A gyermekvárás hónapjai alatt az anya szervezetében számos változás zajlik, egyrészt a méhben növekvő magzat élettani szükségleteinek megfelelően, másrészt felkészülve a szoptatás időszakára. A női mell is átalakul, hogy el tudja látni majd az újszülött táplálásának feladatát.
Amikor egy nő testében megfogan az új élet, olyan hormonális változások indulnak el, amelyek az egész szervezetet átírják. Ezek közül talán a leglátványosabb és legmélyrehatóbb átalakulás a mellben történik. A mellek, amelyek addig csupán zsír- és kötőszövetből álló, viszonylag stabil struktúrák voltak, hirtelen egy céltudatos, tejtermelő gyárrá kezdenek válni. Ez a metamorfózis nem csak a méret növekedésében vagy az érzékenység fokozódásában nyilvánul meg, hanem a belső szerkezet, a sejtszintű felépítés teljes átprogramozásában.
Ez a folyamat a várandósság első heteitől egészen a szoptatás befejezése utáni hónapokig tart, és minden kismama testét egyedien érinti. Ahhoz, hogy megértsük a változás nagyságrendjét, érdemes röviden áttekinteni a mell alapvető felépítését a terhesség előtt. A mell főként zsírszövetből (adipose tissue) és kötőszövetből áll. Ezen kívül tartalmazza az úgynevezett parenchimás szövetet, amely az emlőmirigyek hálózatát jelenti. Ez a hálózat tizenöt-húsz lebenyből (lobus) áll, amelyek tovább oszlanak kisebb lebenykékre (lobulusok). A terhesség előtt az emlőmirigyek viszonylag inaktívak. A tejcsatornák (ductusok) léteznek, de azok még nem ágazódtak el teljesen, és az alveolusok még nem érték el teljes kifejlettségüket. A mell térfogatának nagy részét a zsírszövet adja, ezért a mell mérete nagymértékben függ a testzsír arányától.
A hormonális változások szerepe a mell átalakulásában
A mell átalakulása egy gondosan koreografált hormonális tánc eredménye. Az ösztrogén szintje a terhesség alatt folyamatosan emelkedik, főként a méhlepény termeli. Ennek a hormonnak a fő feladata a tejcsatornák proliferációjának (szaporodásának) és elágazásának serkentése. Az ösztrogén hatására a ductusok hosszabbak és szélesebbek lesznek, felkészülve a megnövekedett tejáramlásra. A progeszteron a terhesség másik kulcshormonja, amely a sárgatestből, majd később a méhlepényből származik. Míg az ösztrogén a csatornákért felel, a progeszteron a lebenykék és az alveoláris sejtek differenciálódását (specializálódását) segíti elő. Ez a hormon gyakorlatilag előkészíti azokat a sejteket, amelyek majd a tejet termelik. A prolaktin az agyalapi mirigy által termelt hormon, amely a tej szintézisét végző sejtek stimulálásáért felel. Bár a prolaktin szintje már a terhesség alatt megemelkedik, a tejtermelés (laktogenezis) nem indul be teljesen a szülésig. Ennek oka, hogy az ösztrogén és a progeszteron magas szintje gátló hatást gyakorol a prolaktin receptorokra.
A terhesség alatti változások
A terhességet kísérő hormonális változások hatással vannak az emlőre, serkentik a vérkeringést annak szöveteiben. Emiatt fokozzák annak érzékenységét, a kismama duzzadtnak, szinte gyulladásban lévőnek is érezheti a mellét, és van, aki emiatt a terhesség első harmadában nehezen viseli el a melltartó vagy a ruha érintését is. Az emlő érzékenységét a terhesség korai tünetei között tartják számon, már a 4. - 6. terhességi hétben is jelentkezhet, akkor, amikor még meg sincs állapítva a terhesség. A várandós kismama jól teszi, ha ez idő alatt puha, természetes, légáteresztő anyagból készült melltartókat hord, amelyeknek nincs varrása a mellbimbó táján.
Már az első trimeszter idején elkezd növekedni a mell, ami a terhesség végéig, illetve a szoptatás alatt akár két méretnyi különbséget is jelenthet, még akkor is, ha a várandós kismama terhesség alatti súlygyarapodása nem lépi túl az ajánlott 8-10 kilogrammot. Abban, hogy ez a növekedés ne rontsa el a mellek alakját, és ne okozzon kényelmetlenséget, megint csak a megfelelő, jól illeszkedő és stabil tartást biztosító melltartó segíthet.
Az areola és mellbimbó változása: Az areola (bimbóudvar) sötétebbé és nagyobbá válik. Ezekben a korai hetekben a Montgomery-mirigyek (kisebb dudorok az areolán) is kiemelkedőbbé válnak. A mellbimbón lévő, körbe rendezett kis kiemelkedések, az ún. Montgomery-mirigyek nagyobbak, feltűnőbbek lesznek. Ezeknek az a funkciója, hogy a bimbó bőrfelületét védő, tápláló olajos váladékot termeljenek. A mellbimbó sötétebb színű lesz, mivel pigment, festékanyag halmozódik fel benne.
A második harmadban a kezdeti érzékenység gyakran enyhül, de a belső szerkezeti átalakulás felgyorsul. Ez az az időszak, amikor a parenchimás szövet véglegesen kialakul. A tejcsatornák és a lebenykék elérik a maximális sűrűséget. A 16. héttől kezdődően sok kismama tapasztalhatja a kolosztrum (előtej) szivárgását. Ez a sűrű, sárgás folyadék tele van antitestekkel és tápanyagokkal. Ne aggódj, ha a kolosztrum már a második trimeszterben megjelenik. Ebben a szakaszban a mellek elérik a legnagyobb méretüket a terhesség alatt. A mell térfogatának növekedése a tejtermelő sejtek teljes érésének, a megnövekedett vérellátásnak és a felhalmozódott kolosztrumnak köszönhető.
A harmadik trimeszter végére a mell szerkezete már teljesen átállt a laktációs állapotra. A zsírszövet aránya jelentősen csökken, helyét a sűrű, működő mirigyszövet veszi át. A mellek gyors növekedése komoly kihívást jelent a bőr számára. A kollagén és elasztin rostok hirtelen megnyúlása vezet a striák kialakulásához. Az emlők az első trimeszter vége felé kezdik az ún. kolosztrumot, előtejet termelni, de ebből az első cseppek többnyire csak a terhesség utolsó heteiben jelennek meg. Ez a sárgás, sűrű, különleges összetételű tej biztosítja az újszülött táplálékát addig, amíg be nem indul az anyatej termelődése.
A szülés utáni és a szoptatás alatti változások
A szülés a mell számára is fordulópont. Amint a méhlepény (placenta) megszületik, a szervezetből drámaian lecsökken az ösztrogén és progeszteron szintje. Ez a hormonális változás megszünteti a gátlást a prolaktin receptorokról, és elindul a teljes értékű tejtermelés. Ezt a fázist nevezzük laktogenezis II. Általában a szülés után 2-4 nappal következik be a rettegett, de természetes tejbelövellés. Ekkor a mellek hirtelen megduzzadnak, feszülnek, kemények és melegek lehetnek. Ez nem csak a tejtermelés indulása, hanem a megnövekedett vér- és nyirokáramlás eredménye is. A tejtermeléshez (szintézishez) prolaktin szükséges, de a tej kiürüléséhez (ejekciójához) az oxitocin hormon felel. Az oxitocin, amelyet a test a baba szopásának hatására termel, összehúzza az alveolusok körüli simaizmokat, kinyomva a tejet a tejcsatornákba.
A szoptatás során a mell egy dinamikusan változó szervként funkcionál, amely a kereslet-kínálat elvén működik. A szerkezetet a baba igényeihez igazítja. A tartós szoptatás során a mell belső szerkezete kissé megkeményedhet és csomós érzetűvé válhat. Ez a telített tejcsatornák és a mirigyszövet aktivitásának természetes velejárója.
A szoptatás során a mellek megnagyobbodnak, és teljesen természetes, ha egy kicsit összemennek, amikor abbahagyjuk a szoptatást, és a tejtermelés elapad. Ez nem azt jelenti, hogy a szoptatás után kis melleink lesznek, csupán kisebbnek tűnhetnek. Ez azért van, mert a bőr kissé feszesebb, és a mellek kötőszövete és zsírszövete elmozdulhat a terhesség és a szoptatás alatt.
A mellek növekedésével tágul a bőr, így hajlamosabb a striák kialakulására. A Journal of American Academy of Dermatology folyóirat egy tanulmánya szerint a nők 33 százalékának striák alakulnak ki a mellein a terhesség alatt. Az új striák általában vörös vagy lila csíkok, és ezek gyakran egy éven belül elhalványulnak, így szoptatás után nem feltétlenül látszanak.
Gyakran a terhesség egyik első jele, hogy hangsúlyosabbá válnak az erek a mellben. Ennek az oka az, hogy a vér térfogata akár 40 százalékkal is megnő a babavárás idején, így a vénák (különösen a mellek vékony bőre alattiak) láthatóbbak lesznek. A fokozott véráramlás nagy része megmarad a szoptatás alatt is. Ez általában visszatér a normál állapotba az elválasztás után.
A szoptatás idején a mellek szivároghatnak: például akkor, amikor egy baba (nem csak a saját gyermek, hanem bármilyen baba) sírását halljuk, amikor nagyon felteltek, mert kimaradt egy etetés, de akár egyszerűen csak azért is, mert jól érezzük magunkat.
A kismamáknak és babáiknak szülésznő, védőnő, szoptatási tanácsadó segíthet abban, hogy mielőbb „egymásra hangolódjanak”, és minél kevesebb kényelmetlenséget, minél több örömet szerezzen a szoptatás mindkettejüknek.
Hány mellből szoptassak?
A szoptatás befejezése utáni változások és a mellplasztika lehetőségei
Amikor a szoptatás befejeződik, akár hirtelen, akár fokozatosan, a mell szerkezete megkezdi a visszarendeződés folyamatát. Ezt a fázist nevezzük involúciónak. Amikor a tejtermelés megszűnik, a prolaktin szintje leesik. A tejtermelő alveoláris sejtek, amelyek már nem kapnak hormonális stimulációt, programozott sejthalálon (apoptózison) mennek keresztül. Az involúció során a mellek mérete általában csökken, de soha nem térnek vissza pontosan a terhesség előtti állapotukhoz. A mirigyszövet egy része véglegesen megmarad, és a belső architektúra megváltozik. A teljes involúció akár 6-12 hónapot is igénybe vehet a szoptatás teljes befejezése után. Fontos megjegyezni, hogy minél tovább tartott a szoptatás, annál jelentősebb és lassabb lehet a visszarendeződés.
Bartos szerint átlagosan 42 napig tart, mihelyt az emlőcsatorna szövetei összezsugorodnak az elválasztás után. Ezért néhányan tapasztalhatnak szivárgást még néhány hétig, miután abbahagyták a szoptatást.
A legtöbb nő két melle nem egyforma - ez a terhesség és a szoptatás előtt is így van. A szoptatás alatt azonban a mellek növekedése növelheti ezt a természetes különbséget. A különböző mellméretek hátterében a tejcsatornák eltérő száma vagy eltérő tejtermelési képessége is lehet, így a nők jobban észrevehetik az aszimmetriát szoptatás közben. Érdemes adnunk egy kis időt az elválasztás után, mert lehetséges, hogy a mellek egyszerűen visszatérnek a normál állapotba, csak különböző időkeretek között. Javasolt 12 hetet várni, mielőtt még azon gondolkoznánk, hogy kozmetikai problémáról lenne szó.
A teljes elválasztódás után nagyjából 3 hónapba telik, amíg a mellek megtalálják az új normális állapotukat.
A legnagyobb félelem a kismamák körében a mell megereszkedése (ptózisa). Sokan tévesen a szoptatást okolják a mellek formájának megváltozásáért, de a tudományos kutatások mást mutatnak. A szoptatás önmagában nem rontja a mellek esztétikai állapotát. A várandósság alatt végbemenő zsírszövet-mirigyszövet átalakulás az, ami megváltoztatja a mell tömegközéppontját és sűrűségét. Sok nő tapasztalja, hogy a mellek a szoptatás után kisebbek lesznek, mint a terhesség előtt, másoknál viszont tartósan nagyobbak maradhatnak. Ez attól függ, hogy mennyi mirigyszövet marad meg az involúció után, és mennyi zsírszövet pótolja a lebontott sejteket.
A várandósság és a szoptatás hosszú távon is befolyásolja az emlő szöveteinek összetételét. Bár a hormonális hullámvasút lecsendesedik, a szerkezet már soha nem lesz azonos a nulliparous (gyermeket nem szült) állapottal.
A szülést követő gyors és nagymérvű fogyás, ami a mellek lógását és kötényhasat is, illetve további nem kívánatos bőrfeleslegek kialakulását is okozhatja. A mell lógását okozhatja a jelentős bőrfelesleg és a mirigyállomány térfogata is, de leggyakrabban mindkettő felelős, ez a kevert típusú (bőr + mirigy eredetű) lógó mell. A mell formájának megváltozása egy fokozatos vízcseppszerű megnyúlás, de a harmadfokban lógó és súlyosan sorvadt mellek egy lapos és üres bőrzacskó benyomását keltik.
A szülés utáni mellplasztika típusai közé tartozik a mellnagyobbítás (sorvadt mell esetén félig izom alatti mellnagyobbítás a választandó műtét), mellnagyobbítás egyidejű mellfelvarrással, mellkisebbítéses felvarrás (hipertrófiás, azaz túl nagy mell korrekciója), mellbimbóudvar kisebbítés, mellbimbó kisebbítés, jó indulatú melldaganatok eltávolítása, valamint a fenti mellplasztikák egyedi kombinációi.
A szülést követő gyors és nagymérvű fogyás, ami a mellek lógását és kötényhasat is, illetve további nem kívánatos bőrfeleslegek kialakulását is okozhatja. Ilyenkor gondolni kell szülés utáni lelki betegségre.
A szoptatás időtartama, ami a mirigyállomány kifejezett sorvadását okozhatja. Ha az egyik mell jobban kézre áll és kényelmesebb a kismama számára és a kisbaba többet szopik belőle, akkor itt a sorvadás nagyobb mértékű lesz, és jelentős aszimmetriát, eltérést okozhat a mellek közt.
| Változás típusa | Leírás |
|---|---|
| Nagyságbeli változások | Az átlagosnál nagyobb hízás és hosszabb szoptatás után jelentősek. Szülés után a mell megnagyobbodhat (hipertrófiás mell). Szoptatás után a mell megkisebbedhet. Minimális nagyságbeli változások ritkán fordulnak elő. |
| Féloldali nagyságbeli változások | A szülés előtt már meglévő aszimmetria súlyosbodása, vagy újkeletű aszimmetria. |
| A mell/mellbimbók helyzete | A mellbimbó lesüllyedhet (pszeudoptózis) vagy a mell lógóvá válhat. 3-3 stádiuma ismert a megereszkedésnek és a lógásnak. A mell lógását okozhatja jelentős bőrfelesleg és mirigyállomány térfogata is. A mell formájának megváltozása vízcseppszerű megnyúlás. Súlyosan sorvadt mellek lapos és üres bőrzacskó benyomását kelthetik. |
| A mellbimbók nagysága | Előnytelenül változhat meg, gyakran megnagyobbodnak. |
| A mellbimbóudvar méret változása | Szinte kivétel nélkül az átmérő növekedése. |
A szülés utáni mellplasztika kivizsgálási protokollja magában foglalja a mammográfiát (30 év felett), szükség esetén mell ultrahangvizsgálatot, mell MRI vizsgálatot (implantátummal rendelkezőknél), kontroll nőgyógyászati vizsgálatot, tüdőszűrővizsgálatot, laborvizsgálatokat, EKG-t, vércsoport meghatározást és ellenanyagszűrést, valamint ismert szervi betegség kontroll szakorvosi vizsgálatát.
Összességében elmondható tehát, hogy a terhesség és szoptatás hatása a mellekre nem feltétlenül negatív és nem első számú oka a plasztikai korrekciót igénylő elváltozásoknak. A mell formájának, méretének, állapotának megítélése sok mindentől függ, és fontos, hogy az anyák elfogadják testük változásait. A partner támogató hozzáállása és az önmagunkkal szembeni kedvesség elengedhetetlen a szülés utáni testkép elfogadásához.
