Kökény Éva, a kecskeméti költőnő, élete alkonyán találta meg az utat a versíráshoz, mely azóta is szívének legkedvesebb kifejezési formájává vált. Élete a szépre, a jóra való érzékenységgel teljes, melyet már gyermekkorából hozott magával. A zene és az olvasás iránti szeretete mindig is meghatározó volt számára, édesapja hatására pedig megszerette a történelmet és a költészetet is.
A Közgazdasági Technikum elvégzése után a Megyei Földhivatalnál dolgozott, majd 2005 óta él nyugdíjasként, négy unoka boldog nagymamájaként. A nyugdíjazás utáni kezdeti űrt irodalmi és zenés klubok látogatásával töltötte ki, ahol újra rátalált önmagára és az alkotói vágyra.
Az első vers megszületése egy zenehallgatás közben, elfelejtettnek hitt emlékek felidézésekor történt. A gondolatok szavakká formálódtak, és elkezdett írni a múltbeli élményekről, fájdalmakról. Családja és barátai bátorítására gyűltek az írások, versek, melyek végül első kötetébe, a Szívhangba kerültek.
Kökény Éva 2012 óta tagja a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének, valamint az Otthon Kávéházban működő Irodalmi Kávéháznak. Művei a Kláris irodalmi-kulturális folyóiratban, valamint több antológiában is megjelentek. Eddig három kötete látott napvilágot: a Szívhang (2012), a Csepp(kő)szív és a Szabadesések (utóbbiakban csak versek kaptak helyet), valamint a legújabb, Emlékkönyv (2019) című kötet.
Az első két kötet borítóját és grafikáit B. Jánosi Gyöngyi festőművész készítette. Kökény Éva a köteteket saját gyermekeihez hasonlítja: a kék a fiú, a rózsaszín a lány. A Csepp(kő)szív cím magyarázata a csepp emberi lét kicsinységét, az esőcseppek zenéjét, vagy egy cseppkőbarlang hangjait idézi, miközben a kő az életformálódást, a szív keményedését vagy puhulását szimbolizálja.
Versei zömében szabadvers formában íródnak, melyet a zenei improvizációhoz hasonlít. Az ihlet váratlan pillanatokban érkezik, akár hajnali ébredéskor, vagy egy séta közben. Gyakran érzi úgy, mintha valaki fentről súgna, és a gondolatok gyöngyszemekként fűződnek fel.
Különösen kedveli a haiku formát, melyet Kosztolányi, Fodor Ákos és Weöres Sándor művein keresztül ismert meg. A haiku, a japán költészet jellegzetes, három soros, 5-7-5 szótagból álló formája, melyben tizenhét szótagban kell egy gondolatot, érzést átadni. Kökény Éva büszke arra, hogy a haiku forma jól áll neki, amit dr. Turai Gábor Kamil is kiemelt.
A költőnő leginkább szabadversekben tudja kifejezni magát, melyekben emlékek, érzések, szerelem, természet, valamint a mindennapok örömei és bánatai jelennek meg. A zene a legmeghatározóbb múzsája, alkotásaival örömet akar szerezni és nyomot hagyni maga után.
A költőnő nem ír gyakran, mert az alkotómunkahoz "kegyelmi lét", ihlet szükséges. Bár gyűlnek a versek, újabb kötet kiadását egyelőre nem tervezi, mert azt vallja, ha nem jön magától, nem szabad erőltetni.
„Versek szivárványán" Sz. Csordás Éva Irodalmi Estje 1.
Az első könyvbemutatókon és irodalmi esteken vendégként szerepelt Molnár Erzsébet Katika gyönyörűen díszített libatojásaival, valamint Oskolás János, aki hajléktalanságából felemelkedve lett példakép mások számára a versírás és az életmódváltás révén. A rendezvényeken Pető Edina énekművész és Váry Károly színművész is fellépett.
Kökény Éva művei magánkiadásban jelentek meg, így minden kötet egyedi és értékes. A versek, melyek őszinte érzésekből születtek, önálló életre kelnek, miután gazdára találnak.
