget, az abban lévő váladékot töröljük ki.
Nagyon óvatosan és a nyak rögzítésével meglóbálhatjuk a kölyköt, ezt csak úgy végezzük, ha előtte valaki megmutatta. Az újszülött oxigénhiánya és fulladása különösen elhúzódó ellés esetén nagyon gyakori. Ilyenkor a magzatvíz belélegzése fulladáshoz vezethet.
Az utószakaszban a méh gyorsan összehúzódik, az anya megnyugszik, tisztítja magát. Ilyenkor még távozhatnak magzatburkok, magzatvíz és véres váladék.
Az ellés utáni időszakban a szuka méhe morfológiailag és szövettanilag visszaalakul, amely kb. 3 hónapot vesz igénybe. Ez az ún. involúció. A magzatvíz, szétesett szövetek és vér összekeveredéséből álló váladék zöldes színű, szagtalan és az első napokban nagy mennyiségben ürül. Néhány nap után ez a váladék sötétebb színű, barnás-vörös jellegű, majd nyálkás, nyúlós. Az ilyen jellegű váladékozás tehát természetes.
A szoptatásnál figyeljük meg ki a leggyengébb a „csapatban”, és próbáljuk őt a leghátsó emlőhöz segíteni, vagy ha a „jóllakottak” alszanak, tegyük őt külön emlőre. A hátsó hasi emlőtelepekből rendszerint több tej nyerhető. Az első néhány héten olyan intenzív a kiskutyák növekedése, hogy a keveset szopó állatot könnyű észrevenni.
A kiskutyák számára gyakorlatilag pótolhatatlan az ún. föcstej, amely olyan ellenanyagokban gazdag tej, ami az ellés után három napig ürül. A szuka kutya teje egyébként igen energiadús, magas fehérje- és zsírtartalmú, ezekből az anyagokból a kétszeresét tartalmazza, mint a tehéntej.
Ha a kölyköket mesterségesen kell valamilyen oknál fogva felnevelni, mindenképpen kérjük szakember segítségét. Ilyenkor „egyszerű” tehéntejjel nem pótolható az anyakutya teje. Külön erre a célra előállított tejpótlók szükségesek.
