A gyermek születésekor a szülőknek át kell érezniük, hogy az Úr a föld legnagyobb kincsét bízta gondjaikra. Nincs az az áldozat, ami túl nagy lenne, ha ettől a gyermek megfelelően formálódik. Egy kisbaba érkezése mindig örömteli esemény a családi és a baráti körben egyaránt. A kis csoda üdvözlésére azonban nem is olyan egyszerű megtalálni a megfelelő szavakat, mint azt elsőre gondolnánk.
Sivánanda Mester tanításai a spirituális gyermeknevelésről
Sivánanda Mestertől megtudhatjuk, hogyan neveljük gyermekeinket spirituálisan (test-szellem-lélek egységében), hogy egészséges, harmonikus felnőttekké váljanak, és a társadalomnak olyan tagjai legyenek, akik mindenki javát szolgálják. Ha gyermeked már a kezdetektől fogva megfelelően neveled, később nagyon kevés problémád lesz vele. Minden jó szanszkarát (benyomást, szokást) el kell ültetni a gyermekekben, hisz hamar tanulnak.
Mint a gyorsan ölő mérget, a félelem minden fajtáját távol kell tartani a gyermektől. Mikor a gyermek - mivel gyermek - huncutkodik, az anya ráijeszt: ”Juj, vigyázz, elvisz a szellem!” - mert, mondjuk a gyermek nem hajlandó gyorsan elaludni. Ez nem helyes. A gyerekek természetüknél fogva érdeklődőek. Tudni akarnak. Minden tudást csakis eme érdeklődésen keresztül érhet el az ember. A gyermeki rosszaság is ennek az érdeklődésnek a megnyilvánulása. Tudni akar. Megismerni akar.
Mikor a gyermek este ébren van, folyton kérdésekkel nyaggat. Ne bosszankodj: leld óriási örömed a kérdések intelligens megválaszolásában, hogy a gyermek megtudhassa, hogy kielégíthesse kíváncsiságát. Egy baba még nem érti szavaid kifinomultságát, de te azért mindig a legkifinomultabb altatókat énekeld neki, szórakoztasd lelkesítő történetekkel, s kerülj minden negatív gondolatot, szót, vagy tettet a jelenlétében. Légy mindig pozitív és spirituális a baba felé.
A szülőknek nem szabad veszekedni, vagy bárkiről is egy rossz szót is szólni a gyerek előtt. A kisgyermeket óvni kell a vulgáris modortól és a tisztességtelen kijelentésektől. Légy csupa bátorítás, szeretet, kedvesség. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermeket el kéne kényeztetni. Mire fiúvá vagy lánnyá érik, mire megtanul járni, beszélni, játszani, addigra a szeretetet fegyelemmel kell keverni. Ám ijeszteni még ekkor se ijeszd meg, semmilyen negatív érzelmet ne csepegtess belé. Szeretettel, intelligensen fegyelmezd, s értesd meg vele a fegyelmezett élet dicsőségességét. Ha már korábban jól nevelted, azt fogod majd észrevenzni, hogy gyerekeidet még kiskorukban sem kell büntetned. Készségesen engedelmeskedni fognak neked.
Az első szó, amit megtanítasz a gyermeknek, Isten neve kellene, hogy legyen. Az első gondolat, amit elméjébe ültetsz, spirituális és morális legyen. Mikor a gyermek már képes felülni és beszélni, meg kéne tanítani csukott szemmel szent himnuszokat énekelni a családi oltár előtt. Még a problémás gyerek is megfelelően alakítható, ha jól állsz hozzá. A „problémás gyerek” alapvetően a szülők kreálmánya.
A makacssághoz szeretettel fűszerezett szilárdsággal közelíts, a tudatlansághoz együttérzéssel bevont tudással, a butasághoz kedvességgel párosuló intelligenciával. Hadd érezze meg a gyermek szíve, hogy őszinte vagy, hogy őszintén azon buzgólkodsz, hogy megkísérelj jó embert faragni belőle, dicsőséges felnőttet, aki a világ javának szenteli magát. A szülőknek kell a gyermekhez alkalmazkodniuk, nem a gyermeknek a szüleihez.
A legtöbb esetben a fiatalok és szüleik közti diszharmónia annak egyenes következménye, hogy a gyermek elméjét sokként és kínként éri a szülők kiszámíthatatlan viselkedése. Sok esetben a gyermek nem valódi szeretetet kap a szüleitől, csak puszta folytonos együttlétből fakadó kötődést. A szülők azt képzelik, szeretik az ő szemük fényét, ám valójában nem erről van szó. Abszolút nem próbálják megérteni a gyermeki elmét, nem éreznek vele úgy együtt, ahogy azt ő igényli. A gyerek jólétének nevében a szülők gyakran folyamatosan összetörik a gyermek érzékeny szívét. A gyermek mások előtti megbüntetése például inkább fokozza, mint megoldja a problémát. A szülők rossz kapcsolata gyakran komoly veszélyt jelent a serdülő jövőbeni otthonára. Sok minden, amit kisgyerekkorban hall, bevésődik az elméjébe, ám nagyobb korában, mikor komoly sokk éri, a sokk szétzúzza a szülők iránti tiszteletét.
Legyetek szívesek észben tartani, hogy csak ha ti magatok is etikusak, erkölcsösek és spirituálisak vagytok, akkor lesznek a gyerekeitek is ilyenek. Ha semmibe veszitek az élet alapvető erényeit, gyermekeitek utánozni fognak titeket, s a legrosszabb materialisták válnak majd belőlük.
A lélek inkarnációja a fogantatástól a születésig - Anne és Daniel Meurois-Givaudan szemével
Anne és Daniel Meurois-Givaudan igen különleges emberek. Képesek mentálisan elhagyni fizikai testüket, majd szellemi vezetőik segítségével az asztrális világban utazni. Felfedezéseikből, tapasztalataikból könyveket írtak. Egyik asztrális utazásuk során találkoznak egy lélekkel, aki épp a megtestesülés folyamatában van. Rebekának nevezi magát, s fiatal nőként jelenik meg, illetve úgy néz ki, mint legutóbbi életében.
A lélek döntése és a lelki buborék
Mikor azt mondták Rebekának, hogy meg kell születnie ismét a földön, erős vonzódást érzett, ugyanakkor félelmet is a születéstől. Elmagyarázza, hogy amikor egy lélek inkarnálódik, a két világ között teremt magának egy „lelki buborékot”, amolyan saját kis világot, mely védelemként szolgál a születésre való nagy felkészülésben. Mindenki létrehozza magának ezt a köztes világban, Rebekáé egy ház, mely az ő érzelmei állapotától függően változik.
A fogantatás és a kezdeti kötelék
A lelket, miután egy ideig az asztrális világban él, elkezdik vonzani a földi világban olyan emberek, akiket előző életéből ismert. Neki is volt egy határozatlan, de erős érzése, ami egyre közelebb húzta a fizikai síkhoz. Egy nap, amikor asztrális barátaival egy fényalagúton mentek át, látta, hogy egy fiatal pár szeretkezik a földön. Tudta, hogy ők lesznek a szülei, már ismerte őket korábbi életéből. Úgy tűnik a szülők tudattalanul, lelki szinten már három hónappal a fogantatás előtt eldöntik a gyermekvállalást.
Fogantatás után Rebeka több alkalommal meglátogatta a szülőket, de egyszer sem tudott sokáig maradni, valamilyen erő mindig visszahúzta. Pedig léleknek hozzá kell szoknia a növekvő magzathoz. Megfigyelte azokat az energiákat, melyek segítik a magzat növekedését. Mikor először megdobbant a szíve, a 21. napon nagyon készült, hogy beköltözik az új anyuka pocijába, de megint csak rövid ideig tudott maradni, mert az anyuka testében tapasztalt zajok nagyon nyomasztóak voltak, mégis érezte, hogy igen erős kötelék van közöttük.
A kommunikáció és az alkalmazkodás
Ez az első alkalom, Rebeka és az anyukája találkoznak az asztrális síkon. Míg az anyuka alszik, asztrálteste Rebekához kapcsolódik. Egy szavak nélküli beszélgetés zajlik, az anyuka nincs tudatában a történteknek, de a szeretet cseréje megtörtént, ami nagyon szívmelengető érzés mindkettőjüknek. Rebeka ettől kezdve már tudja a szülők erősségeit, gyengeségeit s hogy hogyan fog hozzájuk alkalmazkodni.
Ezzel egyidőben megjelennek Rebeka szellemi vezetői és elmondják neki, hogy túl gyorsan akar kapcsolatot teremteni a fizikai világgal, nem hagy időt az új élethez szükséges aklimatizálódásra, felgyorsítja a magzati energiákat is, ez feszültségeket okoz és koraszülést eredményezhet. Amikor a szülők egy gyorsétterembe vacsoráznak, Rebekát nagyon megviselik a nyomasztó hangok, a durva zene, az ételek fullasztó energiája, úgy érzi nem bír maradni, s szomorúan visszavonul az asztrális síkra, a még birtokában lévő lelki buborékba.
DÉLELŐTT - Mit érzékel a magzat? - Csörgő Andrea
A névválasztás és az életterv
Mikor szülei alszanak, (a tudatuk az asztrális szinten álmodik) Rebeka közli velük, milyen nevet szeretne magának. A szülők nyitottságától függ, hogy amikor döntenek a nevet illetően, képesek e ráérezni a baba által választott névre. Rebekában egyre inkább tudatosulnak saját lelki hiányosságai is, és őszintén szeretne dolgozni ezeken új életében. A szellemi vezetői ezzel kapcsolatban azt mondták, igyekezzen fenntartani tudatosságát amíg csak lehet, ha valóban emlékezni akar a élettervére az új életében. Rebeka próbál tudatosan kapcsolatba lépni anyukájával, s bár ez sikerült, de az anyuka nem értette meg, folyton elhessegette a gondolatait, ám valamit azért megérzett ebből.
A magzati fejlődés és a tudatosság
Ahogy múltak a hetek a magzat fejlődik, és tömörebbé válik, Rebeka tudata a zaklatottság felé tendálódik, de ahogy elveszíti saját egyéniségét, az új szülőktől érkező energiákban feloldódik, és elkezd figyelni anyukájára, mint „mamára”, s egyre szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük. Átérzi édesanyja érzéseit, szeretetteljes aggódását, ezért sok szeretetet ad neki, hogy megnyugtassa.
Rebeka, és az írók, most egy asztrális előadóteremben vannak, ahol egy fejlettebb testvér az újjászületés titkairól tart előadást. A hallgatóság között minden lélek jelen van, aki úgy döntöttek, hogy újra testet öltenek. Hangsúlyozták, hogy milyen fontos a fizikai síkon végzett munka. Egyre több lélek akar visszajönni a Földre, azért, hogy dolgozzon magán és hogy meggyógyítsa a Földet az összes rossztól, amik a múltban történtek.
Rebeka mesélte az íróknak, hogy mikor megérkezett a túlvilágra az ezt megelőző életből, semmilyen fogalma nem volt az inkarnációról. Ő egy egyszerű falusi lány volt, de az asztrális világban találkozott egy másik lélekkel, akitől folyamatosan tanulhatott, ám nem mindenki ilyen szerencsés. Akik abban hittek, hogy az élet véget ér a test halálával, haláluk után egy alvó állapotba kerülnek át az asztrális síkra, s a fejlettebb lelkek viszik be az új magzatba. Sok ember él ebben a hitben, sokan alszanak.
A magzat mozgása és az abortusz kérdése
Amikor az írók újra találkoznak Rebekával, épp az anyja méhében van, szeret ebben az állapotban lenni, és erős kötelék alakult ki a magzattal is. Az új teste antennaként szolgál a fizikai világban, így gyakran bepillantást nyerhet különböző élethelyzetekbe. Azzal, hogy Rebeka megszokta a testi hangokat, felfedezte a különböző érzékszervek és energiák színes világát. Ő is, mint minden inkarnálódó lélek megtapasztalta a csontvázak kialakulását, ami olyan, mintha egész lénye megkövesedne, mintha a lelkét börtönbe zárnák. Ezért is próbál a magzatban sokat mozogni, hogy érezze a végtagjait és hogy azok mennyire rugalmasak. De a magzat mozgása tiltakozás is bizonyos helyzetek ellen, amivel nem ért egyet. Mivel a magzat nem tud beszélni, a rugdalózás is kommunikáció egy formája.
A lélek a magzatban teljes mértékben tudatában van mind önmagával, mind a környezetével, s mikor például a szülők idegesek, vagy félnek, még ha csak egy szorongató filmet néznek is, káros hatással van a születendő lélekre. Rebekának az abortusz jut eszébe, és elmondja, hogy az abortuszok estében nem az erkölcsi ok a fő probléma, hanem az élet tiszteletének hiánya. A lélek a magzathoz kapcsolódik 3 héttel a fogamzás után, s bár nincs teljes tudatába a kapcsolatnak, de integrálódik az aurába, s minél tovább fejlődik az embrió, annál tudatosabb a kapcsolat, s annál inkább nagyobb fájdalom éri, úgy fizikailag és pszichésen is az inkarnálódó lelket, ha távozni kényszerítik.
A születés és az "aranyóra"
Rebeka büszkén újságolja, hogy anyukája végül azt a nevet adta neki, amit ő minden éjjel álmában elsuttogott neki, és tudatta vele azt is, hogy nem akar vízben születni. Bár a vízben születés szimpatikus néhány léleknek, de ő úgy érzi a vízben szülés lassúbb, késlelteti a születés végső stádiumát, és ő gyorsan szeretne megszületni. Ez fontos a további tudatos testépítési folyamatokban. Rebeka anyukája minderre csak, mint furcsa álom emlékszik.
Rebeka most már az álomnál egy sokkal jobb kommunikációs eszközt használ, az intuíciót! Elmagyarázza, hogy az embereknek nem szabadna néma és tudattalan lényekként tekinteni az inkarnálódó lelkekre. Ő valójában egy egyenrangú visszatérő felnőtt lélek. A felnőtteknek nem kellene buta gőgicséléssel úgy kezelniük a babákat, mint fejletlen, tudattalan lényeket. A babáknak nemcsak szeretetre és anyatejre van szükségük, hanem ugyanolyan tiszteletre is, ami egy felnőtt embernek kijár. Továbbá a felnőttek szinte megfojtják a gyermekek szellemi kiáradását azzal, hogy nem tartják tiszteletben az egyéniségüket, folyton irányítani akarják őket, nem pedig vezetni. Általában saját képükre akarják formálni őket, és tulajdonukként tekintenek rájuk. Ez nagy károkat okoz a gyermek energia testében.
Már nagyon közel vagyunk a születéshez! Rebeka azt mondja, egy teljesen új vibrációt érez, egy nagy csillag fénye hívja, melynek zenéjét a hatalmas fénylények a lelkébe vésnek. Elmagyarázza még, hogy egy terhes nőt gyakran túlzottan foglalkoztatja a babavárás/kihordás fájdalma, pedig ez a fájdalom tulajdonképpen kikristályosít/megédesít a babavárás ideje alatt.
Az aranyóra a kisbaba megszületését követő első 1-2 óra, amikor az újszülött valójában is megérkezik a világba és adaptálódni kezd a környezetéhez. Az embernek egészségesen kell kezdenie az életet. Felnőttkori egészségünkben kulcsszerepet játszik az étel, amit az anya fogyaszt a terhessége alatt, valamint az a környezet, amely az utódot körülveszi életének első ezer napja során. A kérdés tehát az, hogy miért nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy a várandós nők és a gyermekek megfelelően táplálkozzanak.
A születés misztériuma és az ősi tudás
„Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek… Általatok érkeznek, de nem belőletek. Testüknek adhattok otthont, de a lelküknek nem.” A legtöbb fejlett kultúrában e kilenc hónap jelentette a nőiség legnagyobb misztériumába való beavatást, ez után válhatott csak a nő nemének teljes jogú képviselőjévé. A szülés-születés mindig kettős misztérium volt, és elválaszthatatlanul kapcsolódott hozzá a lélekvándorlás őstudása. Misztérium volt az anyaság, mint a nővé avatás legmagasabb szintje, és misztérium az új élet születése szempontjából. Ekkor még sokak számára ismert volt a tudás, hogy szülés-születés néhány órába sűrűsödve szimbolikusan megmutat múltat és jövőt, és ez messze túl a biológiai folyamatokon, mindig és mindenkor magában rejti a magasabb értelemben vett emberi továbbfejlődés lehetőségét. Minden kultúra ekként tisztelte és építette saját vallási, társadalmi rendszerébe.
Talán fontos lehet számunkra is annak megértése, hogy mit jelenthetett egykor ez a hatalmas ünnep, amit mi igen szimbolikus módon a halállal, a haldoklással együtt a kórházak (kór = betegség, tehát a betegség háza) falai közé száműztünk, meglehet éppen azért, hogy ne kelljen szembenéznünk valódi mélységeivel. Érdekes módon éppen a születés rejtélyeiről viszonylag kevés emlék maradt ránk. A születésre ekkor még úgy tekintettek, hogy vendég érkezik a földre. Olyasvalaki, aki újabb lehetőséget kap arra, hogy életfogytiglan megpróbálja végre rendezni mindazt, amit korábbi életeiben nem sikerült. Azért, hogy a mélység és magasság között, a sűrű, nehéz föld, és az éterikus könnyű lég határán, az ember önmagában szintézist alkosson, az egek világába emelve-transzformálva mindazt, ami e nehéz anyagi erőkből átalakítható. „Ó emberek hová sodródtok?
A megszülető ember feladatának tekintették, hogy az anyag sűrű fátylán és az öt érzékszerv könnyen kizárólagossá váló és ezáltal tévútra vivő világán keresztül lassan újra képessé váljon látni, és múltjára visszaemlékezve megvalósítani mindazt, amiért érkezett. Az öt elem, az anyagi világ öt teremtő erőcsoportja, melyet sokan sokféleképpen neveztek. Az öt elem nem más, mint az anyag prizmáján megtörő magasabb erők öt csoportja. Ahogy a napfény megtörik az üvegen keresztül a szivárvány színeit alkotva, úgy polarizálódik a kozmosz ereje megtörve, lelassulva az anyag sűrűjében. Ahogyan senki, akinek jó a szeme nem kételkedik a színek létében, ugyanúgy senki, aki képes volt behatolni az elemek nevét jelentő szavak mögé, nem kételkedett az öt elem létében, hiszen felismerhette működésüket.
A fogantatás szimbolikája és a lélek érkezése
A nagy titokra, amely a földi világ legmagasabb rendű lénye, az ember számára, hihetetlenül szimbolikus módon a szeretkezéssel kezdődik. Eggyé olvadnak, mint a két földi polaritás képviselői, és erre a pillanatra a földi kettészakítottság újra egységgé lesz. Olyan találkozás ez, amelyben meg lehet élni azt az egységélményt, amelyet a kettéhasadt földi erők egymásba feszülésének kioltódása, harmonikus kiegyenlítődése teremt. Sok kultúra ismerte és próbálta az emberi szexualitást, mint életünk természetes részét átnemesíteni, titkait megértve a vágyak öncélú kényeztetéséből a misztikus egyesülés szellemi magasságaiba emelni.
A fogantatás testi-lelki egységélményét a hagyományok, de a regressziós pszichoterápiák megtapasztalói is egyfajta szívóerőként, örvényként írják le, amely a megszületendőt a szeretkező párhoz, majd az anyai ölbe vonzza. A tibeti tantrikus gyógyászat szerint a szülők lénye az egyesülés pillanatában kaput alkot, melyen át a leendő gyermek tudata az anya testébe érkezik. Nagyon fontos ez, hiszen nem más, mint az élet keletkezésének, kibontakozásának pillanata. A nők gyakran ma is képesek érzékelni ennek a kapunak a megnyílását, a fogantatás pillanatát. Az anyaméhben, az apai „magcsepp” és az anyai „vércsepp” találkozásával, a leendő gyermekhez kapcsolódó fényerők, az anyagprizmán öt elemmé polarizálódva megindítják a genezist és elkezdik anyagi síkon is építeni a gyermek testét. Ehhez minden elemre szükség van. Ha a föld elem formaalkotó ereje nincs jelen, nem alakul ki forma. A víz elem lágy feloldó hatása híján a sperma és a pete nem egyesül. A lélek az anyaméh biztonságos, védett templomában megkezdi felépíteni mindazt, ami egy életen keresztül otthonává lesz.
A gyermek, aki szülei sorsának találkozási pontján, életerejükből indul el útjára, és kezdetben erősen hordozza testi-lelki örökségét. A csecsemő formája, arányai, és tulajdonságai azonban sok mindent elmondtak a beavatott szemlélőnek a gyermek korábbi életeiről, eljövendő feladatairól egyaránt. „…az anyagtalan tükröződik a megtestesültön, ahogy a megtestesült is tükröződik az anyagtalanon. A köztes létben töltött idő vége felé az újjászülető ember megtisztulva és megerősödve korábbi inkarnációs tapasztalataiból alakítja ki megszületendő tudatát. Figyelemre méltó és szimbolikus módon a megszületendő magzat néhány hét alatt megismétli a fizikai evolúciót, és a 3. hónap végére megformázza és kialakítja azt a csodálatos és hihetetlenül finom testet, amely egyszerre hasonló a többi emberéhez, de mégis egyedi és megismételhetetlen.
A várandósság alatti rituálék és a születési időpont
Különösen az anyának van nagy szerepe az egészséges magzati világ biztosításában, ezért a régi kultúrákban a születés előtti időnek mitologizált, rituális kereteket adtak, hogy a várandósság alatt is biztosítsák a testi-lelki-szellemi fejlődéséhez szükséges megfelelő körülményeket. Gyakran megváltozott ilyenkor a táplálkozás, bizonyos élelmiszereket kerülni kellett, míg másokat éppen gyakrabban fogyasztani. Megváltoztak az életviteli és a szexuális szokások, bár a leendő anya nem lépett ki természetes életritmusából - hiszen a várandósságot természetes női állapotnak tekintették. Az emberi test e fejlett kultúrákban nagy tiszteletnek örvendett annak ellenére, hogy pontosan ismerték időszakos voltát, melyet Buddha tanítása így jelenít meg: „Testünk drága kincs.
A gyermek életének megfelelő előkészítése szempontjából nem csak a magzati korszak volt fontos, hanem a fogantatás és ezáltal a szülés időpontjának megválasztása is. A szülés időpontja minden szempontból nagy jelentőséggel bírt. Tisztában voltak azzal, hogy a 40 hét, vagy kilenc hónap valójában átlagos időtartam, amelytől egyéni adottságok alapján lehetnek eltérések is. Alátámasztja ezt több modern orvosi megfigyelés is, ezek szerint pontosan kiszámolt születési időpont esetében is tapasztaltak a 32. és a 46. Az idő szempontjából lényegesnek gondolták, hogy a csecsemő az általa előre eltervezett időpontban szülessen, így senkinek sem jutott eszébe, hogy szülést annak természetes elindulása előtt megindítsa. Természetellenesnek és károsnak tartottak minden olyan beavatkozást, amely figyelmen kívül hagyja ezt a háttértudást, a születés pillanatának önkényes megváltoztatásával jelentősen átírja a gyermek világra jövetelének idejét, jelentősen megnehezítve ezzel későbbi életét.
Természetes és ismert volt, hogy sok anya az első 3 hónapban - erősen szimbolikus módon - kihányja magából mindazt, ami testi-lelki síkon a születendő élet teljes be és elfogadását megakadályozza. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a szülést előkészítő legkülönfélébb rituálék gyakorlása. Tisztában voltak a terméketlenség lelki-szellemi okaival, mint ahogy a vetélés és a koraszülés mélyebb okaival is. A vetélésben a nem teljes kibontakozás szimbólumát látták, mely az anya anyai kétségekkel teli világát igyekszik előkészíteni egy egészséges anya-gyermek kapcsolat megteremtésére, a sorsszerűség elfogadására. A vetélés megjelenik az álmokban is. Az anya a vetélés idejéhez közeledve vagy éppen az alatt, integető, búcsúzó gyermekkel álmodik, aki elköszön tőle, érezvén, hogy valami miatt anyja jelenleg nem képes az ő lényének kifejlesztésére. A vetéléshez hasonló okok játszhatnak közre a koraszülésnél, azonban ebben az esetben már sokkal erőteljesebbek azok a testi-lelki szálak, amelyek anya és gyermeke között kialakultak. Megint szimbolikusan is értelmezendő a tradicionális keleti hagyomány, mely szerint a felvett tápláléknak harmonikusan kell eloszlania anya és gyermeke között.
A szülés folyamata és az anya lelkiállapota
A szülés időpontjának közeledtével, ha az anya felkészült a szülésre, elérkezett az a fajta lelkiállapot, amelyet egyfajta belső csend jellemez. A várakozás csendje ez, amely kozmikus méretben isteni lények eljövetelekor hatotta át a világot. Az eljövetel, a befogadás csendje ez, amelynek néma várakozásában ott rejtőzik a „legyen meg a Te akaratod;” teljessége. Archaikus férfierő ez, amely a két világ között hozza és viszi a lelkeket. Az anya, aki szerelme gyümölcsét egy szeretkezésben fogadta magába, most e hatalmas erő segítségével engedi útjára a felnövekedettet. És az útra bocsátott ugyanazon az úton távozik, mint amelyen keresztül megérkezett.
Ha bármi megpróbálja elnyomja a születés erejét, a szülést fájdalom kíséri, amely ha kell tép, feszít és erővel tör utat a gyermek számára. Ha az anya átengedi testét a szülés erőinek, akkor ugyanez az erő felemeli, áthatja, és tudatából eltűnik a fájdalom. Ismeretlen utazásra indul, amely sokkal inkább hasonlít egyfajta transzállapothoz, amelynek hangjai és maradandó élményei leginkább arra utalnak, hogy nőiségét talán sohasem látott mélységben képes átélni. Új élet, amely a születés folyamatával életre szóló élményeket szerzett, amelyekre hatalmas szüksége is van.
Gondolatok az újszülöttről és a szülőségről
- „Amikor meglátunk egy újszülöttet, hát eléggé erőltetett dolog azt kiáltani: Óh, milyen gyönyörű! A csecsemők soha nem szépek, csupán a születés lehet önmagában véve szép.” - Fatou Diome
- „Új időszámítás kezdődött számomra. Amíg nem volt, el se tudtam képzelni, milyen lenne az élet vele. Amióta van, nem értem, hogy létezhettem nélküle. Az ő élete lett az enyém alfája és ómegája.” - Krizsó Szilvia
- „A legjobb, amit tehetsz, legalább az első hat hónapban, hogy annyit ölelgeted a babát, amennyit csak lehet. Egy gondozónő vagy bébiszitter nem fogja ezt megtenni.” - Aimee Molloy
- „Az ember magával hozza e világra mindazt, amije van vagy lehet. Az újszülött olyan, akár egy beültetett kert.” - William Blake
- „Ha rájössz, mivel tudsz megnyugtatni egy újszülöttet, az olyan, mintha magát a Szent Grált találtad volna meg.” - Chris Pegula
- „Amikor megszületünk, a gondolataink 100 százalékban tudat alattiak. Ha azon tanakodunk, hogy mit gondol az újszülöttünk: nos, hát semmit.” - Servaas Bingé
- „Nekem azt mondták, hogy csodálatos anyának lenni. Azt mondták, hogy ha gyerekem születik, mindent meg fogok érteni. És nem értettem meg semmit. Hol az a nagy boldogság, amit ígértek nekem, az a forró, totális anyai szeretet, ami állítólag elfogja az embert, amint megpillantja a gyerekét?” - Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
- „Az újszülött nem érti még, hogy teste jobban hozzátartozik, mint a körülötte levő tárgyak; játszadozik lábujjával, és nem fogja fel, hogy az inkább az övé, mint a mellette fekvő csörgő; csak fokról fokra, a fájdalom révén kezdi érzékelni a test tényét.” - William Somerset Maugham
- „Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian, de az örökbefogadottak élete már elkezdődött, amikor ők megérkeznek. Mintha olyan könyvet olvasnánk, amelyiknek hiányzik az első néhány oldala.” - Jeanette Winterson
- „Ha az újszülött úgy érzi, hogy leesik, egészen különös módon reagál. Pontosan úgy csinál, mint a majomcsecsemő, aki az anyjára próbál csimpaszkodni. Az ember újszülött megkapaszkodási kísérlete röpke emlékeztető ősi származására.” - Desmond Morris
- „Az újszülött érzékszervei működnek, méghozzá finoman, érzékenyen, pontosan. Szép neve is van az érzékek eme frissességének: fiatalság. Mi "felnőttek", mi már semmit sem érzünk. Érzékeink tompák, fásultak.”
tags: #spiritualis #ujszulott #koszonto