Valószínűleg nem nagyon akad olyan felnőtt, aki önként azt választaná, hogy szeretne éjszaka többször is felkelni ahelyett, hogy aludna, mint a bunda. Csecsemők, kisgyerekek mellett azonban rendszerint úgy alakul az élet, hogy többször is kénytelenek vagyunk felébredni. Logikus a feltételezés, hogy a nyugalom érdekében célszerű minél előbb rászoktatni a babát az éjszaka átalvására. Amilyen egyszerűen hangzik ez így elsőre, annyira kétséges a siker.
Egyrészt számos kutatás bizonyítja, hogy káros hosszan sírni hagyni a csecsemőket. A másik, hogy nagyon különböző oka lehet annak, ha egy kisbaba felébred és sír. Betegségek idején, fájdalom esetén természetesnek vesszük, hogy a segítségére sietünk. Számos, fejlődési szakaszokkal összefüggő oka is lehet a gyakori ébredésnek.
Meddig érdemes szoptatni?
A tápszer elterjedése előtti időkben a szoptatás hosszát években mérték. Tudjuk, hogy a 20. században a tápszerek elterjedésével jelentősen csökkent a kizárólagos szoptatás ideje és aránya, valamint a szoptatás hossza is.
Ha a biológiai tényezőket vesszük figyelembe minden más befolyásoló tényezőtől eltekintve és az emberhez legközelebb álló főemlősöket vesszük alapul, akkor a különböző élettani tényezők (terhesség hossza, felnőtt testsúly, felnőtt immunrendszeri érettség stb.) alapján az emberre vonatkozóan 2,3-7 éves életkorra tehető az elválasztás ideje. Ez az életkor, amiben a leválasztás vagy az elválasztódás élettanilag, biológiailag természetes.
A szoptatás részben evolúciós örökség az embernél, másrészt azonban - hasonlóan a főemlősökhöz - tanult viselkedésforma is. Erősen befolyásolja, hogy a leendő anya mit lát maga körül mintaként. Rengeteg tényező befolyásolja tehát azt, hogy kinek milyen életkor jelenti a normát a szoptatás hosszával kapcsolatban.
A minta, az egységes értékrend és a támogatás hiánya különösen sok nehézséget okozhatnak a szoptatás kezdeti időszakában, az anyává válás legintenzívebb első heteiben és hónapjaiban. Sokszor olyan nagyok az akadályok, hogy korai elválasztáshoz vezetnek. Az első időszak fő témája a közelség adása, az anyai alárendelődésre és ráhangolódásra való készség. Mennyire tudod adni magadat, mennyire visz túl az érzelmi és fizikai tűrőképességed határán a sok közelség és a baba sok intenzív igénye.
Ha a szoptatás folytatódik, akkor általában másfél-2 éves koron túl, a hosszútávú szoptatás és az elválasztás idején ismét kitüntetetten fontossá válik, hogy anyaként milyen mintáid vannak a szoptatásra és megerősítést vagy esetleg ítéletet kapsz-e.
A szoptatási tanácsadói munkám során az elválasztással kapcsolatos konzultációkon sokszor elhangzik a kérdés, hogy vajon más anyának is nehézséget okoz a szoptatás abbahagyása, a leválasztás? Mintha erről sokkal kevesebb szó esne, mint a korai nehézségekről. Pedig nem vagy egyedül, a legtöbb édesanyának ez is kihívásokkal teli lépés, amiben segít, ha kapsz néhány fontos információt.
Hozzátáplálás és elválasztás
Az angolszász nyelvekben az elválasztásnak, leválasztásnak és elválasztódásnak megfelelő „weaning” szó egyik jelentése alkalmazkodás, szűkebb értelemben pedig áttérni egyféle táplálkozási formáról egy másikra. A szoptatásról a szilárd ételekre való áttérés mindenképpen egy fokozatos alkalmazkodási folyamat.
Egyrészt biológiailag, az emésztőrendszer számára jelent alkalmazkodást a gyerek oldalán. Másrészt motorikusan a rágás, nyelés, kéz-száj koordináció szempontjából új készségeket igényel a gyerektől. A gyermek lassan az édesanyja testéről való táplálkozásról áttér a szilárd ételek fogyasztására. Folyamatról van szó, ami fokozatosan megy végbe. Semmiképpen sem, legalábbis a szoptatások számának nem kell csökkennie a szilárd ételek bevezetésével. A hozzátáplálás lényege éppen az, hogy a szilárd táplálék a gyermek anyatejen felüli plusz igényét fedezi, nem pedig helyettesíti azt.
A hozzátáplálás nem kell, hogy a ciciről való leszoktatás eszköze legyen. Az első időszakban a hozzátáplálás ráadásul csupán kóstolgatás, az ízek, állagok, színek világának felfedezése a lényeg, nem a mennyiségeken van a hangsúly. A hozzátáplálással ugyanakkor a gyermek mégiscsak tesz egy lépést a rólad való leválás felé, hiszen képes lesz a világot közvetlenül magába fogadni és megemészteni. Immár nemcsak a tested közvetítése által.
Azonban még hosszú időn át, akár éveken át változó arányban ugyan, de mindkét táplálékforrás megmaradhat egymás mellett. Azért is lényeges, hogy a szilárd táplálék kínálása fokozatosan emelkedő mértékben és a megfelelő időben, azaz a 6. A második félévben optimális esetben még mindig az anyatej a gyermek fő tápláléka. Egy éves koron túl fordul meg az arány a szilárd táplálék javára. Emellett az anyatej egy éves koron túl is tartalmazza mindazokat az élősejtes elemeket, hormonokat és bélflóra tápláló összetevőket, amiket az első évben.
Ezen kívül az anya számára is előnyös a hosszútávú szoptatás. Az egészségügyi előnyökön túl örömforrás, az intimitás és a kapcsolódás élménye lehet az anya és a gyermek számára is a szoptatásos kapcsolat. Neked pihenést adhat az állandóan tevékenykedő totyogó mellett. A fenti előnyök tények. Ugyanakkor minden anya-gyerek páros számára mást és mást jelent a szoptatás.
Ki dönt a szoptatás abbahagyásáról?
A hosszú hónapok éjjel-nappali szolgálatot igénylő anyai feladatában minden anya elfáradhat. Érzelmileg és fizikailag is. A saját határok érzékelése, az anyai szükségletek kielégítése ugyanolyan fontos, mint a gyermek igényeinek kielégítése. Sőt, az előbbi feltétele az utóbbinak. A családban sokféle egyéb tényező hathat a szoptatás hosszára. A gyermek temperamentuma, a testvérek között elfoglalt helye is erősen befolyásolja a gyermeknek a szopáshoz való viszonyát. A hosszútávú szoptatás fontossága mellett engedd meg magadnak anyaként, hogy az egyéni körülményeitek, a belső megélésed és megérzésed is fontos legyen a döntésedben!
Van, ahol a gyermeké a kezdeményező szerep, ezt nevezzük elválasztódásnak, míg máshol az anya irányítja a szoptatások abbahagyásának folyamatát, ekkor pedig elválasztásról vagy leválasztásról beszélünk. A totyogó korban vagy azon túl azonban legtöbbször az anya és a gyermek is aktívan részt vesz a folyamatban. Lehet, hogy te is azt kérdezed először, hogy mikor választja el magát a baba. Pedig valójában ez ritkán csak a gyerek döntése.
Ha tehát éppen azon gondolkodsz, hogy leválaszd-e a gyermeked és vajon ő készen áll-e rá, akkor segít, ha tudod, hogy valószínűleg már benne vagytok a folyamatban. Minden bizonnyal Neked és a gyermekednek is van már élménye az elválasztás apróbb lépései kapcsán. A szoptatás teljes elhagyása csupán az utolsó, a legvégső lépés.
A természetes elválasztódás jelei
Az elválasztódás folyamatában inkább a gyermeké a kezdeményező szerep. Az anya kíséri, követi a gyermek tempóját a szoptatások elhagyásában. Ha számodra öröm a szoptatás, szívesen adod magad a gyermeknek, magabiztos vagy a hosszútávú szoptatásban és képes vagy a saját szükségeidre odafigyelni, miközben bűntudat nélkül tudsz határokat szabni a gyermeknek, akkor mindez jó alap arra neked, hogy a szoptatás abbahagyásának idejét és lépéseit a gyermekre bízd. A gyermeknek pedig a te örömed és magabiztosságod a szoptatással kapcsolatban mindenképp megerősítő. Ebben az esetben sok apró, szinte észrevétlen lépés vezet a gyermek részéről az elválasztódás felé. Ezek a lépések mindig fokozatosan, hetek, sőt hónapok alatt vezetnek a szopások számának csökkenéséhez.
Az elválasztódás jelei között a fokozatosság mellett a másik fontos tényező a gyermek életkora. Ha tehát a gyermek egy évesnél fiatalabb és /vagy egyik napról a másikra teljesen elhagyja a szopásokat, akkor biztosan nem elválasztja magát, tehát nem elválasztódásról van szó. Ezekben az esetekben inkább szopási sztrájk lehet a mellről való leválás oka. A valódi természetes elválasztódás egy éves kor felett és mindig fokozatosan következik be.
- A második félévben a nappali alvások számának csökkenésével, az elalvásért való szopizás alkalmaiból is kevesebb lesz, legalábbis nappal.
- Bővülni kezd a megnyugtatás eszköztára is. Előfordul, hogy egy-egy nehéz helyzetben a gyermek megelégszik az öleléssel és a szóbeli vigasztalással.
- A testvérek játéka vagy egyéb érdekes tennivaló rendszeresen elvonhatja a gyermek figyelmét a megkezdett szopásról.
A mozgás- és érzelemszabályozás fejlődése, az önállósodás hozza a fenti változásokat, amik egyben a szoptatások számának csökkenésével is járnak. Nem feltétlen egyenletes ez a tendencia. Vannak időszakok, amikor egy kisgyerek ismét gyakrabban kér szopni például betegség, családi változások vagy éppen mozgásfelődési ugrások, fogzás miatt. Az éjszakai ébredések és szopások száma is megnövekedhet ilyenkor.
Belső dilemmák az elválasztás kapcsán
Azokban a kultúrákban, ahol egységes értékrend szerint szoptatnak a nők és ahol közösségben élnek az anyák és gyermekek, valószínűleg könnyebb az elválasztódás teljes útját bejárni anyának és gyermeknek is. A mi kultúránkban a támogatás hiánya, a külső nyomás és ítélet, a sok egyedüllét sokkal inkább ambivalens érzéseket szülhet a hosszútávú szoptatás során benned. Ezért is fontos a támogatás kérése.
Kisebb vagy nagyobb mértékben, tudatos vagy észrevétlen reakciókkal minden anya részt vesz a gyermeke szopásról való leszokási folyamatában. Nem is lehet másként, hiszen a szoptatás közös ügy. Mindenképpen reagálsz a gyermek szopással kapcsolatos viselkedésére. Ezt pedig ő mindenképp érzi. Benned is kelt érzéseket, amikor látod, hogy a gyermeked kihagy egy-egy szopit, mert a világ felfedezése leköti. Büszkeséggel, izgatottsággal vagy éppen szomorúsággal tölthet el és ezt a gyermek biztosan megérzi.
Amikor pedig a gyereked erősen ragaszkodik a szoptatáshoz, akkor is boldogság, melegség, elégedettség vagy éppen frusztráció keletkezik benned, amit a gyerek szintén érzékel, ha csak pici jelekből is. Van anya, akit a ragaszkodás, és van, akit inkább a leválás tölt el félelemmel. Van, aki a leválás lépéseit felszabadulásnak érzi, míg más inkább szomorúságot él meg. A gyermek érzi, hogy mit vált ki az anyából a viselkedése és ez visszahat az ő szopáshoz való viszonyára.
Benned is ambivalens érzések vannak a baba elválasztása kapcsán? Bűntudatot érzel, esetleg önzőnek érzed magad, ha arra gondolsz, hogy le akarod szoktatni a szopásról? Közben meg a sok szoptatás ingerültté tesz? Nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel. A te érzéseid is fontosak. Mindegyiknek helye van. A bűntudat alól érdemes feloldozni magadat, ha anyaként ambivalens érzésekkel küzdesz. Így szabad utat kapsz, hogy az érzéseidet elfogadd és átérezd. Innen lehet tovább lépni a döntés felé. Hogy szeretnéd-e elválasztani a gyermeked.
Mintha az ideális anya képéhez az is hozzá tartozna, hogy ki „kell” tudni várni, amíg a gyermek magától leszokik a ciciről. Aki pedig erre nem képes, az esetleg nem elég jó anya. Ez nagy teher egy édesanyán és a saját belső valóságától távolítja el. Ha erős a bűntudat benned, akkor esetleg fogösszeszorítva, minden ellenérzésed ellenére is tovább folytatod a szoptatást. Belül pedig arra vársz, hogy a gyermek hagyja már abba a szopizást magától.
Mit szül a bizonytalan szoptatás?
Először is azt, hogy a gyermek kétféle, egymásnak ellentmondó üzenetet kap a szoptatásban. Egyrészt fizikailag odaadod magadat, megszoptatod, másrészt azonban feszült és ingerült vagy. Az előbbi a közelséget üzeni a gyermeknek, az utóbbi távolságot teremt te és gyermek között. A gyermek ettől az ellentmondástól elbizonytalanodik, ami akár abban is megmutatkozhat, hogy még jobban ragaszkodik a szopáshoz. Ezzel próbálva megszerezni a biztonságot, amit a kettős anyai üzenet miatt nem érez.
Ha anyaként inkább teher a szoptatás, akkor az elválasztás felelősségének döntését felvállalni fontos. A valóság felvállalása és a cselekvések összehangolása a belső valóságunkkal a legfontosabb a gyermekkel való kapcsolatban is. Ez ad biztonságot a gyermeknek. Ha ez azt jelenti, hogy a szopást lassan abba kell hagynia, akkor az fog biztonságot adni neki. Ha viszont úgy döntesz, hogy erősebb Benned a leszoktatástól való félelem, a veszteség érzése, és mégsem szeretnéd elválasztani a gyermeked, akkor az a Te utad, hogy folytatod a szoptatást még egy ideig. Annak bizonyosságával mehetsz tovább a szoptatásban, hogy minden elválasztási vágyaddal együtt Te döntöttél így. Ez felszabadító. Megnézheted, hogy melyek azok az alkalmak, amik terhesek a számodra és azokat elhagyhatod.
Való igaz, hogy a szopás abbahagyásával egy korszak véglegesen lezárul. Véget ér valami, ami az első naptól a kapcsolatotok része. Soha többé nem fog szopizni a gyermeked. Minden fejlődési lépés a korábbi lépcsőfok elhagyásával kezdődik. Veszteség és gyász lehet benne. Érdemes úgy is tekinteni a szoptatás abbahagyására, mint egyben egy új korszak kezdetére, amihez a köztetek lévő kapcsolódás adja a folytonosságot. Az intimitás, a biztonság, a melegség, a megnyugvás más formái kapnak majd nagyobb teret a szoptatás helyett. Ennek meglépéséhez segíted hozzá a gyermekedet az elválasztással.
Ennek része, hogy új készségeket tanítasz neki. Megtanulja a veled való kapcsolatban, hogy milyen más módokon tud megnyugodni, mi más segít neki az elalvásban. Ezeket te tanítod meg neki, amikor öleléssel, simogatással, énekléssel és jelenléttel segítesz neki a szoptatások helyett. Valójában új érzelemszabályozási eszköztárat dolgoztok ki együtt.
Éjszakai szoptatás és mellfeszülés
Újszülött korban nagyon gyakori a többszöri éjszakai ébredés, gyakori lehet a hosszabb, egybefüggő, szinte vigasztalhatatlannak tűnő sírás. Az újszülött az esetek többségében megnyugszik attól, ha mellre teszed és utána szoros testközelségben tartod (hozzáérsz, simogatod, átöleled). Gyomra még egészen kicsi, ezért nem tud még hatalmas mennyiségeket befogadni, gyakori szopásra van szüksége. Ha sokat eszik, akkor meg pont ez is zavarhatja: a feszülő pocak, a tekergő belek. Ráadásul az újszülöttekben igen hatékonyan működik a beépített riasztó: ha leteszik és egyedül hagyják, megszólal! Ez az ősidőkben a magára hagyás elleni védelemül szolgált a teljesen magatehetetlen újszülöttnél, nagyobbacska csecsemőnél. Mi mással tudná kikényszeríteni, hogy felvegyék, melengessék, táplálják, mint hogy sír?
Az első hat hét-két hónap elteltével a legtöbb baba életében nyugodtabb időszak következik. Ez a tejtermelődés szempontjából kimondottan hátrányos, mert az öt-hat óránál hosszabb szoptatási szünet a tejtermelődés csökkenését eredményezheti, különösen kisebb mellű nőknél. A hosszú szünet alatt túltelítődik a mell, ennek hatására pedig csökken a termelődés. Jó esetben napközben pótolja a baba az elmaradást, a mell pedig alkalmazkodik a megváltozott szopásgyakorisághoz.
A kisbabák számára az első hónapokban az éjszakai szoptatások (vagy etetések) létfontosságúak, hiszen ilyenkor is szükségük van megfelelő táplálékra és közelségre. A tejtermelést alapvetően az befolyásolja, hogy milyen gyakran és milyen hatékonyan szopik a baba. Ugyanakkor a tejtermelődését befolyásolhatja, hogy nehezedik-e valamilyen nyomás a mellekre, így a tejcsatornákra. Ha elegendő tej termelődik, de nyomás alakul ki a tejcsatornákra, akkor az is megtörténhet, hogy nem mellgyulladás alakul ki, hanem a nyomás gátolja a tejtermelődést. Teljesen más a helyzet akkor, ha már beállt a kereslet-kínálat, a mell nem feszül, hanem laza lesz, ebben az esetben már kipróbálhatjuk a hason alvást.
Ha a mell nem feszül, a tejmennyiség stabil, akkor a hat-hét órás szünet nem fogja befolyásolni a tejtermelést. Azonban ha a mell feszül, akkor érdemes fejni, vagy felkelni szoptatni, mert ez segíthet elkerülni a mellgyulladást és a tejtermelés csökkenését. Az éjszakai szoptatást pedig megkönnyíti, ha a baba a közvetlen közelségedben, legfeljebb karnyújtásnyi távolságban alszik.
Az éjszakai szoptatás közbeni elalvás veszélyei
Egy új amerikai kutatásban 1259 anya válaszait elemezték, hogy jobban megértsék a szoptatás közbeni éjszakai elalvás jelenségét, illetve annak következményeit. A kutatásban részt vevő anyák 28%-a jelezte, hogy az elmúlt két hétben legalább egyszer elaludt, miközben kisbabáját szoptatta/etette. Az esetek 83%-ában az elalvás nem volt tervezett, azaz az anyák úgy indultak neki a szoptatásnak, hogy ébren akartak maradni, de végül mégis elszenderültek. Az éjszakai etetés közbeni elalvás ritkábban fordult elő a kisbabájukat mesterségesen vagy vegyesen tápláló anyák körében, mint a kizárólag szoptatóknál.
Sok anya azért választja az éjszakai szoptatás helyszínéül a széket, szoptatós fotelt vagy kanapét, mert úgy érzi, így jobban ébren tud maradni. A kutatás eredményei szerint széken ülve csakugyan ritkábban aludtak el az anyák, mint ágyban fekve. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy, ha az édesanya mégis elalszik egy ilyen helyzetben, az komoly veszélyeket rejthet a baba számára. A kanapén vagy fotelben elalvás az egyik legnagyobb kockázatot jelenti a hirtelen csecsemőhalál szempontjából. A szakértők szerint a kanapén történő elalvás 49-67-szer nagyobb eséllyel okozhat váratlan halált a kisbabáknál, mint az ágyban történő szoptatás közbeni elalvás.
Ennek ismeretében különösen aggasztó, hogy az éjszakai szoptatás/etetés közben elalvók csaknem negyede széken ülve, 14%-a pedig kanapén merült álomba a kisbabájával. Figyelembe véve, hogy egy fiatal csecsemő gondozása mennyire kimerítő a szülőknek, észszerű számítani arra, hogy az éjszakai szoptatások/etetések közbeni akaratlan elalvás be fog következni.
Gyakori szoptatási problémák: mellbimbó sebesedés és tejcsatorna elzáródás
Mellbimbó sebesedés
Kezdetben, a szoptatás elején érzékeny lehet a mellbimbó, ennek azonban a második hét vége felé már javulóban kell lennie. A hosszútávon fájdalmas szoptatás, nyílt sebek, hámhiány és súlyos sérülések nem természetes velejárói a szoptatásnak! A sebes mellbimbó leggyakoribb oka a nem teljesen megfelelő mellretétel, vagy rosszul megválasztott szoptatási testhelyzet. Ellenőrizze a mellre helyezést, a szoptatási testhelyzetet! Folytassa a szoptatást! Vérző seb jelenléte sem indokolja a gyermek elválasztását, ezt a kevés vért a csecsemő megemészti, nem okoz nála problémát.
Nagy fájdalom esetén ha nehezen tolerálható a szoptatás, az egyes szoptatások időtartamának hosszát lehet lerövidíteni. Átmenetileg fejéssel kihagyható a szoptatás a seb pihentetése érdekében, de érdemes törekedni rá, hogy minél rövidebb időszak essen ki. Pici sebek is lehetnek nagyon kellemetlenek, ilyenkor a seb vérezhet, beleragadhat a melltartó betétbe, minden súrlódás irritálhatja. Hagyja a melleket amennyire csak lehet szabadon, engedje, hogy rászáradjon egy kis kifejt anyatej!
Keressük meg az okát! Hosszútávú gyógyulást az okok feltárása, és megoldása hozhat. Ne alkalmazzunk fertőtlenítést, szappanos lemosást! Ezek eltávolítják a mellbimbó Montgomery-mirigyeinek váladékát, amely gyógyító balzsamként bevonva a sebet segíti a gyógyulást. Bimbóvédő automatikus alkalmazását kerüljük! Kerüljük a hámosító kenőcsök alkalmazását! Használatukkor pörkös sebfelület képződhet, amely újra és újra berepedhet a szoptatások alkalmával. Ha a babának szájpenész fertőzése van, sebes állapotban a kórokozók könnyen behatolhatnak, ezért a mellet is kezelni kell, ilyenkor indokolt lehet a szappanos lemosás is. Nem javuló seb esetén ne várjon sokáig! A nem gyógyuló sebek behatolási kaput jelentenek a kórokozók számára, és mellgyulladás kiinduló pontjai lehetnek.
Tejcsatorna elzáródás és mellgyulladás
Egy másik nagyon gyakori probléma, amivel a szoptató édesanyák szembesülhetnek, az a tejcsatorna elzáródás. Erről az állapotról, és annak kezeléséről azért nagyon fontos beszélni, mert a kezeletlen eset további probléma (mellgyulladás, tályog, tejtermelés csökkenése) kialakulásához vezethet. Az emlőben a tejtermelésért a tejmirigyek felelősek, a tejmirigyekből a tej bonyolult csatornahálózaton keresztül vezetődik el. Ezek az apró csatornák aztán nagyobb tejcsatornákká egyesülve végül a bimbón nyílnak a külvilágba átlagosan 9 kivezető nyílással.
Tejcsatorna elzáródás tipikus tünete átmeneti csomó észlelése a mellben. A csomó, azaz a kiürülni nem tudó tejmirigy szoptatás után is tapintható. Teljes elzáródás esetén a mérete egyáltalán nem változik szoptatás vagy fejést követően. Ilyenkor ha az anya kézzel megpróbál fejni, akkor láthatja, hogy az egyik csatorna kijáraton nem ürül jól, csak szivárog vagy egyáltalán nem ürül tej.
Tejcsatorna elzáródáshoz vezethet a tej elvezetődés bármilyen okú elégtelensége, így pl. a kezeletlen túltelítődés, bármilyen eredetű fizikai behatás a mellszövetre (pl. szoros melltartó, öv, vagy merevítő, vagy az anya hason alvása). Szintén tej elvezetődési problémát okozhat erőteljes felkartorna, illetve bármilyen okból kialakult hegesedés (pl. korábbi mellműtét, sérülés), valamint a mellben előforduló térfoglalás is (ciszta, illetve igen ritkán melldaganat). Ezekre jellemző, hogy az elzáródások, illetve következményes visszatérő mellgyulladások, mindig ugyanazon a helyen alakulnak ki.
A tejben összecsapzódott tejfehérjéből álló dugó általában a tejcsatornák legszűkebb részénél, bimbó felszínén, a fent említett kivezetőnyílásokon elakad, ezáltal okozva tejcsatorna elzáródást. Fényes, fehér grízszerű képződmény, de előfordulhat vékony spagettiszerű forma is. Blebnek nevezzük a bimbó felszínén megjelenő, kis, tiszta bennékű, hólyagszerű képletet, amely gyakran a tejkővel együtt jelentkezik.
Kezelési tanácsok
Szoptatások előtt javasolt pár perces meleg vizes borogatás az érintett területre, illetve olívaolajos húzópakolás alkalmazása. A bimbóra ilyenkor tiszta olívaolajjal átitatott vattapamacsot helyezzen, majd vízzáró réteggel (pl. nylon), vagy tiszta textil anyaggal fedje le, mint egy dunszt pakolás, erre vegye rá a melltartót. Érdemes 24 órán keresztül minden szoptatás után friss húzópakolást alkalmazni, majd 1-2 napig szüneteltetni. Ez kicsit síkosítja, oldhatja, lazítja a kialakult dugót, megkönnyítve annak eltávolítását.
Szoptatás után meleg vizes zuhany alatt kézzel fejés segíthet kiüríteni a megmaradt tejet a csomóból, illetve akár ilyenkor érdemes megpróbálni steril körülmények között eltávolítani a tejkövet. A szoptatások között hideg vizes borogatással enyhíthető a csomó okozta fájdalom. Ha a fentiek nem segítenek, megkísérelhető szigorú sterilitási szabályok betartásával a bleb fedelének megnyitása, illetve a kő eltávolítása tű segítségével. Általánosságban a fentiek jól alkalmazhatók bármely okú tejcsatorna elzáródásnál, a kiváltó ok megszűntetése mellett.
Kiemelten fontos ezeken túl, hogy az anya lehetőség szerint kiegyensúlyozott étrendet folytasson és bőségesen fogyasszon folyadékot. Visszatérő tejkő esetén, oxaláttartalmú ételek kerülése, bőséges folyadékfogyasztás, és telített zsírsavakban szegény étrend tartása mellett megfontolandó lecitin szedése is. Amennyiben tejcsatorna elzáródás tünetei jelentkeznek az anyánál, rendkívüli jelentőségű, hogy többet tudjon pihenni, a család erre az időre fokozottabban próbálja tehermentesíteni.
Mellgyulladás
Ha a tej valamilyen oknál fogva nem tud kiürülni teljesen a mellből, tejcsatornákból, az elzáródás mögötti területen a nyomás megnövekszik, és ez a környező szövetek gyulladásához vezet. Az elzáródott tejcsatornát a mellben lévő érzékeny, fájdalmas csomó jelezheti, amelyet ha láz és influenza szerű tünetek kísérnek (izomfájdalom, fáradtság), mellgyulladásról beszélünk. Gyulladás alakulhat ki fertőzés következtében is: a mellbimbón lévő kis hámhiányok, sérülések, behatolási kaput jelentenek a kórokozók számára.
Korai felismeréssel, ha a időben észrevesszük a kezdeti jeleket, jó eséllyel elkerülhetjük a súlyos mellgyulladást. Elzáródott tejcsatornák által okozott, kezdődő mellgyulladásos panaszok esetén bármennyire is fájdalmas, a legjobb megoldás ha minél többször kerül mellre a baba. Előfordulhat, hogy attól tart ilyenkor egy Édesanya, valamilyen káros anyag juthat a pici szervezetébe a gyulladás következtében, ettől azonban nem kell félnünk!
Szoptatási pozíciót érdemes úgy választani, hogy a baba álla - és így a nyelve ott legyen ahol az esetleges feltorlódás (csomó formájában) tapasztalható. Szoptatás előtt segíthet a mellek melegítése - akár egy forró zuhany alatt, vagy melegvizes törölköző alkalmazásával. A meleg segít, hogy könnyebben megnyíljanak a tejcsatornák, és így a baba könnyebben ki tudja üríteni a mellet. Szoptatások között pedig jól eshet az óvatos (!) hűtés, amely csökkenti a gyulladást, duzzanatot. Ebben az időszakban pihenjen sokat, kerülje a fizikai munkát, kérjen segítséget a ház körüli teendőkben ha van rá lehetősége! Ha a fent leírtak alkalmazása ellenére nem javulnak a panaszok, illetve ha több mint 24 órája lázas, forduljon orvoshoz! Kezelőorvosa ilyenkor antibiotikum terápia mellett dönthet. Az antibiotikum típusának kiválasztása során törekedni kell, hogy szoptatni lehessen mellette, amely általában meg tud valósulni. Amennyiben a mellbimbó sebesedése is társul a tünetekhez, érdemes szakemberhez, szoptatási tanácsadóhoz fordulni.
tags: #szoptatas #mellfeszules #ejszaka #atalvasa