Az állandó szomjúságérzet sok esetben egyszerűen arra vezethető vissza, hogy nem fogyasztottunk elegendő folyadékot. Azonban a terhesség alatt a fokozott szomjúságérzetnek számos oka lehet, amelyek közül néhány komolyabb odafigyelést igényel.
A szervezetünk nagy része, mintegy 60 százaléka víz, és ha nem jut elegendő folyadék a sejtjeinknek, akkor azok nem tudnak megfelelően működni. Az első és legfontosabb tünet természetesen a szomjúság, ám érdemes megjegyezni, hogy a szomjúság sokszor “későn” jelentkezik, vagyis a szervezetünknek ilyenkor már nagy szüksége van a folyadékra. A kiszáradás egyéb tünetei között találhatjuk a szájszárazságot, a kirepedezett ajkakat, a bőr viszketését vagy húzódását, a gyengeséget, a koncentrációs zavarokat, később a szédülést, a fejfájást vagy a szapora szívverést. Aki ki van száradva, ritkábban jár mosdóba, a vizelete pedig sötét árnyalatú.
A kiszáradás okait két nagyobb csoportba lehet osztani: vagy nem iszik eleget valaki, vagy pedig a szervezete nem tud elegendő vizet hasznosítani. Az előbbi csoportba tartozik például az, ha valaki a melegben nagyon izzad, esetleg komoly fizikai munkát végez vagy sportol, és nem pótolja az elvesztett folyadékot. A terhes nőknek a szokásosnál több folyadékot kellene fogyasztania, de sokan nem igazodnak a szervezetük megváltozott igényeihez. A második csoportba tartozó problémák között találhatjuk a hányással, hasmenéssel járó betegségeket - a hányás különösen gyakori lehet a várandós nőknél.
A terhesség első harmadában sok nő tapasztal szokatlan szomjúságot, mivel megnő a szervezetükben a vér mennyisége, ami miatt a veséik is több folyadékot választanak ki. Ettől kell olyan gyakran vizelniük, és ettől érzik magukat gyakrabban szomjasnak. Nagy mennyiségű vérveszteség is okozhat extrém szomjúságot, ami a test természetes reakciója a nagy mennyiségű folyadékvesztésre. Erre különösen azok ügyeljenek, akiknél vérszegénységet diagnosztizáltak.
A komolyabb kiszáradás azonban veszélyes lehet, mind az anyukára, mind pedig a születendő babára nézve. Az enyhe mértékű kiszáradás általában semmilyen veszéllyel nem jár együtt, főleg ha a kismama gyorsan pótolja a hiányzó folyadékot. Az enyhe vagy közepes mértékű kiszáradást nehéz diagnosztizálni, de ha egy nagy pohár víz (vagy más egészséges folyadék) elfogyasztása után sem érezzük jobban magunkat, érdemes konzultálni a védőnővel vagy az orvosunkkal.
A gesztációs diabétesz és a szomjúság
Az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség is megnöveli a dehidratáltság kockázatát, különösen, ha a betegséget még nem diagnosztizálták. Ha a vércukorszintünk túl magas, akkor a vesék több vizeletet termelnek, hogy kiürítsék a felesleges glükózt, a folyadékvesztés hatására pedig szomjasak leszünk.
A terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz) a terhesség alatt először diagnosztizált cukorbetegség. Más diabétesztípusokhoz hasonlóan ez is befolyásolja, hogy a sejtek hogyan használják fel a cukrot (glükózt). A terhesség alatt a hormonszintek megváltoznak, ami megnehezíti a szervezet számára a vércukor hatékony feldolgozását.
A terhességi cukorbetegség egyik veszélye, hogy nagyon sokszor nem okoz tünetet. Legtöbbször csak a rendszeres laborvizsgálatokból derül ki, hogy magas a vércukorszint. Éppen ezért érdemes tisztában lenni azokkal a tünetekkel, amelyek megléte esetén mindenképpen orvoshoz kell fordulni (bár ezek nem feltétlenül csak terhességi cukorbetegségre utalhatnak): fokozott szomjúság, a szokásosnál gyakoribb vizelési inger, kiszáradt száj, kimerültség, homályos látás, a genitáliák viszketése.
A terhességi cukorbetegség megelőzésére nincs garancia - de minél több egészséges szokást tud magáévá tenni a terhesség előtt, annál jobb. Ha Önnél átlagos a terhességi cukorbetegség kockázata, akkor valószínűleg a második trimeszterben - a terhesség 24. és 28. hete között - végzik el a szűrővizsgálatot.
Kik a veszélyeztetettek a gesztációs diabétesz szempontjából?
Bár terhességi cukorbetegség bármelyik kismamánál kialakulhat, bizonyos rizikófaktorok növelik a valószínűségét:
- 40 év feletti kismamák
- 30 feletti testtömeg-index (BMI), vagyis túlsúllyal, elhízással küzdő kismamák
- Olyan kismamák, akik korábban 4,5 kilónál nagyobb súlyú babát hoztak világra
- Akiknek előző terhességük alatt gesztációs diabétesze volt
- Akiknek a szülője vagy a testvére cukorbeteg
- Akiknek volt valamilyen testsúlycsökkentést célzó műtétje
- Akik mesterséges megtermékenyítésben vettek részt
A gesztációs diabétesz diagnosztizálása és kezelése
A terhességi cukorbetegség szűrése - és egyben diagnózisa is - az orális glükóz tolerancia teszt nevű vizsgálattal történik. Ez a vizsgálat általában a terhesség 24-28. hetében esedékes, de fokozott kockázat esetén korábban is elvégezhető.
Ha diagnosztizálják a terhességi cukorbetegséget, annak kezelése komplex feladat, amelyben nagy szerepe van a nőgyógyásznak, a diabetológusnak, a dietetikusnak és adott esetben a mozgásterapeutának is. Elsősorban megfelelő étrenddel és biztonságos mozgásprogrammal próbálják normalizálni a vércukor értéket, ha pedig ez nem elég, inzulinkezelésre is szükség lehet. A cél mindenképpen a kismama és a magzat egészségének leghatékonyabb védelme.
A kezelés első lépcsőjét egy szigorúan betartandó, előírt étrendi terv és a mozgás jelenti. Ez az úgynevezett kvantitatív diéta, meghatározott időpontokban, meghatározott (egy-egy alkalomra maximált) mennyiségű szénhidrát bevitelét írja elő. A diétát a szakorvos és a dietetikus együtt állítja össze. Ez általában napi ötszöri-hatszori, rendszeres étkezést takar, igény szerint pótvacsorával. Akár napi fél óra séta is segíthet a vércukor értékeket karban tartani.
Terhességi cukorbetegség
Hogyan hat a gesztációs diabétesz a várandósságra?
A megfelelően kezelt gesztációs diabétesz mellett egészséges kisbabát szülhetnek a kismamák. A kezelés azért kiemelt jelentőségű, mert ennek elmaradása esetén több kockázat is felmerül. Az anyai cukorbetegség ugyanis veszélyeztetheti a magzat fejlődését, többek között azért, mert az erek falára, így a méhlepény ereire is hatással lehet. Emiatt a magzat nem jut megfelelő mennyiségű táplálékhoz, súlyos esetben a fejlődése visszamarad.
Megnő a preeclampsia (terhességi magas vérnyomás) rizikója is, ami kezeletlenül szintén súlyos komplikációkat okozhat. Ennél gyakoribb kockázatot jelent a nagyobb magzati testsúly, ami nem csak azért lehet probléma, mert nagy a császármetszés esélye, de azért is, mert megnövekszik a szülési trauma, az újszülöttkori hypoglykaemia, hypocalcaemia, respiratorikus distress szindróma, hyperbilirubinaemia kockázata.
A terhességi cukorbetegség talaján nagyobb az esélye az anyukánál későbbi 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának. Ezért is fontos a szülést követően vércukor terhelés végzése 6-10 héttel, majd 1 év múlva, aztán 2 évente.
A cukorbeteg újszülöttek súlytöbblete nagyrészt felhalmozódott vízből ered, de vizenyősen megnagyobbodott belső szervei nem tudják normálisan ellátni funkciójukat. Megszületése után átmenetileg infúzióra, cukorpótlásra szorulhat, a hirtelen vércukorszint csökkenés miatt.
| Rizikófaktor | Leírás |
|---|---|
| Életkor | 40 év felett |
| Testsúly | Túlsúly vagy elhízás (BMI > 30) |
| Korábbi terhességek | Túl nagy súlyú újszülött (4,5 kg felett) vagy korábbi gesztációs diabétesz |
| Családi anamnézis | Cukorbeteg szülő vagy testvér |
| Egyéb tényezők | Testsúlycsökkentő műtét, mesterséges megtermékenyítés |
A terhességi cukorbetegség diagnosztizálása után a rendszeres kontrollvizsgálatok elengedhetetlenek a kismama és a baba egészségének megőrzése érdekében. Ha első terhességed alatt kialakul a cukorbetegség, későbbi várandósságaid során is számíthatsz rá, hogy átmenetileg diabéteszes leszel, illetve nagyobb lesz a kockázata annak is, hogy idősebb korodban újra cukorbeteg leszel.