Szenteste kisgyermekkel: katolikus információk és hagyományok

A karácsony az egyik legnagyobb keresztény ünnep, melyhez rengeteg vallásos hagyomány és népszokás kapcsolódik. Karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezik a keresztény világ, a nem keresztények pedig a szeretet ünnepét ülik. A karácsonyt, amelynek latin neve Nativitatis Domini, Natalis Domini (Az Úr születése), a nyugati kereszténység december 25-én, a Julián-naptárt használó keleti keresztény egyház pedig január 7-én tartja.

A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus Szűz Máriától született Betlehemben, és ennek időpontja - amelyet Dionysius Exiguus apát számított ki az 5. században - lett az egész földkerekségen általánosan elfogadott időszámítás kezdőpontja.

A karácsony szó gyökere valószínűleg a latin "incarnatio" (megtestesülés), más felfogás szerint a szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származó, a téli napfordulóra utaló "korcun" (átlépő) igenév.

Mivel az evangéliumok nem nyújtottak támpontot Jézus pontos születésnapjának megállapításához, kezdetben azt többféle időponthoz kötötték, majd évszázadokig január 6-án, vízkeresztkor ünnepelték. A karácsony időpontja a 325-ben tartott niceai zsinaton különült el a vízkeresztétől, és került át december 25-re. Az akkoriban népszerű Mithrász-kultuszban is a téli napforduló idején ünnepelték a Napisten születésnapját, a sötétség feletti győzelmét, ami alkalmat teremtett a kereszténység számára a pogány ünnep ellensúlyozására, illetve új eszmeiséggel való megtöltésére.

Az adventi időszak és a karácsonyra való felkészülés

Karácsony napját négyhetes adventi (Úrjövet) időszak előzi meg, ennek első vasárnapjával kezdődik az egyházi év. Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa. Az adventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Advent idején mi arra várakozunk, és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk.

Az adventi időszak varázslatos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli sötétségben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás ősi hite is. Ehhez kapcsolódóan mondják, hogy az adventi koszorún ilyenkor azért gyújtanak meg hétről hétre több gyertyát, hogy karácsonyra világosság legyen ott, ahol Jézust várják.

Ha komolyan vettük az Advent lelki előkészületét, akkor a hajnali szentmisék és imádságaink által idén is megújulhat Istennel való kapcsolatunk. Jézus születésének előestéjén azzal fejezzük ki Istentől való megajándékozottságunkat, hogy ajándékokat cserélünk egymás között, mégpedig oly módon, hogy az a családunk keretein is túlmutat. Saját gyermekeinken és szeretteinken kívül a szegényekről és az elesettekről is gondoskodunk, amint erről az ilyenkor szokásos profán vagy egyházi adományozó akciók sokasága tanúskodik.

Szenteste hagyományai és üzenete

A karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsony vigíliájával kezdődik, amelyen régen virrasztottak, böjtöltek és imádkoztak, e hagyomány nyomai maradtak fenn az ilyenkor feltálalt halételekben. December 24-én hagyományosan a családok böjtölnek, és este fogyasztják el a böjti vacsorát. Mivel Magyarországon a családoknál szenteste van az ünnep fénypontja, a legtöbb helyen december 24-én este készülnek az ünnepi menüvel. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.

A katolikus liturgiában a karácsony sajátossága a három szentmise: az éjféli mise, a pásztorok miséje és a karácsonyi ünnepi szentmise. A liturgiamagyarázat szerint az éjféli mise Jézus (az Ige) örök születését, a hajnali pásztorok miséje a megtestesült Ige földi születését, az ünnepi mise ezekkel együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli.

A betlehemi jászol és a karácsonyfa

Karácsony ikonográfiájának központi témája a jászolban fekvő újszülött Jézus édesanyjával, Máriával és nevelőapjával, Szent Józseffel. A katolikus templomokban karácsonykor megtalálható betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenctől ered, aki 1223-ban az éjféli misére egy barlangot rendezett be. Ez a szokás azóta világszerte részévé vált a templomok, a keresztény családi otthonok és a közterek karácsonyi ünneplésének.

A karácsonyfa-állítás a 17. századtól német területről terjedt el, a magyar karácsonyfák ma már elmaradhatatlan dísze, a szaloncukor csak a 19. század elején jelent meg hazánkban. A karácsonyfákat kezdetben édességekkel és gyümölcsökkel díszítették fel, később kezdett kibontakozni az üvegdíszek megjelenése.

Szenteste a családban: liturgia és közös ünneplés

Szenteste az egyik legfontosabb családi ünnep. A családi ünneplések jelentősége felértékelődik, hiszen keresztény hitünk nem csupán a templomi szertartásokban jelenik meg, hanem legalább olyan fontosak családi életünk szokásai, ünnepléskultúrája, tárgyi kultúrája. Az otthoni ünneplés egyénien ragadja meg az ünnep értelmét, mégpedig úgy, hogy nem a teológiai mondanivaló felől közelít, hanem az életközeli elemek ritualizálásával. Így nagy szerepet kap benne az „ajándék spirituális értelme”, amely a Karácsony egyik legfontosabb jellegzetessége.

A bensőségesen és örömmel megült ünnepi vacsora erősíti az életünket egyben tartó emberi kötelékek szilárdságát. Az ünnepi szentmisék üzenetének mélyebb megértése otthoni ünnepléseinkben folytatódik, ezért érdemes azt évről évre újraoltanunk a szentírási- és liturgikus szövegek, valamint a karácsonyi népénekek erejével. Karácsony estéjén a családok különböző módon, mégis hasonlóan, imádsággal, énekkel köszöntik az Isten fiát, aki határtalan szeretetében gyermekként közénk jött.

A közös ünneplés részeként, gyertyagyújtás és elcsendesedés után, keresztvetéssel kezdődhet a családi ima. Ahogy egy születésnapon Jézusra figyelünk, úgy ezen az estén az ő születésnapját ünnepeljük. Elmondhatjuk a karácsonyi történetet Lukács evangéliuma szerint, majd a pásztorokhoz hasonlóan magasztalhatjuk Istent a közénk született Úr Jézusért.

Egy lehetséges családi liturgia a következőképpen zajlik:

1. Összejövetel a nappaliban a karácsonyfa és a házi betlehem körül. Csak a karácsonyfa égői világítanak.
2. Egy gyertya meggyújtása és elcsendesedés.
3. Közös ima keresztvetéssel: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
4. Gondolatok Jézus születésnapjáról és arról, hogy mennyire örülünk, hogy közöttünk van.
5. Karácsonyi énekek éneklése.
6. A karácsonyi történet felolvasása Lukács evangéliumából.
7. Hálaadás és dicsőítés Istennek a Megváltó születéséért.
8. Közös könyörgések, például:
   • Hogy felismerjük Jézust a gyermekekben, a szegényekben, az öregekben, minden emberben.
   • Hogy felfedezhessük életünkben Isten ajándékait, és szívünket töltse el a hála.
   • Tanítson meg minket úgy szeretni, ahogy Ő szeret minket.
   • Tegyél bennünket követeiddé, hogy minden ember megtudja az örömhírt: szeret minket az Isten.
   • Saját szavainkkal is elmondhatjuk kéréseinket.
9. Ajándékok átadása a Kisjézusnak, amelyek lehetnek tárgyi ajándékok (pl. fehér ingecske, szalmával teli jászol), jelképes ajándékok (pl. adventi lemondások, törekvések), vagy akár egy vers, ének.
10. Az Úr áldása: „Az Úr áldjon meg minket, védelmezzen minden rossztól, és vezessen el az örök életre.”

A karácsony lényege és üzenete

A főpásztor homíliájában a karácsony legmélyebb üzenetére irányította a figyelmet: arra, hogy az Isten szeretetben érkezik az emberhez. A főpásztor rámutatott: nem mindegy, milyen lelkülettel érkezik az ember az ünnepre. Azok találják meg Krisztust, akik szeretettel és békével járják végig az advent útját, hiszen Jézust nem földrajzi helyhez kötötten kell keresni, hanem a szív mélyén. A haraggal, gyűlölettel vagy félelemmel teli szív azonban nem képes befogadni az isteni jelenlétet. A karácsony üzenete nem zárul le az ünnep elmúltával - mondta a püspök. Majd arra buzdított, hogy Isten szeretetére az egymás iránti szeretettel válaszoljunk: nemet mondva a rossz indulatokra, az önzésre és a megosztottságra, és teret engedve a szívből fakadó békének.

A főpásztor homíliájának középpontjába Jézus születésének emberi közelségét és isteni mélységét állította. Kiemelte Isten alázatát: a Megváltó nem hatalommal, hanem kiszolgáltatott gyermekként érkezett közénk. Ez az isteni „kiüresítés” lebontja a félelmet, és bizalmat ébreszt az ember szívében. Egy ilyen kisded közelében még a kérges szívű felnőttek és a vad kamaszok is szelídek és szégyenlősek lesznek. Karácsony ünnepe a szeretet csodájának a gyöngédségét és frissességét újítja meg bennünk. Ezért siettek a pásztorok is Betlehembe és ezért történt meg velük és bennük a csoda. A Krisztussal való találkozás során saját maguk legtisztább vonásait láthatták, azt, amit Isten öröktől fogva elgondolt róluk.

Erdő Péter bíboros, prímás hangsúlyozta, hogy a szeretet mindig és szükségszerűen rábízza magát mások jóindulatára és segítségére. Homíliájában a karácsony lényegére irányította a figyelmet: Jézus születése örömet hoz az életünkbe, de a jel, amelyet az angyal a pásztoroknak ígért, meglepően egyszerű - egy kisgyermek a jászolban. A bíboros felidézte, hogy Jézus a legnagyobb szegénységben született, kiszolgáltatva az emberek és a teremtett világ gondoskodásának. E gondolatot a családi élet példájával tette kézzelfoghatóvá: a szülők áldozatos szeretete - bár gyakran láthatatlan - életművé válik. A szentmise végén Erdő Péter hálára és továbbadásra hívott: kérjük Istentől azt az ajándékozó szeretetet, amelyet karácsonykor kapunk, és adjuk tovább családjainkban, közösségeinkben.

Kalkuttai Szent Teréz anya mondta, hogy minden megszületett gyermek Isten megújult bizalma az emberiség felé. Istennek hozzánk való bizalma töretlen, és ez az isteni bizalom ad lehetőséget nekünk, bűnösöknek, hogy újrakezdjünk a bizalomban.

A béke és a szeretet ünnepe

Hortobágyi T. Cirill főapát szenteste az éjféli misén a békére kereste a választ. Jézus ebbe a világba, a császár teremtette békébe születik. Ezért nem a birodalom központjában, nem főúri családba, nem királyi pompába születik! Jézus Krisztus és nyomában a kereszténység már a kezdetektől fogva másfajta békét hirdet. Az angyalok éneke nem mellékes részlet ebben a történetben, hanem kulcsfontosságú: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek.” Ez a mondat nem költői párhuzam, hanem ok-okozati összefüggés.

A születés éjszakája az élet szeretetéről szól, pedig a karácsony éjszakáján nem voltak gyönyörű fényfüzérek: egy istállóban, a legnyomorúságosabb szegénységben világra jött a Megváltó. Nem kaptak szállást, nem volt nekik helyük. Sokszor rácsodálkozunk, milyen emberek voltak azok, pedig magunknak is feltehetjük a kérdést: a mi életünkben Istennek, Jézusnak van-e helye? Teremtünk helyet Isten számára? Karácsony szent éjszakáján adunk-e az életünkből Istennek egy órát, elmegyünk a templomba, hogy legyen helye? Akinek nem jut hely az életében Istennek, ott nem jut hely a hitvesnek, gyermeknek, testvérnek.

„Jézus ezerszer megszülethet Betlehemben, mit sem ér számodra, mégis elveszel, ha nem születik meg a szívedben.” A Jézus által hozott új élet befogadást és felnevelést kér. A gyermek nem kész azáltal, hogy megszületik. Nagyon gondos, hosszadalmas nevelést igényel, s ennek a nevelésnek a kulcsa a feléje áradó szeretet.

Albert Schweitzer Nobel-békedíjas orvos, filozófus az ember vallási tétovázására érdekes magyarázattal szolgál. „Sok a hidegség és a ridegség az emberek között, mert félünk azzá lenni, akik a lelkünk legmélyén vagyunk. Félünk kiszolgáltatni magunkat, félünk attól, hogy teljesen a szeretetbe öltözzünk. Attól félünk, hogy kiszolgáltatottá válunk. Vessük tekintetünket a betlehemi gyermekre, Isten nem félt attól, hogy kiszolgáltatottá váljon a teljes önátadó szeretetben. Isten valamit tudott. Az ő gyengesége rendkívüli erővel hat. Karácsonykor ridegségünk és hidegségünk - annak dacára, hogy az év legsötétebb napja van - háttérbe húzódik, és megsejtünk valamit abból, hogy Istennek igaza van. Csak így lehet és csak így érdemes: Dicsérni az Istent és szeretni az embert.”

Karácsonyi ételek és szokások a világban

Szentestéhez, mint a legtöbb ünnephez számos hagyomány, népszokás és babona kapcsolódik. A karácsony mifelénk elképzelhetetlen valamilyen halétel, töltött káposzta és természetesen bejgli nélkül. December 24-én a katolikus családok hagyományosan böjtölnek, és este fogyasztják el a böjti vacsorát, ami alma, dió, méz, fokhagyma és böjtös (hús nélküli) bableves, és mákos guba. De mi a helyzet a nagyvilágban?

Néhány ország karácsonyi gasztronómiája:

Az alábbi táblázat bemutatja, hogy a világ különböző pontjain milyen gasztronómiai hagyományok kapcsolódnak a karácsonyhoz:

tags: #szenteste #kisgyerekkel #katolikus