A szabad béta-hCG és a terhesség: befolyásoló tényezők és jelentősége

A HCG (humán choriongonadotropin hormon) a beágyazódás után kezd el termelődni az anya szervezetében. A HCG szintje a vérben, majd a vizeletben a terhesség kialakulását követően gyorsan emelkedik. Szintje kezdetben 48-72 óránként megduplázódik, maximumát a 12. és 14. terhességi hét között éri el, ezt követően koncentrációja csökken.

A szabad béta-hCG (humán choriongonadotropin hormon egy szakaszát jelöli, rövidítve β-hCG) egy hormon, amelyet a női szervezet a terhesség során termel, illetve férfiaknál heretumoros megbetegedésben emelkedik a szintje. A szabad ß-hCG a hCG szabad frakciója, mely a teljes hCG mennyiség kb. 0,5%-át teszi ki. Bár specifikusabb teszt, mint a teljes hCG szint meghatározás, analitikai szempontból érzékenyebb (rövid stabilitás, antitest interakciók). Down- kóros esetben emelkedik az értéke.

A köznyelvben „sima” béta-hCG vizsgálatnak nevezett teszt (kvalitatív vagy kvantitatív) célja, hogy megállapítsa a terhesség meglétét. Ez a vizsgálat egyszerű vér- vagy vizeletmintából történik, és azt jelzi, hogy jelen van-e a hormon, azaz fennáll-e terhesség. Vizelet vizsgálat során általában pozitív vagy negatív eredményt adnak a gyorstesztek. Vérből végzett teszt esetén pontos számszerű eredményt kapunk (például 25 mIU/ml), ami segíthet becsülni a terhesség korát, előrehaladását. A nem terhes nők szérumában mért β-hCG-koncentráció < 5 mIU/mL. Ha az érték 5 mIU/mL és 25 mIU/mL közötti korai szakaszban lévő terhességre utalhat.

A diagnosztikus béta-hCG (β-hCG diagnosztikus, kvantitatív) vizsgálatot akkor alkalmazzák, ha nem elegendő csupán a terhesség tényéről információt kapni, hanem annak pontos számszerű értékére is szükség van. Ilyenkor több vérvizsgálat történik, jellemzően 48-72 órás különbséggel. Egyetlen béta-hCG érték önmagában gyakran nem elegendő a pontos diagnózishoz, mivel a normál tartomány igen széles. Az orvos számára a legfontosabb információ a hormonszint változása, ezért szükséges a többszöri mérés. Fontos: a leleteket mindig szakorvosnak kell értelmeznie.

HCG termelődésének menete a terhesség során

1. Előfordulhat, hogy akár 2-3 napig is várnak rá, mert éppen nincsen peteérés.
2. Ezt követően 7 napig vándorol a megtermékenyült petesejt, és a fogantatástól számított 7 nap múlva megkezdődik a beágyazódás. Innentől kezdve már lehet HCG a véredben.
3. A beágyazódás 5 napig tart, tehát a 12. napon fejeződik be, innentől kezdve rohamosan nő a HCG mennyisége és a 14. napon már kimutatható a vizeletből is (ha rövidebb a ciklusod, akkor már 1-2 nappal hamarabb is).
4. Innentől kezdve rohamos hormonváltozások indulnak meg a szervezetben, tehát innentől kezdve érződnek az első igazi terhességi tünetek: mellfeszülés, álmosság, szédülés, émelygés, hányinger stb.

A baba szíve a 16-22. nap körül alakul ki, innentől kezdve már nemcsak terhességi teszttel, hanem ultrahanggal is biztosan ki lehet mutatni a terhességet. Fontos, hogy a fenti értékek (napok száma) a fogantatástól számítva értendő, tehát a ciklus félidejétől, ugyanez az előző menstruációtól számítva +14 nap (attól függ, milyen a ciklusod), ez adja meg a terhesség korát. Tehát a fogantatás időpontjában a terhesség már 2 hetes, a beágyazódáskor 3 hetes, mire beágyazódott a petesejt, 26 napos a terhesség, azaz már csaknem túlvagy az első hónapon a 9-ből.

A HCG szint a terhesség első heteiben olyan gyors emelkedést mutat, hogy értéke normál esetben kétnaponta megduplázódik. A legmagasabb értékét általában az állapotosság 8. és 10. hetében éri el.

A HCG szintje a terhesség során (mIU/ml)

A HCG szintjét befolyásoló tényezők és a terhességi tesztek

A terhességi teszt eredményét - amely a szervezetben lévő HCG hormon szintjének mérésén alapul - számos tényező befolyásolhatja. A petesejt megtermékenyítését, majd a beágyazódást követően a terhesség fennmaradása érdekében megindul a magzatboholy (chorionboholy), - később a méhlepény (placenta) - által egy hormon, az úgynevezett HCG (human-chorialis gonadotropin hormon) termelése. Vannak olyan állapotok, melyek emelkedett HCG szinttel járnak, ezért a gyorsteszt pozitív lehet. Fontos tehát tudni, hogy a terhességi tesztek nem helyettesítik a szülész-nőgyógyász által megállapított biztos terhesség diagnózisát.

Kóros terhességi állapotok

• Méhen kívüli terhesség: Méhen kívüli terhesség esetén általában a hormon koncentrációjának emelkedése nem olyan ütemű és mértékű, mint normál terhességben. Fontos tudni, hogy a vizelet alapú gyorsteszt nem tud különbséget tenni egy normál és egy kóros (méhen kívüli, üszög) terhesség között!
• Üszög (mola) terhesség: A méhlepény bolyhainak szőlőfürtszerű elfajulása extrém emelkedett terhességi hormonszinttel jár.

Egyéb befolyásoló tényezők

• Szülés vagy abortusz után: Szülést vagy abortuszt követően rövid ideig szintén emelkedett a szervezet HCG koncentrációja.
• Daganatok: Vannak olyan hormontermelő, úgynevezett csírasejtes daganatok (agy, tüdő, has és kismedence, ivarmirigy, stb.), melyek - férfiakban is! - igen magas (extrém mértékben emelkedett) HCG hormon szinttel járnak. Petefészek ciszták is termelhetik ezt a hormont. A nők esetében gyakran emelkedik a HCG szintje, ha a petefészekhez vagy az emlőkhöz köthetően tumoros elváltozások alakultak ki.
• HCG tartalmú gyógyszer szedése idején: HCG tartalmú gyógyszer alkalmazása szintén „meghamisíthatja” a tesztek eredményét.
• Egyéb esetek: Az egyik női nemi hormon, az úgynevezett luteinizáló hormon (LH) emelkedett szintje - pl. kétoldali petefészek eltávolítás után, menopauzát követően, nyugtatók szedése - esetén is álpozitív teszteredményt kaphatunk.
• Hormonrendszeri eltérések: Tapasztalatok szerint azoknál, ahol pajzsmirigy alul- vagy felülműködés, inzulinrezisztencia vagy megemelkedett prolaktin szint van jelen, nagyobb eséllyel térnek el a vérbiokémiai markerek akkor is, ha nem áll kromoszómahiba a háttérben. Vérbiokémia mérsékelten eltérhet abban az esetben is, ha a kismama hormonkészítményt szed.
• Testsúly: A vérmarkerek szintje általában alacsonyabb a nagyobb testsúlyú, míg emelkedettebb a vékonyabb nők esetében. Az elhízott nők véráramában általában alacsonyabb a placenta cfDNS koncentrációja.

Kombinált szűrés és a béta-hCG szerepe

A kombinált szűrés FMF (Fetal Medicine Foundation) alapú genetikai szűrővizsgálat, melynek során a 11-14. hét közötti genetikai ultrahang, valamint a vérből lemért két plazmafehérje (ß- hCG és PAPP-A) segítségével kockázatbecslést végzünk a leggyakoribb kromoszómarendellenességekre (Down-, Edwards és Patau-szindrómára). Az első trimeszteri ultrahang vizsgálat eredménye csak akkor fogadható el kockázatbecslésre, ha a vizsgálat az FMF kritériumoknak megfelelően történt, és a vizsgálatot végző személynek FMF licence-e van.

A kombinált szűrés során a kiindulást mindig a kismama életkori kockázata jelenti, amely különböző értékeket jelent a Down-, Edwards- és Patau -szindrómára egyaránt. Az ultrahangos markerek (orrcsont láthatósága, nyaki redő vastagsága, szívfrekvencia, áramlási viszonyok (ductus venosus, tricuspidális regurgitáció) valamint a vérből lemért plazmafehérjék értékei (vérbiokémiai markerek) módosítják az életkori kockázatot, mely, ha nincs eltérés a kombinált szűrésben, akkor jelentősen javul.

A Kombinált-teszt a Down-kór kiszűrésének a várandósság első trimeszterében végezhető módszere. A várandósság 11. hetétől a 14. hetéig (magzati ülőmagasság (CRL) 45-80 mm tartományban) - optimálisan a 12. héten, az anyai vérben és ultrahanggal vizsgálandó jelzők kerülnek számbavételre. A Kombinált-tesztnél az anyai vérben, a terhességgel összefüggő plazmafehérjét (PAPP-A) és a human chorionic-gonadotropin szabad ß-egységet (free ß-hCG) vizsgáljuk, amelyeket a placenta termel. A vizsgálat, a biokémiai jelzők mellett, ultrahang markereket is használ, mint például a tarkóredő-vastagság (NT), az orrcsont megléte vagy hiánya, áramlás viszonyok.

A kockázatbecslés alapja minden esetben a várandós szüléskor betöltött életkora. Az anyai vérben vizsgált jelzők koncentrációja és a magzati tarkóredő vastagsága is változik a terhességi korral. Az első trimeszterben a PAPP-A szintje és a tarkóredő vastagsága növekszik, a free β-hCG érték csökken.

ß-hCG és PAPP-A eltérések kromoszómarendellenességek esetén

• Down szindróma: Down szindróma kockázatát növeli, ha vérbiokémiai paraméterek között a ß- hCG MoM értéke az átlagosnál magasabb, még a PAPP-A értéke alacsonyabb. Minél magasabb a ß- hCG és minél alacsonyabb a PAPP-A érték, annál nagyobb az esélye a Down szindrómának. A Down szindrómás magzatok 80%-ánál ultrahangos eltérés is jelzi a rendellenességet (pl. hypopláziás orrcsont, >3mm feletti nyaki redő stb).
• Edwards és Patau-szindróma: Ezekben az esetekben egyedül a biokémiai markerek értékeire lehet támaszkodni, amelyek az átlagosnál sokkal alacsonyabbak és emelik az Edwards- és Patau-szindróma kockázatát. Azonban mivel sok esetben nincs ultrahangos jel, a végső kockázat előfordul, hogy az alacsony vagy a közepes tartományba kerül.
• Triploidia: A kombinált szűrések vérbiokémiai eredményei informatívak lehetnek a magzati triploidiára is. A triploidia azt jelenti, hogy a magzat minden sejtjében a normál kétszeres kromoszómaszerelvényhez képest, háromszoros a kromoszómakészlet. Ez egy élettel összeegyeztethetetlen állapot. A 12. hetes ultrahangon megjelenhetnek már eltérések, de nem minden esetben. A biokémiai markerek azonban az esetek többségében jelzik a triploidiát.

Kiegészítő tényezők

• Anyai életkor: Számos kromoszóma-rendellenesség, köztük a Down-, Edwards-, és Patau-szindróma előfordulási kockázata az anyai életkorral arányosan emelkedik. 37 év felett a kombinált szűrés inkább csak ún. irányvonalként szolgál annak eldöntésére, hogy a kismama milyen kiegészítő vizsgálatot válasszon. Ugyanakkor az ultrahangos paraméterek eltéréseit (orrcsont láthatósága, nyaki redő vastagsága) minden esetben komolyan kell venni. A magasabb életkorú várandósok esetében nagyobb a pozitív szűrővizsgálati eredmény valószínűsége, mivel életkorukból adódó alapkockázatuk magasabb, mint a fiatalabb anyák esetében. A szűrővizsgálat eredmény kidolgozásának alapja az életkorból adódó kockázat.
• Korábbi kromoszóma-rendellenesség: Ha a kismama egy korábbi terhességében előfordult kromoszóma-rendellenesség, a következő terhességek során a kockázat meghaladja a pusztán az anyai életkor alapján várt arányt.
• Ikerterhesség: Ikerterhesség esetén az ultrahangos markerek nagyobb súllyal számítanak a kombinált teszt értékelése során, mint a vérbiokémia, ugyanis amennyiben az egyik magzat egészséges, de a másiknál kromoszómarendellenesség van jelen, az egészséges magzat miatt elképzelhető, hogy a vérbiokémia értékei nem térnek el. A szabad ß-hCG és a PAPP-A érték emelkedettebb ikerterhességeknél, a teszt során ezt iker terhességre korrigáljuk. Az FMF rendszerű Kombinált teszt az ultrahang adatok alapján külön-külön kockázatot ad a két magzatra.
• Magzati redukció: Ikerterhességben, ha az egyik magzat ultrahang alapján súlyos fejlődési rendellenességeket hordoz, lehetőség van magzati redukció elvégzésére.
• Terhességi kor: A terhesség korának hibás megállapítása pontatlan eredményt ad a két marker MoM-értékének meghatározásakor.

A kombinált teszt eredményeinek értelmezése

A vérvizsgálat a kidolgozott kockázati eredmény alapján két csoportra osztja a vizsgált várandósokat.

• Alacsony kockázatú (negatív): Azoknál, akiknél alacsony a kockázat (1:250 alatti), a szűrővizsgálat eredménye negatív. Az eredmény abszolút negatív, ha a kockázat a Down-kór előfordulására alacsony, kisebb, mint 1:1000.
• Köztes kockázatú: A vizsgálat eredménye negatív, de köztes kockázatú csoportba tartozik 1:250 és 1:1000 kockázat között. Ebben az esetben javasolt további szűrőteszt (pl. PrenaTest®) elvégzése.
• Magas kockázatú (pozitív): Amennyiben a kockázat relatív magas a rendellenesség előfordulására (1:250 vagy a feletti), a vizsgálat eredménye pozitívként kerül meghatározásra. A szűrővizsgálat eredménye akkor pozitív, ha a kockázat magas a Down-kór előfordulására, az anyai életkor, az anyai vérben vizsgált két jelző és az ultrahangvizsgálattal mért magzati tarkóredő-vastagságának értékelésével. Amennyiben az 1:250 vagy a feletti kockázatú terhességeket minősítjük pozitívnak, a Kombinált-teszt átlagosan 95%-os találattal, 2-3 %-os pozitivitási arány mellett szűri ki a Down-kórral érintett terhességeket.

Pozitív szűrővizsgálati eredmény esetén a magzati kromoszómavizsgálat elvégzése javasolt. A magzati kromoszómavizsgálat elvégzéséhez magzati sejt gyűjtése szükséges, amely 12-16. terhességi hétben méhlepény mintavételezéssel (chorion biopsia - CVS), a 16-20. terhességi hétben magzatvíz mintavételezéssel (amniocentesis - GAC) végezhető. Az új, molekuláris genetikai módszeren alapuló vizsgálat az anyai vérben keringő szabad magzati DNS szakaszok vizsgálatán alapszik. A kombinált teszt átadása Intézetünkben 1,5 órán belül konzultáció keretei között történik, ahol elmagyarázzuk részletesen az eredményt, ugyanis nem mindegy, hogy a végső kockázat milyen paraméterek alapján született meg. A kiértékelés során kitérünk az az ultrahangos és vérbiokémiai paraméterekre.

Fontos megjegyezni, hogy a nem invazív prenatális szűrővizsgálat nem diagnosztikus jellegű vizsgálat. Előfordulhat mind fals negatív, mind fals pozitív eredmény is. A fokozottan veszélyeztetett magzat vagy pozitív eredmény esetén, mindenképp szükség van az egyéb diagnosztikai vizsgálatok (chorionboholy vizsgálat vagy amniocentézis) elvégzésére is. Minden terhesség más, minden magzat fejlődése egyedi. Ez a teszt nem minden magzati korban előforduló, a magzat fejlődését befolyásoló betegségre ad választ. Így az idegcső zárodási vagy hiányos hasfali rendellenességet okozó elváltozásokat a terhesség második trimeszterében végzendő magzati ultrahangvizsgálat, illetve az azt kiegészítő vérmintából végzett AFP (alpha-fetoprotein) vizsgálat igazolja.

tags: #szabad #beta #hcg #befolyasolo #tenyezo