A szoptató kocák takarmányozása és gondozása a maximális teljesítményért

A koca megfelelő gondozása a vemhesség, az ellés és a laktáció ideje alatt a cél elérésének eszköze - egy nagy alom egészséges sertés születése, amely egészséges marad és gyorsan növekszik. A szaporodás egyes fázisai jelentősen különböznek az állatok tápanyag-igényeinek szempontjából. Minden vemhességi ciklus eredményességét nagymértékben a megelőző laktációs és választás utáni időszak történései determinálják.

A modern termelésben résztvevő szuperszapora kocák és malacaik számos kihívással kényszerülnek szembenézni. Már önmagában sem egyszerű feladat egy alom felnevelése, azonban a genetika előrehaladásával a kocánkénti alom mérete folyamatosan nő, az ellés ideje elhúzódik, a tejtermelés kritikus, csökken a malacok átlagos születési súlya és vitalitása, valamint nő a halva születés valószínűsége.

A szoptató kocák takarmányozása

A szoptató kocák takarmányozásakor abból indulunk ki, hogy nagyon sok a tejjel kiválasztott fehérje és energia, ami bőséges ellátással pótolható. A leggyakoribb gond a gyakorlatban az, hogy az ellátás deficites, és ezért a kocák kondíciója folyamatosan romlik a laktáció alatt.

A kocatej átlagosan 19 % szárazanyagot, benne 7 % zsírt, 6 % fehérjét, 5 % tejcukrot és 1% ásványi anyagot tartalmaz. A tejtermelés a 3. héten a legmagasabb. Előtte és utána kisebb. Egy malac napi 0,6-0,7 l tejet fogyaszt, tehát a koca mintegy napi 6-8 l tejet termel, természetesen ez fajtától és egyediségtől függően változhat. A legtöbb tejet a koca a 3. és 5. fialás között termeli.

Laktáció alatt a koca veszít a testtömegéből, mivel a tejtermelés igényeit még a legkoncentráltabb takarmányozással sem tudjuk kielégíteni. Ez így el is fogadható, ha a testtömeg csökkenés mérsékelt szinten marad, nem haladja meg a 20, egyes újabb vélemények szerint a 10 kg-ot.

A szoptató koca takarmánya a fialás után 1-2 napig korpás ivós legyen. A megszokott összetételű takarmányozást csak a fialás utáni 2-3. naptól kezdjük meg. A kocákat a fialás után nem szükséges 12-24 órán át etetni, de a víznek folyamatosan rendelkezésre kell állnia.

Takarmányszükséglet és adagolás

A nagy tejtermelő kocáknál a takarmányszükséglet 10-15 %-kal nagyobb. E szükségletnek megfelelően 4-5 hetes laktációt figyelembe véve a napi takarmányadag 6-6,5 kg körüli. Hazai gyakorlatban ez a maximális takarmányfelvétel 4,5-6 kg mennyiséget jelent, ami nagyon kevés. Erre hajlamosít a gyakorlatban leginkább alkalmazott napi kétszeri etetés az elletőben. Kétszeri etetéssel ennél nagyobb mennyiség nem is igen etethető meg. Még akkor sem, ha a kocákat előzőleg a vemhesség utolsó szakaszában „gyomrosították”, azaz naponta csak egyszer etették.

Angol szakirodalomban létezik az ún. Stotfold módszer, miszerint a kocának ellés napján 2,5 kg takarmányt adnak, majd 10 napon át napi 0,5 kg-mal növelik a fejadagot. Így a 11. napra állatonként naponta 7,5 kg takarmány felvétel érhető el. Ezután a kocákat egyedileg a szoptatott malacok száma szerint takarmányozzák, és 13-as alom esetén a laktáció csúcsán 10,5 kg a napi takarmányfogyasztás.

Hazai gyakorlatot is tudunk említeni. A Green 2000 Kft. egyik telepén (1500 koca) naponta négyszer etetnek az elletőben - 6, 10, 14 és 18 órakor -, és 7,5-8 kg takarmányfelvételt tudnak elérni. Az eredmény a kiegyensúlyozott 80%-os ellés és 10,7 született élő malacátlag. A szezonális eredménycsökkenés nem haladta meg az 5%-ot.

A szoptató kocatápnak az alábbi főbb beltartalmi értékekkel kell rendelkeznie: energia DE 14,5 MJ, em. ny. fehérje 17-18%, lysin 1,1%, Ca 1,1%, P 0,7-0,8%. A szoptató kocatápban az F/E 11,9, a nyersfehérjében 5% lizin, az M+C a lizin 65%-a legyen.

Különösen fontos a takarmány összetétel és a takarmányfelvétel biztosítása az egyszer ellett kocák - kocasüldők - esetében, hiszen azok a kihordott vemhesség után a malacok felnevelése mellett még intenzív növekedési fázisban vannak, és hatványozottabban kerülhetnek energia-deficitbe.

A takarmányfelvételt befolyásoló tényezők

A szoptató kocatáp felvételének maximalizálásán keresztül növelhető az egész állomány teljesítőképessége. A napi takarmányozási menedzsment továbbra is a szoptató koca tápanyagigényének az egyik legfontosabb tényezője. Ahhoz, hogy a takarmány felvételének maximumát elérjük, számos befolyásoló tényezőt figyelembe kell venni.

• Genotípus és tejtermelési időszak hossza, alomszám: Ezek a tényezők mind befolyásolják a koca tápanyagigényét.
• A koca kondíciója: Amennyiben a kocák túlzottan jó kondícióban vannak (amit főként a nagy mennyiségű vemhes kocatáp felvétele eredményez), akkor az a szoptató kocatáp csökkent felvételében nyilvánul meg. A kocák kondícióját az 5 pontos kondíció bírálati skála alapján ítélhetjük meg. Eszerint az elletőbe bemenő kocák átlagos kondíció értéke 3,5 körül kell legyen, míg a választáskor ez az érték ne csökkenjen 2,5 alá. Nagyon fontos, hogy számszerűsítve, egyedenként meghatározzuk a vemhes kocák kondícióját hátszalonnavastagság-méréssel.
• Fiaztató hőmérséklete: A 22 ℃-ot meghaladó hőmérséklet jelentősen csökkenti a takarmányfelvételt. 20 ℃ felett minden egyes ℃-os hőmérsékletemelkedés várhatóan 0,15 kg takarmányfelvétel-csökkenést eredményezhet. Akár fűtéssel, akár hűtéssel törekedni kell a kocák komfortérzetének kielégítésére.
• Vízellátás: Az áramlást ellenőrizni kell, legalább 2 liter/perc legyen. Az itatóknak tele kell lennie vízzel, és a hozzáférhetőséget is biztosítani kell. A vízminőséget mind kémiai, mind biológiai szempontból rendszeresen ellenőrizni kell. Amennyiben az ivóvíz nyomása korlátozott a szoptatós kocák számára, akkor az ivóvíz felvétele is korlátozott lesz.
• Humán erőforrás: A sertés takarmányozáson belül a munka jelenti a legnagyobb értéket és felelősséget. Egy sertéstelepen a humán erőforrásnak van a legnagyobb jelentősége az állatok takarmányfelvételét illetően, amit nem szabad lebecsülni.
• Takarmány forma: A pelletált forma nagyobb mennyiségű takarmányfelvételt eredményez a dercés formához képest.
• Etetési gyakoriság: Amennyiben az állatok több alkalommal vesznek fel kisebb mennyiségű takarmányt, akkor az biztosítja számukra, hogy a takarmány friss legyen, amit az állatok azonnal el is fogyasztanak. Amennyiben megoldható, annyiszor etessük a kocát a nap folyamán, ahányszor csak lehet. A kocák egyszeri vagy kétszeri takarmányozása csökkenti a lehetséges napi takarmányfelvételt.
• Etetési rendszer: Olyan etetési rendszert célszerű használni, ami megmutatja a kiadagolt takarmány mennyiségét, szemben azzal a módszerrel, amikor csak a naponta összesen kiadagolandó szoptató kocatáp mennyisége látszik.
• Mikotoxin szennyezettség: A sertés kifejezetten érzékeny a mikotoxin szennyezettségre, melynek következménye az, hogy szaporodásbiológiai problémák merülhetnek fel, valamint további teljesítmény-csökkenések jelentkeznek, azért is, mert ilyenkor a takarmányfelvétel is csökken.
• Takarmány mennyiségi és minőségi összetétele: A megfelelő mennyiségű energia-, aminosav-, ásványi anyag-, és vitamintartalommal rendelkező táp biztosítja a szoptató koca metabolikus igényének megfelelő szinteket. Fontos, hogy a receptszámításnál a valós vékonybéli emészthető aminosavak arányát vegyük figyelembe a nettó energiához viszonyítva. Könnyen emészthető, a vastagbéli fermentációnak (illó zsírsavak) megfelelő rostokat kell alkalmazni, kb. 5-7 % mennyiségben. A malacok mellett a kocák számára is fontos, hogy napi adaggal kalkulálva legyen elegendő enzim a takarmányok megemésztéséhez. A kocák, mint a legtöbb takarmányozott állatfaj a természetes, tiszta alapanyagokból összeállított, natúr takarmány ízt szeretik.
• Növényi alapú takarmánykiegészítők (PFA) használata: Több tanulmány szerint a növényi alapú takarmánykiegészítők (PFA) használata növelheti a koca takarmány felvételét, továbbá pozitívan hathat a malacok teljesítményére is. A PFA takarmány kiegészítőként adása lényegesen növelte a szoptató kocatáp felvételét.

A takarmány elektrolit-egyensúlya

Az élő szervezetek egyik legfontosabb jellemzője, hogy képesek alkalmazkodni a külső és a belső környezeti tér változásához, amellyel fenntartják önmaguk biológiai állandóságát. A homeosztázis fenntartásának egyik fontos eleme a testfolyadékok állandó ionösszetétele, ideértve a hidrogénion-koncentráció állandóságát is. Az elektrolitok a testfolyadékban található ásványi anyagok, amelyek elektromos töltéssel rendelkeznek. Ezek vízben feloldódva ionokat hoznak létre.

Kocatakarmányaink összeállításánál is fontos figyelembe vennünk azok ásványi anyag összetételét, mivel jelentős befolyással bírnak az állat teljesítményére. Az elektrolit-egyensúly kiszámítására a legtöbbször egyszeres töltésű ionokat használunk, mint a Na+, K+ és Cl-. Maga az egyenlet tulajdonképpen a takarmányban lévő pozitív töltésű kationok és a negatív töltésű anionok közötti különbséget jelenti. Az eredmény pedig tanúsítja, hogy az egyenletben szereplő ionok az anyagcsere-folyamatokat savasodás vagy savcsökkentés irányába tolják el.

A kocatakarmányok elektrolit-egyensúlyának beállítása segít a megfelelő kalcium (Ca) mozgósításában, ami pedig befolyásolja a kolosztrumtermelést, valamint a fialás időtartamát is. A megnövekedett kalciumszükséglet fedezésére szükség van a takarmányból felvehető kalcium mellett a csöves csontokból mobilizálható kalciumra is. A kalciummobilizáció egy hormonális folyamat, ami a vemhesség alatt inaktív, fialás előtt 24-72 órával aktivizálódik.

Ahhoz, hogy a kalciummobilizációt a csöves csontokból serkenteni tudjuk, fontos, hogy a fialást megelőző egy hétben a takarmány elektrolit egyensúlyát beállítsuk. Általánosságban elmondható, hogy a szoptató takarmányok alacsonyabb elektrolitegyensúlyi értékkel kell, hogy rendelkezzenek takarmány kg-ra vetítve a vemhes takarmányokhoz képest.

A vemhes kocáknak a szoptatás idejére kalcium- és foszfortartalékokat kell felhalmozniuk csöves csontjaikban, amit később, a fialás idején a méhkontrakció és tejtermelés miatt megnövekedett kalciumszükséglet biztosítására használhatnak. A szoptató tápnak ezzel szemben kevesebb kationt kell tartalmaznia, mint aniont. Az aniontöbblet miatt a vérplazma pH-ja csökken, azaz savas irányba tolódik el.

Az elektrolitegyensúlyi értéket (dEB) befolyásolhatjuk a takarmány-alapanyagok egymáshoz viszonyított arányának változtatásával. A fehérjeforrásként alkalmazott alapanyagok magas káliumtartalommal rendelkeznek, ebből eredendően elektrolitegyensúlyi értékük is magas, összehasonlítva a gabonafélék és melléktermékek dEB-értékével.

A vemhes kocák takarmányozása

A szaporodás - éppúgy, mint minden más életfolyamat - energia függőségű, ezen belül a szaporodás - főleg az ivarzás és a tüszőfejlődés - nagy energiaigényű folyamat. A választás utáni újra ivarzás idejére az energetikai folyamatokat pozitív irányba kell állítani. Ez annál könnyebb, minél jobban tudjuk mérsékelni a koca laktáció alatti testtömeg csökkenését. A koca megfelelő gondozása a vemhesség, az ellés és a laktáció ideje alatt a cél elérésének eszköze - egy nagy alom egészséges sertés születése, amely egészséges marad és gyorsan növekszik.

A kocák vemhesség alatti takarmányozása nemcsak a koca állapotára, hanem a fejlődő magzatra is közvetlen hatással van. A rosszul megválasztott kocatakarmány receptúrája vagy adagja szintén problémákat okozhat a szoptatás során. A vemhes anyakocák takarmányozása Ahhoz, hogy a kocák szaporasági eredményei (minél több életerős malac) jók legyenek a szaporodási ciklus különböző szakaszaiban eltérően kell takarmányozni.

Tápanyagigény a vemhességi szakaszokban

• A vemhesség első 80 napja: Ebben az időszakban a magzatoknak és a magzati függelékeknek nincs különösebb mennyiségi táplálóanyag-igényük, mert ekkor nem a növekedésük, hanem a fejlődésük dominál. Az átlagosan 115 napig tartó vemhesség első 90 napjában akkor járunk el a legszakszerűbben, ha a lehetőségekhez mérten olcsó és természetszerű takarmányokkal biztosítjuk a kocák, az életfenntartó táplálóanyag-szükségletét csak kismértékben meghaladó igényét. Ez megtehető azért is, mert a vemhes kocák táplálóanyag kihasználása rendkívül jó. Ezért célszerű a csökkentett abrakadag (kb. 2-2,2 kg/nap/koca) mellett jó minőségű tömegtakarmányokat (zöld-, gyökér és gumós, és egyéb lédús takarmányokat) etetni.
• Vemhesség 30. és 80. napja között: A takarmányozás létfenntartó szintű vemhes kocatápból történik. Ez kb. napi 2 kg fejadagot jelent - plusz mínusz 10% a kondíció függvényében. A nagyobb fejadagok etetését kerülni kell, mert a kocák ebben az időszakban hízlalhatók el. A kövér kocák viszont sok problémát jelenthetnek a született malacok súlya, az alom kiegyenlítettsége, a tejtermelés szempontjából.
• A vemhesség utolsó harmada (80. naptól): A magzatok intenzív mennyiségi növekedése ebben az időszakban megy végbe (ekkor megkétszerezik addigi tömegüket). Ezért az utolsó hónap folyamán a vemhes kocáknak adott fejadag a létfenntartó takarmánymennyiség 1,5-2-szerese legyen. Célszerű ebben az időszakban már a szoptató kocatáp etetése. A koca ekkor nem hízlalható el!!!

A vemhes kocatáp legfontosabb beltartalmi összetevői: energia DE 13,5 MJ, em. ny. fehérje 12-13%, lysin 0,7, Ca 1,0%, P 0,7%. Mindenképpen jelentősen csökkenteni kell a fehérje mennyiséget, mivel a magas fehérjetartalom egyrészt szaporodásbiológiai zavarokat okoz - pl. cysta képződés -, másrészt a felesleges fehérje-etetés miatti N-ürítés jelentős energia felhasználást von maga után.

Az a probléma a hagyományos kondíció-becsléssel, hogy a közepes (3-as) kondíció 15-22 mm hátszalonna-vastagságot jelent. Nagyon sok esetben a legkevesebb figyelmet erre a termelési fázisra fordítják a sertéstelepeken. Sokszor megkérdőjelezik a vemhesség végén végzett drágább takarmányozás kifizetődését.

Flushing és vemhesítő takarmányozás

A búgatásra való előkészítésnél leglényegesebb szempont a koca javuló kondíciója. Mivel a búgatásra rendszerint a választást követő első ivarzáskor kerül sor és ilyenkor a jó malacnevelő koca a szoptatás miatt általában gyengébb tápláltsági állapotban van, ezért a termékenyítést megelőző időszakban az energia-bevitel növelésével, azaz több abrakkeverék (táp) etetésével (un. flushinggal) elérhető, hogy élénkebb lesz az ivarzás és jobb lesz a termékenyülés.

A termékenyülést követően a vemhes koca abrakadagja csökkenthető, mivel a további bőséges takarmányozás rontja a megtermékenyült petesejtek beágyazódását. A termékenyítés után következő egy hét a következő kritikus fázis. A folytatólagos magas energiabevitel ebben az időszakban növeli a korai magzatelhalás mértékét. Ezért a termékenyítés napjától váltsunk át vemhes kocatápra, és egy héten át etessünk létfenntartó takarmánymennyiséget - kb. 2 kg takarmány/nap/állat.

A termékenyítés utáni 7-30. napig a kocákat a létfenntartó szint felett 10%-kal kell takarmányozni, és ekkor korrigálhatók az esetleges kondíció problémák. Általánosságban a kocák napi fejadagja 2,6-3 kg vemhes kocatáp. Azért szükséges a létfenntartó szintet kissé meghaladó energiabevitel, mert ekkor kell „tudatosítani” a kocával azt, hogy ellése után nem kell tartani a táplálék hiányától.

Fiaztató és laktáció

A várható ellés előtt 4-5 nappal a kocákat elő kell készíteni. Ez rendszerint együtt jár a kocák fiaztatóban történő elhelyezésével. A könnyebb fialás érdekében a terimés takarmányok etetését célszerű visszafogni, sőt megszüntetni, a koca abrak fejadagját csökkenteni kell (kb. 1,5 kg-ra). Természetesen gondoskodni kell a bőséges és jó minőségű vízellátásról is. Ha lehetőségünk van rá, az elletőbe történt betelepítéstől az ellésig célszerű a kocákkal ún. elletői tápot etetni napi mintegy 2,5 kg mennyiségben. Ennek a tápnak az a különlegessége, hogy magas rosttartalmú (8-10%) és savanyítót tartalmaz. A savanyító szerepe a húgyúti fertőzések megelőzésében van. A magas rosttartalom intenzívebb bélperisztaltikát idéz elő. Így egyrészt megelőzi az ellés körüli bélsárpangást, másrészt intenzívebbé teszi az elléskor a méh-kontrakciókat. A méh mindig olyan intenzitással funkcionál, mint a bél. Gyorsíthatók az ellések, és megelőzhető az MMA szindróma.

A fiaztató épületét különös gonddal kell előkészíteni a fertőzések megelőzésére. A takarítás a padló, falak, mennyezet és a berendezések vízsugárral történő mechanikai tisztításával kezdődik, majd mosószeres vízzel lemossák a berendezéseket, és csak ezután következik a fertőtlenítés. És csak ezt követően lehet, a legkisebb töréssel áttelepíteni a kocákat.

Az ellés lefolyása és az újszülött malacok gondozása

A sertés általában könnyen fial. A zárt tartási rendszerekben azonban, ahol kevés a mozgási lehetőség egyre több az elhúzódó fialás. Ha a fialás rendben történik, az 2-3 óra alatt lezajlik.

A megszületett malacok köldökzsinórja a legtöbb esetben elszakad. Ha ez nem történik meg, akkor egy fertőtlenített zúzó-vágó ollóval kell levágni, úgy, hogy 5-6 cm csonka maradjon. A csonkot alkohollal fertőtleníteni kell. A megszületett malac orrából, szájából puha ruhával ki kell törölni a légzést akadályozó nyálkát, viszont a magzatmázt nem szabad letörölni a testről, mivel az védi az újszülöttet.

Már a fialás kezdete előtt be kell kapcsolni az elletőláda fölötti infralámpát, hogy a malacok mielőbb felszáradhassanak. Az első szopás előtt a koca csecseit le kell mosni és fertőtleníteni, illetve a malacok agyar és szegletmetsző fogait lapos csípőfogóval le kell csípni. Ügyelni kell arra, hogy a malacok minél előbb szopni kezdjenek, és ezzel föcstejhez jussanak. Egy-egy koca néha túl sok, máskor túl kevés malacot fial. Ilyenkor bevett szokás a malacok dajkásítása. A megfialt kocát folyamatosan figyelni kell. Különösen fontos az MMA szindróma kialakulásának megelőzése, amely tőgy-, méhgyulladással és tejhiánnyal járó tünetegyüttes.

Fiaztató istálló berendezései

A fiaztató istálló legfontosabb berendezése a fiaztató kutrica. A hagyományos fiaztató kutrica általában 220x250 cm alapterületű. Ebben a koca számára egy lerekesztett terület állt rendelkezésre, de állást nem alkalmaztak. A modern fiaztató kutricában 60 cm széles és 1 m magas kocaállást alakítanak ki, amelynek funkciója a malacok agyonnyomásának megakadályozása. A koca az állásban arra kényszerül, hogy óvatosan feküdjön le és ezzel időt ad arra, hogy kimeneküljenek alóla. A kocaállás további előnye, hogy a bélsár egy helyre kerül, így higiénikusabb tartást tesz lehetővé.

A fiaztatókutricával szembeni további követelmény, hogy a vályút nem a padlóra, hanem kb. 30 cm magasságban helyezzük el. Az önitatót pedig a vályú fölé, hogy felfogja a csurgalékvizet. Legnagyobb figyelmet a malacfészek kialakítására kell fordítani. A malacfészek padozata tömör, jó hőszigetelő anyagból készül, alapterülete 60x80 cm. A malacok tartózkodási helyén a mindenkori igényeknek megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani. Erre a célra leggyakrabban infralámpát használnak, de ezt a célt szolgálja a búvóláda is, amelyet úgy kell méretezni, hogy a malacok háromhetes korukig elférjenek benne.

Választás és utólagos gondozás

Választás után a kocákat általában 24 órán át koplaltatják az apasztás megkönnyítése és a tőgygyulladás elkerülése érdekében. Ez alkalmazható, de nem feltétlenül szükséges, hiszen az elapasztás nem a takarmány hiánya, hanem a ki nem szopott tej negatív nyomása miatt következik be. Alapelvként kell elfogadnunk, hogy a javuló kondícióban van a legjobb szaporodás. A szoptatás alatti katabolikus állapotot anabolikussá kell változtatnunk.

A választástól az ivarzásig maximális energia bevitelre kell törekednünk, hiszen a már említettek szerint a szaporodás nagy energiaigényű folyamat, és a kocák a választás után indítják be a ciklusos ivari működésüket. Az ekkor megetetett energia bizonyos határokon belül egyenesen arányos az ovulációs rátával, így a potenciális alomszámmal. Ezért ebben, a normálisan 4-7 napos időszakban szoptató kocatápot etessünk egyrészt annak magasabb energia- és tápanyag tartalma miatt, másrészt a takarmányváltozás elkerülése érdekében. A sertés ugyanis enzimatikusan emésztő állatfej, és minden takarmányváltoztatás néhány napos emészthetőség-csökkenést okoz.

tags: #szoptato #kocakat #csinal